Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-04-21 / 5. szám
ÄRA: 1,40 FORINT. D. Ordass Lajos: REQQEL H‘ J ézus Krisztus Urunkról a hálás keresztyén szív vallást tévő szóval sok mindeüt el tud mondani., Tanításáról is.. Sl-st,éi;61 is. Tanítása a legtisztább kinyilatkoztatás Istenről. Ölyan közel Istent soha senki nem hozta az emberhez, mint tanításában Ő. petével pedig megmutatta azt az örök, kimeríthetetlen szeretettet, melyet Isten érez irántunk. Azt a mentő hűséget, mellyel szenvedést és véres, kínos halált vállalt értünk, a mi megváltásunkért. Földi szenvedésünket megszentelte és megtanított, hogy Isten szeretetét még a 'kereszthordozás közben is világosan láthassuk meg. Szavai útmutatást adnak. Példája követésre vonz. [ a ennyit mond el Jézus Krisztusról a szavunk, akkor is többet mondtunk, mint amennyit bármely földi emberről elmondani lehet. De ha csak ennyit vallunk meg róla, akikor a legfontosabbat hallgatjuk el. Azt, amivel Jézus a keresztyénséget diadalmas útjára elindította. A legnagyobb szó ugyanis az, melyet Jézus Krisztus föltámadásáról és életet adó hatalmáról mondunk el. Föltámadott. Tehát nemcsak letenni tudta életét kész engedelmességben Isten akarata szerint, hanem hatalma volt arra is, hogy újra fölvegye életét. Ö az, aki föl is tud támasztani. Ott törte meg Krisztus a bűn és a halál hatalmát — az ember lelkében —, ahol a jó és a rossz a történelem hajnala óta küzd az emberért és győzelme áldásaiban részesíti mindazokat, akik benne hisznek és így az övéivé lesznek. A húsvét üzenete ez. A reggel üzenete. , ... Érdemes megfigyelni, hogy Bibliánk minden húsveti beszámolójában szó van arról, hogy Krisztus föltámadását a reggel fényében tudták meg a tanítványok. Az éjszaka sűrű köde borítja még a tájat, amikor mérhetetlen gyásszal elindulnak a sír felé, amelyben Nagypénteken Urukat eltemették. Útközben élik át a hajnalderengést. A nap első sugarai akkor törnek elő diadalmasain a felhők közül, amikor az üres sírhoz érnek. Ez a folyamat játszódik le a tanítványok lelkében is. A gyásztól a verőfényes örömig és megvigasztaltatásig. Ez a reggeli fény volt az, amely a föld népeit egymásután vonzotta a keresztyénség felé. húsvétnak erre a reggeli világosságára van szüksége az egyháznak ahhoz, hogy teljes gazdagságának tudatára ébredjen. A húsvétnak ezt az üzenetét felejtette el végzetesen a keresztyénség. Két okból is. Előttünk járt nemzedékek úgy éltek, hogy fölöttük magasan ott ragyogott a nap. örökösei voltak mindannak, amit Jézus Krisztus a földre hozott és olyan nagyon természetesnek tartották azt, hogy körülveszi őket a világosság. Elfelejtették, hogy miképpen kellett viaskodnia a világosságnak az éjszaka sötétségével, amíg diadalmaskodni tudott fölötte. Amit Jézusból meg tudtak látni, az a bölcs tanítómester volt. A mi két világháborút átélt nemzedékünkre viszont úgy rátelepedett az életgond, hogy benne sokan áthatolhatatlanu! sűrűnek látják az éjszakát. Megértjük a böjtöt, a szenvedő Krisztust és szívből tudjuk énekelni a keresztről szóló zsoltárokat. Sok ma a nagypénteki keresztyén és a nagypénteki gyülekezet. "evés ajkon csendül meg a reggelt magasztaló diadalmas húsvéti ének. A reggel embere az, aki áldott egyházatyánk: Luther Márton húsvéti prédikációját meg is tudja hallgatni és szívébe is tudja zárni, melyet a Kiskátéjában irt meg: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus — az Atyától öröktől fogva született valóságos Isten és a Szűz Máriától született valóságos ember — az én Uram, aki engem elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az övé legyek, az Ö országában Ö alatta éljek s Neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert O feltámadott a hátúiból, él és uralkodik örökké” A Kt A BÉKESSÉG ÜGYÉBEN nini! ti ni ti miit un 1111 n m m i ni Mimi i 11111 mim 11 iiiiii i i iMMiti iuíiiiiimiiímiiimimhiIiiid A feltámadott Jézus húsvéti köszöntése zeng a fülünkben: Békesség nektek! Ezt a békességet adjuk tovább az ige hirdetésével, a szentségek kiszolgáltatásával és pásztori figyelmeztető szóval gyülekezetünk tagjainak, hazánk népének s ameddig szavunk elhat, az emberiség tá- gabb köreinek. Ezért hirdetjük, hegy meg kell bocsátanunk egymásnak, hogy a gyűlölet helyett megértéssel és szeretettel kell megtöltenünk szívünket, hogy az ellentéteket tárgyalások útján kell megoldani, s hogy az egész emberiség jövőjét • nem szabad veszélyeztetni olyan fegyverek alkalmazásával, melyek egy új háborúban világméretű pusztulást idézhetnek elő. A békesség ügye tehát nem idegen egyházunktól és egyházunk szolgálatától. De idegen egyházunktól a békesség ügyének olyan szolgálata, mely nélkülözi a teológiai megfontolást és az egyházhoz illő hangot. Joggal lehet kritikát vagy önkritikát gyakorolnunk minden olyan megszólalás felett, mely a béke ügyében az elmúlt évek során mindezek figyelembevétele nélkül hangzottak el egyházi emberek ajleán. Az egyház biblikus fundamentumán állva kötelesek vagyunk mindenki felé egyforma szeretettel és felelősséggel azt hirdetni, hogy elítélünk a világ bármely táján történő kísérletezést tömegpusztító fegyverekkel. Éppígy kötelesek vagyunk minden irányban azt sürgetni, hogy az ellentétek szítása helyett szakadatlan erőfeszítésekkel megbékélésre törekedjenek azok, akik a világbéke fenntartásáért felelősek. Hisszük, hogy íg\f lesz az egyház hangja hiteles és meggyőző mind az egyház népe, mind a világ emberei számára. Mindez így hangzott el 1957. április 3-án . azon az értekezleten, amelyen egyházunk püspökei és a püspökök által felkért egyházi férfiak tanácskoztak az Országos Béketanács kiküldötteivel az egyháznak a népek külső és belső békességéért vállalt szolgálata ügyében. Az értekezlet eredményeit a 'püspökök által az egyház lelkipásztoraihoz és gyülekezeteihez intézett alábbi üzenet foglalja össze: A magyar evangélikus egyház hálásan emlékezve arra, hogy életében és szolgálatában Isten helyre állította a több igazságon és több szereteten alapuló törvényességet s így gyülekezeti békességben gyakorolhatják keresztyén hitüket, — abban a jó reménységben, hogy a mai feszült nemzetközi helyzetben nie.sz- szehangzó szava van a világ keresztyénéi között, — egyetértve az Egyházak Világtanácsának és az Evangélikus Világszövetségnek célkitűzéseivel. az Országos Béketanács felkérésére foglalkozott az egyháznak a béke ügyében való közreműködésével és elhatározta, hogy egyházhoz illő módon résztvesz azokban a törekvésekben, melyek a világbéke megoltalmazását célozzák. Elhatározásának megvalósítása érdekében 1957. április 3-án megalakította aj Országos Béketanács Evangélikus Egyház: Bizottságát, mely az Evangélikus Egyház kerületek elnökségeinek védnöksége alat' az Egyetemes Presbitérium jóváhagyási alapján hivatalos egyházi szervként mű ködik majd. Ezzel kapcsolatban a magyar evangé likus egyház püspökei kinyilvánítják hogy az egyház legfőbb hivatásának a5 evangélium hirdetését és tanítását tart ják, mert abban a meggyőződésben élnek hogy minden földi békességnek az Isten nel való megbékélés a legszilárdabb fun damentuma. Azt vallják, hogy minden külső vágj belső háború az emberi bűn követkéz rnénye s ezért az ige fegyverével és ; mentő szeretet szándékával kell küzden a háborúságot felidéző bűnök: az önzés ! a hatalmaskodás, a kizsákmányolás, a: I elnyomás, az erőszak, a gyűlölet, valamin j a társadalmi, faji, politikai vagy feleke : zeti megkülönböztetés ellen. I Felhívják a népek kormányait és parla j mentjeit, hogy az ellentéteket tárgyalásol I útján igyekezzenek megoldani, a tárgya j lások közben nem feledkezvén el Istei I igéjének ama tanításáról, hogy: „ . . . a í igazság müve békesség és az igazság gyű mölese biztonság és nyugalom mindörökké” (Ézs 32, 17.). Ezért tartózkodjanak a tömegpusztító fegyverekkel való kísérletezéstől és minden fegyverre nézve valósítsák meg a kölcsönös leszerelést. Isten iránti engedelmességgel veszik tu-* domásul, hogy az egyház a maga hivatását a szocializmus útján járó Magyarországon tölti be. Az egyház, mint egyház nem foglalhat állást napi politikai kérdésekben, mert ezzel szolgálatának egyetemes jellegét veszélyeztetné, de meg van győződve arról, hogy a hitnek az ige-* hirdetés által teremtett gyümölcsei: a haza- és emberszeretet, a törvénytisztelet és áldozatkészség olyan emberi erények, melyek nélkül szocialista életrend nem alakítható ki. Éppen ezért testvéri felelősséggel kéri a magyar nép vezetőit, hogy tegyenek meg mindent a lelkek belső megbékélése, a törvények uralmának megszilárdítása és a hazafias erények növelése érdekében. Bizonyosak vagyunk afelől, hogy ilyen módon leg-* hamarább alakulhat ki az új, egészséges és igazságos társadalmi rend s a becsületes munka nyomán felvirágzó gazdagabb élet. Az egyház a forradalmi munkás-paraszt kormány minden ezirányú erőfeszítését készséggel támogatja. Megnyugvással veszi tudomásul a kormány januári nyilatkozatából azt a készséget, amellyel az elmúlt időszak egyes helytelenségeit kijavítani, az egyház és állam békés együttmunkálkodását elősegíteni s az október—novemberi események által ütött sebeket begyógyítani igyekszik. A magyar evangélikus egyház püspökei felhívják a gyülekezetek pásztorait gs I tagjait, hogy imádkozzanak az Istennel I s emberekkel való megbékélés ajándé- ! káért, előzzék meg és szüntessék meg a I viszálykodást a megbocsátó szeretet gyakorlásával, végezzék az igazságnak békességet termő cselekedeteit s mindezt tegyék azzal a jó reménységgel, hogy a bűnös embert önmagával megbékéltető Istennek van hatalma millió és millió engedelmes gyermekének kicsiny, de tevékeny szolgálatával megoltalmazni a népek békességének nagy ügyét. Budapest, 1957. Húsvétján. Turóczy Zoltán D. Ordass Lajos püspök püspök Az egyház él és szolgál — Húsvéti riport — Kétezer év alatt sokszor sírba tették s könnyesen vagy könnyek nélkül elbúcsúztatták. Diokletiánus császár büszkén mondta: „Eltöröltem a keresztyén nevet." Voltaire gúnyosan írta: „Kell. hogy az egyház isteni legyen, mert évszázadok óta fennáll minden hitványsága ellenére.” Dölyf és gúny ellenére mégis él az egyház. SZOLGÁLÓ ÉLETET ÉL. Bár ennek látszólag ellene mond száz és száz Galilei kínja, nem a maradisá- got szolgálja. Bár vöt idő, mikor egyedül képviselte a világon a tudományt és a közművelődést, nem a haladást szolgálja. Istent szolgálja. Azt az Istent, akinek az akarata élet és üdvösség. S ezt az Istent — szenteknek emelt oszlopok és zárt kolostorok ellenére is — az emberek között szolgálja. Hogyan szolgál az egyház!? * Nem minden büszkeség nélkül lehetne húsvéti riportot írni arról, ’— hogy az Evangélikus Világszövetség hány százezer nyomorgó arab részére juttatott adományt az élő keresztyén hit gyümölcseképpen, —- hogy a Délafrikai Unió területén a keresztyén egyházak püspökei szabadságuk kockáztatásával küzdenek a színeseket megalázó faji megkülönböztetés ellen, — hogy a különböző evangélikus egyházak missziói társulatai hány ezer orvost, ápolót és tanítót tartanak Ázsiában, Afrikában és a távoli szigeteken, — hogy az elmúlt hetekben emléktáblákat emeltek és utcákat neveztek el Schweitzer Albertról, akinél többet senki sem tett a négerekért Livingstone óta, Kaj Műnkről és Boenhofferről, akiket hitükért és e mberségükért végezteti ki a hitleri önkény, — hogy a japán keresztyének küldöttségei milyen erőteljesen tiltakoznak mindenféle kísérleti atom- robbantás ellen. Ámde ne menjünk messzire és ne beszéljünk világméretű dolgokról. Beszéljünk arról, HOGYAN SZOLGÁI, AZ EGYHÁZ KÖZÖTTÜNK. Vége az istentiszteletnek. A templom kapujában megszólal egy fiatal férfi. Feleségének mondja: ..Olyan nehezen jöttem ide. Tele voltam gonddal is, haraggal is. S most valahogy könnyű lett a szivem. Nem haragszom senkire. Jó, hogy elhoztál.“ Egy apa mondta a lclkészi hivatalban: „Egészen megkomolyedott a fiam, amióta konfirmációi oktatásra jár. Csendesebb lett, jobb lett. Lelki- ismeretesebben tanul. És a régi kötekedő hang helyett egészen másképpen foglalkozik az öccsével.“ Űrvacsorát adunk a Korányi kórházban egy halálos betegnek Az arcán kín van és félelem. Az ápolónő" csendesen elsuttogja, hogy az agyában megpaltant egy ér. segíteni aligha lehet rajta, fájdalmait sem lehet teljesen megszüntetni. Nehezen megy az úrvacsoraosztás. A beteg ajka alig mozog, csak a szeme él. De amikor a rövid hálaadó imádság után elhangzik az ámen. az arca kisimul, kín helyett mosoly látszik rajta, a keze simogatásra nyúlik ki, s a szemében véghetetlen békesség tükröződik. A bibliaórán az Áldott Orvosról volt szó. Utána néhány szóval és néhány beszédes könnyel elmondja az egyik részvevő testvérünk, hogy súlyos betegségében az állapota akkor fordult testileg is, lelkileg is jobbra, mikor megjelent az ágyánál Isten szolgája igével, imádsággal, áldással. Nagyon hálás az orvosoknak, akik annyi szeretettel és tudással gyógyították, de hálás az Áldott Orvosnak is, aki Ura életnek és halálnak, betegségnek és gyógyulásnak. Nehéz sora van egy kibombázolt házaspárnak. Mindketten dolgoznak, de mindenük elveszett s nagyon nehezen tudják pótolni. Fár héttel ezelőtt csomagot kaptak. A csomagban takarók voltak, alsó és felsőruhák. Kitől kapták a csomagot? Jézus Krisztus egyházának egyik tagjától. Egy ismeretlen irgalmas szamaritánustól. Boldogoknak, egészségeseknek, szerencséseknek, gazdagoknak talán nem nagyon fontos kérdés az, hogy az egyház él-e és szolgál-e. Betegek, bűnösök, félők, összetöröttek, szegények és haldoklók ti kitől kapnátok vigasztalást, kegyelmet, békességet, ha az élő Jézus Krisztusnak nem lenne szolgáló egyháza a világon?! (K. A.) „Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban . .(Jel 20,6)
