Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-02-12 / 7. szám

I

mm

XXI. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1956 FEBRUÁR ÍZ.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

ARA: 1,40 FORINT

Megalakult a Központi Alapot Előkészítő Egyetemes Bizottság

►

As Egyházegyetem Tanácsa 1956. január 27-i ülésén rendkívül jelentős határozatot hozott a Központi Alap előkészítésére vonatkozóan. A határozat szerint a Magyarországi Evangélikus Egyház Központi Alapjának bízott sága: úgy szervezték meg, hogy az Országos Esperesi Értekezletet, mint egyetemes bizottságot kapcsolták be a Központi Alap előkészítésébe és szervezésébe. Az Országos Esperesi Értekezlet egyetemes bizottságként eddig egyházunk missziói ügyeit intézte. Most felhatalmazást kapott arra, hogy mint egyetemes bizottság működjék a Központi Alap előkészítő munkáiban, majd annak megindulása után is, mint tanácsadó és javaslatot tevő szerv az Egyházegyetem Tanácsa és az Országos Elnökség felé. A határozat az espereseket bevonta az országos egyházi háztai-tás ügyvitelébe is úgy, hogy az egyházközségeknek a gyülekezeten kívüli egyházi célokra folyó adakozását az egyházmegyei pénztárba kell ezentúl küldeni, ezt az egyház- községi adakozást az egyházmegyék tartják nyilván és valamennyi gyülekezeten kívüli és feletti egyházi közület számára juttatott adományt az egyházmegye közvetít az illetékes szervhez. Ezzel a gyülekezetek közegy- házi adakozása országos terv szerint irányítható és az országos szervek háztartási ügyvitelében ez intézkedés folytán adminisztrációs megtakarítást lehet elérni mind munkában, mind pén: '<n.

Az Egyházegyetem Elnöksége az Országos Tanulmányi Héttel kapcsolatban összehívta az Országos Esperesi Értekezletet, mint egyetemes Központi Alapi Bizottságot. A Bizottság 1956. február 3-án tartotta első gyűlését az Egyházegyetem tanácstermében, A gyűlésen D. dr. Vető Lajos püspök elnökölt D. Dczséry László püspökkel és Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárral. A bizottsági gyűlés első tárgysorozati pontja a bizottság megalakulása volt.

D, dr. Vető Lajos püspök előterjesztése után a bizottság tagjai lelkes cs nevezetes felszólalásokat tettek, amelyekben méltatták az ülés egyháztörténeti jelentőségét.

A felszólalók mind megállapították, hogy az Egyházegyetem Ta- UäcsänaK ez a elöntése valóban lehetővé teszi a Magyarországi / Evangélikus Egyház Központi

Aljapjának olyan előkészítését, amely az egyház széles nyilvánossága előtt történik, amely biztosítja a közvélemény kialakítását a Központi Alapra vonatkozóan, biztosítja az egyház gyülekezeteiből érkező Javaslatok érvényesülését a Központi Alap előkészítésében és működésében és megteremti a közvetlen kapcsolatot az espereseken keresztül az egyházi vezetőség és a gyülekezetek között, mindkét irányban.

A bizottság a megalakulás ünnepélyes kimondása után máris munkába fogott és jelentős határosatokat hozott a Központi Alap előkészítésére. Ezek a határozatok elsősorban arra vonatkoznak, hogy az előkészítő munkálatok során az egyházmegyékben egységes eljárás alakuljon ki.

Alább közlünk az ünnepélyes megalakulással kapcsolatos néhány felszólalást.

D, dr. Vető Lajos püspök előterjesztése

Szeretettel köszöntőm aV. egybegyűlteket, elnöktársaimat, az esperes urakat. Be jelentem mindenek előtt, hogy az Egyházegyetem Tanácsa a legutóbbi ülésén, 1956. január 27-én egy az esperesi értekezletünkre vonatkozó igen fontos határozatot hozott. Kimondta, hogy

az Országos Esperesi Értekezlet, mint egyetemes bizottság, a Központi Alap tanácskozó és javas- lattevő szerve a gyülekezetek és az Egyházegyetem Tanácsa fele egyaránt. Mint ilyen tesz javas- > latot a Központi Alap járulékának a megállapítására is az Egyházegyetem Tanácsának.

Ennek az egyházegyetemi határozatnak az értelmében hívtuk össze ezt a gyűlést az Országos Tanulmányi Héttel kapcsolatban, mint egy külön gyűlést azért, hogy az Országos Esperesi Értekezlet mint Egyetemes Központi Alapi Bizottság meg - alakuljon. Az a legelső feladatunk tehát, hogy mint ilyen bizottság elkezdjük a munkát, s ettől kezdve a Központi Alap tanácskozó és javaslatot tevő szerveként mint egyetemes bizottság működjünk a gyülekezetek.és az egyház vezetősége között. Amikor kimondom, hogy ez a bizottság most itt megalakul, szeretnék rámutatni annak a munkának a fontosságára, amelyet az Egyházegyetem Tanácsa • az Országos Esperesi Értekezletre bízott. A Központi Alapról, annak feladatairól és fontosságáról sokszor hallottunk a Tanulmányi Hét folyamán.

Kétségtelen, hogy kibontakozik egyházunknak az a szerve, amelynek az a hivatása, hogy biztosítsa egyházunk szolgálatának anyagi feltételeit.

Nem is akarom bővebben magyarázni ennek a bizottságnak a felelősségét, munkájának jelentőségét, hiszen mindnyájan tisztában vagyunk vele, mégis szeretném kérni a bizottság tagjait, hogy

egyházunk iránti szerétéiben, Isten iránti felelősséggel vállaljuk azokat a kötelességeket, feladatokat, melyek ebben a minőségben hárulnak ránk.

Istent arra kérem, hogy áldja meg a bizottság munkáját ebben és az elkövetkező esztendőkben is.

Első pontként szerepel a Bizottság megalakulása. Felteszem a kérdést, hogy tudomásul veszi-e a Bizottság ezt a határozatot és elfogadja-e azt?

Mekis Ádám, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese :

örömmel fogadom Püspök Úrnak ezt a bejelentését és hálámat és kó- szönetemet tolmácsolom, hogy az Egyházegyetem Tanácsa életrehívta a Bizottságot. Jelentősnek tartom e határozatot, mert az esperesek mint az egyházmegyék vezetői azelőtt nam üléseztek ilyen összetételben s nem is tudtak úgy beleszólni a legfontosabb országos dolgokba, mint amilyen alkalom erre most nyílik.

Ezzel az Egyházegyetem Tanácsa és az Egyházegyetem Elnöksége is arrpl tesz bizonyságot, hogy egyházunk minden kérdését ilyen széles alapokon akarja tárgyalni és intézni. Roppant fontos az. hogy az esperesek — akik a püspök munkatársai az egyházmegyékben — ilyen fontos munkában reszt tudjanak venni.

Ha visszatekintek a múltrla, akkor

úgy látom, hogy az esperesek vala- hogj'an mellőzve voltak ilyen nagy jelentőségű munkákban, s ebből sok félreértés támadt az egyházigazgatásban. Azt hiszem, hogy ez a megbízatás, amelyet őszintén és hálával fogadunk, munkára fog ösztönözni bennünket, és alaposan kivesszük belőle a részünket.

Nem utolsósorban arra is szeretnék rámutatni, hogy az esperesek ugyanakkor a Lelkészi Munkaközösségeknek is a vezetői. Nekünk ezáltal alkalmunk nyílik arra, hogy lelkész munkatársainkat is megfelelő formában tudjuk tájékoztatni a Központi Alap előkészületeiről. Azt hiszem, hogy a Központi Alap megteremtése döntő jelentőségű az egyházban, elsősorban anyagi-vonatkozásban, de van ennek lelki kihatása is. Nem akarok ebbe belebocsátkozni. Mindenesetre azt hiszem, hogy az

tény, hogy a Bizottság ilyen formában megalakult, minket is arra akar szorítani, hogy még jobban tudjunk helytállni a magunk posztján, hogy a Központi Alapnak ez a fontos ügye előbbre jusson.

Mégegyszer köszönetemet fejezem

ki és kérem az egyház vezetőségét, tartsa fenn ezt a kapcsolatot az esperesi karral, és ígérem, bármilyen olyan fontos ügy adódnék, amelynek előfeltétele, hogy széles alapokon nyugodjék, bizton számíthat segítségünkre.

Bácsi Sándor, az Északi Egyházkerület püspökhelyettese :

Három nagy lépcsőre kellett rálépnünk csak pár napon belül, hogy eddig eljussunk. Nem késtünk el. Az első lépcső volt, hogy a Tanulmányi Hét páratiíanul összehangolt előadásaiban mindenütt

az egyház egységének gondolata fogta meg a szívünket. Mi Istenben vagyunk egyek.

A második lépcső volt Hafenscher Kárclynak a Központi Alap-ról páratlan szeretettel és éppen ezért remek hozzáértéssel elmondott előadása. A harmadik lépcső volt a számunkra a legnagyobb emelkedés, amikor ma a sok vesződség, nagy munka után, egyházunk egyetemes főtitkára elébünk tárta azt a hallatlanul fontos kötelességet. Egyházunk anyagi jólétéért az egység, a szeretet — az agapé, az elkötelező, igazságos szeretetben soxsközösséget vállaló segítő erőnket kereste.

Amikor fáradt vagyok, firkálni szoktam, és hogy, hogy nem, egyetemes főtitkárunk előadása közben a régi latin 'közmondást írtam a papíromra: »Concordia parvae rés cres- cunt, discordia magna dilabantur«.

Összefogott szívvel kis dolgok is megnövekednék, de a széthúzás a nagy dolgokul is széjjelszórja. Erre a »concordiára« kérem Isten gazdag áldását, és akkor munkánk bizonyára hasznos lesz.

Káldy Zoltán Tolna-Baranyai esperes :

Csak egyetlen szóra szeretném felhívni a figyelmet, amit mostani munkánkban is látunk. Ez pedig a bizalom. Az, hogy így együtt vagyunk, és hogy éppen az esperesekre hárul ez a nagy szolgálat a Központi Alappal kapcsolatban, az csak a bizalom alapján jöhet létre.

Nyilván azért végezzük mi e munkát, mert egyházunk vezetősége jó! tudta, hogy rajtunk keresztül folyik a lelkészek és egyházunk vezetői között az érintkezés. És ,az a nagyszerű ebben az együttlétünkben, hogy a bizalomnak ez a levegője vesz körül.

Meg vagyok győződve, hogy nagyon jól fogunk előremenni. Grünvalszky Károly tisztán, érthetően bemutatta az egyházi háztartás szükségletét. Az már a bizalom konkrét megnyilvánulása volt.

Én igen nagy reménységgel nézek a Központi Alap elé. Biztos vagyok benne, hogy jó eredményt fogunk elérni.

Válint János Pest megyei esperes :

A nagy idők kétségtelenül nagy feladatokat rónak ránk. Ahogyan az országépítésben az ország vezetőségének szembe kell néznie nagy feladatokkal, úgy az egyház terén sem kerülhető el ez.

Amikor az Egyházegyetem Tanácsa — amelynek tagja vagyok — így döntött, ezt én természetes döntésnek ■tartottam, hiszen a törvény is azt mondja, hogy az esperesek a püspökök munkatársai. A püspökök a vezetők, s ebben a vezetésben az esperesek segítségükre vannak. Ez a feladat óriási feladat, de nekünk azt vállalnunk és végeznünk kell. Nem könnyű feladat, mert ha őszintén 'beszélünk, meg kell mondani, hogy az egyházmegyében még bizonyos megnemértésre találunk.

Amikor köszönetét mondok •— mint egyben a legidősebb tagja az esperesi karnak —

ígérem, hogy mindent el fogok követni, hogy amikor bevontak c munkába, a feladatot teljesítsük.

• Azt kívánom, amikor e döntés megtörtént, hogy legyünk egyek és

őszinték a további munkánkban. Ez részben már megnyilatkozott a békéscsabai kerületi esperesi értekezleten, Mátraszentistvánon egy szőkébb munkaközösségben és itt ezen az Országos Tanulmányi Értekezleten.

Mondjuk meg őszintén azokat a bajokat és nehézségeket, melyek fennállianak, mert csak úgy lehet kiküszöbölni az akadályokat.

Kívánom, hogy Isten áldása legyen a munkánkon.

Virág Gyula Borsod-Hevesi esperes :

Azt a véleményemet szeretném kifejezni a Bizottság előtt, hogy igen szerencsés elgondolás volt az esperesi kart, mint bizottságot állították a Központi Alap mögé.

Ezzel megvalósul a szilárd központi vezetés és ugyanakkor biztosítva van a nyilvánosság és az igazi demokrácia.

Itt ugyanis mindent, ami kérdés lehet számunkra és ami a központban kérdésként merül fel, első kézből halljuk. Ugyanezt mi tovább tudjuk

vinni a gyülekezetek felé és el tudjuk mondani nemcsak a lelkészeknek, halfen a híveknek is. így az egyes, hívek bizalma megerősödik, mert tudják, hogy hová mennek a filléreik, és valamennyien együtt valóban biztosíthatjuk az egyház önellátását. Az a bizalom, ami ma még irántunk a Püspök Urak és a hívek részéről is csak előlegezett, hiszem, ■hogy a következő alkalmaiknál már jól megérdemelt lesz. Igyekszünk, hogy a bizalmat, amelyet híveink előlegeznek, meg is érdemeljük.

Koren Emil Pesti espereshelyettes ;

Annak az örömnek szeretnék kifejezést adni, hogy ünnepélyes e pil - iámat, amikor megkezdi munkáját e bizottság. Örülök, hogy nem csupán számokkal vívódunk, hanem e pillanatban érezzük, hogy most az egyháznak az a természete valósul meg, amit a bibliai tanulmányokon így idéztünk: egymás tagjai.

Ez erőpróba, ahol meg kell feszülnie az egyház erejének, és benne nem csupán anyagi kérdések feszülnek, hanem mögötte ott áll az a lelki feladat, hogy * mint Krisztus testének tagjai tartassunk meg, cs helytálljunk abban a küldetésben, amit Urunktól kaptunk.

Olyan ünnepélyes hangulat tölt el, s azzal a reménységgel nézek a bizottság munkája elé, hogy itt Krisztustól kapott küldetésünk betöltéséről van szó.

Benczúr László püspöki titkár :

Én is úgy érzem, hogy nagyon jelentős az az ülés, melyen most mindnyájan részt veszünk, amikor egyházunk Központi Alapja felállításának ügyében tárgyalunk. Érzem ennek az alkalomnak és egyházunk egész új vállalkozásának a mi szűk és szerény kereteinken túlmenő jelentőségét. Mondhatnám így is, hogy ökumenikus jelentőségét. Amikor az anyaszentegyház bárhol, Isten igéjére figyelve, valamit kezd és kiépít, valami igazságra ébred rá, at nemcsak helyileg érvényes, hanem — ha az tényleg Isten igéjéből való felismerés volt — egyetemes érvényű,

egyetemes érdeklődésre tarthat számot. Azt hiszem, hogy nekünk «azzal a tudattal kell hozzáfognunk a Központi Alap felállításának a muiikálásához, hogy ökumenikus vonatkozásban is jelentősége van e munkánknak.

A másik, amit szeretnék megemlíteni, az a tegnapi előadásommal kapcsolatos. Az előadás a mi jóságos Atyánk gondviselő munkájáról szól, s ez előadás lényege az volt, hogy Isten gondviselő munkájában ugyanazt az irgalmasságot és jóságot ismerjük meg, mint amit megmutatott akkor, amikor a keresztem egyszülött Fiát adta értünk. Egyházunk életét az Úristen az ő igéjével, amelyben bűn-bocsánatot adott nekünk, belülről formálta és újította. De arról is bizonyságot kell tennünk, hogy az Ö gondviselő munkájával, vagyis mindazzal is, ami az utóbbi tíz esztendőben körülöttünk történt. Mindez jelentős mértékben formálta és alakította egyházunk óletét.

Isten gondviselő munkája iránti hálával kell szólnunk utóbbi tízéves fejlődésünkről a népi demokráciában. Az épülő szocializmusban elhelyezkedő egyházi életünk annak bizonysága, hogy a gondviselő Isten itt biztatást, adott nekünk arra. hogy figyeljünk akaratára, s ugyancsak megadta azt a szabadságot is számunkra, hogy akaratának engedelmeskedve szolgálhassunk.

A harmadik, amit meg akarok említeni, hogy a Központi Alap megalapításában anmak a hitvallásnak szellemében járjunk el, amely az 1953. VII. te. 1. cikkében is megnyilatkozik. Ez azt mondja, hogy »a Mfagyaroa-szági Evangélikus Egyház

háztartását Isten igéjének hatalmára alapozza és anyagi erejét Isten igéjének hirdetésére s a szeretet gyakorlására fordítja. Hívei az egyházat hitből és egyházszeretetből tartják fenn. Hozzájárulásuk és adakozásuk teszi lehetővé, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház szolgálatát betöltse«.

Ügy gondoltam, hogy a Központi Alap felállításával nemcsak ennek az első §jnak a szellemében járunk el, hanem azon munkálkodunk, hogy amiről ez az első paragrafus szól, az sokkal szélesebben és sokkal mélyebb formában legyen valóság köztünk;

Megyer Lajos Hajdú-Szabolcsi esperes ;

Valóban nagy jelentőségű esemény az, ami történt és amelynek mindnyájan tanúi és résztvevői lettünk. Nagy jelentőségű azért is, mert olyan előkészítés után történt, amelyben mindnyájan hitbeli eligazítást kaptunk arra vonatkozólag, hogy milyen feladatok és milyen szolgálat és munka vár ránk, nemcsak ebben az esztendőben, hanem a következőkben is. A hitbeli eligazítás után ugyanakkor megkaptuk éppen ebben a tényben a gyakorlati feladatokra vonatkozó kézenfekvő eligazítást is. Amikor ezt megkaptuk, hitet mutattunk aziránt az Úristen iránt, aki bennünket a háború után tíz esztendőn keresztül megőrzött és engedte, hogy az egyházunk. egyház maradjon.

Engedte, hogy egyházunk az új nemzeti életben az utat megtalálja. Vezetőségünk megmutatna a Miét, amikor e lépésre elindult. Népünk is megmutatta a bizalmát egyházunk jövője iránt.

Úgy érzem, hogy ezzel a ténnyel odaemelt magához bennünket az Isten a hitbeli döntések magaslatára. Ez a bizalom, amely felénk hangzik, elsősorban megtisztel minket, de ugyanakkor kötelez is, hogy ugyanezzel a hittel és reménységgel álljunk azon a helyen, ahová Isten állít minket. De ugyanazzal a szolgálattal végezzük munkánkat, amellyel az egyház érdeke

(Folytatása a 2. oldalon)

„Mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez Istennek“;

(2. Kor 9,11.)