Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-03-18 / 12. szám

\

XXI. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1956. MÁRCIUS 18.

ORSZÁGOS EVANGÉ L I K U S HÉT I LAP

ÁRA : 1,40 FORINT

Ébred a szenvedő világrész

GYÖNYÖRŰ VIDÉKEN haladt a Zambézi íolyón felfelé Livingstone- nak, a híres Afrika-kutató misszionáriusnak a csónakja mintegy száz évvel ezelőtt. A természeti kincsek gazdagsága ellenére Afrika »a szomorú világrész«. Bármerre járt Livingstone, mindenütt szemébe ütközött a rabszolgakereskedés által okozott szörnyű pusztítás képe. A földek, amelyeket halottak és haldoklók borítottak, műveletlenül maradtak, Livingslone-ék alig tudtak eleséget szerezni, úgyhogy a bib- liábeli Fáraó egyik sovány tehenéhez'hasonlítja magát.- Livingstone nem nézhette tétlenül az afrikai föld gazdagságának és a nép nyomorának kiáltó ellentétét, ezért működését a rabszolgakereskedés elleni harcra is ki kellett terjesztenie.

A gyarmatosító hatalmak életében virágzó üzletág volt a négerekkel való kereskedés. Anglia egymaga . kétmillió rabszolgát vásárolt, szállított és adott < el egy évszázad alatt. A legnagyobb forgalom idején 192 hajót állítottak be erre a célra s minden fordulónál 47 000 rabszolgát szállítottak. Később, amikor a rabszolgakereskedést már üldözték, titokban tovább folytatódott az üzlet. Derek Karlun angol újságíró így ír hiteles források alapján a rabszolgák szállításáról: »A rabszolgákat, mint baromfit, lácla-ket- recbe csomagolták, amely semmi mozgást nem engedett meg a viharos tengeren megtett hosszú utazás alatt. A rabszolgák mindössze 18 hüvelyknyi' széles helyen feküdtek a íedélközbem Kemény fekhelyükön csak úgy tudtak megfordulni, ha mindnyájan egyszerre mozdultak. A. .hajók annyira bemccskolódtak, hogy utazás után gyakran felgyújtották őket, , mert nem akadt vállalkozó kitisztításukra. Sokan meghaltak útközben, cfe. az üzle.t' még így is kifizetődött:..«

HEINRICH HEINE, a nagy német költő megrázó képet fest ugyanerről a témáról »A rabszolgahajó« (Das Sklavenschiff) című költeményben, ahol egy rabszolgakereskedő szájába ezeket a szavakat adja (Gáspár Endre fordítása):

Hatszáz feketét vett fel hajúm Potom áron a Szenegálnál. Húsuk kemény, jobb inakat vasból se kalapálná!.

Üveggyöngyöt, vezet, rumot, ezt kellett értük adnom,

Iia fele életben marad, uyolcszáz percent a hasznom.

Ha csak háromszáz négeremet köszönti Rio-Jaiieiro. darabonként száz dukátot ad cégem, Gonzales Perreiro.

Wajd ezzel a képmutató imával for- iul. Istenhez a rabszolgakereskedő:

Kíméld e fekete bűnösök éltét, ú, mennyei Jóság!

Ha haragszol is rájuk, tudod: baromibbak, mint a jószág.

Kíméld őket a Krisztusért, ki értünk halt a kereszten!

Ha nem él meg háromszáz darab, egy fillért sem kerestem.

'Heine válogatott versei. , Szépirodalmi adó. 1951. 235-236.)

Ez a vérlázító gonoszság egyálta- iban nem költői kitalálás, hanem zomorú valóság. Livingstone is langsúlyozza, hogy a költők és írók ohasem tudják utolérni mindazt az lávalóságot, ami a rabszolgakeres- :edés és a négerekkel való kegyeién bánásmód terén végbement. Mi- :or Livingstone meghallotta, hogy gyesek túlzásnak tartják azt, amit farriet Beecher-Stowe mélyen val- ásos amerikai írónő »Tamás bátya unyhója« című regényében papírra etett, azt írta: »Amit én tapasztalam a rabszolgaság terén, megmu- atta, hogy ezen a téren lehetetlenég túlozni«.

Stowe 1852-ben Ohióban, a rab- zolgatartó dél közvetlen szomszéd- ágában megjelent regénye a szem- ariúk elbeszélése és újságcikkek lapján megrázó képet adott arról a ettenetes kínzásról, amellyel könyvnek hősét, a néger »Tamás bácsit« t rabszolgatartók gyötörték.

EZER ÉS EZER megtörtént tragédia nyomán mutatja be az írónő

például egy néger édesanya történetét. A hajón a spekulánsok üzletet kötnek az élő portékák felett. Egyikük megvett egy fiatal, csinos néger nőt 10 hónapos kisfiával. Egy másik spekuláns magára a kisgyermekre kezdett alkudni. Amikor az árában .megegyeztek, abban is megállapodtak, hogy éjjel, amikor az anya alszik, akkor fogják elrabolni tőle kisfiát, mert a .»vajszívű« spekulánsok kerülni akarták a feltűnést: Amikor az éj folyamán az édesanya rájött gyermeke elrablására, hangtalanul bevetette magát a tengerbe.

É Stowe regénye azt is bemutatja, hogyan' küzdenek a négerek a fehérek által í’ájúk kényszerített erkölcsi fertőbe merülés ellen. Tamás bátya nem teljesíti gazdája parancsát, amikor vele akar megkorbácsol- tatni egy színes nőt. Büntetésül őt korbácsoltatja halálra Mr. Legree, a minden emberiességből kivetkőzött fenevad. • '<

Beecher Stowe könyve, ez a mély keresztyén bizonyságtétel, rendkívül nagy szolgálatot tett a rabszolgaság eltörléséért folytatott harcban. Amerikában hosszú évek küzdelme és polgárháborúja után Lincoln elnök csak 1865-ben érvényesíthette a rabszolgaság eltörlését, de a győzelem után öt nappal a rabszolgatartók által felbérelt terroristák megölték.

A rabszolgaság a XIX. század második felében megszűnt, de a gyarmatosító országokban megmaradt a színesek megkülönböztetése és megmaradt a gyarmatosítás; A gyarmatosító hatalmak berendezkedtek a meghódított területeken s modern fegyvereikre támaszkodva megszervezték a birtokba vett afrikai és ázsiai területeken a magúk gazdasági és politikai hatalmát. Olykor gúnynótákat is faragtak a bennszülöttek kiszolgáltatott helyzetéről:

».Gatjlng puska drága kincs, nekünk van és nekik nincs.«

Igaz, hogy ma már nem jelennek meg Afrika partjainál a rabszolgakereskedők, hogy az amerikai és európai emberpiacokra hurcolják az afrikai lakosságot; igaz, hogy ma már naponta lehet olvasni a gyarmatosító hatalmak újságjaiban és folyóirataiban azt, hogy »a törvény ma már megbünteti, bárki legyen is az. aki ártatlanul bántalmaz bennszülötteket«, de a valóság azt mutatja, hogy a törvények mögött ma is él nemcsak a négerek megvetése és elkülönítése, hanem bártalmazásá- nak és kínzásának a lehetősége is.

CSODA-E, ha a »szenvedő világrészben«, Afrikában majdnem mindenütt mélyről fakadó, szüntelen és elszánt erjedés van folyamatban a gyarmati rendszer ellen? Az afrikai népek szabadságvágya magával ragadja a kis számú, de Afrika minden területén feltalálható és a legkülönbözőbb felekezetű misszióból származó keresztyéneket is. Felejthetetlen P. K. Dagadunak, az Aranyparti Keresztyén Tanács főtitkárának beszéde az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésén. »Afrika kérdezi a nyugati világot« cím alatt tárgyilagosan ismertette azokat a fejlődést elősegítő mozzanatokat, amelyekkel a nyugati világ Afrika civilizációját is szolgálta. De azután a következőket is mondta: »Jelenleg ügy kezelnek minket, mint primitív népet, amelyet mindig gyámság alatt kell tartani. Afrika nem akar többet megelégedni azzal, hogy a nyugati hatalmak gyámsága alatt éljen. Afrika népe teljes részt akar vermi saját ügyeinek intézéséből. Az a politikai küzdelem, amely Afrika különböző részeiben folyik, csak gyorsul azáltal a gyanú által, hogy a nyugati világ gyámsága a faji felsőbbrendűség és az imperializmus nyugati gondolatának következménye.« »Az afrikai emberek meg vannak győződve arról, hogy a nyugati arrogancia ellen harcolnak, amely ellen keserűségük szinte határtalanná nőtt már s amelytől meg akarnak szabadulni, bármi áron is.« Az afrikai gyarmati rendszert így jellemezte: »Az afrikai munkásokat olyan körülmények között alkalmazzák, amelyek már a nyugati világban sehol sem léteznek.« Dagadu főtitkár a keresztyénségre vonatkozóan többek közt ezt mondta: »Bizonyos afrikai körökben a keresz- tyénséget csupán a gyarmati politika kiszolgálójának tekintik, amely- lyel Nyugat saját politikai céljait igyekszik elérni és úgy tekintik, mint aminek kicsiny a jelentősége az afrikai új szellemi élet kialakításában.«

Ez világos beszéd volt Evanston- ban. A szenvedő világrész ébred és a keresztyének is benne. Ezt csak megerősíti több más értesülésünk. 1955. novemberében a Lutheránus Világszövetség Máranguban, Tánga- nyikában tartotta egész Afrikára kiterjedő konferenciáját, amely bizony azzal az elképzeléssel fogott munkához, hogy a nyugati világ számára mentse a menthetőt az afrikai keresztyének között. A konferencia első napján II. Thomas Mareale Dzsaga törzsíőnök szentébe mondta a nyugati keresztyénségnek Afrika földjén ugyanazt, mint amit Dagadu Amerika földjén mondott; »Én csak laikusként szólhatok önökhöz, mégpedig olyan laikusként, akinek még sok tanulnivalója van. Annyit azonban tudok; aki önök közüí Afrikát meg akarja menteni, annak egy valóban emberséges Jézus nevében kell cselekednie, aki nemcsak az emberek leikével törődött, hanem az emberek nyomorúságát is magára vette.«

Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága három hete Ausztráliában ülésezett és ismét arra kényszerült, hogy számba vegye azt, hogy a gyarmati világ megmozdult s benne ébredezik á szenvedő Afrika is.

Ahol valamikor Afrikában Hajós Henrik portugál herceg partraszállt s az ■ első négereket rabszíjra fűzte, ma az Aranypart nevű ország terül el. Miniszterelnöke az egykori rabszolgák leszármazottja — néger. Ügy nevezik messze földön, hogy az első fekete miniszterelnök. Egy másik afrikai országban, Egyiptomban a nemzhti mozgalom néhány évvel ezelőtt kivívta az angolokkal 1936-ban kötött s Egyiptomot megalázó szerződés felmondását. Szudán a közelmúltban vált független állammá, hazánk most küldte ki oda követét; A francia Észak-A erikában már csak tankokkal tudják fenntartani a gyarmati rendszert; Kenya népének felszabadító harcairól Erskine tábornok kelet-afrikai angol főparancsnoknak is az a véleménye, hogy katonai módszerekkel sohasem vetnek véget a kenyai felkelésnek.

MI E HATALMAS VÁLTOZÁSOK OKA? Hiszen a katonai fölény nem egy esetben ma is a gyarmatosítók oldalán áll. Miért változott meg mégis a helyzet? Azért, mert van egy olyan erő, amellyel szemben a gyarmatosítók tehetetlenek s ez az évszázadokon át sötétségben tartott, elnyomott, kiszipolyozott népek öntudatra ébredése, végeredményben az igazság érvényesülése, a népek egyenjogúságának érvényesülése. Az elnyomott népek előtt beszédes példa a Szovjetunió ázsiai köztársaságainak és a Kínai Népköztársaságnak a hatalmas fejlődése. Ezek a példák azt tanúsítják, hogy - meg lehet szüntetni a gyarmati rendszert, s a nyomában járó nyomort. Üj és szabad életet lehet teremteni az öntudatra ébredt nép erejéből. Lehet-e csodálkozni, hogy a Szovjetuniónak, Kínának és más szabaddá lett országoknak a példája. ahol emberi és kulturált életet adták az egykor rabszolgaságban tartott millióknak, vonzóan hat minden elnyomott népre?!

Nekünk, keresztyéneknek a szívünk ott van, ahol a népek egyenjogúságáért, az emberek egyenlőségéért, az Isten által egy vérből teremtett emberiség egységéért és boldogabb jövendőjének kialakításáért folyik a küzdelem, mert ez nem más, mint az igazság győzelméért folytatott küzdelem.

Püspökeink körlevele a gyülekezetekhez

»Keresztyén Gyülekezet,

Testvérek az Űr Jézus Krisztusban'.

A nagyhét előtti böjti vasárnapon szeretettel köszöntjük a Magyarországi Evangélikus Egyház valameny- nyi gyülekezetét,, valamennyi kedves Hittestvérünket. Ez a vasárnap már legnagyobb ünnepünk felé mutat. Az érettünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztus új életet szerző diadalmas erejéről beszél, amely gyümölcsöt terem a mi földi életünkben. Örökéletre visz és meggazdagítja földi életünket értelemmel, reménységgel és jó gyümölcsökkel. A húsvét hitében élő gyülekezetek örömben járják a földi élet útját, reménységben hisznek, imádkoznak és dolgoznak, bizodalommal végzik egész életük okos istentiszteletét mindannyiunk Urának színe előtt. Ebben az időben megpezsdül az egyházi élet és gazdag örömmel telnek meg a szívek. Odakint az életben is a bontakozó tavasz mutatja erejét a téllel szemben. Az ország hosszú és komoly telet élt át, amely megpróbálta hazánk minden lakosát. A húsvét hitében élő gyülekezet teljék meg hálaadással azért a gondviselésért, amelyben részesült s tekintsen bizakodással a jövő felé. A húsvét új életet szerző erejéből gazdagodó gyülekezet teljék meg hálaadással Isten iránt, aki evangélikus népünket hűséges helytállásra, az emberi élet szeretetére és az élet javait biztosító szorgalmas munkára nevelte. Ilyen lelki és testi ajándékok birtokában élünk mi együtt egész magyar népünkkel, amely a maga erejét mindjobban megfeszíti minden magyar boldogulásának érdekében. Tisztességet adunk hazánk bányászainak, vasutasainak, gyári munkásainak, minden rendű és rangú magyar polgártársunknak, aki az elmúlt : kemény télben á: természet zord akadályait legyűrte s _ biztosította az ország vérkeringését, minden ember kenyerét‘és családjainak meleg otthonát. Bizakodással tekintünk a magyar parasztság felé, egyéni - gazdák. ' állami gazdaságokban dolgozókés termelőszövetkezeti tagok felé egyaránt, most, amikor a téli szorgalmas felkészülés után elindulnak földjeinkre, a magyar haza dúsan termő földjére és »a ini mindennapi kenyerünkért« áldozzák erejüket. Ezek az induló tavaszi napok a jól felhasznált idő, a bölcs tervezés és a reménységben végzett szántóvető munka napjai; Tudjuk, hogy evangélikus földművelő népünk, az egyéni gazdák, az állami gazdaságokban dolgozók és a termelőszövetkezetekben dolgozók mind a munkájú lehoz való bölcsességet és szorgalmat vették őseiktől örökül. Tudjuk, hogy sokszor hallhatták és hitben megfogadhatták evangélikus egyházunk nemzedékről nemzedékre hangzó tanítását, hőgy Isten áldása azokon van, akik megfogj ák a dolog végét és hogy a hit nem egyéb, mint Isten színe előtt végzett felelősség- teljes és boldog szolgálat a földön Isten ígéretének reménységében, hogy ő azokat emeli fel, akik a kicsinyen is hűségesek.- Buzdítjuk evangélikus (híveinket a tavaszi munkák hűséges elvégzésére és erősítjük reménységüket a munka áldásaiban; Kérjük evangélikus földművelő népünket, tanulgassák bátran a közös gazdálkodós útját, módját, tanulják a mezőgazdaság mindig korszerűbb formáit, tartsanak lépést a tudományos fejlődéssel, használják ki a gépek által nyújtott könnyebbséget és előnyöket, járjanak elöl jó példával a testvériségben az egész magyar nép egységének építésében.; A gyárak, az üzemek, a föld, a hivatalok, az iskolák dolgozói működjenek szeretetben együtt, hogy javaink gyarapodjanak, békénk erősödjék, hazánk virágozzék. Tartsuk meg és erősítsük az öntudatos szeretet és testvériség kötelékeit egymás között; Áldja meg Isten földművelő népünk most kezdődő szorgos munkáját bő teamessel, védelmezze meg a magyar nép és az egész emberiség békéjét, segítse Isten boldoguláshoz it földkerekség egész népét az Ö irgalmasságából, amelyet a ml Urunk Jézus Krisztus engedelmes halálával és győzelmes feltámadásával szerzett inékünk;

Erős vár a mi Istenünk!

Budapest, 1950. március 10.

D. dr. Vető Lajos püspök. D. Dezséry László püspök.«

A Deák téri gyülekezet emléktáblát állít Kossuth Lajosnak

A Pesti Egyházközségben nagy hagyománya van a szabadságharcnak. A Deák téren járt iskolába Petőfi Sándor és ott is konfirmált.- Kossuth Lajos az egyházközség tagja volt és a Deák téri templomban keresztelték két gyermekét: Ferencet, 1841. november 30-án és Lajos Tódort 1844. május 27-én.

Kossuth Lajos halálának évfordulójáról hosszú idő óta. istentisztelet keretében emlékeznek meg a Deáktéren Ez a Kossuthra emlékező isten- tisztelet sokszor igen nevezetes volt. Ilyen volt pL az 1944. március 20-i, mert előtte való napon szállták meg a németek hazánkat. Az istentisztelet azonban nem maradt el.

A Deák téri parókiális épületen régóta ott van a Petőfi Sándorra emlékeztető tábla, amely hírt ad arról, hogy Petőfi Sándor itt járt iskolába; A tábla a kapu alatt volt, az evangélikus konfirmandusok állították 1923-ban, születésének centenárium mán. A Deák téri parókiális épület renoválásával kapcsolatban az egyházközség tanácsa most úgy határozott, hogy az emléktáblát a Deák féri oldalon a parókia falára helyezik;

A Deák téri gyülekezet presbitériuma 1956. március 14-én ülést tartott, amelyen megemlékezett a nemzeti ünnepről;

Mesterházy László dr., az egyház- község másodlelügyelője visszaemlékezett az egyházközség 48-as szent hagyományaira és javasolta, hogy az egyházközség állítson Kossuth Lajosnak, az egyházközség volt tagjának is emléktáblát; Az egyházközség tanácsa lelkesen fogadta a javaslatot és elhatározta, hogy elkészítteti az emléktáblát és elhelyezi a Petőfi-emléktábla mellé;

Makariosz ciprusi érseket az angol hatóságok deportálták

Dr. Ottlyk Ernő

Makariosz érseket, a ciprusi görög nemzeti mozgalom világszerte ismert, köztiszteletben álló vezetőjét a ciprusi brit csapatok március 9-én elrabolták és deportálták. Vele együtt deportálták Kipriánosz kirónia! püspököt, a püspök titkárát és még egy magasrangú görög papot. Az érsek Athénbe akart utazni, a brit katonák azonban megakadályozták, hogy a repülőgépbe beszálljon, arra kényszerítették, hogy egy készenlétben várakozó helikopterbe üljön, amely deportálásának helyére vitte. Az angol hatóságok jogellenes cselekedete világszerte viharos megütközést és tiltakozást váltott ki. Az érsek a ciprusi nép jogos kívánságainak szószólójaként olyan * munkát végez, különösen keleten napjainkra oly jellemző. A kereszlyé- t nek örömmel és szeretette nek az elnyomott népek szabadulási törekvéseire! népeivel együtt hibásna nek és hiábavalónak minden olyan embertelen tyénietlen törekvést, ame ja fojtani ezeket a mozga

„Az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre«