Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-11-17 / 35. szám
0 RS ZA GO s EVANGÉLIKUS HETILAP R Minneapolis! Világkonferencia lételei A befejező részhez érkeztünk. Tartalma: időszerű és szükséges vallástétel a keresztyén reménységről. Figyelmeztetnek a tételek: a keresztyénséget mindig fenyegeti az a kísértés, hogy az egyházat a Krisztus anyaszeintegyházából pusztán csak valamilyen földi társadalmi szervezetté, egy bizonyos filozófiává vagy emberi életformává tegye, vagy ilyennek lássa. Holott az egyház ennél sokkalta több. Igehirdetésével és egész életével előre mutat: Isten eljövendő országát állítja elénk. Az egyház reménységet hirdet a világnak. Nem felszínes emberi optimizmus hirdetőjévé szegődik. De nem is a saját földi győzelmében, valamilyen „ferisztianizált”, keresztyénné tett világban reménykedik. A keresztyén reménység sokkal távolabbra néz, túl a földi világ és élet horizontján! Miközben a szeretet aktivitásával szolgál itt a földön, Krisztus visszajövetelére és az élet teljességére várakozik Isten örökkévaló országában. Ezt a másfajta reménységet a keresztség, az ige és az úrvacsora táplálják. Legjobban az egyház istentiszteletében, missziói munkájának lendületében és lankadatlan szeretetmunkájában fejeződik ki. Mindegyik i,előjele” Isten örök országának, ahol majd színről-szinre dicsérjük Istent, ahol végre minden nép és nyelv Öt magasztalja, és ahol nem lesz többé könny és szenvedés. Az egyháznak életszükséglete ez a reménység. Mert itt a földöm még nem a dicsőség útján halad, hanem Mestere nyomdokán. Nem zúgolód- hatik tehát a kereszt hordozása ellen. Ha az ránehezedik, benne fel kell ismernie emberi reménységeinek megítéltetését, Istennek megérdemelt ítéletét. De ugyanez a kereszt oda is fordítja tekintetét a Megfeszítettre és Feltámadottra, erősíti is örömét és reménységét, eltölti a Szentlélek erejével, míg el nem érkezik Isten országának dicsőségÉbe és teljességébe. * így tanít Minneapolis vallástétele a világkereszityénség nagy kérdéseiről. Mert mindaz, amiről hallottunk, nemcsak a világ evangélikussá- gát érdekli, hanem a legközvetlenebbül érinti a világ egész keresztyénsé- gónek életét is. Akik ott lehettünk a forrásnál, s akik végigtanulmányoztuk ezt az ötvenegy súlyos mondanivalójú, magvas tételt, csak azzal a kívánsággal tehetjük le kezünkből most a mimneapolisi világgyűlés munkájának eredményét: Isten adjon növekedést és gyümölcstermést az elvetett magnak! Áldja meg a világgyűlés vallástételének továbbgyűrűzését mindenütt a világ evangélikus egyházaiban, sőt azok határain túl is! Áldja meg azzal, hogy valóban hinni és élni tudjuk mindennapi életünkben azt- amit a világkonferencia e tételek fölé írt összefoglalásul: „KRISZTUS MEGSZABADÍT-ÉS EGYESÍT!” Dr. Nagy Gyula V. rész. Szabadságunk és egységünk a reménységben 1. Az egyház a Jézus Krisztusban való hitből él. Ö, a feltámadott Űr, hitéinek a középpontja. Az egyház úgy ismeri Öt, mint az Egyetlent, aki eljött és megalapította királyságát. Urának ismeri Öt itt és most, Aki szuverén hatalommal kormányozza a világot. Annak a Királynak ismeri Öt, Aki el fog jönni dicsőségben, mint ítélőbíró és szabadító. 2. A a egyház a Krisztus-szer ezte megváltásból él; nem valami nosztalgikus visszatekintéssel az elmúlt aranykorra — o!kár Krisztus földi munkásságának, alkar az egyház történetének valamely ragyogó korszakára —, hanem a jövőre irányított tekintettel, örömmel várva Krisztusnak és az Ő királyságának eljövetelét: 3. Amikor az egyház reménységről beszél, akkor ezzel nem valami emberi optimizmus igazságáról vagy értékéről tesz tanúbizonyságot, — de az emberi pesszimizmust sem erősíti, mintha ez hívebben ítélné meg a valóságot. Nem engedi magát elkábítani a ,,krisztianizált világ” álomképével sem. A keresztyén reménység nem a vallástól táplált életvidámság, hanem Isten ígéreteinek megragadása, örvendezés ezek teljesedésén Jézus Krisztus feltámadásában és végső beteljesedésük bizakodó várása. 4. A keresztyén reménység több mint szubjektív reményekkel való telítettség. Ízelítő ez a mennyei királyságból, amely közel jött hozzánk a Szentlélek ajándékával, örökségünk „előlege”. Eképpen a Lélek nem csupán az eljövendőnek a biztosítéka, hamm erő a jelenben. 5. Ez az erő és ez a reménység legvilágosabban az egyház lényegbevágó tevékenységeiben ölt formát: az istentiszteletben, a misszióban és az embertársaink felé végzett szolgálatban. Mindezek már a győzelem jelei. 6. A keresztség szentségében bele- plántáltattunk az Úr feltámadásának erejébe és újjá születtünk élő reménységre; így várjuk testünk megváltását. Igéjében Isten itt és most mint Bíránk és Szabadítónk' végzi munkáját. Az oltárt szentség, amely- t ben Krisztus valósággal jelen van, ízelítő a mennyei lakomából. A kenyérben és borban ugyanaz ai Krisztus jön hozzánk, Aki majd dicsőségben jön el újra. 7. Az egyháznak a Szentlélek erejével végzett missziói munkája függetlenül minden emberi reménykedéstől és csalódástól. Valahányszor az evangélium üzenete behatol a démoni erők, a bálványimádás, a harcos vagy lappangó ateizmus soraiba, ez előhírnöke az Űr végső győzelmének. 8. A reménység legsajátabb területe embertársaink szolgálata, a dia- kónia. Erre különösen ott van szükség, ahol az emberi reménykedések zátonyra futották. Ez a szolgálat nem valami második lépés Krisztusnak történő magunk-odaszentelése után; hanem ez esz Ö királyi hatalmának a megnyilatkozása és biztos jele győzelmének a rombolás minden hatalma fölött. 9. Mindezekben az erő forrása a kereszten megdicsőült Jézus Krisztusnak a Lelke. Az Ö keresztje miatt várhatjuk a győzelem örömével és bűnbánó rettegéssel az Űr eljövendő napját. A kereszt ismerteti meg az egyházzal emberi reménykedéseinek megítéltetését és részesíti őt r Szentlélek erejében és reménységében. 10. A reménység az elnyomatást és üldöztetést szenvedő egyháznak dicsőségesen hirdeti, hogy „ennek így kell lennie”. Az egyház reménysége akkor a legelevenebb, amikor a legtöbbet szenved. Annak az egyháznak, amely környezetének jóakaratát élvezi, gyakran veszélyben forog a lelki integritása (épsége). A reménységnek a mértékét a Lélek mértéke szabja meg. / 11. Az egyháznak ezért meg kell tisztulnia minden olyasmitől, ami Isten királyságának megnyilatkozását át akarja változtatni emberi-társadalmi erőfeszítéssé azért, hogy a ke- resztyénséget filozófiaként, ideológiaként vagy bizonyos é'etformaként tartsák meg és fejlesszék tovább. Csak a reménység megfelelő mértékével és a Szentlélek erejével maradhat hű az egyház önmagához és Urához. 12. Krisztusban szabadok és egyek vagyunk. A Szentlélek megeleveníti képzeletvilágunkat, serkenti bátorságunkat, józanná teszi sóvárgásainkat, növeli türelmünket.. Amikor Isten Lelke bizonyságot tesz a mi lelkűnknek Isten királyságának beteljesedéséről, akkor arra is felhív minket, hogy tegyük nyilvánvalóvá szabadságunkat és egységünket Krisztusban. Fordította: Dr. Wiczián Dezső Túrócsy püspök finn hittestvéreink között Beszélgetés a finnországi látogatásról Túróczy Zoltán püspök az Őrségben látogatta meg egyházikerülete gyülekezeteit és szolgált a reformáció hetében Szilsárkányban és Sopron- németiben. Győrből jövet egy délelőttöt töltött Pesten és ment is tovább Miskolcra. E rövid délelőttöt használtam fel arra, hogy néhány perces interjút készítsek vele finnországi útjáról. Tudjuk, hogy püspök úr 23 napot töltött Finnországban szeptember végén és októberben, szeretnénk hallani, hol szolgált, milyen alkalmakon? Megérkezésem estéjén szolgáltam először Helsinkiben egy lelkészértekezleten, ahol átadtam egyházunk A Helsinki dóm üdvözletét. A finn fővárosban később a János templomban prédikáltam először az ifjúságnak, azután a felnőtt ’ gyülekezetnek. Utam során nagyobbrészt kisvárosi gyülekezetekben fordultam meg, de voltam falusi gyülekezetben is. Egy-két helységnevet említek, ahol voltam: Kuopio, Kiuruvesi, Pieksämäki, Joutseno, í.apua, Tampere, Karkku. Több iskolában is tartottam előadást 7—16 éves fiatalok számára. Csak leiké' széknek külön is hirdettem több ízben az igét, Lapuaban például részt vettem az egyházkerületi lelkészértekezleten, előadást is tartottam. Legnagyobbrészt finn nyelven végeztem a szolgálatokat, de ahol volt tolmács, ott magyarul beszéltem s finnül csak köszöntöttem a jelenlevőket. Tolmácsaimat sokan ismerik itthon: Voipio Márton, Ylönen Rei- no, Vlljanen Paavo, Molnár Rudolf. Sokat beszélnek ma arról, hogy Finnországban nagy változás ment végbe az utóbbi 10—15 évben, püspök úr azelőtt is járt kint, mi a véleménye erről? Finnország valóban nagyon sokat fejlődött gazdaságilag az utóbbi években. Hatalmas árubőség van mindenben, élelmiszerekben csakúgy, mint ruházati cikkekben, amit azelőtt nem lehetett elmondani, s ha pénzük nem is jó, úgy láttam Finnország ma gazdagabb, mint azelőtt volt. Ami az ország lelkiarcképét illeti, azon is tapasztalható változás, A szekularizáció erős, az elvilágia- sodás nyilvánvalóbb, mint azelőtt. Hogyan néz szembe az egyház ezzel a kérdéssel? Hárem tényt említek meg: 1. Az egyház ma újszerű templomokat épít, modern épületeket, nem ragaszkodva klasszikus stílusokhoz. A templom épületével is demonst' rálni akarja, hogy belefér a modern élet kereteibe, a templom jól beleilleszkedik a modern házak sorába. Ezek az új, modern templomok néha kissé furcsák a mi tradícióhoz szokott szemünknek. 2. Modern módszereket és segédeszközöket igyekszik használni az egyház a mai ember felérésére, főleg a gyermek- és ifjúsági munkában. 3. Erősítik a lelkipásztori munkát, a látogatást. Az egyház tudja, hogy nemcsak tömegekkel kell foglalkoznia, hanem az elvesekkel is. A nagy gyülekezeteket felparcellázzák, nem lelkészkörökké, mint azelőtt, hanem cirUló gyülekezetekké. Szeretnénk valamit hallani az egyház és az ébredési mozgalmak viszonyáról is. — Az ébredési mozgalmak továbbra is hozzátartoznak a finn ke- resztyénség képéhez. A régi, nálunk már jólismert, ébredési mozgalmak továbbra is működnek. Amint megfigyelhettem, örvendetesen csökkent a feszültség az egyes irányok között az utóbbi években. Az ébredési mozgalmak munkája főleg két vonatkozású': a háziszeuratok rendezése és a nyári nagykonferenciák tartása, ez utóbbiakon gyakran 10—30 000 ember is részt vesz. Az ébredési mozgalmak nem végeznek külön rpunkát az ifjúság között. Ez nem azt jelenti, hogy. nincsen felelősségük az ifjúság iránt, hanem inkább azt, hogy az otthon és a gyülekezet nevelői munkáját komolyan veszik. Mik a mai finn egyház kísértései püspök úr szerint? Két ilyent látok különösen is. Az egyik az, hogy még ma is a népegyház „tömegkábulatában” élnek. A lakosság 97%-a az evangélikus egyházhoz tartozik, s ha tele vannak is a templomok, nem jelenti ez azt, hogy mindenkit elér az evangéliom. Sokszor egy-egy jóllátogatott templom önámításba ejthet: rendben van minden. Közben megfeledkeznek arról, hogyha minden papíron evangélikus járna templomba, el sem férnének. A másik kísértés az. életszínvonal bálványozása. Nemcsak, a szegénység, hanem a jómód is lehet kísértés, ahogy egy világi előadáson egy egyetemi tanár előadásában megjegyezte: Finnországban új aranyborjú született... Milyen a finn igehirdetés ma? — A legtöbb finn lelkész ma is olvassa prédikációját a szószéken. Ez nem készületlenséget jelent, éppen ellenkezőleg, de jelent valami kötöttséget, merevséget, ami nekünk bizony különös. A finn természet különben is csendesebb, nyugodtabb, mint a miénk, a prédikációik is ilyenek. Ma is hangzik — ebben legyünk bizonyosak — a finn templomokban a régi komoly, mindig friss evangélium. Mit tanulhatunk püspök úr szerint a mai finn evangélikusaktól? Sok sok mindent tanultunk tőlük a múlu ban, mi a jelen tanulsága? — Legnagyobb tanulság számomra a lelkipásztori látogatások komolyan vétele, ami arról beszél, 'hogy az egyház kimozdul megszokott kereteiből, nem várja a híveit, hanem elindul utánuk, s ha nem jönnek templomba, viszi a templomot közé-' jük. Ezt a munkát ma nagyon komolyan végzi a finn egyház. EGYHÁZ A VILÁGBAN DÉL-AMERIKA A BRAZÍLIAI protestáns egyházak közös munkával revideálták a Biblia régi fordítását. A munka befejeződött és az új fordítású Biblia már nyomdában van. AZ ARGENTÍNAI bibliatársulat nemrégiben szentelte fel új otthonát Buenos Airesben. DÉL- ÉS KÖZÉP-AMERIKA 170 milliónyi lakosságának túlnyomó többsége római katolikus. A protestánsok száma ma már közel 5 millió, ezen belül az evangélikus egyháznak 3/t millió tagja van. Ez a szám rohamosan nő az őslakosok megtérésével. Az evangélikus egyháznak 1659 gyülekezete és 430 missziói központja van. ÉSZAK-AMERIKA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK egyházi statisztikája az egyházi élet rohamos fejlődését bizonyítja. 100 esztendővel ezelőtt 100 lélekből csak 20 vallotta magát egyháztagnak, ma ,már 62 tartozik valami-yen hivő közösséghez. A lakosság 36°/0-a protestáns 20%-a katolikus. Erős emelkedést mutat a lelkészek és a gyülekezetek száma, valamint az egyházi célokat szolgáló adományok összege. AZ AMERIKAI egyházak Ober- linben ökumenikus konferenciát tartottak szeptemberben, amelyen a protestáns és ortodox egyházak képviselői vettek részt 500 delegátussal. A konferencia fő témája: Az egység lényege. INDIA Keresztyénellenes tömegek támadást intéztek a Raipur-i protestáns misszió ellen és egy gyülekezeti központot felgyújtottak. Most az indiai Nemzeti Missziói Társaság arra kérte a keresztyéneket, hogy nyugodtan, alázatosan és bizakodással munkálkodjanak a békéért. A társaság végrehajtóbizottságának több tagja ebben az ügyben felkereste Nehru miniszterelnököt és közölték vele, hogy a keresztyének megbocsátják a sajnálatos eseményeket Nehru miniszterelnök kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy India függetlenségének kinyilvánításakor sok jó, de sok rossz erő is fel- szabadult. Rámutatott arra, hogy az észak indiai lakosok véleménye szerint a keresztyénséget az angolok hozták be, a valóságban azonban a keresztyénség már az első évszázadban megjelent Indiában és ezért „indiai vallásnak” is lehetne nevezni. NÉMETORSZÁG Dr. Walter Freytag, a missziói tudományok hamburgi professzora nyolchónapos tanulmányutat tett Üj-Guineában, Indonéziában és Kínában, hogy megvizsgálja az ázsiai vallási és politikai változások természetét és hatását az ott élő keresztyén egyházakra. Freytag professzor volt az első az Egyházak Világtanácsa európai munkatársai közül, aki a Kínai Népköztársaságot meglátogatta és előadásokat tartott Pe- klngben, Nankingban, Sanghájban és Kantonban. „Nincs a világnak még egy olyan területe ■— mondotta Freytag professzor —, ahol a keresztyén egyházak annyira a sa'át lábukon igyekeznek állni, mint éppen Kínában, ahol a becslések szerint 3 millió katolikus és 700 ezer protestáns hivő él.” Freytag profesz- szor utazásának tanulságát abban foglalta össze, hogy „a távolkeleti keresztyén egyházak, amelyek kisebbségben élnek, de számbeli csekélységük mellett mégis nagy hatást gyakorolnak környezetükre, ma elsősorban érzik felelősnek magukat a misszióért.” LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG Dr. Lund-Quist főtitkár a nagygyűlés elé terjesztett jelentésében azt javasolta, hogy a Világszövetség állítson fel egy intézetet, amely a többi keresztyén felekezetek, főként a római katolicizmus megismerésével foglalkozik. Az augusztus 16-i első teljes ülésen négy egyházi testületet vettek fel a Világszövetség tagjai sorába: az Ethiópiai evangélikus egyházat, az Oldenburgi (Németország) evangélikus egyházat, a Hongkongi (Kína) evangélikus egyházat, és a Mexikói em-ngglikm egyházat. Befejezésül Túróczy püspök úr megjegyezte: „Szeretném ha híveink tudnák, hogy a finn nép és a finn egyház igen meleg szeretettel gondol ránk ma is. Azokat a finn lelkésztestvéreket külön is meg kell említenem, akik járták közöttünk, itt . Magyarországon. Néha valóságos hősi erőfeszítést tanúsítanak, hogy magyar nyelvi tudásukat megőrizzék, barátságukat fenntartsák velünk. Testvéri üdvözletét és áldáskívánást hoztam tőlük,” Hafenscher Károly
