Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-11-03 / 33. szám
1 XXII. ÉVFOLYAM, 33. SZÄfttf 1957. NOVEMBER 3. CSENDES RÍMEK HALOTTAK NAPJÁRA így ősz felé, látod, úgy fájnak a holtak, a voltak, az elszállt tündéri idők..* . Hű társak, kik véled együtt kóboroltak s már hűlt poraikból a nyírfa kinőtt* És régi kutyáid, kik köriilesaholtak friss hajnali séták hangos örömén, \ tavaszi fák közt kicsillanó holdak, hős kandúrok árnya a kémény tövén. S a hajdani ház, ahol lépteid kongtak halk visszhangot verve a tornác kövén, Borongó emléke ledőlt fasoroknak, az elpusztult kert, a kiszáradt sövény. A múlt tömlöcéből még fel-fel zokognak az élfeledt álmok, vágyak, szeretők És hárfája csendül elnémult daloknak, ha nézed a csillagos égi mezőt... Oh, hol vannak ők most és hol vándorol Inak? A Tejút fölött? A Fiastyúk alatt? Hol csillog az álom, amit eltiportak? Hol épülnek újra ledöntött falak? Hol lesz megint arca az elporladt csont nak? A kivágott ía hol vert mar gyökeret ? A halottak mécsei messze ragyognak Mindenszentek éjén, de nincs felelet, így ősz fele, látod, úgy várnak a holtak, a voltak s az íve egy mély kapunak: Ha átléptél rajta, szívedre hajolnak.*, S a lélek már tudja, tudja az utat. _ Rumi Erzsébet 'T' emetöket járunk ezekben a napokban. Szorgos kezek rendbehozzák a sírokat. Még a legelhanyagoltabbaknak is jut egy-két helyreigazító mozdulat. A sírdombokra hajlók görnyedt hátára aranyesőt hullatnak az őszi fák. Lábunk alatt zörgő avar, körülöttünk színpompában halódó természet, pompázó virágok a sírdombokon, imbolygó gyertyafények misztikus világítása s a temető útjain halkan lépdeli), suttogó emberek beszélnek a halottak napjának romantikájáról. Májt ünnep is van ilyenkor. Vannak gyülekezetek, ahol a halottak napján kimegy a gyülekezet a temetőbe, elhelyezi a kegyelet virágait azoknak sírján, akik előttük jártak és hirdették nékik Isten igéjét, majd felzendül az ének s megszólal az igehirdető ajkán a feltámadás igéje. Amaz inkább római katolikus vidékek jellegzetes ünnepe, ezek a temető-istentiszteletek pedig evangélikus vidékek sajátossága. Amabban inkább a szereteté, emebben a hité a vezérszólam. A szeretet ápolja a hálát az iránt, aki elment, a sírt omló por sátora fölött, s a fájdalmat a szívben. A hit ápolja a szívet, gyógyítgatja fájdalmát s élteti a reménységet. Az előbbi fölött inkább a halál gyászfátyolát lengeti az őszi szél, efölött pedig a feltámadott Jézus kezében lobog diadalmasan az élet lobogója. A szeretet visszanéz, a hit pedig előre tekint. Nem kell és nem szabad ezt a kettőt felekezeti elfogultságból szembeállítani egymással. Mind a kettőre szükség van. Két mécsesnek kell égni minden síron, a szeretet és a hit mécsesének. A temetőjárás szeretet nélkül önző, hálátlan szívünk képmutató magatartása, amely nem több, mint társadalmi illendőség. A temetőjárás hit nélkül, pogány gyász, fj'zek a gondolatok jutnak eszembe akkor, amikor halottak napján lé- -t lekben a finn temetőkben járok. A finn temető sírjai fölött egyformán ég a szeretet és hit mécsese. Temetőiket a szeretet gondozza. Rendszerint a legszebb helyet választják ki temetőnek. Általában a templom környéke a temetkezés helye. Zúgó fenyők, fehér nyírfák, a tó kéklő vize !veszi körül a sírokat. Kilátásnak is gyönyörű. A szeretet mécsese ég a finn temetők sírján. Halottaikat mindenünnen hazahozzák. Még a harcmezőről is. A háború idején is külön osztagok gondoskodtak arról, még á legvéresebb harcok idején is, hogy az elesettek koporsóba kerüljenek s hazajussanak az otthoni templom tövébe. A szeretet mécsese ég a finn temető sírjai fölött. Az őszi eső már sok minden szépséget lemosott a természet orcájáról. Itt-ott ja hajnali fagyok is megcsípték már a virágok szirmait. De még mindig njjíló törperózsák hirdetik a sírokon a szeretet háláját és kegyeletét. finn sírok fölött ott lobog azonban a hit mécsese is. Az utóbbi idő- ben különösen nagy súlyt helyeznek arra, hogy minden temetőnek meglegyen a ynaga külön temetői kápolnája. Ezeket) a kápolnákat nagy áldozatok árán a legmodernebb építészeti formák, szerint építik 'meg. A legkülönbözőbb temetői kápolnákat láthattam, egy törekvés azonban minden új építkezésben jelentkezik. A tervező művész szabadjára engedi alkotó fantáziáját, de egyben megköti magát. Megkeresi, hogy a kápolna melyik helyén fog állni a ravatal és hosszú megfigyelés után megállapítja, hogy délután 2—3 óra között, amikor a temetések történni szoktak, honnan esik fénysugár a ravatalra. A legmerészebb technikai megoldásoktól sem riad vissza azért, hogy biztosítsa a temetés idejére a felülről jövő fénylő napsugarat a koporsó számára. Ez a koporsón táncoló napsugár a hit mécsese a finn temetőben. Hirdeti, hogy nincs oly sötét fájdalom, amelyre felülről rá ne hullana a hit vigasztaló fényessége. Nincs olyan szívet fojtogató szomorúság-köd, amelyet Isten napsugara el ne tudna űzni. A mi temetőink is prédikálnak. A gondozatlan temető a szeretet hiányáról, a zokogással teli temető a hit hiányáról. Gyűljön meg ezekben a napokban sírjaink fölött a szeretet és hit mécsese, hogy úgy gyászoljunk, amint az a keresztyénekhez illik, akiknek fáj a szívük, ‘mert szeretnék, de megvigasztalódik a szívük, mert hisznek. Túróczy Zoltán Teológiai konferencia a Mecsek alján Pécsett október 15—17 napjain az Országos Lelkészt Munkaközösség lelkészi továbbképző konferenciát rendezett a dél-dunántúli lelkészek részére. Három napsugaras őszi nap telt el a Mecsek aljában jókedvvel végzett teológiai munkában, a gyülekezet vendégszeretetétől is körülvéve. Bibliatanulmány, előadás-sorozatok megbeszéléssel, Iközös készülés igehirdetésre, beszámolók töltötték ki a. konferencia idejét. Különösképpen is jelentős volt, hogy etikai témákkal foglalkoztak, elevenen a, lelkészets s keresték a közös élet új útjait mind az egyházban, mind a vi- téí; Hetében. Megszületett az a szándék is, hogy ezeket a közérdeklődésre számot tartó erkölcsi kérdéseket a további lelkészi konfersnciáAlfoertifoen megbecsülik az ősöket kon folytatni fogják. Meg kell tanulnunk közösségi életet élni! Az előadásokat Hafenscher Károly Scholz László és Veöreös Imre tartották, mint vendégek. A tolna-baranyai és somogy-zalai egyházmegye lelkészei közül szolgáltak: Káldy Zoltán, Csepregi Béla, Fónyad Pál, Krühling Dániel és dr. Pusztai László. Esténként a gyülekezettel együtt vettek részt a lelkészek templomi istentiszteleten. Vendéglelkészek hirdették az igét. a gyülekezet énekkara és muzsikusai pedig művészi egyházi zenével emelték az áhítatot, i Negyven lelkész tért haza gyülekezetébe és vitte magával az új közös élet szándékát. Adná Isten, hogy amit eltökéltek, odahaza valóra váljék! Elhanyagolt temetők Hosszú éveken keresztül sokat siránkoztak Albertiben a temetők miatt. Nem gondozhatták rendesen, a sírokat, mert a kerítettem temetőben a legelésző állatok szabadon járkálhattak, rengeteg kárt okozva a frissen hantolt síroknak. Egy gondozatlan temető sok mindent elárul. * 1 * 3 4 5 Hol van a szeretet? — kérdezte valaki — hiszen annak erősebbnek kellene lennie a halálnál is. Hol van a megbecsülés, hol van a múlt emlékeinek az értékelése? Albertiben a. gyermekek nem szeretik a szüleiket és nagyszüleiket? A gyülekezet elfelejtette volt elöljáróit? Mindenki érezte Albertiben, hogy Megérkezett Kínából a protestáns egyházak küldöttsége Hírt adtunk arról, hogy körülbelül öt héttel ezelőtt az evangélikus egyház részéről Szabó József ny. püspök és Juhász Géza sajtóosztály: lelkész, református részről pedig Szamosközi István esperes, Nyáry Fái esperes és Huszty Kálmán kon- venti lelkész a kípai protestáns egyházak meghívása folytán meglátogatták a kínai protestánsokat. Hosszú és tapasztalatokban, élményekben igen gazdag utazás után október 25-én megérkeztek a Ferihegyi repülőtérre, ahol az Egyetemes Egyház és a Sajtóosztály vezetői és tisztviselői fogadták őket. Lapunk szerkesztőségének kérésére útiélményeikről és a Kínában szolgáló evangélikus egyházról több cikkben fognak beszámolni. Mit remél egyházunk a katolikusoktól Brunner Péter, a neves heidelber- gi dogmatikus a Lutherische Rundschau egyik számában ilyen címen írt cikket. A fölvetett kérdésre a következő választ adta: 1. Minden keresztyén egyház szolgáljon együtt az elvilágiasodás veszedelmével szemben, 2% A katolikus hívpk ismerjék el a más hitvallású keresztyénekről, hogy Jézus Krisztus egyházának igazi tagjai, 3. ne tagadják meg az ún. eretnekektől az üdvösséget, 4. vegyenek részt a keresztyén egyházak közös erőfeszítéseiben, 5. legyenek türelemmel a más hitűék iránt. i COUTERER PÁL, lioni római katolikus lelkész, már régebben megindított egy mozgalmat abból a célból, hogy a franciaországi keresztyén felekezetek közötti közeledést szolgába. Franciaországban 385 évvel ezelőtt Bertalan nap éjszakáján hitük miatt több ezer evangélikust öltek meg. 1937 óta sok száz francia katolikus templomban gyászmisét tartanak ezeknek az áldozatoknak az emlékére, hogy valamiképpen jóvá tegyék az egyháztörténe- lemnek e szörnyű rémtettét. Sok evangélikus templomban viszont — megemlékezve a vérfürdőről —, a lelkészek arra intik híveiket, hogy gyakorolják magukat a testvéri megbocsátásban és feledésben. Hírek a romániai evangélikus egyház életéből A műemléknek minősített kolozsvári templomot renoválják. A költségekhez a kormány is hozzájárult. A bukaresti magyar evangélikus templomot október 16-án avatták föl. Akkor iktatták be az új lelkészt! Szedressy Pált. Eddig a k'b. 2000 lelket számláló bukaresti egyházköz- ! ségnek csak egy kis imaháza volt. J Az ország magyar evangélikusainak | adakozásából született meg az ema- I létmagasságú új templom, amely I magában foglalja a tanácstermet és a lelkészi hivatal helyiségeit is, ezekre a súlyos kérdésekre válaszé kell adni. Megindul az adakozás A gyülekezet még a múlt esztendőben új ravatalozót épített a temetőben s azóta onnan kísérik lei halottaikat a sírokhoz. Ennek az évnek a tavaszán új elhatározás született meg a gyülekezet vezetőiben. Május 19-én a presbitérium elhatározta, hogy a bemutatott költségvetés alapján körülbelül 130 ezer forintos költséggel körülkerít- teti mindkét temetőjét. A határozat után a temetőbizottság munkához látott. A gyülekezet presbiterei rövid idő alatt összeszedték a megajánlásokat. Kitűnt, hogy a gyülekezet tagjai egy véleményen voltak a vezetőkkel s ez az egyező vélemény ( az áldozatkész adakozásban nyilvá- nult meg. A helyi tanács is segítséget nyújtott, hiszen a temető ügye Albertiben mindenkinek szívügye volt. Azután megindult a munka. Ezerkétszáz méter hosszú kerítést kellett elkészíteni. Vasbeton kellett, drót kellett, cement kellett, vasoszlop, vaskapu kellett, és minden mindig megvolt idejében. Végül a kapuk fölé odakerültek az igék: „Tudom, hogy az én Megvált tóm él!” és ez az ige: „Boldogok a halottak, akik az Űrban haltak meg.” Ősz elejére be volt kerítve a gyülekezet két temetője. A hálaadás és emlékezés napja Szeptember 15-én a gyülekezet hálaadó és emlékező vasárnapot tartott. Zászkaliczky Pál püspökhelyettes arra buzdította a híveket, hogy adjanak hálát Jézus Krisztusért S azokért az anyagi javakért, amelyek Isten szeretetéből jutottak nekik. Ennek a hálaadásnak látható jele az, ha a bibliai özvegyasszony lelkü- letével. járulnak a perselyek elé. Délután ünnepi harangzúgás közben a gyülekezet kiment a megújított temetőbe. Az élők gyülekezete meglátogatta a halottak gyüleke- zetét. A küzdő egyház találkozott <L megpihentek egyházával. Menjünk reménységgel, — mondta a püspökhelyettes —, mint akik jól tudjuk, hogy az Űr visszajövetelekor lesz ta* lálkozása, e két gyülekezetnek. Utána a gyülekezet lelkésze arról beszélt, hogy a gyülekezet emlékező szeretetével gondozni kell azoknak a papoknak és tanítóknak sírjait, akiknek már nincsenek hozzátartozóik. Az ő életük a gyülekezetért égett el. Igazán méltányos, ha a gyülekezet néha elégeti sírjukon az emlékezésnek egy-egy kis gyertyáját. Ünnepi közgyűlést is tartottak szeptember 15-én. A lelkész, akit tíz évvel ezelőtt indítottak el a szolgálat útjára, s a gyülekezet, amely az utóbbi öt esztendőben az áldozatkészségnek jó példáját mutatta, együtt adtak hálát Istennek megsegítő kegyelméért. Az őket egybefűző szeretet egyik jele az volt, hogy a hívek ebből az alkalomból új Luther-kabátot ajándékoztak pásztoruknak. De elmondták a köszönet szavát azoknak a presbitereknek is, akik hűségesen munkálkodtak a gyülekezetben, így Kostyalik János gondnoknak és Cse- lovszky Pál temetoson^nc’-nak Kősók Mihály %
