Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-12-15 / 39. szám
A FIATALKORI HAZASSAG Szinte közhelyszámba megy a megállapítás, hogy az utóbbi években elszaporodjak a fatalkori házasságok. Akik ismerik a külföld életét, kiegészítik az általuk ismert képet azzal a hírrel, hogy ez világszerte meglévő jelenség. Nem szükséges minden megjegyzés nélkül elfogadni a fenti megállapítást. Biztos, hogy a házasulók átlagos életkora lejjebb szállt a háború óta? Idősebbek elbeszéléseiből minduntalan 16—18 menyasszonyok emléke elevenedik meg, akik huszas éveikre már komoly családanyákká lettek. Ilyen formán az igazság talán inkább úgy fogalmazható meg, hogy míg a férfiak valamivel előbb, a nők, egyenjogúsításuk, fokozódó képzésük miatt sokkal később házasodnak mint azelőtt. Vagyis a két nembeliek kora között bizonyosfokú kiegyenlítődés van. — De még ez sem általános igazság, mert a munkásság, és különösen a parasztság körében azelőtt is a maihoz hasonlóan líl—24 éves korban születtek a házasságok és csak a polgári ideál volt a ,,komoly, megalapozott emberek” házassága. Tehát a, fiatalodás is elsősorban csak a városokban, a bomlott polgári ideálok helyén feltűnő. Feltételesen fogadjuk el azonban, hogy a mai menyasszonyok és vőlegények fiatalabbak mint nagyszüleik voltak mátka* ságuk idején. De vajon nem idősebb-e Cgy mai 22 éves egy negyven év előtti 28 évesnél? Mondják, hogy mindenki olyan idős, amennyi tapasztalata van. áli, akik háború zajában születtünk, nőttünk fel, nehéz problémákat éltünk át fiatalon és egy felgyorsult ütemű életet örököltünk, nem érünk-c gyorsabban komoly, felnőtt emberekké mint a korábbi generációk? Az idősebbek,- szüléink A fiatalkori házasságnak vannak felbecsülhetetlen pozitívumai is. Igen boldog, harmonikus házasság reménye van meg ott, ahol a fiatalok alakítható benyomások befogadására kész korban találkozva „csiszolódnak össze“. Két ember csak úgy lesz egy párrá, ha egymáshoz illik. De a korai találkozás adta közös környezetben milyen könnyen formálódik az „egymáshoz illő emberpár’*. Ugyanaz az ellentét, ami idősebbeknél visszavonhatatlan szakítással végződik, a fiatalok egymásnak feszülésében még nem rombol, csak formál, amint a kis gyerek csontja sem törik, hanem hajlik, formálódik terhelés alatt. A fiatalkori házasság ellenzői !mondják, | és veszedelmeivel. fiogy # ffegszeUfc évek m tiuszastfR és* azokat kár a házasság gondjaival elrontani. Fordítsuk meg az érvelést! Később milyen összetartó erőt képvisel, mennyire meghitt közösség forrása az együtt átélt, átörült „legszebb évek“ emléke. Az együtt hordott gondok, együtt szerzett értékek minden átvészelt évvel növelik a közös élet erkölcsi és anyagi bázisát. A nehéz és annyi testi, erkölcsi, szellemi bukást okozó szekszuáüs problémák a fiatalkori házasságban oldódnak. Az „igazi“-val való együttélésben a fiataloké lehet az a teljes öröm, amit Isten a férfiben a nőnek és a nőben a férfinek akar adni. Milyen nagy öröm mikor két fiatal tudhatja, hogy nem ezer kalandon keresztül érkeztek el egymáshoz, hanem a tisztaság, a friss élmény örömének tüze forrasztja őket egybe. (Nem naivitás ez, vannak példák.) Az energiagazdálkodás mérlege sem oly rossz. A házasélet