Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-11-24 / 36. szám

Mai számunkban vitaindító cikksorozatunk újabb ágát kezdjük el? A sok kérdés között is sajátos helyet foglal el a lányok helyzete a meg változott világban. A 2pc. század meghozta a nők egyenjogúságát, lerombolta a múlt erkölcsiség sok álszent, képmutató vonását, de ugyanakkor az új, a modern életformában utatmutató erkölcsi felfogás még nem bontakozott ki. Érthető, hogy a kérdések talán épp a lányok helyzete terén — ahol a változás a legnagyobb volt — a legégetőbbek. Ezt tükrözte a Magyar Ifjúság című lap két vitasorozata. Az elsőt egy magát a „XIX. század lányának” nevező miskolci lány indította el „Hát ez volna az idők szava?” címen. Több lovagja azért hagyta cserben, maradinak nevezve, mert nem volt hajlandó udvari-óinak házasság előtt „komolyabb” dolgokat megengedni. A Vitában a lányok főleg a fiúkat, a fiúk a lányokat okolták; a miskolci kislány magatartását helyeselték, buzdították őt, de maga a vita is megmutatta, mennyire élő a kérdés, elterjedt ez a felfogás fiúk és lányok közt egyaránt. A másik vita súlyában kisebb, de nagyon jellemző kérdést vetett fel: „Le­het-e a dány a kezdeményező?” És az egyébként reális, szellemes zárszó itt is mutatta ,a vajúdást: „Lehet, de ne legyen”. Elsőnek Rókusfalvyné Veress Ilona írását közöljük. Érdekessége, hogy össze- pseng múlt héten a fiúknak szóló cikkünkkel. Mindkettő — többek közt —• rámu­tat arra, hogyha sokszor úgy érezzük mi mai fiatalok, hogy nincs mire támasz­kodnunk, vannak olyan értékek, amelyek állják minden idők viharát, örülünk, hogy elsőnek ez a hang szólalt meg a vitában, de azt szeretnénk, ha a hozzászólások Során azok is írnának őszintén, akik más kérdéseket látnak, más a véleményük, nehéznek, esetleg kiút nélkülinek érzik helyzetüket. (Szerk.) Á mesterséges hold, mint hitbeli kérdés A tudományos eseményeket re­gisztrálni és értékelni nem felada­tunk. De mindjárt azzá lesz, ha egy­házban élő emberek számára hitbeli kérdéssé válik. Találkoztam ilyen testvéreikkel, és ez a kis cikk nékik szól válaszképpen. Ugyanazt mon­dom el, amit akkor a személyes be­szélgetésben elmondottam, talán má­soknak is segítünk. Kezdjük „Ádám és Evá”-nál, vagy másképpen a „kultúrparancsnál”: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok bi­rodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó minden állato­kon”. (1. Móz. 1,28.) Az ég is benne van ebben a pa­rancsban, mint a tenger, — azaz az egész érzékelhető anyagi világ. A 12 000 méter magasságban száguldó repülőgép, a tenger mélységeibe süllyedő gömb, a sztratoszférába fel­lőtt rakéta, a földet körülkeringő mesterséges hold és a távoli égites­tek felé elinduló utasszállító eszköz, — úgy gondoljuk — belefér ebbe a parancsba. És ez nemcsak lehető­ség, hanem parancs is. Honnan adódhat hát mégis félre­értés? — Egyszerű példa: Hittanórán a gyermek mondja a Hiszekegyet: „Hiszek... az ég és föld teremtőjé- jében". Rögtön kijavítom: „Nem ég és föld, hanem, menny és föld.” — A kettő között nagy a 'különbség. A Nicaenum (a niceai hitvallás) jól érzékelteti ezt: „minden látható és nemlátható dolgok teremtőjében”. Kicsit szabadabban így: minden ér­zékelhető és nem érzékelhető dol­gok. Világos: Istennek két világa van. Így hisszük és valljuk a kinyi­latkoztatás alapján és ez hitbeli ta­pasztalat is. Az ég nem. menny. — A menny az Isten lelki világa, érni mindenütt ott van, ahol az anyagi világ is van. De az ég a földhöz tartozik. A föld az egész anyagi világot magába foglal­ja. Az ég a megismerés tárgya, Isten nemcsak nem tiltja az ég megisme­rését „az égberepülést” hanem meg­parancsolja. A menny viszont a hit­tárgya. A mennyet csak „azon a na­pon” (Krisztus visszajövetele) teszi mindenki számára érzékelhetővé Is­ten, de a kozmosz, a világmindenség kapuja mast is nyitva áll. Az égre szállni nem bűn. Aki itt eltéveszti a dolgokat, az ugyanolyan nagyot téved, mint azok, akik a tör­ténelem során hol itt, hol ott a ke­reszténység nevében szálltak szembe és álltak ellen a tudománynak és haladásnak... Míg magukat nevet­ségessé, maradivá tették, míg má­sodkat igazta.lanul elmarasztaltak, köz­ben Isten teremtésben adott paran­csával is szembekerültek. Az égre szállni nem bűn, de ... És itt a „de”-nél szabad kimondani va­lamit és kell is, ami a keresztények egységes állásfoglalása minden tudo­mányos kérdésben. — Csak az em­beriség szolgálatában és javára, bé­kés célokra szabad a tudomány min­den eszközét használni. Az a jó re­ménységünk, hogy így lesz ez a mesterséges holddal is. Mezősi György „Letöröl szemükről minden könnyet66 Hogyan készüljön fel egy fiatal lány az életre? Csendes szombat este van. Kicsi lá­nyunk mellettem alszik kis ágyában, uj- jacskáját cumizva s talán angyalkákról, babáról vagy cicáról álmodik. Ahogy nézem elszorul kicsit a szívem, vajon neki is annyi problémával kell majd megküzdenie az életben? Hiszen ő is nőnek született, neki is sok nehézsége lesz majd. De boldog vagyok, hogy lány, mert, amennyire nehéz a női hivatás, annyi boldogságot és szépséget is ad* A nők hivatása Igén, hivatás! A mi hivatásunk nem akkor kezdődik, amikor az oltártól el­jövünk karikagyűrűvel az ujjunkon, vagy kisgyermekünket ringatjuk estén­ként dúdolva. Hivatásunk szinte egész gyermekko­runkban kezdődik. Mi vagyunk és kell, hogy legyünk az életben és főleg a mai életben: mosoly, vidámság, dal. Ahogy visszaemlékszem néhány évvel ezelőtti eseményekre az életemben, sokszor ne­héz volt ezt betölteni. • Van kor, amikor az embernek 2—3 fiú is tetszik és nehéz a választás, me­lyik az igazi. Erre csak azt tanácsolha­tom, ne is törje a fejét. Ha ez nem természetes valaki számára, akkor még nincs itt az Igazi. S a szerelemhez nem lehet sablont állítani. Egyetlen biztos ki­induló- és támaszpont az élet nehéz kér* déseiben az Isten« Ki lesz a férjem? Azt hiszem nincs olyan lány, akinek már 13—14 éves korában eszébe nem ju­tott volna: vajon ki lesz a férjem? Mi­lyen lesz a haja, szeme, csinos lesz-e? Bs lesz-e egyáltalán? S mi lesz, lia senki nem fog udvarolni és vénkisasszony ma­radok? Vagy eljön-e az álomlovag, ami­lyennek azt már pici koromban el kép-1 Zeitem? És ahogy múlnak az évek, ezek a kér­dések el-elmaradnak, s lassan átalakul­jak. Már nem probléma, hogy fognak-e Udvarolni, mert már van társaság, a fiúk szépeket mondanak és a kislány ezekről a bókokról álmodik vagy kicsit csalódottan gondolja: Hát csak ilyen? Eái az egész? Előfordulhat, hogy a leány 16—17 éves fejjel nagyon beleszeret valakibe. Ter­mészetesen, ez lehet egy életreszóló sze­relem — ha mély alapja van, és ha a másik fél is viszonozza. De lehet, hogy keserves csalódás, kiábrándulás á vége. í Nem szabad akkor megrémülni az élet­től és elkeseredetten visszavonulni, mondván: „Csak egy nagy szerelem le­het az ember életében!” Igen, ez való­ban igaz, — csak az nem volt az igazi mély érzés. Az ún. „Egy szerelem” az, ami az embert ahhoz a férfihez fűzi, aki élettársa lesz, és az évek folyamán sem apad ki a szeretetük egymás iránt. A lánynak épp itt kell betöltenie hiva­tását, hogy annak a fiúnak, akit szeret, az életét széppé tegye, mosolyt vigyen bele, már esetleg diákkorában. Épp ezekben az években van nagy szüksége egy fiatal lánynak a bibliára, a hitre, a keresztyén társakra. Jó az, ha együtt tudunk imádkozni azzal, akit szeretünk. És milyen boldogság az, ha az ember nemcsak táncolni, szórakozni mehet el „a fiúval”, hanem a biblia- órán is együtt lehelnek. Azt hiszem a közös hit az alanja annak a komoly, megértő szeretetnek, ami a szerelem mellett kifejlődhet fiú és lány között. S ha ez megvan, akkor nem kell fél­niük, hogy becsapják maid egymást, könnyű lesz megbocsájtani és türelmes­nek lenni a másikhoz. Van-e jó házasság? Sokan nem hiszik, hogy van jó há­zasság. Miért? Pedig a mai élet nyugta­lan kavargásában biztos, nyugodt pont a családi otthon. S a családi otthon megalapozása, hogy békés ny-ugodt le­gyen, az - mindig mi rajtunk múlik. Még házasság előtt kell ezt az otthont meg* alapítanunk a saját lelkűnkben. Onnan kell ennek kisugároznia később. Ha szeretünk valakit és egy életen át mellette akarunk maradni, akkor bíz­nunk kell benne. Az a bizalom, amit Te adsz neki, az fogja őt magtartani melletted. Nagyon sok szakítás történt már fiatalok között oktalan féltékeny- kedések miatt. A szerelem nemcsak abból áll, hogy mi kapunk és hajlandók vagyunk a bó­kokat, kedves meglepetéseket elfogadni. Nekünk is kell adni ugyanannyi meg­értést, szeretetet, bizalmat, mint ameny- nyit mi szeretnénk. Én az életben, bármilyen nehéz prob­léma előtt álltam, két helyen biztos nyugalmat találtam. Egyik édesanyám volt, aki eddigi életem legjobb barát­nője volt, a másik az Isten igéje. Hidd el testvérem, ha Istenben bízol, soha nem fogod feleslegesnek érezni az éle­ted, és reménytelennek látni a jövőt. Rókusfalvy Pálné AZ EMBERI ÉLET legnagyobb negatívuma a múlandóság. Az ember terveket sző, 10—20—50 -éves távla­tokban gondolkodik, de legszebb ál­mait is megkeseríti a tudat, hogy egyszer mindennek vége lesz, előbb- utóbb a legszebben ívelő pálya is a sírba torkollik. És az ember a maga módján megpróbál küzdeni az elmúlás ellen: utódaiban véli meg­találni hanyatló élete folytatását, műveiben emel nevének emléket, s vigasztalja magát, hogy alkotásaiban szelleme túléli porladó csontjait. Mindez azonban vajmi kevés vigasz­talás. Már a legprimitívebb népeknél is találkozunk valamiféle elképzeléssel a halál utáni életet illetőleg. Az em­ber mirtden időben szerette volna valahol folytatni az utat, amelyet a senkinek sem irgalmazó halál meg­szakít. és a kornak s különböző val­lási felfogásoknak megfelelően re­ménykedett a túlvilág tökéletesebb mivoltában, a jónak és igazságnak győzelmében. Félt a büntetéstől és isteneit mindig azzal emelte maga fölé, hogy a maga halandóságával szemben azok halhatatlanok voltak. S vajon a keresztyén ember halál utáni élete mennyiben emelkedik a pogány mithoiógia fölé? IGAZI REMÉNYSÉGÜNK egyedül | Krisztus kereszthalála és feltáma­dása óta van. Isten Fia, szenvedésé­vel és halálával megnyitotta a kaput, amely a bűnbeeséssel örökre be­zárulnak látszott az ember előtt. Krisztus feltámadásával meghozta a soha el nem halkuló örömhírt: győ­zelem a halál felett. S bár sírunk, mikor szeretteink koporsóját kísérjük utolsó útjára és elszorul a szívünk, ha tervezgeté- seinket figyelmeztetően korlátozza a tudat: ránk is sor kerül egyszer; minden vigasztalásnál megnyugta­tóbb a reménység: feltámadás vár reánk. És mivel életünket Krisztus megváltotta, abban is reménykedhe­tünk, hogy számunkra az örökké­valóság az örökké tartó boldogság­gal, az üdvösséggel lesz azonos. A MODERN EMBER számára a túlvilág! élet bizonyos fokig távolabb került. A tudomány fejlődése ki­tolta az emberi élet határait, a civili­záció kellemesebbé tette az életet, s amit a középkor embere a siralom­völgyön túl próbált elképzelni, a XX. század szülötte szeretné már itt a földön megtalálni. Ez magában véve nem mondható helytelennek. A baj ott kezdődik, mikor az ember nem lát túl a földi életen s a halál­lal lezártnak tekint mindent. Nehéz emberformájú fogalmaink­kal elképzelni, mi van odaát. Mikor Dante megörökíti hatalmas látomá­sait, már a kortársak megjegyzik, milyen nehéz olvasmány és magya­rázói ma is szívesen vonnak pár­huzamot a mű és a művészetek egyes ágai között. A Poklot és a Purgatóriumot a képzőművészetek­hez, a Paradicsomot pedig a zené­hez hasonlítva. S ha már a huma­nista költő elképzeléséről oly nehéz magunknak képet alkotni, mennyi­vel nehezebb a valódi túlvilágot kézzel meg nem fogható fogalmak­kal közelebb hozni s ha felfogni képtelenek vagyunk is, sejtsük az örökkévalóság mélységeit. NEM A BEFEJEZÉST jelenti a halál, ellenkezőleg, a kezdetet, az örök élet, a teljesség, az igazi Élet kapuját, ha élni tudunk itt a földöm a megváltás, kegyelmével, hitben el­fogadva Krisztus áldozatát, Isten út­mutatása alapján igyekezvén .jármi. Akkor hihetjük, hogy ha letelt a nagy vándorlás, elmúltak mostani .életünk megpróbáltatásai, rajtunk is beteljesednek János apostol jöven­dölései az üdvözültekről: ,,Nem éhez­nek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta forró­ság. A trón közepén álló Bárány legelteti és az élővizek forrásához tereli őket, Isten pedig letöröl sze­mükről minden könnyet...” Somogyi ^va s— hogy Kínában 4 millió a ke­resztyének száma? Ebből 3 millió a katolikus, 1 millió a protestáns. — hogy az 1 millió protestáns 66 egyháznak a tagja? — hogy ez a sokféle protestáns egyház a legteljesebb egyetértésben, közös külső szervezetben, közös anyagi teherviseléssel él együtt; közösen tartanak fenn teológiákat^ sajtót, stb.? — hogy a kínai protestáns egy­házak teológiáin kb. 300 teológus tanul? — hogy azt a közös szervezetet, amelyik egybefogja a kínai protes­táns egyházukat, „Három ön-moz­galomnak” hívják? Ennek a moz­galomnak fő célja, az önkormány­zás, az önfenntartás és az önpropa­gálás (misszió). — hogy az 1 millió protestáns kö­zül kb. 50 000 az evangélikus? A KŐBÁNYAI GYÜLEKEZET 1957. november 24-én délután 5 órai kezdettel MARÓTHY JENŐ EMLÉKESTET rendez az író halálának 20 éves évfordulójának emlékére a gyü­lekezeti teremben. Előadást tart: Várady Lajos lelkész A gyülekezet szeretettel hív min­den érdeklődőt. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemei Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—Vilii * 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. ISTEN SZEQÉNYKÉI KEDVES GYEREKEK! KEDVES TESTVÉREIM! r A múlt hónapban egy hétig látogatóban v’oltam a hűvösvölgyi szeretetotthonban — Isten szegénykéi között Magam is több mint 29 éve ágyban fekvő beteg vagyok, s így Isten csodálatos kegyelmét látom abban, hogy a szeretet-szolgálait ügyvivő-lelkész bácsija el­vitt autóbuszon, erre a látogatásra. Meggyő­ződésem, hogy Pálma nénitől kezdve minden­ki, aki itt szolgál, a hit és szeretet által végzi nem könnyű munkáját. Itt találkoztam azokkal a> 14—18 éves fiúk­kal, akikkel eddig is leveleztem és a többiek­kel is, a nyomorékokkal, Isten szegénykéivel. Egy nagy családban élnek együtt, akikről ti talán csak keveset tudtok, pedig olyan kedves, szeretetreméltó gyermekek. A fiúk egyszer bevezettek hozzám egy 10 éves leánykát. Szabályos, szép arca volt, de nem lát és nem hall. Azt hiszem, ha ismernétek, sokan meg­szeretnétek. S ő biztosan érezné is ezt a sze­retetet. A nagyobb fiúk ügyesen dolgozgatnak asz­talnál ülve. Játékodat készítenek falemezből, bibliajelzőket rajzolnak, stb. Szeretnék elad­ni ezeket karácsonyra, hogy maguk is segítse­nek valamit az Otthon fenntartásában —, de vevő is kell hozzá. Azért kérlek Benneteket, akiknek alkalmuk és módjuk lesz rá, látogas­sátok majd a vásárukat; vegyetek tőlük. Lát­tam a kicsik között azt is- hogy hiányzik a nekik alkalmas játék. Alig van egy-két agyonjátszott játékdarabjuk. Talán tudjátok kedves Testvéreim, hogy Advent első vasárnapján a szeretetintézmé- nyek részére adakoznak minden evangélikus templomban. Vajon milyen lesz az ő karácso­nyuk? Ez tőletek is függ. Hiszem, hogy nem­csak Ti gyermekek olvassátok e sorokat, ha­nem ifjak és felnőttek is. Kérlek Benneteket, törődjetek a nyomorék gyermekekkel is, sze­rezzetek nekik örömet játékkal, szolgáljátok a szeretetet azzal a pár pillérrel, amit talán könnyelműen és minden öröm nélkül elcuk­roznátok, míg ők várnak valamit, hogy örül­hessenek. Jóska is vágyik a szeretetre, aki már na­gyobb fiú, értelmes is, de most. tanul beszélni. Járása még botladozó, mégis örömmel hozta utánam a mandolint, hogy játsszak rajta, Találjatok örömet abban, hogy Ti is része­sei vagytok mások örömének. Nektek is úgy lehet igazi, boldog karácsonyotok, ha ők is csillogó szemmel egy-egy ajándékot szoron­gathatnak kezükben. így lesz tartós az ő örö­mük is. Kívánom, hogy áldott legyen mindnyájunk öröme Urunk és Megváltónk születése ünne­pén. Kovács Gyula Kemenesmihályía A Gyerekotthon címe: Budapest, II. (Pesthidegkút), Báthory L. u, 8. (Szerk.) A TEMPLOMBAN Az oltár Belépünk a templomba. Mindjárt az oltár tűnik a szemünkbe. Ez a templom közép­pontja. Itt szokott a tisztelendő bácsi imád­kozni, igét olvasni. Innen hangzik a liturgia, ami magyarul azt jelenti: „szolgálat”. Az éne­keskönyved végén megtalálod ezt az isten- tiszteleti rendet. Isten szolgál nekünk igéjé­vel, mi pedig énekkel és imádsággal. Egé­szen bizonyos, hogy már mindegyitek volt konfirmációs ünnepi istentiszteleten és azt is láthatta, hogy a megkonfirmáltak is, szüleik, keresztszüleik és a felnőttek is az oltár köré térdeltek. Ü?vacsoráztak. Az .oltár az úrva­csora szentségének kiszolgáltatási helye. Azért szent hely. mert Krisztus testét és vérét ott veszítek majd magatokhoz, ha konfirmálkod- tok. Hegyháti János bácsi Kedves Gyerekek! Nagy öröm számomra, hogy mind többen és többen küldik be olyanok is megfejtéseiket, akik eddig nem vettek részt u rejtvénymeg­fejtésekben. Örülök azoknak a leveleknek is, amelyeket a megfejtésektől függetlenül írtok. Sok mindent megtudok így életetekről, tanu­lástokról, gondolataitokról. A levelek közül most egy-kettőre röviden válaszolok. Szabó Magdinak üzenem Svédországba: kö­szönöm, hogy szeretettel gondoltál rám messzi utamon és hogy köszöntöttél abból az alka­lomból, hogy Isten segítségével hazaérkeztem Kínából. H. Róza címe: Verseg, Fő u. 15. — Szlezák Katalin Oroszlányból azt írta, hogy a legutóbbi rejtvény pontértékelésénél a 25 pont nem az övé, hanem az oroszlányi konfirman­dusoké. Ezennel helyesbítjük a tévedést s az oroszlányi konfirmandusok javára írjuk a 25 pontot. — Mindazoknak, akik német evangéli­kus gyermekekkel szeretnének levelezni, üze­nem, hogy rövidesen levélben megkapják azoknak címét, akikkel levelezhetnek. A mostani számunkban közölt rejtvény megfejtésének, illetve beküldésének határ­ideje november 30. A megfejtéshez jó mun­kát és sok sikert kíván Juhász Géza bácsi VÁLASZOLJ! XI/4. (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 17. fejezetét.) 1. Pál második missziói útja alkalmából kb. mennyi ideig tanított Thessalonikában? (3 pont) 2. Ki volt Jáson? (2 pont) 3. Hogyan távozhatott el Pál sértetlenül Thessalenikából? (3 pont) 4. Béreában kik zavarták Pál szolgálatát? (3 pont) 5. Miért háborgott Pál lelke Athénben? (1 pont) 6. Milyen filozófusokkal találkozott Pál? (2 pont) 7. Melyik pogány oltárra hivatkozott Pál athéni prédikációjában? (2 pont) 8. Mit jelent a 17, 26 vers első fele? (4 pont) 9. Ki az a „férfiú’*, akiről a 31. vers szól? (3 pont) 10. Többek között kik jutottak hitre Athén-! ben? (2 pont) J i

Next

/
Thumbnails
Contents