Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-02-19 / 8. szám
XXI. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 195«. FEBRUÁR 19. 0 R 5 ZÁ G OS ÉVA ARA: 1,40 FORINT A mi Istenünk készséges Isten D. Dezsésry László püspök reggeli igehirdetése a Tanulmányi Héten. Alapigék: Ézs 65. 25. — Jak 5, 13. f z az ézsaiási ige Isten, irán- tűnik való segítő készségének és szeretetének gyönyörű igéje. Az Isten szeretete az, hogy ö join a távolból. A távolságot mi teremtettük, Isten, látogat meg minket. Az, ami Jézus Krisztusban történt, az az ö készsége, hogy minket megsegítsen. Az egész Szentírás tele van azzal, hogy ö megelőzött minket abban, hogy Vele újra kapcsolatunk lehessen. Mielőtt elgondoltuk volna, mielőtt bármilyen módom tehettünk volna valamit is a magunk üdvösségéért, a Vele való kapcsolat újra felvételéért, Ő előbb közeljött. Az egész Szentírás tele van azzal, hogy az' imádságra Ö biztatott fel miniket, sőt, hogy az imádság már felelet arra, amit Ö kinyilatkoztatott. Az imádság az Ö ígéreteire támaszkodik. Mi még beszélünk és Ö már meghallgatott. Ez azért van, mert Isten tudja egyedül a mi szükségünket és nyomorúságunkat és Isten nálunknál is jobban érti ezeket. Egyáltalán Istien világosította fel az embereket arról, hogy mi a bajuk és hamarabb hozta a segítséget, mielőtt mi még szükségét láttuk volna. Ö bűnibocsánatát hirdet- teti, mielőtt mi még tudnánk, hogy bűnösök vagyunk. Ennek felel meg az a lutheri tanítás a hitről, amikor azt mondjuk, mielőtt kérdezné, hogy mit kell cselekedni, már abban foglalatoskodik. A hit az Isten kegyelmére támaszkodik és abból veszi a készséget, hogy mielőtt valaki kiáltana, 5 már feleljen, mielőtt még kérdeznék, ő már bebizonyítja, hogy meghallgatta. A keresztyén hit azért olyan te- -^vékeny; lázas, azért olyan mindenki számára való, mert a kegyelemre támaszkodik *és a kegyelem is ilyen. Az, ahogyan mi az emberekhez tudunk fordulni hitből, az az, amit Isten Jézus Krisztus által tanított nekünk és amire elindított az Ö cselekedeteivel. 4 mai keresztyénségnek a ke- -í"*- gyelemből kell megtanulnia az életet. A mai keresztyénségnek így kell hitből az emberekhez siető, a nyomorúságon segítő, készséges hitté válnia. Az, hogy annyit szólunk mostanában arról, hogy látogassa meg a keresztyénség az embert a maga szükségében, hogy olyan sokat szólunk arról, hogy az egyház siessen az emberek segítségére mielőtt hívják, hogy azt hangsúlyozzuk. hogy a lelkész, aki az egyházinak szolgál, szóval és cselekedettel tegye, ami az ember javára való — mind erre támaszkodik. Ezt azért mondtam, mert a kegyelem és a hit között ilyen összefüggés van. A z egyház ígéretekre támasz- kodva dolgozik és úgy kell dolgoznia, mint; ahogyan Jézus Krisztus dolgozott, és Az, aki őt elküldte. Az egyház ígéreteikre támaszkodva tesz bizonyságot. és ezek közül a leghatalmasabb az, hogy meghallgattatnak a kötnyör- géseirik. Ha valami van az egyházban, ami óriási erő, akkor az az imádság, mert az arra a világos és felbonthatatlan ígéretre támaszkodik, hogy azt Isten meghallgatja. Ha mi az emberiség ügyét valóban Isten elé tudjak vinni, akkor az emberiség valamit meg tud tapasztalni arról, hogy az Isten őérte és őneki való Isten. Azért az a dolgunk, hogy merjünk az ember előtt szólni abból, hogy az Isten őérte és őneki zik. Ha valami jót lehet tennünk az embereknek, akikor ez az, hogy bizonyságot teszünk, arról, hogy van egy készséges Isten, a mi Isteniünk, aki az emberi szükségletek között készségesen, van velünk. Vasárnap a kővágóőrs-révfiilöpi egyházközségből indul el a Gyülekezeti Segély ez évi munkája Február L9-én, vasárnap a kővágóőrs—révfülöpi gyülekezetben igehirdetés keretében indítja meg a Gyülekezeti Segély ez évi munkáját Koren Emil, a Gyülekezeti Segély országos vezetője. Ez a gyülekezet volt a legméltóbb ahhoz, hogy innen irtdul- jon meg a munka, mert az elmúlt év gyűjtésében országosan első helyen vett részt. A gyülekezet összessége 4,34 F’t lé- lekszám szerinti átlagot ért el. Külön a révfülöpi filia pedig, ahol évek óta saját templomuk építéséinek gondjával vannak elfoglalva, két év óta messze első helyen áll az ország gyülekezetei között s az elmúlt évben 10 forintos lélekszám szerinti átlagot ért el á gyűjtésben, Mint ismeretes, ez évben ismét »Két templo- mért«-akciót indít az országos Gyülekezeti Segély, amelynek eredményéből a somogymegy- gyesi s a börcsi templomok befejezését fogja az ország adakozó evangélikussása jelentősen befejezéshez juttatni. Ezen túl több vidéki, kisebb összegű szükséglet fedezését kérő építkezés előrelendítéséihez nyújt segélyt. A Gyülékezieti Segély buzgó egy-* házmegyei munkásai is azt várják, hogy a tavalyit túlszárnyaló eredménnyel fogja az ország evangé- likusisága megsegíteni a szükségben levő s istentiszteleti hajlék után vágyódó gyülekezeteket. A »Két lemplomérte-akcióba lapunk is be fog kapcsolódni s annak idején erre a célra szétküldött csekklapdkon fogja az olvasók szí** vés támogatást kérni. Olvasótáborunk egy egyházmegyényi hivő sereget jelent, bízunk abban, hogy az aldozato&ság eredményében is egy- házmegyényi súlya lesz olvasótáborunknak. öibciiiis püspök a pápánál Mint lapunk olvasói bizonyára felfigyeltek rá, szinte hétről hétre hozunk híreket arról, hogy a nyugati, katolikus jellegű államokban milyen nehéz helyzetben vannak protestáns hittestvéreink. A legfrissebb hírek arról tudósítanak, hogy Spanyolország fővárosában, Madridban bezárták az evangélikus lelkészképző intézetet, az amerikai Bolíviában több egyházi konferenciát kőzáporral vertek széjjel, Columbiában pedig a római katolikus klérus rendszeres hadjáratot folytat az ottani protestantizmus teljes megsemmisítésére. Az illetékes államok nemcsak tűrik a vallási és lelkiismereti szabadságnak ezt a középkori jellegű lábbaltiprú- sát, hanem még támogatják is. Az ilyen hírek mostanában egyre gyakrabban jelennek meg a -nyugati protestáns egyházi sajtóban, ahonnan mi is vészük őket. Annál kínosabb feltűnést keltett nyugati protestáns egyházi körökben is, hogy Dibelius berlini püspök, Az engedelmes böjt — új élet forrása Isten előtt való megalázkodás — * .így foglalja össze a bibliai tudós a böjt értelmét és jelentőségét. Nem téveszti szeme elől ezt a mondatot, bár különféle külső formákba és kifejező módokba öltözik. Ételtől való tartózkodás, ruha mggszaggatása, gyászruha viselete, földön fekvés, tisztálkodástól, olajjal megkenéstől való tartózkodás, por, hamu hintése a fejre — mindmegannyi köntöse ennek a mondatnak: Isten előtt való megalázkodás. Mögötte gondok bújnak meg és fájdalmak, koporsók rejtőznek, vagy pusztulás aratja a népet, egyesek és népek bűne miatti elbukás sötétlik, vagy nagy kötelezettségek előtt erőtlenül az ember — a baj egyetlen gyökerét kiáltja mind: engedetlenség Istennel szemben. Lefelé nézett az ember önmagára s megalázkodott Isten előtt. Volt azután úgy, hogy felfelé nézett s azért böjtölt. Czólni készült Isten, megremegett hát az ember szíve s böjtölt. így volt Mózes negyven napos böjtje a hegyen, amikor »felírá a táblákra a szövetség szavait« — így böjtölt három hétig Dániel, mielőtt látomásait látta — s így vívta harcát Jézus a pusztában, hol győzött az Isten s »angyalok szolgáltak vala néki«. Emberre nézve alázat, Istenre nézve győzelem. »Ez a fajzat ki nem megy, hanemha... böjtölés által« — mondja Jézus a megdicsőülés hegye után, erőtlen tanítványok gyógyító próbálkozásainak kudarcán bosszankodva. Neki. aki se nem tiltotta, se nem rendelte tanítványainak a böjtöt, a lélek erejét jelentette. Fegyvert, amellyel győzött az epileptikus gyermek gyötrődésén éppúgy, mint a gonosz hatalmán a pusztában. Győzött vele az emberért és győzött vele az Istenért. farizeusok kezén csorbult fegy- A vérré lett, repedt pengéssel. Ők még »hetente kétszer böjtöltek«, amint az imádkozó farizeus dicsekedett a megtört mellveregetéssel kimondatlanul is igazabban böjtölő publikánussal szemben, arra .való emlékezésül, hogy Mózes a hét ötödik napján ment fel a hegyre s később a második napján jött onnan le. Emlékezéssé satnyult az, ami alázat és győzelem. Van valami megrendítóen emberi abban, ahogyan szakállukat tépő öreg bibliai atyák megtépik magukon Isten képét és hasonlatosságát, embervoltuk magasabbrendű méltóságát s porral-hamuval, hívságos ruha megtépésével, földön fekve, mosdatlanul tesznek bizonyságot arról, hogy tudják: honnan jöttek s hová mennek. Mélységes alázat ez, amely aláveti magát Isten ítéletének. A végesnek, a mulandónak ezt az éles, drámai meghúzását az teszi megrendítővé, hogy közeleg hozzá az örökkévaló, a mindvégig megmaradó: az ige. És győz benne. fakir teljesítmény lett volna csu- pán Mózes negyven napos koplalása, ha nem hozza le utána a hegyről a törvényt, a tíz parancsolatot. Sajnálkozó kézlegyintés temette volna el örökre Dániel háromhetes búsult önsanyargatását, ha nem ter- mékenyül meg a Szótól s nem születik meg benne a látomás, amely mind Jézus, mind János végső jövendöléseire oly döntő s egész esz- katalógiai reménységünket oly alapvetően meghatározza. S legfeljebb irodalomtörténeti kuriózum lett volna Jézus megkísérlésének feszült története, ha ott nem Ő győz, az Ige s Dosztojevszkij igazat adhatott volna a frivol, metszőén hideg Nagy Inkvizitornak a Karamazovokbam De a szeretet győzelmes csókjával is szegényebb lett volna a világ, ha abban a légi, angyalok dicsőítő szolgálatával végződő negyvennapos pusztai böjtben nem indul meg a böjti szél, a »ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te« grandiózus engedelmessége, az alázat, az odaszánás, az emberség keserves megaláztatása: a kereszt. És akkor nem győzött volna az élet a halál felett. Isten előtt való megalázkodás — íme a böjt értelme és jelentősége. Az alázat és győzelem belső, mély összefügésének csodája. Ezért van, hogy a mi böjtünk tartalma: oda- tekintés a keresztre. »Jézus szenvedéséről mostan elmélkednem ...« — énekeljük egy böjti énekünkben: A lázat Isten ítélete előtt. Isten né- pének és gyermekének hatástalanná és gyökerében metszetté válik a szolgálata és bizonyságtétele, ha erről megfeledkezik. Áldassék Isten, hogy ítélete alatt tart! Isten közelgő szavának engedelmes várása. Az ige és egyedül az ige tartja az egyházat. Mi volna hát. izgalmasabb, döntőbb, központibb kérdés, mint ennek az igének á várása s engedelmes felkészülés a befogadására. Böjti elmélkedésünknek és eszmél- kedésünknek alapvető felismerése, hogy Isten mindig akkor tett nagyot az ő népével, ha az elfogadta az ítéletet s engedelmes volt. Ebből mindig új élet fakadt. Mi lenne ehhez nagyobb példánk és messzemenően több, mint példánk, ha nem a golgotái kereszt, bűnbocsánatunk, új életünk forrása! Koren Emil IMÁDSÁG Mindenható Isten, irgalmas Atyáin! Én szegény nyomorult bűnös ember megvallom Neked minden bűnömet és gonosztettemet, amelyet elkövettem gondolattal, szóval és cselekedetei, amellyel Téged valaha is megharagítottalak és ideig s örökkétartó büntetésedet érdemeltem. De szívemből fájlalom és bánom bűnömet, és kérlek Téged végtelen irgalmadért és a Te Fiadnak, Jézus Krisztusnak ártatlan és keserves szenvedéséért és haláláért, légy hozzám szegény bűnös emberhez kegyelmes és irgalmas, bocsásd meg minden bűnömet, és ajándékozd javulásomra Lelked erejét. Ámen. a német protestáns egyházak tanácsának elnöke, az Egyházak Világ- tanácsa elnökségének tagja ez év január 23-án negyedórás »kihallga- tás«-on jelent meg a pápánál, s egységes keresztyén összefogást ajánlott a — szerintük — »vallásellenes« hatalmak ellen. A nyugati egyházi sajtó hitetlen- kedve és megütközve fogadta a hírt. A »STIMME DER GEMEINDE« (»A gyülekezet hangja«) című nyugatnémet evangélikus hetilap a hír közlése után feltűnően szedett betűkkel szögezi le álláspontját: »Idejében és világosan megmondjuk: Róma számunkra nem szövetséges- társ«, majd rámutat a katolikus jellegű államokban uralkodó vallási türelmetlenségre s arra is, hogy a Vatikán hivatalos lapja, az OSSER- VATORE ROMANO, az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlése előtt megírta, hogy a katolikus egyházon kívüli keresztyénekkel való egységről csak úgy lehet szó, ha azok teljesen behódolnak a pápaságnak. »Dibelius püspök rossz szolgálatot tett az evangéliumi keresztyénségnek. Róma számunkra nem szövetséges-társ« — fejezi be nyilatkozatát ez a tekintélyes német evangélikus egyházi újság. Niemöller Márton egyházi elnököt megkérdezték, vajon Dibelius javaslata egyezik-e a németországi evangélikusok véleményével. Nie- rnöller a kérdésre így válaszolt: »Dibelius püspök — ha a hír megjelel a valóságnak — semmiesetre sem képviseli azt a véleményt, amely a mi hessen-nassaui egyházunkban egyértelműnek tekinthető«. Az »AMT UND GEMEINDE« című osztrák evangélikus hetilap szerint azt a hírt, hogy Dibelius püspök a keresztyén hívek ilyen összefogását javasolta volna a pápának, ökumenikus körökben hihetetlennek tartják. Figyelemreméltó az a hír is, hogy Niemöller levélben fordult a jelenleg Ausztráliában tartózkodó Dibelius püspökhöz, szálljon síkra az Egyházak Világtanácsa végrehajtó bizottságánál, mely a múlt héten Ausztráliában ülésezett, emelje fel tiltakozó szavát a spanyol kormánynál a madridi protestáns egyházi intézmények rendőri bezárása ellen. Az Egyházak Világtanácsa végrehajtó bizottságának múlt heti üléséről érkezett legelső és ez idő szerint egyetlen hírünk közli, hogy a végrehajtó bizottság valóban tiltakozott is a spanyol kormánynál a spanyol- országi protestáns üldözések ellen. Mi, magyaro^gzági evangélikusok, mindenesetre osztozunk nyugati hittestvéreink megütközésében, melyet Dibelius püspök lépése keltett bennük, annál is inkább, mivel nép- köztársaságunk alkotmányában biztosított lelkiismereti és vallásszabadságunk birtokában mindennél fontosabbnak és sürgősebbnek tartjuk keresztyének és nem-keresztyének összefogását a mai emberiség legnagyobb veszedelme, a háború ellen. Amennyiben Dibelius püspök nem ezt az összefogást akarta előmozdítani a pápánál, mi is azt mondjuk: Dibelius püspök valóban rossz szolgálatot tett az evangéliumi keresztyénségnek és a béke ügyének is. MODERN HIMNUSZ Mi Urunk Istenünk, még mindig mily megfoghatatlan a te neved nekünk s mindegyre megfoghatatlanabb, mert hogy is szolgáltathatna ki téged az orvostudomány, a régészet, az atomkutatás, sőt hisszük és valljuk, hogy téged dicsőítenek a nemesített növények, a műanyagok, a rádióakiiv izotópok, hiszen te emeltél méltóságra minket, mondván: hajtsátok uralmatok alá a földet. A mi fülünk a te nevedet hallja, midőn hatalmas víztárolók hulláma háborog s. öntözőrendszerek lüktető erei viszik az élet friss üzenetét, hogy az ezüstösen vidám, hars híradásra felújjongjon a föld; midőn fürkésző gépek vallatják az anyagot, kezed alkotását, félelmetes erők rázzák láncaikat s a földi titkok új világát ostromolja szolgánkul rendelt szolgád, a sugárzás. Kutatógömbben tenger mélyére küldöd az embert s rakétarepülőgépen tízezer méternél sokkal magasabbra — tied a szó s a kép, mely észrevétlen nyergeli meg az étert s feléd mutat a meteorológusok épülő tornya a sarkvidéken. Dicsőít téged a húszadik század, időtlen időkkel egyetemben, és bár áldásod bűnös kezünkön sokszor átokra fordul, téged magasztal sok ajándékod: javaid nekünk tetézve mérted, azért, hogy annál inkább szeressünk, bőkezű Isten, és meg ne vessük azt, amit értünk te szent Fiadban, Krisztusban tettél, mert ahhoz képest minden egyéb kincs ráadás csupán. Bocsásd meg naponként sok süket vétkünk’ — beszélj magadról: gerjeszd föl tüzed, hogy csodáidért — legyen bár nevük lélekelemzés, magenergia, agysebészet, vagy relativitás — csak téged zengjünk, ahogyan ősapánk fölfedezte az ezerjófüvet s megköszönte néked. Tej eléd tartunk, hiszen te vonzol — útközben hadd dicsérjünk. Kezedbe gördül a gömbölyű világ — készíts e napra. Rajzold ki rajtunk sugárzó arcod, hószínű Kezdet, hatalmas neved vésd homlokunkra, ó Eljövendő. Tiéd az áldás, tieid vagyunk, tiéd a minden, mindenek téged dicsőítsenek mindörökké, ámen. Bodrog Miklós „Szentek legyetek, mert én az Ür, a ti Istenetek szent vagyok" (í. pst 1, i&.)
