Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-02-05 / 6. szám

XXI. ÉVFOLYAM, 6. SZÄM 1956 FEBRUÁR 5.

ORSZÁGOS EVANG É L I KUS

ÁRA: 1,40 FORINT

A kit próbája as egység

BOLDOG GYÜLEKEZET, amelyről elmondhatta Pál apostol: Bővöl- ködtök mindenben, hitben, beszédben (== bizonyságtevésben), ismeretiben, ■minden buzgóságban és a rátok áradt szeretetben (2 Kor 8, 7—14). Olyan dolgok ezek, amelyek a keresztyén gyülekezet íontcs és alapvető tulajdonságai. Azóta is, ha egyházról beszélünk, ezeket a dolgokat mindig megkívánjuk Isten népétől. Ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a dolgok teszik Isten Szendéikének munkája nyomán a gyülekezetét vagy az egyházat Isten sajátos tulajdonává, »-keresztyén szent' néppé«. Ez a négy tulajdonság, amit Pál apostol felsorol, a Szentlélek munkáját is jelzi bennünk. Isten hirdetett igéje munkálja a keresztyénekben a hitet. Hitet Jézus Krisztusban és mindabban, amit a keresztyéneknek ez a név jelent: a bűnbocsánatban, az igazságban, az új éleiben, a szeretetben, az emberek megértésében, a békességben. A hirdetett ige azonban olyan hitre juttat el a Szentlélek erejével, amely bizonyságtevő hit, amely tehát nemcsak a szívnek egy belső örvendezését, vagy meggyőződését jelenti, hanem abból a szívből kiárad szóban, buzgóságban és szeretetben. A Szentlélek tüze az ige által átforrosítja a keresztyének szívét, hogy ők felinduljanak a szeleteire, a szeretet cselekvéseire és a szó igaz és szent értelmében »lelkes«, azaz buzgó emberek legyenek, akik szíves-örömest adják erejüket, kezük munkáját és á rendelkezésükre álló minden lehetőségüket Istennek az emberek között véghezvitt minden jó ügyéhez.

Pál apostol azonban ezeket a szavakat nem azért mondja el, hogy ezzel dicsérgesse a gyülekezetét, hanem mert tisztában van azzal, hogy mindezek az Istentől a gyülekezetre áradt ajándékok elkötelezést rejtenek magukban. A második Korinthusi levélnek ez a szakasza a keresztyén egyházak, gyülekezetek egymással törődésének egy olyan fontos és jellegzetes megnyilvánulásáról beszél, amelyre a mi egyházunk életének mostani szakaszában különösen is fel kell figyelni.

A KERESZTYÉNEK KÖZÖTT nincsen különbség az igére nézve. Isten előtt nem lehet fokozatokat felállítani sem a bűnösségünk tekintetében, eem pedig abban, hogy Isten az evangélium által bűnbocsánatban részesít. E tekintetben nemcsak az egyes keresztyének egyek, hanem egyenlők a keresztyén gyülekezetek és egyházak is. Isten mindenkinek egyformán éspedig egyformán gazdagon kínálja és hirdeti á bűnbocsánat evangéliumát, a Krisztusról szóló jó hírt. Abban azonban már lehet és van is különbség, hogy ki milyen hűséggel sáfárkodik ezzel az egy evangéliummal. A sáfárkodásnak pedig nemcsak a lelki, a belső értelmét kell megragadni, hanem a földit, a külsőt, az anyagit is. Éppen Pál apostolnak ez az igéje köti össze világosan és félreérthetetlenül a hitet azzal, hogy felelőseknek kell lennünk minden gyülekezet minden anyagi kérdése iránt. Ez az a szeretetszolgálat, amiről Pál apostol ebben az igében beszél. Ő maga igehirdető munkája során nem feledkezett meg soha arról, hogy emlékeztesse a gyülekezeteket: rajtuk kívül másutt is van Istennek népe és ezek iránt korántsem lehetnek közömbösek. Az ökumenikus gondolkodásnak első eleven és rendkívül gyakorlati megnyilvánulása ez az egyháztörténelemben.

