Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-05-13 / 20. szám
A gyülekezetek arányosítása Az európai lutheránus kisebbségi egyházak konferenciája p gyházegyetemünk Tanácsa ez év januárjában tartott ülésén felhatalmazta az Egyházegyetem Elnökségét, hogy az egyházkerületek elnökségeivel és az esperesekkel együtt készítsenek tervezetet, az egész országra kiterjedően, a filiák, fiók- és szórvány-gyülekezetek átcsoportosítására. Ennek a tervezetnek legkésőbb május végéig el kell készülnie, hogy a júniusban tartandó egyházmegyei gyűlések azt tárgyalhassák. Ebben az intézkedésben komoly felelősség nyilatkozik meg, egyfelől a szórványokban élő evangélikusokkal szemben, másfelől több anyagyülekezettel szemben is, amelyek a filiák, továbbá a fiók- és szórvány-gyülekezetek átcsoportosítása által lélekszámban és anyagiakban való megerősödésüket remélhetik. Fontos ez a kérdés, mert a magyarországi evan- gélikusság elég jelentős része filiákban, fiók- és szórvány-gyülekezetekben él. Pl. a tolna-baranyai egyházmegyében élő 21 000 evangélikusból közel 7000 szórványban él. De ugyanez a helyzet országos vonatkozásban is. Míg az anyagyülekezetek száma kereken 340, a szórvány-gyülekezetek száma ezrekre rúg. A készülő tervezetnek gondoskodnia kell arról, hogy az ország egész területének evangélikussága lelki gondozás szempontjából megfelelő besorolást nyerjen. Hazánk egész területére nézve tisztáznunk kell az evangélikus lelkészi illetékesség kérdését. Pontosan meg kell állapítanunk, hogy melyik falu melyik evangélikus lelkészhez tartozik, még akkor is, ha egyikben vágj’ másikban ebben a pillanatban nem él evangélikus (bármikor kerülhet oda!). Országunk egész területén fel kell számolnunk a »-fehér folt«-okat, vagyis olyan területeket, amelyek eddig jog szerint egyik anyagyülekezethez sem tartoztak. Bár ennek a besorolásnak legnagyobb része már a múltban megtörtént, mégse higgyük, hogy ezen a téren rend van. Csak Baranya megyében 10 olyan községet találtam, amely a »»fehér folt«-ba esett. Valószínű, a többi megyében is hasonló lehet a helyzet. Az illetékesség megállapítása nem pusztán formai szempontból fontos, hanem sokkal inkább a lelkipásztori munka tervszerű végzése szempontjából. Szükség van arra is, hogy a filiák, fiók- és szórvány-gyülekezetek besorolásánál felülvizsgáljuk az egyházközségek területi beosztását a lelkipásztori munka szempontjából. Vannak lelkészek, akik igen nagy és fárasztó munkát végeznek, hogy hatalmas szórvány-területükön a lelkipásztori szolgálatot elvégezzék. Havonta sok száz kilométert tesznek meg gyalog, kerékpáron, motorkerékpáron, vonaton, hogy szórvány-területükön evangéliumot hirdethessenek a rájuk bízottaknak. Gondolunk most többek között a zalaegerszegi, a mohácsi, a kaposszekcsői, a magyarbolyi. a barcsi, a vasasi, az őriszentpéteri, a bala- tonszárszói, és sok más nagy szórvány-területtel rendelkező gyülekezet lelkészére. Viszont vannak lelkészek, akik szinte nem is ismerik ennek a munkának nagy gondját és terhét. Meg kell vizsgálnunk nem lehetne-e a szórványokat és filiákat arányosabban és igazságosabban elosztani. Nem iehetno-e egyes gyülekezetek szórványainak kisebb-nagjobb részét olyan szomszédos gyülekezethez csatolni, amelynek eddig nem volt szórványterülete. Tudjuk, hogy ez nem mindenütt valósítható meg, mert esetleg nagyon messze esik a legközelebbi másik anya-gyülekezet. Viszont, ahol megvalósítható, ott meg kell valósítani. Az arányosítás abból a célból is fontos, hogy a lelkipásztori munka a filiákban, továbbá a fiók- és szórvány-gyülekezetekben jól elvégezhető legyen. Sok szórvánj-helyen a lelkész havonta csak egyszer, vagy még ennél is ritkábban tud istentiszteletet tartani, mert a nagy területen sem iöőileg, sem fizikailag nem képes többre. De gyakori eset az is, hogy egyes kisebb helyekre csak évenként vagy kétévenként jut el a lelkész, egyrészt a nagy távolságok, másrészt egyéb lekötöttsége miatt. Pl. a pécsi anyagyülekezetekhez tartozó 100 politikai községből 40-ben élnek jelenleg evangélikusok. Legalább 5—3 év kell ahhoz, míg mind a 40 szórványgyülekezetbe eljuthat a lelkész. Ha ennek a nagy szórványnak egy részét átvenné egy másik gyülekezet, a megmaradt területen jobb beosztással lehetne a munkát elvégezni és az elcsatolt területen is talán rendszeresebbé válhatna a lelkipásztori szolgálat. Számtalan hasonló eset lehet másutt is. Az egyházközségek aránj-osításánái arra is ügyelni kell. hogy a lelkipásztori munka az egyházközségek háztartása szempontjából a legolcsóbban legyen elvégezhető. Itt elsősorban bizonyos útiköltségek megtakarítására kell gondolnunk. Egyes messze eső szórvány-gyülekezetek gondozása az anyagyülekezettől sok útiköltséget igényel, esetleg motorkerékpár üzemben tartását, ami önmagában is elég költséges dolog. Ha bizonyos szórvány-gyülekezeteket esetleg hozzájuk közelebb eső egyházközséghez lehetne csatolni, rövidítenénk az utat és jobban takarékoskodhatnánk az útiköltséggel. Tudunk olyan filiáról, melj’et a lelkész egy másik anyagyülekezeten keresztül vezető úton tud csak megközelíteni. Nem volna-e észszerűbb és egyben olcsóbb is ennek a filiának a hozzá közelebb eső anyagyülekezethez csatolása? Végül igen fontos szempont a gyülekezetek arányosításánál, hogy a filiák, továbbá fiók- és szórvány-gyülekezetek átcsoportosítása segítségével életképes gyülekezetek létrejöttét mozdítsuk elő. Vannak nagyobb anj-agyülekezetek, amelyek lélekszámúknál fogva fenn tudják tartani magukat akkor is. ha egyik vagv másik, esetleg egészen jelentős filiájukat vagy fiókgyüiekezetüket átadják a közelükben fekvő, de kisebb lélekszámú anyagyülekezetnek. Ezzel a kisebb anyagyülekezet mind lélekszámban, mind anyagiakban megerősödik és így életképessé válik. Pl. Marcalgergelyx- nek. Vadosfának, Celldömölknek és még több anyagyülekezetnek vannak olyan füiái, amelyek nélkül meg tudnak élni, de amelyeknek egy gyengébb gyülekezethez való csatolása nagyon megerősítené azt. Tudjuk, hogy egy-egy fiba évtizedek, vagy évszázadok alatt mennyire hozzánőtt jelenlegi anyagyülekezetéhez és milyen nehéz az anyagyülekezettől a »leány«-t egy másik anyához csatolni. Mégis ezt az elcsatolást meg kell tenni, hogy egy másik anyagyülekezet is életképessé váljék. Mindezt bölcs körültekintéssel, áldozatvállalással és bátorsággal kell elvégeznünk. Csak egyet nem szabad tennünk: a gyülekezetek arányosítását elodáznunk. Az idei egyházmegyei közgyűléseken már nagy lépéseket tehetünk az arányosítás felé. Ügy látom azonban, a gyülekezetek arányosítása felelősségteljes munkájához a gyülekezetek és lelkészek találékony kezdeményezésére, önzetlenségére van szükség. Az esperesek sokat tehetnek a jó kezdeményezések végrehajtásában, hiszen ők a szolgálati viszonyok szerint is ismerik egyházmegyéjüket. Csak feltétlenül életképes és a gyülekezetek tetszésével találkozó mozdulatokat szabad tennünk az egyházközségek filiái és szórványai átrendezése során. így lesz az Egyházegyetem Tanácsának határozatából öröm és áldás egyházszerte. Káldv Zoltán •A szomszéd Ausztriában is késett a tavasz. Április végén a magas hegyeket nemcsak legfelül borította hólepel, hanem a lejjebb fekvő területeket is, ahol ilyenkor már máskor dús, virágokkal tarkított zöld legelők vannak. Ausztriának egyik legszebb üdülőtelepéin, Semmering- ben is alig volt még jele a tavasz érkezésének, amikor Európa lutheránus kisebbségi egyházainak képviselői összegyülekeztek, hogy közel egy héten át együtt legyenek és szemügyre vegyék azt a munkát, amelyet végeznek és végezni akarnak az üdvözítő evangélium hirdetése érdekében. Tizennégy ilyen kisebbségi lutheránus egyház van Európában, közelebbről az olyan államokban, ahol nem evangélikus vallású a lakosság többsége. Mind a tizennégy ország egyházainak a küldöttei megérkeztek Angliától Romániáig, Lengyel- országtól Portugáliáig. Az egyik csupán öt-tízezer lelket számlál, s a négy legnagyobb se haladja túl a félmilliós lélekszámot. De a nagy észak-európai, többségi egyházak képviselői sem hiányoztak. Mint előadó és vendég volt itt finn, svéd, norvég, dán, és természetesen több német is. Sőt, mint a Lutheránus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsa képviselői, amerikaiak is voltak jelen. A konferenciát egy hatalmas üdülő épületében tartottuk. A rendezőség az egyik nagyobb teremből istentiszteleti helyet rögtönzött, oltárral, harmóniummal. Semmeringben ugyanis nincs protestáns templom. A konferencia közel nyolcvan tagja nemcsak kényelmesen lakhatott az üdülőben, hanem bőven volt hely teljes létszámú gyűlésre és külön csoport-összejövetelekre is. A konferencia rendezősége nem tűzött nagy célokat ez elé a találkozó elé. Az volt a fő dolog, hogy az európai kisebbségi lutheránus egyházak képviselői megismerkedjenek egymással, s közösen vegyék szemügyre nemcsak egyházaik helyzetét, hanem tennivalóit is. Mindez Isten igéjének fénylő tűz- oszlopa mellett történt. A napot bib- liaórával kezdtük, esti áhítattal végeztük. Korán kezdtünk, későn végeztünk, de törekedtünk arra is, hogy a gyűléseken kívül minél többet beszélgethessünk egymással, s így jó személyes kapcsolatok alakulhassanak ki. Világviszonylatban nézve a konferenciát, különös volt, hogy ez az európai lutheránus Hogyan? Erre a kérdésre ismételten és nagyon határozottan az volt a felelet, hogy mindegyik egyház a saját hazájában és népe körében sajátos viszonyainak megfelelően kell betöltse szolgálatát. A különböző országokban levő egyházak tanuljanak egymástól, de a tanultakat a maguk sajátos viszonyainak megfelelően kell ai'kalmazniok. így van ez az egyes evangélikus embert illetően is: neki magának kell a legjobban tudnia, hogy küldetését a maga körében hogyan végezheti a legjobban. Ez akkor van így, ha minden egyes evangélikus ember, mint az egész lutheranizmus reprezentánsa él és munkálkodik a saját körében, a szórványban is és a nagy gyülekezetben is. Az emberiség nagykorúvá válása, az elvilágiasodás, a mai kor jellegzetes sajátságai igen alapos megvilágításba kerültek az egyik napon. Még száz éve a városnak, falunak a központja, legmagasabb épülete a templom volt, térbelileg, társadalmilag, lelkileg egyaránt. A mai városban a régi és az új templomok ezt a központi helyüket elveszítették. A lutheranizmusnak azonban nem az a feladata, hogy a régi időket visszasírja. Ellenkezőleg, higgye azt és tegyen bizonyságot róla, hogy Jézus Krisztus ura ennek a mi mostani világunknak is, végső fokon Ö irányítja az emberiség történelmét és vezeti szebb és jobb jövendője felé. Ezek voltak azok a legfontosabb látások, melyek a semmeringi konferencia részvevői előtt feltárultak. Ezeknek a látásoknak megfelelően vizsgáltuk át a lutheranizmus egész munkaterületét, a lelkészneveléstől kezdve egészen az egyes egyházi cselekményekig. amilyenek a keresztelés, az esketés és a temetés. Ebben a munkában valamennyi egyház küldöttei élénken részt vettek. A népi demokráciákban levő egyházak képviselői is. Magyar részről az ifjúság neveléséről hangzott el hosszabb előadás, mely nagy érdeklődést váltott ki egyházunk munkamódszerei iránt, különösen új Konfirmációs Káténk felé. Egyházunk megbecsülését kell látnunk abban is, , hogy az egyik délelőtti plenáris gyűlésen az elnöklésre engem kértek fel. Külön beszámolók nem voltak minden európai kisebbségi egyházról, mégis „kisebbségi egyházak konferenciája“ volt. Az Egyházak Világtanácsának küldötte szinte örömét fejezte ki afelett, hogy végre a lutheránusokat kisebbségben látja, mivel különben mindig mint többséggel találkozik velük egyházi gyűléseken. Hiszen a lutheránusok alkotják az Egyházak Világtanácsábain a legnagyobb egységet. De ha kisebbségi egyházak találkoztak is Semmeringben egymással, abban a küldöttek mindnyájan megegyeztek, hogy nincs kisebbségi érzésük sem a más vallásúak felé. akik között elszórtan élnek, sem a nagy lutheránus egyházak felé. Mert a kisebbségi egyház éppúgy egyház, mint a nagy egyház: a Jézus Krisztus egyháza, melyben ott van mindaz,,ami az egyházat egyházzá teszi. Megvan benne Isten igéje, törvénye és evangéliuma, megvannak benne a kegyelmi eszközök, a keresztség és az úrvacsora. Nagyon érdekes volt az, hogy milyen erős hangsúlyt kapott a kisebbségi egyházaknak ez az öntudata a semmeringi konferencián. Száznyolcvanezer evangélikus a másvallásúak hatalmas tengerében többet jelent, mint ugyanennyi evangélikus ember mondjuk Berlinben — hangoztatta a konferencia egyik részvevője. Ez az evangélikus öntudat azonban nem akart kérkedés és fölényeskedés lenni. Hatalmas előadást hallottunk arról, hogy az evangélikus egyház létjogosultsága egyház mivoltából következik nevezetesen abból, hogy a lutheranizmus a legerősebben domborítja ki ma is és egész történelme folyamán a hitvallásosságot. Márpedig a keresztyén ember és az egyház mivoltához lényegesen hozzátartozik a hitről való világos és félreérthetetlen bizonyságtétel. Miről szól tartalmilag ez a bizonyságtétel? Isten megigazító kegyelméről a Jézus Krisztusban. Amíg csak a bibliai keresztyénség- nek ez a leglényegesebb tartalma, a hit által való megigazulás nem lett általánossá az egész keresztyénség- ben, addig feltétlenül megvan a lutheranizmusnak a maga teljes egészében és részlegeiben is a létjogosultsága a többi keresztyén felekezetek között — hangzott el a konferencián a jelenlevők általános helyeslése közben. Azonban szekta lenne a lutheranizmus és nem egyh áz, ha értékei tudatában a többi keresztyén egyházakat fölényeskedve lebecsülné és nem keresné velük az egységnek az útját úgy, ahogyan ezért Krisztus Urunk végső rendelkezése alapján imádkoznak és dolgoznak a mai ökumenikus mozgalomban. »A hit szétválaszt, a szeretet egyesít« — ez csak bizonyos tekintetben lehet igaz, hallottuk. Ä kettő egymás mellé rendelve irányítja az evangélikus embert. Hitünk igazságának megvallása a többiekre irányuló szeretetünkbői is következik, hitünk igaz gyümöl- j csei pedig az ember szere télben öltenek testet. A hitet és a szeretetet nem szabad egymás ellen kijátszani, a kettő szervesen jelentkezik keresztyén életünkben. Miután pedig hitünk szerint Krisztus Urunk az egész világért küldetett s Ő az egész világot megváltotta, a lutheranizmus nemcsak a többi egyházaktól nem zárkózhatik el, hanem a világ felé is jó szolgálatokban tesz bizonyságot isteni küldetéséről. A világban ez azt jelenti, hogy a lutheranizmusnak mindenütt az emberek és a népek jóléte, békéje érdekében kell munkálkodnia. kölcsönösen jól megismerhettük egymás egyházait gondjait és örömeit egyaránt. Egyedül a spanyolországi evangélikusok súlyos helyzetéről és hősies helytállásáról kaptunk a madridi lelkésztől részletes, megrázó tájékoztatást. A missziói munkáról szóló előadásban nagyon érdekes volt, hogy ugyanakkor, amikor az előadó megállapítása szerint a misszió régi formája az egész világon megszűntnek tekinthető a népek öntudatra ébredése és a gyarmati rendszer rohamos felszámolása miatt, Űj-Guineá- ban, ezen az Ausztrália közelében levő nagy szigeten, a közelmúltban százötvenezer lelkes lutheránus egyház létesült olyan őslakókból, akik néhány évtizede még a »»kőkorszak«- ban éltek. Ezt az előadást színes vetített képek illusztrálták, s láthattuk ennek az érdekes új egyháznak a tagjait, gyülekezeteit, istentiszteleti összejöveteleit. Korunikkal való haladás jele volt, hogy a konferencia programjába négy fűmnek a bemutatását illesztették be. Ezek: a dél-afrikai témájú »Mert ők megvigasztaltatnak« című film, a híres Luther-film, melyet annak idején már Evansitonban láttam. egy színes híradófilm az új müncheni püspök beiktatásáról és a »Húsz János« című csehszlovák színes történelmi film, amelyet most kezdenek játszani nálunk is a filmszínházak. A semmeringi konferencia a rendezőség záró megnyilatkozásai szerint az első volt a maga nemében. Tanulságait nemcsak a hasonló gyűlésekre nézve fogják levonni az il- | letékesek, hanem a Lutheránus Világszövetség jövő évi nagygyűlésének tartalmi előkészítésénél is fel fogják használni. A konferencia rendezői záró beszédeikben megállapították azt is, hogy már maga az a körülmény, hogy kelet- és nyugat-európai egyházi küldöttek testvéri szeretetben, egymás jobb megértésében tudtak együtt tanácskozni, igét hallgatni, imádkozni, úrvacsorát venni, jele és szerény előmozdítója volt a népek és az emberiség általános megbékélésének is. Ezért fogadták tapssal a konferencia részvevői azt az üzenetet, melyet a csehszlovák, lengyel és magyar egyházak küldöttei intéztek a Lutheránus Világszövetséghez, s melyhez a jugoszláv küldöttek is csatlakoztak. Ebben megköszöntük ennek a konferenciának a megrendezését, másfelől nyomatékosan kértük a Lutheránus Világszövetséget arra, hogy az eddiginél nagyobb határozottsággal és odaadással küzdjön a világ békéjéért és az emberiség szebb jövendőjéért. Az ötnapos konferencia zárógyűlése a »Jer dicsérjük Istent« kezdetű énekünk eléneklésével fejeződött be. Adja Isten, hogy a konferencia jó következményei egész Európában, egyházunkban és népünk körében is szolgálják és hirdessék az Ö dicsőségét. D. dr. Vető Lajos ff • • • A LÉLEK ÍGÉRETÉT ELNYERJÜK HIT ÄLTA L" (Gál 3, 14.)
