Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-06-17 / 25. szám
Egymás terhét hordozzátok! EGYHAZUNK SZOLGÁLATÁNAK területe szervesen beleszövődik hazánk gazdasági életébe. Legtöbb gyülekezetünk népe földmíves nép és így mindennapi munkájával a mezőgazdaság szolgálatában áll. Egyházunk figyelmével, igei tanításával, szolgálatával ezért az esztendőnek eoben a jelentős időszakában a falusi gyülekezetek népe felé fordul, úgy ahogyan az egész ország figyelme a mezőgazdasági tényezők felé fordul. Nemsokára asztagokba tornyosulnak a kévék, felbúgnak a cséplőgépek és zsákokba ömlik a kenyér drága magva. Mindez érthető, hisz az egész ország gazdasági életének lendületes szolgálatáról van most szó, egy egész esztendő kenyeréről, az ország népének kenyeréről. A betakarításnak, a begyűjtésnek ez a munkája, a közös nagy érdeknek közös nagy munkája. A termelőszövetkezetek munkaterülete a gépállomások szolgáltatásával olyan adottságokkal rendelkezik, melyeknek kiaknázásával a közös ügy érdekében sok munka gyorsabb ütemben valósul meg — de ebből a munkából minden szövetkezés mellett sem hiányozhat soha az egyes embernek egyéni szorgalma, együttmunkálkodási készsége és áldozatos lelkülete. De ebben az időben még az egyéni gazda is túltekint saját portájának kerítésén és saját érdeke mellett magáévá tudja tenni gazdatársa érdekét is. Az összesegítés nagy lendületével közösen végzi el a betakarítás sürgős munkáját, nehogy hirtelen támadó vihar által beázzon félbemaradt asz- tagja. A munka életbevágóan sürgős és ezért ilyenkor nagy jelentősége van az összesegítésnek, összefogásnak, a közös munkának — hiszen 4—5 gazda fogata fél nap el tudja végezni azt, amit egyénileg csak 2 nap tudna asztagra tetézni, fgy születik meg természetszerűleg a közös igyekezet útján minden gazda szívében a másik ember kenyerével való törődés! És így láthatja meg minden gazda a mezőgazdaság fejlődésének útján a szövetkezés fontosságát. AZ EGYHÁZ FELADATA a gyülekezetek életének ebben a nagy, országépítő munkájában is az igei tanítás, a testvéri életre való nevelés marad, úgy ahogyan azt Pál apostol Gál 6, 2-ben ekként fogalmazta meg: »egymás terhét hordozzátok!« Ez az ige a munka közös feladatát, az egymáson segítés szolgálatát, és a szolgálat közös nagy célját világítja meg. A munka feladata a keresztyén ember számára mindenkor az, hogy az emberek életét a maga életével szolgálja. Ezért amikor a munka szolgálattá nemesedik, soha sem hiányozhat belőle a fegyelem, de nem hiányozhat belőle a legjobb erőnek, tudásnak, a segítő készségnek odaszánása, odaszentelése, odaadása, odaáldozása sem. Valóban szolgálattá a munka így mindenkor csak a szeretet által lesz, úgy ahogyan ezt gyülekezeteink életében sok helyütt örvendetesen tapasztaljuk is. Ebben a szolgálatban az ember kilép szeretetével az önzés medréből és munkája a másikon segítés örömévé magasztosul, fgy tudja az egyes ember egyéni érdekét alárendelni a közös nagy érdek szolgálatának. És ekkor az egyes ember már nemcsak a mag kenyerével törődik, hanem gondol a másik kenyerével, megélhetésével és boldogulásával is. Ezzel a lelkűiéitől helyt tud állni a másik emberért akkor is, ha munkatársa megrokkan, megbetegszik, ha erőtlenné vált kezéből kihull a munka szerszáma. De ezzel a lelkülettel szolgálata fegyelmező erővé lesz mindenkor a mellette lazsáló, magát a munka feladata és terhe alól kivonni akaró embertárs életében. A keresztyén ember szolgálata önfegyelmező és nevelő egyszerre! A MUNKA KÖZÖS NAGY CÉLJA a mindennapi kenyér bírásának boldogsága. Tudjuk, hogy az ige és az ember élete — az eszme és a gyakorlat között van törés. Ez a törés, ez a beárnyékolódás az emberi élet gyarlóságának vetülete. S innen van az, hogy a szorgalmas, becsületes, szeretet- ben áldozatos embereknek munkaterületén mindig meghúzódnak önző, számító, kényelmet szerető, a meg nem érdemelt béren és kenyéren élősködő emberek. Ezért mondja az ige: »méltó a munkás az ő jutalmára!« Lk 10, 7., de ezért veszi ajkára Pál az ítéletes szót is: »aki nem akar dolgozni, ne is egyék!« 2. Tessz. 3, 10. Mi keresztyén emberek Isten igéjéből küldetést kaptunk az örökélet szolgálatára. De ennek az örökéletnek mindenkor van földi vonatkozása is. Ezért mondotta Luther: »Mi keresztyének testvérek vagyunk és egyik nem hagyja cserben a másikat. És ezért egyik sem lehet olyan lusta és szemtelen, hogy munka nélkül ráhagyná magát más vagyonára és munkájára és hogy a másik tulajdonát akarná fogyasztani.« A munka közös feladata, az egymáson segítésnek szolgálata és a szolgálatnak közös nagy célja hadd világosodjék meg egyházunk szolgálatán keresztül egyházunk népének szívében a mindennapi kenyérért folyó nagy, lendületes, becsületes és áldozatos munkájában — a szövetkezés önkéntes elhatározásának idején: egymás terhének hordozására! ________________ Rusznyák Ferenc Az Egyházak Világtanácsa egyházközi segély konferenciája Az Egyházak Világtanácsa egyházközi segély konferenciáját most tartották meg a svájci Les Rasses-ban. A konferencián a különböző egyházaknak mintegy 150 képviselője jelent meg a világ minden részéből. Mint jelentettük, a magyar egyházak részéről Bereczky Albert református püspök és Kádár Imre konventi főtanácsos vett részt a tanácskozásokon. A megbeszélések az egyházközi segély-osztály igazgatójának, Leslie Cooke-nak jelentésével kezdődtek. 1950 óta mintegy 35 millió dollár értékű természetbeli és készpénzsegélyt juttatott az egyházközi segélyszolgálat a rászoruló egyházaknak. Jelenleg a segélyösszegek zömét az ázsiai és afrikai egyházaknak juttatják. A tanácskozás fő témája »Az egyház missziója és az egyházközi segély'« volt. Több előadó foglalkozott a kérdés különböző oldalaival. Felszólaltak a konferencián az Egyesült Nemzetek egészségügyi szervezetének, továbbá a menekültügyi szolgálatnak a képviselői is. Az elmúlt évben mintegy 46 millió dollár értékű segélyt juttattak a különböző egyházak az egyházközi segélyosztályon keresztül elsősorban az ázsiai és afrikai missziói egyházaknak, továbbá azoknak az egyházaknak, amelyek gyors társadalmi változások, vagy természeti csapások következtében nagyobb értékű segélyezésre szorultak. Komoly segítséget juttatott az osztály a világ különböző részein élő menekülteknek, elsősorban az Izrael államából elmenekült és máig is nagy nyomorban élő arab menekülteknek. Fontos része volt a konferenciának a nemzetközi missziói tanács és az egyházközi segélyosztály tevékenységének összhangba hozása. Külön bizottság foglalkozott az európai kisebbségi egyházak és a kelet-európai egyházak szükségleteivel. Az albizottságok egyenként vizsgálták meg az egyes országok egyházainak helyzetét s megfelelő ajánlásokat fogadtak el, amelyek az egyházközi segély igazgatótanácsa elé kerülnek. A tanácskozások rendjén Bereczky Albert püspök ismertette a Magyar Református Egyház anyagi helyzetét. Az Egyházak ViSágtanácsa sajtójából Az Egyházak Világtanácsa tájékoztató szolgálata az alábbi jelentést tette közzé: »Bereczky Albert, a Magyar Református Egyház püspöke és dr. Kádár Imre, a Hungarian Church Press szerkesztője június 2—4-én meglátogatták az Egyházak Világtanácsa genfi központját, hogy átbeszéljék a központi bizottság nyári mátraházi, magyarországi ülésének ökumenikus megszervezését. Magyarország több mint 2000 helyi protestáns gyülekezete nagy érdeklődést tanúsít a Központi Bizottság ülése iránt, amely július 28— augusztus 5-ig Mátraháza üdülőhelyen fog lezajlani. A magyarországi látogatók elmondották a Világtanács tisztviselőinek, hogy a magyarországi református, evangélikus, methodista és baptista egyházak július 1-én külön ökumenikus nap megtartását szervezték meg. A nyári ülés fő témáival »A prozelitizmus és a vallásszabadság« és »Az egyházak és a felelős nemzetközi társadalom felépítése« kérdéseivel az egyes helyi gyülekezetek tanulmányi csoportjai már foglalkoznak. »A magyar gyülekezetek úgy érzik, hogy a Központi Bizottság tagjai nemcsak a Magyar ökumenikus Tanács vendégei, hanem a helyi gyülekezeteké is« — mondta dr. Kádár. — »A helyi gyülekezetek már hosszú hónapok óta imádkoznak a Központi Bizottság ülésének a munkájáért, amelyet tanulmányoznak és amelynek a költségeire külön gyűjtést is rendeznek.« Több gyülekezet önnön kezdeményezéséből külön felajánlást is tett. Mások fa és textil iparművészeti tárgyakat készítenek, hogy azokat felajánlják a mátraházi ülésre az egész világból érkező egyházi delegátusoknak. Néhány helyi gyülekezet vidékének sajátos étel-különlegességét óhajtja a gyűlésre elküldeni. »A Keresztyén Egyházak Egysége« a július 1-i ökumenikus nap fő témája. Hogy gyülekezeteiket a Központi Bizottságban megvitatásra kerülő kérdésekről tájékoztatni tudják, a lelkipásztorok kis tanulmányi csoportokban jönnek össze 20—100 gyülekezet képviseletében. A kérdések teológiai hátterét és a gyakorlati következményeket is megvitatják és tájékoztatják felőlük a gyülekezeteket. Augusztus 5-én, vasárnap az egész világ egyházainak mintegy 60 képviselője prédikálni fog a helyi gyülekezetekben — a nagy városok és a kis falvak templomaiban. Július 29-én, vasárnap Budapesten külön ökumenikus istentisztelet lesz, amelyre az egész Központi Bizottság meghívást kapott. A gyülekezetek részéről megnyilvánuló nagy érdeklődés a magyar egyházakban az Egyházak Világtanácsa dolgai iránt már 1954-ben is észlelhető volt, amikor a Világtanács Evanstonban, az Egyesült Államokban tartotta meg nagygyűlését.« Isten műhelyében a keresztyén együttélést tanuljuk Püspökeink a tokorcsi templom felszentelésén Egész egyházunk szíve ott volt június 10-én a tokorcsi gyülekezetben, amely új templomának felszentelését ünnepelte. A tokorcsi evangélikus gyülekezetről 1840 óta van híradásunk, de 1824- ben már állott egy kőharangláb és abban már szólott a mostani harang, melyet 1656-ban öntöttek. Ki tudja, mióta hívja e harang a tokorcsi népet igét hallgatni, imádkozni? Az ősi kis harang minden kondulása a templomépítés munkájára ösztönözte a celldömölki anyaegyházközséghez tartozó. kis gyülekezet - buzgó népét. 1954. március 14-én a templomtelekre hordott kövek között istentiszteletet tartottak, hogy Isten igéjével és könyörgéssel foghassanak a nagy munkához. Április 5-én megkezdték a kőművesmunkát és mint a fecske a fészkéhez, innen és onnan hordták össze az anyagot: a hiányzó követ Miskéről, téglát Jánosházáról, cserepet Sopronból, épületfát Simo- nyiból, templomablakokat Veszprémből. Június 10-én délelőtt gyönyörű kora nyári napsütésben érkezett To- korcsra D. dr. Vető Lajos és D. Dézsán/ László püspök, Tessényi Kornél püspöki titkár és Turcsányi Károly kerületi lelkész kíséretében. A püspököket Józsa Márton celldömölki lelkész köszöntötte a templom előtt. D. dr. Vető Lajos püspök ünnepélyesen megnyitotta a felszentelendő templomot, s az pillanatok alatt zsúfolásig megtelt. A püspök 2. Kor 6, 16 alapján mondott templomszentelő beszédet. Szólt arról, hogy milyen drága Isten igéje számára is a templom. S Isten népe minden időben hittel, szeretettel, ésszel és a legnagyobb értékek odaáldozásával építette a templomot. »Áldássá a templom akkor lesz, ha műhellyé lesz, melyben szünet nélkül épül az élő kövekből összeilleszkedő templom. Ahogyan a gyülekezet összegyűjtötte a templomhoz szükséges anyagot, úgy hívja, gyűjti Isten is az ö igéje által az élő köveket. Nekünk mindjobban meg kell tanulnunk együtt élni, mert senki közülünk nem mondhatja, hogy tökéletes ezen a téren. Sok önmegismerésre, a bűnbocsánat elfogadására, erőre, tanulásra van szükségünk. Á templomban folyó ilyen munka csak áldásos és hasznos lehet hazánk és a világ számára« — mondotta Vető püspök. Ember nem hozhatja el Isten országát, de ahol vannak emberek, akik békében együtt élni kívánnak, akkor ez jeladás a megígért Isten országáról. Ezután Józsa Márton, a celldömölki anyaegyházközség lelkésze mondott beszédet a vasárnap evangéliuma: Lk 14, 16—24 alapján. Az istentisztelet után ünnepi közgyűlés volt, melyen a gyülekezet felügyelője köszöntötte a püspököket és jelenlevőket, Józsa Márton lelkész pedig ismertette a templomépítés történetét. Az egyházmegye nevében Fülöp Dezső esperes szólt. Mesterházy Sándor kemenesmihúlyfai lelkész a ke- menesaljai gyülekezetek nevében, Balog Lajos presbiter a celldömölki református egyházközség nevében beszélt. D. Dezséry László, a Déli Egyház- kerület püspöke szavait Lk 6, 31 és következő verseihez fűzte. »Ez az a gyülekezet — mondotta —, amelyet nem vakok vezetnek, hogy gödörbe essen, a mostani élet magaslatán áll. Rajta példázódnak a mai kérdéseink. Itt együtt épül az egyházunk élete a kialakuló újfajta gazdasági és társadalmi élettel. To- korcs tavaly termelőszövetkezeti községgé lett és így fejezte be templomépítését. Tokorcs jellé lett,, hogy Isten megadja nekünk küldetésünket e mostani nemzedékben. Ezt a hivatást végre lehet hajtani. Isten nem engedte el a kezünket. Egyház és nemzet jövője nem ellentétes, hanem együtt van adva számunkra és összetartozik hitben való megmaradásunkkal, hogy becsületes magyar emberekként éljünk. Korunkat életünk megjavításának erős szándéka feszíti. Isten az egyháznak azt az utat adta és ezután is adja, hogy úgy cselekedjünk atyánkfiaival, ahogyan szeretnénk, hogy ők is velünk cselekedjenek.« A püspök végül azt kívánta, hogy a »gyülekezet barátságos környezetben élhesse életét, kedvességet találhasson az emberek előtt és az Ür szaporítsa sorait az üdvözülőkkel«. Végül Fodor Lajos gondnok. adott kifejezést Isten iránti hálájának azért, hogy az új templomot a gyülekezet használatba veheti. Köszönetét mondott Schulek Tibor komáromi lelkésznek és feleségének az oltár, szószék művészi tervéért, amelyet Nagy Tóbiás Éva kivitelezett. A templom belső tere rendkívül szép; A tokorcsi templomszentelés után D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry püspök felkereste a Győrtől hét kilométerre fekvő, a nagybaráti anyaegyházközséghez tartozó ménfőcsanaki filiát. D. Dezséry László püspök hirdette az igét az istentiszteleten. Istentisztelet után a püspökök a presbitériummal tanácskozást folytattak; Még aznap ellátogattak Nagybarátra is Laborczi Zoltán lelkészhez. Tessényi Kornél Példamutató cselekedet Isten igéje a keresztyén embert arra ösztönzi, hogy fáradhatatlanul keresse és cselekedje a jót. A keresztyén életet ez teszi képmutatás nélkülivé Isten és emberek előtt egyaránt. A helyes keresztyén magatartás az, hogy a jót önmagáért, minden aggályoskodás nélkül cselekednünk kell. A felismert jó követésére elkötelezettek vagyunk akkor is, ha még nincs mindenki velünk egy véleményen, aminthogy senkit sem ment saját bűne alól az, hogy más is elköveti. Keresztyén kötelességünk az, hogy amit az ige próbáján jónak felismertünk, azt cselekedjük, nem várva arra, hogy mindenki egyetértsen velünk. Az ilyen cselekvés ugyanis ösztönző példa lehet másoknak és az ingadozókat hamarosan cselekvésre buzdítja. Az egyes keresztyénre vonatkozó ilyen keresztyén meggyőződésünk igazság az emberi közösségek életében is. Most a nemzetközi élet egyik eseményével kapcsolatban gondolhatunk arra, hogy a népek együttélésében is megáll ez az igazság. Az emberiség mai középponti problémájának, a béke kérdésének első gyakorlati lépése a leszerelés megoldása. Ennek szükségességét nemcsak a népek ismerték fel, hanem az államok is sokszor hangoztatják. A nemzetközi tárgyalásokon, mindezideig a kérdés mégsem oldódott meg. Mint ismeretes, a Szovjetunió ennek eilet nére hozzálátott saját haderejének csökkentéséhez. Az az üzenet, amelyet a szovjet kormányfő most a nyugati államok vezetőihez intézett, arra hívja fel őket, hogy kövessék ezt a példát és addig is, amíg a leszerelés kérdésében elvi megegyezés jön létre, a gyakorlatban cselekedjenek az országok úgy, amint azt jónak látják és mondják. A példa követésére van szükség és ez nagymértékben jó hatással lesz a további enyhülésre, a népek megnyugvására és a béke fennmaradására. A cselekvés sora most a nyugati hatalmakon van. Azokon az országokon, amelyek a keresztyén nyugat névre igényt tartanak. Ezeken az országokon a sor, hogy megmutassák: a békéről és a leszerelésről elmondott szavaik nem üres frázisok s a keresztyénségük sem képmutatás, Mutassák meg most keresztyénségü- ket abban, hogy ebben a nagy nemzetközi kérdésben jót cselekszenek, nem várva azt, hogy az egész világ egyszerre cselekedjék, hanem a megkezdett jó példát újabb példaadással tetézve. „Igyekezzenek jó cselekedettel elöljárni azok, akik Istenben hívőkké lettek" (1113,8.)