. - .GYÜLEKEZETEINK az ökumenikus gondoUcodásban Isten Szentleike- nek indítására, egyre jobban és igazabban. gyakorolják magukat. Nem sza-‘ ban azonban arról sem megfeledkeznünk, hogy az egyház egységét nemcsak világviszonylatban, vagy a magyarországi. protestáns egyházak szeretetben tevékeny együttműködésében kell művelnünk, hanem az egység megélésének számos drága alkalmát készíti Isten a mi szeretett magyar- országi evangélikus egyházunkban is. Ilyen alkalmak eddig is voltak s közülük nem egy évről évre ismétlődött is. Zsinati törvényünk létrehozta egyházunk Gyülekezeti Segélyét, amelyben voltaképpen az egyház egységét éljük meg azáltal, hogy esztendőnként két-két templomépítő gyülekezet építő munkájába belekapcsolódik egész egyházunk, minden gyülekezetünk és ezeknek minden hivő, igehallgató és az igének engedelpies- kedő tagja. Ezt a próbát, a hitnek és az egységnek ezt a próbáját gyülekezeteink megállották éppen úgy, mint sok más olyan drága alkalmat is áldásosán tudtak felhasználni, ahol egyházunk valamilyen országos munkaágát vagy szeretetszolgálatát támogathatták imádsággal és anyagi áldozattal.

EGYHAZUNK ebben az esztendőben olyan 'nagyszabású megmozdulásra készül, amely nemcsak minden egyházi szolgálatot és munkaágat ölel fel, hanem egyházunk egészére nézve azt a szent feladatot vállalja, hogy az igehirdetés és keresztyén szent szolgálat minden anyagi szükségletét és problémáját egyházunk cselekvő egységében oldja meg. Abban a hitben tesszük ezt, hogy Istentől van elegendő erőnk az egység e szeretetszolgálatában való buzgólkodásra.

Egyházunk készülő Központi Alapjának éppen az a célkitűzése, hogy az egyházi szolgálatnak minden anyagi terhét egész egyházunk a maga egységében viselje és hordozza. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az egyes egyházközségek, vagy egyházi szervek megszüntetnék önálló háztartásukat, hanem azt, hogy háztartásukba szervesen beépítik és rendszeressé teszik az egész egyház közös terheiben való részvételt.

KÜLÖNÖSKÉPPEN IS ráillik egyházunknak erre a nagy fontosságú elhatározására az igének az a szava, amelyben a cselekvés és az akarás elkezdéséről s véghezviteléről szól. A mi gyülekezeteink is megkezdték már e szeretetszolgálatban a cselekvést, hiszen különösképpen is az 1953. évi zsinati törvények alapján számos egyházi szeretetszolgálatot az egyház közös ügyévé tettünk. Mi más lenne ez, mint a cselekvés buzgó megkezdése? Istennek legyen hála, ez a kezdet valóban buzgó, biztató és gazdagon megáldott volt. Ebben az esztendőben egyházunk a cselekvés megkezdéséhez hozzáteszi az akarás megkezdését, azaz azt az elhatározást, hogy a közös egyházi teherviselést, az egységes és helyes gazdálkodást egyházunk jobb szolgálata érdekében teljességre viszi. Isten igéje ezzel kapcsolatban arra int bennünket, hogy a végrehajtás, azaz ezeknek a terveknek valósággá formálása ahhoz képest legyen, amink van.

Szabad és kell ezeket a szavakat úgy értelmeznünk, hogy az egyház j gazdálkodásában a megfelelő és szükséges takarékosság elvének kell ér- j vényesülnie. Egyházunk vezetősége és mindazok, akiket velük együtt Isten egyházunk háztartási egységéért felelőssé tett, lelkiismeretesen és sokrétűen törődnek is ezzel. Az igének többi verseivel összevetve azonban szabad és kell ezt a mondatot úgy értelmeznünk, hogy a közös gazdálkodás, a Központi Alap tervezésében, megszervezésében és végrehajtásában annak kell megmutatkoznia, amink hitben, bizonyságtevésben, ismeretben és szeretetben van.