sokat leköt a 20 éves energiájából, de nem semmire megy ez az energia. Évek múltán a korábban megállapodó, egyensúlyra jutó házasságban a meleg otthonból, a közös életútból kamatostul árad vissza a közösségbe a teremtő energia. Ilyen az optimista perspektíva. És a keresztyén fiatal perspektívája Krisztusra tekintve joggal lehet ilyen optimista. Tanács ez? Nem. Senkinek sem mondanám, hogy házaséletének boldogsága attól függ, hogy mikor házasodik. A jó házassághoz minden korban egyforma alapok szükségesek. Tiszta erkölcsiséggel, becsületes szándékkal, hittel induló házasság sikerülni fog fiataloknak is, idősebbeknek is, minden korban a maga külön előnyeivel KÉSZÜLŐDÉ? „Isten szeret minket r— mi szeressük egymást” — a karácsonyi ajándékozásnak ez az alapja. Minden ajándék beszéljen arról, aki a legnagyobbat adta. A szeretet minden megnyilatkozása emlékeztessen arra, ciki maga a szeretet. Ezzel a nagy céllal készülődjetek karácsonyra. Ne legyen senki, aki csak várja a meglepetéseket és ezekben a napokban nincs egy boldog titka, ami majd karácsony este öröm forrássá lesz. Mindenkinek készítsetek valamit, aki veletek eavütt áll majd a csillogó fenyőfa előtt. Annyi mindenre nem futja a zsebpénzből? Hát az biztos, hogy takarékosság nélkül nem megy. Le kell mondani egy-két moziról s talán 'a tízórai pénzből is félre lehet valamit tenni. De higy- gyétek el, hogy a szeretet leleményessége pótolja a hiányzó forintokat. A fiúk fabrikáljanak vdlamTk Ti tudjátok, mire van otthon szűk- ség, amit ti is meg tudnátok, csinálni. Lombfűrésszel szép keresztet, vagy díszes falitáblát is készíthettek. Kis testvéreteknek játékot csináljatok. A leányok meg hímezzenek és varr- janait. Szüléitek bibliájára szép vászon kötést készítsetek, vagy hímezzetek egy bibliajelzőt. Gondoljatok a gyülekezet szegény gyerekeire is. Régi játékaitokat hozzátok rendbe, u babáknak varrjatok új ruhát és vigyétek el a Tisztelendő bácsinak. Minden ajándékotok mellé tegyetek egy igét. ami a karácsonyi örömről szól. És gondoljatok arra is, hogy karácsony estétek ne múljon el bibliaolvasás és imádság nélkül. Készüljetek erre is. — Aki sok örömöt szerez, annak sok öröme lesz! Madocsa? Miklós gado pal Hozzászólások a párkeresés kérdéseihez Csak sakkozóknak! Az első sakk-lecke aggódnak A 20—24 éves fiú és lány még nem kitörött, megállapodott ember, meg nincs ítélőképessége, tapasztalata, váltakozik az ízlése; hogyan lehetne hát jó és időtálló az ítélete olyan komoly dologban, mint a párválasztás? És még komolyabban, realitásában még sarokbaszorítóbban vetik fel a másik kérdést; miből fogtok élni? Szép dolog a szerelem, de mit fogtok csinálni ha korog a gyomrotok, elszakad az ingetek, vagy ha beáll a nagy hideg? Az anyagi gondokkal induló házasság nem bontakozhat ki örömben — mondják féltő szóval. Komolytalanság — megalapozatlanság; főképp erre a két pillérre építik érvelésüket, amikor igyekeznek a „korai házasság kalandjáról“ lebeszélni a fiatalokat. Legyünk őszinték. Nem mondva csinált áz aggodalmuk, mert keserű kudarcok mementóként figyelmeztetnek, hogy valóban szakadékok közt visz az utunk. Statisztikai adatoknál élőbben beszélnek a saját környezetünkben látott példák. A gyárba, hivatalba kerülő fiatal- asszony, akit az első csinos munkatárs könnyű szerrel hódít el a férjétől, a számtalan válás rövidke együttélés után, vagy a becsületesebbek kálváriája: az albérleti szoba otthontalansága, az egyetemi vizsgák között érkező gyermek, aki így nem tud igaz örömmé válni, és az elhalasztott kötelességek, elmaradt teljesítmények fájdalma, a befejezetlen emberek, akik tanulás helyett kétszerezett erővel álltak a kenyérkereső munkába, míg nagyapjuk hasonló korban vidáman járta a nagyvilágot és itta a tapasztalatok örömét, nekik 24 éves fejjel családjuk eltartása lett elsőrendű kötelességük. És mégis kopogtattak az anyakönyvvezető ajtaján és esküsznek az oltár előtt egymásnak örök hűséget fiatal párok. Hogy merik ezt megtenni? Olvasóink hozzászólásai alapján vetjük fel a párkeresés-párválasztás néhány problémáját. Névtelenül írja egy fiútestvérünk: Nagyon nehéz kérdés — kérem, írjanak róla —, hogy amikor cgy ifjú hosszú ideje ismer egy lányt, talán 3—4 évig imáiban oda viszi Isten elé és hiszi, hogy Istentől van az érzés, de a másik nem érez hasonlót, vagy nem is látja Istentől valónak az ügyet,“ Falusi Ferencné levele mutatja, hogy lányoknál is megvan a probléma: „Sok lány vallja, hogy Isten már megmutatta élettársát, akit ő nagyon szeret. (Hogy a szerelem volt-e előbb, vagy a megmutatás, az kérdéses.) De az illető fiatalember ezt az érzést nem viszonozza, nincsenek olyan tervei, hogy a lányt feleségül vegye, mégha Ige szerint élő, akkor sem. A lány viszont Istennek igékkel alátámasztott Ígéretére hivatkozik, erre teljes hittel ráhagyatkozik és vár. Lehet, hogy Isten csakugyan elhozza választottját, lehet, a másik fél nem hallja meg Isten szavát és az is lehet, hogy a kislány hamis hitben ringatja magát. És itt nemcsak reménytelen szerelemről és csalódásról van szó. Hanem arról, hogy az illető lánynak évekig leköti a gondolatát ez az álom, egész lelkiéletét befolyásolja, sőt sokszor egész lelkiélete és bibliaolvasása ebben merül ki. Azután ha az elképzelés nem válik valóra, nem tudja feltalálni magát abban a környezetben, ahol élnie kell. S mivel annyira rábagyaikozott az igére, megdől Isten vezetésében való hite, kicsúszik lába alól a talaj és megkérdezőjelezi. fenntartással fogadja Isten üzenetét.“ Ezek a súlyos sorok túlmutatnak a pár- választás nagy kérdésén is. A keresztyén élet minden területén döntő: mi Isten akarata? — és a vágy ennek megismerésére sokszor mellékösvényre Is vezet; Nem lehet semmilyen jől megfogható módszerré egyszerűsíteni azt a feszültséget, hogy én a kegyelmet nyert, mégis a földön romlandó testben járó ember, az Atyámmá lett, mégis titokzatos, hatalmas Isten akaratát hogyan és mennyire ismerhetem meg. — A legsúlyosabb tévedésele az igeolvasás terén fordulnak elő. Amikor valaki az élete időszerű kérdése és az épp olvasott igeszakasz között minden áron összefüggést állít fel. Annál nagyobb a tévedés, saját elképzelésünk erőszakolt igazolásának a veszélye, minél távolabb esik a kérdés a közvetlen kinyilatkoztatás, az üdvösségre vonatkozó dolgok területénél. — Sohasem hallottam még, hogy egy Ifjú; vagy lány olyan valakit látott volna meg“ az Igében élettársának, akit ő nem szívesen vett volna. Azt már láttam, hogy elhidegült kapcsolatra éppolyan könnyedén mondták rá, hogy nem Isten akarata, mint ahogy néhány hónappal annak látták. Utóbb az eredeti látás engedetlenségnek minősült. Nagy a vezetők felelőssége. A II. parancsolat elleni vétéstől a hamis Szentírásig, hamis keresztyénségig tart a tévút; Mindez nem azt jelenti, hogy Isten ma- gunkrahagy, nem ad vezetést. Vezet az írás által, de elsősorban úgy, hogy rendszeres igeolvasó, megújult életű ember értelme is megújul — ahogy Pál apostol írja. Üj megvilágításban, új szempontok szerint lát mindent. Ezért tud új módon dönteni. Lehet összefüggés az olvasott ige és időszerű kérdéseink közt, de sohasem szabad ezt erőltetni. — Vezet Isten körülményeink által, tanácsol testvérek révén, számos útja van, a lényeg, hogy egyikből sem szabad módszert csinálni; rámondani valamire, hogy súlyt kapjon: ez Isten akarata, hanem alázatos szívvel keresni minden módon az adott helyzetben. ml lenne neki tetsző és kérni, ha bűneink miatt nem is tudunk teljesen őszerinte élni, áldja meg döntésünket. Párválasztásunkban is Isten akaratát keressük. Keresztyén űatalok mindig Isten Ígéretére támaszkodtak, az ö kezéből vették társukat. Ez csendül ki Tóth Margit soproni olvasónk soraiból: „Csodálatos, hogy Istenünk a biblia első lapjain mondja e szavakat: ,,Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzáillőt.“ (1. Móz. 2, 18.) De tudom-e hinni, ki tudom-e várni, hogy Isten szerez mellém társat. Hiszem-e, hogy ö adja Élettársamat?: Isten világosan mondja: altar adni, hozzám illőt. De megtalálom-e, hogyan? Kérdések sokasága zúdul ránk. De Isten el fogja hozni, ha az Ö kezéből várom, Nála semmi sem lehetetlen. Nélküle semmit sem cselekedhetünk.” ö rendel társat. Ez ad alapot, erőt a párkeresés nehézségeiben, kudarcaiban, újrakezdésekben. Htszük, hogy O oltja a vágyat, adja az érett érzést szívünkbe, Ne féljünk ezt kimondani, ne próbáljuk „erősítem” olyasmivel, ami téves út. Ne féljünk az udvarlástól, a szerelemtől, a párválasztás jó értelemben vett természetes írtjától; amelyen sokkal inkább célhoz érhet az Isten szerint járó fiatal elkerülve a szakadékokat, — vagy hitére káros következmények nélkül beláthatja tévedését — mint az, alti félelemből; vagy rosszul értelmezett engedelmességből önmagát emészti, nem vállalja az egészséges keresztyén utat. Várjuk a további hozzászólásokat a pár- keresés kérdéséhez. „TESSÉK ELKÉPZELNI — büszkélkedett az édesanya —, Gyuszi újabban sakkozik!“ „Ugyan, anyuka — restelkedett a tízesztendős legény — csak szeretnék! Mert én mindig elveszítem a játékot! Sehogyan sem sikerül. Pedig de jó volna megverni már egyszer a Sanyit!“ „Es mért nem sikerül?“ — kérdeztem. „Tetszik tudni — keseregte a kislegény ■— én csak a lépéseket ismerem és semmi mást! A tisztelendő bácsi biztosan tud sakkozni. Nem tanítana meg engem?“ — fogta könyörgésre a dolgot. „Ha csak erről van szó, azt szívesen megteszem! Mikor kezdjünk hozzá?” „Akár holnap délután!“ — kapott az alkalmon kis barátom és így született meg az első sakk-lecke. Elmondok egyet-mást felőle. Gyuszi valóban ismerte a sakktáblát, nem tévesztette el a figurák helyét, sem a lépések szabályát. De a bábuk értékéről már nem sokat tudott. Felállítottuk tehát a futót az üres tábla sarok-kockájára, s kiderült, hogy mivel a futó saját színén átlóban haladhat csak, csupán 7 kockára hat a tábla sarkából. Minél beljebb tesszük, annál erősebb, s a középen már 13 kockára üthet. Aztán elővettünk egy huszárt. Ez azonban a sarok-kockáról csak két mezőre hat. Beljebb téve, már három, négy, sőt nyolc kockára ugorhat. „Ugye, érdekes ez? — kérdeztem a kis mesterjelöltet. — Ugye csodálkozol, hogy minél inkább a tábla közepére kerül a futó, vagy a huszár, annál hatékonyabb? Mikor pedig a tábla szélére, sarkára kerül, akkor fokozatosan elveszti veszélyességét, sőt a huszár egész tehetetlennek tűnik. Hiába nevezzük lisztnek, alig erősebb ott az egyszerű gyalognál!“ „Látod — folytattam —, milyen lényeges az, hogy hol áll a huszár! De ennél még sokkal fontosabb a keresztyén ember helye az élet nagy sakktábláján! Bizony, fontos és döntő kérdés az, hogy hol vagyunk! Értékünk elsősorban nem attól függ, hogy mit mondanak rólunk — keresztyénekről — az emberek, hanem mindig csak az a lényeges: merre vagyunk, hol állunk? Tudod, a mi életünk középpontja Isten. S minél közelebb van valaki őhozzá, annál erősebb, annál „hatékonyabb“, s minél távolabb kerül valaki Istentől közülünk, annál gyengébb, erőtlenebb lesz! Hallottál-e Sámsonról?“ — kérdeztem Gyuszit. „Igen — felelte — nagyon erős ember volt, mert Isten Lelke volt vele. Még az oroszlánt is megölte puszta kezével!“ ÜGY VAN! Isten közelében erős volt! De amikor inkább engedett a csábító emberi szónak, mint Istennek, bizony elvesztette minden csodás erejét, úgy bánhattak vele, mint egy kis gyermekkel. Olvasd csak el a Bírák könyvéből a 14, 15. és 15. részeket. Mindaddig lehetetlen maradt, míg aztán újra vissza nem jutott bűnbánattal Istenhez! S PÉTERRŐL is tudunk ehhez hasonlót. Máté 14. fejezete mondja el, hogy erős szél fútt éjszaka idején a Galileai tengeren. A tanítványok Genezáret felé igyekeztek, amikor Jézust pillantották meg a tengeren járva. Megdöbbentek, de Péter így kiáltott felé: „Ha te vagy Jézus, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken!“ Jézus szólt és Péter megindult a hullámzó tengeren, Szemét azonban levette Jézusról, elszakadt a „középponttól", s abban a pillanatban merülni kezdett. Mert ha valaki nem Jézusra néz, elveszti minden erejét és Istentől nyert hatalmát, süllyedni kezd. Jézus egyszer így mondta ezt a tanítványoknak: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!“ Azért vigyázz, ne távozz el a középről! Sokféle támadás kényszerít el, sokféle csábítás csalogat el Istentől, hogy elvesszen hitünk, megszakadjon a Vele való kapcsolatunk. De te ne engedj ezeknek! Nemcsak a sakkjátékban fontos a középpont megszerzése, hanem még inkább keresztyén életünkben! Tarts ki Isten szent közelségében, s életed áldott, eredményes, győzelmes élet lesz! Beneze Imre evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Saj tóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottsági Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12; Telefon: 142—074; Csekkszámla: 20412—Vili; 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Hammerschmidt A.'1646?! Örvendezzél,Krisztusné-pe, Vigadj,mertaz Úrsze-ret, Csuda-dolgot tettve-led, É-nekszó-va! dicsérd ér-te, Hogy kedvébe fo-ga-dott, I-gennagyra mélta-tott. Ö-r5m,5-röm,bol-dog 5-róraF Fény tőr át az é- gi kő-dőn.Haj-nal,hajnal, fé-nyeshaj-nal! Krisztusraegvi minden bajjal. **(Ez a tizenkétszeres halleluja az l.vers előtt és az utolsó után énekelhető.) 2. Lelkem, lásd, miként jő hozzád Üdvözítő, Mestered, Mert mindörökké szeret. Miként fekszik kemény szalmán És a te vakságodért Miként hullat drága vért! öröm, öröm, boldog öröm! Fény tör át az éji ködön! Hajnal, hajnal, fényes hajnal! Krisztus megvi minden bajjal. S. Jézus, hálából mit ttegyek? Vallom, másban nincs nekem üdvösségem, életem. Engedd meg, hogy tiéd legyek, Tőled sohse térjek el! Szívem akkor énekel; l * - } öröm, öröm, boldog öröm! Fény tör át az éji ködön! Hajnal, hajnal, fényes hajnal! Krisztus megvi minden bajjal. 4. Irgalmadból őrizzed meg, Jézus, tested tagjait! Könyörgésük teljesítsd! Adj a Te kis seregednek. Esdünk szent színed előtt, Békét, boldog esztendőt! Öröm, öröm, boldog öröm! Fény tör át az éji ködön! Hajnal, bájnál, fényes hajnal! Krisztus megvi minden bajjal. K-eimann Keresztély éneke (1607—16-62.) •Német&ől fondíí.Qtta Xurmezei Erzsébet,! VÁLASZOLJ! XII/3. (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv - 20. fejezetét.) 1. Járt-e már Pál Troasban? (3 pont) 2. Mire emlékeztek a kovásztalan kenyerek ünnepén? (2 pont) 3. Melyik vers mutatja, hogy az első keresztyének a vasárnapot szentelték meg? (3 pont) 4. Ki aludt el Pál prédikációja közben? (I pont) 5. Mikorra készült Pál Jeruzsálembe menni? (2 pont) 6. Az efezusi gyülekezet elöljáróit mire intette Pál? (3 pont) 7. Mitől féltette Pál az efezusi gyülekezetét? (3 pont) 8. Hány évig volt Pál Efezusban? (2 pont) 9. írd le Jézusnak azt az igéjét, amelyet az evangéliumok nem jegyeztek fel! (4 pont) 10. Hogyan imádkoztak az első keresztyének? (2 pont) A rejtvény-megfejtések beküldési batárideje december 21, Kedves gyerekek! A 37. számban karácsonyi pályázatot hirdettünk, A pályázatban azt kértük* írjatok meg röviden a választ erre a kérdésre; mit várók én a karácsonytól? Azóta már sok válasz beérkezett, ezek közül párat most köziünk. A további válaszokat továbbra is Bandi bácsinak küldjétek a Deák téri lelkészi hivatalba (Budapest, V., Deák tér 4.). A leveleket úgy adjátok postára, hogy legkésőbb december 18-ra megérkezzenek. Mit várok a Karácsonytól? Isten szeretetét. Egy bibliát, hogy tanulhassam az Isten igéjét, és meg szeretnék ismerkedni vele. Szeretnék hívő lenni. Istent szolgálni. Szeretettel: Valkó László, Szák. * Én várom a Jézus eljövetelét, aki szereti a gyermekeket, aki szeret engem is. És tudom, hogy szent születése ünnepére is megtölti szeretettel minden hozzánktartozónk szívét és teljesülnek sok kívánságaink. És hiszek abban, hogy a szerető kis Jézus segít minden iskolai dolgaimban, hogy a félévi értesítőm jó legyen. Ezt várom a karácsonytól. Labró József VI. o. t., Kőröshegy. * Karácsonytól várom, hogy Jézus az én szívemben is megszülessen. Szeretettel: Zelen'ka Irén, Orosháza, * Én karácsonyra Jézust várom. Mert karácsonykor született és Ő az én megváltóm. Ö hozza nekem az ajándékot. Knódel Mária, Csepel.
