Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-05-27 / 22. szám

% EVANGÉLIKUS ÉLET Niemöller együázelnököt Pozsonyban, * Griiber prépostot Prágában díszdoktorrá avatták Niemöller Mártont, a pozsonyi evangélikus teológiai fakultás dísz- doktori címmel tüntette ki. A dísz­doktori oklevelet Niemöller Márton május 19-én vette át ünnepélyes ke­retek között. Az új pozsonyi dísz- doktort a magyar protestáns egyhá­zak és a magyar Ökumenikus Ta­nács nevében táviratban köszöntötte D. Bereczky Albert református püs­pök és D. dr. Vető Lajos evangéli­kus püspök. Griiber Henrik dr. berlini evan­gélikus prépost (esperes) a prágai Cómenius fakultástól május 12-én díszdoktori oklevelet kapott. Grüber prépost világszerte híressé tette ma­gát azáltal, hogy a hitflerizmus ide­jén hatalmas szervezetet létesített az üldözöttek védelmére és támoga­tására. A híres Grüber-iroda száza­kat mentett meg a pusztulástól. Grüber emiatt öt évet töltött hitleri koncentrációs táborban. Kiszabadu­lása után erőteljesen bekapcsoló­dott a világ békéért folyó munkába s legutóbb Stockholmban mondott figyelemre méltó beszédet az egyházi békeharcról. A magyar protestáns egyházak képviseletében református részről: Péter János püspök, evan­gélikus részről: D. dr. Vető Lajos püspök vett részt az ünnepségen. A magyar protestáns egyházak nevében Grüber prépostot Vető püspök kö­szöntötte. PÁL LEVELE A RÓMABELIEKHEZ Bűnösök mentsége — 3, 1—20. ’VT an-e mentsége a bűnös embernek? T Ez a kérdés bukkan fe' a ró- mabelíekhez írott levél nagy vitája során. Két ellenvetés szegeződik Pál­nak. Az egyik: Hát nincsen semmi haszna, előnye annak, ha valaki »zsi­dó«? Ha valaki beleszületik az egy­házba, örökli szinte a keresztyénsé- gét, vallásos családban, templomos környezetben nő fel? Hogyne volna ez jelentős dolog, vallja az apostol is. Csakhogy ez az -előny« nem úgy haszon, ahogy arra vitázó ellenfelei gondolnak. Mérhe­tetlenül nagy dolog Isten népéhez tartozni. Hiszen Isten az ő népére bízta igéjét. Szólt hozzájuk és tőlük várja, hogy ezt a beszedet megőrizzék, megtartsák és magasra emeljék. Es ez mérhetetlen felelősséget je­lent. Isten elszámoltatja népét: mire, ho­gyan használták a rájuk bízott kin­cset, hogyan sáfárkodtak vele. S ha hűtleneknek találtatnak is, ez nem ingatja meg Isten hűségét. Csak az derül ki belőle, amit Pál eddig is hir­detett: hogy egyedül Isten igaz, s minden ember hazug és hamis ö előtte. Isten hűségének és igazságá­nak fényében látszik meg az ember hűtlensége és hamissága. Az emberi bűn az a sötét háttér, amin még fé­nyesebben ragyog fel az Isteni szent­ség és igazság. Tke, ha ez így van — mondja a má- sík ellenvetés —, akkor talán bi­zony ne öregbítsük Isten dicsőségét azzal, hogy minél többet vétkezzünk? S hadd szaporítsa ekképpen a rossz a jót... Ez a fondorlatos gondolat­menet később (a 9. részben) újra fog­lalkoztatja majd Pált. Itt csak rövi­den felel rá: akik így gondolkoznak, méltán szolgálnak rá Isten haragjá­ra és ítéletére. Istennek mindenkép­pen igaza van s az embernek semmi­képpen sincsen igaza — ez a summá­ja mindannak, amit az apostol eddig mondani akart. Van-e hát mentsége a bűnösök­nek? Nincsen, nem is lehet, hiába próbálják mentegetni magukat. »Zsi­dók« és »görögök«, kegyesek és világ­fiak, egyaránt bűn alatt vannak. Is­ten előtt elnémul minden száj. S ez meg van írva: a Bibliában. Az apostol a Szentírásból vett bőséges idézetekkel érvel és bi­zonyít. Kétségtelen, hogy ez csak annak az embernek érv és bizo­nyíték, aki elfogadja az Írás te­kintélyét. Aki hisz. S nem is lehet másképpen tudomásul venni és vallani minden ember egyetemes bűnösségét s benne a ma­gunkét is, mint hitben, hit által. Hit­tétel ez. Ellene fellázad az emberi szív. Hát csakugyan nincsen az em­berben semmi jó? Dehogyis nincsen! Van az emberben jó is, meg rossz is. E kettő keveréke a valóságos ember, úgy ahogyan ismerjük. Nem angyal, de nem is ördög. Emberi módon szólva, emberi mértékkel mérve nagy különb­ségek lehetnek egyes emberek erkölcsi értéke között, s vannak is. Isten színe előtt s az ő mér­téke: a törvény alatt állva azon­ban nem állhat meg senki. A bűnös embernek nincsen s nem lehet mentsége. »Mindnyájan vétkez­tek, nincs különbség«, hirdeti az apostol. Talán kétségbe akar ejteni, vagy valami csüggedt pesszimizmus­ba hajszolni? Korántsem! Éppen el­lenkezőleg! Arra a helyre akar ve­zetni, ahonnan egyedül 1 átiható meg a valóságos helyzet, de a valóságos szabadulás is. Amíg nem engedjük magunkat ide vezettetni, amíg nem akarjuk megismerni a bűnt a tör­vényből, addig az apostol nem mu­tathatja meg az új élet ígéretét sem. Groó Gyula KORÁLKÖTfYV II. kötet, a Keresztyén Énekes­könyv Éj Részének dallamai. Ara: 65.— Ft. Tavaszi fa ! í De }o tgy hosszú tél után Ledobni szürke, bús ruhám, Inni a fényből, mint a fák, Nyújtózni, mint az ifjú ág! Csak nevetni, ha jő a szél, Erezni: derekam acél. Csupa lendület a karom. Elek! Elek! S ha akarom Rügy pattan Iki ujjam hegyén! Nem vagyok árva. és szegény: Kinyújtom két üres kezem ■ Feléd én édes Istenem, De szemed látja már a bölcs, Hogy lomb szunnyad benne s gyümölcs. Méz és méreg — édes, erős, Mit küldött sok, sok messze ős, Rejtette a törzs, a gyökér S virágba bontja majd a vér S én hordozom, mint izmos ág ... Uram, Te ültetted a fát, Tiéd legyen rajta, míg él, Minden kipattanó levél. A mérgét orvosságnak add, Csititson tíkkadt lázakat. Gyümölcse is Tiéd legyen: Édes íz, éhes ínyeken. S ha redves törzse majd elég, A lángja lobogjon Feléd. Mert Tiéd minden: láng-virág. Istenem, áldd meg ezt a fát, S a rügyet, ami most fakad A bárányfelhős ég alatt. Rumy Erzsébet Ökumenikus oltárterítő tslikUuSV • A Német Demokratikus Köztársaságban megjelenő Der Sonntag című evangélikus egyházi lap hírt ad arról, hogy a pfaffrodai evangélikus templom öku­menikus . oltár- térítőt készíttetett. Az oltárterítő pi­ros színű, ami pünkösdnek, az apos­tolok s a reformáció ünnepének, a hitvallásnak és szeretetnek liturgikus színe, és egyben a keresztyénség egy alapjára, a Krisztus áldozatára utal. A terítő közepén arany kereszt ragyog, s körülötte négy betű: C-R-E-X. E betűk összeolvasva egy latin szót adnak, ami nyájat, átvitt értelemben a gyülekezetét, az egyházat jelent. A négy betű külön-külön a keresz­tyénség tagolódását jelentheti: a görög-ortodox, a római és az evan­gélikus egyházra utal, az X-el pe­dig a többi kisebb felekezeteket je­löli. A kereszt körül elhelyezkedő betűk az egyháznak Krisztusban, a világ reménységében való egységét hirdetik, A lap hozzáfűzi a hírhez: gyülekezeteinkben erősebb vissz­hangra kell találnia az Egyházak Világtanács ökumenikus szolgála­tának. Lutheri egyházunknak elő­térbe kell állítania a Hitvallás! Ira­tainknak »Az egy szent keresztyén egyház«-ról szóló tételeit. OROSZLÁNYBÓL — a >fekete gyémánt« egyik lelőhelyéről — men­tem át a szénbányászat másik hazá­jába: Tatabányára. Mondhatom, hogy az oroszlányi új házsorok lát­ta után is meglepő volt az, amit itt az állomásról elindulva megpillan­tottam. Alig néhány lépés után ha­talmas háztömb állja az ember útját és kelti fel érdeklődését. Kísérőm szavai szerint az utóbbi esztendők­ben építették ezt a házrengeteget és az egyes többemeletes házak meg­jelölésére az ábécé minden betűjét felhasználták. Különben az ilyen első benyomás utón rögtön tapasztalnom kellett egy másik tatabányai sajátosságot is. Az itteni lakosok nagy büszkeséggel beszélnek városukról. Akárkivel be­szélgettem, lett légyen az felnőtt, vagy serdülő gyerek, mindegyik a legnagyobb büszkeség hangján mon­dotta: nézze, milyen szép a mi vá­rosunk. Valóban szép. A várost magát talán azzal lehet­ne legjobban jellemezni, hogy itt soha sincsen nyugvás, soha nincsen csönd. A föld alatt, a föld fölött, nap mint nap, éjjel és nappal, szorgos a munka. Nyikorognak a szállító csil­lék, száguldanak a bányászokkal te­le buszok. Mindez pedig olyan tem­póban megy, hogy a budapesti ro­hanáshoz szokott vérmérsékletem is meghökkent egy kissé. Az itteni evangélikus gyülekezet­nek két temploma van. Az egyik ki­csi, a másik még kisebb. Együttvé­ve mindkettő nagyon kedves és megragadó. Különösen ilyen a köz­ponti templom bensőséges berende­zése, oltára. A GYÜLEKEZET két lelkészi körre oszlik. Az egyikben Selmeczi János, a másikban Lábossá Lajos látja el a szolgálatot. A második lel­készi körnek — a régi nevén feiső- gallainak — nem volt parókiája, lelkészi hivatala. A lelkész albérlet­ben lakott, egy kis szobában. Ez bi­zony gyülekezeti szempontból nem volt valami ideális. Ezt tudták és látták tatabányaiak is és éppen ezért gondoltak egy nagyot: parókiát kell építeni, vagy vásárolni. Az utóbbi sikerült. Találtak egy meg­felelő házat, közel a templomhoz és most ezekben a hónapokban fizetik ki önkéntes megajánlások révén az 55 ezer forintnyi vételárat. A ma­guk anyagi erőfeszítései mellett, ami nagyon dicséretreméitó, várják a Gyülekezeti Segély hozzájárulását is. Késő este lett, amikor Selmeczi János lelkésszel leültem beszélgetni, öt, azt hiszem, nem kell különö­sebben bemutatnom az Evangélikus Élet olvasóinak, hiszen írásait elég jól ismerik. A fiatalabb lelkésznem­zedék sorába tartozik. Tíz éve vé­gezte el a teológiát. Lapunk olvasói mint olyasvalakit ismerik, aki kü­lönös szerettei foglalkozik az orosz orthodox egyházzal és annak életé­vel. Nem egy cikke bizonyította ezt a tényt. Vajon miért fordult Selmeczi Já­nos az orthodox egyház életének ta­nulmányozása felé? A válasz érde­kes. hát leírom, ha nem is éppen szószerint. — Az egyik ok az volt, hogy mi­vel elég jól bírom a szlovák nyelvet, könnyen megtanultam oroszul. Dehát ez csak olyan külső ok. amolyan technikai kérdés. Sokkal inkább az indított el munkámban, hogy lát­tam: kevesen ismerik ezt a keresz- tyénség nagy hányadát kitevő egy­házat. Gondoltam, hogy jó szolgá­latot teszek, ha foglalkozom az ő életükkel és tanításukkal, nemcsak a magam hasznára, hanem a másokéra is. — Aztán az a meggyőződésem is közrejátszott — tálán ez volt a leg­döntőbb —. hogy a lehető legjob­ban meg kell ismernünk a Szovjet­unióban élő egyházak életét, mert ők azok, akik elsőkként keresték és találták meg azt az utat, amely le­hetővé tette azt, hogy az egyház ne- csak fennmaradjon, hanem virágoz­zék is a kialakuló új világban. Hogy ez így van, azt ma már jó­zan ember le nem tagadhatja. — Különös öröm forgatni az új­ságok vagy könyvek olyan lapjait, amelyek Nyikoláj metropolita sza­vait, munkáit közlik. Lenyűgöző egyéniség ez a főpap. Nemcsak saját egyházában, hanem messze a határo­kon túl is tekintély, tanítómester. Minden megnyilatkozása komolyan vett keresztyén szeretetszolgálatból fakad. — Éppen ez a legmegragadóbb az orthodox kegyességben. Jánosi ke­gyességnek szokták mondani, mert János evangéliumából merít leg­inkább, azaz Krisztusról elsősorban, mint feltámadott Űrról beszél és az Őbenne való hit főkövetelményeként a szeretet szolgálatát jelöli meg. Nyi­koláj metropolita és vele együtt az egész szovjetunióbei) orthodox egy­ház éppen ilyen hit és meggyőző­dés alapján vállalt tevékeny részt hazájának, népének, de tágabb ér­telemben az egész emoeriségnek nagy kérdései megoldásában, első­sorban a békeharcban. KÖNYVEKRŐL, FOLYÓIRA­TOKRÓL esik szó a továbbiakban. Igen szép számmal és nagyon ízléses kiállításban adja ki ezeket az orosz orthodox egyház. Komoly tudomá­nyos és egyházépítő munka folyik ilyen módon is. Amikor megkérem Selmeczi Jánost, hogy mondja el, A DEÁK TERI gyülekezet május 20-án, a pünkösdi ünnepi istentisz­teletén emlékezett meg a Deák téri templom 145 éves jubileumáról. * A KELENFÖLDI gyülekezet pres­bitériuma előtt május 17-én az egy­házi sajtó munkájáról tartott elő­adást Zay László, a Sajtóosztály ügy­vivő lelkésze. A BORSOD-HEVESI egyházmegye lelkészi munkaközössége május 3-án ülést tartott, melyen részt vett Grünvalszky Károly egyetemes fő­titkár. Tessényi Kornél püspöki tit­kár, Záhony János és Turcsányi Ká­roly. A tárgysorozatban szerepelt a Központi Alap és a gyülekezetek arányosításának kérdése, TORDASON május 13-án gyüle­kezeti nap volt, amelyen a Luthérá- nia szolgált a délelőtti istentisztele­ten és a délutáni áhítaton. AZ ÖZD1 gyülekezet templomá­ban május 12-én egyházzenei hang­verseny volt. TORDASRA helyezte át szolgálat- tételre májwt 15-től D. Dr. Vető La­jos püspök Ittzés Gábor segédléi- készt. CSALÁDI HÍREK: Szita István segédlelkés*nek és fe* leségének, Bérczy Margitnak május 15-én leánygyermekük született, ne­ve: Judit. Bojtos Péter gimnáziumi tanúié, Bojtos Sándor győri lelkész fia, 18 éves korában tragikus körülmények között, május 15-én hirtelen el­hunyt. Temetése Győrött volt má­jus 18-án. Április 27-én hosszú, súlyos szen­vedés után Bokodon 75 éves korá­ban elhunyt Farádi Mihály. Az el­hunytban Németh-Farádi Mihály körmendi lelkész édesatyját gyá­szolja. A SÁRVÁRI gyülekezet újonnan választott tisztségviselőit: Veczán Mihály felügyelőt, Tóth József gond­nokot és Melegh Lászlóné pénztárost május 13-án ünnepi istentisztelet keretében iktatta hivatalába Fűlőp Dezső esperes. A presbiteri ülésen és a közgyűlésen az esperes megbeszé­lést folytatott a hívekkel a gyüleke­zet helyzetéről. A délutáni szeretet- vendégségen Baráth József uraiúj- falui lelkész szolgált. NAGYBÁNHEGYESEN április 29-én Koppány János egyházmegyei diakó- niai előadó egész napon át szolgált a gyülekezetben szlovák és magyar nyelven. Igehirdetésben az egyház szeretet munkájáról szólt. A BUDAVÁRI gyülekezet férfi­összejövetelén, május 22-én ífj. PrŐhle Károly teológiai tanár tar­tott előadást az énekeskönyv Űj Ré­szének imádságos részéről. AZ ECSENYI anya- és a polányi leánygyülekezet új gondnokait és új presbitereit május 13-án iktatta be hivatalába a gyülekezet lelkésze. KAPOSVÁROTT május 13-án Gyülekezeti Segély-nap volt. Koren Emil espereshelyettes, a Gyülekezeti Segély országos lelkész-vezetője hir­detett igét az istentiszteleten, dél­után a szeretetvendégség keretében is szolgált. A presbiteri ülésen pedig a Központi Alapról tartott előadást. A nap offertóriuma és adományai, melyek a »Két templomért<• akció céljait szolgálják, meghaladták az ezer forintot. TAM ASZ Tiallagáson-« voltam egy vidéki I városban. Négy esztendő után kipirult arcú gimnazista leányok bú- \ csúztak az iskolától. Az utolsó tanító- si napon még egyszer egymásba ka­rolva lassan végigballagtak a ked­ves iskola termein, folyosóin, hogy örökre magukkal vigyék minden ked­ves és szép emlékét. Az életük, a fia­talságuk, a munkájuk velük mara­dó örömét. Olyan ünnepi minden és olyan gyönyörű, hogy nem is tudom, mi a legszebb ebben a pillanatban: az or- gonavírág-e, amelyik illatosán ott mosolyog a fehérblúzos leányok kar­ján, vagy a jól végzett munka moso­lya boldog leányok ajkán, vagy az a könnycsepp, amivel egy édesanya mellettem megszólal: ó, de szép! Vagy talán annak á kislánynak az arca, aki lekésett a sorból, mert még egyszer visszaszaladt az osztályba, mi van például a Moszkvai Partriar- kátus Folyóiratának februári számá­ban, ezeket mondja: — Ez a lap hűségesen visszatük- j rözi az orthodox egyház- sokirányú j munkáját és érdeklődését. A feb- I ruári szám igen gazdag tartalmú. | Nagy öröm például olvasni az un. j hivatalos részt, amely a világ min- den tájáról Nyikoláj metropolitához érkezett újévi üdvözleteket közli. D. dr. Vető Lajos püspökünk távirata j is ott van, amelyben egyházunk ne- { vében mondja el áldás- és jókíván­ságait. — A következő rész az egyházi élettel foglalkozik. Közli Alekszij pátriárka szolgálatainak helyét és időpontját. Majd többek között hosszú, képes riportban számol be a dán evangélikus egyház küldöttsé­gének múlt évi (november 21—de- j cemfoer 12) szovjetunióbeli utazásá- ! ról. Ezek az evangélikus egyházi sze- j mély iségek nagy elismeréssel nyilat­koztak tapasztalataikról. — Nyikoláj metropolita vízke­reszti prédikációjának közlése után a béke ügyének szentel oldalakat a lap. Ismét Nyikoláj metropolita ne­vét látjuk a következő cikk írója­ként, amely a szeretetről szóló taní­tást mondja el az újtestameontum alapján. — A folyóiratot a külföldi egyházi hírek közlése zárja le. Itt ebben a rovatban ad hírt a lap az ökumené eseményeiről, amelyet nagy érdeklő­déssel figyelnek, és a világ külön­böző egyházainak életében bekövet­kezett eseményekről. Sokáig beszélgettünk még. Amikor másnap visszatértem Budapestre, úgy éreztem, hogy megint sok min­dennel lettem gazdagabb. Megis­merkedtem egy nagy egyház életé­nek néhány mindenképpen figye­lemre méltó és sokszor számunkra is tanulságos részletével. Vámos József ] hogy megsimogassa,.. még egy­szer ... a — padot... A ztán bementünk a nagyterembe. Az emelvény egyetlen nagy vi­rágcsokor; orgona, tulipán, gyöngyvi­rág ... A székeken ünneplőbe öltözve leányok, tanárok, szülők, hozzátarto­zók, vendégek... A két sor szék között a terem kö­zepe táján egy kisfiú áll. Lehet vagy négyéves. A kezében gyöngyvirág. Persze ő is hozzátartozó. Biztos ott van valahol az ő nővérkéje is, annak tartogatja a virágot. De már nincs hely sehol. Minden szék foglalt, min­den szem az emelvényre néz ... Es a kisfiú elfárad... Körülnéz ■. ■ Keres valakit... Nyugtalan kis arca szomorú lesz. Senki nem veszi észre, senki nem törődik vele. Pedig ő sze­reiéire született. Hozzá van szokva, hogy szeretik, hogy törődnek vele, hogy megkérdezik, mit kér, vagy mi az, ami fáj. Most azonban mintha egy idegen világba csöppent volna, egyedül, társtalanul, a sírás előtti kü­szöbön még egyszer körülnéz ... De hiába... _ A L1 s ekkor találkozott a tekintetünk. Rámosolyogtam... ű visszamo- solygott... Szót váltottunk egy­mással némán és hangtalanul egy olyan nyelven, amit embermilliók mind megértenek: a szeretet, az ott­hon, a bizalom nyelvén... Aztán odajött hozzám. A világ leg­természetesebb mozdulatával ne­kem támaszkodott... tgy állt ott vé­gig a hosszú műsor alatt... Egyetlen­egyszer nézett pz arcomba — még mindig szótlanul — és a szivemre hajtotta a fejét... Aranyos, tiszta gyermekarcát. Bízott bennem és én támasza, otthona, anyaöle lettem ezekre a percekre. Boldogan tartottam öt a szívemen. Az ismeretlen emberkét. Megmozdul­ni is féltem. Jaj, el ne riasszam. Jaj, meg ne ijesszem! Elmondhatatlanul jó érzés volt, hogy engem választott, hogy bízott bennem, hogy kis életé­nek én voltam akkor az otthona. Szinte sajnáltam, hogy az ünnepély ^ véget ért. Ismeretlen kis bará­tom még egyszer rámmosolygott és eltűnt a tömegben. Pihenten, frissen vitte valakinek az örömöt, vitte va­lakinek a gyöngyvirágot... Aznap este azért imádkoztam, hogy hadd lehessen olyan az életem, a munkám, a hitem és az imádságom, a szivem és a szavam, hogy lehessek sokszor és sokaknak ilyen csendes támasz, pihentető otthon, örömre, életre indító élet. Hiszen az emberek szeretette szü­lettek. Hiszen van egy nyelv, amit mindenki megért. Hiszen mindenkit meg lehet szólítani a szeretet és a békesség nyelvén ... Ezért könyörögtünk mi is pün­kösdkor, a Lélek ünnepén. Friedrich Lajos TATA BÁNYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents