Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-11-03 / 33. szám

1 XXII. ÉVFOLYAM, 33. SZÄfttf 1957. NOVEMBER 3. CSENDES RÍMEK HALOTTAK NAPJÁRA így ősz felé, látod, úgy fájnak a holtak, a voltak, az elszállt tündéri idők..* . Hű társak, kik véled együtt kóboroltak s már hűlt poraikból a nyírfa kinőtt* És régi kutyáid, kik köriilesaholtak friss hajnali séták hangos örömén, \ tavaszi fák közt kicsillanó holdak, hős kandúrok árnya a kémény tövén. S a hajdani ház, ahol lépteid kongtak halk visszhangot verve a tornác kövén, Borongó emléke ledőlt fasoroknak, az elpusztult kert, a kiszáradt sövény. A múlt tömlöcéből még fel-fel zokognak az élfeledt álmok, vágyak, szeretők És hárfája csendül elnémult daloknak, ha nézed a csillagos égi mezőt... Oh, hol vannak ők most és hol vándorol Inak? A Tejút fölött? A Fiastyúk alatt? Hol csillog az álom, amit eltiportak? Hol épülnek újra ledöntött falak? Hol lesz megint arca az elporladt csont nak? A kivágott ía hol vert mar gyökeret ? A halottak mécsei messze ragyognak Mindenszentek éjén, de nincs felelet, így ősz fele, látod, úgy várnak a holtak, a voltak s az íve egy mély kapunak: Ha átléptél rajta, szívedre hajolnak.*, S a lélek már tudja, tudja az utat. _ Rumi Erzsébet 'T' emetöket járunk ezekben a napokban. Szorgos kezek rendbehozzák a sírokat. Még a legelhanyagoltabbaknak is jut egy-két helyre­igazító mozdulat. A sírdombokra hajlók görnyedt hátára aranyesőt hullat­nak az őszi fák. Lábunk alatt zörgő avar, körülöttünk színpompában halódó természet, pompázó virágok a sírdombokon, imbolygó gyertyafé­nyek misztikus világítása s a temető útjain halkan lépdeli), suttogó embe­rek beszélnek a halottak napjának romantikájáról. Májt ünnep is van ilyenkor. Vannak gyülekezetek, ahol a halottak nap­ján kimegy a gyülekezet a temetőbe, elhelyezi a kegyelet virágait azoknak sírján, akik előttük jártak és hirdették nékik Isten igéjét, majd felzendül az ének s megszólal az igehirdető ajkán a feltámadás igéje. Amaz inkább római katolikus vidékek jellegzetes ünnepe, ezek a te­mető-istentiszteletek pedig evangélikus vidékek sajátossága. Amabban in­kább a szereteté, emebben a hité a vezérszólam. A szeretet ápolja a hálát az iránt, aki elment, a sírt omló por sátora fölött, s a fájdalmat a szívben. A hit ápolja a szívet, gyógyítgatja fájdalmát s élteti a reménységet. Az előbbi fölött inkább a halál gyászfátyolát lengeti az őszi szél, efölött pedig a feltámadott Jézus kezében lobog diadalmasan az élet lobogója. A sze­retet visszanéz, a hit pedig előre tekint. Nem kell és nem szabad ezt a kettőt felekezeti elfogultságból szembe­állítani egymással. Mind a kettőre szükség van. Két mécsesnek kell égni minden síron, a szeretet és a hit mécsesének. A temetőjárás szeretet nélkül önző, hálátlan szívünk képmutató magatartása, amely nem több, mint társadalmi illendőség. A temetőjárás hit nélkül, pogány gyász, fj'zek a gondolatok jutnak eszembe akkor, amikor halottak napján lé- -t lekben a finn temetőkben járok. A finn temető sírjai fölött egy­formán ég a szeretet és hit mécsese. Temetőiket a szeretet gondozza. Rend­szerint a legszebb helyet választják ki temetőnek. Általában a templom környéke a temetkezés helye. Zúgó fenyők, fehér nyírfák, a tó kéklő vize !veszi körül a sírokat. Kilátásnak is gyönyörű. A szeretet mécsese ég a finn temetők sírján. Halottaikat mindenünnen hazahozzák. Még a harcmezőről is. A háború idején is külön osztagok gondoskodtak arról, még á legvéresebb harcok idején is, hogy az elesettek koporsóba kerüljenek s hazajussanak az otthoni templom tövébe. A szeretet mécsese ég a finn temető sírjai fölött. Az őszi eső már sok minden szépséget lemosott a természet orcájáról. Itt-ott ja hajnali fagyok is megcsípték már a virágok szirmait. De még mindig njjíló törperózsák hirdetik a sírokon a szeretet háláját és kegyeletét. finn sírok fölött ott lobog azonban a hit mécsese is. Az utóbbi idő- ben különösen nagy súlyt helyeznek arra, hogy minden temető­nek meglegyen a ynaga külön temetői kápolnája. Ezeket) a kápolnákat nagy áldozatok árán a legmodernebb építészeti formák, szerint építik 'meg. A leg­különbözőbb temetői kápolnákat láthattam, egy törekvés azonban minden új építkezésben jelentkezik. A tervező művész szabadjára engedi alkotó fantáziáját, de egyben megköti magát. Megkeresi, hogy a kápolna melyik helyén fog állni a ravatal és hosszú megfigyelés után megállapítja, hogy délután 2—3 óra között, amikor a temetések történni szoktak, honnan esik fénysugár a ravatalra. A legmerészebb technikai megoldásoktól sem riad vissza azért, hogy biztosítsa a temetés idejére a felülről jövő fénylő nap­sugarat a koporsó számára. Ez a koporsón táncoló napsugár a hit mécsese a finn temetőben. Hirdeti, hogy nincs oly sötét fájdalom, amelyre felülről rá ne hullana a hit vigasztaló fényessége. Nincs olyan szívet fojtogató szomorúság-köd, amelyet Isten napsugara el ne tudna űzni. A mi temetőink is prédikálnak. A gondozatlan temető a szeretet hiá­nyáról, a zokogással teli temető a hit hiányáról. Gyűljön meg ezekben a napokban sírjaink fölött a szeretet és hit mécsese, hogy úgy gyászol­junk, amint az a keresztyénekhez illik, akiknek fáj a szívük, ‘mert szeretnék, de megvigasztalódik a szívük, mert hisznek. Túróczy Zoltán Teológiai konferencia a Mecsek alján Pécsett október 15—17 napjain az Országos Lelkészt Munkaközösség lelkészi továbbképző konferenciát rendezett a dél-dunántúli lelkészek részére. Három napsugaras őszi nap telt el a Mecsek aljában jókedvvel végzett teológiai munkában, a gyüle­kezet vendégszeretetétől is körül­véve. Bibliatanulmány, előadás-soro­zatok megbeszéléssel, Iközös készülés igehirdetésre, beszámolók töltötték ki a. konferencia idejét. Különöskép­pen is jelentős volt, hogy etikai té­mákkal foglalkoztak, elevenen a, lel­készets s keresték a közös élet új út­jait mind az egyházban, mind a vi- téí; Hetében. Megszületett az a szán­dék is, hogy ezeket a közérdeklő­désre számot tartó erkölcsi kérdése­ket a további lelkészi konfersnciá­Alfoertifoen megbecsülik az ősöket kon folytatni fogják. Meg kell ta­nulnunk közösségi életet élni! Az előadásokat Hafenscher Károly Scholz László és Veöreös Imre tar­tották, mint vendégek. A tolna-bara­nyai és somogy-zalai egyházmegye lelkészei közül szolgáltak: Káldy Zoltán, Csepregi Béla, Fónyad Pál, Krühling Dániel és dr. Pusztai László. Esténként a gyülekezettel együtt vettek részt a lelkészek templomi istentiszteleten. Vendéglelkészek hir­dették az igét. a gyülekezet ének­kara és muzsikusai pedig művészi egyházi zenével emelték az áhítatot, i Negyven lelkész tért haza gyüle­kezetébe és vitte magával az új közös élet szándékát. Adná Isten, hogy amit eltökéltek, odahaza valóra váljék! Elhanyagolt temetők Hosszú éveken keresztül sokat si­ránkoztak Albertiben a temetők mi­att. Nem gondozhatták rendesen, a sírokat, mert a kerítettem temető­ben a legelésző állatok szabadon járkálhattak, rengeteg kárt okozva a frissen hantolt síroknak. Egy gon­dozatlan temető sok mindent elárul. * 1 * 3 4 5 Hol van a szeretet? — kérdezte valaki — hiszen annak erősebbnek kellene lennie a halálnál is. Hol van a megbecsülés, hol van a múlt emlékeinek az értékelése? Alberti­ben a. gyermekek nem szeretik a szüleiket és nagyszüleiket? A gyüle­kezet elfelejtette volt elöljáróit? Mindenki érezte Albertiben, hogy Megérkezett Kínából a protestáns egyházak küldöttsége Hírt adtunk arról, hogy körülbelül öt héttel ezelőtt az evangélikus egy­ház részéről Szabó József ny. püs­pök és Juhász Géza sajtóosztály: lelkész, református részről pedig Szamosközi István esperes, Nyáry Fái esperes és Huszty Kálmán kon- venti lelkész a kípai protestáns egy­házak meghívása folytán megláto­gatták a kínai protestánsokat. Hosszú és tapasztalatokban, él­ményekben igen gazdag utazás után október 25-én megérkeztek a Ferihegyi repülőtérre, ahol az Egye­temes Egyház és a Sajtóosztály ve­zetői és tisztviselői fogadták őket. Lapunk szerkesztőségének kérésére útiélményeikről és a Kínában szol­gáló evangélikus egyházról több cikkben fognak beszámolni. Mit remél egyházunk a katolikusoktól Brunner Péter, a neves heidelber- gi dogmatikus a Lutherische Rund­schau egyik számában ilyen címen írt cikket. A fölvetett kérdésre a következő választ adta: 1. Minden keresztyén egyház szolgáljon együtt az elvilágiasodás veszedelmével szemben, 2% A katolikus hívpk ismerjék el a más hitvallású keresztyénekről, hogy Jézus Krisztus egyházának igazi tagjai, 3. ne tagadják meg az ún. eret­nekektől az üdvösséget, 4. vegyenek részt a keresztyén egyházak közös erőfeszítéseiben, 5. legyenek türelemmel a más hi­tűék iránt. i COUTERER PÁL, lioni római ka­tolikus lelkész, már régebben meg­indított egy mozgalmat abból a cél­ból, hogy a franciaországi keresz­tyén felekezetek közötti közeledést szolgába. Franciaországban 385 évvel ezelőtt Bertalan nap éjszakáján hitük miatt több ezer evangélikust öltek meg. 1937 óta sok száz fran­cia katolikus templomban gyászmi­sét tartanak ezeknek az áldozatok­nak az emlékére, hogy valamikép­pen jóvá tegyék az egyháztörténe- lemnek e szörnyű rémtettét. Sok evangélikus templomban viszont — megemlékezve a vérfürdőről —, a lelkészek arra intik híveiket, hogy gyakorolják magukat a testvéri megbocsátásban és feledésben. Hírek a romániai evangélikus egyház életéből A műemléknek minősített kolozs­vári templomot renoválják. A költ­ségekhez a kormány is hozzájárult. A bukaresti magyar evangélikus templomot október 16-án avatták föl. Akkor iktatták be az új lelkészt! Szedressy Pált. Eddig a k'b. 2000 lelket számláló bukaresti egyházköz- ! ségnek csak egy kis imaháza volt. J Az ország magyar evangélikusainak | adakozásából született meg az ema- I létmagasságú új templom, amely I magában foglalja a tanácstermet és a lelkészi hivatal helyiségeit is, ezekre a súlyos kérdésekre válaszé kell adni. Megindul az adakozás A gyülekezet még a múlt eszten­dőben új ravatalozót épített a te­metőben s azóta onnan kísérik lei halottaikat a sírokhoz. Ennek az évnek a tavaszán új elhatározás született meg a gyülekezet vezetői­ben. Május 19-én a presbitérium el­határozta, hogy a bemutatott költ­ségvetés alapján körülbelül 130 ezer forintos költséggel körülkerít- teti mindkét temetőjét. A határozat után a temetőbizottság munkához látott. A gyülekezet presbiterei rö­vid idő alatt összeszedték a meg­ajánlásokat. Kitűnt, hogy a gyüle­kezet tagjai egy véleményen voltak a vezetőkkel s ez az egyező vélemény ( az áldozatkész adakozásban nyilvá- nult meg. A helyi tanács is segít­séget nyújtott, hiszen a temető ügye Albertiben mindenkinek szívügye volt. Azután megindult a munka. Ezerkétszáz méter hosszú kerítést kellett elkészíteni. Vasbeton kel­lett, drót kellett, cement kellett, vasoszlop, vaskapu kellett, és min­den mindig megvolt idejében. Vé­gül a kapuk fölé odakerültek az igék: „Tudom, hogy az én Megvált tóm él!” és ez az ige: „Boldogok a halottak, akik az Űrban haltak meg.” Ősz elejére be volt kerítve a gyülekezet két temetője. A hálaadás és emlékezés napja Szeptember 15-én a gyülekezet hálaadó és emlékező vasárnapot tar­tott. Zászkaliczky Pál püspökhelyet­tes arra buzdította a híveket, hogy adjanak hálát Jézus Krisztusért S azokért az anyagi javakért, amelyek Isten szeretetéből jutottak nekik. Ennek a hálaadásnak látható jele az, ha a bibliai özvegyasszony lelkü- letével. járulnak a perselyek elé. Délután ünnepi harangzúgás köz­ben a gyülekezet kiment a megújí­tott temetőbe. Az élők gyülekezete meglátogatta a halottak gyüleke- zetét. A küzdő egyház találkozott <L megpihentek egyházával. Menjünk reménységgel, — mondta a püspök­helyettes —, mint akik jól tudjuk, hogy az Űr visszajövetelekor lesz ta* lálkozása, e két gyülekezetnek. Utána a gyülekezet lelkésze arról beszélt, hogy a gyü­lekezet emlékező szeretetével gon­dozni kell azoknak a papoknak és tanítóknak sírjait, akiknek már nincsenek hozzátartozóik. Az ő életük a gyülekezetért égett el. Iga­zán méltányos, ha a gyülekezet né­ha elégeti sírjukon az emlékezésnek egy-egy kis gyertyáját. Ünnepi köz­gyűlést is tartottak szeptember 15-én. A lelkész, akit tíz évvel ezelőtt in­dítottak el a szolgálat útjára, s a gyülekezet, amely az utóbbi öt esz­tendőben az áldozatkészségnek jó példáját mutatta, együtt adtak há­lát Istennek megsegítő kegyelméért. Az őket egybefűző szeretet egyik jele az volt, hogy a hívek ebből az alkalomból új Luther-kabátot aján­dékoztak pásztoruknak. De elmond­ták a köszönet szavát azoknak a presbitereknek is, akik hűségesen munkálkodtak a gyülekezetben, így Kostyalik János gondnoknak és Cse- lovszky Pál temetoson^nc’-nak Kősók Mihály %

Next

/
Thumbnails
Contents