Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-02-12 / 7. szám
% EVANGÉLIKUS ÉLET (Folytatás az 1. oldalról) megkívánja, hogy ez valóban Isten dicsőségére történő, világraszóló jelentőségű esemény legyen. Isten áldását kívánom ehhez a munkához és kérem, annyi erőt adjon az Üristem a kivitelhez, az őszinte és komoly munkához, mint amilyen lelkesedés és elhatározás van az első lépésnél. Január második felében tartotta meg egyházunk az Egyetemes Imahetet, bekapcsolódva ezzel az egész világ protestáns keresztyénségének közös könyörgésébe és hálaadásába. Az imahetet gyülekezeteink jó része sok lelki áldással tartotta meg. Az erre vonatkozó beérkezett jelentésekből, a lelkészek leveleiből egybehangzóan kicsendült az a megtapasztalás, hogy az imahót — amint az egyik lelkész írja — a protestáns ke- resztyénség egysége dokumentálásának nagyszerű alkalma volt. A lelkészek több helyütt együtt készültek a közös szolgálat alkalmaira, s a testvéri szolgálatcsere gazdag gyümölcsöket termett. »Isten igéje megmutatta, hogy több örömmel és Isten iránti nagyobb hálával kell egymás iránt felelősségben és szeretet- ben élnünk« — vallották a gyönki evangélikus hívek. »Amit Isten kegyelméből ezen a héten élveztünk, az nemcsak lelkünk építését, a két gyülekezet testvéri találkozását jelentette, hanem azt is, hogy bekapcsolódhattunk az Egyházak Világtanácsa tagegyházainak imaközösségébe. Hisszük, hogy a mi lelki békességünk által is erősödik az egész világ keresztyénségének a világ békességéért való munkája.« »Nagyerejűeknek bizonyultak az egyszerű férfiak és nők szívből jövő imádságai. A közösség kialakulása és melegsége ízelítő volt az egyház egységéből. Minden esztendőben nagy készülődéssel várja gyülekezetünk ezt az alkalmat« — — írják Pesterzsébetről. »Az imaheti eligazító igéket híveink szívesen és örömmel hallgatták« — jelentette a nagygeresdi gyülekeze lelkipásztora. Több gyülekezetünk is arról számol be, hogy az egyetemes imahét, amikor egybekapcsolja a világ keresztyénéit, előmozdítja a népek békés együttélését is. Sok gyülekezetünk imádsággal gondolt az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ez év nyarán nálunk tartandó ülésezésére és attól áldott gyümölcsöket vár. Kis szórványgyülekezetek vallották, hogy ökumenikus szempontból nagy szükség van az egyetemes imahét megtartására. Sok helyütt arról számoltak be, hogy napról napra emelkedő létszámmal tarthatták meg az összejöveteleket. »A lelkész beiktatása óta nem látott ilyen tömeget templomunk, mint az imahét során« — jelentik örömmel Űjcsanál03ról. A gyülekezetek örömmel használták kpzös protestáns énekkincsünket és szívesen éltek azzal az alkalommal, amit e tekintetben új énekeskönyvünk nyújtott. Több helyen az evangélikus, református, vagy baptista gyülekezetek énekkarai kölcsönösen és egymást felváltva szolgáltak. »Jó volt együtt lenni!« Ez az ismétlődően kicsendülő összefoglaló tanulsága, általános hangja az egyetemes imahét megtapasztalásainak. Sok gyülekezet annak a kívánságának adott kifejezést, hogy szaporítani kellene az efféle ökumenikus alkalmakat. »Isten áldása legyen a magyarországi evangéliumi keresztyének ökumenikus egységén!« — üzeni a szekszárdi evangélikus gyülekezet. »Az új esztendő első napjaiban sorra kerülő egyetemes imahét minden évben újra arra tanítja az egyház népét, hogy Isten kegyelméből nemcsak örökéletet kapunk, hanem ugyanakkor minden egyebet is, ami földi életünkhöz szükséges. Az imahét témáinak mondanivalója nagymértékben szélesíti és erősiti a gyülekezet biblikus látását éppen ott, ahol a legrövidlátóbbak vagyunk, ti. atyánkfiának, felebarátunknak a meglátásában. Isten át akarja törni gyülekezeteink s2űk kereteit és össze akar bennünket kötni az egész földkerekségen élő keresztyén testvéreinkkel és nem keresztyén embertársainkkal is, akik számíthatnak szeretetünkre és könyörgésünk támogatására, amiképpen mi is az övékére, — állapítja meg a celldö- mölki lelkész. Az imahét sok örvendetes és felemelő tapasztalata mellett sajnálatos az a tény, hogy gyülekezeteink egy jó részében az imahetet egyáltalán nem tartották meg, más helyen, ha megtartották is, de a többi egyházakkal való közösség nélkül, tehát lényegében éppen az ökumenikus cgyüttlét elmaradásával. Érdemes volna mindezeknek az okairól elgondolkodni, és megvizsgálni az ökumenikus lélek hiányának vagy meggyengülésének okait, csupán egyes kedvezőtlen helyi körülményekben vagy másokban, más egyházakban vannak-e, vagy nem éppen elsősorban mi bennünk? A nagy ökumenikus gyűléseket azzal a gondolattal szokták befejezni a résztvevők, hogy most indulunk haza az ökumenét, az egyházak egységét és közösségét élni a gyakorlatban, a hétköznapokon. Mert bizony az egyház egységének a gyülekezetekben kell megvalósul- niok. Ez az ökumenikus imahét örvendetes megtapasztalása sok helyütt, de viszont ez az intelme s komoly felszólítása számunkra ott, ahol ez mégcsak megvalósítandó feladat, reménységünk, imádságunk és hűséges fáradozásunk tárgya. Groö Gyula YORKI ÉRSEKKÉ az elhunyt Cyril Foster Garbett utódjává D. Arthur Ramsey eddigi durhami püspököt nevezték ki. Az új érsek buzgó munkása az ökumenikus mozgalomnak. Kiküldöttként résztvett az amsterdami (1948) és az evanstoni (1954) üléseken is. »•A békemozgalomnak a genfi szellem éber őrévé kell válnia. A béke- mozgaloin akcióitól függ, hogy megvalósulnak-e az életben a nagyhatalmak államfőinek genfi irányelvei.« (James Endicott) — Fekete férfi télikabát, végig vatelinos, selyemmel bélelt, nagyon jó állapotban 600.— Ft eladó. Cím a kiadóban. D. Dezséry László püspök : Arról szeretnék néhány szót szólni, hogy mit jelent és jelentsen ennek a bizottságnak létrejötte az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek életében. Ez kötelességem, mint az Egyházmegyei Lelkészi Munkaközös- 1 ségek országos vezetőjének. Bizonyos ' vagyok benne, hogy a lelkészek meg fogják érteni a bizottság jelentőségét és hogy ez kifejezésre jut majd azoíkon a munkaközösségi tanácskozásokon, amelyeken folyamatosan megvitatják a Központi Alapi teendőket. Meg fognak győződni arról, hogy a mi nagy ügyünk, a Központi Alap valóban demokratikus előkészítését biztositattuk ennek az országos ‘ bizottságnak a felállításával. Kérem az esperes urakat, foglalkozzanak az ügyhöz méltóan bibliai, teológiai, egyházi alapvetéssel a lelkészi munkaközösségekben a Központi Alap ügyével. Sohse felejtsük: igehirdetés nélkül az egyházfcwn semmit sem lehet cselekedni és elérni. Mélyen érintett, hogy Megyer Lajos esperes mostani felszólalásában Kossuth Lajos híres, a felajánlási vitában elmondott beszédének zárógondolataihoz igazodott, amikor a Központi Alap Bizottságának felállításához hozzájárult. Szeretném megismételni ezt a gondolatot. Amilyen bizonyosak vagyunk abban, hogy ezzel helyes és célravezető vágányra helyeztük a Központi Alap előkészítő munkáját s amilyen lelkesek most ebben az ügyben vagyunk, úgy tartsunk ki mellette és összpontosítsunk minden egyházi erőt annak végrehajtására. Isten meg fogja mutatni, hogy a Központi Alap egyházunk hat almas összetartó erejévé lesz. Nemcsak próbájává lesz egyházi egységünknek, hanem építőjévé is. így lesz hallatlanul drága mind- annyiunk számára. De azt se felejtsük el, hogy a Központi Alap előkészítéséhez nemcsak a papok közt, hanem a gyülekezetekben is igehirdetésre van szükség. Isten segítse nagy vállalkozásunkat gazdag eredményre!« D. dr. Vető Lajos püspök : Kedves Barátaim! Meghatott szívvel mondok köszönetét a lelkes felszólalásokért. A szavak mögött éreztük a komoly akaratot, a felelősségérzetet, de éreztük a bizalmát is, amely elsősorban a gondviselő Istenre irányul, akinek szolgálatában állunk a Jézus Krisztus küldetésében. De megnyilatkozott a bizalom az egyház vezetősége iránt is, és az kölcsönös a vezetőség részéi'ől. Megnyilvánul e bizalom egyházunk jövője iránt is. Hittel nézünk a jövőbe akkor, amikor e munkához hozzákezdünk. Nem a magunk ereje miatt, nem a magunk összefogása miatt — akármennyire is lényeges ez a földön —hanem Amiatt, aki minket a szolgálatba elhívott. j Megnyilvánult a bizalom egyházunk népe iránt is, hogy az szeretettél fogja felkarolni az egyház ügyét anyagi tekintetben is és meg fogja érteni azt, hogy mit jelent az egyház önállósága. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy ez a bizalom ilyen szépen, ilyen ünnepélyesen,' hittel nyilvánult meg ez alakuló gyűlésünkön. De hozzáteszem azt is, hogy a felelősségérzet, az e!kötelezés szavai is kifejezésre jutottak. Sőt nemcsak szavai, hanem a mögöttük levő komoly elhatározás is. Érezzük mindnyájan, hogy amikor mi a Központi Alap kimunkálásához, felépítéséhez hozzáfogtunk, nem könnyű feladatot kaptunk. Mi a felelősséget Isten kezéből vesszük. Vesszük iránta tanúsított hittel, bizalommal, szeretettel. Bizalom és felelősségérzet, ez az, ami ki csendült mostani felszólalásainkból, és ha ez minden vonatkozásban megmarad, a felelősség egyházunk iránt, feladataink iránt, megmarad bennünk, akkor hitem, meggyőződésem szerint ez a mi munkánk nem lesz hiábavaló az Ürban. Felteszem a kérdést, hogy az Esperes: Értekezlet tudomásul veszi-e az Egyházegyetem Tanácsának idevonatkozó döntését? Felkiáltás: Tudomásul vesszük! Vető püspök: Ezennel kimondom, hogy az Egyházegyetem Tanácsa döntése és megbízása szerint az Esperc- si Értekezlet mint Egyetemes Központi Alapi Bizottság megalakult. Az Egyetemes Bizottság ezután Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár előterjesztései alapján konkrét ügyeket tárgyalt, majd megválasztotta a bizottság jegyzőjévé Muncz Frigyes budai espereshelyettest. Legyen Isten áldása a Központi Alap Egyetemes Bizottságának működésén. ________ A DÉL-AFRIKAI kormány faji politikája tragikus embertelenségeket idéz elő. Egy szinesbőrű kerékpáros összeütközött egy teherkocsival és súlyosan megsérült. Fél óráig ott kellett feküdnie a baleset színhelyén, mert az odarendelt beteg- szállító kocsi csak fehéreket szállíthatott és ezért egyszerűen visszafordult. Amire előállt a »Csak nemeurópaiak részére« feliratú kocsi, a sérült már meghalt. Egy másik esetben viszont tévedésből a feketéknek szóló betegszállító kocsit riasztották egy szerencsétlenül járt nyolcéves kislány részére. Itt is előbb egy megfelelő »helyes« kocsit kellett odarendelni a gyermek elszállítására. Röviddel azután, hogy a kórházba került, 6 is meghalt. Espereseink hatnapos Tanulmányi Héten megtárgyalták egyházunk életének és szolgálatának aktuális teológiai problémáit Január 30-tól február 4-ig a püspökök vezetésével espereseink Tanulmányi Héten vettek részt az Egyházegyetem Üllői úti székházában. A Tanulmányi Héten részt vettek a teológiai tanárok, az Egyházegyetem vezető lelkészei és a püspökök munkatársai is. A programot naponként áhitat vezette be, D. Dezséry László szolgálatával. Ezután dr. Kárner Károly teológiai tanár vezetésével a Római levél 12—15. fejezeteinek alapos teológiai elemzése és tartalmi kifejtése következett. A program rövid ebédszünet közbeiktatásával az esti órákig tartott. Az előadások három témacsoportban folytak. Az elsőnek »Az egyház léte és szolgálata« volt az összefoglaló címe. Az egyház létéről dr. Nagy Gyula professzor. Az egyház szolgálatáról dr. Pálfy Miklós dékán, A hitről és értelmességről az evangélikus bizonyságléteiben Prőhle Károly professzor, A hit és az értelem szerepéről evilági életünkre vonatkozó döntéseinkben D. Dezséry László püspök tartott előadást. A sorozat további részében »Világ Megváltója — földi példaképünk« címen Káldy Zoltán esperes, »Teológia naturális vagy keresztyén gondviseléshit« címen Benczúr László püspöki titkár, »Hit által való meglgazulás vagy quietizmus« címen dr. Wiczián Dezső professzor tartott előadást. Mekis Ádám,.püspökhelyettes a Kis Káténak erről a mondatáról: »Istent félnünk és szeretnünk kell« mint a keresztyén etika alapjáról szólott, D. Dezséry László püspök pedig a falusi átalakulás hatásáról a gyülekezeti életre és a gyülekezet szolgálatáról o falusi átalakulásban. A második témacsoport az ökumenikus tanulmányi anyaggal foglalkozott éspedig dr. Ottlyk Ernő professzor előadásában: »A bandungi értekezlet .és az ökumené« címen, valamint D. dr. Vető Lajos püspök két előadásában, amelyek a folyó ökumenikus tanulmányi munkákat ismertették alapos részletességgel. A harmadik témacsoport a Központi Alappal foglalkozott, éspedig Hafenscher Károly helyettes lelkész »Az egyház egysége és az egyház háztartása« címen, Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár pedig »A Központi Alap egyházi, teológiai alapvetése és az előkészítő munka előrehaladása« címen. Esténként D. Dezséry László püspök tartott előadásokat az igehirdetés gyakorlati kérdéseiről. A Tanulmányi Hét csütörtök délutáni összejövetelét meglátogatta Varga József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. A Tanulmányi Hét minden előadását gazdag és termékeny megbeszélés követte. Az egyetemes imahéteu az ökumenikus életet gyakoroltuk JEGYZETEK Sárasy Gyula volt Kossuth. Lajosnak és a szabadságharcnak zengő harangja. Híres költeménye, az Arany trombita, mely tizenkét »leheletben«, azaz 12 énekben elmondta a magyarok nagy harcának és erőfeszítésének történetét s főleg a megelőző politikai eseményeket sorolta fel, világosan igazolta önvédelmi harcunkat a Habsburgok ellen. Ez a nagy költemény igazi fegyver volt 1848—49-ben a nép kezében, mert a verssorok egytől egyig a néphez szóltak, a legszélesebb olvasótáborhoz, a honvédekhez, parasztokhoz, a munkássághoz és a diákok lelkes seregéhez. Most eszünkbe jut a költő és ember — száznegyven évvel ezelőtt 1816. február 12-én született —, akire emelt fővel emlékezhetik a magyar luterá- nusság s egy régi felvidéki város, Eperjes, amelynek forró és forradalmas evangélikus kollégiumi légköréből szakadt ki Sárosy Gyula is. A mártírok városából jött s szívvel- lélekkel csatlakozott Kossuth zászlajához. Az Arany trombita, mondják, fölért egy hadsereggel, olyan hatása volt. A szabadságharc után Sárosy Gyula eltűnt, itthon maradt s bujdosott. A Bach-korszak zsandár-uralma idején azonban újból feltűnt Sárosy hangja. 1852-ben elfogták, börtönbe hurcolták, hisz már előbb halálra ítélték. A börtönből s a hóhér kezéből, közkegyelem szabadította ki. Évtizedeken át aztán ismerték s szavalták Sárosy Gyula legszebb költeményét, az lnge- borgról szóló verset, amelyhez csak a kiegyezés után biggyesztették oda az antológia-szerkesztők: »Ingeborg alatt a költő önmagát érti.« De ezt akkor anélkül is tudták a kortársak. Hogy is szólt a két utolsó strófája: Alacsony volt már börtönajtóm, Nem léptem abba szomorún — Tudván, hogy az, ha meghajoltam. Le nem horzsolja koszorúm. Egy jobb hit olvasóba fűzött Szememből mindé*! könnj-szemet. Szegény anyám, ha tudta volna — Dehogy szült volna engemet! Dicső anyám* mégis ha látnád: Mi bölcs tíírővé tett a hit! Dicső anyám! ha élvezhetnéd önérzetem fcnálmait! Ha tudnád: mily híven betölteni A vészben honfi-tisztemet: Nem tartanád te fájdalomnak, Még egyszer szülni engemet! Csak a vesztőhelytől szabadult meg, de a börtönben szerzett kór hamar végzett vele, mintha a hatalom marka össze szorította volna a torkát. Negyvenöt éves volt, amikor meggyötört teste kilehelte lelkét. Tóth Kálmán hetvenöt évvel ezelőtt, 1881. február 3-án, halt meg. Korának egyik érdekes alakja volt. Gyerekfővel részt vett a szabadságharcban, tíz évvel később megalapítja a Bolond Miska című híressé vált élclapot s 1863-ban az irodalmi életünkben oly fontos szerepet játszó Fővárosi Lapok-at. Később képviselő lett s feltűnt Petőfi-hangvételű bátor hazafias verseivel s kitünően sikerült népdal-utánzataival. Mikor a Losonczi özvegye című verse megjelent a Pesti Naplóban. Deák Ferenc ezt mondta: »Vörösmarty meghalt s támadt helyette Arany. Meghalt Petőfi — de ebből a bajai fiúból is lesz valami!« Losonczi özvegye: az a magyar anya, akiről Sárosy is irt, akiben minden magyar költő a nemzeti önérzet nevelőjét látta. Ha vitézek, hősök által Volnánk ekkép megalázva, Még talán csak könnyű lenne A szolgaság nehéz lánca. Hanem pogány hitszegüktől! öh, fiam, ez szörnyű, szörnyű — Vér után a gyáva könyíl. Így kezdődik a híres vers. Tóth Kálmán persze nem érte el azt a nagy költőt, akinek hangját átvette, de kétségtelen, hogy a hatvanas években a legnépszerűbb költő volt Budapesten. Különösen szerelmi lírája hódított akkoriban s hangulatuk annyira tetszett, hogy csakhamar országszerte elterjedtek ezek a dalok, a nép is átvette. Ma is éneklik például a Fütyül a szél című Tóth Kálmán- verset s még jó néhányat a búsongó szerelem eme dalaiból De írt néhány olyan költeményt, amely nevét irodalmunkban meg fogja tartani. A Halál című költeménye, ez a megrendítő filozófiai vers ilyen. »Nem ótt van a halál, ahol a temető« — mondja — mert az életben is sokszor meghalunk, tehetetlenek, akarat-nélküliek vagyunk. Eötvös József ezt a verset fölöttébb nagyrabecsülte. Tóth Kálmán vigjátékai s történeti színművei hamar lekerültek a színházi műsorról s a század végére a magyar versnek is már más mondanivalója volt s a magyar költő lírai hiteléhez is más közönség kellett, mint aminő az élő Tóth Kálmánt körülvette. Lassan elfeledték, csak dalai éltek még, névtelenül, hegedűszóval, cimbalommal, vidékre költözködve, ahol megrekedt ez a hangulat s ma is édesbús emlékeket érint, ha az ember felidézi. Vajda Péter lisztelnivaló szép örökhagyónk, nem egy rövidke glosszára való emlékezés, hanem a magyar evangélikusság nagy hagyományaiban is kimagasló jelenség. Most itt csupán felhívjuk rá a figyelmet, halálának 110. évfordulója alkalmából (1846. február 10-én halt meg Szarvason). Író és nevelő volt, harmonikus lélek s igaz ember. A tévedhetetlen s megvesztegethetetlen szemű Petőfi versben siratta meg halálát. Mi mind adósai vagyunk sajátos nemzett hőseinknek, akik a reformáció magyar evangélikus forrásaiból táplálkoztak s váltak utóbb forrássá mindnyájunk számára. Ki idézi Vajda Pétert, a szarvasi luteránus nevelés s a magyar irodalom számottevő képviselőjét? Mikor prédikációkat hallok, sokszor az az érzésem: most \kezdo- dött el a mi életünk, még nincs kire hivatkoznunk a magyar múltból? Ezért olyan elvont az igehirdetés, bárhol elhangozhatik? Holott csak ez a Vajda Péter is nevezetes Erkölcsi beszédei-ben (1843-ban és 1844-ben mondotta el Szarvason a diákságnak) menynyit mond annak, akinek össze kell kötnie a múltat a jelennel s igazolnia létünket a magyar életben. Hadd idézek első beszédéből egy pár sort emlékeztetőül: »Isten az igazságot elrejté, hogy dolgot adjon az embereknek, hogy el ne unják magukat és millió részecskére szabdald, hogy sokan, nagyon sokan részesüljenek a fölfedezés örömében és teremte haszonlesést, szűkkeblűséget, gyönge szemeket és vak hiedelmet, éber ellenségekül az Igazságnak, hogy támadjanak férfiak harcra szállani készek az igazságért, megvetök a földet s edzett lélekkel tűrök, halók az elvért. Es valóban szükség van emberekre, kik lándzsát törjenek az igazság mellett s mint az elv hősei hódítsanak és gyűjtsenek zászlóik alá kicsinyeket s nagyokat.« Gondolat és magatartás hőse volt s aki hagyományt keres, vállalhatja Vajda Pétertől ezt is, azt is, jól jár vele: mindnyájunknak világit. Szalatnai Rezső A
