Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-10-21 / 43. szám
A fölkínált kegyelem D. Ordass Lajos püspök első prédikációja rehabilitációja után a budahcgyvidéki templomban Mt 22, X—IX. alapján 1956. október 11-én Jézus Krisztus Urunknak e példázatán bibliaolvasók és igehallgatók gyakran fönnakadnak. A befejezése miatt. Megakasztja őket az, hogy ezt az embert, akit a szolgák az útszélről hívtak be, a király kidobatja azért, mert nincs menyegzői ruhája. Igehirdetésem végén e kérdésre visszatérek. Addig csak egy rövid megjegyzéssel szeretném ezt az akadályt félreállítani. Ne gátoljon minket a mai evangélium elfogadásában. Egyelőre legyen elég ez a rövid megállapítás: a keresztyén életre mindenki eljöhet. Jöhet pogányságból, jöhet a káromlók táborából, jöhet hazúg szájjal, bűnnel terhelten, lerongyolódva, jöhet az útszélről. De ha keresztyén akar lenni, akkor nem maradhat meg hitetlenségében, Istent káromló beszédben, nem élhet álnokságban, bűnökben, nem maradhat meg a rongyaiban, vagy az útszélen. * Ezután fordítsuk figyelmünket arra a célra, melyet Jézus e példázat elmondásával el akar érni. Keresztyén életre hívogat általa. Mindany- nyiunkat. Hívja azokat, akiket a szántóföld annyira leköt, hogy sem Isten, sem emberek számára nem jut egyetlen gondolatuk. Akiket tehát magához bilincsel a szántóföld röge. Hívja azokat, akik nem saját munkájuk árán termelnek javakat, hanem kész értékek cseréjével keresik meg életszükségletüket, vagy lehetőleg ennél még többet is. A példázatbeli szolgákról azt is olvassuk, hogy Uruk kiküldte őket az utakra. Jézus tehát keresztyén életre hívja azokat is, akik az úton vannak: száguldó kocsiban vagy káromkodó ostorozásban; akik barom híján magukat fogják az igába vagy gyalog igyekeznek tovább; akik koldulva haladnak az úton vagy emberi méltóságukról elfeledkezve az útszéli árokban hevernek. f Az evangélium hivogatása tehát egyetemesen szól mindenkihez. * Keresztyén életre hivogat. Aki a Bibliáját ismeri, jól tudja, hogy Jézus a képek milyen gazdag sokaságát használta, hogy megérttesse hallgatóival, mi a keresztyén élet. Hasonlította a szőlőskertben való munkához, a növekedő vetéshez, a gyöngykere •. kedőhöz, az élesztőhöz, a világossághoz, a hegyoromra épített városhoz. És ki tudná elsorolni a képeit. Mint e mostani példázatban is', sokszor szívesen hasonlította a menyegzőhöz. Ma ez a kép van előttünk. Amikor Jézus a keresztyén életet menyegzőhöz hasonlítja, azonnal tartsuk magunk előtt tisztán, hogy Jézus nem a menyegző külsőségeire gondol. Szó esik ugyan a példázatban levágott hízott tulkokról, de világos, hogy keresztyén élet számára Jézus sohasem ígérte a megtelített gyomrot. Még kevésbé a túltelített gyomrot. Hogy keresztyén életen nem a részegítő italtól származó' duhaj életformát kell érteni, azt oltári igénkben Pál világosan kifejezte: »Meg ne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van.« Bibliánk és keresztyén irodalmunk sokszor beszél arról, hogy Krisztus a vőlegény; a gyülekezet, vagy az egyes lélek az O eljegyzett menyasszonya. A Megváltó Ürral való életközösségnek ez az egyik szívesen használt, kifejező képe. A keresztyénség lényege, szíve, éppen úgy a Jézussal való meghitt közösség, amiképpen a menyegző középpontja, értelme az, hogy vőlegény és menyasszony elválaszthatatlanul egymáséinak tartják magukat. Kéz a kézben. Szívükben a csodás, kivirágzott szerelem. Szemükből élethit ragyog. Egymásért akarnak élni. Tudják — igen, tudják, mert nem vakok —, hogy munka, verejték, küzdelem, aggódás, górd vár rájuk, de szívükben elvehetetlenül él a meggyőződés, hogy mindezek fölött győzelmet aratnak. * Csakugyan lehetséges az. hogy a keresztyén élet ilyen? Nem költészet ez a kép? Nem túlzás? Nem! Ellenkezőleg! Ez a szép kép csak erőtlen hasonlat. Most, amikor e gyülekezetnek kell az igét hirdetnem, melyet tekintetemmel átfogni sem tudok, e gyülekezetnek, amelybe igére szomjas lélekkel jöttek el. most úgy érzem testvérek — hogy Isten arra kényszerít engem, hogy necsak tárgyilagos beszámolót adjak a Biblia tanításáról, hanem arra kényszerít, hogy bizonyságot tegyek arról, amit a keresztyén élet öröméből átéltem. Kérlek benneteket, hogy szavamat ne érezzétek ellágyult érzelgősségnek. Ahol egészséges lelkű jegyesek vannak együtt, ott mindig elhangzanak ilyen nagy szavak; »Mindenem! Szeretlek, halálig, örökké!« En az én Megváltó Urammal való életközösségemben hallottam ezeket a nagy szavakat. Azt mondta nekem, érdemetlen szolgájának:, »Mindenem!« És tudom, hogy nekem mondta. Ügy mondta nekem csüggede- zésern idején, mintha e világon rajtam kívül senki sem léteznék. Hallottam, teljes bizonyossággal hallottam ezt a szavát is: »szeretlek, halálig, örökké!« Nekem mondta. Amikor semmiféle emberi kezet meg nem foghattam, Ö erősen fogta a kezemet. Soha el nem hagyott. Riadt lelkemet karjaiba emelte és átvitt az elnyeléssel fenyegető, örvénylő ár fölött — a szabadulás partjára. A fekete éjben tőle hallottam a virradat üzenetét. Övé volt a kereszt, enyém annak békessége. Övé a halál, enyém annak gyümölcse — az élet. Az én Uram szerelme kimeríthetetlen. Ezeket boldogan mondottam el. Persze, ha most azt kérdezitek tőlem, hogy ennyi szeretetet úgy viszonoztam-e, amint a menyasszony viszonozza jegyese szerelmét, akkor hangomat mérsékelnem kell és fejemet alázatosan lehajtanom. Olyan ember voltam, testvérem, mint te: csüggedő szívvel, sok kétségeskedés- sel, megosztott lélekkel. — De ez nem cáfolja azt az igazságot, hogy az igazi keresztyén életnek olyan bensőséges Krisztusközösségnek kell lennie, mint amilyen bensőséges a vőlegény és menyasszony viszonya. Emellett .az igazság mellett szólt sok boldog, megdicsőült óra, és emellett bizonyított az is, hogy valahányszor eltávolodtam a Megváltó Űrtói, mindannyiszor égette torkomat a forró könnyem. Mondom nektek: Ha nem engedjük magunkra adatni Isten szerete- tének tiszta köntösét, akkor egyáltalában nem szükséges az, hogy Isten a szolgáival vettessen ki minket a külső sötétségre, mert akkor mi önmagunkat zárjuk ki oda. * És itt van a helye annak, hogy még egyszer szóljak mai példázatunk szigorú vonásairól. Azt mondod, nem tudod ezeket összeegyeztetni azzal a képpel, melyet magadban isten szeretetéről hordozol. A válaszom ez: Vigyázz! (Folytatás a 2. oldalon) Dr. Pálfy Miklós dékán Németországba utazott A greifswaldi egyetem fennállásának 500 éves évfordulóját ünnepli ebben a hónapban. Az ünnepélyes megemlékezésre az egyetem meghívta a magyarországi protestáns teológiák képviselőit is. Dr. Pálfy Miklós, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja október 12-én utazott el az ünnepségre és vitte magával Teológiai Akadémiánk tanári karónak és egyúttal egész egyházunk szívélyes üdvözletét. Reformációi ünnepély lesz október 31-én a Zeneakadémián Luther a vasárnapi igéről Jn 4, 47—54. Kiváló nagy csoda ez, melyből látjuk, hogy az Űr Krisztus szavában mindenható erő rejlik; amit Ö megígér, az bizonnyal be is következik és se ördög, se világ azt megakadályozni nem képes. * Amit az Űr Krisztus e főemiber fián véghez vitt, midőn mindenhafó szavával a halál torkából kiragadta és életben tartotta, ugyanazt cselek- szi Isten is igéjével mindnyájunkon, ha azt befogadjuk s nem csupán testi betegségünkből és külső nyomorúságunkból szabadít meg bennünket, hanem a bűntől és örök haláltól is megvált. Aki a bűn és halál ellenében a Krisztus, segítségét óhajtja, bizonyára meg is hyeri. * A második, amiről szótanunk kell, amelynek megható szép példája tárul itt elénk s melyet szükséges jól megértenünk — a hit. Ez a hit nem pusztán tudása annak, ki volt, mit cselekedett a Krisztus. Ennyit az ördög és a kiátkozott hamis keresztyének is éppúgy tudnak, mint az igaz hívők. A Szentírás viszont úgy értelmezi a hitet, hogy azáltal bíinbo- csánatra, igazságra és örök életre jutunk. Ilyen hite sem az ördögnek, sem a hamis keresztyéneknek nincs. Az igazi hit nem más, mint rendületlenül hinni és minden csalódástól menten igazságnak tartani a Krisztus beszédét és ígéretét. E kettő ösz- szetartozik. Amit Ö ígér. ahhoz szívünk szerint ragaszkodnunk kell, habár most még mit sem látunk, mit sem bírunk abból. Ahol tehát megvan az Ígéret s megvan az a szent meggyőződés, mellyel azt szívünk úgy ahogy hallja, igazság gyanánt fogadja el, ott van az igaz, élő hit. * Ha a? Űr Krisztusban való bizo- dalom mellől hiányzik az ige. nevezhetjük ezt is ugyan hitnek, ámde igen gyenge hit ez még, mert nem támogatja a biztató ígéret. Az ilyen hit és bizalom alapját csupán az a bizonytalan képzelődés képezi, hogy vajon fog-e Krisztus segíteni, vagy nem. Ha segít, akkor nagy embernek, szentnek tartja őt a királyi főember, ha nem segít, nem sok jó véleménye lesz felőle. Ezért mondja ki Jézus, hogy a hitnek nem csupán a jelekre és csodára kell alapulnia, hanem az igére. A jelek és csodák hamisak és hazugok is lehetnek. Aki azonban az igére épít az nem csalód- hatik, mert Istennek Ígérete bizonyos. * Mihelyt Krisztus megnyitja ajkát, azonnal életre kel az igaz, tökéletes hit, melynek sajátsága, hogy Krisztus Ígéretében bízik. Az nem hit, ha egy gazdag ember, akinek pénze és jószága van azon meggyőződéséhez ragaszkodik, hogy ö az idén nem fog éhenhalni. Akinek azonban mindennapi kenyere is hiányzik s mindamellett Isten igéje alapján bízik, hogy Isten, az ő szerető atyja, eltartásáról gondoskodni fog, ha istenfélelemben él és hivatását pontosan elvégzi — az igazán hisz. * Amit a megigazulásról mondtunk, ugyanaz áll életünkre nézve is. A betegség, egyéb szerencsétlenség és a halál uralkodik rajtunk. Ilyenkor ott ragyog előttünk az ige, vigasztal, bátorít, nem csupán földi, hanem örök életet is ígér. Még nem tartjuk a kezünkben, de mint Ígéretben hiszünk. 1948 óta első alkalommal látogatott el Csehszlovákiába október elején a Lutheránus Világszövetség egy delegációja. A küldöttséget Ján Cha- bada egyetemes püspök és Georg Czymorek szuperintendens hívta meg. Tagjai voltak E. Lund-Quist, a Lutheránus Világszövetség főtitkára, Nygren püspök és Soe, a koppenhágai egyetem teológiai fakultásának dékánja. Mint minden évben eddig is, a magyarországi protestáns egyházak ez évben is megrendezik közös Reformációi Ünnepélyüket. Az ünnepély rendezésében részt vesznek az evangélikus, református, methodista és baptista egyházak. A Zeneakadémia AZ EGYHÁZEGYETEM SAJTÓOSZTÁLYÁNAK TANÁCSA 1956. október 12-én ülésezett. Az ülésen D. dr. Vető Lajos püspök, a Sajtó- osztály elnöke elnökölt. Bevezetőjében rámutatott egyházunk életében most bekövetkezett több fontos eseményre és hosszan foglalkozott az Egyházegyetem Sajtóosztályának munkájával. A Sajtóosztály anyagi ügyvitelével kapcsolatban kifejtette, hogy az egész Sajtóosztály diszpozícióját együtt fogják ezentúl végezni a Sajtóosztály előadójával, D. De- zséry László püspökkel. A Sajtóosztály Tanácsát bevonják az anyagi tervezés és ügyvitel munkájába, így a Sajtóosztály legközelebbi költségelőirányzata, központi alapi hozzájárulása is a Tanács elé kerül. A tanács hosszú megbeszélésben vitatta meg a sajtóosztály ügyvitelének kérdéseit és átvizsgálva az egyetemes közgyűlés által 1950-ben alkotott és 1954-ben módosított és az egyetemes sajtóosztály munkáját meghatározó szabályzatot, megállapította, hogy a szabályzat kiegészítésére van szükség, különösen a sajtó- osztály tanácsának hatáskörére nézve. Elhatározták, hogy a szabályzatkiegészítést előkészítik és az egyetemes közgyűlés legközelebbi ülése elé terjesztik. Az Egyházegyetem Sajtóosztályának Tanácsa is megújításra kerül a legközelebbi egyetemes közgyűlésen, mert 1950-ben választották, még mint »Sajtóbizottság«-ot és mandátuma lejár. D. Dr. Vető Lajos püspök megállapította, hogy töménytelen volt az, hogy a sajtóosztály tanácsának üléseire hosszabb idő óta nem hívták meg Veöreös Imre kecskeméti lelkészt és Csepregi Béla sárszentlőrinci lelkészt. Ezt a törvénysértést most megszüntették. A sajtóosztály tanácsa ezt a kérdést is megvitatta és tudomásul vette. Szükségessé vált, hogy a szerkesztőbizottságokat újjáalakítsák és kiegészítsék olyan lelkészekkel, akik az egyházi életben vagy az egyházkormányzatban az utóbbi időben nem vettek részt, és most rehabilitáltat- tak. Egyházunk két lapja, az Evangélikus Élet és a Lelkipásztor munkájának megjavítása érdekében amúgyis szükséges volt, hogy a szerkesztőbizottságokat újraválasszák, és konkrét munkát végezzenek lapjaink előkészítésében. A szerkesztőbizottsági és munkatársi értekezletek, amelyeket a két lap munkatársai A lengyel evangélikus egyház püspöke, Karol Kotula annak idején szintén meghívta a küldöttséget. Így a csehszlovákiai tartózkodás után a delegáció Lengyelországba is ellátogatott. Bár a Lutheránus Világ- szövetség ezekkel a tagegyházaival sohasem szakította meg a kapcsolatot, nyolc év óta mégis ez volt az első alkalom, hogy személyes kapcsolatba lépett ezeknek az egyházaknak gyülekezeteivel. nagytermében október 31-én, délután 5 órakor tartandó ünnepélyen a szokásos reformációi előadás hangzik el művészi műsor keretében. A Reformációi Ünnepély részletes műsorára lapunk későbbi számában visszatérünk. az utóbbi időben tartottak, egyrészt túl szélesek voltak a konkrét irányítás szempontjából, másrészt olyan összetételűek voltak, hogy ezek a bizottságok nem képviselték lelkészi karunk és egyházi munkásaink bizonyos rétegeit és irányzatait. Gondos tárgyalás után a sajtóosztály tanácsa megválasztotta a két lap új szerkesztőbizottságát. Ez a két szerkesztőbizottság addig dolgozik, amíg az egyetemes közgyűlés által választandó új sajtóosztályi tanács újra felül nem vizsgálja ezt a két névsort. A tanács tagjai által választott két szerkesztőbizottság megnyugtató, szép képet ad arról az új egyházi helyzetről, amely a rehabilitációk és az országos esperesi értekezlet után kialakult. Bízunk benne, hogy a két szerkesztőbizottság szép munkát fog végezni és olvasóink örömüket találják az Evangélikus Életben és a Lelkipásztorban, amelyet ezentúl az eddiginél sokkal szélesebb egyházi alapon fognak szerkeszteni. AZ EVANGÉLIKUS ÉLET SZERKESZTŐBIZOTTSÁGA a következő: felelős szerkesztő és kiadó: D. De- zséry László püspök. A bizottságnak hivatalból tagja: D. Dr. Vető Lajos püspök, a sajtóosztály elnöke. Tagok: Benczúr László püspöki titkár, dr. Karner Károly teológiai tanár, Dr. Kékén András deáktéri lelkész, Koren Emil esperes, kőbányai lelkész. Szabó József ny. püspök, balassagyarmati lelkész, dr. Szalatnai Rezső déli egyházkerületi tanácstag, Vá- rady Lajos esperes, budavári lelkész. A LELKIPÁSZTOR SZERKESZTŐBIZOTTSÁGA: felelős szerkesztő és kiadó: D. dr. Vető Lajos püspök, hivatalból tag: D. Dezséry László püspök, a sajtóosztály előadója. Tagok: Bottá István kelenföldi másod- lelkész. Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár, dr. Nagy Gyula teológiai tanár, D. Ordass Lajos ny. püspök, dr. Pálfy Miklós dékán, Pröhle Károly teológiai tanár, Veöreös Imre kecskeméti lelkész. Isten áldását kívánjuk az új szerkesztőbizottságok munkájára. A SAJTÓOSZTÁLY TANÁCSA ELHATÁROZTA, hogy fenntartja az eddigi munkatársi értekezleteket. amelyeknek állandó meghívottjai a szerkesztőbizottságok tagjai, a sajtó- osztály tanácsának tagjai és valamennyi lelkész, aki a lapok munkája iránt érdeklődik. A két lap tehát ezentúl nem küld személyre szóló meghívót a munkatársi értekezletekre, hanem az Evangélikus Életben fogja közzétenni a legközelebbi munkatársi értekezlet időpontját. A munkatársi értekezleten szívesen látnak minden lelkészt, aki a lapokban dolgozik, vagy a lapok munkájához hozzászólni kíván. A munkatársi értekezlet és a Lelkipásztor szerkesztő- bizottsága havonta egyszer ülésezik, az Evangélikus Élet szerkesztőbizottsága pedig minden héten, A sajtóosztály tanácsa megvitatta egyházunk könyvkiadásának kérdéseit és napirendre tűzte a jövő évi egyházi könyvkiadás tervének elkészítését. A Lutheránus Világszövetség hivatalos küldöttsége meglátogatta a csehszlovákiai és lengyelországi evangélikus egyházat Egyházi lapjaink új szerkesztőbizottságot kaptak «3* um Isten ... kegyelméből örök vigasztalással ajándékozott meg" (2 Tessz 2,10.)