EZ A KÉRDÉS valóban a hit megbizonyításának drága alkalma és Istentől adott próbája. Gyülekezeteink, fegész egyházunk Istennek hálás azért a Szentlelke által közöttünk és bennünk fáradhatatlanul végzett munkájáért, amellyel tisztogatja, és erősíti hitünket. Szüntelenül áldjuk őt azért, hogy hatásossá tette és teszi közöttünk az Ö életújító igéjét. Most hálásan fogadjuk Tőle hitünknek ezt a próbáját és imádkozva kérjük áldását, hogy a próbát, g vizsgát hitben és egységben megálljuk.

Zay László

Az Egyházegyetem Tanácsa fontos határozatokat hozott egyházunk ezévi feladataival és munkájával kapcsolatban

Az Egyházegyetem Tanácsa január 27-én az Egyházegyetem székhazának tanácstermében ülést tartott. Az ülésen Mihályíi Ernő egyetemes felügyelő és Fekete Zoltán egyházkerületi felügyelőhelyettes felváltva, valamint D. dr. Vető Lajos püspök elnökölt. Az ülés megnyitásán részt vett Varga József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és Veres Pál osztályvezető.

Fekete Zoltán felügyelőhelyettes megnyitó szavai után D. dr. Vető Lajos püspök tett előterjesztést egyházunk 1856. évi nemzetközi szolgálatairól. Bevezetőben röviden megemlékezett az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlése óta a háborús feszültség enyhítése és a népek békés együttélése érdekében lezajlott fontos eseményekről és kiemelte, hogy az Egyházaik Világtanácsának a világbéike megmentése és a népek békés együttélése érdekében folytatott munkája egyre inkább elmélyül. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az evanstoni nagygyűlés által megindított tanulmányi munkában legelső teológiai feladatként ez a téma szerepel: A keresztyén ember és a háború elkerülése az atomkorszakban. »Nyilvánvaló, hogy ennek a kérdésnek a tisztázása a béke védelmének egyházi téren az egyháziak és a keresztyének legsürgősebb feladatai közé tartozik« — mondotta ezzel kapcsolatban a püspök, majd így folytatta:

»A kérdés pozitív megoldása csak az lehet, hogy a tömegpusztító fegyvereket végérvényesen és örökre el kell tiltani, az atomenergiát pedig kizárólag békés célokra kell felhasználni. Az egyháznak legfőbb feladata, hogy. a* háború és béke nagy kérdését állandóan első helyen tartsa, vele . szüntelenül. foglalkozzék éspedig' pozitíve, a béke védelme és megerősítése, a népek és a különböző politikai, társadalmi és gazdasági rendszerek békés együttélése érdekében.«

A püspök ezután megemlékezett a békevilá ©mozgalom nagy sikereiről és kijelentette, hogy az egyházaknak szorosan fel kell zárkózniuk a békéért való világméretű mozgalomba: »Nyilvánvaló, hogy

az Egyházak Világ-tanácsa, amely a maga módján szintén küzd a békéért, nagyon reményteljes lépést tenne, ha a Békevilágtanáccsal komoly és szoros kapcsolatba lépne.

Ilyen irányú tapogatózás mindkét részről történt is az elmúlt években, reméljük, hogy a következő években a közeledés intenzívebbé válik.« D. di-. Vető Lajos püspök ezután hosszasabban foglalkozott nemzetközi szolgálatunk teológiai kérdéseivel, majd a konkrét feladatokról szólt. »Ma már nyilvánvaló, hogy Genf után a békéért folyó küzdelem új szakasza kezdődött.

Egyházunkban a békéért folyó küzdelmet imádkozással, a nép helyes tanításával kell végeznünk, szószékről és minden módon, egyházunk nemzetközi kapcsolatai útján is.«

Részletesen szólott ezután a püspök az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának magyarországi ülése előkészületeiről, különösen is az ökumenikus Tanács tanulmányi bizottságának munkájáról, majd a gyülekezetek ökumenikus érdeklődéséről szólott, kiemelve személyes tapasztalatát, hogy

egyházunk népét és presbitereinket módfelett érdekli az ökumenikus munka, az egyház egységének és az értük való fáradozásnak sok kérdése.

Dr. Vető püspök végül meleg szavakkal emlékezett meg a magyar protestáns egyházak . ökumenikus testvéri együttműködéséről és kifejezte hitét, hogy nemzetközi szolgálataink ezévi tervei Isten tetszése

szerint valók, s Ő meg is áldja egyházunk e téren végzendő munkáját.

D. Dezséry László püspök ezután előterjesztette az 1956. évi belső egyházi munkák fő irányelveit és fő vonalait. »Hálát kell adnunk Istennek, hogy mindjárt az év elején módunk van arra, hogy az egész egyházi vezetőséggel egyetértésben megtervezett munkaelőirányzatot tudunk adni az Egyházegyetem Tanácsa elé. Ez egyházunkban elég új dolog és hatalmas lépés.

Az előző évekhez képest 1956- ban nemcsak visszatekintünk majd az egyházban elvégzett fontos munkákra, hanem a tervezésben is együtt veszünk részt.

Azért mondhatom, hogy az egész egyházi vezetőséggel egyetértésben kidolgozott munkatervről van szó, mert a decemberben tartott esperesi értekezletek, egyházi elnökségi értekezletek és Mátraszentistvánban egy különleges értekezlet, amely az 1956. évre előirányzott tudományos teológiai munka körvonalait alakította ki, adtak alkalmakat arra, hogy ezt az évi munkatervet elkészítsük.«

Az Egyházegyetem Tanácsa Dezséry László püspök részletes előterjesztése alapján elhatározta, hogy az 1956. évi belső egyházi munkák fő célkitűzéseit a következőkben jelöli ki.

1. A Magyarországi Evangélikus Egyház Központi Alapjának előkészítése úgy, hogy az 1957. január 1-én megkezdje működését.

2. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága magyarországi ülésével kapcsolatos előkészületek ß gyülekezetekben és országosan.

3. A lelkészek továbbképzése az egyház hitbeli és szolgálatbeli egységének kialakítása és erősítése érdekében:

4. Az igehirdetés megjavítása.

5. Országra kiterjedő átszervező munka a gyülekezetek helyesebb területi beosztásának kialakítására, (itt elsősorban a filiák és szórványok új elosztásáról van szó a lelkészt munka elvégezhetőségének és a filiák gondozásának takarékossági szempontja szerint.)

6. Az 1956. évi közgyűlések előkészítése.

Az Egyházegyetem Tanácsa elhatározta, hogy az egyházmegyei közgyűléseket országosan júniusban tartják, az egyházkerületi közgyűléseket októberben, az Egyházegyetem Közgyűlését pedig novemberben. Ez a munkabeosztás különösen sírra tekint, hogy a Központi Alap létesítéséhez szükséges határozatokat ezeken a gyűléseken lehessen előterjeszteni.

Az igehirdetés megjavítására vonatkozólag Dezséry püspök többek között kijelentette:

»Az igehirdetés egyházunk döntő kérdése.

Ha gyülekezeteinkben a mondanivalónk nem lesz konkrétabbá, a kürtzengés nem lesz határozottabbá, akkor a Központi Alap előkészítése, egyházunk hitbeli és szolgálatbeli egységének építése és minden egyéb közegyházi cél tekintetében nehézségeink lesznek.

Igehirdetés nélkül egyházban nem lehet kérdéseket megoldani. Luther szava viszont felejthetetlen: ,Ahol az igehirdetés rendben van, ott minden rendbe hozható’ és rendben tartható.«

Beszéde végén Dezséry püspök felhívta az Egyházegyetem Tanácsát, rendelje el, hogy egyházunk döntő erejét a fent felsorolt közegyházi feladatok végrehajtására fordítsa 1956-ban. Az Egyházegyetem Tanácsa ezt elfogadta, határozatiig kimondta s így ez az első egyházi program tekinthető 1956-ban olyannak, amelyért az egyház minden hivatalos munkásának s valamennyi hívének dolgoznia és imádkoznia kell.

A tárgysorozat következő pontjában Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár számolt be a Egyházegyetem Tanácsának egyházunk Központi Alapjának előkészítő muüká járói; Részletesen beszámolt az Egyház- egyetem Tanácsának a múlt év március 16-án tartott ülésében az egyházi közteherviselés fejlesztésének ás egyházunk önálló háztartása kiépítésének problémái beható tanulmányozására kiküldött bizottság munkájáról, valamint a saját maga és munkatársai által végzett fonti» adatgyűjtésekről, számításokról. Kiemelte, hogy a takarékos gazdálkodás érdekében szükséges a gyülekezetek és a központi szervek gazdálkodásának ésszerűsítése, racionalizálása és beszámolt a központi szervek háztartásának e célból végrehajtott vizsgálatáról. Felhatalmazást kért az egyházi vezetőség részére a racionalizálással kapcsolatos személyi változások végrehajtására.

Grünvalszky Károly főtitkár ezután beszámolt azokról a munkálatokról, amelyek az egyházközségek és egyházi szervek egységes rendszerű háztartási ügyvitelét készítették: elő. Az Egyházagyetem Tanácsa ezeket az intézkedéseket jóváhagyta és az egységes háztartási ügyvitel érdekében kötelezővé tette a Sajtóosztály által kiadott háztartási nyomtatványok használatát.

Grünvalszky Károly főtitkár javaslatára

az Egyháaegydein Tanácsa elhatározta az Országos Esperes! Értekezletnek mint Egyetemes Bizottságnak a Központi Alap előkészítő munkáiba való bevonását,

egyben , mint bizottságot felelőssé téve az előkészítő munkálatokért. A személyi felelősséget Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár viseli. Az Egyházegyetem Tanácsa az előkészítő munkával kapcsolatban több jelentős határozatot hozott.

Ezután dr. Pálfy Miklós dékán terjesztette elő a Teológiai Akadémia felterjesztéseit, melyek közül különösen jelentős a teológiai tiszteletbeli doktori cím adományozásától szóló szabályzat ügye, valamint a Teológiai Akadémia és a Lelkésznevelő Intézet háztartásának egyesítése és a Lelkésznevelő Intézetnek az Egyházegyetem székhazába való beköltözése.

Az Egyházegyetem Tanácsa tárgysorozatán összesen 23 pont szerepelt; A tanácsülés számos jelentős határozatot hozott,

Felállította az Egyetemes Könyvtár és Levéltár kutató intézetéi, amelyben fontos egyháztörténeli adatgyűjtő munkát fognak végezni

Máiyusz Eleimér professzor, igazgató vezetésével a Teológiai Akadémia egyháztörténész profeszorai.

Döntött az Egyházegyetem Tanácsa a Gyülekezeti Segély 1956. évi országos gyűjtése tekintetében mégpedig oly módon, hogy a gyűjtéssel

befejezéshez segítik a Déli Egyházkerület kötéséi egyházközségéhez tartozó somogymeggyesi és a győri egy házközséghez tartozó böresi templomot.

Mivel e két teanplomópítés segélyezése nem meríti ki a »Két templomért« akció várható eredményét, ezért a Gyülekezeti Segély támogatást nyújt a gyömrői, a bócsai, a zala- istvándi, a tatabányai, a nádasdi és a tokorcsi gyülekezeteknek templcm- il'letve parókia-építéshez, vagy templomtatarozáshoz. Ezenkívül az Egyházegyetem Tanácsa megbízást adott a Gyülekezeti Segély országos vezetőjének több esztendős országos építési és renoválási terv készítésére és helyes és tervszerű gazdálkodás érdekében az egyházi építkezések jóváhagyása céljából egyetemes bizottságot állított fel.

Az ülés a késő délutáni órákban ért véget.

,AZ IGÉNEK MEGTARTÓI LEGYETEK, NE CSAK HALLGATÓI",

(Jk 1, 22.)