Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-11-24 / 36. szám

Éjfélt üt az óra Mindig szorongó szívvel figyelem a perceket szilveszter éjszakáján. Még 2, még 1, még fél perc és éjfélt üt az óra. Ilyenkor különösen érzem, hogy a múlt már nem, a jövő még nem az enyém. Bűnös múltammal megterhelve Krisztus bűnbocsána­táért könyörgök, hogy az újévbe új­emberként indulhassak. Az egyházi esztendő utolsó vasár­napján Isten arra tanít, hogy az ő óráján is egyszer éjfélt üt az óra. — Ez az éjféli pillanat egy múló és születő világ határán / áll. Egy pillámat, és eljön Jézus Krisztus, feltámadnak a halottak, megállunk Jézus Krisztus ítélőszéke előtt, elmú­lik az ég és a föld, és kezdődik egy örök újév, új testben, új világban. Mikor lesz ez meg? Jézus Mt. 10,7-ben arról beszél, hogy Isten királysága közel van, Mk. 13,30-b?.n azt olvashatjuk: „Bi­zony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, amíg meg nem lesznek mindezek.” — Sokat vitatott, hogy ezt a kifejezést, „nem­zetség“ (hogyan kell érteni. Van aki úgy oldja meg. hogy nemzettel for­dítja. Vagyis el nem múlik a zsidó­ság Jézus visszajöveteléig. — Van aVi mint állapotot, magatartást ér­telmezi. Vagyis: az a magatartás, amellyel körülvették Jézust a zsi­dók, mindvégig megmarad. — Az első keresztyének igy értelmezték: az ő generációjuk. Még életükben visszavárták az Urat. — Ebben az igében ott lüktet Krisztus visszajö- vetelének minden generációhoz egy­formán a közelsége. Azt üzeni ne­ked is: vigyázz! Az Úr közel! Miben lesz akkor részünk ? Jézus nem fűz emberi reménye­ket Isten királyságához. A zsidók ab­ban reménykedtek, hogy iha Isten uralma eljön, akkor Izráel Isten népén diadalmaskodik minden más nép fölött és egy új korszak kezdő­dik a földön. De Jézus még Isten királyságának üdvösségét sem írja le közelebbről, csak képekben beszél arról, hogy milyen nagy örömben lesz akikor része a Benne hívőknek. Az ítélet borzalmát sem színezi ki előttünk, de kijelenti annak mérté­két: cselekedetek szerint. Sokan ta­lán úgy gondolják, hogy ezzel visz- szaesünk a cselekedetekből való megigazulásba. De nem erről van szó, hanem arról, hogy Isten teljes joggal ítél cselÁedeteiník szerint, mert nem nekünk, hanem a ben­nünk meggyújtott hitnek kell jócse­lekedeteket teremni. S ha nem te­rem, baj van a hittel. — Vizsga előtt még a rossz tanuló is nekiáll a tanulásnak. Mi Krisztus visszajö­vetele előtt vagyunk. Mennyi ta­nulni valónk van, hogy (higgyünk és cselekedjünk. Krisztus eljövetelének meg (kell határozni jelenünket. Jézus is összeköti a jelent a jövővel A vég és mindaz, amit az tartogat, Őbenne a jelenbe jön. Tettei, pré­dikációi erre a jövőre készítenek elő. Benne mindenki megismerheti az eljövendő Isten országát. Öt azonban sohasem lehet semlegesen nézni és hallgatni. Mindig döntésre hív fel és azt akarja, Ihogy hittel fogadjuk szavát. Akik így döntöt­tek, azokat igéjével és szentségeivel felkészíti az utolsó napra. Felkészíti úgy, hogy már ebben az életben is aktívakká teszi őket a szeretetben, a hűségben és az élet igazi élésé­ben. Hozzád ig lehajol, hogy más emberré legyél. Féltő szeretetében sokszor megsebez, mert nemcsak azt nézi, hogy ma legyen meg mindened. De mindenképpen üdvösséget akar adni néked. Hiszed-e, hogy Isten órája egyszer éjfélt üt és akkor minden pontosan úgy lesz, ahogy Jézus megmon­dotta? Nemrég olvastam a következő tör­ténetet: A régi időkben, amikor az emberiség nem terjedt még el úgy a földön, mint manapság, volt egy nép, amelyik ingoványos talajra építette falucskáját. Emellett szinte elviselhetetlen hőség uralkodott ezen a vidéken. Jól érezték magukat és mitsem törődtek a hozzájuk került Matlhankchana doktor figyelmezte­tésével, aki megkísérelte felvilágo­sítani az embereket arról, hogy a forró, posványois vidék nem alkal­mas településre. De hiába kérte őket, az emberek kinevették és gú­nyosan elutasították. Az orvos akkor házról házra járva orvosságot akart adni az embereknek. De senki sem akart az orvosságról tudni. Osak néhányan vették el tőle hálás szív- I vei. A megjósolt betegség és szeren­csétlenség bekövetkezett, akkor az emberek már hiába keresték a segít­séget, mert az emberbarát nem volt többé található. Csak néhányan menekültek meg, azok, akik hittek az orvos szavának és elfogadták tőle az orvosságot. Téged Jézus figyelmeztet, hogy az életfolytatásod veszedelem­be visz. „A bűn zsoldja a halál.” „Nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt..Egyszer az Isten órája éj­félt üt. Hiszed-e ezt és elfogadod-e az Ür Jézus Krisztus gyógyszerét, amit igéjében, aztán testében és vé­rében nyújt feléd? Holla Árpád Emléknapok Egyházaskozáron Gyülekezetünk, amely 1756-ban alakult meg főképpen hesszeni ere­detű és Tolna megye különböző gyü­lekezeteiből odaköltözött n&metajlcű evangélikus telepesekből, a közel­múltban több alkalommal meg­emlékezett 200 éves múltjáról. Október 26—27-én tartottunk em­léknapokat. Ez alkalommal az át- települések miatt megfogyatkozott kis gyülekezetnek Schmidt Já­nos nyugalmazott lelkész tartott több előadást a szép nagy templom­ban. Ez az első olyan templom egyéb­ként Magyarországon, amelyhez to­rony is épült a Türelmi rendelet után. Szólt az előadó a hesszeni tele­pesek elődeinek többezeréves múlt­járól, pogánykori szokásaikról, a Ike- resztyénségbe betörésükről, a szoká­saik között ma is fellelhető pogány­kori maradványokról, Magyarország­ba bevándorlásukról. Beszélt továbbá arról, hogyan ragaszkodtak vallási üldöztetések és elnyomatásak között is hitükhöz és mennyi áldozatba ke­rült fenntartani és továbbadni a lutheri keresztyén egyházi életet. Az egyik előadás Birkenstock János Henrik hesszeni telepesről szólt, aki alapítója volt az akkori Rádkozáron az evangélikus gyüleke­zetnek. Ez a gyülekezet németajkú volt és az anyagyülekezeten kívül nyolc filia tartozott hozzá. Birken­stock négy ízben járt Mária Teréziá­nál és II. Józsefnél a bécsi udvar­ban, elpanaszolta gyülekezete sérel­meit és kérte Rádkozár számára a teljeg vallásszabadságot. Bécsi út­jaira 4000 akkori forintot költött sa­ját pénzéből. Ő maga tartott magán­házaiknál istentiszteleteiket akkor, amikor még a gyülekezet sem lel­készt, se'm tanítót nem tarthatott. Buzgalmáért még börtönbe is került, ahonnan csak nagynehezen tudott kiszabadulni. Ennek az egyszerű te­lepes parasztembernek a példája nem egyedülálló a tolna-baranyai gyülekezetek történetében. Egy harmadik előadás a gyülekezet lelkészeiről és tanítóiról szólt. — Az előadások végén az előadó buzdítot­ta a hívek megfogyatkozott kicsiny seregét az elődök példájának köve­tésére és az Egyház Urának hűsé­ges szeretetével vigasztalta a jelen­levőket. Schmidt János A Konfirmáció Káté pályázatának eredménye A Sajtótanács elnöksége által ki­írt Konfirmációi Káté pályázatra 11 jeligés munka érkezett be. A pálya- műveket a kiírásnak megfelelő jel­legű hét tagú bírálóbizottság bírálta. A bírálat eredménye a következő: Az első díjat (1500 Ft-ot) Ferenczy Zoltán rákoshegyi m. lelkész nyerte el Üj szív című pályamunká­jával. A Sajtótanács határozata alapján ez a mű kerül Konfirmá­ciói Kátéként kiadásra. A bíráló- bizottság a második és harmadik dí­jat egyenlő arányban megosztva (háromszor 600 Ft)' a következő rangsorba nem állított három mű szerzőjének ítélte oda. A Ruben jel­igéjű pályaműnek, amelynek szer­zői Ruttkay Mikiién Géza gyón! lelkész, és Bence Imre pesterzsébeti lelkész. A Sola fide I. jeligéjű pályaműnek, amelynek szer­zője Kovács Géza győri lelkész és az Ügy szerette Isten a világot jeligéjű pályaműnek, amelynek szerzője Benkóczy Dániel sze­gedi lelkész, A bizottság dicséretben részesítette a Magvető jeligéjű mű­vet, amelynek szerzője Mester- házy Ferenc keszthelyi ielkész és a Tartsd meg ami nálad van jel­igéjű művet, amelynek szerzője Győry János nagytarcsai lel­kész. A bírálóbizottság örömmel vette tudomásul azt a nagy érdeklődést, amellyel lelkészi karunk a Konfir­mációi Káté pályázatot kisérte. Megállapította, hogy sok és tartal­mas munka érkezett be és nem volt könnyű dolga a pályadíjak odaítélé­sénél. Elrendelte, hogy a díjat nem nyert műveket a szerzők rendelke­zésére kell bocsátani, vagy a feladó­vevény ellenében, vagy megfelelő igazolásnak mb. előadó előtt felmu­tatása ellenében. SZÓRVÁNYHÍVEKNEK — BETEGEKNEK Az egyházi év utolsó vasárnapja, — Lukács evang. 12, 35—43. Boldog szolgák várakoznak 1 Megérkeztünk az egyházi esztendő utolsó vasárnapjához. Ennek *» a vasárnapnak az igéje Jézus Krisztus másodszori és végleges visszatéréséről szól. Menyegzőről tér vissza, vagyis tele van isteni szíve örömmel. Tanítványainál kopogtatva, előzetesen jelzi érkezését és örömét úgy osztja meg velük, hogy ismét szolgál közöttük. Istennek ez a leg­nagyobb ígérete, az örök együttlét és közeliét, amelyet többé nem tör meg se bűn, sem halál. Minden emberi képzeletet felülmúl ez az eljövendő visszatérés s szavaink erőtlenek a lelki tartalom elmondására. De ez hatal­mas tény: Jézus Krisztus, az ég és föld Ura, mindent megoszt tanítvá­nyaival, amikor elkezdődik a Lélek menyegzője a megváltott lelkekikel. De addig — a tanítványoknak várakozniok kell. 2 Ez a várakozás — próbatétel. Örváltás jön őrváltás után, évek » futnak évek után, de a visszatérés ideje mindig bizonytalan. Az Atya titka ez! Lopva jön, mint éjjel a tolvaj, nem is sejthető, ki nem számítható, nem lehet megjövendölni, de jön, jön feltartóztathatatlanul. Csak hittel lehet feléje tekinteni s ha szemünk le is záródik közben, a hit adja a bizonyosság teljességét, hogy Jézus visszatérését egyszer mégiscsak látjuk és átéljük. Nem könnyű az időpont bizonytalansága közben bizonyosnak lenni, ezért mégis így várni — kegyelem. 3 Ez a várakozás — nem tétlenség, ölbe tett kéz, néma száj, * hanem szolgálat. A „íelövezett derék” annyi, mint munkaruha. Kihasznált életidő. Szüntelen vigyázás magunkra és másokra. Féltés, de nem félelem. Felelősség azokért, akiket „élelemmel” kell ellátnunk, akik­ről gondoskodnunk kelj, mint hű és okos sáfároknak. Nem szent elzárkó­zás, elvonulás, hanem megállás Isten teremtett világában és segítség má­solóiak a megálláshoz. 4 Ez a várakozás — ébrenlét és készenlét, A hitnek és a szolgálatnak • lámpája mindig égjen! Amikor Jézus a két nagy parancsolatról szólt, a szeretetről Isten iránt és az ember iránt, a kettő egységét hirdette. A hit a visszatérő, visszavárt Krisztusra tekint, a másik a mellettünk, velünk élő emberre. Ez a lélek feszültsége, odaáldozása. Ellenemond min­den közönyösségnek, langymelegségnek, csak nagypénteki úrvacsoravétel­nek, keservesen, kötelességből hozott áldozatnak, rangját rejtett keresz- tyénségnek, gépies bűnvallásnak, elhadart imádságnak. 5 Ez a várakozás — boldogság. Boldog szolgák próbatétele, szolgá- » lata, ébrenléte. Ezen a ponton is végezhetünk magunkon vizsgá­latot. Nincs keserű keresztvénség, borús kétségbeesés, tántorgó tétovázás, bűnbocsánat elfogadása nélküli dadogó bűnvallás. A mennyegzőről érkező Ür ujjongó, éneklő gyülekezetét keres és olyan szíveket, akik örömmel és hálaadással vannak tele. Így várjl Várady Lajos NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — Józs. 5,14. — Istenre figyelni: ez a keresztyén élet, KEDD: — Zsolt. 51,3. — Az Isten kegyelmének és irgalmának sokasá­ga tudja csak eltörölni bűneinket. SZERDA: Ézs. 9,2. — Jézus Krisztus a világossága a sötétségben és ai halál árnyékának földében élő embernek. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt, 3, 9. —Csak az Úrtól jön a mi szabadító- sunk. PÉNTEK: — Zsolt. 81,2. — Ezen a szabadításon örvendeznünk és ujongnunk kell. SZOMBAT: — Ézs. — 50,7. —Krisztus eljöveteléig csak az Isten segítségével állhatunk meg. J. G. A LELKIPÁSZTOR SZOL (iyiilpliPiPli hírei. — A Szentháromság utáni vasár­napokon az oitárterítő színe: zöld. — A szentesi gyülekezetben októ­ber 20-án a Luthetánia énekkara hangversenyezett, melynék kereté­ben dr. Kéken András lelkész tar­tott előadást. — A vecsési gyülekezethez tarto­zó Üllő szórványban október 20-án szeretetvendégség volt egy gyüleke­zeti tag házában. A szeretetvendég­ség bevételéből oltárt feszületet szer­zett. — A sámsonházi gyülekezet októ­ber 13-ón ünnepelte templomszente­lésének 87. évfordulóját. Ez alkalom­mal Csákó Gyula püspöki titkár szol­gált a gyülekezetben igehirdetéssel és előadással, majd az alapkőletételi ünnepségen elhelyezte a lelkészlakás alapkövét. —■ A mencshelyi gyülekezet se­gélyből, valamint a hívek áldozat- készségéből kívülről is !megújította templomát. A hálaadó istentiszte lé­tén Halász Béla esperes hirdette az igét. — A budavári gyülekezet kedd es­ténként előadás-sorozatot tart. ame­lyen az előadók a világ keresztyén­ségének életéből és szolgálatából mu­tatnak be egy-egy részt. Az első előadást november 12-én Koren Emi! esperes tartotta Finnországról. A kö­vetkező előadások sorrendje novem­ber 19-én délután 7 órakor, dr. Wi- czián Dezső teológiai tanár: Misszió és sáfárság az amerikai keresztyéu- ség életében. November 26-án dél­után 7 órakor, dr. Kékén András: Az amerikai egyházi élet. December 10-én délután 6 órakor, dr. Kom­játhy Miklós: A nyugati keresztyén­iig magyar szemmel. December 17- én délután 6 órakor. Molnár Miklós: A svájci egyházi élet. — Voipio Márton finn lelkész az egyik helsínki-i teológus otthon igazgatója november 9-én látogatást tett a Teológiai Akadémián s a hall­gatóknak magyarnyelvű előadást tartott a finn teológusok életéről, majd baráti megbeszélést folytatott az ékadémia tanáraival. — A n.ádasdi gyülekezetei októ­ber 31-én meglátogatta Turóczy Zoltán püspök, Csákó Gyula püspöki titkár, Tekus Ottó esperes, Csen- gődy László kerületi lelkész és Mi­hály Sándor egyházmegyei felügyelő kíséretében. A püspök igehirdetése után. az esperes beiktatta tisztségébe dr. Felhér Zoltán egyházközségi fel­ügyelőt, Nagy Ágoston gondnokot, valamint- az újonnan megválasztott presbitereket. — A pestlőrinci gyülekezetben no­vember 24-én a délelőtti istentisz­teleten dr. Wiczián Dezső teológiai tanár hirdeti az igét. A délután fél 6 órakor kezdődő szeretetvendégsé- gen dr. Wiczián Dezső előadást tart a minneapolisi világgyűlésről, Wi­czián Dezsőné pedig Petrőczi Kata Szidóniáról. — A kőbányai gyülekezet novem­ber 17-én tartott szeretetvendégségén •Juhász Géza, a Sajtóosztály kiadó­szerkesztője tartott előadást kínai útjáról. CSALÁDI HlR: Ruttkay Miklián Ilona és Koczor Miklós október 27- én tartották eljegyzésüket. A Sajtóosztályhoz névtelen adakozó aláírással beérkezett 60 forint ado­mányt köszönettel nyugtázzuk. Az adományt szórványgyüldkezetek tá­mogatására fordítottuk. — Egyedülálló dolgozó asszony 4 éves kislánnyal bútorozol«- szobát keres Buda­pesten. Cím a kiadóban. ISTENTISZTELETI REHD BUDAPESTEN, 1957. november hó 24-én. Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Ká­roly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor de. y210 (ifj.) Mezősi György, de. 11 Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Madocsai Miklós. — Dózsa Gy. út 7. de. 1/2IO Gyöngyösi Vilmos. — Üllői út 24. de. ValO, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. %12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Takács József. — Vajda Péter u. 33. de. V2I2 Takács József. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Vámos József. — Gyarmat u. 14. de. y2lo Scholz László. — Rókosfalva de. y212 Vámos József. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Havasi Kálmán. — Váci út 139. de. 8 Havasi Kálmán. —• Újpest de. 10 Blózy Lajos. — Pesterzsé­bet de. 10 Szabó István, du. szer. rend. Hafenscher Károly. — Soroksár-Üjtelep de. Vs9 Szabó István. — Rákospalota, MAV-telep de. l/29 Kökény Elek. — Rá­kospalota de. 10 Bolla Árpád. — Rp., Kistenrplom du. 3 Bolla Árpád. — Pest­újhely de. 10. Kürtösi Kálmán. — Rákos­szentmihály de. Vili Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) dr. Benes Miklós, de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 7 Várady Lajos. — Toroc.zkó tér de. V29 Madocsai Miklós. — Óbuda de. 9 )gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Gálát György, du. 4 gyermek szeretet­vendégség. du. 5 Sárkány Tibor. — XII.» Tarcsay V. u. 11. de. 9 Győri János, de. 11 Győri János, du. ya7 Győri János. — Diana u. 17. de. y29 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. Vall Danhauser László. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 Kendeh György, du. 6 Bottá István. — Német­völgyi út 138. de. 9 (úrv.) Bottá István. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Budafok de. 8 Schreiner Vilmos. *— Csillaghegy de. ValO Kaposvári Vilmos; — Csepel de, 11* du* fo Rágalomhadjárat A RÄGALMAZÄS BŰNÉNEK nagymérvű elburjánzásáról számol be egyik napilapunk. Valóságos rágalomhadjáratra hívja fel figyel­münket. Azt olvassuk, hogy „csu­pán a főkapitányságra több száz bejelentés érkezett az elmúlt ne­gyedévben ... A feljelentések na­gyobb és éppen ezért sok problé­mát, gondot okozó része azonban teljesen alaptalan, hamis rágalma­zás.” Gyárakban, üzemekben, hiva­talokban is csak úgy röpködnek a rágalom mérgezett nyílvesszői. Olya­nok felé, akiknek nagyobb Jövedel­met, szélesebb hatáskört biztosító ál­lását megirigyelték, tisztességes em­berekre, akiknek csak az a „bűnük”, hogy erélyesen képviselik a hivatal, vagy vállalat érdekeit beosztottjaik­kal szemben. Sokan pedig azért ko­holnak rágalmat és indítanak el kár­tevő útjukon gonosz suttogásokat, hogy mások bajbakeverésével saját bűnüket leplezzék. A rendőrség és a bírósági szervek kemény kézzel építenek gátat az int­rika szennyes hullámainak feltartóz­tatására. Az eddiginél is keményeb­ben vonják felelősségre a méregke- verőket s a törvényadta legszigorúbb büntetést szabják ki reájuk. Az ÁLLAM KARDJA tehát lesújt a kártevőkre. És amikor az állam ilyen elszánt harcot (hirdet a bűn egyik legrútabb válfaja ellen, nem maradhat tétlen az egyház sem, amely a Lélek kardját forgatja, amely az Isten beszéde s így arra hivatott, hogy ugyanezt a harcot be­lülről. a lélek felől vívja. Mert a hatósági intézkedésekkel fel lehet ugyan tartóztatni azt a rágalomhad­járatot, amely koholt vádakat hor­dozó névtelen levelek özönével árasztja el a rendőrséget, de nem lehet halálos csapást mérni a rága­lom bűnére. A rágalom, mint go­nosz indulat túléli a bírósági ítéle­teket s ha másképpen sem, suttogás formájában, mint valami ragály ter­jed -tovább fertőzve, rombolva tisz­tességes emberek és békés szellem­ben élő gyanútlan közösségek életét. Akármilyen könyörtelen szigorral sújt le a világi kard bűnök gonosz megnyilvánulási formáira, mit sem változathat a bűn melegágyán, i$z emberi szíven. A RÁGALMAZÓNAK pedig ép-« pen a szíve beteg. A rágalom az ön­nön indulatainak bilincseiben vergő­dő ember cselekedete, a szenvedé­lyektől fűtött óemberé, akinek élete szükségképen termi a testnek csele­kedeteit. Ilyen a rágalom is, mint testvérei az ellenségeskedések, ver­sengések, gyűlölködések, harag, pat- varkodások, visszavonások, pártüté­sek ... (Gál. 5,20) Ezekkel pedig csak a Lélek kardja viaskodhat győze­delmesen, amely nemcsak a tünetre sújt le, de lehatol a bűn legmélyebb­re nyúló gyökeréig is. “Mert az Is­tennek beszéde élő és ható és éle­sebb minden kétélű fegyvernél és el­hat a szívnek és léleknek, az ízek­nek és velőknek megoszláséig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait“. (Zsid. 4, 12). A Lélek kardja a Krisztust hirdeti, s akik a Krisztuséi, azokkal szemben nem lesz többé szükség megtorló hatósági intézkedések alkalmazására, s azok­nak nem kell majd kedvét szegni a rágalmazás bűnének gyakorlásában sem, mert azok a testet megfeszítet­ték indulataival és kívánságaikkal együtt, hogy teremhessék a Lélek gyümölcseit: a szeretetet, örömet, bé­kességet. béketűrést, szívességet, jó­ságot, hűséget, szelídséget, mérték­letességet. „Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gál. 5,22—23) MOST TEHÁT újra kell tanulnunk és új, fokozott hangsúllyal hirdet­nünk a Nyolcadik parancsolatot: Ne mondj felebarátod ellen hamis tanúságot! Milyen szomorúan idősze­rűvé vált most megint a parancsolat­hoz fűzött Luther-féle magyarázat is!: „Mit kíván e parancsolat? Hogy mi az Úristent féljük és szeressük, felebarátunkat hazugságba ne kever­jük, el ne áruljuk, ne kisebbítsük« se rágalommal ne Illessük: hanem mentsük, gondoljunk és szóljunk jót felőle s mindent jóra magyarázzunk.“ dr, Szilády Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents