Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-10-06 / 29. szám

A Minneapolisi Világkonferencia üzenete Túróczj Zoltán Túróczy Zoltán püspök feleségével egyhónapos tar­tózkodásra a finn egyház meghívására Finnországba utazott. Búcsúztatásukon az egyetemes felügyelőhelyet­tes, a két budapesti esperes és a lelkészek közül szá­mosán megjelentek. Finnországban Finnországi tartózkodásuk alatt a püspök Ttirkt&tM és Helsinkiben több látogatást tesz és vidéki körúton is szolgál. Tartózkodása elé a finn egyházi lapok nagy várakozással tekintenek. Htjukra Isten áldását kíván­juk. EGYÜTT Á LÉLEK SODRÁSÁN — Az Egyetemes Egyház Ifjúsági Bizottságának tanulmányi konferenciája Foton A nyári evangélikus világgyűlés egyik legünnepélyesebb pillanata volt, amikor dr. Fry elnök a nagy­gyűlés befejező aktusaként felolvas­ta a világ minden részéből összegyűlt délegátusok tíznapos közös tanács­kozásainak eredményét: a világg'yű- lés ötvenegy teológiai tételét. Egye­sek már akkor úgy emlegették eze­ket a tételeket, mint a világ-evangé- likusság új. „minneapolisi hitvallá­sát”. Ez természetesen távol áll tő­lük. Nem akarnak sem új 95 tétel lenni, sem új hitvallás a régiek ki» egészítésére. Elfogadásuk sem köte­lező a tagegyházakra. Két dolog azonban kétségtelen velük kapcso­latban. Először is: ezek a tételek -a világ-evangélikusság vezető elméi­nek, mai legmagasabb reprezentatív testületének alkotása. Másfelől, ez az ötvenegy tétel a nagygyűlés ajánlá­sára a következő néhány évben igen komoly megvitatásra kerül egyhá­zunkban világszerte. Illendő tehát, hogy mi magyar evangélikusok is megismerkedjünk a világgyűlés tanácskozásainak ezzel a félszáz tételben összefoglalt eredmé­nyével. Most a tételek bevezetését közöljük, amely dr. Hanns Lilje püs­pöktől, az Evangélikus Világszövetség eddigi elnökétől származik. Maguk a tételek — öt fejezetben — az Evangélikus Élet következő számaiban kerülnek sorra. Az angol eredeti szövegből készült fordítás Hafenscher Károlytól való. Figyeljünk a minneapolisi világkonferencia tanítására! Szavába öt világrész evangélikus egyházainak imádsága, hite és reménysége szövődik bele. Isten áldása legyen a világkonferencia vallástételén, magyar evangé­likus egyházunkban is, hogy igazán megérthessük és átélhessük, amit ez a sokat idézett mondat jelent: ..Jézus Krisztus megszabadít és egyesít!” Előszó Az Evangélikus ~Világs20veiség 111. világgtfülése, amelyet 1957. augusz­tus 15—25. közt tartottak, keresztyén üdvözletét küldi a világ minden evan­gélikus gyülekezetének. Szívünk telve van hálával és örömmel. Hálásak vagyunk Istennek azokért a gazdag áldásokért, amelyekben részeltetett ezekben a napokban, örömmel és meghatottan gondolunk a világ minden tájáról összejött evangélikus testvérek közösségére. Tanácstalanság és rejtett félelmek napjaiban gyülekeztünk össze. Is­merjük egy új katasztrófa riasztó jeleit. Ha ez a katasztrófa bekövetkeznék, pusztítóbb lenne minden eddiginél, amit az emberiség valaha is átélt. Meg­próbáltunk szembenézni a mai ember intellektuális problémáival és lelki sziilcségleteivel. Teljes alázatossággal ismertük fel, hogy az egyházat is ■megérintette a növekvő bizonytalanság, a szeretet és a hit hiánya. A ma­terializmus és az erkölcsi felbomlás még azokban az országokban is köz­vetlen veszéllyé lett, amelyeknek lelki örökségük a keresztyén hit. Ebben a világhelyzetben kívánjuk újra megváltani hitünket Jézus Krisztusban, aiki megszabadít és egyesít. Kijelentjük azt a meggyőződésün­ket, hogy korunk súlyos problémáinak megoldása nem egyedül szociális, tudományos vagy politikai programokban található meg, hanem azokban az ígéretekben, amelyeket Isten adott népének a Jézus Krisztusban. Ezek az ígéretek nemcsak egy eljövendő életre vonatkoznak, hanem érvényesek e világi életre is. Gondolatainkat és imádságainkat odaszenteltük arra, hogy újra átgon­doljuk hitünket a mai helyzetben. Húsz vitacsoportban próbáltunk együtt gondolkodni. E munka eredménye található meg összefoglalva a következő tételekben. Átadjuk ezeket a tételeket a világ minden evangélikus gyülekezetének, lelkészeiknek, tanítóiknak és gyülekezeti tagjaiknak. Megköszönjük imád­ságaitokat, amelyek mindvégig velünk voltak ezekben a napokban. Kérjük tőletek, hogy imádságos lélekkel és gondos elmélyedéssel tanulmányozzá­tok ezeket a tételeket! Az a reménységünk, hogy mindenütt a világon megihlethetnek keresztyéneket, hitünk gazdagságának új megértésére ve­zethetnek el, s mélyebb engedelmességre Urunk iránt DÉL-AMERIKA EVANGÉLIKUS EGYHÁZA. Dél- és Közép-Amerika 110 millió lakóinak túlnyomó többsége római katolikus. De legtöbbje csak névle­ges keresztjén. Evangélikusok nem­rég még csak a bevándorlók között akadtak. Ma már 4 millió 800 000 protestáns él a latin-amerikai álla­mokban és ezek 16 százaléka (10 ezer) az evangélikus (lutheránus) egyház tagja és ez a szám rohamosan nő az őslakosok közül is. A lutheránusok 1659 gyülekezetben élnek és 430 missziói központjuk van, 464 felszen­telt lelkésszel és 51 misszionárius­sal. Brazíliában legnagyobb az evan­gélikusok száma. Itt 601 998 lutherá­nus él 1347 gyülekezetben. Ezek leg­nagyobbrészt német származású em­berek. A vilaggyülcs jelvénye nagy Ázsiai ÖKUMENIKUS KONFERENCIA Ez év március 17—27. között nagy ázsiai ökumenikus konferenciát tar­tották Szumátra szigetén. „Az egy­ház együttes igehirdetési megbízatá­sa Kelel-Azsiábari’ volt a föléma, melyhez valamennyi délkelet-ázsiai egyház elküldte hozzászólóit. Ezt a konferenciát összekötötték ökume nik.us egyházi nappal is, melyet Pra- patban (Belső Szumátra) rendezett a 700 ezer lelkes indonéz-batak evan­gélikus-lutheránus egyház. A száz­ezernél több részvevő (között megje­lentek az ázsiai egyházak vezető személyiségei és a Világtanács kép­viselői is, sőt az indonéz kormány is képviseltette magát Szulkarno elnök vezetésével. — A tanácskozások vé­gén megalakították az állandó „Ke­let-ázsiai Keresztyén Konferenciát”. Öregek domb alján, Fiatalok dombon. Öregek emléken, Fiatalok gondon.” (Ady: Ünnep a dombon,) A költő sorai jutottak eszemlbe már a két és fél napos konferencia első estéjén. Milyen tragikus, ha nemze­dékek nemcsak hogy nem értik meg egymást, de szenvedélyesen harcol­nak. De milyen nagyszerű, ha a természetes különbözőségek mellett nemcsak ütközés nincs, hanem idő­sebbek bölcsessége, tapasztalata, fiatalok erejével, lendületével páro­sul. Foton találkoztak a nemzedé­kek. Együtt voltak a j,dombon”. Fiatalok tanultak öregek emlékei­ből, öregek osztoztak fiatalok gond­jában. Egyházunk ifjúságának ügye — a közös gond — gyűjtötte egybe az ország minden részéből a nyári Egyetemes Közgyűlésen megválasz­tott Ifjúsági Bizottság tagjait. A nemzedékek egysége mellett a bizottságban együtfcmunkál- kodó lelkészek és laikusok egysége volt a konferencia másik erőteljes alapmotívuma. Nem véletlen, hisz talán épp az ifjúság közt végzett szolgálatban segítik a legközvetle­nebbül a lelkipásztorokat a fiatal gyülekezeti munkások. És éreztük az egységet mindazok­kal, akik nem lehettek ott Foton, de szerte az országban viszik az evan­géliumot a fiatalokhoz. Mindnyájuk­ra gondolva, szolgálatukon segíteni akarva és tapasztalataikra, vélemé­nyükre számítva végeztük munkán­kat. Tanulmányi konferencia volt. A munka középpontjában „a j gyülekezet ifjúsága” állt. örömmel állapítottuk meg, hogy az elmúlt év- j tizedekben szerte a világon előre- I tört az egyház ifjúságának életében I a régebbi egyesületi forma helyett a gyülekezeti elv. Egyházunkban is a gyülekezet közösségében kell meg­találnia ifjúságunknak helyét, a gyü­lekezet közös alkalmai mellett, saját alkalmain kialakítani sajátos igé­nyeinek, kérdéseinek megfelelő fia­talos életformát. — Sorra kerültek a gyermek-, serdülő-, ifjúsági mun­ka, a konfirmáció, ifjúsági csendes napok, konferenciák ügye, stb. kér­dései. — Hogyan segíthet az egyház a világszerte a modem kor által fel­vetett sok problémával küszködő fiataloknak, különös tekintettel az elvilágiasodásra, a templom mellett elfutó élet mindenütt észlelhető je­lenségére. — Milyen modem eszkö­zök, módszerek segíthetik és hogyan az evangélium tolmácsolását? — Ez a néhány mondat csak ízelítőt adhat a konferencia gazdag anyagából. Folytatását, összegezését jelentette az együttíét az ifjúsági munka eddigi eredményeinek és kezdetét a közös mederbe futó átgondolt, ta­nulmányi munkának, mivel a Bizott­ság munkaközösségei a felmerült kérdésekkel továbbra is foglalkoz­nak és igyekeznek az eredményeket egyházunk közkincsévé tenni. A gazdag munkaprogramot az I. Tess. 1. alapján tartott áhítatok keretez­ték. ..Magunk és egyházunk ifjúsága I. Tess. 1. fényében.” Éjszakába nyúló beszélgetések jelezték a rendkívül sűrű napi program mellett a kérdé­sek égető voltát és a résztvevők fele­lősségét a régen várt, nagy örömmel fogadott lehetőség minél teljesebb kihasználása iránt. Az új utak keresését mutatta maga az újszerű bizottsági ülés. A hivatalos ülés csak az utolsó délutánon került sorra. Megelőzte a kétnapos tanulmányi konferencia, így azután nem a „zöld asztal” mel­lett alakultak ki és dőltek el a kér­dések, kiforrtak, megérlelődtek a konferencia friss légkörében. Nyil­vánvalóvá vált, hogy a kérdéseket minden oldalról megvitató, gondos tanulmányi munka jélenti mindéül határozat aranyfedezetét. — Nagy jelentőségű az egyházi élet lényeges részét képező ifjúsági munka ügyé­nek bekerülése az egyházi hivatal vérkeringésébe. Jelentős a gyüleke­zetek fiataljai számára, akik ezen keresztül is érzik az egyház szeretet­teljes törődését és az egyház szá­mára is, hisz az ifjúság üde leve­gőt áraszt az egyház falai közé, nemcsak a holnap gyülekezetét je­lenti, hanem a mai gyülekezet kö­zösségében is eleven erő. De jelentős az egyház és az ifjú­ság találkozása azért is, mert bizo­nyos vonatkozásban az egyház és az ébredés találkozását jelenti. Egy­részt a gyülekezeti életbe torkolló ébredés mindig új erőt jelentett az egyházban, másrészt az ifjúságnak egyaránt szüksége van az evangé­lium ébresztő üzenetére és a rend­szeres egyházi nevelésre. Az életre és a tanításra. Végül a legközvetlenebb jelentő­sége az Ifjúsági Bizottság munkájá­Detroit 1957. augusztus 6-án New Yorkból először Philadelphia közelébe veze­tett utam. Természetesen ellátogat­tam Philadelphiába is, ahol 1776-ban az amerikai függetlenségi nyilatko­zat hangzott el. A jórészt német ere­detű evangélikusságnak is nevezetes központja. Jelentős teológiai főisko­lán kívül itt van az amerikai evan- gélikusság egyik legnagyobb könyv­kiadó vállalata, a Muhlenberg-Press. Az egyházi élet minden területét el­látó kiadványokon kívül itt jelenik meg a „The Lutheran“ című — ná­lunk is ismert — igen elterjedt ma­gazinszerű képes hetilap. Philadelphiából repülőgépen kétes fél óra alatt értem Detroitba. A vá­ros központját alkotó üzleti negye­det és a gyárterületeket igen ki­terjedt lakónegyedek veszik körül, a jellegzetes amerikai földszintes, vagy emeletes favázas családi házakkal. Egy ilyen negyedben van az első ma­gyar evangélikus (itt már „lutherá­nusának mondják) egyház templo­ma. Ez mintegy ötven évvel ezelőtt épült; ekkor alakult meg a gyüleke­zet is. Lelkésze néhány év óta As- bóth Gyula. A gyülekezet tagjainak a száma 300 körül van. Az augusztus nak: a gyülekezeti ifjúsági munkát végzők szolgálatának segítése. Együtt... Együtt. Ez a gondolat mindenben ott lüktetett. Együtt az egyház ifjúsága iránt érzett felelős­ségben. A történelem tanúsága sze­rint is az ifjúságra mindig sokan je­lentettek be igényt. Az egyház az Isten igényének tolmácsolója. Párat­lan igény ez. Nem kapni, hanem ajándékozni akar. Utat mutatni ke­reső fiataloknak Krisztisban, hogy megtalálják a nekik rendelt életfel­adatokat és a bűnbocsánatban örök életet nyerjenek. Együtt az ifjúság iránt érzett sze­reiéiben. Ifjúsági munkát csak az végezhet, aki nagyon szereti a fia­talokat. — hangsúlyozta erőteljesen az egyik előadás. Aki el tudja nézni szertelenségeiket, meg tudja érteni kérdéseiket, gátlásaikat, melléjük tud állni mindenben. És együtt a Lélek sodrában. Isten iránti hálával ismerte fel ée vallotta a konferencia, hogy nem emberi erő, nem külső helyzet, ha­nem Isten Szentlelke teremt alkal­mat a fiatalok közt végzett szolgá­latra és ad áldást. Az ifjúsági mun­kát csak térden tusakodva lehet el­kezdeni és végezni, — mondta az egyik előadó. Együtt könyörögtünk és kell könyörögnie tovább az egy­ház népének, hogy a lángot, amit hisszük, Isten Szentlelke gyújtott meg, vigye tovább, tegyen alkal­massá minél többeket a szolgálatra, vezessen fiatalokat új életre, üdvös­ségre Jézus' Krisztusban. Frenkl Róbert 11-én tartott istentiszteleten a rész­vevők megtöltötték a kis templomot. Akadt köztük olyan is, aki még az alapítók közé tartozik; a gyülekezet túlnyomó részben olyanokból állj akik a két világháború között költöz­tek ki az óhazából. A fenntartás módja ugyanaz, mint egyéb ameri­kai gyülekezetekben, és az év elején megajánlott heti összeget kis borí­tékban teszik vasárnapról vasárnapra az offertóriumi tálakba. S ha valaki egyik vasárnap elmarad a templom­ból, akkor a következő alkalommal pótolja elmaradt adományát. Igehirdetésemet arról az alapigéről tartottam, amelyről aznap az ottho­ni gyülekezetekben is prédikáltak, hogy ezzel is érezzék a lelki közös­séget hazai egyházunkkal. Ugyanezt tettem augusztus 18-án St. Pauban, Minneapolis ikervárosában, egy nor­vég eredetű gyülekezetben végzett szolgálatomkor. A detroiti gyülekezet legfőbb óhaja, hogy hazulról a régi énekeskönyvből kapjanak több pél­dányt, mert ők azt szokták meg •— az új énekeket már nem tudják el­sajátítani. Isten kegyelme őrizze meg és gaz­dagítsa lelkiekben a detroiti magyar evangélikus gyülekezetét. Dr. Wiozián Dezső Hitben járunk, nem látásban (2. Kor. g, 7> Közli: Dr. Nagy Gyula KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK-----------------■■ ■ kü lföldi magyar evangélikus gyülekezetek Egyházunknak 16 egyházmegyéje van. A külföldi magyar evangéliku­sok, — ahogy ezt kifejezésre is juttatták — szívesen vállalják azt az eine- vezést, hogy ők egyházunk „tizenhetedik“ egyházmegyéje. Szervezetileg nem tartoznak hozzánk, de a testvéri szeretet hozzánk fűzi őket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents