Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-11-10 / 34. szám

DCawsLztyhiSLÍq, — (lataháq HÁRMAN — KÖZÜLÜNK „Fiatal, akarok lenni, szórakozni, élvezni az életet, nem besavanyod­ni.” Néhány éve mondta ezeket a szavakat egy, barátom, társaságiján, ahol, a keresztyén életről beszélget­tünk. Nagy vita kerekedett, mely­nek kb. ez volt az eredménye: nem besavanyodott élet a keresztyén fiatalok élete; volt köztünk rend­szeresen sportoló, volt, aki akkor éppen színdarabelőadásra készült az iskolában, voltak könyv-, zene-, képzőművészet, s egyéb iránt „rajongók” és persze a nagy több­ség reménykedve, vagy épp remény- vesztetten kereste az „igazit”, a nagy „Ö”-t. Normális fiatal élet a keresztyén ifjak élete, ez derült ki. Annak lényegét, hogy életünk fia­tal volta mellett keresztyén is. ab­ban láttuk, hogy Jézus Krisztus életében és mű­vében megtaláltuk a feleletet az élet nagy kérdéseire, melyek legjobban talán épp a fiatalo­kat izgatják. Különös kegyelem, ha valaki már fiatalon megismerheti Krisztust. Érteimet, célt kap élete, alapot, me­lyen nehéz órákban is szilárdan állhat, hivatástudatot, szeretetet a másik ember felé, reménységet a végső kérdések tekintetében. * A beszélgetés egyik „hozzászólá­sa” különösen emlékezetembe vé­sődött. 18 éves fiú mondta el, aki nemrég járt közénk. Szószerint per­sze már nem tudom idézni, de lé-, nyegét jól megjegyeztem. „Fiatal akarok lenni. Pontosan ez hajtott engem is, nomeg az ismert szólam: egyszer vagyok fiatal. És kezdődött a végrehajtás, az ún. sikamlós vic­cek roesélése, fényképek nézegetése; stílusom is „fejlődött”; a lányok 3,csajok” lettek »és egy cél lelkesí­tett, a szombatesti „csörgés”. Sokat mesélhetnék erről és arról is, ho­gyan ért el mégis Isten, hogyan lát­tam meg, milyen hiábavaló az éle­tem, hogyan lettek a keresztyén élet dolgai öregeknek való unalmak­ból élő izgalmas valósaggá. Csak azt említem meg még, hogy számomra Krisztus megismerése a megváltás nagy ajándékán kí­vül az életem tartalmasabbá válását is jelentette. Elkezdtem olvasni, megszerettem a zenét, szívesen vettem részt kirán­dulásokon, más színben láttam a tanulást. Egyszerre minden érde­kéit. Ha úgy adódott, táncoltam azóta Is, de annyi minden más van, ami fontosabbá lett. Azt hiszem, amióta Krisztussal találkoztam, va- gycuk nemcsak boldog, . megváltott ember, hanem valóban fiatal is, — lehet'más úton is keresni a fiatal­ság örömeit, nem is jut mindenki olyan mélyre, mint én, de nekem ez volt az utam és tapasztalásom.’’ — Azóta mindig eszembe jut ez a néhány szó, ha keresztyénségről és fiatalságról hallok. 4c „Én itt akarok boldog lenni.” Az örök életről beszélgettünk — ugyan­csak társaságban —, ekkor mondta valaki ezt a ma gyermekére any­nyira jellemző mondatot. — „Sira­lomvölgy a világ, ne is törődjünk vele, majd odaát.” Ez a másik vég­let. — A két véglet közt vezet a mai keresztyén fiatalok útja is. Isten azt akarja, hogy megta- . láljuk helyünket a világban. Hitünkkel, szeretetünkkel segít­sünk másoknak, elfogadjuk élet­feladatainkat és örömmel ve­gyük az ajándékokat, melyeket I) a földi életben ad számunkra. — De látnunk kell, hogy minden örömet megront valami. Valami mindig hiányzik a teljességhez Er­ről valljuk, hogy a bűn romboló hatalmának következménye. Miatta torkollik halálba a legszebb élet­pálya is. Ezért egyetlen reménysé- ségünk Krisztus, aki feltámadásá­val legyőzite a halált és utat nyi­tott az örök éiet felé. „Én Itt akarok boldog lenni.” Igazad van. Jézus Krisztus is ezt akarja. Segíteni, irányítani szeretne igéjével, hogy valóban boldogan tölthesd ifjúságod, egész életed ide­jét és ha szép napok után megpró­báltatások jönnek. tudjál bízni üdvösségedben. Krisztusban meg­szűnik az ellentét, eggyéválik földi boldogságod és üdvösséged ügye. * Az elmúlt hetekben a. keresztyén élet nagy kérdései közül néhányról, a szeretettől, bűnről, hitről, megvál­tásról, mégigazulásról és az örök életről olvashattunk cikkeket fiata­lok tollából. írásaikkal segíteni sze­rettek. volna azoknak, akiket ezek az alapvető kérdések foglalkoztat­nak. De emellett minden cikk a maga módján bizonyságtétel is volt. Fiatal emberek bizonyságtétele, akik keresztyén életről írva vallottak ar­ról is, hogy az ő életük is bűnből megváltott, Isten szeretetével meg­ajándékozott. Isten országa felé tartó élet. Valóság ez, lehet, érde­mes így élni, Isten dolgaival fog­lalkozni, van ebben fantázia, hir­dették ezek az írások. — Nehéz és sokszor fárasztó az alapkérdésekről beszélni. Vannak égetően időszerű erkölcsi, tudományos, közösségi stb. kérdéseink. De hisszük, hogy a bűn-kegyelem, hit, szeretet stb. kérdésekben elfoglalt helyes alap­állás jelenti az utat az erkölcsi és egyéb problémák megoldása felé. Hisz az ezekkel kapcsolatos meg­oldási kísérlet jellegét mindig az alapállás határozza meg és a csőd mindig azt jelenti, hogy baj van az alapokkal. • összefoglalás helyett íródtak ezek a sorok a cikksorozat befejezéseként. — Keresztyénség és fiatalság. Nem ellentétes fogalmak. Nem. a keresz­tyénség nemcsak az idősebb gene­ráció ügye. A fiatalság arra ren­delt idő, hogy az ember számot vessen az élet nagy kérdéseivel, Is­tennel való kapcsolata kérdésével is. Az ifjúság számára életkérdés, milyen úton indul el, mire építi éle­tét. Adná Isten, hogy minél töb­ben Jézus Krisztusra, a drága, biz­tos fundamentumra építenénk. Frenkl Róbert plgondolkozva nézek szét az ifiú- ^ sági óra résztvevőin. Mennyi arc, mennyi külön világ. Mennyi sze­retet és imádság kell ahhoz, hogy megértve őket1, igazán melléjük tud­jak állni, hogy közelebb vezethes­sem őket Jézus Krisztushoz. ' / / óska 17 éves. Édesanyja régen meghalt. Apja újra nősült, de nem vitte magával. Otthagyta a nagymamánál. Jófejű gyerek. Az ál­talános iskolában tanulmányi előme­netele kitűnő volt. De a VlII-rt új­ra járta. Mi történt ezzel a fiúval? Jóska mindenáron elektromérnök akart lenni. Volt is hozzá tehetsége, de a VII. osztály elvégzése után (ékkor hozta haza az utolsó kitűnő bizonyítványt) összeült a család és közölték vele, hogy nem tanulhat tovább. Ű fog dolgozni a nagymama földjén. Hiába kérte engedjék tanul­ni, nejn engedték. — Ma mosolya csalódott embert takar. — Ideges — mondja a nagymama. Igen, mert nem csak egy olyan pályára kényszerítet­ték, amelyre nem akart menni. Több történt itt. Ezt a fiút kisemmizték. Mert ma még úgy dolgozik a nagy­mama földjén, mint a sajátján, de mi lesz, ha a nagymama meghal? A földet a gyermekei kapják és nem az unoka. Ö ott marad szakma és föld nélkül. Jóska szeretetre vágyik és ebből keveset kapott otthon. Igyek­szünk kipótolni. Segítünk neki ma­gára találni. Van, aki azt a tanácsot adja, menjen télre gyárba, akkor úgysincs munka a mezőn, hogy ami­kor nem lesz földje, ahol dolgozzon, legyen már gyakorlata más munka­körben. Én ezt az igét szeretném nyugtalan szívére helyezni: „Neki gondj:. van Rád.” Arra is, hogy mi lesz veled öt vagy tíz év múlva.---------------­Újabb vallomás a rezerválisról (A szeptember 1-i szám ifjúsági oldalán megjelent „Hétköznapi val­lomások a reverzálisról” című cikk folytatása. — Szerk.) AZ EGYIK NYÁRI KONFEREN­CIÁN valósággal gyötrődtünk a re- verzális-kérdés körül. A megoldha­tatlanság rám nehezedett. Nyers gon­dolatok vajúdtak bennem, s félmon­datok. cikáztak nyugtalanul. Hiszen még a vegyesházasság nehézségeit sem lehet valami jó elvvel, tanács­osai általánosan megoldani. Persze lehetne az egyház teljes egységével. Ez azonban csak Krisztus visszajöve- telével várható ..; De addig? ... Lehet-e valamit ad­dig enyhíteni a vegyesházasságok, reverzálisok pusztításain? Óh, a pusztítás említésével semmiképpen sem sablonosán létszámra gondo­lok. Sokkal inkább az ige munká­jának lerombolására, akadályozásá­ra 4S belső családi feszültségekre. Hol van hát valami segítség? Igen, az erős, az élő Jézusba kapaszkodó, minden kísértésen átgázoló hitben... I De, amikor hitünk is, mint a változó hold, fogy adózik, rogyadozik? Ami­kor már szinte marcangolja a há­zasságnélküli élet sok gyötrelme, bűne? Sőt, ha már a vegyes házas­ság felé vivő égő szerelem is? .,, Hol van hát valami segítség? ÉREZTEM, hogy a szerelem csí­rájáról kellene valamit mondanom. Hogy, valamiképpen ott kellene vegyes házasságokat a reverzális minden fájdalmával együtt megál­lítani, ahol még a szerelem is meg­állítható. A csírájánál. Mert, ami a „meglátni”, ami „egy pillanat mű­vé”, az még szerintem nem szere­lem. Bármilyen megkapó hatás is, nehézség nélkül ki lehet tisztítani, ha kell. De hogyan lehet mindezt jól azzal együtt elmondani, hogy a szerelmet sem akárminek, hanem Isten nagy I ajándékának tartom? Hát még a há- I zasságot! És bizony magam is isme- j rém a házastárs találásának renge­teg nehézségét. Mondanivalóm érle- lődésébe már szinte „beleizzadtam”, még sem bírtam összeölelni egy rö­vid, előrevivő hozzászóláshoz. EKKOR ÁLLT FEL VALAKI. Ma sem tudom lány-e vagy asszony. De -fiatalos üdeséggel sugárzott róla a meleg, parasztos életigenlés. Ilyen életillatot a mezők és termőföldek illatával együtt szoktam érezni em­berekről. Ahonnan jött, ott még fűző nélkül kihordják az anyák a gyere­ket, s nem elmélkednek és vitatkoz­nak elsősorban az életről, hanem medrében erős sodrással élik. A mon­datokat is szinte ropta, mint a tán­cot: / „A szomszéd faluból egy legény kezdett udvarolni. Mivel abban a fa­luban sok volt a katolikus, meg kel­lett kérdeznem milyen vallású, — Amilyent maga akar — felelte. Ezzel befejeztük. Elvált rögtön az életutunk, s nem fájt az ő szíve sem, meg az enyém se.” „NEM FÁJT AZ Ö SZIVE sem, meg az enyém se”. Magam is felsza­badultan nevettem a többiekkel együtt az ügyesen hangsúlyozott, kurta mondaton. Hiszen mindent el­mondott helyettem. Dehogy problé- mázgattam tovább, hogy ilyen élet­teli környezetből nem túlságosan negatív-e ez a mondat? Megértettem a hitből fakadó életerejét, a felelős­séget a házasélet igazabb jövőjéért, a harcot a gyerek alaposabb életéért. Tudom, hogy kurtasága sok kér­désre nem ad választ. Sablont sem akarhat senkire erőltetni. Ez az alap­állás azonban kemény sziklatalaj le­het lábunk alatt, ha igaz felelősség­gel akarjuk vívni a házastárstalálás sokszor nehéz küzdelmét. „Krisztus Urunk segíts meg.” Koczor Miklós Péternek üres a helye. Vajon miért hiányzik? — hiszen mi­óta hazajött a katonaságtól egyik legelevenebb tagja lett ifjúságunk­nak. Talán lány van a dologban? Az vonja el őt? — Nem. Péter ott­hon van; de mégis, lány miatt. Ko­sarat kapott a lánytól, erre föl el­hagyta magát és felelőtlenül udva- rolgatott. Mi ennek, holnap annalk. Az egyik meg is mondta: „Még ma­ga meri azt mondani magáról, hogy keresztyén?! Szégyelje magát!” Pé­ter szégyeli is. Ezért nem jön biblia­órára, mert hogyan nézzen a sze­münkbe ezután, ő, akire feltékintet- tünk. Hogyan énekeljen, hogyan imádkozzon. Ha mégis találkozunk, egy jó viccel vagy mellébeszéléssel takargatja szégyenét. — Elmegyek hozzá és megmondom, hogy ezután is van helye köztünk, mert Isten a tékozló fiút visszavárja. Van helye köztünk, mert mi is Jézus Krisztus kegyelmére, bűnbocsánatára szoru­lunk. A bibliaórát mi halá'osan be­teg életünk műtőjéül készítette az Ür. prvin 14 éves volt, amikor elő­^ szőr eljött ifjúsági órára. Az óra után megkérdeztem: „Ezután fogsz járni?” „Nem tudom, majd meglátom, megéri-e” — válaszolta. Ma 17 éves. A minap elmondta mi segítette őt odáig, hogy azt tudja mondani: „megéri”. ‘„Nem töréked- tetek arra, hogy édesgető módsze­rekkel megfogjatok. Nem akartátok többnek mutatni magatokat, mint akik valóban vagytok. Éreztem, hogy egyet a'kartok: Jézus Krisztus legyen naggyá az életemben. Te sem voltál papos és nem tekintettél gyereknek, inkább barátnak. Jól esett.” (Ezt a barátságot ki is próbálta. Nem egy­szer szemtelenül. Hátha a barátság csak álarc a fogásra.) Így folytatja: „Egyszer azt is kipróbáltam, egyek vagytok-e Krisztusban a feleséged­del.” „Na és?” — kérdezem. ...Az, hogy itt vagyok nem felelet?” —i Mennyi mindent megvizsgál egy fia­tal, míg kimondja ezt a szót: „Meg­éri.” Jól teszi. Cok ifjú magára ismerhet ezek­^ ben a képékben. Ugye te is. Az a kérdés, hiszed-e, hogy Istennek van gondja rád is? Hiszed-e, hogy Jézus Krisztusnál a te bűneidre is van bocsánat? Hiszed-e, hogy bib­liaóra, istentisztelet, csendesnav, konferencia, minden egyért van: Jé­zus Krisztus naggyá legyen az éle­tedben? B. Á. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: D Ordass Lajos. Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Puskin u. 12; Telefon: 142—074. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VXII. 