Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-09-29 / 28. szám

Szeretet nélkül nincs jog és igazságosság

Nemzetközi kérdések a világgyűlésen

Az Evangélikus Világszövetség minneapolisi gyűlése a negyedik al- témáfcan külön foglalkozott az egyháznak és az egyes keresztyéneknek a világban végzendő szolgálatával. Ezzel kapcsolatban egyebek közt hangsúlyozta, hogy „mivel Isten parancsolatainak alapja szerető gondoskodása az emberekről, ezért szeretet nélkül nem lehetséges valódi jog és igazi szociális igazságosság”. „Arra vagyunk hivatva, hogy a szeretettel és irgalmassággal töltsük ki az igazságosság kereteit." Ennek a szeretetnek azonban az emberi jogok elismerésében kell formát öltenie.

A Világszövetség több osztályának és bizottságának a jelentése számolt be azokról a területekről, ahol az egyház segítő szolgálatát eddig is végezte, és ezután még fokozottabb s részben új eszközökkel és módszerekkel is kell végeznie. Különösen élénk képekben tárták fel az aktuális feladatokat a Világmisszió és a Világszolgálat beszámolói. A misszióval kapcsolatos kérdésekre az ázsiai és afrikai forradalmi átalakulásra való tekintettel különösen Manikam indiai püspök mutatott rá nagy nyomatékkal. Ezek mellett külön figyelmet érdemel a Nemzetközi Ügyek Bizottságának a jelentése s ezzel kapcsolatban a plenáris ülés fontos határozatai a békéről, a le- 1 fegyverzésről és az atomfegyverek kiküszöböléséről. A jelentést és a javaslatokat a bizottság elnöke,

O. Frederick Nolde terjesztette elő, aki egyúttal az. Egyházak Világ- tanácsa nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának (CCIA) és a Nemzetközi Missziói Tanácsnak is az igazgatója.

A plenáris ülés hat pontból álló határozatot fogadott el a nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban. Kifejezte komoly érdekeltségét 'más keresztyénekkel és minden jószán- dékú emberrel együtt mindazokban a problémákban, amelyek korlátozzák az igazságosságot és fenyegetik a békét. Üdvözli a CCIA tevékenységét és különösen hangsúlyozza jelentésének befejező részét, amely az atomkísérletekkel, a lefegyverzéssel, a megosztott világ megbékélésével, a gazdasági és technikai segítséggel, az emberi jogokkal és vallásszabadsággal kapcsolatos feladatokra mutat rá. Különösen is hangsúlyozza az atom-veszéllyel szemben a szükséges korlátozást és ellenőrzést: meg kell szüntetni a nukleáris kísérleteket, g nukleáris fegyverek gyártását, fokozatosan csökkenteni kell az egyes nemzetek fegyveres erőit, nem csupán a nukleáris, de a szokásos fegyverzet tekintetében is; meggyorsítani a nemzetközi együttműködést az atomenergia békés fel- használására és eredményesebb módszereket alkalmazni a nemzetközi tárgyalások és a nézetek békés 'kicserélése érdekében. Felhívja a tagegyházakat és az egyes keresztyéneket, hogy a CCIA végrehajtó bizottságának legújabb határozata értelmében járjanak el az atomkísérletek és a lefegyverzés kérdésében. Emlékezteti a tagegyházakat és az egyes keresztyéneket különös felelősségükre, amely hitükből következik, hogy mindenütt tevékenyen működjenek közre az egész emberiség békéje, igazságos és szabad élete érdekében. Végül újra megerősíti azt az elhatározását, hogy a Világszövetség elnöksége és végrehajtó bizottsága révén együttműködik a CCIA-val.

A Világszövetségnek ez a határozata bizonyára nem marad üres beszéd, hiszen új elnöke, F. C. Fry sokak megállapítása szerint, ma a protestantizmus legbefolyásosabb vezető embere, ő és Lund-Quist főtitkár fáradhatatlan a világ minden részébe vezető utazások és tárgyalások vállalásában. Bízunk abban, hogy fáradozásaikat Isten áldása jé eredményre is fogja vezetni.

Dr. Wiczián Dezső

Ünnepelt a beledi gyülekezet

SZEPTEMBER HÓ 1-ÉN ünnepelte a beledi gyülekezet temploma felszentelésének 151. éves évfordulóját.

A Rábaközben fekvő, besenyő iva- dékú Beled — régi nevén Belud — már 1603-ban tekintélyes hely és anyagyülekezet volt, de miután templomát és iskoláját elvették, 1716-ban megszűnt s csak 1787-ben lett Vadosfa leánygyülekezetévé. Ez az állapot azonban nem sokáig tartott, mert 1805-ben újra templomot épített s 1828. augusztus havában a Felsőlövőre összehívott szuperinten- denciális közgyűlés visszaadta önállóságát is. Egy év alatt paplakot emelt s 1829. december havában már a volt kisbabot! lelkész — Matisz Sámuel lett a pásztora. Ettől fogva érdemes lelkészek, tanítók, felügyelők egész sora írta be nevét az egyházközség történetébe.

Temploma tulajdonképpen a harmadik. Az elsőt elvették. A második tetőzete 1859-ben leégett. Ennek — sok imádsággal és áldozattal — fiatalosra megszépített utóda a mostani.

AZ ÜNNEPSÉG a szombaton este 8 órára meghirdetett vallásos esttel kezdődött. Puskás János diósgyőrvasgyári s. lelkész imádsága után az innen származó lelkészek közül hárman — Szekeres Elemér csurgói, Jakab Sándor gecsei, Komjáthy Lajos óbudai lelkész — hirdették az igét. Az est Pálfy Mihály sárszent- miklósi lelkész imájával ért véget.

MÁSNAPRA gazdagon fénylő, tiszta vasárnap köszöntött ránk. A színültig megtelt templomban az egyházkerület főpásztora, Turóczy Zoltán végezte a szolgálatot az aznapra kijelölt ige alapján: Jézus Simon farizeus házában. Abban foglalta össze az evangélium üzenetét, hogy Simon házában az első vendég Jézus volt. Ez akkor nem volt olyan világos, mint most, hiszen Simon is j azt hitte, hogy ő az első a házban. Vajon a beledi gyülekezet ünnepén , Jézus-e a fővendéig? Ha nem, akkor hiábavaló minden ünnepség. Ahoé Jézus ott van, ott öt szóhoz kell en- gedni. Tudja-e a beledi gyülekezet [ azt mondani most, amit Simon mondott: „Mester mondjad!” Simon (házának másik drága vendége a bűnös asszony volt, akit azonban senki sem tartott fontosnak, csak Jézus Krisztus. Egyedül Ö látta, hogy ez az asz- szony tönkrement életét vitte hozzá, látta, mi van a szívében és a megtért ember mindig drága Jézusnak. Ennek a templomnak is az a célja, hogy az emberek megtérjenek. Nem rajta múlott, hogy ez nem mindig sikerült. Engedjük mi is szóhoz jutni Jézust.

AZ ISTENTISZTELET után dísz- közgyűlés volt, ahol az egyházközség

lelkésze, Puskás Jenő, a gyülekezet történetét ismertette, majd a jubiláló gyülekezetét üdvözlő köszöntések hangzottak el. De délután 3 órakor már újra a templomban ült Beled evangélikus népe. A beledi születésű Szenicei Bárány Györgynek, a magyar pietizmus első képviselőjének küzdelmes életét hallgatta meg. Itt mondotta el Weltner Rezső esperes az ünnepség befejező igehirdetését, Rom. 8. 33—39. verseinek felejthetetlen tanítását. Istenről zen- gedeznek az egyház legszebb himnuszai. Olyanok zengik ezeket a győzelmi dalokat, akik — mint Pál is — a megpróbáltató mélységben is

élik az igét: „

__sem halál, sem

él

et... sem semmi más körülmény nem szakaszthat el minket az Isten szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”

A templomi alkalmakon Somosné Puskás Erzsi, Kovács Béla, Molnár Elvira, a gyülekezet orgonistája s az énekkar énekelt.

A templomban is, meg az ünnepi ebéd és szeretetvendégség asztala mellett is a szívekből kiáradó szeretet melege sütött az arcokon. A szemekben az ünnepi lélek mélyének szépe ragyogott.

Komjáthy Lajos

— A szügyi gyülekezethez tartozó mohorai leányegyházközség részben külföldi segélyből, részben saját erejéből, a hívek segítségével és áldozatával, megújította templomát. A renovált templomot szeptember hó 8-án, istentisztelet keretében adta át rendeltetésének. Az istentiszteletet követő díszközgyűlés keretében Fábri Mihály, a gyülekezet lelkésze ismertette a templom történetét és jj a gyülekezet további terveit.

Gyülekezeti hírek

— Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon a liturgikus szín: zöld.

— A battonyai gyülekezet 30 éves fennállása alkalmából megújította templomát. A megújított templomot szeptember 29-én, a délelőtt fél 11 órakor kezdődő istentiszteleten avatja újra D. Ordass Lajos püspök. Délután 5 órakor vallásos est lesz a templomban, melyen az igét hirdeti Benkóczy Dániel szegedi és Fecske Pál nagyszénás! lelkész.

— A dombóvári gyülekezet templomszentelési évfordulóját (szeptember 7.) az idén szeptember 5—8. között megtartott evangelizációval ünnepelte meg. Az igehirdetés szolgálatát Danhauser László budáhegy- vidéki lelkész, budai esperes végezte. Külön csoportos összejövetelek is voltak férfiak, asszonyok és az ifjúság részére. Az evangelizációt úrvacsora zárta be.

— A kisterenyei anyaegyházhoz tartozó dorogházi fiókegyhózközség imaházát renováltatta. A munkálatokat a maroknyi gyülekezet tagjai, minden külső támogatás nélkül, sajátkezű önkéntes munkával végezték. A megújított imaházat szeptember 15-én a gyülekezet lelkésze; Gartai István esperes adta át újból rendeltetésének.

— A rudabányai szórványgyülekezet az elmúlt másfél esztendő folyamán most fejezte be harmadik nagyobb templomjavítási munkálatait. Kőműves, majd csatornázási munka után elkészült az egész templom villany átszerelése. A majdnem kizárólag saját erőből véghezvitt javításokat szeptember 22-én köszönte meg a gyülekezet hálaadó istentiszteletén.

— A zuglói templomban (XIV., Lőcsei út 32.) október 2—6-ig esténként 7 órai kezdettel Józsa Márton tart evangelizáló sorozatot e címen: „Essünk térdre az Űr előtt!”

— A pestújhelyi templomban szeptember 29-én, vasárnap délután 6 órakor műsoros gyülekezeti est lesz, melyen Dr. Benes Miklós hirdet igét. .

— Az eleki gyülekezet szeptember 16-i gyűlésén megválasztotta új tisztikarát és presbitériumát. A presbitérium első ülésén nagy lelkesedéssel indította el a lelkészlakás félbemaradt építkezésének befejezését.

— SZEMÉLYI HÍREK: Benkő

István gyulai lelkész kéthónapos finnországi útjáról és Várady Lajos budavári lelkész négyhetes nyugat- németországi és dániai útjáról hazatért. Beszámolóikat lapunk következő számaiban hozzuk.

— Dr. Karner Károly: Bevezetés a teológiába c. könyve az Evangelische Verlagsanstalt, Berlin kiadásában német nyelven, igen szép kiadásban, vászonkötésben megjelent.

— CSALÁDI HÍREK: SZIMON János ecsenyi lelkész és LOTZ Mária szeptember 10-én kötöttek házasságot a csikóstöttösi evangélikus templomban. Az esketési szolgálatot a menyasszony édesapja: Lotz Tibor csikóstöttösi lelkész végezte.

— Megvételre keresem Reménylk Sándor 1943-ban megjelelt összes verseit. Cím a kiadóhivatalban.

— Nyugdíjas, idős házaspárnál lakást keres, vagy magányos nőnél házi munkát Is végez. Alberth Erzsébet, Pestlőrinc, XVIII. kér., Tompa Mihály u.

3o°°oooooooooooooooooooc»oocooooooootxxx»oooooo

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, szeptember 29-én.

Deák tér: de. 9 (úrv.) Dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Dr. Kékén András. — Fasor: de. fél 10 (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Mezősi György. — Dózsa György út 7: de. fél 10 Mezősi György. — üllői út 24: de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b: de. 10 (szlovák) Dr. Szllády Jenő, de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31: de. 10. — Thaly K. u. 28: de. 11 Bonnyai Sándor, du. 8 Bácskai Gusztávné. — Kőbánya: de. 10 Takács József. — Utász u. 7: de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33: de fél 12 Koren Emil. — Zugló: de. 11 (úrv.) Vámos József, du, 6 Vámos József.

— Gyarmat u. 14: de. fél 10 Scholz László.

— Rákosfalva: de. fél 12 Scholz László, du. 5 Szeretetvendégség. — Fóti út 22: de. 11 (úrv.) Havasi Kálmán. — Váci út 129: de,

8 Havasi Kálmán. — Újpest: de. 10 Blázy Lajos. — Dunakeszi: de. 9 Matuz László.

— Pesterzsébet: de. 10 Szabó István, du. 7 Szabó István. — Soroksár—újtelep: de. fél

9 Bencze Imre. — Rákospalota—MAV-telep: de. fél 9 Kökény Elek. — Rákospalota: de.

10 Kökény Elek. — Rp. Klstemplom; du. 3 Bolla Árpád. — Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákosszentmihály: de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály.

Béosikapu tér: de. 9 Dr. Benes Miklós, de.

11 Madocsai Miklós, du. 7 Bencze Imre.

— Toroczkó tér: de. fél 9 Madocsai Miklós.

— Óbuda: de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Schreiner Vilmos, du. 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11: de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Csonka Albert. — Pest- hidegkút (Szent István u.): de. fél 11 Rutt- kai Elemér. — Kelenföld: de. 8 Bottá István. de. 11 Bottá István, du. 6 Kendeh György. — Németvölgyi út 138: de. 9 (úrv.) Kendeh György. — Kelenvölgy: de. 9 Karner Ágoston. — Budafok: de. 11 Karner Ágoston. — Nagytétény: du. 3 Karner Ágoston. — Csillaghegy: de. fél 10 Kaposvári Vilmos. — Csepel: de. 11, du, %

SZÖRVÁNYHIVEKNEK — BETEGEKNEK

Isten dicsőségére való

Szentháromság után 15. vasárnap. — János 11, 1—lí.

L

ázár és testvérei — Mária és Márta — a betániai hajlékkal együtt minden bibliás embernek jóismerőse. Mindnyájan tudjuk, hogy Jézus a kedves családot szerette és mindig szívesen tért be hozzájuk pihenésre is és látogatásra is. Annál meglepőbb, hogy Lázár betegségének hírére nem siet hozzá, hanem két napig várakozik és csak azután indul Júdeába. Mária és Márta üzentek is érte, mégsem siet, hanem vár. Nyilván nagy oka volt rá, de ezt akkor rajta kívül senki sem értette. A magyarázó kijelentés ellenére sem, hogy ti. ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.

A betegségben és minden szenvedésben első és természetes meg-: nyilatkozásunk egy fohász: Uram segíts! Előttünk a legfontosabb a baj elmúlása. Megkívánjuk azt is, hogy minden figyelem, részvét és segítés felénk forduljon. Nemcsak a környezetünké, hanem az Istené is. Baj esetén az egész világon egyetlen fontos dolog van: az én helyzetem megváltozása. A központ a szenvedő ember. A segítés érdekében mozduljon meg az Isten és ember szeretete és ereje. Ez nem is helytelen, hiszen a Szentírás számos helyen biztat a segítségkérésre és ígéri a kegyelmet. Lázár betegsége azonban nem ilyen természetű. Ez nem büntetés, nem próbatétel, mégcsak a környezet hitének próbája sem, hanem az Isten dicsőségének szolgálata'. Lázárnak azért kellett megbetegedni és meghalni, hogy feltámasztása hirdesse mindenki számára nyilvánvaló módon Jézus Krisztus isteni hatalmát. így lett ez a betegség Isten dicsőségének szolgálata. Ilyen szolgálatra nem mindenki alkalmas és Isten nem is méltat mindenkit erre. Isten dicsőségéért való szenvedés a jóbarátnak és a kegyelembe fogadott tanítványnak a kitüntetése és joga. Itt nem a beteg és szenvedő a fontos. Mind jobban eltűnik és mind jobban az Isten dicsősége ragyog fel. Először Lázár volt a központ. Hívták Jézust, hogy segítsen. De ő nem ment, amivel nyilván fájdalmat okozott a kedves családnak. Később lett világos, hogy a kezdeti szomorúság mi-' lyen nagy öröm forrása lett.

TV em minden betegség ilyen. Mi nem tudjuk előre, hogy egy-egy be-' tegség vagy szenvedés bűneink büntetése-e, hitünk próbája-e, vagy Lázár betegségéhez hasonló-e és az Isten dicsőségét szolgálja. Ezt Lázár sem tudta. Ezért minden bajunk először is indítson bűnbánatra. Hitünkben ne rendítsen meg, sőt inkább erősítsen és vigyen az Istenhez közelebbi de gondoljunk arra is, hogy hitben hordozott szenvedésünk másokat hitre indít és ekkor Isten dicsőségét szolgáltuk. Mert Isten az ő kegyeseinek szenvedésével és halálával mások üdvösségét munkálja. Ez Jézus barátainak privilégiuma. Ezt csak hitben járva lehet elfogadni.

Fz az a pont, ahol sokan megtorpannák. A segítő Jézus kell, de az Isten dicsőségét szolgáló szenvedés terhes. Keresztyénségünkhöz pedig ez is hozzátartozik, mert a betegségben és halálban való hívő magatartásunk hitünk megváltása egyfelől, mások hitének erősítése és Isten dicsőségének szolgálata másfelől. Tudod-e vállalni?

Mesterházy Ferenc

Qlxip.(i&L-íiajfuia

HÉTFŐ: — 1. Kir. 2, 2—3. Az Úrnak útjain járni a legnagyobb erősség. KEDD: — Joel 2, 23. Az Úrban való öröm a legjobb vigasság. SZERDA: — Ézs. 58, 8. Az Úrban való világosság gyógyulást szerez. CSÜTÖRTÖK: — Ézs. 2, 3. Az Űr templomához vezető út az igazi út. PÉNTEK: — Zsolt. 18, 23. Az Űr teszi tökéletessé az ember útját.

SZOMBAT: — Ézs. 54, 5. Az Űr Jézus Krisztus, a te Megváltód =* Isten.

S, K.

A LELKIPÁSZTOR SZÓL

Nem adok egy fillért sem...

Ezzel a kijelentéssel utasította el egy egyháztagunk az egyházfenntartói járulékot kérő gyülekezeti munkást.

Szeretnék rámutatni arra, hogy mennyire helytelen az ilyen magatartás.

Az egyházfenntartói járulék fizetésére mindenképpen köteles az az evangélikus, aki az egyháztagségát fenntartani kívánja. Más szóval: ha tudatosan ki nem lép valaki az egyházi közösségből, erkölcsi jogosultsága nincs ahhoz, hogy hasonló kijelentést tegyen. Sajnos igen sok esetben az a helyzet, hogy az egyház fenntartásának terheit nem vállalják a hívek, de amikor szükségük van az egyház szolgálatára, pl. eske- tés, keresztelés, temetés, akkor természetesnek veszik azt, hogy az egyház lelkésze, harangozója stb. rendelkezésükre áll. Azzal is találkozunk, hogy segélyosztáskor ismeretlen — támogatást megtagadó — híveink jelentkeznek.

Jó lenne, (ha az egyház tagjai tudatosítanák maguk számára azt, hogy az egyház pénztáréba befizetett fillérnek milyen sok helye van. El kell oszlatni a gyülekezetekben a „párbérről” megmaradt hamis felfogást. Itt csak felvázolom az olvasó számára, — a filléreket megtagadók számára — egy egyházi költségvetés tételeit, hadd lássák tisztán, mire költi el az egyház a hívek pénzét.

Vannak személyi kiadásaink. Nem lephet meg senkit az a tény, hogy az egyháznak alkalmazottjai vannak. Az alkalmazottakat fizetni kell, Sztk-t, adót stb. Gondolom, hegy testvérünk fel volna háborodva, ha kifizetéskor azzal küldenek el, hogy várjon arra az időre, amikor lesz pénz és akkor ha lesz pénz, majd kifizetik.

Vannak dologi kiadásaink. Lelkészi hivatalt fűteni, világítani, takarítani kell. A templom sem lesz magától

tiszta. Mindenért fizetni kell, meri az egyház sem kap ingyen semmit} egy gyertyát sem, egy seprűt sem...

Testvérünk nem látja meg a kopott templomtornyot? A lehullott vakolatot, a düledező kerítést? Ugyan kinek kötelessége rendbe- hozmi, karbantartani az egyházi épületeket? Testvérünk nem ad egy fillért sem, de ha mindenki ilyen rövidlátóén gondolkodnék, akkor Testvérünk gyermeke már nem találná a lelkészi hivatalt, mert meg- enné az idő.

Mennyi közteher esik egy-egy gyülekezetre? Egyházmegyét, egyház- kerületeket kell fenntartani. Nyugdíjas egyházi alkalmazottak nyugdíjét kell fizetni — 1954. január 1 után nyugalomba vonultak nyugdíj- terhe már az egyházat terheli. —* Testvérem nem ad egy fillért sem; aki megöregedett, pusztuljon!...

Szeretetintézményeinktoen több mint 400 öreg, beteg, ápolásra szoruló gyermek stb. kap otthont, sze- retetet, mert az egyház szeretet- munka, diakonia, vagyis szolgálómunka nélkül nem teljesíti ebben a világban szolgálatát. Mennyien várják az egyháztól azt, hogy kinyújtja feléjük segítő kezét. Szeretetintéz- ményeinknek bizony pénzre is van szüksége, mert amikor vásárolnia kell a kenyeret, a tüzelőt, a mosdószert, stb., nem szeretetért adják} hanem pénzért. Amikor Testvérünk kimondja a kemény szót, nem adok fillért sem, ezeket a szeretet reszoruló testvéreinket is megrövidíti.

Sokfelé folyik szét az a pénz, amelyet egyháztagjaink az egyház pénztárába befizetnek. Meg vagyok győződve arról, hogyha mindenki tudná az ado'tt forintok helyét, szívesen adná. Testvérünket is arra kérem, módosítsa álláspontját és filléreivel járuljon hozzá szeretett evangélikus egyházunk fenti értelemben való fenntartásához.

Erős Sándor