Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-04-21 / 5. szám
MINNEAPOLIS, 1957 „Kris&tus megszabadít és egyesít!“ (2) A keresztyének egysége ség tagjai legyenek is — részesei az egy Any ászén tégy háznak, egyek a Krisztusban egymással. Hisszük, hogy ez az Anyaszen tégy ház nem zárható be egyetlen egyház határai közé. Élő tagjai vannak mindenütt a keresztyénség területén. Énnek a rejtett, láthatatlan egységnek bizonyos külső jelel is vannak: a közösen használt Szentlrás, a közösen elismert keresztség, a közösen mondott Mlatyánk és Apostoli Hitvallás. Viszont áltatni sem szabad magúm köt: ez az egység ma még csak „rejtett egység“: sokféle törés, szakadás, ellentét takarja el a szemünk elől. Másképpen értjük a közös Szentírást. Hiányzik a közös hitvallás, nemcsak lényegtelen, hanem a legdöntőbb kérdésekben Is. Es jóllehet egymás keresztelését a legtöbb egyház kölcsönösen elismeri, az Űr asztalánál mér nem tudnak találkozni egymással. A keresztyén egység tehát —- bármennyire vannak is jelei köztünk — ma még feladat iS, Krisztustól kapott parancs, amelyen hittél munkálkodnunk kell. között is igazi keresztyén egység jöhet létre, ha a szószékről egyezően kezdik hirdetni az igét és nincs többé szakadás köztük a keresztség és úrvacsora kérdésében. Az ökumenikus mozgalomra is így tekintünk: alkalmas hely minden egyház száméra, hogy együtt keressék az Isten Igéjében és a szentségekben való egységre jutás útját. Az Egyházak Világtanácsa még nem az egyházak egységének a megvalósulása. De — ha Isten úgy akarja — alkalmas eszköz lehet arra, hogy ehhez a célhoz közelebb kerüljünk. Időszerű kérdések Erre a teológiai alapra állva, a minfteapölisi tanácskozásoknak kell majd közelebbi választ adniok arra a kérdésre: mi az evangélikus egyházak feladata és felelőssége az ökumenikus mozgalomban? Mik azok az elengedhetetlen feltételek, amelyek nélkül még különálló evangélikus egyházak közt sem lehet szó egyesülésről? Ilyen tárgyalások folynak például az t£2ak-ämerikäi evangélikus egyházak között. Es kiváltképpen: mik a feltételei az egyesülésnek valamelyik evangélikus egyház és más egyházak között? Ez ma Indiában komoly kérdés, ahol nemrégiben már létrejött egy egyesült egyház négy különböző egyház Uniójából, * * Igen nehéz kérdés az úrvacsorái közösség (az ún. intercommunlo) problémája is. Lehet-e szó lírwocso- tai Közösségről ott, ahol az úrvacsoráról más-más meggyőződést valló keresztyének találkoznak az Űr asztalánál? A hit egysége nem tartozik-e hozzá az úrvacsorái közösséghez, jóllehet ezt több egyház kivételes alkalmakkor nyilvánosan gyakorolni szokta? SzóbakefÜl majd « hitvallásosság kérdése is. Azt mondottuk: evangélikus közmeggyőződés szerint igazi egység keresztyének között, csak ott van, ahol közösen tudnak vallást tenni hitük tartalmáról. Közösen vallott hitünket egyházunk hitvallási iratai foglalják össze. Mi az, ami ezekben az iratokban feladhatatlan, mert bibliai, igei igazság, és mi bennük az időleges, a múló értékű, a történeti helyzet velejárója, melyben létrejöttek? Meddig tart vitás kérdésekben a keresztyén meggyőződés szabadsága, többféle szíhezete, és hol kezdődik a Szentírás és hitvallásaink igazságának megsértése, a tóv- tanítás? Végül, hogyan gyakorolhatjuk a meglévő részleges egységet azokkal, akiktől egyébként hltbeli-tanltásbeli szakadások választanak el? Tehát akikkel nem vagyunk egységben, de mégis • közösen valljuk Krisztust Urunknak. Milyen legyen gyakorlati magatartásunk a többi egyházak és azok tagjai irányéban? Ilyen kérdések előtt áll a hyéri viléggyűlés. Bizonyosan maradnak itt is nyitott kérdések. De néhány kérdésben talán mégis előbbre jut majd a Világ evangélikusságának nagy tanácskozása. Dr. Nagy Gyula r Ezsaiás óv.) (A történelem megoldásai Immánuel) Istenen fordul meg és nem emberen dói el az emberiség történelme. Az lehetséges, hogy a történelem szekerét emberek tolják, de a rúd- jét Isten irányítja. A fordulatokat ő szabja meg és ez ad elevenséget és meglepetéseket, belső dinamikát az 6 történelem látásának. Kovának ez lehet érthetetlen, sőt „idegen“ (28,11) is, kora még csúfolhatja is, hogy „itt egy kiesi, ott egy kicsi”, de Isten minden üzenete mögött csodás tanácsa és bölcsessége húzódik meg. (28,33—28) A hit látása; a helyes történelmi látás a próféta tanítása szerint. Máskülönben furcsa köpőnyegforga- tás, vagy állhatatlan magatartás a próféta viselkedése. Amikor az asszír nagyhatalom közeledett, milyen keményen tudott támadni a hamis biztonságtudat ellen! Amikor pedig az asszír hadak a főváros falaira kapaszkodtak és kétségbeesés lett úrrá a lelkeken, akkor pedig a kétségbeesést támadta. Az első esetben ítéletet, a másik esetben pedig vigasztalást prédikált, de mindkét esetben a hitetlenség allen szólt. Küldetésének egyik alapköve a* ítélet hirdetése, Ez az ítélet azonban tisztogató szándékú és népének megmentését célozza. A próféta igehirdetésének ez a másik alapköve: isten megtartani akaró „buzgó szerelme“ (9,?c), A pusztító ítélet tehát tisztító ítéletté lesz. ,,Megtérő-Maradék'‘-mk nevezi másik fiát. (4,2! 8,1?; 10,20.) így lesz az Ő hitbeli látása kiinduló fonásává mindmáig annak a hivő látásnak és azóta sokszor megtapasztalt igazságnak, amit a biblia maradéknak, szent magnak, hívőknek, választottaknak nevez. (3?,31—32) A nép egésze nem értette meg Isten szavát, el kellett pusztulnia, de a megtérő maradéknak Isten új életet ad. — A megtérő maradékból az Űr szerelme a Messiás által formál magának való új népet. A próféták királya Ezsalás a kijelentés történetében elsőnek mutatja be a történelem isteni megoldásának Immánuelt (7,14), akinek megszületése (9 és 11 fejezetek) a messiási idő új világkorszakát fogja jelenteni. Az új időszámítás kezdete, új világkorszak kezdete lesz ez, amikor megkezdi uralmát és ennek nem lesz soha vége. De kicsoda a próféta látása szerint Immánuel? Isten hatalmának esodás jele Immánuel! ítéletével kivágattál ja ismételten is népének embererdejét (6,13), mért nem tértek meg (9,13— 14), de ugyanakkor a levágott erdő törzsökéből vesszőszál növekedik. Ez a vesazőszál: az Immánuel. (11,1) Szinte a humer határán mozog a próféta, amikdr ígért népének a „nagy”, a végleges és teljes történelmi megoldást és rámutat egy gyermekre! „gyermek születik“ né- künk, „fiú adatik nékünk“. (9,6) Egy gyenge gyermek válla hogyan fogja elherdeznl az uralom szörnyű terhét, a feladatok borzalmas súlyét? Nem győzi a próféta csodás jelzőkkel jelölgetnl azt, hogy ez a Messiás „erős Isten” lesz, csodálatos és tanácsos, olyan békesség fejedelme, akinek uralma soha véget nem ér. „Az Urnák Lelke” alatt fogja kormányozni boldog messiási országát az Urnák ez a „jele“ (7,14) ez a rendkívüli „szűz szülötte”. A teljes hit tátás a esi Csak az láthatja meg, hogy a „üzent“ Isten éppen szentségének megsértése miatt vágatja ki az embererdőt, de ugyanakkor buzgó szereiméből ad csodás megoldást Is a „gyermekben“. Hogy ezt a megoldást csak hivő ezív láthatja meg és fogadhatja el, az a prófétának hite számára természe- les! Hogy pedig a próféta a Messiás eljövetelét egészen közelinek látja és még sem következik ügy be, e tekintetben Ézsalés látása „hamisnak" bizonyult? Nem! A Messiás elküldése az utolsó Időkhöz tartozik. Itt pedig az időpontokat isten a maga hatalmába helyezte. Isten órájáról ml a legmélyebb hitünkkel csak annyit láthatunk, hegy jár. de hogy mikor Üti el a kiszabott időt, azt csak ő tudja, Isten a történelmi idők eseményeit jelző óráját nem prófétáinak zsebében hordja. (Csel. 1,9—7) ZiíNzkttllezky Pál Halál — feltámadás — örökélet Van élet a halálost túl is? GELLERT KERESZTÉLY ismeri énekköltő barátját, egy bizonyos Reich nevű lipcsei könyvkereskedőt, mód felett nyugtalanított halálosan beteg felesége állapota. Mire megkérdezte a nagyrabecsült költőt: „Hajlandó lenne nyíltan és őszintén egy kérdésre felélni? Gondolt-e már a halálra?” —■ „Ö, igen“ válaszolt Gellért, többet, mint kellett Volna1'. —* „Rendben van. És mit vár halála Után?” Gellért így folytatta: „E kérdésre könnyű és gyors a válasz: vagy hiszek Urunkb&n és Megváltónkban, Isteni küldetésében, szavaiban és feltámadásában s akkor e kérdésre csak igennél válaszolhatok. Ha pedig nem hiszek mindebben, akkor nemmel válaszolhatok". — „S hisz On Jézusban, mint olyanban, aki Istentől jött?“ — „Igén, hiszem, hogy Ő Isten Fia volt, hogy ö feltámadott és most is él. 8 hiszem, ha Vele élek itt a földön, a halálon túl is Véle élhetek, így a halálnak nincs már ijesztő hatalma számomra." Reich meghatódva mondott köszönetét, Kevéssel azután pedig Gellért megírta húsvéti bizonyosságtól áthatott gyönyörű énekét! „Jézus él! Én is vele, Hol van, ó halál, hatalmad? Jézus él! Sir éjjele Cs&k új reggelig takarhat. Ött leszek, hol Uram van, Ez az én bizodalmám.” (Kér. énekeskönyv, 216. ének l. vers.) Igehirdetések izgalmában sokszor álltam * meg szorongva a győri (iroglemplom szó-* székén. De olyan nehéz érzéssel sohasem, mint 1957. április 5-én. Kapi Béla koporsója volt alattam az oltártérhcn. Elhangzott már Túróczy Zoltán prédikációja: Hatalmasan cselekedett vele s velünk az Ür, azért a temetésén is hálaadásra van okunk. Ordass Lajos is elmondta már az istenhozzádot az egyház nevében. s most utolsó földi útjára kell bocsd- tanom őt, aki feleltetett latin órán a soproni líceumban, lelkésszé szentelt a szombathelyi templomban, megesketett a győri templomban, parőkustársává iktatott Ugyahott, s szivemre tette a püspöki keresztet a balassagyarmati templomban. „Elbocsátják immár téged a minden halandók út ján ...“ Kapi Béla egyháztörténelmi alakját jól meg kell majd rajzolni. Én most Itt csalt néhány tükörcserepet szedegetek össze, J ól emlékszem, mekkorát dobbant kiskáp- lán-szívem, mikor először láttam meg őket az egyetemes közgyűlés zöldasztala mellett. Qcduly Henrik, Kapi Béla, Raffay Sándor, Kiss István, Négy kerületünk négy püspöke. Ügy álltak egymás mellett, mint az oszlopok. Közülük most a legifjabb Is belctfint . utolsóként az örökkévalóság fényfelliőjébc. Legtovább Raffay Sándorral püspököskö- dött együtt. Erős egyéniség volt mindegyik: nem mindenben egyeztek. Raffay Sándor jóval Idősebb volt korban, Kapi Béla valamivel idősebb volt rangben, s ők is emberek voltak. De ahogy a hanyatló Raffay betegágyánál a még életerős Kapi naponta megjelent, mindig várt látogatóként négyszemközti hosszú-hosz- ssú beszélgetésekre, az két komoly papi élet summázó Igehirdetése volt. A z egész egyház papja volt, országos sugárban utazott szüntelen, de otthonában volt a legboldogabb, s óriási elfoglaltsága melleit is egészen ©Véle tudott lenni, Egymás után írta a könyveket, nagy volt a vallásos estek dobogóján, de prédikálni szeretett legjobban. Nem láttam embert nálánál többet dolgozni, MEGHALT KAPI BÉLA de néha leült nagy-zenése atyja zongorája mellé eljátszani egy-egy koráit. „Szegény fejem, hová hajtnálak,.Harminckét évig volt ritkaméretű, nagy püspök, de egyik utolsó mondata ez volt: „Én a kegyelem ajtaján zörgetek.“ • 1910. őszén nagy tanácskozás volt a körmendi parókián. Odaktinn hűvös szél oldoz- gatta sorra a faleveleket, bent forró volt a hangulat. „Egyházi lapot kell Indítani. Gyülekezeti lap legyen, népünknek való.“ Helyes, igen szükséges. Mi legyen a neve? Kint a toronybah megszólalt a harang. A szemek összcviUantak: „Harahgszó” legyen a neve, S 1810, október 31-étt elindult útjára a Ka- rangsxő. hogy két világháború zűrzavarában s a kettő közötti süket csöndbe» legyen az ige kongatója. Első számában Sántha Károly írt vezérverset és Payr Sándor cikket. A magyarországi evangélikus közegyházi sajtó, atyja Kapi Béla. * Meg is maradt mindvégig a sajtó szerelmesének. Mikor Győrött majdnem tíz évig parőkustőrsa voltam, minden délben átmentem hozzá beszámolni. Minden érdekelte a gyülekezet életéből, de a beszélgetés rendszerint valami sajtóüggyel zárult. Ilyenkor a püspökből előlépett az tró. EgyháztörtéAelmi regényei nemcsak sajtótermékek, hanem irodalmi alkotások. Íróasztala most elárvult. De fiókjában érdemes lese majd körülnézni, ügy tudom, több mű van ott készen. • K api Béla egészen egyedülálló egyházirodalmi műfaja a Belmissziói Munka- program volt. 1924-ben indította, s a gyülekezetek belső hitéletének megúihédására szánta. Az első évfolyam szerény, vékony füzet volt, a későbbiek egyre bővültek, s a 400 oldalt is elérték. Ifjúsági anyag, évfordulókra, vallásom estekre, ádvdhtre, böjtre, presbiterek lelki- gondozására szánt anyag tette sokrétűvé ezt a kötelezővé tett belmissziói programot. A nagy dunántúli kerület gyülekezetei ezekből kaptak évtizedeken keresztül az igehirdetést támogató sok-sok jó dolgot. A többi kerületben is sokfelé használták, Ezek a Belmissziói Munkaprogramok tükrözik legjobban Kapi Béla színes, gazdag egyházi programját. Számos könyvet írt. Közülük legszebb s legnagyobb a „Kegyelem és élet" cimfl kétkötetes igehirdetés-előadás gyűjtemény. De legkedvesebb könyve as „isten hárfása“ volt, Egyháztörténelmi regény ez Gerhardt Pál nagy énekköltőnhről, akihez teológiailag is és az egyházi ének szeretetében is igen közel állt. Ritkán láttam olyan boldognak, mint mikor ezt a 250 oldalas könyvet kéziratból a nyomdábaadás előtt nékem elolvasta. Együtt örvendeztünk és sírtunk Gerhardt Pál hárfa- hangjainál. Amikor most az énckköltő születésének 380 éves fordulóján a balassagyarmati templomban az „isten hdrlásá’-ból több részt felolvastunk, s ezek a szép részek megint egészen közel hozták öt hozzánk, nem gondoltuk, hogy a halott Gerhardt Pálról irt Utolsó szimbolikus rész hamarosan az énekes Gerhardt Pált megéneklő Kapi Bélára is ráülik: „—Jegyezzék matriklllába diakónus Utak, hogy- az énekkölUi hazaérkezett Istenéhez. Letérdelnek a halottas ágy elé s Hutten diakónus elkezdi az imádságot; Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!... Ekkor valami csodálatos dolog történik: a halott embertől elválik az élő. A hajÓtV/ember mellén összekulcsolt Ikézzel mozdulatlanul felesük halottas ágyán, Sárga pergajnenl arcából mereven tekint a bolthajtásra mélyre süppedt szeme, erős nyergű orra és márvdnyos homloka.., Az élő ember pedig Csendesen leszáll a halottas ágyról. Kiegyenesíti gémberedeti testét, lerázza magáról tagjai merevségét és elindul a szobasarok felé, Behunyt szemmel, lassan megy a bútorok között, azután felemeli a pókhálós poros aranyhárfát. Nesztelen léptekkel végigmegy a szobákon, meg az oszlopos folyosón. Kiérkezik az utcára, A toronyból harangzúgás búgó hang-permetege hull reá. Körülötte nyári hőségben reszket a levegő. Húzkapuk előtt emberek csődülnek: férfiak, kötényes asszonyok, csodálkozó tekintetű gyerekek. Döbbent arckifejezéssel mindnyájan a templom felé tekintenek és elnéznek a csendes léptekkel közeledő hárfás ember feje felett mintha nem is velük szemben menne az út közepén. Ő meg csak megy ... megy ... Áthalad a városon. Elhagyja a határt. Megy, megy falvakon, városokon, pusztaságokon keresztül. Töpörödött öreg teste kiegyenesedik s órássá magasodik. Héiravetett fején Verőfény jdts.r k. vállára omló fehér haját szellő lobogtatja. Boltozatos homloka álót tűzben égő szemel világítanak. Keze halkan pengeti az aranyhárfát s ajkán csodálatos énekharmóniák Rendülnek, Megy, megy Isten hárfás embere, Énekétől templom ablakok gyulladnak fénybe s boldogan felbúgnak az orgonák. Emberseregek indulnak nyomába súgó kíséretül és vele. énekelnék. Eéketén hullámzó, végeidlhatatlan embertömeg kiséri és minden ember énekel Gyermeküket szoptató anyák, botra támaszkodó, hajlotthátú öregek. Kereszt Mat roskadozó, fonnyadt arcúnk s hajnal bíborában induló daliák, Csillogó szemű, feszüli izmú életgyőzök és embertől, világtól búcsúzkodó haláljagyesekr^ Mennek mind,,, mind... és égbetekintő szemekkel énekelnek. Arcuk, ruhájuk, beszédjük különböző, de énekük ugyanaz.,, Mennék mind nyomában,,, Áthalad országok kapuján,,, Népek szívén .., Idők múlandóságán,., Megy. megy pihenéstelen és örök énékeket énekei as Isten hárfása,“ Szabó József Krisztus ledönti a válattstfulahat A nyári világgyűlés tárgyalási anyaga magában foglalja a keresztyén egység kérdését iS. Valóban nagyon időszerű téma! Hiszen történetük során annyi szenvedést okoztak egymásnak, annyiszor küzdöttek egymás ellen a keresztyénség különböző ágai! Sőt még ma is vannak részei a világnak, ahol egyik egyház elnyomja, üldözi a másikat. A szét- szakadtság a keresztyénség egyik legnagyobb terhe, sok botránkozás forrása a világ szemében, Századunk azonban valami döntő változás, fordulat jeleit rajzolja elénk. Kezd felengedni a jég: az egymás elleni harc és a megosztottságba való fásult belenyugvás helyett hatalmas vágyódás ébredezik mindenütt a világkeresztyénségben az egyházak egysége után. A XX. század legfontosabb egyháztörténeti eseményének bizonyosan az „ökuméni- kus mozgalom“ erőteljes kibontakozását tartják majd a jövő egyháztörténészei. Ez a világmozgalom a2 Egyházak Világtanácsában öltött testet, a maga rnásfélszáznál több tagegyházával, — sajnos, még mindig csonkán, a keleti keresztyénség nagy része és a római katolikusok nélkül. Egy pillanatra sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a keresztyén egységet téves Utakon is lehet keresni. A rosszul megalapozott, felszínes ál-egység csupán elkendőzi a a meglévő ellentéteket. Előbb - utóbb fel is bomlik. Az egyháztörténet nem egy ilyen balul sikerült uniós kísérletet, ismer egyházak között. A mai ökuménikus mozgalom is az egység helyreállításáról alkotott különféle, egymásnak elentmon- dó elgondolások gyűjtőhelye. Van értelme tehát, hogy az „ökumén- izmus“ korszakában az evangélikus egyházak feltegyék maguknak közös tanácskozásukon a kérdést: melyik a helyes út a keresztyén egység helyreállítására? Krisztus — erről esett sző az előzőkben — Igazi szabadsággal ajándékoz meg bennünket. Szabaditása azonban mindig közösséget, egységet is teremt. A bűn magányossá tesz, elszakít Istentől és a felebaráttól. A megváltás ledönti a Válaszfalakat. Azokat is, amelyek Istentől elválasztanak. És azokat is, amelyek ember és ember közt magasodnak, „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban“, Gál 3, 28. Sajátságos, de így Van: ember és ember közt Istenen át vezet a legrövidebb út. Eta közelebb kerülünk Krisztushoz, közelebb jutunk egymáshoz is. Mert Ö dönti le közöttünk az önzés és gyűlölet válaszfalait. Ebből következik, hogy a keresztyének egysége nem valami egészen jövőbeli, távoli dolog, hanem bizonyos értelemben már most is megvan. Tény, hogy akik hiszik bűneik bitből fakadó szeretetben élnek, azok bocsánatát Krisztusért és ebből a —- bárhol, bérmelyik egyházi közösHtigyan valósulhat meg az egység a* egyházuk között? Azt mondottuk: a keresztyén egység helyreállításét téves utakon ie lehet keresni. Ilyen kinemelégítő megoldásnak látszanék a puszta külsőleges, szervezeti egység. Tévedne, aki azt gondolná; elegendő az egyházakat egy közös világszervezetben egyesíteni és ennek élére közös vezető szervet vagy személyt állítani. Ez még nem lenne Krisztusban való egység. Mélyebbre lát, aki az egyházak és keresztyének sZeretetben és közös cselekvésben mégnyilvánuló egységét követeli. Enélkül valóban nincs egység. De ez még mindig nem az igazi egység. Az egyház igazi egysége és a Szentírás értelmében csak a közös igehirdetésben, keresztségben és úrvacsorában megvalósuló egység lehet. Semmiesetre sem kevesebb! Ez azt jelenti: amíg olyan egység nem jön létre két egyház között, hogy egyetértésre jutnak az evangélium üzenete, a keresztség és az úrvacsora felől, addig minden testvéri szeretet, esetleg még közös szervezet ellenére sincs köztük egység a Krisztusban! Hiszen Krisztus az igazság! Jn 14.G. Krisztus igazsága pedig nyilván nem lehet kétféle, egymásnak ellentmondó igazság. A közösen vallott evangélium és a szentségekben való közösség viszont közös hitvallásban, a döntő keresztyén Igazságokról vallott közös tanításban is kifejeződik, A keresztyén egység igazi útjának tehát mi, evangélikusok az ökuménikus mozgalomban vitatott többféle lehetőség közül a „legnehezebbet á keresztyén igazság lényeges kérdéseiben történő egységre juttatást tartjuk. Azt valljuk, különálló egyházi szervezetben élő, más istentiszteleti formákat használó, eltérő hagyományokkal rendelkező egyházaik
