Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-03-04 / 10. szám
2 EVANGÉLIKUS ELET D. Andrej Ludovit Katina püspök székfoglaló beszéde ! (Folytatás a? J. oldalról) ezen a címen hangzott el: »Az Újszövetség szociális elvei, előkészítésük és érvényesülésük, tekintettel a rabszolgaságra.« A bevezetésben D. Katina püspök kifejtette, hogy az egyház története folyamán, jóllehet mindig első helyre tette az üdvösség kérdését, mégsem maradt közömbös az emberi élet és társadalom földi problémái iránt. A keresztyénség szociális tevékenysége, minthogy a keresztyének történetük folyamán gyakran elhagyták Krisztus egyenes útját, számos esetben téves volt, de a szociális érzés fejlődésén látható, hogy az alapvető keresztyén elvek és indítékok az emberiség haladásának alkotó tényezői voltak. Az Újszövetség szociális tanításainak vizsgálása során D. Katina püspök szólott az ókori kelet antik társadalmáról, különösen is a rabszolgarendszerről, megvilágította a rabszolgaság érteimét az Ószövetségben, majd a rabszolgakérdés új szemléletéről szólott az Újszövetségben, amely a testvéri szeretet érvényesítésében jelentett megújulást a kor általános helyzetéhez képest. Katina püspök előadásának befejező részében az egyház mai szolgálatára nézve vont le következtetéseket: »a keresztyénségnek arra kell törekednie, hogy az embert gyakorlatilag is felemelje az Isten gyermekének piedesztáljára és hogy eltűnjenek a világból mindazok a nyomorúságok, amelyek akár gazdasági, akár lelki téren jelentkeznek. Jézus Krisztus néni tanított semmiféle időleges erkölcstant, hanem bele- oltotla az emberek leikébe Isten örök változhatatlan akaratát. Ezéirt az Újszövetség szociális elvei nem állítanak az ember eié célul csupán valami magas szociális rendet — hanem tovább vezetnek az emberhez, mint Isten gyermekéhez.« »Ehhez kell hozzájárulnia a mai keresztyénségnek is, amely állandóan az élet vóHozásaiban állva, hallja Isten részéről az örök és vál- tozhataüan evangéliumot. Meg kell szabadulnia minden ember-ellenes bűntől s csak az ember jólétét kell maga előtt látnia, amelyet egyszer betetőz Isten ígéreteinek teljesülése. Ennek kell láthatóvá Jennie a keresztyénség előrehaladásában, különben elvesztené az emberek bizálmáf^aki- kért pedig feltétlenül helyt kell állnia.« »Az Újszövetség szelleme azt kívánja tőlünk, hogy támogassuk mindazt, an ti az ember szociális elóbbrchaladását szolgálja, Ebbe bele van foglalva Krisztus gyönyörű parancsa: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A helyesen értelmezett keresztyénség csak örömmel üdvözölheti, hogy a szocialista társadalom lehetőséget ad a földi boldog és békés élet érdekében a képességek teljes kifejtésére, Ez semmiképpen sem teszi feleslegessé a keresztyén egyház küldetését, sőt lehetővé teszi a keresztyén szeretet elveinek elérését, ami nem volt lehetséges a rabszolgatartó, feudális és kapitalista rendszerek korában. Hisszük, hogy az embernek és munkájának igazi értékelése legyőz minden nehézséget és a népek közt uralomra jut a testvériség', Ez az Újszöa magyarországi evangélikus egyház nevében. »Új élet es új történelmi korszak ez, amelyben élünk — mondotta. — Nagy áldások és ajándékok részesei lettünk benne Isten kegyelméből. Üj és gyönyörű feladatokat kaptak benne népeink és egyházaink egyaránt. A reális, tervszerű és okos alkotó munka, a világ békéjének védelme és erősítése ragyog tündöklő csillagként e világi ténykedésünk felett és előtt. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításában találkoztak népeink és egyházaink, találkoztunk mi magunk is egymással. Ezeknek a feladatoknak a további odaadó megvalósítására buzdít, erősít és lelkesít bennünket ez a mostani kivételesen nagy, történelmi, ünnepi alkalom. r ousztelendö Püspök Testvéreim, viseljétek magyar teológiai tiszteletbeli doktori címeteket annak tudatában, hogy közös > mi el- hivatásunk, a mi munkánk és küzdelmünk, s közösek azok céljai is. Mi pedig ígérjük, hogy mindig szeretettel és bizalommal gondolunk Rátok, egyházatokra, népetekre, mint testvéreinkre, barátainkra, akikkel lehet és jó is együtt munkálkodni azokért a jó eredményekért, amelyekkel hitünk szerint Isten megáldja egyházainkat és népeinket. Ezekkel a gondolatokkal kívánom Reátok, egyházatokra, népetekre, egyházaink és népeink testvéri jó vj- szonyára Isten nagyon gazdag áldását!« — mondotta dr. Vető püspök, D. Bereczky Albert püspök üdvözlése a Magyarországi Református Egyház nevében többek között így hangzott: '“»Nagyon megbecsülve kinek-kínek saját hitvallása iránti hűségét ■— amit mi is a magunké iránt megtartunk «—, mégis nem »kívülről«, hanem »belülről« köszönt titeket a magyarországi református egyház egyeteme. Szavunk, köszöntésünk egyszerűen ennyi: egynek érezzük és egynek valljuk magunkat veletek, a mi Urunk Jézus Krisztus hitében és a Töke kapott szerétéiben.* -Egyek vagyunk veletek a reformátort örökséghez való hűségben.« »E hitünk alapján egyek vagyunk a szeretetteljes felelősségben az Egyházak Világ- tanácsáért. Hálásak vagyunk azért a lehetőségért, amit Isten 3 mi korunkban az egyhazak egységmozgalma által adott s bízunk abban, hogy az ökuméné is mindig jobban fel fogja ismerni, hogy az egyházak egysége nem az egyházak egész szolgálatától elválasztható öncél, hanem éppen az engedelmesen vállalt közös szolgálatok gyümölcse. Egyek vagyunk a jelen korszak legnagyobb és legnemesebb, egyben a legfelelősebb ügyének: a béke meg- védelmezése ügyének odaadó szolgálatában. Az a nagyarányú felébredése az emberiség öntudatának és erőtudatának, ami valószínűen korunk legjellemzőbb vonása, mély hálára kötelezi az egyházak embereit is és növeli bizakodó szolgálatunkat a népek békés egymás mellett éléséért.« Ezután Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke üdvözölte a tiszteletbeli doktorokat, Teológiai Akadémiánk ünnepi ülése az Erős vár eléneklése, a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság himnusza elhangzása után dr. Pálfy Miklós dékán berekeszti? szavaival ért véget. Szlovákiai vendégeink látogatásai Mint jelentettük, február 25-én, szombaton a kora délutáni órákban hazánkba érkezett D, Ján Chatoüuja, a csehszlovákjai Szlovák Evangélikus Egyház egyetemes püspöke, úu- dovit Andrej Katina, a Szlovák Evangélikus Egyház nyugati egyházkerületénél püspöke, dr, Ján Michalko, a pozsonyi teológiai akadémia dékánja és Ladislav partho, a Szlovák Evangélikus Egyház egyetemes főtitkára, valamint Chabada és Katina püspökök felesége. A vendégek szombat este részt vettek az Állami Operaház előadásán. Vasárnap a vendégek gyülekezeteket kerestek fel és azokban prédikáltak. Chabada püspök Pilisen, Katina püspök Békéscsabán, Michalko dé- kán Buci&pasfc-Kelenföldön. és Barfcho főtitkár Budapest-Cinkotári hirdette az igét. Vasárnap este vendégeink baráti összejövetelen vettek részt, melyen jelen voltak egyházunk püspökei és vezető lelkészei, a Teológiai Akadémia tanárai feleségükkel. Hétfőn délelőtt a küldöttség látogatást tett egyházunk vezető hivatalaiban és intézményeinél, majd a református Egyetemes Konventen, ahol Győr.v Elemér püspök üdvözölte őket. A dísztoktoravató ünnepi ülés után a Teológiai Akadémia dékánja bankettet adott a tiszteletbeli doktorok tiszteletére. Február 28-án, kedden a vendégek a kötéséi gyülekezetben tettek látogatást, ahol D. Kalina püspök igét hirdetett. Február 20-én, szerda délelőtt az Új tiszteletbeli doktorok előadást tartottak a Teológiai Alvadóm ián. Külföldi ' vendégeink látogatása eseményeinek ismertetésére következő számunkban visszatérünk. Nyilatkozatok Oibelius püspök rámái útjáról Mint jelentettük, Dibelius berlini püspök, a németországi Evangéliumi Egyház Tanácsának, elnöke, az Egyházak Világtanácsa egyik elnöke kihallgatáson vett részt a pápánál. A látogatás hire megdöbbenést és tiltakozást váltott lei lelkészeinkből is. tMinden út Rómába vezet Megdöbbenéssel értesültem arról, hogy Dibelius püspök, a németországi protestáns egyházak egyik legfőbb vezetője, az Egyházak Világ- tanácsa elnökségének egyetlen evangélikus tagja, a pápától audienciát kért és kapott, "Tisztelgő látogatása« kapcsán az alábbi kérdések támadtak berniem: kinek a megbízásából, milyen felhatalmazás alapján tette ezt a szokatlan és érthetetlen lépést? Kit képviselt a római pápánál: a német- országi propestantizmust, vagy talán az Egyházak Világtanácsát? Úgy gondolom, egyiket sem. Nem képzelhető el, hogy lépésével egyetérte- nének a németországi protestáns egyházak tagjai, még kevésbé az Egyházak Világtanácsának tagegyházai, hiszen mindnyájunk előtt jól ismeretes a pápa felfogása az Egyházak Világtanácsáról, annak tagegyházairól, s általában az ökumenikus mozgalmakról. De ezen túlmenően úgy gondolom, hogy magyarországi evangélikus egyházunk, mint az Egyházak Világtanácsának tagegyhá- i az, sem azonosíthatja magát Dibelius püspök lépésével. A reformáció ót» eltelt négy és fél évszázad alatt a magyarországi evangélikusségnelv saját bőrén éppen elég alkalma volt meggyőződni arról, hogy mit jelentett a szentszék befolyása alatt álló államokban a »vallásszabadság«. És ezt ma is világosan láthatjuk, ha csak a spanyolországi, bolíviai és kolumbiai protestánsüldözésekre gondolunk. Dibelius püspök úr talán megfeledkezik arról, hogy már idejét múlta az a mondás: »Minden Út Rómába vezet.« Azaz, hogy — úgy látszik — bizonyos utak még mindig odavezetnek. Az ilyen utakról azonban megvan a véleményünk. Úgy vélem, hogy Dibelius püspök római útjával nem tett jó szolgálatot sem az 0ku- ménének, sem a németországi protestantizmusnak, de magának a német népnek sem, amely nagy részében felháborodva ítéli el a püspök szerencsétlen lépését. Mekis A dán» püspokhejyofctes Evangélikus püspöknek nincs helye a pápa kihallgatási termében l Bár még nem áll elég adat rendelkezésünkre Dibelius berlini püspöknek a római pápánál tett látogatásával kapcsolatban, annyi mór történeti tény. hogy ez a látogatás megtörtént. Ha' Dibelius püspök azért ment a pápához, hogy az egész protestantizmus nevében erélyesen tiltakozzék a madridi protestáns lelkészképző intézet bezárása ellep, to- yábbá a kolumbiai mintegy 50 protestáns templomnak a? utolsó tíz évben való bezárása miatt és a bolíviai protestánsok üldözése miatt, akkor jól tette, hogy felkereste a pápát, Sajnos nem valószínű, hogy ezért ment volna, Viszont minden más célú látogatást el kell ítélnünk. Még a »tisztelgő jellegű«-t is! Mind addig, míg a pápa úgy gondolja el a »keresztyén egységet**, hogy a protestánsok hódoljanak be a pápaságnak, addjg egyetlen evangélikus püspöknek sincs helye a pápa ki- hallgalási termében, különösen nem Dibeliusnak, aki az Egyházak Világtanácsának egyik elnöke. Abban reménykedünk, hogy a nyugat-német sajtó találgatása — mely szerint Dibelius esetleg a »hitetlenek elleni keresztyén front** megalkotása céljából látogatta meg a pápát — nem igaz. Az evangélium népének nincs szüksége semmiféle »keresztyén front«-ra a »hitetlenekkel« szemben. El kell ítélnünk Dibelius római látogatásét azért is, mivel az szere- tétlenség, a többi között a magyar- országi protestánsokkal szemben. Mi valljuk, hogy a keresztyénség nincs semmiféle gazdasági és társadalmi formához kötve. Hitünk szerint, Isten Szentlelképek vezetésével, megtaláltuk egyházunk útját népünk űj társadalmában is: mi Isten iránti bizalomban, népünk iránti szeretet- ben, az evangéliummal való szolgálatban és keresztyén reménységben éjünk. Dibelius akkor tesz jő szolgalatot az egész keresztyénségnek, ha vallja: »Nincs Krisztusban Kelet, Nyugat«, és mindent megtesz azért, hogy az Egyházak Világtanácsában is egyre többen munkálkodjanak ennek nyilvánvalóvá tételéért. KáJdy Zoltán esperes A Hungarian Church Preas protestáns egyházaink idegen- nyelvű sajtótájékoztatója — legújabb száméban első helyen D. Se- reczky Albert református püspöknek az Egyetemes Imahét alkalmából mondott igehirdetését közli, majd részleteket Péter János református püspök parlamenti beszédéből. A továbbiakban D. Bereczky Albert, D. dr. Vető Lajos, Győry Elemér és Péter János püspökök nyilatkozatát olvashatjuk Dibelius püspök pápai kihallgatásáról. Egy összefoglaló cikk arról szól, hogyan tartották meg protestáns egyházaink az Egyetemes Imahetet. A tudósító ezután D. D. Ján Chabada és D- Andrej hudovit Katina szlovákiai püspökök életrajzát ismerteti teológiai díszdoktorrá avatásuk alkalmából. Részletes ismertetés következik ezután az Egyház- egyetem Tanácsának üléséről. Pierre Maury francia lelkész és dr, Csekey Sándor református teológiai tanár halálhírének közlése után az es évi Evangélikus Naptár gyülekezeti fogadtatásáról, a református egyház néhány eseményéről és a Magyar- országi Egyházak ökumenikus Tanácsának az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának magyarországi ülésezését előkészítő munkáiról ad hírt a tudósító. költőt, akinek százéves halálozási évfordulójáról emlékezik meg ma a világ, hazája, már ifjan naggyá növelte, hogy férfikarában megtagadja, kitaszítsa és árulónak bélyegezze. Élete a nagy európai forradalmak korszakára esik, s utókora is viharos évszázad. Ezekben a viharokban dönthetetlen- nek hitt értéktáblák zúzódtak porrá, s romjaikon a forradalmár Heine óriássá nőtt előttünk. Óriássá, mert életében, saját biztonságával vajmi keveset törődve, küzdött az ember jogát béklyóba szorító feudalizmus ellen, s akkor hirdette meg a demokrácia és szabadság végső győzelmét, amikor erről csak a legmerészebbek álmodtak. Ö maga is vilxaros egyéniség. Körülötte rendre összecsapnak a szenvedélyek■ Bálványozzák és gyalázzák. De egyben nem tér el barátok és ellenségek tábora: így vagy úgy, megérzik, hogy rendkívüli ember áll előttük. Olyan költő, aki egy-egy dalával szíveket gyújt föl, akinek ostorpattintású iróniája az állig fölfegyverzett rabtartók bőrébe hasít. Nemzedékek nőnek föl igézetében, hogy szülőföldje meggyaláztatásának ő is osztályosa legyen s a nácik összes müveit az emberi méltósággal együtt küldjék máglyára Németországban. Es ma? Ha valaha, éppen napjainkban magaslik fölé a német irodalomnak, hogy a világirodalom legnagyobbjainak arcképcsarnokából nézzen ránk, immár az egész emberiség költőiéként. üsseldorfban született 1797-ben, nemrég cgyenjogúsított kereskedöcsaládból, S néhány, hajlamai ellenére vállalt kísérlet után dalaival kitör a polgári élet szűk kereteiből Es, ezek a dalok valóban az emberek szivéig hatnak. Egyszer csak itt is, ott is fölcsendülnek anélkül, hogy bárki megtanulta volna őket. Mert Heine maga a dal, éppúgy az, ahogy a zenében Schubert, annyi szép költeményének megszólaltatója. A harmincéves költő első nagyobb gyűjteménye, a »Dalok könyve« egy csapásra meghódítja Németországot. Évszázadok óta nem énekeltek így, ilyen közvetlenül, ennyire mindenki szívéből szólón, ezzel a könnyedséggel — és mégis, akinek van füle a hallásra, az érzi és érti, hogy nem afféle könnyű, útszéli dalocskákkal találkozott, hanem, egy istenáldotta lírikus, az emberszív legmélyebb titkairól vallott néhány sorban, megragadva az elillanó hangulatokból az örökkévalót, A fiatal Heine a német romantikához nyúl, de már nem a romantikusok módján. Fölhasznál belőle mindent, ami mondanivalójának szárnyát továbbröpítheti — de elveti a romantika középkorba mutató, feudális elemeit. Izig-vérig modern költő, aki ért hozzá, hogy az avult köntösből csak annyit vegyen magára, amennyit saját erejéből megújíthat. De ekkor már a magánélet lírájától mindinkább a világesemények porondja felé fordul. Az 1830-as francia forradalom elhatározón magával rántja, már tisztán látja, hogy hazája, a fejedelemségekre szabdalt Németország cenzúrától, rendeletektöl és fogdáktól bűzlő levegője megfojtaná. Párizsba költözik, hogy szíve és mondanivalója szerint az egész modern Európa költője lehessen. Gyűlölettel fordul el minden nacionalizmustol, Vgn. bátorsága hozzá, hogy a betokosodoti német junkerek elé példaképül az évszázados ellenséget, a francia népet tartsa. És a franciák előtt az igazi Németországról beszél, mely idegen a tegnapba merült kiskirálysúgok uralkodóitól. Arról a német népről, amelynek éppúgy megvan a feladata Európában, mint a franciának, s éppúgy vágyik a szabadságra, mint politikailag érettebb szomszédja. Ez a roppant szándék füti, hogy lángelméje hidat verjen a szakadék két partja fölött. M eg is jön rá a válasz a Rajna túlsó oldaláról. Heine müveinek terjesztését itt is, ott is megtiltják a német nyelvterületen. De ő nem mond, le őseredeti jogáról, hogy anyanyelvén szólhasson honfitársaihoz. Igazi hazafi, aki a német szabadságot mindenek- föiött szereti és ezért gyűlöli a hivatalosok szuronyerdővel védett Germániáját, Ebben a hatalmas politikai harcban, Hegel tanulmányozása után, Marx és Engels személyében élő fegyvertársra talál. Kari Marx korán fölismerte, hogy a korabeli Németország és Európa legnagyobb költője, és büszke örömmel üdvözölte őt az elnyomottak jogáért küzdők táborában, Heine egyre élesedő politikai tudatosságát most már Icölteményein kívül prózai müvei és újságírói munkássága is bizonyltjaQzámunkra különösen megkapó emlék, hogy & a kor másik nagy forradalmár-költője, Petőfi Sándor rokonlélekkel találkozik Heinében. Kölcsönösen ismerik és nagyra tartják egymást, s az IW’bcn kiadott elsői németWH'lftüJM-JW*1 «« .II'., Ül..)'. mn. '! .."ül * ny elvű Petöfi-kötet Heinének ajánlva jelenik meg. Az európai forradalmak összeomlása után Heine személyes szerencsétlenségének érzi a Szent Szövetség gyalázatos diadalát. Az elbukott magyar szabadságharcot híres költeményében, az »1849 októberében« címűben siratja el. (Magyarul Gyulai Pál és Képes Géza fordításában.) Ekkor a költő már halálos beteg. Élete Utolsó nyolc esztendejét a »matrác-$ir«-ban tölti. Szélütése után nem kel fel többé. De remekművei csodálatos csúcsokra érnek, mintha a halódó testben egyre magasabbra szöknék a lélek lángja. Már diktálja műveit, embertelen fájdalmak és szenvedések közt, majd teljesen megvakulva. Katonának vallja magát most is, harcosnak, aki az emberi szabadságért félholtan is kész újra csatára szállni. De érzi, hogy a vég kőzet Egy őrhely megürült! — vér hull a földre — egy fír eltűnt — a többi ott terem. — De veretlenül halok; ami törve, az item a fegyver az c#ak a szívem. ' {Szabó Lőrinc ÜordiWM) 1856, február 17-én Heinrich Heine örökre elnémuH. Elnémultak az ifjú szerelem utolérhetetlen dalai, a zsarnokot ostorozó gúny vad rikoltásai s a harcos küzdelem merész riadói. De élőbb kortársunk és szövetségesünk ma sincs nála. Amikor a haladó emberiség ősi, elidegeníthetetlen szabadságjogait követeli faji és vallási különbség nélkül mindenki számára, S amikor a világ népei a barbarizmussal szemben együttesen a békét kiáltják, ebből a gigászi kórusból messze kihangzik egy érces, hatalmas tenor: Heinrich Heinéé. Vidor Miklós HEINRICH HEINE O. dr, Vető Lajos püspök üdvözölte »Az Újszövetség szociális elvei a szociális előrehaladás támogatásához vezetnek. Nincs többé rabszolga, hanem testvériség. Ez van benne a keresztyénsóg lényegében.« A székfoglaló beszédek elhangzása után a tiszteletbeli teológiai dokto- fokát elsőnek vétség üzenete és az apostolok üzenete: Mindnyájan testvérek vagytok! Sőt tisztán látjuk a testvéri szeretet és szociális egység körvonalainak kiterjedését a világ legvégső határáig, mint a keresztyénség hozzájárulását a nemzetek közti békéhez.«
