Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-02-26 / 9. szám

W­XXI. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1956. FEBRUÁR 26. ZÁGOS V A N G ÉLI K U S HÉT ARA: 1,40 FORINT Szervezzük a Központi Alapot Magyarországi evangélikus egyházunk hallatlanul nagy vállalkozásba kezdett, amikor elhatározta, hogy egyházunk szolgálatának anyagi bizto­sítására, az önálló háztartás felépítésére megszervezi a Központi Alapot. Arra vállalkoztunk, hogy államunkkal kötött egyezményünk értelmében eddig kapott államsegély fokozatos csökkenése közben és annak végleges elmaradása után előteremtjük azt az összeget, mely szükséges az anyagilag elerőtleinedett gyülekezetek életének továbbfolytatására, a lelkészi állások fenntartására, teológiánk, szeretetintézményeink, nyugdíjosztályunk, és egyházikormányzati szerveink munkájának biztosítására. Azt lehetne gondolni, hogy ilyen méretű, az egyház egészét érintő és Igénybe vevő anyagi vállalkozáshoz mindenekelőtt három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz. Pedig nem egészen így van. Kétségtelenül szükség van a pénzre éspedig nagy összegre. De ez csak akkor gyűlik össze, ha a Köz­ponti Alappal kapcsolatban előbb a teljes bizalom ver gyökeret a gyüleke­zetek tagjainak szívében. BIZALOM ISTEN IRÁNT. Luther ismételten hangsüj^’ozta, hogy a hit elsősorban bizalom Isten iránt. Isten iránti gyermeki bizalom nélkül hiábavaló minden lépés, amit a Központi Alap felépítése érdekében te­szünk. Amikor itt munkába kezdünk, nagyon tágra kell nyitnunk szemün­ket, hogy Istent annak láthassuk, aki ő valójában. Először is mindenható Istennek: aki előtt nincsen semmi lehetetlen, aztán gondviselő Istennek: aki'a szó szoros értelmében oond-viselő és aki mindig segít ott, ahol bizo- dalrnas hittel segítségül hívják, végül szerető Atyának; aki Jézus Krisz­tusban leleményes és atyai szeretettel vezeti drága vérén megváltott egy­házát. Amikor mi elindulunk, elsősorban nemcsak a ceruzát vesszük ke­zünkbe, hogy kiszámítsuk: mekkora a szükségletünk és milyen bevételt várhatunk, hanem gyermeki bizalommal ránézünk erre a hatalmas és gazdag Istenre. Tudjuk, hogy ő lesz az, aki előteremti azt, amire szüksé­günk lesz, ha tudunk neki gyermeki módon engedelmeskedni. Aki tudja, hogy az egyház léte nincs társadalmi és gazdasági rendhez kötve és vallja az Ágostai Hitvallás VII. cikkelyével, hogy »az egy anya- szentegyház örökké megmarad« az bizalommal és reménységgel néz az egyház jövendőjére. Tudja, hogy az Istennek engedelmeskedő, szolgálatát az emberek között jól végző egyházunknak népünk új társadalmában is van jövendője és éppen ebben a bizalomban tesz meg mindent az egyház anyagi szükségleteinek biztosítására is. Mi bizalommal nézünk a Magyar- országi Evangélikus Egyház jövendőjére, ezért merünk tervezni és egy­házunk jövőbeli szükségleteire is már most gondolni. BIZALOMMAL NÉZÜNK AZ EGYES GYÜLEKEZETEKRE IS. Ha mi nem hinnénk, hogy az• egyes • gyülekezetek és azok tagjai tudnak a saját kerítésükön túl látni, a maguk szükségén kívül az egész Magyarországi Evangélikus Egyház szükségét is látni és minden vonatkozásban országos összefüggésekben gondolkodni, akkor nem mernénk a Központi Alaphoz kezdeni. De egyházunk vezetősége bizalommal néz a kicsi és nagy gyüle­kezetekre. Tudja, hogy ezekben a gyülekezetekben milyen nagy áldozat- készség van. Tudja, hogy ezeknek a gyülekezeteknek fontos a kisebb gyülekezetek fennmaradása, az igehirdetés szolgálatának biztosítása minél szélesebb körben, a lelkészképzés munkája, a szeretetszolgálat végzése, nyugalomba vonult lelkészek és lelkészözvegyek megélhetésének előterem­tése, egyházkormányzatunk szolgálatának ügye. Hisszük, hogy egyházunk vezetősége nem fog csalódni a gyülekezetekben. BIZALOMMAL NÉZÜNK EGYHÁZVEZETŐSÉGÜNKRE. Egyházunk püspökei, egyetemes főtitkára és más vezetői alaposan és lelkiismeretesen készültek fel a Központi Alap megszervezésére. Ők valóban hordozzák nemcsak az egyes gyülekezeteknek, hanem valamennyi gyülekezetünknek minden terhét és gondját. Mindent megtettek azért is, hogy a Központi Alap munkája az egyház széles nyilvánossága előtt folyjék. Azt akarják, hogy minden fillér a helyére kerüljön és lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyülekezeti tagok nyomon kísérhessék pénzük hovafordítását. Ezért ho­zott az Egyházegyetem Tanácsa olyan határozatot, mely szerint az Orszá­gos Esperesi Értekezlet mint Egyetemes Bizottság működik a Központi Alappal kapcsolatban. Az espereseken keresztül folyik az érintkezés az egyház vezetősége és a gyülekezetek között. Az esperesek a lelkészi munka- közösségekben mindig részletesen tájékoztatják majd a lelkészeket a Köz­ponti Alap munkájáról, a lelkészek pedig ennek alapján tájékoztathatják a gyülekezeteket. Viszont a gyülekezetek és a lelkészek az espereseken keresztül előterjeszthetik javaslataikat egyházunk vezetőségének és bete­kintést nyerhetnek a Központi Alap szolgálatába. Áldja meg a gazdag Isten a Központi Alap nagy munkáját és ajándé­kozzon meg bennünket bizalommal minden vonatkozásban, hogy eredmé­nyesen végezhessük el a Tőle kapott nehéz, de szép munkát. _________________________Káldy ’Zoltán Hr omadka levele Grüber berlini espereshez Ismeretes, hogy a csehszlovákiai protestáns keresztyénséget hosszú hosszú időn át visszatartották a baráti egyházi kapcsolatok hivatalos ápolásától a németországi protes­tantizmus felé mindazok a szomorú emlékek, amelyek a második világ­háborúhoz és a hitleri megszállás szörnyűségeihez fűződtek. A múlt évben hivatalos német egyházi kül­döttség látogatott el Csehszlovákiá­ba, majd az ősz folyamán csehszlo­vák egyházi delegáció viszonozta ezt a látogatást. Hogy Jézus Krisztus nevében leomolhatnak azok a vá­laszfalak, amelyeket az emberi bűn emelt népek és népek közé, hogy né­pek és egyházak között a baráti és testvéri kapcsolat kiépítése indulhat meg. annak egyik jele az a levél is, amelyet a prágai Comenius fakultás dékánja: Hromadka professzor in­tézett Grüber berlini espereshez. A levél így szól: Igen tisztelt Esperes Űr! Nagy örömmel szeretném közölni Önnel, hogy a Comenius Fakultás Tanácsa január 17-i ülésén ünnepé­lyes határozatot hozott arról, hogy az Ön számára a tiszteletbeli dok­tori címet kínálja fel. Az Ön rész­vétele abban a hatalmas szellemi küzdelemben, amely Németország­ban 1933 és 1945 között, az Ön munkássága, a szenvedők, az üldö­zöttek és megalázották ügyében való fellépése az Ön nevét Németország és a németországi egyház határain túl ismertté és híressé tette. Ez a név valóban ökumenikus fogalommá vált. A mi egyházunkat és fakultá­sunkat is meggazdagította az ön személye és munkássága. A teológiai tiszteletbeli doktori cím csak hálánk és tiszteletadásunk szerény kifeje­zése. Hromadka professzor Teológiai Akadémiánk február 27-én díszdoktorrá avatja D. Ján Chabada és A. Ludovit Katina szlovák evangélikus püspököket Az Egyházegyetem Tanácsa január 27-i ülésében felhatalmazta Teológiai Akadémiánkat, hogy D. Ján Chabadát, a szlovák evangélikus egyház egyetemes püs­pökét és A. Ludovit Katinát, a szlovák evangélikus egyház nyugati egyházkerületének püspökét a teológia1 tiszteletbeli doktori címmel tüntesse ki. A tiszteletbeli doktorráavató ünnepi akadémiai ülés időpontjául az Egyházegyetem Tanácsa február 27-ét tűzte ki. Ján Chabada és A. Ludovit Katina püspökök, Ján Michalko teológiai dékán és Ladiszlav Bartho főtitkár ki-* sereiében február 25-én, szombaton délelőtt közel egy­hetes látogatásra Budapestre érkeznek. A szlovák ven­dégek február 26-án, vasárnap látogatást tesznek né­hány gyülekezetben és ott igehirdetéssel szolgálnak. A pilisi gyülekezetben D. Chabada püspök, Békéscsabán L. Katina püspök, Budapest-Kelenföldön Michalko dékán, Budapest-Cinkotán pedig Bartho főtitkár pré­dikál. D. Ján Chabada püspököt teológiai tanulmányainak elvégzése után 1937. június 27-én Pozsonyban szentelték lelkésszé, majd szervező- képessége és az egyházi ifjúság kö­rében szerzett tapasztalatai alapján a szlovákiai Evangélikus Ifjúsági Szövetség egyetemes titkárává ne­vezték ki. Ebben az időben a lelki- pásztorolására bízott szlovák evan­gélikus ifjúságot a haladó egyházi és nemzeti hagyományok szellemé­ben vezette az akkor egyre növekvő fasizmus ellenében s ezért az ún. szlovák állam kormánya részéről üldözésben volt része. 1939-ben az evangélikus ifjúság nagygyűlésén az előretörő fasizmus ellen brosúrát szerkesztett. 1939 karácsonyán az ún. szlovák állam kormányának tá­madásai folytán Slovenská Lupca-ra (Zólyom—Lipcse) kellett lelkészi ál­lásba mennie: itt szoros kapcsolatba került Közép-Szlovákia dolgozó né­pével, főképpen a zólyombrézói vasgyár munkásaival. Chabada püspök az 1944-es történelmi neve­zetességű évben, mint a szlovák nem­zeti felkelés aktív előkészítője, tag­ja lett Besztercebányán a kerületi forradalmi nemzeti tanácsnak, amelynek első ülésén. 1944 augusz­tusában meghirdették a szlovák nemzeti felkelést a megújított Cseh­szlovák Köztársaság keretében. A szlovák evangélikus egyház egyetemes presbitériuma 1950-ben az egyetemes főtitkári hivatal veze­tésével bízta meg. Ettől kezdve fá­radhatatlanul tevékenykedett az egyház és az állam megfelelő viszo­nyának kialakításán, a szlovák evangélikus egyház életén és szol­gálatán az új körülmények által megszabott helyzetben. Vezető mun­kása lett a Tranoscius egyházi könyvkiadó vállalatnak és gyakori cikkírója az egyházi folyóiratoknak. A szlovákiai egyház egyetemes presbitériuma 1951-ben egyetemes püspöki hivatalt létesített s egyete­mes püspökké Ján Chabadát válasz­tották, majd tisztségébe ugyanez év október 12-én Zólyomban be is ik­tatták.­Chabada püspök mindenkor lel­kes munkása volt a béke ügyének. Bekapcsolódott a csehszlovák béke­védelmi munkába, részt vett 1950- ben a varsói Béke-Világkongresszu- son és mindenkor állást foglalt a béke gondolata mellett. Hazája épí­tésében szerzett érdemeiért a Cseh­szlovák Köztársaság elnöke 1955. május 8-án, a felszabadulás tizedik évfordulóján a Köztársaság Érdem­renddel tüntette ki. Chabada püspök részt vett számos ökumenikus konferencián otthon és külföldön, így az evanstoni világ­gyűlésen is. A Csehszlovák Köztár­saság Egyházai Ökumenikus Taná­csának elnöke. A pozsonyi Hittudo­mányi Fakultásnak professzora és 1955. február 9-e óta tiszteletbeli doktora: Andrej Ludovit Katina püspök még teológiai tanulmányait meg­előzőleg szoros kapcsolatba került a dolgozó néppel, amelyhez mindenkor hű maradt. Egy ideig Zólyomban, mint a vaslemezgyár munkása dol­gozott. Lelkésszé avatása után Zó­lyomban, majd Badinban, végül Garamszegen (Hroncsek) teljesített lelkészi szolgálatot. 1944-ben a szlo­vák nép felkelése idején lakhelyét el kellett hagynia s azt a Gestapo kirabolta és tűzzel elpusztította. Az ún .szlovák állam idején összeütkö­zésbe került a fasiszta jellegű Hlinka-párttal és ennek gárdájával. Részt vett a szlovák nemzeti felke­lés előkészítésében s Badinban a a forradalmi nemzeti bizottság tit­kára lett. A felszabadulás idején a felszabadító hős szovjet hadsereg­nek tett szolgálataiért magas kitün­tetést kapott; Több esperességi, majd egyetemes egyházi tisztség betöltése után 1952- ben a szlovákiai evangélikus egy­ház nyugati egyházkerületének püspökévé választották. Rendkívül sokoldalú egyházi, társadalmi, nem­zeti és ökumenikus munkát végez. Az ökumenikus mozgalomnak régi munkása. Számos külföldi látoga­tást tett, melynek során egyházának más egyházakkal való kapcsolatát ápolta. 1953-ban Chabada püspök* kel együtt látogatást tett hazánkban is. 1955-ben részt vett a Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizottsá­gának bécsi ülésén. Hasonlóképpen áldozatos munkása a béke ügyének; Kiemelkedő az egyházi sajtóban végzett és irodalmi munkásságai Költeményein, regényein és elbeszé­lésein kívül számos egyházi könyve jelent meg és jelenleg is szerkesztője a Tranoscius Naptárnak és az Evan- jelicky Posol Spod Tatier című egyházi lapnak: Megkezdődött a Gyülekezeti Segély ezévi munkája Vasárnap a kemény tél ellenére is sokan foglalták el megszokott he­lyüket a kővágóőrsi templomban. Az istentiszteletet ez alkalommal Koren Emil a Gyülekezeti Segély országos lelkész-vezetője tartotta s ezzel az istentisztelettel indult meg a Gyülekezeti Segély ezévi munkája, amely célkitűzésében »Két templomért« akció kereté­ben a somogymeggyesi és a börcsi filiák épülő templomait juttatja befejezéshez, de emellett még a lapunkban is is­mertetett több vidéki templomát se­gít meg. Ehhez az szükséges, hogy az ország evangélikussága az eddig tapasztalt emelkedő áldozatossággal vegye ki részét az adakozó segítés­ben s újra egyre több gyülekezet ér­je el a lélekszám szerinti 1,— Ft-os átlagot. Az igehirdetés a vasárnap levélben igéjéről szólott. Istennek a Jézus Krisztusban megjelent bűnbocsátó kegyeimé teszi kellemetessé és üd- vösségessé jelen időnket is, hiszen az apostol azt mondja, hogy az itt van. Ez a kegyelem gyümölcstermő ke­resztyén életet formál bennünk. Ennék a gyümölcstermő életnek egyik eredményére mutatott rá Ko­ren Emil lelkész, amikor arról szó­lott, hogy miért éppen ebben a temp­lomban indul meg az országos mun­ka; A megnyílt buzgó forrásra kell rámutatnunk, ha duzzadó folyót aka­runk majd látni — mondotta. Ez a kővágóőrsi gyülekezet a maga ki­csiségében mutatta meg, hogy mek­kora a megértő szeretetnek az ere­je, amikor más gyülekezetek temp- lomépítő szükségéről van szó. Maga is templomépítéssel van elfoglalva révfülöpi filiájában, mégis országo­san első tudott lenni, amikor más épülő templomok felé kellett tekin­teni. Túlnő ez a tény templomok: befejezésének építési ügyén s egész magyar cvangélikusságunk életének jó reménységét sugá­rozza akkor, amikor templom­építési szükségleteken túl egy­házi életünk nagy anyagi erő­próbája előtt, a Központi Alap létrehívása előtt állunk. Ahol eddig is Ilyen áldozatos szere­tettel ismerték fel a szükséget, ott bizalommal és reménységgel nézhetünk mind az idei »Két templomért« akcióra, mind a korszakos nagy feladatra: a Központi Alapra, Á Gyülekezeti Segély országos lel­kész-vezetőjét istentisztelet után presbiterek élén a gyülekezet fel­ügyelője köszöntötte, Uűqy.au íomísuU a gyüleU&z&tet ács- tíf éueUekee-? Négynapos továbbkéző konferen­ciára gyűlt össze Foton január 24—27 között 25 evangélikus gyülekezet kántora; Tanfolyamot végzett kán­torok, önkéntes munkások, papnék és lelkészek, akik a maguk gyüleke­zetében egyben kántorok is, sőt egy dunántúli gyülekezetből két gyüle­kezeti tag, akik kántor hiányában a gyülekezet »énekvezérei«, együtt ké­szültek fel e néhány nap alatt arra a feladatra, melyet az új énekek ta­nítása jelent számukra.- A konfe­rencia fő feladata volt: megtanulni minél több új éneket pontos dallam­mal és ritmussal, hogy a megtanult énekeket otthon, a gyülekezetben mindenki könnyen taníthassa. Fon­tos feladat volt a tanítás módszeré­nek az elsajátítása is. Minden eset­ben először a szöveg ismertetésével, magyarázatával kezdődött a tanítás, majd bemutatták a dallamot az új korálkönyv harmonizálásában, ez­után együtt tanulta, énekelte az egész konferencia. Éneklés közben sok érdekes szöveg-fordítási, átköl- tési problémára adott választ az Üj Rész énekeinek két jelenlevő for­dítója: Scholz László lelkész és Turmezei Erzsébet; A konferenciát Benczúr László püspöki titkár nyitotta meg, ismer­tette a konferencia anyagát és munkarendjét, majd célkitűzéseit. Az énektanulás közben elhangzot­tak ismertetések az Énekeskönyv el­készüléséről, a dallamok válogatá­sáról, a ritmikus éneklés kérdései­ről, az énektanítás módszertanáról,- az Üj Rész korálkönyvének harmo-« nizálás-áról, az újonnan felvett Lu- ther-énekekről. Eszmecseréken ko­moly beszámolók folytak az ének­karok gyülekezeti szolgálatáról, a kántortovábbképzés és a kántorok szolgálatának kérdéseiről. A konferencia minden reggel bib­liatanulmánnyal kezdődött, melyet az Énekeskönyv imádságos részének zsoltárai alapján Hafenscher Károly, Scholz László és Ferenczy Zoltán budapesti lelkészek tartottak; Az esti áhítatokat Kol 3, 16—17. alap­ján Tóth-Szöllős Mihály kiskőrösi másodlelkész tartotta. Előadással szolgáltak: Sulyok Imre és Rezessy László, valamint Kiss János kapok* esi lelkész. A konferencia áldásos eredménye­képpen könyvelhetjük el, hogy új ritmikus éneklés után indulnak majd el sok gyülekezetben, hogy lesznek kántoraink, akik szolgálatuknak tartják az új énekek minél előbbi megismertetését gyülekezeteinkfoerb Az új énekeskönyvvel kapcsolatban Isten új feladatokat is bízott reánk és örülünk, hogy ebbe a munkába hittel, nagy tanulási és tanítás! készséggel áll bele a kántorok lelkes serege, Tóth Szöllős Mihály „Ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk, hogy meghallgat minket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents