Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-05-27 / 22. szám
„Légy hű mindhalálig!” Nagy események TVemrégen vettem meg gyermekeimnek ifjúsági kiadásban Cervantes! híres regényét, Don Quijóté-t. A teljes kiadás, melyet Győri Vilmos volt Deák téri evangélikus lelkész fordított le spanyolból és amely ebben az évben ismét megjelent, még hosszadalmas és nem nekik való. A Radnóti Miklós fordításában pompás illusztrációkkal kiadott, szép kiállítású ifjúsági elbeszélést azonban nagy lelkesedéssel olvasták. Magam is végig lapoztam és felelevenítettem gyermekkori emlékeimet a búsképű lovagról, aki a letűnt középkori lovagvilág emlékeitől elkáprázva, néhány rozsdás páncélt kifényesített és a szegények oltalmazójaként kalandos portyára indult vén gebéjén; szélmalmokkal harcolt, a valóságot makacsul tagadta egy képzeletbeli álomvilág érdekében. Végén mégis ráébredt a valóságra, új felismerésre jutott, megtalálta azt a kincset, mely boldoggá tehette volna az életben — az értelmet. Erre azonban csak halálos ágyán került sor. Lapozgatom a könyvet. Éppen azt a képet nézem, melyen nekiszegzett ! kopjával ráront a szélmalomra, mert valami embertelen óriásnak nézi. | Lapozgatom és közben idei konfirmandusainkra gondolok. Megpróbálom leírni nekik, szüleiknek és a gyülekezetnek azt a néhány gondolatot, amely i eszembe jutott. Először is azt kell elmondani, hogy Pál apostol, mikor a fiatal Ti- ' motheust Jézus Krisztus jó vitézének nevezte, valami egészen másra gon- i dolt, mint a szélmalom-harcot folytató búsképű lovagra. Ha elolvassuk j Timótheushoz írt mindkét levelét, abból az tűnfk ki inkább, hogy olyan ! ifjú keresztyénre gondol, aki vitézül állja meg helyét a földi életben, aki ! nem a bizonytalan gazdagságban reménykedik, hanem az élő Istenben, aki megerősödött Jézus Krisztus kegyelmében és nem szégyelli az Ő bizonyság- tételét, akiben képmutatás nélküli hit él. aki példája a hívőknek magaviseletben és szeretet ben, aki minden jócselekedetre felkészíttetett. J ézus Krisztus jó vitéze a hit szép harcát harcolja a képmutatás, gyávaság, kapzsiság, fegyelmezetlenség, önzés és minden olyan bűn ellen, amely akadályoz a jó cselekvésében. A konfirmációban halálos csapást mér Isten a bennünk levő, álomvilágban élő, szélmalom-harcot folytató, a társadalomban helyét és feladatát nem ismerő »búsképű lovagra«, mert a konfirmáció a keresztséghez, a keresztyén élet forrásához vezet vissza, ahol a Kiskáté tanítása szerint a bennünk levő régi embernek naponkénti bűnbánat és töredelmesség által meg kell halnia minden bűnnel és gonosz kívánsággal együtt és naponként kell feltámadnia annak az új embernek, aki Isten előtti igazságban és tisztaságban él. Az ó-ember halála és Jézus Krisztus jó vitézének előállása nélkül a konfirmáció csak kegyes »középkori« szokás, egy álomvilág megőrzése gyermekeink számára. Mikor gyermekeink először térdelnek az oltárhoz és először veszik az ■■ Or szent vacsoráját, akkor azért kell imádkoznunk, hogy meg ne szűnjék életünkben a hitnek ez a szép harca. Azzal a reménységgel kell imádkoznunk, hogy hitük nem gátolni, hanem segíteni fogja őket abban, hogy a világban megtalálják helyüket, hogy áldássá legyen életük mindenki számára. \/Tikor Pál apostol Jézus Krisztus jó vitézének fegyvereiről ír az Efézus- beliekhez írott levél 6. részében, akkor többek között megemlíti az üdvösség sisakját is. A hitben való megerősödés nem az értelemnek, a gondolkodásnak a kikapcsolását jelenti, sót inkább segítséget ad arra, hogy értelmünket önállóan, szabadon és felelősséggel tudjuk használni. Az üdvösség sisakja megoltalmaz minden hóborttól, valóságot tagadó álmodo- j zástól, az értelem nélkül folytatott élettől, vagyis mind attól, ami Don j Quijótét szerencsétlenné és búsképű lovaggá tette. Az üdvösség sisakja mellett Pál apostol a szívünk melegét és elevenségét védő igazság mellvasát is megemlíti. Hány ifjú élete siklott ki, bukott el azon, hogy a szíve kihűlt és az értelme beforrósodott! Jézus Krisztus jó vitézének szívét maga Isten őrzi és tartja melegen és maga Isten őrzi meg minden forrófejűségtől és teszi képessé arra, hogy hideg fővel tudjon gon- [ dolkozni és tájékozódni az életben. Milyen biztatás ez azok számára, akik ; félnek az önálló gondolkodástól és milyen biztatás azok felé, akik félnek \ az üdvösség sisakját felcsatolni, mert félnek Isten igéjének elménket is i megújító, megtisztító és fegyelmező erejétől. TJefejezésül emlékeztetni szeretnénk a Konfirmációs Káté IV. leckéjére. Ebben a leckében a keresztség ajándékairól van szó és egy vázlatos képet láthatunk arról, miként kísérelte meg a híres magyar származású Dürer Albert Jézus Krisztus jó vitézének ábrázolását. Dürer képién az állig fegyverbe öltözött, céltudatosan előre haladó lovag körül két szörnyű alak ólálkodik. Kísérik és kísértik. Az egyik a lejáró homokórát tartja szeme elé. a hiábavalóságot prédikálja, ez a halál. A másik horgas szigonyéval üldözi és azzal rémíti, hogy nincs kibontakozás az elkövetett bűnökből. Ez is a hiábavalóságot prédikálja. A kissé furcsa kép a káté következő tanításával kapcsolatos: »Bár a keresztségben Isten gyermekévé lettem, kísértenek a bűnök. De hiszem, hogy a keresztségben Isten kegyelmébe fogadott és naponta segít igéjével és Szemléikével.« Jézus Krisztus jó vitéze a kísértésnek naponkénti leküzdésével halad előre. Nem kell elbuknia. Van jó fegyvere és pajzsa. Lehet, hogy a Dürer által megrajzolt két torz alak ma idegenszerűen hat ránk és a középkor szemléletét tükrözi, de az az ifjú, akit Isten konfirmált a hitben, aki keresztyén életet akar folytatni, előbb- utóbb felfedezi maga körül a hiábavalóság prédikálóit, ezt a kísértő kísé- ! retet. Nem vetődik-e fel gyakran if jakban és leányokban a kérdés: érdé- i mes-e küzdeni, érdemes-e egyáltalán jónak lenni? Egy fővárosi ház falán i egyszer ez a gyermekkéz-írta kréta-firka állott: »Hülye, aki jó.« Hozzuk ezt összefüggésbe a Konfirmációs Káté utolsó kérdésével, amely arról szól, hogy aki hitben él, az Jézus Krisztus egyházához hűséges. — Engedelmes állampolgár és szereti hazáját. — Minden ember iránt jóakaratú. — Örömest együtt munkálkodik mindenkivel, ha ezzel az emberek közti egyenlőséget, békét, az emberek jólétét és szabadságát előbbre lehet vinni. — Becsületes. munkás életet folytat. — Szívesen hoz áldozatot másokért. — Ilyen életfolytatás kiinduló pontja a keresztség, a Jézus Krisztusba vetett hit. E mellé a hit mellé és az ebből következő életfolytatás mellé akar odatolakodni szüntelen az elébb említett rövid mondat: »Hülye, aki jó«. Ivassuk csak el Móricz Zsigmond gyönyörű regényéből a debreceni " kisdiáknak, Nyilas Misinek küzdelmes történetét. Ennek a regénynek a címe: »Légy jó mindhalálig«. Mi lett volna, ha Nyilas Misi az említett krétafeliratot tette volna életprogramjává. Nem helyesebb-e ennél az, amit Luther Márton tett, aki úgy látszik, szintén szeretett krétával írogatni. Ö nehéz óráin, súlyos kísértései között ezt írta fel asztalára: »Baptisatus sum« — meg vagyok keresztelve. Ezzel arra figyelmeztette és emlékeztette magát, hogy élete Jézus Krisztus tulajdonában van, aki őt magáévá tette, hogy egészen az Övé legyen, az ő országában öalatta éljen. A konfirmáció ünnepe nemcsak a gyermekeket, hanem a szülőket és az j egész gyülekezetei arra figyelmezteti, hogy Isten bennünket meg nem szűnik konfirmálni, erősíteni ebben a hitben. Ezek után már csak a Móricz Zsigmond regényének címét ihlető bibliai igét kell leírni az egyik legismertebb és legszebb konfirmációi igét; »Légy hű mindhalálig és néked adom j az élet koronáját«. Benczúr László i A PÜNKÖSDI ÜNNEP alkalmából templomainkban megújult erővel imádkoztak gyülekezeteink az az emberiség egységéért, a megbékélésért s azért, hogy az egyházak jól és áldásosán végezhessék azt az Istentől kapott feladatukat, hogy a maguk módján és szolgálatával is elősegítsék ezt az egységet és megbékélést. Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete is szólt erről, állást foglalva a józan meggondolás, a tárgyalások mellett és az erőszak ellen, az egész világ békéje mellett, az emberiség egysége mellett. A keresztyének ezekért a dolgokért nem úgy imádkoznak, mint valami, szinte elérhetetlen távolban levő dolgokért, hanem mint amit Isten kegyelmének ajándékából nemcsak kéréseink, de hálaadásunk tárgyává is tehetünk. Éppen pünkösd hetében, amikor — remélhetőleg világszerte — a Lélek tüzétől új erőre kapott a keresztyének könyörgése a békéért, a nemzetközi élet újabb örvendetes eseményeinek lehettünk észrevevői. NÉHÁNY NAPPAL pünkösd előtt a sajtó útján elterjedt annak híre, hogy a Szovjetunió újabb 1 200 000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát, leszereli a Németországban állomásozó haderejének egy részét, megszüntet katonai kiképző intézeteket és feloszlat haditengerészeti egységeket. Mindezt akkor, amikor más hatalmak tovább folytatják a fegyverkezési hajszát. Mindezt akkor, amikor a Szovjetunió múlt évi 600 ezer főnyi leszerelése válasz és viszonzás nélkül maradt a nyugati hatalmak részéről. Mindezt akkor, amikor az ENSZ kereteiben folyó leszerelési tárgyalások csak ígérik az eredményeket, de még nem adják. A pünkösdöt megelőző napokban nemcsak ilyen örvendetes és hálára indító tények hírével találkoztunk. Egy olaszországi evangélikus hetilap beszámol arról, hogy japán szülésznők Hirosimában országos kongresz- szust tartottak és ott megdöbbentő adatokat hoztak nyilvánosságra az 1945-ös atombomba-robbantások szörnyű hatásairól. Nagaszakiban az atombomba ledobása előtt nagyon csekély volt az abnormis születésű gyerekek száma. Az atombomba ledobása óta számbavett 9 évben született több mint 30 ezer gyerek közül 4282. tehát minden hetedik abnormis volt. 471 halva született, 181 terhességet a normális idő előtt meg kellett szakítani. 3630 szülés rendellenes volt. Ezek közül 1046 gyermek született degenerációval a csontfelépítésben, izomzatban, vagv az ideg- rendszerben. 429 gyermek torzul fejlődött szagló és halló szervekkel, 254 torzul fejlődött ajakkal vagy nyelvvel, 59 farkastorokkal, 243 torzul képződött aggyal, 25 agyvelő nélkül. 8 gyermek szem- és szemüreg nélkül. EZEK A MEGDÖBBENTŐ számok bizonyítják, hogy az atomenergiával való visszaélés milyen borzalmas lehetőségeket rejt magában az emberiség számára. És mégis, ugyanezen a héten arról is olvasnunk kellett, hogy a nyugati hatalmak folytatják a Csendes Óceánon hidrogén- bomba-kísérleteiket... A keresztyének békét, megértést, lefegyverzést, egészséges és boldog gyermekeket, nyugodt jövendőt akarnak és ezért imádkoznak. A szüntelen imádkozás mellett pedig kövessünk el mindent a magunk helyén, hogy a világ megbékéljen és az emberi élet egyre szebb és jobb legyen. ________ ES TE Immár megágyazott a tűnő nap magának: szőnyeg-derékalja a mező, s rajt* a fák nagy bolyhok; lábain fonódnak sűrű árnyak, két összefont kezén Iidérc-sor táncol át. Bársony homályba vész csípője, törzse, karja, j Válla két messzi domb. Arca még ébren ég, s tűz-iistÖkű fejét a hegy hátára hajtja, míg méltóságosan behunyja fény-szemét. Bodrog Miklós I Á templomban megtanuljuk, hogyan lehet az élet beszédét a mindennapi életben megvalósítani D. dr. Vető Lajos püspök a gyúrói Pünkösd vasárnapján ünnepi istentiszteleten emlékezett meg a gyúrói gyülekezet templomszentelé- sének százéves évordulójáról. Az ünnepi istentiszteleten D. dr. Vető Lajos püspök prédikált Jn 14, 23—31 alapján. »A keresztyén ember sohasem lehet megelégedve önmagával —- mondotta —. Meg kell tanulnia békességben élni. Ez nem könnyű. Ezért mondja Jézus, hogy akik Öt követni akarják, vegyék fel az ő keresztjét. Saját életünket a jó szolgálatába kell állítani. Mindig azt kell kérdezni önmagunktól, mi jót tehetnénk, hol segíthetnénk, hol tudnánk segíteni, enyhíteni az emberi együttélés nehézségein és egy jobb életet építeni. Örömmel gondolunk arra, hogy a mostani pünkösdöt a béke felé való komoly előhaladás időszakában ünnepelhetjük.« »A templomnak az a nagy jelentősége, hogy benne az élet beszédét halltemplom centenáris istentiszteletén hatjuk és megtanuljuk, hogyan lehet az élet beszédét a mindennapi életben megvalósítani.« »Kérem Istent — fejezte be beszédét a püspök —, hogy vezesse ezt a gyülekezetei ebben a templomban és ezzel a templommal és a benne hirdetett élet beszédével helyes keresztyén emberi életre.« Az istentisztelet keretében Zoltán László lelkész ismertette a templom történetét, megemlékezve arról, hogy az elmúlt háborúban a templom rendkívül súlyosan megrongálódott. »Fáradhatatlanul harcolunk a békéért, mert a háború ördöge nem alszik és egy modem háború nemcsak a templomunkat pusztítaná el, hanem az életünket is.« — mondotta, majd Isten áldását kérte egyházaink békemunkájára. Az istentiszteleten Turcsányi Károly egyházkerületi lelkész úrvacsorát osztott, délután pedig Tessényi Kornél püspöki titkár prédikált, Országos Esperest Értekezlet Május 16—17-én Országos Esperesi Értekezletet tartottak D. Dezscry László püspök elnökletével az idei egyházmegyei közgyűlések előkészítése céljából. A kétnapos értekezleten résztvett D. dr. Vető Lajos püspök és Grünvalszky Károly főtitkár is. Az értekezlet fő erejét a gyülekezetek arányosítására fordította. Egyházmegyéröl-egyházme- gyére megbeszélték azokat a területrendezési elveket és rendelkezéseket, amelyek a közgyűlésen sorra- kerülnek. A gyülekezetek területének arányosabb elosztására nézve magukból a gyülekezetekből érkezett sok javaslat és elég számottevő országos Híretekben az a gyülekezetarányosítás, amely még ebben az esztendőben megtörténik. A gyülekezetekből érkezett javaslatokat az egyházmegyei lelkészi munkaközösségekben is megtárgyalták s az esperesek így valamennyi érdekelt véleményt ismerve tudták az egyházmegyei javaslatokat előterjeszteni. A terület-átcsatolásokra vonatkozó terveket az egyházmegyék között is összehangolták. Az értekezleten az egyházmegyei közgyűlések idejét folyó évi június—július hónap fordulójának napjaira tervezték meg. Május és június hó folyamán hívják össze azokat az egyház- községi közgyűléseket, amelyek határozni fognak a gyülekezetek közötti területrendezés kérdéseiben. A most elkészített esi a gyülekezetek javaslataira támaszkodó országos terv egész sor gyülekezetét erősít meg olyan területekkel, filiákkal, illetve szórványokkal, amelyeknek elcsatolása során a kibocsátó gyülekezet ereje kétségtelenül tovább biztosítja az egyházközségi háztartási biztonságot. A lelkészek szolgálatának, szolgálati igénybevételének aránytalanságai is sok helyen megszűnnek, különösen a szórványokban. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉGNEK a tagegyházakhoz küldött körlevele elmondja, hogy a kolumbiai protestáns üldözés egyre súlyosabb helyzetet teremt. »A protestánsoknak most kell szembenézniük a legnagyobb nehézségekkel az 1948-ban elkezdődött üldözés óta« — írja a körlevél. — Április második felében harminc protestáns templomot zártak be és hét kolumbiai lelkészt vetettek börtönbe. Az erőszak valamennyi formája ismét megjelent: lövöldözések, bántalmazások, pénzbírság, stb, A kolumbiai evangéliumi szövetség vezetősége valamennyi hívéhez sürgős ima- és böjtölési felhívást bocsátott ki 1956. május 13-ra. AZ AMERIKAI Egyházak Szövetségének elnöke, dr. E. C. Blake, egy négerekből álló metodista gyülekezethez intézett táviratában kijelentette, hogy a faji megkülönböztetés ellentétben áll a szeretet evangéliumával és az emberek közötti testvériséggel. Az elnök biztosította a faji üldözés áldozatait együttérzéséről és a Szövetséghez tartozó egyházak segítő készségéről. Hasonló nyilatkozatot tettek a presbitériánus egyházak vezetői és a quaekerek szervezete is. — Mindezek az örvendetes nyilatkozatok nem feledtethetik azonban, hogy az Egyesült Államok déli részének legtöbb »fehér« gyülekezete megkerüli a faji kérdés megoldását arra hivatkozva, hogy az egyházat és a politikát nem szabad összekeverni s mert az egyházat némi tekintetben a középosztálybeli fehérek klubjának is tekintik és ezért szívesebben kitérnek a kényes kérdés elől. A NÉMETORSZÁGI Evangéliumi Szövetség április végén tartotta Bensheimben (Németország) konferenciáját, melyen több külföldi protestáns egyház képviselője is megjelent. A különböző országokban élő protestantizmusnak helyzetéről szóló jelentések a mindenütt megélénkülő római katolikus aktivitásról számoltak be. Ennek feltűnő célja a mindenkori állami törvényhozást összhangba hozni a római katolikus kánon joggal és így tenni szert hatalmi pozíciókra. A protestantizmus szétszakadozottságára tekintettel kívánatos, hogy kidolgozzák a közös eljárás módjait. Az egyházak, amelyek hasonló kérdésekkel küzdenek, sokat tanulhatnak egymástól. A konferencia elhatározta a kölcsönös tájékoztató szolgálat fenntartását. Az európai protestantizmus kétségkívül nehéz kérdések előtt áll, a kapcsolatok szorosabbra fűzésére van szükség. AZ ANGLIAI Coventry város a háború folyamán a német repülőtámadások következtében rendkívül súlyos károkat szenvedett. Teljesen elpusztult középkori eredetű székesegyháza is. Az újjáépítendő székesegyház alapkövét a közelmúltban ünnepélyes keretek között helyezték el. A templomba beépítik a régi épület maradványait is. Egyik kápolnáját a keresztyén egységnek szentelik. Az ünnepélyen a német- országi evangélikus egyház képviselőt is jelen voltak. Dr. Bardsley coventry-i püspök alapkőletételt beszédében az újjáépítendő templomot intő jelnek nevezte, amely arra emlékeztet, hogy a világban nem a gonosz háborúké az utolsó szó. „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját"(jei2,io.)
