Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-02-05 / 6. szám

2

EVANGÉLIKUS ÉLET

$éée, megértté, íwuítóM}

JföCC a trfíáff békeszerető etn'oe- reí küzdelmének számos győzelmét hozta meg. A keresztyén emberek imádságos lélekkel adtc.1; hálát Istennek azért, hogy ez ez esztendő előbbre vezetett a vitás nemzetközi leérdések feletti tárgyalásokban. Az esztendő végén szerte a világon az egyszerű emberek szívét az a jókívánság töltötte meg az újesztendőre teliintve s c keresztyének szívéből azért szállt az imádság Istenhez, hogy 1956 vezesse tovább az emberiséget a béke megőrzésében és a nemzetközi megértés légkörének kialakulásában.

Az esztendőnek még csak az elején vagyunk s a békéért küzdő százmilliók a béketábornak máris két hatalmas jelentőségű békekezdeményezését k&iyvelhetilz el.

A közelmúlt napokban zajlott le és ért véget Prágában a varsói szerződésben résztvevő országok Politikai Tanácskozó Bizottságáriak ülésszaka, amelyen nemesek fontos határozatokat hoztak ez országok biztonságáról való gondoskodás és békés fejlődésük megvédése érdekében, de a záróülésen elfogadott deklarációban olyan okmányt tettek közzé, amely ismét jelentős lépés a nemzetközi feszültség enyhítésének és a béke megőrzésének útján. A deklaráció világosan kimondja, hogy a szocializmus országai »minden szükséges intézkedést megtesznek saját állampolgáraik békés munkájának megvédésére, a népeik békés fejlődéséhez és virágzó életéhez szükséges feltételek biztosítására.«. A magyar nép megnyugvással gondol arra, hogy kormányunk minden erejével azon van, hogy népünk békés fejlődése biztosíttassák.

A prágai deklaráció ezt a keresztyén szempontból is helyes célt olyan módon is igyekszik elérni, hogy újabb fontos és előrevivő javaslatokat tesz Európa békéjének és biztonságának biztosítására. így pl a prágai ülésszak emlékeztet arra, hogy milyen nagy jelentőségű volna az európai béke megerősítése különösen is a német probléma megoldása szempontjából olyan különleges övezet létrehozása, amelyben

korlátoznák és ellenőriznék a fegyverzetet s amely magába foglalná Németország mindkét részét, egyben korlátozva a két Németország fegyveres erejét.

A varsói deklarációból az egész világ megtudhatja, hogy a varsói szerződésben résztvevő országok szilárdan kitartanak a béketábor útján és a békeszerető emberiség soraiban arra az igazságra építik politikájukat, hogy az államok közötti nézeteltérések és nemzetközi viták megoldásút nem háborús erőszakkal vagy fenyegetődzéssel, hanem jóakaraiú tárgyalások útján kell elérni.

ffhhez az igazsághoz hűségben

^ jött létre Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az Egyesült Államok elnökéhez, Eisenhowerhoz intézett üzenete, amelyben javasolja: kössön a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződést. A levél történelmi példákra hivatkozva bizonyítja, hogy a szovjet és az amerikai nép között nem volt ellenségeskedés és kifejti, hogy a két hatalmas ország viszonyának meyjavulása a nemzetközi ■problémák terén milyen jóhatású és nagyjelentőségű lenne. A világ népei bizakodva fogadják a béketábor vezető országának ezt a jelentős lépését és javaslatát, mert a népek békét, barátságot és együttműködést akarnak és nem feszültséget, viszályt és vérontást.

Egyházunk gyülekezetei, lelkészei és hívei a magyar néppel együtt örömmel fogadják a béke útjának ezeket az újabb lépéseit, mert bíznak abban, hogy a nemzetközi megértés és béke ügyének szolgálata Isten akarata szerint való s eredményes és áldásos szolgálat. Imádságainkban nem szűnünk meg azért könyörögni, hogy az az előrehaladás, amely 1955-ben a béke híveinek áldozatos munkája és fáradozása folytán megkezdődött, ebben az esztendőben s a következőkben tovább folytatódjék, hogy az emberiség békében és jólétben élvezhesse mindazt az áldást, amit Isten a földi életben az embereknek szánt.

Ausztráliában ülésezik

az Egyházak Vílágtanácsa Végrehajtó Bizottsága

Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága február 6-án, Ausztráliában tartja legközelebbi üléséi. A tanácskozás egy hétig tart, amelyre F. C. Fry elnök és a Bizottság huszonegy tagja kapott meghívást. Az ülésen részt vesz J. L. Hro- mádka professzor, a prágai Come- nius fakultás dékánja.

A Végrehajtó Bizottság tagjai az ülést megelőzően Ausztrália fővárosában, Sidneybcn találkoznak az ausztráliai egyházi vezetőkkel. Canberrában kormány fogadás is lesz a Végrehajtó Bizottság tiszteletére.

A Végrehajtó Bizottság ülésének napirendjén szerepel az 19fi0-ban tartandó legközelebbi nagygyűlés színIMáDSAG

Úrvacsora előtt

Uram! Bizony nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, de mégiscsak segítségedre szorulok és sóvárgom kegyelmedet, hogy megjavuljak. íme, mikor llozzpd megyek, nem bízom semmi másban, csak abban a most hallott drága igédben, amellyel asztalodhoz hívsz és ígéred nekem, méltatlannak, hogy minden bűnöm bocsánatát kapom tested és véred által, amelyet e szentségben eszem és iszom. Drága Uram! Nem kételkedem abban, hogy igaz a Te igéd. Benne bízva eszein és iszom Teveled. Legyen nekem a Te igéd szerint. Ámen.

LUTHER MARTON. 1521.

A Keresztyén Énekes könyv imádságos részéből

helyének megállapítása, a Magyar- országon tartandó központi Bizottsági ülés pontos napirendje, az Egyházak Világtanácsa tanulmányi osztálya által előkészített ügyek, mint a misszió, a vallásszabadság, a gyors fejlődésben levő területek megsegítésének kérdése. A magyarországi protestáns egyházak azzal a javaslattal fordultak a Végrehajtó Bizottsághoz, hogy a Központi Bizottság tárgysorozatára vegyék fel »A háború megelőzése az atomkorszakban« című témát is, amelynek tanulmányozását a múlt nyáron Davosban tartott ülés elhatározta. A küldöttek j egy része több ausztráliai városba is ellátogat. ‘

..........-.......... ....... ............... i

A Hungarian Church Press

protestáns egyházaink idegennyelvű sajtótájékoztató folyóirata közli D. Bereczky Albert református püspök karácsonyi rádiós igehirdetését, Péter János püspök újévi beszédét, ma jd beszámol egyházaink ökumenikus tanulmányi munkájáról és a Reformá- tus Egyetemes Konvent üléséről.

Részleteket közöl a lap D. dr. Vető Lajos püspöknek abból az alkalomból írt cikkéből, hogy hazánk az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja lett. D. Dezséry László püspök újévi vezércikkének ismertetése utáre az Északi és Déli Egyházkerület tanácsüléseinek beszámolóját olvashatjuk. A lap bőséges kivonatot közöl Dr. Karner Károly professzornak »Öröm és békesség« címen az Evangélikus Élet karácsonyi számában írt cikkéből és közli dr. Palfy Miklós ismertetését D. dr. Vető Lajos püspöknek német nyelven megjelent könyvéről. _______

HÍREK

RUDABÁNYÁRA rendelte ki se- gédlelkészi szolgálattételre D. dr. Vető Lajos püspök február 1-i hatállyal Simonfay Ferenc ózdi segédlelkészt.

ÓZDRA helyezte szolgálatíételre D. dr. Vető Lajos püspök február 1-i harfcállysl Németh Ferenc eddigi rudabányai segédlelkészt.

A BUDAPEST-RÁKŰCZI úti gyülekezet Hetvened vasárnapján szeretetve ndégséget rendezett, melyen Tcssényi Kornél püspöki titkár irásmagyarázatot és dr. Gyimesy Károly lelkész előadást tartott. Kísérő műsorral a gyülekezet tagjai szolgáltak.

KELENFÖLDÖN január 29-en i:endég ige hirdetői szolgálatot végzett Zay László, a Sajtóosztály ügyvivő lelkésze.

Fereuczy Zoltán rákoshegyi szervező-lelkésznek és feleségének, Fazekas Erzsébetnek második gyermekük született. Neve: Erzsébet.

HarantfáUvíLüyok, korognák készítését vállalom. Régi koronák átalakítása űjrendszerűre. Durcsák István liarangszereíő. Bp., XIII..

Diós u. 2.

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

AZ ANGLIÁBÓL visszatért orosz ortodox egyházi küldöttség jaleratést adott ki látogatásáról a moszkvai pátriárkákig hivatalos lapjának egyik legutóbbi számában. A küldöttség a Canterbury érsek vendégeként a Lambeth-paioiában sok angol egyházi, állami és társadalmi-életi vezetővel, tudósokkal és parlamenti képviselővel találkozott. Ezen a fogadáson — írja Uspemkij leningrádi teológiai professzor — mindnyájan rendkívül otthonosan éreztük magunkat. Az elhangzott beszédekben és beszélgetésekben is kifejezésre jutott az a kívánság, hogy az angol és az orosz népnek közelednie kell egymáshoz.

Az anglikán és az orosz ortodox hittudósok külön összejövetelt is tartottak, amely a kölcsönös megbecsülés szenemében folyt le. s amelyen megállapították a két egyház tanításának azokat a pontjait, amelyeket a jövőben teológiai megbeszélés tárgyává kell tenni és amelyekben majd közeledhetnek egymáshoz. A tanácskozás a résztvevők közös imádságával fejeződött be, amelyben Isten áldását kérték a megkezdett jó munkára.

A TAMUL EVANGÉLIKUS egyház első hindu püspökét: Dr. Rajah Manikamot Tranquebarban ünnepélyesen beiktatták püspöki tisztségébe. A felszentelést Dr. D. Sandeg- ren, a felavatott svéd származású

elődje végezte, D. Lilje püspöknek, a Lutheránus Világszövetség elnökének, a Világszövetség Végrehajtó Bi- j zottsága több tagjának és számos ázsiai egyházi küldöttének, valamint az indiai kormány képviselőinek jelenlétében. Sandegrcn püspök felavató prédikációjában emlékeztetett arra, hogy ezelőtt 250 esztendővel kezdték meg India első misszionáriusai: Ziegenbalg éZ Plütschau munkájukat Tamul földön. Ma az egész világ láthatja, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló, hanem, gazdag gyümölcsöket termett. A t«~ mul-egyház püspöki székébe negyedik püspök gyanánt most India népének egy méltó fia került. A felszentelt új püspöknek kedves ajándékul Kielzell missziói felügyelő, a szász egyház részéről átnyújtotta azt a keresztelő edényt, amellyel annak idején Ziegenbalg Bertalant megke- i Tesztelték.

COLUMBIÁBAN az elmúlt év december 13-án Palmira falu evangélikus kápolnáját felgyújtották. A kápolna, amit csak az elmúlt év elején szenteltek fel, porig égett. A bűntett annak az izgatásnak a következménye, amit a lakosság között a megelőző napokban katolikus papok végeztek. 1948 óta Columbiában 46 protestáns templomot és kápolnát gyújtottak vagy robbantottak fel.

*

Jlwdek a CuekesU&Mp/ úf UUtátofát#

Sajtóosztályunkra állandóan érkeznek levelek, amelyek lelkészeink, gyülekezeteink és híveink örömét fejezik ki a Keresztyén Énekeskönyv új kiadásával kapcsolatban.

Marschalko Gyula vecsési lelkész írja:

»Az új énekeskönyv megjelenését nagy várakozás előzte meg. Az énekeskönyv kiadását előkészítő bizottság szerényen jegyzi meg a bevezető részben, hogy >>e mostani új kiadás még nem nevezhető új énekeskönyvnek, de józan és bátor lépésnek tekintjük ebben az irányban«. Ez valóban így van, én azonban mégis új énekeskönyvről beszélek, mert a szerkesztő bizottság úttörő és döntő jelentőségű munkát végzett, mellyel általánosságban igen nagy örömmel egyetértek. Azok iránti hálával, akik az énekeskönyv megjelenését ilyen formában lehetővé tették,’ a magam részéről csak azt a megállapítást tehetem: az új énekeskönyv beváltotta a hozzáfűzött nagy várakozást. A régi és új rész énekeinek kiválogatása olyan gondosan történt, hogy az minden igényt kielégíthet. Legfeljebb apró részleteken lehetne vitatkozni. Külön is ki kell emelni, hogy az új imádságos rész a magyarnyelvű imádságos irodalomnak rendkívül értékes darabja. Az énekeskönyv tartalmához méltó ízléses kiállítása is igen örvendetes és azt is örömmel kell megállapítani, hogy aránylag nem drága«.

Egy győri bibliaolvasó hívünk leveléből:

»Mikor kezembe veszem a csinos kiállítású új könyvet, úgy érzem, ez egyházunkban a felszabadulás utáni korszak egyik legjelentősebb alkotása. Nem lehetetlen, hogy a kiadványok között a legnagyobb jövőjű is.

— Különösen annak örülök, hogy a kiválogatás higgadt és egyháziam szempontok szerint történt a szó legnemesebb értelmében. Boldog az ember, mikor azt látja, hogy az új részben közölt énekek gyöngyszemek a különböző táborokból, dallam tekintetében szépséges, nyelvben keresetlen, önmagunkhoz beszélő mondvacsinált tanítás helyett valóban éneklő imádságok. Dicséretere válik ez a munka vezetőjének és a szerkesztő bizottságnak. — Ami pedig az imádságos részt illeti: százoldalas imádságos könyv ajándékba. És valósággal az egyház imádságos könyve. Megvallom őszintén, jól esik a stiláris gond. Olyan imádságok után, amelyekből kilóg a tanítani akarás lólába, jól esik a könyörgés elemi ereje. Olyan imádságok után, amelyek csak azért is extravaganciára törekedtek, jól esik a hitvallásos lényeg. És összehasonlítva a ma már nem is igen kapható imádságos könyvekkel, azt kell látnunk, hogy ezen a területen egy ember megközelítőleg sem tud annyit, oly gazdagot, változatosat és mindenkire kiterjedőt nyújtani, mint a sokak munkája előtt megalázkodó szerkesztés.

— Akik munkálkodtak rajta, lehetnek jó lelkiismerettel. Akik pedig használni fogják, kézbe vehetik előítélet nélkül, boldogan áhítattal.

NÉZŐTÉREN:

ILLYÉS GYULA: DÓZSA GYÖRGY

llyés Gyula új drámáját, a -Dózsa Györ- gyötr, január 20-án mutatta be a budapesti Nemzeti Színház. Aki látta, mind gzt mondja, hogy a legnagyobb élmény, aminő az utóbbi években, sőt évtizedekben, magyar színpadról magyar emberi érhet. Akik még a folyóiratban folytatásokban olvastuk, észleltük, hogy remekműről van szó, a magyar nyelv egyik legnagyobb költői teljesítményéről. De a drámát drámává a színpadi előadás teszi, ott lobban ki a benne élő tűz, ott válik el a dráma minden más írói műfajtól. Illyés drámája igazi dráma, az első szótól az utolsóig egyetlen feszültségben tartja a hallgatót, magával ragadja az embert, megrázza szive gyökeréig, megtisztítja, felemeli. Evek óta most láttam először könnyel csillogó szemeket a nézőtéren, amely a nagy jelenetek alatt elhalkult, megsemmisült az emberi nézés-szórakozás igényével s felemelkedett ott a lélek. A lelkek parázsló szeme előtt folyt a magyar tragédia, mint a klasszikus hagyományok nyomán mindenütt, ahol igazi hang igazi hallgatót talál,

Török hajó fáról a parthoz s a hajóról kilép egy basa. A hódító hatalom turbánjával, pecsenyés arcával szétnéz a tájon, fürkészik. Egyik tisztje magyarázza neki, ez itt Magyarország határa, látod — mondja — itt ömlik a Száva a Dunába, emitt, ha egyet lépsz, magyar földön jársz. S a basa óvatosan lép egyet a füves földre, aztán még egyet, lábával liörültapogatja a földet, mint aki biztonságot akar szerezni róla, hogy a föld nem fut el alóla. S akkor fölkiált, öröm fogja el, hisz ez nagyszerű, ez a magyar föld, ezt meghódítjuk. Nincs, a magyarnak hadvezére, aki képes rá, hogy ellenálljon a szultán él- sodró erejének. Ez a határ is milyen őrizetlen. Janicsárjai már üvöltenek, hozzák a láncravert magyarokat, a csatádi földesúr jobbágyait, tessék, férfiak, nők s gyerekek, mind kell, nagyszerű portéka lesz a vásáron. A basa számolja, mit nyer ezen a zsákmányon. S akid katonái közt törökhöz pártolt magyar áruló, aki hogy kedvében járjon a basának, az egyik könyörgő robot, egy férfit,

gyereltével együtt felkoncolja. De egy pillanatra rá, ott teremnek a belgrádi vár magyar katonái, glükön a kapitány: Dózsa György. Lekaszabolják a törölcöket, A hajósok a basát s társaikat otthagyva, a hajóra hurcolt rabokkal tovatűnnek a folyón. Ott marad a parton, Dózsáék előtt, egy magyar lány, Anna, akinek két kis testvérkéje török kézre, került. Dózsa tehetetlenül tekint a távozó hajó után. Nincs hajója, nincsenek csónakjai, nincsenek lovai, hogyan eredjen a törökök után? De ott áll a lány, aki egy pillanatra sem feledi a testvéreit. Ez a lány a nép lelkiismeretének megszemélyesítője. Szavai nyílként fúródnak a roppant katona szívébe. — Nincs egy ember Magyarországon! — kiáltja Anna Dózsa felé. S akkor, minden visszatartó óvatosságot s mérlegelést elvetve, Dózsa vállalkozik rá, hogy hű katonáival átmegy a nagy vizen s viszahozza a fogságba hurcolt magyarokat, Anna testvérkéit is. S vissza is hozza.

A csoda ott játszódik le előttünk, hitelesen és egyszerűen, mint az élet bármely eseménye. Nyilvánvaló, hogy a török rémtől meg lehet menteni Magyarországot, ha olyan hadvezér áll a magyar had élére, mint Dózsa György. Illyés Gyula Dózsája kirobban a színre s bátorságában, ügyességében, erejében, méltóságában olyan áramlás van, hogy önnön magától válik a dráma tengelyévé. Követ jő érte, menjen fel Budára, álljon egy népi nagy felkelő sereg élére, támadja meg avval a törököt, mint egykor Hunyadi János s mentse meg Magyarországot és Európát. Dózsa nem áll egyedül, serege bálványozza, kitűnő hívei vannak s a királyi követ is úgy néz rá, mint egy nemzet védőjére.

Ugyanakkor látjuk a színen a magyar fő- nemesség cifra képviselőit, a kapzsi, csak önmaga zsebét néző főurakat, akik egymás

kezéből ragadják el a zsákmányt a nagyobb hatalom jogán. Azok a családi jobbágyok is, akiket a török elfogott, úgy kerültek az ellenség kezére, hogy együtt voltak, együtt imádkoztak nemzeti nyelvükön, mert Magyarország földre hajlított parasztságát már elérte a reformáció első hullámverése. S a földesurnak ez nem tetszett, mit gondolkodik a nép más igazsággal, mint aminö a földesúr igazsága? A hegyre vonuló »eretnekeket■* a csatádi földesúr kötöztelte össze. Könnyű dolga volt a töröknek, amikor lesből rác napolt a magyarokra. A főúr emberei gyorsan kereket oldottak s a megbilincselt jobbágyok ott maradtak, csak fogni kellett a töröknek a láncot s csattogtatni a saját korbácsát. Ez volt Magyarország állapota, amikor a Dunán átnézett hozzánk a fürkésző török szem. Mint tudjuk, könnyű volt Mohács után szétdarabolni a Hunyadiak virágzó, független, magas műveltségű és magas életszínvonalú országát a töröknek. Ki állott volna útjába? Talán ez az egymással marakodó, bábkirályát kigúnyoló, parasztságát tönkretevő főúri réteg? Illyés drámája világosan és egyértelműen, mondja meg, hogy hazánkat a török hódoltságtól megmenthette volna a nemzett összefogás, amelynek Dózsa György volt a látható feje.

Dózsa felmegy Budára, ahol kihirdetik a keresztes háborút a török ellen s a főutak gyülekezete a király jelenlétében lovaggá avatja Dózsát, a vezért, A nép vezetője — a parasztok, az urak minden ádáz ellenkezése ellenére sereglenek Dózsa keresztes zászlaja alá — a nemzet vezetőjévé válik. Hadát a török ellen gyűjti s gyakoroltatja. Látnia kell s tapasztalnia, hogy egyedül van, csak forrongó lelkű papjaiban, hűséges parasztkatonáiban bizhat s a haza gondjával érző kevesekkel, értelmiségiekkel, polgárokkal és

köznemesekkel szövetkezhet. Az úri, a főúri hatalom, a pénz, a jó s új fegyverek, nem őt támogatják. Zápolya, amilyen nagy hadereje van, avval sakkban tartja a királyt s az ország főrendjeit, mert maga áhítozik a trónra.

Illyés félreérthetetlenül érzékelteti a hallgatóval, hogy a magyar parasztság szeméről lehullott a hályog s a meggyötört nép új erőre kapott a Bibliától s attól a magyarázattól, hogy az Isten igazságának hivatása van az emberek földi életében s ez az igazság mindnyájunkra egyformán érvényes. A forradalmi protestantizmus lángja csap bele a hazát védő-féltő lángolásba s ebben a kettős fényben válik nyilvánvalóvá az emberi jog, a földi juss a magyar jobbágy számára is. A vihar ott kerekedik, hogy a. hadbavonult parasztság nem nézhette szótlanul s tétlenül kizsákmányolását és semmibe-vevését, amelyről az egykorú tanúvallomások is azt mondják, hogy valóban elviselhetetlen volt. Dózsáék eleinte az érsekben s a királyban keresnek támaszt. De a huszita papok tanítása meggyőzi őket arról, hogy közvetlenül is kereshetik emberi jogaikat. A kasza és a heard ekkor emelkedik saját urai ellen. S ekkor is csak azért, hogy a végső cél, a haza megmentése a töröktől, korlátlanul lehetővé váljék.

Dózsa az utolsó percig az, akinek az első jelenetben láttuk: Magyarország nemzeti hőse. Az elképesztően romlott főurak közt 6 az igazi honmentő, mert népét akarja megmenteni a honnak. Illyés Gyula Dózsájának ajkán igazi szavakat talál a magyar nép patriotizmusa. Dózsa tragédiája ott válik nem egy osztály, hanem az egész magyar nemzet tragédiájává, hogy a magyar erő megöli ezt a vezért s megsemmisíti nagy hadát, amelynek a török ellen kell fordulnia. Nemzeti bűneinket, önnön erőnk elfecsérelését, ostoba vakságunkat, osztály-dölyfünket, a nemzeti érdekek hideg s önző elutasítását színmű még ily megdöbbentő színekben nem ábrázolta, mint ez a dráma. Megtisztul és meg- igazul tőle, aki megtekinti, jobbá és igazabbá váük. SZALATNAI REZSŐ