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. LUTHIER HATÁSA- (Egyik kis rejtvénymegfejtőnk küldte be ezt a kis írást. — Szerk.) Konfirmációnk már elmúlt. Kétségkívül nagy hatással volt rám, de nem tudott erős hitet önteni belém. Nem tudtam ellentállni a kísértéseknek. Állandó kérdésem volt: Hi­szem-e Istent? Én egésznap magammal vias­kodtam, egész énem tiltakozott, erről gondol­kodni sem szabad. Elővettem a bibliát, olvas­tam. Utána némileg megnyugodtam. A kísértő azonban nem nyugodott. Nap mint nap fel­hozta a kérdést. Én küzdöttem ellene. A temp­lom, Isten igéje újra megerősített. Egy ideig azután újra ellent tudtam, állni. Nemsokára kölcsönkaptam dir. Varsányi Mátyás „Isten embere” című könyvét. E könyv elolvasása, után a kétkedést mintha gyökeresen kitépték volna szívemből. Nagyon fellelkesített a könyv. A kérdésre azután szilárdan feleltem: távozz tőlem, kísértő! Ezután Luther lett esz­ményképem. Az ő erős hite megadta az én hitemet is. Eddig esti imádságom kötelesség­ből mondtam el, most kezdtem átérezni' a „Miatyánk” és a többi imádság szavainak fontosságát. Ekkor döbbentem rá, hogy bűnös, gyarló ember vagyok. Ekkor kezdtem meg­látni bűneimet. Nem tudom megérteni, hogy lehet az, hogy még ezután is felmerült ben­nem a kérdés?! Most hálát adok a jó Isten­nek, irgalmas Jézusomnak, hogy kezembe adta Luther könyvét, és hogy Luther élete nem maradt hatástalanul és megtanultam igazán, tiszta szívből hinni. Ez az első lépésem Isten felé, mert ahogy az ige is mondja: „aki hisz és megkeresztel- kedik, az üdvözöl.” (Márk 16,16.) Hit által lehet megigazulni. B Paula VIII/b. A bibliai-rejtvény megfejtése Kedves Gyerekek! Rejtvénypályázatunk ötödik sorozatának (IX.) megfejtését itt közöljük. Hasonlítsátok össze a magatok megfejtéseivel. 1/1. Lukács. 2. Mennybemenetelekor. 3. . az ő Iáitokra felemelteték és felhő fogá el Öt szemeik elől . . .” (Csel. 1,9.) 4. Vérmező (Csel. 1,19.) 5. Mátyás (Csel. 1,26.) 6. Aratási hálaadó ünnep. 7. Sebesen zúgó szél zendülése, kettős tüzes nyel­vek és nyelveken szólás. 8. Joelé. (Csel. 2,16 kk.) 9. Megtérésre és keresztségre (Vő. Csel. 2,38.) 10. Kb. 3,000 (Csel. 2,41.) 2/1. Foglalatosak voltak az ígeolvasásban. a közösségben, az úrvacsorában és az imádkozásban (2,42.) 2. A jeruzsálemi templom Ekeskapujánál 3.2) 3. Több mint 40 éves (4,22.) 4. A Krisztus ne­vében Való hit által (3,16.) 5. Annás (4,6.) 6. Mert# hirdették Jézust és a feltámadást (4.2.) 7. Mint­egy 5.000 főre (de ez csak a férfiak száma!) (4,4.) 8. Senki másban nincs üdvösség, egyedül Jézus Krisztusban (4,12.) 9. Az ige bátor hirdetéséért, jelekért és csodákért (4,29—30.) 10. Vagyont. 3/1. Saíira (5,1.) 2. Be akarták csapni az Istent (5,3—4.) 3. Életükkel fizettek hazugságukért (5,5.10.| 4. A jeruzsálemi templom Salamon-tornácán (5.12.) 5. Az tJrnak angyala éjszaka megnyitotta a töm­lőé ajtaját (5,19.) 6. Az apostolok csodálatos sza­badulása (5,24.) 7. „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embernek” (5,29.) 8. Gamáliel. (5,34.) 9. Megverték őket (5,40.) 10. Hogy Jézus nevéért szenvedtek (5,42.) 4/1. Azért, hogy az apostolok teljesen az ige­hirdetés szolgálatának élhessenek (6,4.) 2. István, Fülöp, Prohórus, Nikátor, Timon, Pármenás és Nikolaus (6,5.) 3. Teljes volt hittel és erővel, böl­csességgel és Szentlélekkel 6, 8, 10.) 4. Istenkárom­lással (6,11.) 5. Izrael ősatyjai. 6. Huben, Simeon, Lévi, Juda, Zebulon, Izsalchár, Dán, Gád, Aser, Naftalin, József, Benjámin (1. Móz. 49,1—28.) 7. Nyolcvan (vö. 7,23 és 30.) 8. Igen, de még mint ellenség (7,58.) 9. Megkövezték (7,59.) 10. Karácsony másodnapján. ★ Több mint egy hónapos távollétem miatt megkéstek a jutalmazottak névsorának köz­lése és a jutalmak szétküldése is. Elnézéste- ket kérem ezért. Ezt a mulasztást rövid idő alatt bepótolom. Beküldött megfejtéseiteket kiértékeltük és az alábbiakban közöljük a nyertesek névsorát. Azon nyertesek névsora, akik mind a négy rejtvényt megfejtették: 97 pont: Szerdahelyi Jutka és Éva Somogydö- röcske, Vélsz Sándor Győr. 94 pont: Kutas Adam Szombathely, Kuthy Éva Dombóvár. Péntek Ida Tokorcs. 93 pont: Ihász Edit Tét, Tóth Ida Ke- menesmihályfa. 92 pont: Bakonyi Mária Kötcse, Cservenka Ildikó Kötcse. 91 pont: Ludmányí Éva Debrecen, Nagydorogi Gyermekbibliakör. 90 pont: Szabó Péter és Katalin Kaposvár. 89 pont: Ber­zsenyi Janovits Éva Balatongyörök. 88 pont: Bu- kovszky Miklós Szolnok. Kovács József Ózd, Ko­vács Erzsébet Székesfehérvár. 87 pont: Bóna Etelka Budapest, Csáky Ildikó Budapest, Mencz Zsuzsa Andocs. Szabó Magdolna Svédország. 86 pont: Zoltai Ákos és Győző Tiszaföldvár. 85 pont: Thiering Etelka és Márta Rákosszentmihály. 84 pont: Kreidlmayer János Iklad. 81 pont: Gyalog György Budapest. 80 pont: Németh Emilia. Farád. Azon nyerteseknek névsora, akik három rejtvényt küldtek be: 72 pont: Oroszlányi konfirmandusok, Podani Mária Szarvas. 69 pont: Orsy Zoltán Uj-Szeged. 68 pont: Elekes Lászlóné Pestszentimre. Fejér Gertrud Székesfehérvár. 66 pont: Horváth Kálmán Kaposvár. 63 pont: Kovács Erzsébet Jolán Bedeg- kér. 62 pont: Böröcz Gyöngyvér és Enikő Szarvas, Imolái Attila és Zoltán Miskolc, Szabó Márta Kaposvár. Azon nyerteseknek névsora, akik két rejt­vényt fejtettek meg: 48 pont: Foltin Erzsébet Sopronbánfalva, Homola Anna Tatabánya. 47 pont: Jakab Ibolya Kötcse. 46 pont: Bódis Erzsébet öskü. Jancsek Mária öskü. 45 pont: Göndöcs Etelka Szeged. 44 pont: Bélavári János Balatonalmádi. Horváth Jánosné Balassagyarmat. 43 pont: Benkő Andor Tolnané- medi, Inótai Gyöngyi Paks. 42 pont: Herbai István Budapest. 41 pont: Lukonics Gábor Aszód, Zá­tonyi Pál Csabacsüd. Azon nyerteseknek névsora, akik egy rejt­vényt fejtettek meg: ^ . 25 pont: Balassagyarmati Bibliakör, Sziezák Ka­talin Oroszlány. 24 pont: Adriányi Julia Tata­bánya-Felső, Diósgyőr-Vasgyári Leánykor, Makacs János Nagycserkesz. 23 pont: Mesterházy Zsuzsa Kemenesmihályfa. 22 pont: Egyházasdengelegi If­júsági Bibliakör, Kemény Tünde Budapest. 21 pont: Nagy Lóránt Iíaposszekcső. 20 pont: Molnár Éva és Emőke Esztergom. A további rejtvények jó megfejtéséhez sok sikert kíván Juhász Géza bácsi VÁLASZOLJ ! XI/2, (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 15. fejezetét.) 1. Hol tartották az aposíilrk megbeszélésü­ket a pogányból lett keresztyének ügyében? (1 pont). 2. Kik voltak ennek a megbeszélésnek a vezetői? (3 pont). 3. Mit követeltek a zsidó származású ke­resztyének a pogányból lett keresztyénektől? (3 pont). 4. Péternek mi volt a véleménye erről a követelésről? (3 pont). 5. Jakab mit tanácsolt ebben a kérdésben? (3 pont). 6. Kik kísérték vissza Pált Antiókhiába? (2 pont). 7. A megbeszélés határozatát hogyan közöl­ték az antiókhiai keresztyénekkel? (3 pont). 8. A jeruzsálemi döntést hogyan fogadták az antiókhiaiak? (2 pont). 9. Második missziói útjára ki kísérte el Pált? (2 pont). 10. Miért nem akarta Pál Jánost kísérője-» pék fogadni? (3 pont). Beküldési határidőt november 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents