Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-11-10 / 34. szám
(Folytatás az T. oldalról.) És még egyet hadd írjak meg, a legfontosabbat. Azt, amiről október 13-án már írtam, csak más szavakkal. Nem én választottam Jézust Uramnak, ő választott ki engem magának, hozzám hasonló, sokszor tévelygő, bizonytalankodó, kereső embertársammal együtt. A keresztségben elpk- csételt az örök élet számára. Én sokszor hűtlenkedtem, Ö mindig hű maradt. Sokszor gyenge voltam arra, hogy fogjam a kezét, 0 mindig erős szorítással tartotta az enyémet. Nem tudok magamban bizakodni. Sem a cselekedeteimben, sem abban a hitben, mely mint valami lélektani adottság, egyformán erős lenne bennem. Egyedül Jézus Krisztusban bizakodom. Minden békességemet és reménységemet reá építem. Ha nem ő ap egyetlen fundamentum, akkor elvesztem. Kedves Testvérem, azt hiszed, hogy elvesztem, azokkal együtt, akik az úgynevezett népegyházban ilyen Krisztusra-hagyatkozással élnek és szolgálnak?! Ha igennel felelsz erre a kérdésre, akkor jaj Néked is, gyülekezeted tagjainak is, mert Titeket sem menthet meg semmiféle emberi igyekezet, semmiféle tisztaságra való törekvés, semmiféle kegyes élet — csak egyedül Jézus Krisztus. Ha az a nézeted, hogy nem vesztünk el, akkor miért nem jössz vissza közénk, hogy egy közösségben szolgáljuk a mi megtartó Urunkat?! A régi szeretettel és nagyrabecsüléssel üdvözöl Dr. Kékén András. Egy anglikán lelkész látogatása hazánkban Dr. Bryn Thomas londoni lelkész, az Angol—Magyar Társaság elnökei hazánkban töltött két hetet. Tartózkodása alatt október 27-én de. 11 órakor a fasori templomban prédikált. Lukács 1,33 alapján Isten el nem múló birodalmáról beszélt, a szeretet Istenét hirdette, akitől érthetetlen módon bűneink ellenére sem kell félnünk, mert nagyon szeret minket. Október 29-én, délután egyetemes egyházunk székházában tett látogatást, ahol egyházunk vezetőségével folytatott beszélgetést. Érdeklődött a magyarországi evangélikus egyház sok fontos kérdése felől és érdekes beszámolót adott egyházának életéről, az angol teológuské'pzésről, úrvacsorái szokásokról, egyházi iskolák szerepéről, a különböző felekezetekhez való viszonyukról. Egyházuk 50 millió tagot számlál, 16 000 lelkész szolgál, évenként 400 teológust szentelnek lelkésszé, úrvacsorázó egyháztagjaik száma 3 millió, ez a szám úgy értendő, hogy húsvétkor ennyien vesznek úrvacsorát, ez „kötelező" úrvacsorái nap az anglikán egyházban. Londonban és körzetében 1i900 egyházi iskola működik, Dr. Thomas felügyelője ezeknek az iskoláknak. November 3-án délelőtt több budapesti evangélikus templomba látogatott el anglikán lelkésztestvérünk. S^emKt^Ho. ma-öo-ty — Lelki édesanyám emlékére — „Ültünk a körben... Ránkborult a sátor... * s a kör közepén ő ült egymaga. Arcom sötét volt, mint az éjszaka, — voltak sugárzó, bízó fények Is, — de minden fényen és minden homályon az Ö mosolya tört át s mint a vándor ki pusztaságban oázisra lel: úgy hajoltunk a mosolya fölé. mert hallottuk, hogy szive énekel. Pedig nem is szólt, csupán csak mosolygott. Ó, ez a csoda hogyan eshetett? Ringató öllé hogy vált a mosoly s tartó ereje bonnét vétetett? Más is mosolyog, de nem így, nem így! — így csak a Király mosolygott talán hajdananta, régen, mikor Simonnal találkozott a Genezáret taván. És Bethesdává vált a szürke sátor, s hódolni megállt az alkony! nap, s a petúniák illatot leheltek a békés ég alatt, s a mosoly oszlott, mint a friss kenyér mit száz karajra szelt a fürge kéz, s a lelkem, tudtam: először talán e mosoly hídján — át a mennybe néz. Jakus Imre EGYHÁZFI-KONFERENCIA Szórvány-ankét Az Egyházegyétem Foton, 1957 november 26—27-én egyházunk szórványkérdéseinek megtárgyalására konferenciát rendez, amelyre minden érdeklődő lelkészt vár. Indulás Budapestről november 23-én, hétfőn, 15 óra 48 perckor a Nyugati pályaudvarról, visszaérkezés ugyanide november 27-én, szerdán, délben fél 2 órakor. A kétnapos program előadásai és megbeszélései a következők lesznek: Egyházunk szórvány-helyzete. — A szórvány-papok megkeseredése. — Szórvány-munlkamódszerek. — Szórvány-munkaprogram kidolgozása. — A felekezeti kérdés a szórványokban. — Munlkásók a szórványokban. — A szórvány-sajtó szükségletei. — Közegyházi tennivalók. Az áhitatok, amelyeket D. Ordass Lajos és Túróczy Zoltán püspökök tartanak, a szórvány-munka tértiéről, szépségéről, felelősségéről, erőforrásáról szólnak. Lepedőt és kispárnát a résztvevők hoznak magukkal. Takarót a Bel- missziói Otthon ad. Részvételi díj a két napra összesen 40.— Ft. Az ellátás hétfőn vacsorával kezdődik és szerdán ebéddel fejeződik be. Isten áldása legyen a konferencián, amelyen egyházunk figyelme és szeretete a szórványok felé fordul. MEGJELENT Káldy Zoltán Bevezetés az Üjszövetségbe című könyve, lelkészek és gyüle- kezeti tagok használatára. Ára 30 Ft. Világszerte sok konferenciát tartanak különböző szakkérdésekről a szakembereknek. Ezek között érdekes és figyelemreméltó a mecklen- burgi Teterowban tartott gyűlés, amelyre mintegy 60 egyházfi jött össze. Az előállások és beszélgetések középpontjában az oltár állott. Felvetődik rögtön a gondolat, hogy nem szükséges-e nálunk is hasonló kezdeményezés?! A gyülekezetek sokféle szempontból alkalmazzák az egyházfit. Rendesen nincs is semmiféle előképzésük, éppen azért kell utólag tanítást kapniok arról, hogy mire vállalkoznak, amikor szolgálatukat elkezdik. A teológiáé alapvetés mellett sok-sok gyakorlati kérdés kerülhetne elő az oltárdíszités- től kezdve az istentiszteletre való harangozás percnyi pontos kezdéséig. De ez a gondolat újakat is vet fel. Külföldi egyházi és nem-egyházi képes lapokból láthatjuk, hogy a templomok berendezése, az oltár, a szószék, vagy a keresztelőkút milyen nagy változásokon megy keresztül a modern stílus érvényrejutásával. (Ez természetesen a templomépítések változásának a következménye.) Bizony nem ártana, ha egy szakember ezt a külföldi anyagot összegyűjtené és megismertetné azokat az egyház népével. Az egyik lehetőség erre egy egyházművészeti konferencia összehívása. A másik már tágabb és a gyülekezetek tagjai felé szólna s ez az, hogy az anyagot adná ki sajtóosztályunk egy szépnyomású füzetben, hogy minél többen olvashassák s egyben láthassák azt az irányt, amely felé az egyházművészet halad. Nagy kísértés az igénytelenség és a megszokás, pedig az egyházi alkotások mindig hosszú időre szólnak s magukon viselik azt a kort, amelyben keletkeznek. Ma tehát nem szabad úgy alkotnunk, ahogyan ötven év óta szokásban van. Még a legkisebb imaház is lehet olyan, amely megfelel a teológiai alapelveknek és ugyanakkor gyönyörködteti a szemet. Ez a. követelmény vonatkozik a már álló templomokra is. Ahol csak lehet, arra keli törekedni, hogy az idejétmúlttól elbúcsúzzunk. V. L, A Budapest-Kelenföldi Egyház- község ének- és zenekara Kantata estje 1957. november 10-én (vasárnap) délután 6 órakor a templomban Közreműködik: Horváth Edit, Ruzicska Márta, Dr. Fellner Ferenc, Marczis Demeter és Trajtler Gábor. Vezényel: Sulyok Imre Műsor: 1; Bach J. S.: Vigyázzatok, azt kiáltják. Korálelőjáték. 2. Közének. 3. Oltári szolgálat. 4. Buxtehude: Esti kantata 5. Bach J. S.: 172* kantata 6. Sulyok Imre: 130. zsoltár 7. Kodály Zoltán: A 114. genfi zsoltár 8. Miatyánk, áldás RAFFAY Tíz éve temettük. Akik közelebbről ismertük, azzal a meggyőződéssel éltünk, hogy nagy ember közelében vagyunk. Tíz év sokszor elég ahhoz, hogy egy emberélet emlékét csaknem egészeh eltörölje. Raffay Sándor alakja földi elmúlása óta is nőtt és aligha tévedés azt gondolni, hogy minél tovább visz minket tőle az idő árja, annál inkább fedezzük föl majd igazi emberi nagyságának új meg új vonásait. Ceglédről, egyszerű csizmadiamester sokgyermekes otthonából indult el útjára. Először jogra készült. Önmagára azonban csak akkor talált rá, amikor meghallotta Isten határozott szavát, mely a lelkészi pályára szólította. Jól felkészült lelkészként kezdte meg szolgálatát a tápiószent- mártoni egyházközségben. Itt írta meg fiatalon azt a konfirmációi kátéját, mellyel első helyet nyert és amely káté évtizedeken át használatban maradt egyházunkban. A pozsonyi teológiai akadémia hívó szava szólította el a falusi papiakról. Az újszövetségi írástudomány tanáraként Pozsonyban egészen élénk teológiai irodalom megteremtésében volt tevékeny. Teológiai folyóiratot szerkesztett és szorgalmas tolla alól egymásután jelentek meg tanulmányai, könyvei. A Budapest—Deák téri egyházközség 1908-ban nyilván azért hívta a főváros lelkészi álláséba, mert Raffay Sándor akkor már a magyar evangélikus lelkészi karból magasan kiemelkedett. Tízévi budapesti lelkészkedés után a bányai egyházkerület 1918-ban püspökévé választotta meg. Azzal a helyzettel, melyben1 püspöki szolgálatát meg kelleti kezdenie az első világháború végét jelentő összeomlásban, csak olyan képességekkel lehetett megküzdeni, amilyenekkel Raffay Sándor rendelkezett. Helyt tudott állni a gondok, ostromló árjában. Sőt több. Alkotó munkához tudott látni. Többször ezzel a jelzővel illették: „templomépítő püspök”. Valóban! Huszonhétévi püspöki szolgálata alatt új templomok hosszú sorát szentelte föl és sok anyagyülekezetet alakított. Intézményeket keltett életre. Egyesületeket indított el szolgálatuk útjára. Ugyanakkor tekintete messzire látott. A világ evangélikusságának egymásratalálásában a kezdő lépések idejétől kezdve ott volt Raffay Sándor is. Ezen a nyáron _ Minnea- pclisban sokszor történt róla megemlékezés. Egész magyarországi evangélikus papságunk alighanem akkor nyilvánította ki iránta legmelegebben a bizalmát. amikor a régi szokástól eltérően nem gyakorló lelkészt, hanem őt, ä püspököt választotta meg a Magyar Evangélikus Lelkészegyesület elnökévé. Püspöki szolgálatának huszadik évfordulóján'úgy látszott, hogy tüneményesen szép pályafutásának csúcsát érte el, ahonnan csendes lélekkel nézhet vissza a megtett útra és elmerenghet szolgálata eredményein. Nem ez a békés akkord jelentette a befejezést. A második világháború új küzdelmet, a reáköszöntö öregség pedig súlyos megpróbáltatásokat tartogatott számára. Mégis, talán ekkor volt a legnagyobb. SÁNDOR Fiatalokat megszégyenítő erélyességgel szállt szembe az Isten ellen hadakozó nemzeti szocializmus áramlatával. A nyolcvanadik életév felé' közelítő embert pedig az évek súlya először mankóra utalta, majd tolókocsihoz láncolta. Jobbkarjának beteg csuklója azzal fenyegette, hogy íróasztali munkáját is megbénítja. Elekor, egészen öregen, de törhetetlen akaraterővel balkezébe vette a tollat és úgy folytatta Újszövetség- fordítását, harmadszor, negyedszer is magyar nyelvre ültetve át az Üj- testamentom görög szövegét. Raffay Sándorért mindannyian hálóval tartozunk Istennek. Ugyan hogyan háláljuk meg? D. Ordass Lajos Közegyházi hírek — Dr. C. Lund-Quist, a Lutheránus Világszövetség főtitkára és dr. Vajta Vilmos, a Világszövetség teológiai osztályának igazgatója november közepe táján meglátogatják egyházunkat. — A Magyar ökumenikus Tanács meghívására november végén vagy december elején egy hónapos magyarországi körútra hazánkba érkezik a Kínai ökumenikus Tanács küldöttsége Ting anglikán püspök vezetésével. Ezzel visszaadják a magyar protestáns egyházak képviselőinek kínai látogatását és tanulmányozzák az egyházi életet. — A Teológiai Akadémián látogatást tett J. B. Jescihke, a prágai Co- menius fakultás gyakorlati teológiai tanára és találkozott az Akadémia tanári karával. A professzor a debreceni és budapesti református teológián tartott előadásokat. — Az Evangélikus Egyházegyetem Nyugdíjosztálya ülést tartott s azon Csekey Zoltán ügyvivő tervezete alapján tárgyalta a nyugdíjosztály növekvő terheivel előállott feladatokat. A nyugdíjak egységesítésének kérdése is szóba került. JOOOCOOOCOOOOOOOOOOCXXXXXJOOOOCOOOOOOOCXXXJCX'^OOOOC# Sajtóosztály HÍRŰI FELHÍVJUK A LELKÉSZEK FIGYELMÉT, hogy gyermekbibliakörök részére perforált bibliatörténeti képek kaphatók ívenként 2.40 Ft-os árban a Sajtóosztályon. A Sajtóosztály felkéri a Lelkész! Hivatalokat és az iratterjesztőket, hogy a folyószámlára vásárolt nyomtatványok és egyéb cikkek értékével, a bizományi rendeléseknél pedig az árukkal vagy azok ellenértékével, az áruk'leszállításától számított 3 hónapon belül számoljanak el. Ezen időn túl a Sajtóosztály kintlevőségeit, részben a fokozott kötelezettségek. részben pedig a nyújtott engedmények miatt nem nélkülözheti és visszáru elszámolást sem teljesíthet. A Sajtóosztályon Lühnsdorff Károly művészi rézkarcai után készített, szép mélynyomású Krisztus- és Luther-képek kaphatók, 30X50 és 50X70 cm-es nagyságban, 15,— és 20,— Ft-os áron. LUTHER-RÖZSA jelvény kapható a Sajtóosztály iratterjesztésében (Budapest, Vili., Puskin u. 12.) Ara: 4.50 Ft. Az ige kőszálként megáll! Kiskörös, 1944. október 31. Idegesen kapkodó kezek hatalmas plakátot ragasztanak a parókia kerítésére. \ — A katonai parancsnokság felhívja a község lakosságát, hogy halálbüntetés terhe mellett, azonnal induljon a Dunántúlra. A vidéket felsőbb parancsra el fogják néptele- nítení.,. * — Tisztelettel érdeklődöm alezredes úrnál aziránt, hogy a kikség azonnali elhagyására felszólító parancs reánk, lelkészekre is vonatkozik? — Természetesen! — És ha nem megyünk? — Akkor főbe fogom önöket lövetni! Végeztem! Soha nem látott, fiatal százados vágja be maga mögött a nyikorgó vaskaput. •— a lelkész urak még nem menekültek el? — Nem! — Micsoda felelőtlenség? önök lesznek az elsők, akik lógni fognak! így van ez mindenfelé, ahová az ellenség beteszi a lábát... Az autóm kinn vár a kapu előtt. Készséggel felajánlom segítségemet... • Remegő szívű asszonyok és férfiak tömege vesz körül egy magas, vállas, feketeruhás férfit. Egy fejjel kimagaslik a kendők és a kalapok erdejéből. — Nagytiszteletű úr! — mit tegyünk? Mondja meg! Menjünk, vagy maradjunk? — Mindenki maradjon itthon! Nyugodtan várjuk be az eseményeket! Isten kezében vagyunk! Oszoljanak szét és menjenek szépen haza! Erős vár a mi Istenünk! — Erős vár a mi Istenünk! Ünnepi istentisztelet. Húszán sem vagyunk a hatalmas templomban. Rohanó harckocsik lánctalpai dübörögnek a közeli országút macskakövein. Autóduda, lónyerités hangzik szünet nélkül. Menekülőik kocsijai indítanak a templom előtti térről. Gyermekek sírása. asszonyok jajgatása szűrődik át a kemény tölgyfa-ajtókon... Irtózatosan dörögnek az ágyúk. Orgonánk legerősebb sípjai sem tudnak versenyezni a kinti, pokoli szimfóniával. Akna robban a templom tövében. Fülsiketítőén csörömpölnek az üvegdarabok a templom kövezetén... Huzat támad... Elalszanak az oltár gyertyái... Szívünk a torkunkban dobog. Reszkető ajakkal énekeljük: — Az Űr a mi oltalmunk! * Este van. A parókia pincéjében vagyunk. Az alezredes úr és a százádos már régen túl vannak a Dunán. Fölöttünk élet-halál harc folyik a községért. Épületek omlanak, tetők égnek. Segítségért ordítozók véreznek el segítség nélkül... Megremeg az évszázados pince nedves boltozata. Inog alattunk a föld ... Egyikünk Bibliája fölé hajol és hangosan- olvassa: — tmé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut. (És. 28,16.) * Köszönjük Urunk félelmet oszlató, hitet újító, atyai szavaidat... Köszönjük a reformációban újonnan visszakapott tiszta igét... Köszönjük, hogy nemcsak emlékezhetünk e napon drága ajándékodra, hanem annak erejét és igazságát a saját életünkben most különösen is megtapasztalhatjuk ... Kérünk, tedd igédet a veszedelmekben, próbatételekben, kísértésekben megállni nem tudó embertársaink élete alá is erős fundamentumul!.. Ámen. Zoltán László Konfirmáló presbiterek 'T'alán a nyomdai szedőterem kis ördöge incselkedik velünk, hogy ilyen képtelen cím kerül e sorok fölé? Hogy a következő számban sűrű bocsánatkérések között helyreigazítsuk a sajtóhibát? A szedő is úgy kapta ezt a címei, mint a krónikás. Oltár előtt hangzott el, Luther-kabátos esperes-lelkész mondta a tolna-baranyai presbiterek sárszentlőrinci konferenciáján. Püspöke is hallotta és áhítattal figyelő tekintetét le nem vptte prédikáló szolgatársáról. Több mint száz presbiter készült konfirmációjára. Noha ’ az első konfirmáción már évtizedekkel túl van a legfiatülabbja is. De értik ők, miről van itt szó. Konfirmációról, azaz lelki meg er ősit tetősről. Hogy a Szentlélek Űristen ismét erőssé tegye hitüket, bocsánatával eltörölje egyházunk iránti vétkes mulasztásaikat. Es új, szent életre, szolgálatra bátorrá tegye szívükét. A tanítás a munkáról szól. A Szenthárom- ság Isten munkájáról, amit rajtunk végez az egyházban és a mi munkánkról, amivel hálásan öt szolgáljuk. Az ő munkája ki- beszélhetetlenül nagy, a mienk kicsiny és gyarló. Mit szólnak a presbiterek mindehhez? Irigyelnek. Talán nagyobb érdeklődéssel, 1 mint odahaza a presbiteri gyűléseken. Nem látni közöttük szunyókáló arcot, pedig ebben az őszi munkaidőben megbocsátható lenne. A patinás régi templomban jóleső érzés látni a sok figyelő' férfiarcot. Érdekli őket a tanítás, mert róluk van szó. Kerek német arcokon tükröződik a hallatlan igyekezet minden mondat megértésére. Kexjnény, szöglete s magyar fejek kitartóan fordulnak az előadó felé. Nem vész kárba itt egy szó sem. Zűrösödnek. Emberi szem le nem mérheti, hogy mikor és mennyit. De Isten Lelke megérezíeti velünk, hogy jó földoe hull az ige magja. Pedig kemény eledel az, amit kapnak. Mert az egyház prédikáló-szava nemcsak szeretetteljes simogatás, hanem kemény feddő beszéd is. Szóba jön a hanyag, nemtörődöm presbiter. Aki kihúzza magát minden szolgálat alól. A civakodó, akadékoskodó, kákán csomót kereső presbiter sem marad leleplezetlenül. A rossz példát adó, templomkerülő sem. Az itt is, ott is lesütött szemek elárulják, hogy célbatalált a dorgálás. Nem baj hogy elhangzott, mert az ismét felemelt fejeken tükröződik valami abból, hogy nem egészen így lesz ezután. Munkatársaik lesznek papjuknak. Jobban mint eddig. Nemcsak az anyagi ügyekben', hanem a lelki szolgálatban is. Hogy ne kallódjanak el gyülekezeteinkből a langyos hitűek. És a jövő egyházának, az ifjúságnak a megtartása se legyen egyedül a pap gondja. 17an az egyháznak gondja éppen elég. Nemcsak lelkiek, anyagiak is. Nem pénztárca-kérdés ez — értik meg —, hanem hitkérdés. Vagyis annak felmérése, hogy tudunk-e áldozni a tyozzánk kegyelmesen bőkezű Isten egyházának? És tudjuk-e képviselni példamutatóan gyülekezetünk előtt ezt a Hálás áldozatvállalást, Hűség és szeretet árad el gazdagon a presbiter-gyülekezeten. Hozzászólásaik, bizonyságtételeik az esti gyülekezeti alkalmon meghatóan tanúsítják az egyház iránti ragaszkodásukat. Komoly súlya van ígéreteiknek. Lelkipásztoruk lelki munkatársat kap vissza bennük. Mert újból elindította a hűség útján őket az Isten. Ügy állnak az úrvacsoránál az oltár előtt, mint hűséget fogadó konfirmandusok. Azok is* H. Németh István
