Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-09-29 / 28. szám

FIATALOK A KERESZTYÉN ÉLET NAGY KÉRDÉSEIRŐL A szeretet szeretet első pillanatra érzel- mes, hálás témának látszik. Pedig egyáltalán nem a meleg, ér­zelmes kapcsolat, vonzódás a főjel- fcmzóje. Legalább is annak az igazi­nak nem, amit Isten igéje külön szóval is jelöl: agapé. Nehogy össze­keverjük a természetes emberi ér­zelmekkel (erős), a baráti, szülői stb. szeretettel. Az agapéra van szük­sége életünknek. Erről szeretnék egyszerűen^ hétköznapiam de iga­zat írni, mégha bolondságnak lát­szik is helyenként a gyakorlat szá­rítóra. Az agapénak három fővonását em­lítem. Első fővonása, hogy csak kapni lehet az Istentől, ingyen. Sem me­leg családi környezetben megtanul­ni, sem születni rá nem lehet; Csak kapni újra meg újra, onnan, ahol van, ahol -,,so(ha el nem fogy”. Ez a pár sor nem tud adni, csak mutató­ujj szeretne lenni szeretet után sóvargó szeretetlen életünk szá­mára: az Isten szeretet. Krisztust s vele együtt mindent nekünk aján­dékozott. Tőle igazi síeretetet is kaphatunk. Az agapé' második fővonása, hogy n másik embert legalább olyan fon­tossá teszi életünk számára, mint magunkat. A- másik embert: a fele­barátot és az ellenséget. És így egy­re ad, ajándékoz, áldást terem. T ermészetes emberünk élete mindig saját magunk körül fo- ipg. Mindent az Én isten diktál. Min­dén jót elsősorban magának akar, azután ismét magának. Már csecsemőkorában kezdi. Ha tele is van a babácska ágya játékok­kal, azért próbáljanak csak egy új játékot a másik kisgyermeknek adni! Micsoda ugrálás és kiabálás következik; Nehogy másnak, hanem a babának. Ha játszani nem tud vele még, mert túl kicsi hozzá, ak­kor is a babának. Mindent a babá­nak. És ez a betegségünk nekünk Is, több éves babáknak. Sok szenve­désünk és mások szenvedéseinek mély forrása: mindent a babának. Az agapé éppen ezt változtatja meg életünkben, s egyszerre hatalmas Energia szabadul fel a másik felé, ajándékozásra. Így azután az agapéval megáldot­tak gazdag életet élnek. Mindegy, hogy az a másik ember kicsoda vagy milyen. Őérette élnek, neki szolgál­nak. Mindegy, hogy műveletlen vagy űn. s,kultúrember”j fehér, vagy szí­nes, a világ keleti, vagy nyugati felén él; mindegy, hogy milyen po­litikai felfogást vall, milyen társa­dalmi osztályhoz tartozik, mind­egyik felé az életének igazán szük­séges, Isten szerint való, sóvárgott áldását szórják. A társadalom is mindig érett, építő ajándékokat kap tőlük. Tudnak áldozni nemcsak pénzt, időt, hanem az egész életü­ket. Sokszor úgy, mini a gyertyák: csendben fogyó, pusztuló testüket szórják szét a fényben, de világíta­nak. Hk nemcsak egy darab kenyeret, vagy kalácsot küldenek ki a vasárnapi ebéd mellől a kéregető- nek, hanem — ha lehet — asztaluk­hoz ültetik. Nemcsak fölöslegükből adnak kölcsön, hanem koplalni is tudnak, hogy azzal a száz forinttal a másik létalapját biztosítsák, ha kell. Nemcsak akkor magyarázzák el a házifeladatot, ha jut egy kis ide­jük, hanem inkább kevesebbet alusz­nak néhányszor, vagy az izgatottan várt filmről mondanak le, de a má­siknak is tudnia kell a leckét. Hisz a másik legalább oly fontos, mint maguk. És még az ellenség is drága nékik. Azoknak sem róják fel a gonoszt. Még tüske sem marad! Hanem mé­lyen, rendszeresen imádkoznak ér­tük, s ahol csak mód van rá, jót tesznek velük. Mégha ez áldozatba kerül is! A# agapé harmadik fővonása, hogy a hatalmas Istent kegyel­mes atyánkká teszi életünkben. A szeretet kiűzi azt a félelmet, ame­lyet jogosan érzünk a szent Isten előtt. Hálásan csillogó ‘szemmel mer­jük mondani a szeretet munkája nyomán: szerető, szeretett Atyám. Szinte valami csordul a szívünkből. Az agapé így életünk minden fel­adatát, mozzanatát szolgálattá teszi. .Istentiszteletté. A futballtól a tanu­lásig, az esztergáiástól az igeszolgá­latig, mindent! Valóban hatalmas ajándék az igazi szeretet, az agapé! Ez valóban nem a természetes emberünk attrak­ciója. A természetes szeretetben (erosban) kitörölhetetlenül benne van az önzés, az Én isten uralma. Sokszor egészen a felszínen. Látszik is. Egy közeli keresztyén lánytestvé­remnek volt egy barátnője. Ez a barátnő néha egészen meglepő dol­gokra volt képes barátnői szeretet- ből. De amikor a lánytestvér mással is éppen olyan mélyen barátkozott, ezt már nem birta a barátnői sze­retet. Civódások keletkeztek a rang­sorból. T^s hányszor üldözik a menyasz­■*-J szonyok a vőlegények barátait és a vőlegények a menyasszonyok barátnőit. És folytathatnánk egészen a híres anyósproblémáig, mert a ter­mészetes szeretet sok megható vo­nása mellett is, önzés. Sokszor lát­hatóan, sokszor nagyon finoman, de önzés. Agapéra van szükség, Isten­től. Ez megtartja a természetes kap­csolatok minden meleg érzelmét, csak az Én istent tisztítja ki. Él-e hát benned agapé? Szeretsz-e igazán? A mutatóujj mutat! Kérj Tőle! Boldogok, akik kapnak. Koczor Miklós BUDAPEST-PRÁGA—BERLIN—BUCK 0 W Együttlétünk alkalmával is minden sze­mélyes beszélgetésben az érdekelt ben­nünket legjobban, hogy milyen az evan­gélikus egyház élete Kelet-Németország- ban. Az egyházi életet pedig legjobban úgy ismerhettük meg, hogy megnéztünk egy gyülekezetei. Ez pedig adva volt számunkra Buckowban. Amennyire időnk engedte, igyekeztünk is a két hét alatt a gyülekezet igehirde­tési alkalmain minél többször részt venni. Vasárnapi istentiszteleteken, gyermek­összejöveteleken, hétközi ifjúsági biblia­órákon, szeretetvendégségen voltunk együtt a buckowi evangélikusokkal. Ta­pasztalatainkról nehéz röviden beszá­molni. Egy-két dolgot — ami jellemző az egész német egyházi életre — szeretnék azért elmondani. Nagyon kedvesen fogad­tak bennünket, a messziről jött keresz­tyén testvéreket. Ezt a szeretetet külön­ben kintlétünk alatt mindenhol tapasz­taltuk. Tanulságos volt számunkra a gyermekmunka elevensége. Sok laikus­munkás és diakonisszák végzik ezt a munkát, nagy szorgalommal, sok segéd­eszközzel és jól. Ifjúsági munkájuk is ele­ven. A fiatalok külön „Jugendgemein- de’»-t, ifjúsági gyülekezetei alakítanak a gyülekezeten belül, saját körükből kike­rült vezetőkkel. Az egész munkát a lel­kész csak irányítja. Persze ehhez olyan jó laikus vezetők kellenek, mint ott van­nak. Meglepő volt számunkra, hogy az idő­sebb ifjúság milyen komolyan, bibliásan vesz részt ezeken a bibliaórákon. Élénk beszélgetés, nagyon gyakorlatias hozzá­szólások alakultak ki a biblia egyes ige­helyeiről ezeken az együttléteken. A hí­vek egyháziasak. Nagy számuknál fogva erős egyházias öntudatuk van. Még ak­kor is, ha tevékenyen nem vesznek részt a gyülekezet életében. Ennek ellenére a templomlátogatási szá­zalék nem jobb, mint nálunk. Sőt. Az elvilágiasodás igen érezteti hatását. — Meglátogattuk a gyülekezet szeretet- házát. Modernül, sok kényelemmel fel­szerelt intézménye a kis gyülekezetnek, amelyet a hívek maguk tartanak fenn. Visszatérve a német és cseh fiatalok­kal együtt eltöltött időre, azt mondha­Gyenesi csend Kedves szoba, derűteli, Ahol lakom. De zúg a szél, eső veti Az ablakom. A drága nap elbújva jár Felhők között. Nyár volna, de Gyenesre már Ősz költözött. Várjuk, hogy jön nap és meleg Mind hasztalan. Sok strandravágyó didereg Vigasztalan. Nem én. Bár kinn a szél, Stivaj, De bent a csend. Szívemben nincs a régi zaj, Mind elpihent. Ha nyári nap, dús, drága fény Ragyogna itt, Nem kutatnám Uramnak én tgy útjait. De most hideg esős napon Szobám falát Árnyék lepi s én hallgatom Igéd szavát. , if j. Molnár Gyula tóm, hogy a testvéri szeretetett és barát- I Ságon* valamint a komoly beszélgetése- j ken kívül ezt az együttlétet a vidámság és a jókedv jellemezte.* Ezen nem is lehet csodálkozni ott, ahol félszáz fiatal van együtt két hétig. Már a második napon népdal-dél­utánt rendeztünk, ahol igen nagy sike­rünk volt a gyors, ropogós magyar nép­dalokkal. Érdekes, hogy a szomorú, las­súbb népdalaink nem értek el ilyen si­kert. (Viszont a csehek lágy, szomorú dalai nagyon tetszettek a németeknek.) Mi a legelső nagy, átütő sikerünket a kanásznótával értük el. Azt lehet mon­dani, hogy a konferenciának ez lett az indulója, mert két héten keresztül min­denki ezt énekelte magyarul. Különösen, mikor közülünk ketten a kanásztáncot is eltáncolták rá. Másik nagy sikerünk a Csínom Palkó ... és a Már minálunk ba­bám az jött a szokásba . . . volt. Persze nem úsztuk meg a csárdás eltáncolása nélkül sem. Az utolsó két estén vidám es­tet rendeztünk (ahol szépségkirály és egyéb király választások is voltak), itt bizony elő kellett rukkolnunk a csárdás­sal. A baj csak az volt, hogy nem volt közöttünk lány. Az egyik német teoló­gus-lány vállalkozott a csárdás betanu­lására. Minden elismerésünk az övé volt, mert olyan magyar-menyecskésen tán­colt, hogy egy magyar kislánynak is be­csületére vált volna. De nemcsak mi ta­nítottuk őket magyar népdalokra, hanem mi is tanultunk. Teológusaink együtt fúj­ták a többiekkel a cseh és német nép­dalokat. Megismertünk egy sor régi né­met diákszokást, diáknótát. Nekünk már az első nap legjobban az tetszett, hogy tetszésnyilvánításkor nem tapsolnak, ha­nem kézfejükkel az asztal lapját verik. A második nap már mi vertük a legjob­ban egy-egy jó előadás, vagy vicces „be­mondás” után. A sportolási lehetőségeket is kihasználtuk. Röplabdamérkőzés, lab­darúgás és nemzetek közötti asztalitenisz­bajnokság váltogatták egymást, őszintén elmondhatjuk, hogy nagyon jó, feloldó­dott hangulat, jókedv és kacagás volt első perctől az utolsóig. (Folytatjuk) JUHASZ GÉZA ÉS AZUTÁN? Vége a konferenciának. A gyere­kek búcsúznak az állomáson. — ..Viszontlátásra. Es köszönjük a fá­radságot.” — „Reméljük, jövőre új­ra találkozunk!” — Már jön is a vonat. Felszállnak. Indulnak vissza. — Milyen különböző gondolatokkal távoznak. UTE: Mi még legalább ketten vagyunk, Dörte meg én. Elmesélhetjük egy­másnak a vidám és szomorú dolgo­kat, és kölcsönösen segíthetünk egy­másnak, mert most már meg akar­juk próbálni, hogy az iskolában is lássák az életünkön, hogy keresztyé­nek vagyunk: GISELA: En teljesen egyedül vagyok. Mi­kor megyek az utcán, azt gondolom, hogy még mindig vakációs pajtásaim hangját hallom, pedig egészen ide­gen emberek mennek el mellettem. Most is szívesen járnék ifjúsági körbe, de hogyan találhatnék egyet? Meg is kérdezem a lelkészi hivatal­ban, vagy elmegyek magához a lelkészhez. Milyen helyes volt az is, aki a vákációzáson felkeresett min­ket. SABINE: Mind azt kérdezgetik az iskolá­ban, hogy milyen volt. És én állan­dóan mesélek az éjszakai kirándulá­sokról, felolvasásokról, népi táncról és mindenféle meglepetésről. De a lényeget, amit a bibliaórákon kap­tunk és ami valahogyan mégis min­denben benne volt, nem tudom nekik elmondani. HELGA: Édesapa is úgy tartja most a házi­áhítatokat, mint a bibliakörök vol­tak a vakációzáson: kérdeznünk is lehet. Így még Hans is odafigyel. Mégiscsak jó, hogy édesapa ragasz­kodott ahhoz, hogy én is elutazzam. Nem volt semmi kedvem som, aztán mégis milyen szép volt. SILKE: Jövőre szeretném, ha egy kicsit több időnk lenne a magunk számára. Különben olyan sok minden a ha* mályba vész, amin még egy kicsit el lehetett volna gondolkodni. Ezt azonban a fiatalabbak bizonyára nem érezték. SIGRID: Ma három hete érkeztünk haza. Egészen újra akartam kezdeni az életemet. De nem elég a jószándék. Vakációzáson kellene legyünk ál* landóan. Es ez mégsem megy. Utolsó este a kamarásról hallottunk. Isten aztán mindenkit visszaküld a maga hétköznapi életébe. £s ott akar min* dig mellettünk állni, segíteni. Mi* lyen jó lenne, ha nem csupán a ma* gam erejében bíznék olyan erősen, hanem minden napot újra Krisztus* sál tudnék kezdeni. • Ezt a kis riportot német diák* lányok lapjából fordítottuk le. Ők szünidőnek, vakációzásnak nevezik azt, amit mi konferenciának, táboro* zásnak mondunk. Ha van is különb* ség a kettő között — ugye ezek « kislányok is ugyanolyan kérdések* kel viaskodnak, mint mi magunk. Közli: Th. B. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII;, Puskin u. 12; Telefon: 142—074. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre IS,— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII; 10 000 példányban nyomatott. ______ ZR ÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Kedves Gyerekek! Régen ném írtam már nektek, mert na* gyón messze voltam, Amerikában, — azon az evangélikus világgyűlésen, melyről biz* tosan ti is olvastatok az Evangélikus Életben. Ez a világgyűlés veletek. is foglalkozott, evangélikus gyermekeikkel. Az egész világról összegyűlt pap-bácsik és tanító-nénik arról is beszélgették, hogyan lehet titeket eljuttatni az Űr Jézus ismere­tére és szeretetére. Egy délután ifjúsági felvonulás volt. Sok- ezer ifjú és gyermek vonult fel színes menet­ben Minneapolis utcáin. Az egyik zenekar végén láttam egy kis­dobost. Nem volt még tíz éves sem, de nagy buzgalommal verte a dobot. Tudta, hogy ezzel is az Űr Jézust szolgálja, mert Hozzá hívogatja kicsi társait. Láttam egy kis legénykét lóháton. Ke­resztes vitéznek öltöztették, kardja is volt, meg pajzsa is, rajta a Luther-rózsa. Pónilova. megbokrosodott, de ő nem ijedt meg. Kemé­nyen fogta a gyeplőt, ahogyan Krisztus kis vitézéhez illik. Láttam egy lapos Ikocsin vontatott élőképet. Háttérben a földgömb látszott, felette a ke­reszt, — előtte pedig öt gyermek ült egy nagy biblia, körül: egy fehér, egy szurok- fekete, egy csdkoládé-barna, egy sárga és egy r’ézbőrű. Látszott rajtuk, hogy szeretik az Gi Jézust, és szeretik egymást is. Voltam egy egyházi nyomdában. Az ellen* őr bácsi, aki mindent megmutatott, maga is vezetője egy vasárnapi gyermek-bibliaikörnek. Mikor megtudta, hogy irogatni szoktam a magyax evangélikus gyermekeknek, adott egy csomó képet az Űr Jézusról. Ezek közül sokat majd látni is fogtok itt a gyermek- rovatban. Egy másik nagy városban, Clevelandban, sok magyar evangélikus gyermek él. Ott ta­lálkoztam a 7 éves Palikával. Szülei régen kinn élnék, & már ott született, de nagyon jól tud magyarul. Anyukája tanította őt. Kérdeztem, hogy mit üzen nektek. Azt mond­ta, hogy mindnyájatokat csókoltat, s hogy járjatok olyan szorgalmasan a vasárnapi gyermekbibliaórára, mint ő. Búcsúzóul ideirom azt a kis verset, amit kinn hallottam s lefordítottam nektek ma­gyarra: Tengeren innen s túl a tengeren Jézus az Űr! Hol jég szikrázik s hal narancs terem, Jézus az Űr! Apu szívében, ki énrám keres, Jézus az Űr! Anyu szívében, mely felém repes, Jézus az Űr! En is úgy várlak! Kicsi szívembe Űrnak, Királynak, Jézus, Te jöjj, Jézus, Te jöjj! Bandi bácsi A negyedik bibliai rejtvénysorozat megfejtése V. 1. A X. cikke. 2. Mt 26,26—28; Mk 14,22—24: Lk 22,19—20; 1. Kor. 11,23—26. 3. Az a szentség, amelyben Jézus Krisztus va­lóságos testét és vérét vesszük bűneink bo­csánatára. 4. Bűnbocsánatot, életet és üdvös­séget. 5. Aki magát bűnösnek vallja és hisz ebben az igében: „érettetek adatott és kion- tatott bűnök bocsánatára”. 6. Aki hosszú ideig nem él vele és nem kívánja. 7. Olvas­suk Isten igéjét, imádkozzunk, bánjuk meg bűneinket és béküljünk meg embertársaink­kal. 8. A gyónás. 9. A konfirmáció alkalmá­val. 10. Tévtanítás, ha Jézus Krisztus kereszt- áldozata megismétlésének tartják és a hívek­nek csak az ostyát szolgáltatják ki (róm, kath.), vagy csupán emlékvacsorának tekintik (reformátusok). VI. 1. Isten követelő akarata. 2. A szeretet (Róm. 13,10). 3. Minden ember, még az ellen­ségem is (v. ö. Lk, 10,25,37). 4. Igen, mert a gyümölcstelen hit Isten ítélete alatt van (Jn. 15,2). 5. Akik Istenéi. 6. Feltétlen bizodalam Istenben és az Ö Fiában, Jézus Krisztusban. 7. A bűntől való elfordulás és a bűnbocsánat hittel való elfogadása. 8. Mert a keresztség- ben kapott kegyelmet eltékozoljuk. 9. A Szent­lélek munkája által. 10. Nem! Isten azt akar­ja, hogy egész életünk megtérés legyen. VII. 1. Szívünk feltárása Isten előtt.^ 2. Többféle: kérő, közbenjáró, hálaadó, bűn- valló, Istent dicsőítő. 3. Szívből, bizalommal, kitartóan, tudva, hogy Isten hallja imádsá­gunkat. 4. Mindazt, amire Isten szerint tes­tünknek és lelkűnknek szüksége van. 5. Mindazért, amivel Isten megajándékoz, leg­főképpen Jézus Krisztusért. 6. Szeretteinkért, az anyaszentegyházért, felsőbbségünkért, sőt még ellenségeinkért is. 7. Jézus Krisztus Urunk és a Szentlélek (Jn. 17,9 és Róm. 8,26). 8. Mert Isten parancsolta (v. ö. Kiskáté 2. narancsolat magyarázata!). 9. 1 ten minden hittel mondott imádságot meghallgat, bár sokszor másként teljesíti kéréseinket. 10. Az Űrtől tanult imádság: a Miatyánk. VIII. 1. A XVII. cikke. 2. A Jézus Krisz­tusban hívők Istennel való örök közössége. 3. A kárhozat. 4. Isten megváltozhatatlan íté­lete a kegyelmét visszautasítottakon. 5. Jézus Krisztus győzelmes visszajövetele. 6. Sem a napot, sem az órát nem tudjuk, éppen ezért mindig készen keli lennünk visszajövetelére. 7. Jézus Krisztus visszajövetelekor. 8. Re­ménységgel, mert Megváltója jön, hogy meg­szabadítsa a bűn és halál hatalmából. 9. Igen, a Jézus Krisztusban hívők örökéletre, a ke­gyelmét visszautasítok kárhozatra. 10. Finom, mert semmiféle szenvedés nem tesz bennün­ket méltókká az üdvösségre. VÁLASZOLJ! (Olvasd el hozzá Apostolok cselekedeteid ről irt könyv 6—7. fejezetét.) 1. Miért választottak diakónusokat? (2 pont) 2. Sorold el a választott diakónusok neveit! (1 pont) 3. Hogyan jellemzi a Cselekedetek könyve Istvánt? (2 pont) 4. A hamis tanúk mivel vádolták Istvánt? (2 pont) 5. Kiket neveztek pátriárkáknak? (3 pont) 6. Sorold el a 12 pátriárka nevét! (4 pont) 7. Hány éves volt Mózes, amikor az égő csipkebokorban szólt hozzá Isten? (4 pont) 8. Ott vóít-e Pál Apostol István halálakor? (3 pont) 9. Hogyan halt meg István? (1 pont) 10. Melyik ünnepen emlékezünk meg István­ról? (3 pont) Kedves Gyermekek! A fenti rejtvény beküldési határideje: ok* tóber 11. A negyedik rejtvénysorozat megfejtéseit mai számunkban közöltük. A nyertesek név* sorát helyszűke miatt a következő számunk* ban közöljük. A harmadik rejtvénysorozat nyerteseinek a jutalomkönyvek küldését megkezdtük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents