Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-05-13 / 20. szám

%

EVANGÉLIKUS ÉLET

L „Mit álltok itt a mennybe nézve ?”

Csel 1, 1—11.

Semmi kétség afelől, hogy akik ezt kérdezték a tanítványoktól, azok Isten küldöttei voltak. Annál különösebb azonban, hogy a legünnepélyesebb percekben teszik fel ezt a kérdést. Nem ünneprontás ez? Nem, hanem figyelmeztetés. Isten küldöttei azt adják tudomásul, mi Isten akarata Jézus Krisztus földön élő gyülekezete felől.

Az első, amit eszébe juttat ez a kérdés a tanítványoknak az, hogy

Jézus feladattal bízta meg őket,

azt akarja, hogy »tanúi« legyenek a föld végső határáig. Ez a tanúság azt jelenti, hogy hirdetni kell az evangéliumot, ki kell szolgáltatni a szentségeket, tanítani kell az embereket arra, hogy mindazt megtartsák, amit Ö parancsolt, hirdetni és gyakorolni kell a felebaráti szeretetet és az irgalmasságot. Mert az egyház feladata nem a tétlen emlékezés és elmélkedés Jézus cselekedetei és csodái felett, hanem ennek a tanúságnak vállalása. Ennek a feladatnak a végzése óvja meg a gyülekezetei a hamis messiási reménységektől, attól, hogy a földi, politikai változásoktól várják Jézus országának eljövetelét. (6. v.)

A másik dolog, amire ez a kijózanító kérdés utal, az, hogy Jézus gazdag ígéretet adott gyülekezetének, azt, hogy elküldi a Szentleiket, vagy ahogyan Máté fejezi ki: azt, hogy Ö maga velünk lesz a világ végezetéig.

Jézus mennybemenetele éppen nem azt jelenti, hogy Jézus elhagyja a tanítványokat. Mindig hirdetjük és erről nagyon komolyan tanítunk a gyülekezetben, hogy az igében és a szentségekben valósággal jelen van az egyház Ura.

• Jézus mennybemenetele éppen ezt a ' szemmel nem látható, de valóságos 1 jelenlétet jelenti a számunkra. Ad- I dig, míg a földön járt, csak Gailileá*- ban, vagy Júdeábán, vagy Jeruzsá- ] lemben volt jelen, de hogy a mennybe ment, mindenütt jelen van, ahol az evangéliumot hirdetik és a szentségeket kiszolgáltatják.

Isten küldöttel abban foglalják össze mondanivalójukat, hogy Jézus újra el fog jönni majd úgy, hogy mindenki megláthatja. Jézusnak ez a visszajövetele — amint sok példázatban is beszélt róla — egyrészt számonkérést jelent. Mikor Jézus újra láthatóan eljön, az egyháznak számot kell adnia arról, hogy milyen tanú volt itt a földön. A gyülekezet mindig várja , Jézus visszajövetelét, de ez a várakozás éppen nem tétlenséget jelent. Ügy várjuk, hogy

amit ránkbízott, azt hűséggel elvégezzük.

Másrészt azt jelenti Jézus visszatérése, hogy teljessé és nyilvánvalóvá lesz az a diadal, amelynek mi földi tanúi vagyunk: Jézus Krisztusnak az Ördög, bűn és halál feletti diadala. Akkor nyilvánvalóvá lesz az, amit mi szilárdan hiszünk: hogy igaz ügynek tanúi vagyunk, hogy Jézus Krisztus az egész emberiséget meg- rontö hatalmasság fölött, a bűn fölött aratott diadalt és valóságos szabadulást szerzett.

Jó volna, ha a keresztyének mindig tudomásul vennék és mindig bizonyságot is tennének arról, hogy a mi hitünk nem tétlen elmélkedés és várakozás, »mennybe nézés«, hanem Istennek tetsző szorgos és hasznos élet: tanúi vagyunk annak a Jézús Krisztusnak, aki bűnbocsánatot, életet, üdvösséget szerzett és aki ezt a tanúságot reánk bízta, nfckünk adta feladatuk Muntag Andor

Sáfárkodjatok egymásnak

1. Pét 4, 7—14.

A pünkösd előtti vasárnap igéi már a Szentlélek Űristenre irányítják tekintetünket. Míg az evangéliumban Jézus ígérete hangzik el róla — az epistola már azokat a kegyelmi ajándékokat említi, amelyeket Tőle kap a gyülekezet.

összefoglalja a kegyelmi ajándékokat ebben a kettőben: az ige szólása és a szolgálat.

E kettő azonban, mint az igéből kitűnik, az Isten soltféle, ..kegyelmét tartalmazza.

— A Szentlélek Űristen gazdag ajándékozó szeretete hálára kötelez. De miképpen lehet meghálálni, amit kaptunk? Az apostol egészen világos útmutatást ad erre nézve: sáfárkodjatok egymásnak. A kegyelmi ajándékokat nem öncélúan adta Isten Szentlelke. Nem azért kaptuk, hogy önmagunknak tetszelegjünk velük, hogy magunk javára használjuk, vagy az emberek előtt önmagunk dicsőségét emeljük vele.

Ist«?n azt akarja, hogy amiképpen Ö szolgál nekünk szüntelen, úgy szolgáljunk mi a tőle kapottakkal — egymásnak.

Azt jelenti ez, hogy minden Istentől nyert ajándék egymás iránt tesz kötelezetté bennünket. Nagy tanítás ez a ma élő evangélikus ember és gyülekezet számára. Ma ugyanis arról van szó, hogy

megtaláljuk az utat arra, miképpen tudjuk egymást legjobban segíteni és erősítem.

Mindez attól függ, hogy részesei vagyunk-e annak a kegyelmi ajándéknak, amely nélkül a többivel nem sokra megyünk: az egymás iránti buzgó szeretetnek. Minden testi-lelki gazdagságunk kárbavész és haszontalanul forgácsolódik el, ha nem találunk rá erre a »még kiválóbb útra«, ahogyan Pál apostol nevezi 1. Kor 12, 31-ben. De Isten kegyelme egész bizonyosan még gazdagabban fog bennünket megáldani, minden emberi elképzelést felülhaladóan, ha egymás mellé lépünk ezen az úton;

ha az erővel, amelyet ő ad, nem önzőén gazdálkodunk, hanem szolgálunk, egymás javára sáfárkodunk. Így szolgálhatja ma élő keresztyénségünk Isten dicsőségét.

Mezősi György

A Lelkipásztor

lelkészeink szakfolyóirata áprilisi számában első helyen Tessényi Kornél fordításában cikket közölt »János evangéliumának személyei« címen. Az országos esperesi tanulmányi hét anyagából két előadást közöl a lap, éspedig Pröhle Károly: Hit és értelmesség az evangélikus bizonyságtételben, és dr. Ottlyk Ernő: A bandungi értekezlet és az Ökumene című előadását. D. Dezséry I,ászló püspök »Lelkészi közélet« címen a lelkészi munka aktuális kérdéseiről írt cikket. Egy rövid cikk 1 beszámol a szlovákiai egyházi delegáció látogatásáról a Teológiai Aka- I démián, majd Groó Gyula cikke kö- I vetkezik a törvény ún. harmadik j használatáról. Ezután »A nemzet- ! közi élet homlokterében« címen | kommentárt találunk a legutóbbi : idők eseményeihez. A SZEMLE ro- ! vat lapszemléje után Bodrog Miklós 1 könyvismertetése következik, majd ; Zulauf Henrik haláláról emlékezik ; meg a lap. Az ÍRÁSMAGYARÁZAT | rovatban Benczúr László, Groó Gyu- | la és a Sajtóosztály munkaközössége I készítette a pünkösdig terjedő idő- ; szak alapigéinek feldolgozását. I Ugyanezekre a vasárnapokra a lap i kollekta imádságokat is közöl.

GYÜLEKEZETI HÍREK

A BUDAVÁRI gyülekezetben sajtóvasárnapon D. Dezséry László püspök prédikált. Istentisztelet után a presbitérium jelenlétében az ugyancsak .jelen volt D. dr. Vető Lajos püspökkel együtt köszöntötte őt dr. Szelényi Gusztáv felügyelő. Az ösz- szejövetelen jelen volt Tessényi Kornél püspöki titkár és Muncz Frigyes | espereshelyettes is. — Este a temp- ' lomban egyházzenei áhitat keretéin a Pesterzsébeti Vegyeskar énekelt s többek között bemutatta dr. Gárdonyi Zoltánnak a Budai Egyházmegye pályázatán díjnyertes művét. Szólót énekelt Miskolczi Erzsébet, hegedült Nagy Gyula. — Május

8-án Benczúr László püspöki titkár »A német protestantizmus helyzete a második világháború után« címmel tartott előadást a férfibibliaórán.

A KELENFÖLDI evangélikus templomban május 20-án, pünkösd vasárnap délután 6 órakor egyházzenei est lesz. Közreműködnek: Peskó Zoltán orgonaművész és a gyülekezet vegyeskara Sulyok Imre karnagy vezényletével. — Műsor: Bach: Ó jöjj teremtő Szentlélek (Korúlelőjáték) — Közének (742. sz. 1—3 vers) — Oltári szolgálat — Lassus: Babilonnak vizei mellett — Jubilate (énekkar) — Mendelssohn: »Miatyánk«, — orgonaszonáta — Schütz: Ö, mint áhít szívem (énekkar) — Sulyok: Könyörgés (orgona) — Kodály: A 121. genfi zsoltár (énekkar) — Bach: Passacaglia (orgona) — Miatyánk — Sulyok: Szép hajnal csillag (Scholz László szövege) (énekkar) — Áldás.

A GYULAI egyházközségben május 3-*-6-ig Készüljetek fel pünkösdre — címen Scholz László buda- pest-zuglói lelkész hirdette az igét.

HIBAIGAZÍTÁS: 15. számunk »Az árvízkárosultak javára adott gyülekezeti offertóriumok« c. cikkébe hiba csúszott. Iklad helyett Irsa olvasandó I a 154.— Ft befizetett összeg mellett.

PÁL LEVELE A RÖMABELIEKHEZ

Az egyház szégyene — 2, 17—29.

rT'e az Istennel dicsekedel...!« j Tovább folyik a vita Pál és láthatatlan ellenfele között. Az a másik, akihez levelét írja, nincs mesz- sze tőle. Akkor sem lehetne közelebb, ha szemben ülne vele az asztalnál. Hiszen ott szól az ő szívében is az a másik, perlő hang, amivel nagy harcát Damaszkusz után megvívta, amikor a törvény rajongójából a Krisztus foglya lett. Ö, jól ismeri ő ellenfelének minden ellenvetését, hiszen közülük való. Sőt, ezt a harcot ma is mindennap megvívja a győzelemig: Pál semmi, Krisztus minden!

Nézd felebarátom, neked igazad van. Törvény ismerője, világosság őre, tudatlanok tanítója, vakok vezetője vagy. Így igaz, így kellene lenni. Hiszen erre kaptái elhivatást. Rajtad Isten szövetségének jegye: akkor, Izraelben a körülmetélés, ma az egyházban a keresztyénség. Csak az a kérdés: úgy van-e minden, ahogy lennie kellene? Erre felelj nekem?

A z ellenfél hallgat. Maga Pál felel Ez a felelet lesújtó és orcapirító. »Aki mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? Aki azt hirdeted ne lopj, lopsz-é...« A parancsolatok forgó tüköré éles sugárkévéket vet Isten népének életére. Minden villanás egy leleplezés, egy vesékbe vágó kétélű kard, s a végén a summa: »Miattatok káromoltatik Isten neve a pogány ok között!«

L’ rre a keserű panaszra a töcrté■“-* nelem ütötte az igazság bélyegét. Az egyház a népek tanítója — így indult a misszió az első századokban. S. a keresztyénné lett népek hogyan vizsgáztak a törvény leckéjéből? Keresztes hadjáratoktól két világháború borzalmaiig mit mutat a történelem? A koncentrációs táborokat a »keresztyén kultúra« területén állították fel, olyanok, akik saját

bevallásuk szerint a »pozitív kérész* tyénség talaján« állottak. — Példaképei voltunk s vagyunk a pogá- nyoknak? Csak az a kérdés: miben és mire? Magányosan vívja egy-egy Albert Schweitzer hősi harcát a kongói Lambareneben, gyógyítva leprásokat s hirdetve az evangéliumot s tisztességet szerezve a keresztyén névnek — de hányán vannak ilyenek? Egy a milliók közül! A milliók rabszolgakaravánokat szerveztek s aranyra váltották a »fekete elefántcsont« vérét s verítékét. Mit írna Pál ma, ha mindezt megérte volna?! »Megváltót fabbakn ak kellene látszaniok a keresztyéneíknek, hogy hihessek Megváltójukban«, mondotta Nietzsche a modem hitetlen próféta. Nem volt legalább némileg igaza? »Miért nem lettek keresztyének a Párizsban, Londonban, Amerikában tanuló pogány diákok?« — olvasom a kérdést valamelyik külföldi egyházi lapban. Ugyan miért? Mit lát a keresztyénségből az, aki ma végigmegy valamelyik »keresztyén ország« fővárosának utcáin?

]Vf érhetetlenül leroskasztó az a felelősség, amit az apostol szavai Isten népének vállára raknak. Akinek sok adatott, attól sok kívántatik. S mindaz, aminek híjával vagyunk, amit elmulasztottunk, amiben vétkeztünk, a mi szégyenünk, az egyház szégyene.

»Te Istennel dicsekedel:;.?« S vajon milyen »reklámot« csinálsz Istennek és az ő ügyének? Dicsőséget szerzel neki vagy gyalázatot. »Ügy fényljék a ti jó cselekedeteitek az emberek előtt, hogy dicsérjék a ti mennyei Atyátokat.« (Mt 5., 16.) Te Istenre hivatkozol — de vajon Isten dicsér-e téged?

Ez a nagy kérdés a római levél elején a keskeny és szoros kapu. Meghajolva kell átmennünk alatta, hogy tovább juthassunk.

Groó Gyula

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, május hó 13-in

Deák tér de. 9 (úrv.) Haíenscher Károly, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Sze- retetvendégség (Szita István). — Faisor de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos, de. II Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Ollói út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaiy K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Bolla Árpád. — Utász u. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Muntag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Muntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rifnár Jenő, du. 5 gyorm. Szeretetvendégség. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Üjpest de, 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre. — Soroksár-Ujtelep de. fél 9 Bencze Imre — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoscsaba de. 9 Békés József, du. fél 7 Békés József. — Rákospalota MÁV-telep de. 8 Schreiner Vilmos. — Rákospalota de. 10 Schreiner Vilmos. — Rp. Kis- templom du. 3 Kökény Elek. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály.

Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. 11 Benes Miklós, du. 7 Várady Lajos. — To- roczkó tér de. fél 9 Benes Miklós. — Óbuda de. 9 ígyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor .— XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. 7 Danhauser László. — Diana u. 17. de. fél 9 Danhauser

László. — Budakeszi du. fél 5 SzéretetYen? elégség. — Pesthldegkut (Szent István u.) de fél 11 Groó Gyula. — Kelenföld de. & Bottá István, de. 11 Bottá .István, du. 5 Muncz Frigyes. —■ Németvölgyi út 138. de. 9 Muncz Frigyes. Budafok de. 11 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Keíenvölgv de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos.

fiz árvízkárosultak javára adott gyülekezeti offertóriumok

Az Egyházegyetem pénztárába 1956. május 5-lg — a korábban közzétett of fertőn umokon kívül — a következő gyülekezeti offertóriumok érkeztek az árvízkárosultak javára:

Az Északi Egyházkerületből: Dör- gicse 20,— Ft.

A Déli Egyházkerületből: Duna- hara&zti 98,—, Tápiószentmárton 127,—, Sződliget 101,60 Ft.

Április 23-ig befolyt offertóriumok összesen: 65 572,14 Ft

Május 5-ig befolyt összesen: 346,60 Ft

Május 5-ig összesen: 65 918,74 Ft

— Az eleki lelkészi hivatal felhívta a lelkészi hivatalok figyelmét, hogy 130X60X52 cm nagyságú, négyrekeszes pénzszekrényét el- adná. Érdeklődés levélben.

VITA ÖT ÉV FELADATAIRÓL

Tfazánk a harmadik hosszabblejáratú or- fI szágépítő tervet készíti elő. A második ötéves terv irányelveit az ország nyilvánosságának vitája alá bocsátották. A népgazdasággal foglalkozó tudományos szervek, a társadalmi tömegszervezetek, az üzemek, a termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóitól az egyénileg gazdálkodó földművesekig mindenki hozzászólhat ehhez a tervhez. Ez a terv az egész dolgozó nép javaslataiból, hozzászólásaiból alakul, de mindenekfelett abból a vállalkozásból, amely ugyancsak magáé a dolgozó népé s lényegében azt jelenti, hogy öt esztendő nagyszabású országépitő feladatát vállalják el öntudatosan a lehetőségeket és erőiket számbavéve ugyanazok, akiknek életét ez a terv hivatott előrelendíteni.

Most az a feladat, hogy hazánkban mindenki hozzájáruljon ahhoz, hogy a magyar népgazdaság olyan tartalékait keressük meg és tárjuk fel, amelyekkel az ország vezetősége részéről készített terv még nem számol. Adjuk hozzá találékonysággal, takarékossággal, célszerűséggel és mindénekfelett hazafiúi lelkesedéssel a magunkét, hiszen annyival javul az életünk, amennyivel javul ez a terv és különösen a terv végrehajtása. A maga körében mindenki jól látja, mit lehetne jobban, okosabban csinálni. Ma már nem meglepő, hiszen több mint tíz esztendeje gyakoroljuk a demokráciát, hogy a legegyszerűbb emberek is szakértőkké növekednek a nemzet ügyeiben. A gyári munkásság, a szövetkezett parasztság és egyéni gazdák ma már éppúgy kalkulálnak, tervezgetnek, mint régen a gazdasági vezetők. Ismerik munkájuk összefüggését m!ás munkaágakkal, ismerik a termelés eredményének összefüggését a maguk élet- színvonalával, tudják, hogy az egész nemzeti teljesítmény összefügg és együtt jelenti az előrehaladást. Népünk öntudata és műveltsége óriásit emelkedett az elmúlt években éppen a népgazdasággal kapcsolatosan s ez az a megnyugtató és reménytkeltö alap, amelyen mindig nagyobbszabású és mindig biztonságosabb elképzelésünk alakulhat ki a jövőnkről.

'T1 ermészetes, hogy ez a fejlődés megmutat■*- kozlk az egyházi életben is. Egy nemzedékkel előttünk járt egyházi vezetők már nem ismernének rá a presbitériumokra. Az országosan folyó Központi Alapi tanácskozások során látjuk, hogy mennyit növekedett az egyházat vezető egyszerű emberek látóköre, milyen otthonosan járnak országos kérdésekben és ami a legnagyszerűbb, akkor értenek meg leghamarabb egy kérdést, ha azt országos ösz- szefüggésben sikerűi feltárni. Az egyház háztartási kérdéseinek összefüggését a nemzeti háztartással presbitereink éppúgy értik, mint ahogy értik saját családi háztartásuknak ösz- szefügoését a népgazdaság helyzetével. Ez csak példa népünk felemelkedésének igen fontos területéről, de számunkra igen fontos példa. így nevelik a népgazdasági tervek és általában így neveli a józan politika a magyar embereket az élet minden területén.

A második ötéves terv irányelveiben elsők között találjuk azt a figyelmeztetést, hogy a nyilvános megvitatás különösképpen annak gazdaságosságát és célszerűségét mozdítsa elő. Felemelő tudat, hogy ma már ilyen igénnyel lehet dolgozó népünk elé lépni. Lehet és nem hiába. Ezer tapasztalat van arról, hogy a közösségi erkölcsre nevelt emberek milyen tudatosan, a saját érdekeiket és a közös érdeket értő módon tudják megbírálni az előttük levő feladatokat. Bizonyos, hogy az egyszerű emberek ezreinek hozzászólása a második ötéves tervet az eddigieknél nemcsak sokkal gazdaságosabbá és célszerűbbé fogja tenni, hanem egyben reálissá is. A reális lehetőségeket a termelés területén azok ismerik igazán, akik a gépek mellett

állanak, ismerik az anyagot, amit formálniok kell, kimennek a földre, amelynek minden rögét ismerik és benne élnek emberek társaságában, akikkel együtt vállaltak Önmagukat és egymást ismerve feladatokat. A mi társadalmunkban már ez a szó is egészen újveretű: — reális. Nálunk már nemcsak az a reális, a valós, amely fantázianélküli, reménységnélküli és lelkesedésnélküli emberek szürke agya szerint az. Hanem ennél sokkal több a reális. Amikor rombadőlt hazánk felszabadult, a hazaszerető dolgozó nép mutatta meg, hogy mi a reális. S ez sokkal több volt, mint amit reálisnak tartottak az akkori kapitalista gazdasági szakértők, vagy a nyugati országok sajtója. A hazaszeretet, a néphatalom és a közösségi ludat »csodát teremtett« az újjáépítés ütemével és eredményeivel. Nálunk azt is tudják, hogy ez a »csoda« volt a reális.

Ifol értenék ezt meg jobban, mint az egy- házban? 1945-ben olyan anyátlanság és reménytelenség volt sok-sok egyházi vezetőben és egyszerű hívőben is az egyház jövőjére vonatkozóan, amin ma már pironkodva csodálkozunk. A hit, a közösségi érzés megmozdulása. az egyház egységének hamar kibontakozó tudata csodáluit művelt közöttünk is az egyházi újjáépítésben, az egyházfenntartásban és az egyház egészen új gazdasági alapjainak megalkotásában. Ma már mi is tudjuk, hogy ez a »csoda« volt a reális. Mert a reális az, hogy a tett hallatlan erővel bontakozik ki ott, ahol az ember világosan tudja, hogy mit akar, ahöl az ember a maga szándéka szerint cselekszik s ahol az ember szereti azt, amiben elfoglalja magát. Az eredmény összefüggésben van a célok világos ismeretével és a reménységgel, amellyel a munkánkhoz fogunk. Hit nélkül a cselekedet holt dolog. A mi belső egyházi megújulásunk nagyon sok tekintetben összefügg népünk öntudatbeli felemelkedésével. És mi Isten kegyelmének tulajdonítjuk ezt az egészet. Az az Ö kegyelme, hogy a nemzeti elnyomásnak és a háborús pusztításnak abból a mélységéből így emelkedhettünk fel, ahogyan az történt.

A második ötéves terv most folyó országos vitájában mindenki szem előtt tartja, hogy a termelés emelkedésétől függ a jólétünk. A néhány év óta egy szinten maradt, vagy lassan emelkedő életszínvonalunk szintjével szemben a második ötéves terv huszonöt százalékos emelkedést irányoz elő 1960-ig, Ez lelkesítő célkitűzés s a dolgozó nép igen komolyan veszi azt a figyelmeztetést, hogy életünknek ez a tervszerű javulása az egész nemzeti teljesítménytől függ. Az árleszállítást is a javuló termelés tette lehetővé. Aki mást mond és mást tanít, az tévelyeg és félrevezet.

Minket, keresztyéneket így tanít ebben Péter apostol: »Mert, aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: Forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót; Keresse a békességet és kövesse azt. Mert az Ür szemel az igazakon vannak.« (1. Pét 3,

10—12a.) Ez az ige — áttéve a nemzet életére — egészen sokatmondó és kötelességünk, hogy hallgassunk rá. Az értelmetlen fecsegés, a felelőtlen ígérgetés, a félrevezető magyarázatok nem segítik elő a nemzeti életet. Azok viszik azt előre, akik a jót cselekszik, a békességet keresik és követik a békességet. A mi békés, keresztyén életünk teljék meg jócselkedetek- kel a mieink iránt. így leszünk felelősségteljes és áldott állampolgárok a hazában, amelyben egyházi életünk az egész nép életével szoros összefüggésben folyik. Ezt a szoros ösz- szefüggést Isten maga teremtette, amikor nekünk itt adott hivatást, szolgálatot és védelmet. Itt ad jó lelkiismeretet is, végül pedig ama bizonyos koronát, amelyet akkor kapunk, ha futásunkat hűségben elvégeztük.

D. Dezséry László