Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-03-04 / 10. szám

BÖJTI ÖRÖM

J ézus szavait nem lehet félreérteni. Világosan arról beszél, az ő eljöttével elérkezett a messiási idő. A messiási idő pedig lakodalmas idő. A lakodalmas idő pedig öröm idő. Az Ö eljöttével örömnapok jöttek el erre a világra, mert általa megvalósult, amit Isten ígért az ő népének.

A messiási idő ma is tart és Jézus Krisztus tanítványai ma is meny- nyegzői asztalnál ülnek. A velünk levő Jézus ugyanakkor, amikor helyet készített számunkra a színről színre látás világában az üdvösség lakomáján, már ebben a világban ellát bennünket kegyelmének minden javaival. A lakodalmas asztalnál ellát a bűnbocsánat békességével, a tőle való szeretettel, benne való örömmel élő reménységgel, szabadsággal és erővel. Ennél a lakodalmas asztalnál elvett bőséges ajándék tesz bennünket böjt idején is vidámmá, jókedvűvé és örvendezővé. A lehangoltak, a rosszkedvűek, a mindenből kiábrándultak, a fásultak nem a Jézus Krisztus lakodalmas asztalánál ülnek és nem az evangéliumból élnek, hanem a maguk asztalánál kuporognak és a maguk keserű füveit és a maguk főztjét eszegetik. Ott, ahol bűnös emberek bűneiket bánva ülnek le a kegyelem asztalához, ott övéké lesz a mindenen győzedelmeskedő öröm.

Toppén azért, mert e mellett az asztal mellett ülünk, nem szívjuk ma- gunkba a világirtózás és önsanyargatás keserű füstjét. Mi szent derűvel odafordulunk a világhoz és részt veszünk jó reménységgel az emberiség minden olyan munkájában, ami világunkat szebbé és boldogabbá teheti. Nemcsak a magunk táplálására ülünk Krisztus lakodalmas asztala mellett, hanem embertársaink javára. Mivel nagyon megajándékozottak vagyunk, azért örömmel és hálásan vagyunk ott, ahol az Istentől kapott drága emberi élet megvédéséről, a háború és béke kérdéséről van szó és mindent megteszünk azért, hogy béke legyen a nap alatt. Hálásan és derűsen vagyunk ott, ahol jobb gazdasági élet és igazságosabb társadalmi élet kialakításáról van szó és teljes erőnkkel segítjük a jobbat. Ott vagyunk, ahol gyarmati népek szabadságáról és a fajok megkülönböztetésének megszüntetéséről van szó és a lakodalmas asztalnál kapott szeretettel, bátorsággal, reménységgel és örömmel szolgáljuk ezekben az Isten akaratát. Ezek a mi igazi böjti cselekedeteink.

Azt mondhatná valaki, hát a Krisztus népe számára egyáltalában nincsenek böjti napok ebben a világban, mindig csak öröm az osztályrészük? De igenis vannak böjti napok is. Jézus maga mondta: »Eljőnek a napok, amikor elvétetik tőlük a Vőlegény és akkor böjtölni fognak.« Ez akkor következett be először, amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, majd sírba fektették és a tanítványok a zárt ajtók mögött gyászoltak és szomor- kodtak. Ez azonban csak húsvét hajnaláig tartott, amikor szomorúságukat újra fölváltotta a húsvéti öröm. Ezért a keresztyén ember számára még a böjt is örömmé változik. Minden terhét készséggel és örömmel hordozza. Ügy, ahogy Jézus mondja: »Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a né- zéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ök böjtölnek. Te pedig, mikor, böjtölsz, kend meg a te fejedet és a te orcádat mosd meg.« Vagyis derűsen és ünnepi ruhában böjtölj.

A hhoz, hogy a keresztyén ember vidáman tudjon járni a böjtben és egész életére jeliemző lehessen Jézus Krisztus jelenvalóságából származó öröm, nem elég az, hogy valami módon magára erőltesse ezt a vidámságot, vagy ezt a békességet, hanem egész életének gyökeres megújulására van szükség. Csak ebből az egészen új életből nőhet ki a mindenen győzedelmeskedő öröm. Ha életünk, életfelfogásunk, egész belső világunk egyébként maradna a régi, de valahogy rászorítanánk magunkat a lakodalmas örömre, ugyanazt tennénk, Jézus szerint, mint amikor egy ócska ruhára rávarrnak egy új posztóból való foltot. Ez csak foltozás volna, amelynek semmi értéke sem volna.

Azért olyan kevés ma is az igazán derűs és szent örömre fölszabadult keresztyén ember, mert nem akarunk valójában átalakulni. Nem akarunk kivetkőzni elavult öltözékeinkből, csak foltozgatni akarunk. Meg akarjuk tartani régi életünket, szokásainkat, nézeteinket csupán egy kis keresztyén színnel átszínezzük azokat. Sokszor abban a hiedelemben vagyunk, hogy úgy bánhatunk az evangéliummal, azzal az egészen újjal, amit. Jézus hozott, mint ahogy a foltot rávarrjuk a régi ruhára. Az evangélium új forrásban levő borát a régi szokások tömlőjébe akarjuk tölteni. Jézus által hozott Isten országát sokszor csak egy rongydarabnak tekintjük, amelyet toldalékként lehet hdzzáfércelni a régi élethez. Meg akarunk maradni a régi egoistáknak, akik nem törődtek a másik ember életével és szükségleteivel, csak most átfestve egy kis keresztyén színnel és a gyülekezeten belül éljük ki magunkat. Meg akarunk maradni sovinisztáknak, de azért fennen hirdetjük, hogy Isten az egész emberiséget egy vérből teremtette. Meg akarjuk tartani régi előnyeinket és kiváltságainkat, de hirdetjük, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. Pedig a régi életet új folttal nem lehet megtartani; Itt alapos és gyökeres átalakulásról lehet csak szó. A Jézus Krisztusban való újjászületésről, amely nyomán elmondhatjuk: »a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden«;

E

rre az új életre van szükségünk, amely az élet egész síkján feltétel nélkül engedelmeskedik Istennek. Üj emberre van szükség, aki önmagának megtagadása által jár a Krisztus nyomdokán. Űj emberre, aki egész valójában felszabadult az örömre és aki tudja, hogy a Vőlegény jelenlétében nem szomorkodhatik még akkor sem, ha útja rögös és nem minden úgy történik az életében, ahogy ő szeretné. Üj emberre, aki nemcsak azokat szereti, akik vele egyenlő drága hitet nyertek, hanem minden embert a szeretet korlátlanságával. Űj emberre van szükség, aki nemcsak a maga hasznát nézi, hanem mindig a másikét is és aki felelősséggel hordozza az egész emberiség minden dolgát. Üj emberre, aki az emberi élet nyomorúságait és hiányait látva, nem csapja össze kétségbeesetten a feje fölött a kezét, hanem Krisztustól kapott erővel és segítő szeretettel nyúl bele a dolgokba. Űj emberre, aki nem törődik bele fatalista módon, hogy ezen a világon van ragály, szegénység, háború, hanem reménységgel fog hozzá a bajok megoldásához, a földi élet szebbétételéhez. Igen, új emberre van szükség, aki mindig és mindenütt örömmel szolgál ott, ahová Isten állítja az emberek javára és Isten dicsőségére. Ilyen értelemben mondja Jézus igénkben, hogy az új bort új tömlőkbe tegyük, mert így marad meg a tömlő is, meg a bor is.

Ez a gyökeres megújulása a keresztyénségnek nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. Lehetséges az evangélium által. Messiási időben élünk; Éljünk boldogan az evangélium drága kincsével. Aztán megújult élettel járjunk vidáman a böjtben. Igen, vidáman, jókedvűen a böjtben;

Részletek Káldy Zoltán esperes Mt 9, 14—17. alapján tartott rádiós igehirdetéséből

Ä keresztyénség nem hódolhat be a kísértésnek, hogy a háború is megoldás

— mondotta D. D. Jón Chabada egyetemes püspök díszdoktori székfoglalójában

Az Evangélikus Teológiai Akadémia jebruár 27-én délután 5 órakor az Egyházegyetem Üllői úti imatermében tartott ünnepi ülése egész egyházunknak ünnepi eseménye volt. D. Ján Chabada és Ludovit Andrej Katina, a csehszlovákiai Szlovák Evangélikus Egyház püspökeinek teológiai tiszteletbeli doktorrá avatása nemcsak egyházi és békemunkájuk méltó elismerése, de egyházaink újabb baráti megnyilvánulása és elkötelezés volt a még szorosabb ökumenikus együttműködésre.

Az ünnepi díszt öltött imaterembe már jóval 9 kezdés előtt gyülekezni kezdtek a meghívott egyházi vezetők, budapesti és Pest környéki lelkészek, presbiterek, az egyházi hivatalok tisztviselői, a Teológiai Akadémia hallgatói Néhány perccel 5 óra előtt zsújo« lásig megtelt az imaterem is és a karzat is. Pontosan 5 órakor elcsendesedett a terem és Peskó Zoltán orgonaművész orgonajátékával kezdetét vette a Teológiai Akadémia ünnepi ülése.

Az ünnepi ülésen megjelent Dj dr. Vető Lajos püspök,' egyházunk lel- készi elnöke, D. Dezséry László püspök, egyházunk lelkészi alelnöke, Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár. Az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletéi, en jelen volt Horváth János elnök és Varga József elnök- helyettes. Rés.-, vett a. ülésen i.íefan Major nagykövet vezetésével a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagy- követségének hattagú küldöttsége. A református egyház képviseletében megjelent D. Bereczky Albert püspök, a zsinat lelkészi elnöke, Péter János és Győry Elemér püspök, dr. Finta István és dr. Kádár Imre kon- venti főtanácsosok és Fekete Sándor esperes. Jelen voltak a többi magyar- országi egyházak képviselőiként Szé- csey János methodista szuper intendáns, Szabó László baptista lelkész- elnök, Berky Feriz protoierei, ortodox adminisztrátor, dr. Halász György apátplébános, a római katolikus Hit- tudományi Akadémia rektora; A testvéri református Teológiai Akadémiákat dr. Tóth Endre debreceni és dr. Pap László budapesti dékán képviselték, de részt vettek az ülésen az akadémiák professzorai közül többen is. Jelen voltak az esperesek, az Egyházegyetem és a püspöki hivatalok vezető tisztviselői is.

A résztvevő gyülekezet felállással üdvözölte a dékán vezetésével Luther-kabátban bevonuló teológiai tanári kart, a két tiszteletbeli doktorrá avatandó püspököt, dr. Ján Michalko pozsonyi teológiai dékánt és Ladislav Bartho-t. a Szlovák Evangélikus Egyház egyetemes főtifkárát. Az ünnepi ülés gyülekezeti énekkel kezdődött, majd dr. Pálfy Miklós dé-'' kán megnyitó szavai következtek. Miután üdvözölte a megjelenteket, Pröhle Károly professzor, a tanári kar jegyzője ismertette az Egyházegyetem Tanácsának a teológiai tiszteletbeli doktorrá avatásra vonatkozó határozatát.

Ezután kezdetét vette a hagyományos latin nyelvű doktoravató szertartás. Pálfy Miklós dékán előterjesztésre hívta fel dr. Ottlyk Ernő professzort, aki D. Ján Chabada egyetemes püspök tiszteletbeli doktorrá avatására tett javaslatot és dr. Karner Károly professzort, aki Ludo- vit Andrej Katina püspök díszdoktorrá avatását javasolta. A dékán — megszólítva a tiszteletbeli doktorrá avatandókat —

kihirdette a kar határozatát, hogy teológiai tudományos, egyházi és békemunkájuk elismeréseképpen az Akadémia teológiai tiszteletbeli doktorrá fogadja őket

és feltette a kérdést: , elkötelezik-e magukat ennek a munkának hűséges folytatására? A püspökök így válaszoltak: promitto ac spondeo! Az új teológiai doktorok elkötelezésük jeléül kezet fogtak előbb a dékánnal, átvették tőle a díszoklevelüket, majd sorra kezet fogtak a tanári kar minden tagjával;

A Lutheránia ünnepi éneke után következett

hivő bizodalmát, amikor egyházaink és népeink jelenéről és jövőjéről, békéjéről és szocialista boldogulásáról van szó;

mert az a nemes szándék fűt bennünket, hogy Isten reménységekben gazdag s ezért türelmes egyházai legyünk, amikor a világkeresztyénség lelkiismeretéhez kell szólanunk sú- soly és magasztos nemzetközi kérdésekben is. Amikor az Egyházak Világtanácsában létünkkel kell kér-» nünk és Isten igéjének Krisztus egyházára vonatkozó parancsolataival kell buzdítanunk keresztyén testvéreinket, hogy ismerjék fel és munkálják az egyházban és egyházon kívül az »éppen és most? sok mindent felszámoló és éppen így építő feladatait;

Ennek a barátságnak és testvériségnek igen fontos állomása ez a mai nap, amikor csehszlovákiai evangélikus testvéreink és mi, tiszteletbeli teológiai doktorainkon keresztül, átöleljük egymást, mint akik egymásra találtunk és fogjuk egymás kezét. Adjunk hálát Istennek ezért a napért, amikor Isten Szentlelke az egy hitben és reménységben eggyé kovácsol újból bennünket.

Imádkozunk azért, hogy ez a kézfogás jellé tudjon válni a világkeresztyénség egyházai előtt.

Es kérjük Isten «megsegítő kegyei* mét, hogy tiszteletbeli teológiai dók-» toraink felelősségteljes egyházkormányzati, igehirdető és ökumenikus feladataikat Isten dicsőségére és jó tetszésére, a szlovákiai és magyar evangélikus egyház egy hitben növekvő s ezért egyet akaró és együtt: haladó jövőjének az építésére, a csehszlovák és magyar nép boldog és békés életének a munkálására végezhessék.

Éljenek tiszteletbeli teológiai doktoraink és egyházaink és népeink testvéri barátsága!« — fejezte be üdvözlő beszédét dr.; Pálfy dékán; Ezután

D. D. Ján Chabada egyetemes püspök székfoglaló beszéde

következett sVilág és élő egyház« címen; Bevezetőben a nap történelmi jelentőségét méltatta, kiemelve, hogy e díszdoktoravatás is bizonysága annak', hogy országainkban hatalmas változások történtek, népeink a történelem új útjára léptek, amelynek jelzője a testvéri és baráti együttmunkálkodás. Előadását annak befejező részében a következőképpen foglalta össze:

»Az egyház lényegéből következik az egyház feladata: hirdetni a világnak az Isten igéjét és azt meg is valósítani; Az egyháznak tehát kettős feladata van: az Ige hirdetése és az Ige megvalósítása. És itt előáll az a kérdés, mi legyen a keresztyén egyház igehirdetésének a tartalma;

Az igehirdetés tartalma Jézus Krisztus. Jézus Krisztus evangéliuma, ahogy azt magáévá tette Luther reformációja: a törvény és az evangélium, Isten kegyelmének és a bűnbocsánatnak * az üzenete;

A törvény és az evangélium tartalma a szeretet, akár a törvény, akár az evangélium oldaláról vesszük a dolgot. Isten szaretete a világ iránt és az ember szeretete az ember iránt: ez a szeretet az ember etikai kötelessége az Isten előtt;

Amikor a keresztyén ember mindennek tudatára ébred; akkor világosodik meg előtte, hogy a háború és vérontás, a gyengék

elnyomása, éhség; szomjúság; a koncentrációs táborok tömeges emberpusztítása, a faji és nemzetiségi megkülönböztetés mind olyan dolgok, amelyek ellentmondanak a szeretetnek.«

»Az egyház és a világ lényegéből következik, hogy az egyház köteles a világnak, Isten teremtett világának, hirdetni Krisztus törvényét, a békét és megbékélést, hogy a világ ne semmisítse meg önmagát: Isten ugyanis az embervilágot az életnek a helyévé teremtette, hogy éljen és üdvözöljön.«

»Ezzel az üzenettel szolgáljon az egyház Istennek és a világnak, mert a szolgálat az egyház feladatának a lényege; A szolgáját nem uralkodás, nem a világ fölötti hatalom, nem az egyházaknak a világ egyik részével való szövetkezése a világ másik részével szemben, sem az egyházaknak az egyiknek a másikkal történő egyesülése a világgal szemben abban az értelemben, ahogy azt a középkor gondolta; Nem keresztyéni dolog, amikor az egyház megfeledkezik a maga lényegéről és középkori módon erőszakkal akarja legyőzni a világot.«

»Ebből a szempontból kell az egyháznak szemlélnie a maga szűkebb értelmében vett feladatait s

az egyház népének hirdetnie az | egész Jézus Krisztust és hangsúlyoznia a szeretet megvalősí- I

fásának a parancsát a mindennapi életben és minden hivatásban, hogy az emberek békességben éljenek,

mindenütt a világ minden berendel zésében, hogy béke legyen a mi családjainkban, munkahelyeinken és mindenhol, ahol az ember embertár* sával találkozik, hogy minden haza« ját szerető keresztyén ember telje* sítse a maga kötelességét hazájává! szemben is, amely rólunk gondoskor dik és biztosítja állampolgárainak: életét.«

»Az egyház kötelessége vezetni aá egyháztagokat abban az irányban; hogy személyes életükben fogadják el a Krisztus által felkínált megbé-’ leülést Istennel és hogy ne vonják ei tekintetüket arról a célról, amely; számukra az eszkatológiai reménységből következik; Mint Isten vándorai megyünk a világon, azon a világon keresztül, ahová elhívott bemj minket a mi Urunk. Megyünk a céí után, amelyik nem e világból való* amelyhez azonban e világon keresa? tül közeledünk.«

»Kérjük az Urat, áldja meg ezt ö mi szolgálatunkat, hogy szolgálatunkkal Öt dicsőítsük, az egyházat a fejlődés útjára vezessük, felebarátainkat pedig hozzásegítsük az üdvösséghez és a békés és örömteli élethez« — fejezte be felszólalását D; D; Chabada püspök.

(Folytatása a 2; oldalon)

„Járjatok szeretetten,

u

(ÉT 5,-2*

dr. Pálfy Miklós dékán üdvözlő beszéde

magyar nyelven. Bevezetőben méltatta a két egyház és a két nép egymásra találásának jelentőségét, majd így folytatta: »Barátságunk és testvéri összefogásunk máris megtenni jó gyümölcseit,

mert az a nemes készség hatja át, hogy tanítsuk egymást korunk nagy kérdéseinek a megértésére, azok

evangéliumi megfogalmazására egyházainkban, gyülekezeteinkben, igehirdetésünkben és nemzeti kötelességeink megértetésében;

mert az a keresztyén alázatosság termékenyíti meg, hogy

tanuljunk egymástól minél több keresztyén kötelességtudást, példamutató engedelmességet és