Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-10-21 / 43. szám

(Folytatás as 1. oldalról) I A szeretet igazi kifejezője nem a tehetetlen mosolygás. A szeretethez hozzátartozik és jói illik a szigorúság is. Ha Istenről azt hallom, hogy a gyilkosokkal szemben diadalra viszi igazságát, akkor ez nem kegyetlenség, ez — evangélium! Ha Istenről azt olvasom, hogy nem tűri el a keresztyén élet szeny- nyét, akkor ez nem kegyetlenség, hanem ez — evangélium! Evangélium megtudni és megtapasztalni, hogyha ezen a világon nincs senki más, egy valaki mégis van — Isten —, akinek a szemében ma is bűn az, ami tegnap bűn volt és akinek a szemében ma is szent az, amit tegnap szentnek mondott. így evangéliummá válik az is, amit parancsnak hallunk, hogy ne­künk menyegzői köntöst kell intenünk. A mai evangélium azzal kezdődött, hogy a király elküldötte szol­gáit, vendégeket hívogatni fia menyegzőjére. Ma én vagyok ez a szolga. Elmondtam a hivogatást. Szavamat elfojthatod magadban, de meg kell tudnod, hogy Isten ma látogató ' ton van és megnézi, hogy vajon ragaszkodol-e rongyaidhoz. Jó tanácsot adnék. Szívből fakadót: Engedj a hi vonatásnak! öltsd | magadra a keresztyén élet menyegzői ruháját! Tudod mi az érzésem? Az, hogy a ma embere túlságosan sok olyan emberrel találkozik, alti szájjal ugyan beszél arról, hogy 6 keresztyén, de életéről valósággal lerí. hogy nem Isten közelében él. Az ilyen keresz­tyénnek mondott embertől megborzad. Add meg ennek a világnak azt az örömöt, hogy benned olyan keresz­tyént láthasson meg, aki sugározza magából a menyegző örömét. így adj a világnak ö.ömölt Örömöt adj a világnak! Ámen. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A BOLGÁR Egyesült Evangéliumi Egyház két vezetőjét szabadon en­gedték a börtönből, amelybe tizen­három társukkal együtt 1949-ben zárták őket kémkedésért, külföldi fi­zetési eszközökkel való visszaélésért és külföldi katonai kémszerveze­tekkel való kapcsolatért. Az egyik szabadon engedett lelkész, \Vassil Ziapkoff, a protestáns hetilap, »Zor- nitsa« szerkesztője, a másik Nikola Michalloff baptista lelkész. Az 1949- es per során metodista, baotista, kongregacionalista és pünkösdista lelkészeket ítéltek el. NiemÖlIer Márton előadói körúton a Német Demo krati kus Köztársaságban LENGYELORSZÁGBAN az evan­gélikus egyház visszakapta a varsói hires »Rotunda*', másnéven Szenthá­romság templomot, amelyet Varsó ostrománál súlyosan megrongáltak, majd újjáépítettek és néhány évig hangversenyteremnek használtak. Most a lengyel kormány visszajut­tatta azt a lengyel evangélikus egy háznak. KIS KRÓNIKA Niemöller Márton hessen-nassaui egyházkerületi elnök előadói körúton járt a Német Demokratikus Köztár­saságban. Sok városban és gyüleke­zetben prédikált és tartott előadást, igy többek között Halbe mellett egy erdei temetőben is, ahol a második világháború utolsó napjainak 20 ezer elesett katonája nyugszik. A lipcsei Tamás templomban arról be­szélt, hogy a keresztyének kötelessége a ki- engesztelődésrőí és a békesség­ben való életről szemléltető ok­tatást adni a világ számára. Akik megbékéltek Istennel, azok másképpen élnek, mert feleba­rátjukkal Is megbékéltek. Az atomkorszakban nem élhetünk többé egymás ellen, mert ez a világ végét jelentené. Erfurtban arról be­szélt D. Niemöller, hogy a keresz- tyénségnek ismernie kell az ember igazi értékét, akiért Isten az ő Fiát adta és az ember igazi szabadságát, amely abban van, hogy Istennek él­het A megváltozott világban az a feladatunk, hogy Krisztus követésé­ben éljünk. Az ő követése azonban azt jelenti, hogy a gonoszt jóval vi­szonozzuk és így győzzük le, s sze­retjük a felebarátot, akár barát, akár ellenség. A BOLGÁR ORTODOX egyhazat meglátogatta az indiai ortodox egy­ház főtitkára, dr. Korall Philipos, aki a galyatetői ökumenikus konfe­rencián is részt vett. © KÍNAI EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG járt a közelmúltban a Német De­mokratikus Köztársaságban és meg­látogatta az ottani egyházi veze­tőket. A küldöttség találkozott az akkor éppen ott előadó körúton tar­tózkodó D. Niemöller egyházkerület! elnökkel is, akit megbíztak D. Dibe- lius püspökkel együtt Kínába. BARTÓK BÉLA emlékére a nagy zeneszerző halálának 11 évfordulója alkalmából nemzetközi Bart ók-ün­nepséget nyitottak meg Budapesten. A Liszt Ferenc emlékére rendezett nemzetközi Liszt-hangversenyek utón a Bartók-fesztívál ez év legnagyobb zenei eseménysorozata hazánk fővá­rosában. Hazat és külföldi hallgatók hallhatják kitűnő elóadásb"n B"-' remekeit. De túl ezen, fontos gondo­latokat hoz a Bartók-ütr'.e’^é'* A Bartók-ünnepek megnyitóján a Ma­gyar Tudományos Akadémiában Ko­dály Zoltán mondotta: »Nem tagad­hatjuk, hogy a zene iránti érdeklő­dést világszerte háttérbe szorítja a sport és a technika iránti érdeklő­dés. Szeretnék hinni, hogy ez a kul­túra fejlődésének a gyermekbeteg­sége. Ha visszagondolunk a görög kultúrára, el tudjuk képzelni, hogy újra eljó a kor, amelyben a test és lélek kultúrája újabb szerves, har­monikus egységbe olvad.« FERENCZY NOÉMI, a kiváló, sőt egyedülálló magyar képzőművész, most állítja ki gyönyörű gobelinGit a budapesti Nemzeti Szalonban. Ke­vés olyan nagy alkotónk van, aki a maga szűk művészeti területén oly ökumenikus konferenciák Ótestamentum-tudósok nemzetközi konferencia Röviddel ezelőtt Strassburgban tartotta ülését az ótestamentum-tu­dósok nemzetközi kongresszusa, me­lyen több mint 250 európai, délame- röcai és japán ótestamentum-szaktu- dós vett részt. Egy hétig egymás mellett ültek a katolikus és protes­táns lelkészek, régészek és teológu­sok, hogy ótestamentumi kutatásaik legújabb eredményeit egymással ki­cseréljék és az ótestamentum jobb megértését előmozdítsák. Jelentős eredménye volt a sbrassburgl kong­resszusnak az ótestamenlum-tudó- soknak az a célkitűzése, hogy az ótestamentum tanulmányozása az égj'házi élet számára gyümölcsöző legyen _ és fokozott mértékben az egyház szolgálatában álljon. A Methodista Világkonferencia üzenete A 18 millió methodistát képviselő Methodista Világkonferencia, amely az elmúlt hónapban az Egyesült Ál­lamokban ülésezett, határozatot fo­gadott el, amelyben felhívja tagegy­házait, hogy kezdeményezzék és ápolják a mindenre kiterjedő közös­séget. Az 1500 szavas üzenet a többi között ezt mondja: »A tagegyhá­zaink közötti kapcsolatok megerősö­dése eszköz lehet arra, hogy értéke­sen munkálkodhasson közre a ke­resztyén újraegyesülésben. Ez azon­ban addig nem lesz hathatós, amíg a methodista teológusok és igehirde­tők nem tanulmányozzák a keresz­tyén teológiának azon területeit, ahol a methodizmusnak különleges feladata van.« »Egész szívvel és örömmel tudjuk üdvözölni a világ­mindenségben való ismereteink fej­lődését, a hit új kifejezés módját költészetben, színjátszásban, vagy művészetekben. Olyan új lehetősé­gek adattak a mi nemzedékünk szá­mára ezen a téren, amilyeneket elő­ző nemzedékek még csak nem is ál­modtak. Krisztus ura lehet szellemi életünknek is.« Tárgyalás a zsidó nép iránti keresztyén magatartásról Bossey-ban Az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságának 1955-ös ülése kérte a Nemzetközi Missziói Tanács Közös Bizottságát, hogy hozzon létre tárgyalásokat á bizottság zsidó ügyekkel foglalkozó osztályával együtt o zsidó nép iránti keresztyén kapcsolatokról és az irányukban megmutatkozó keresztyén remény­ségről. Ezt a tanácskozást szeptem­ber elején meg is tartották Bossey- ban az ökumenikus Intézetben, Geoffrey Allen oxfordi püspök el­nökletével. Az ülésen a többi között megtárgyalták Torrance professzor »Izrael és az inkamáció« című, Hor­ton professzor »A római levél 9—11. fejezetének állandó jelentősége« című, Wilhelm Vischer professzor »Isten népe és a nagyparancsolat« című dolgozatát. Ezek a munkák a zsidó nép jelenlegi szerepével és a mai zsidó gondolkodás főbb irányai­val foglalkoztak. A zsidó nép közel- keleti helyzete újra és újra előke­rült, sok megoldatlan problémájá­val, különösen az arab menekültek szenvedésével kapcsolatban. A teológiai tanulmányozást Gösta Lindeskog (Uppsala) és Wilhelm Vi­scher vezette. A megbeszélések kö­zéppontja a keresztyén evangélium es Is­tennek az ótestamentumban tör­tént kinyilatkoztatása közötti kapcsolat volt. Szóba került a zsidó nép folytatóla­gos jelenlétének fontossága. Tárgyal­tak a keresztyén eszkatológla problé­máiról e kérdéssel kapcsolatban. A jelentések szerint a tanácskozás je­lentős kérdésekben megegyezésre jutott és erről jelentést is adott az Egyházak Világtanácsának és a Nemzetközi Missziói Tanácsnak. nagyot alkotna, mint Fercnczy Noé­mi. Színes kartonjai alapján maga szövi meg gobelinjeit. A kiállítás a művészet egész fejlődését mistatja, a kezdeti bő vonalaktól a mai egysze­rűségig, amelyben annyi finomság és költészet van. Az anyaghoz simult a festőművész szándéka? — kérdik a inűbiráíók. Nemcsak az történt Itt, hanem a művészei megtalálta a ma­ga tökéletes kifejezési módját a szö­vésben. Ferenczy Noémi kiállítása valóban páratlan cimény. A BUDAPESTI SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM ötvenéves. A magyar kép­zőművészetnek a legelső s az európai festészetnek és szobrászatnak egyik számottevő múzeuma félszázados. Alapításának eszméje Pulszky Ká­roly túl való, létesítését a magyar kép­viselőhöz az Ezredéves-törvényben határozta el. A múzeum palotáját a Városliget szélén állították fel, klasz- szikus stílusban, a csarnokszerűen tagozott homlokzatot 32 korinthusi oszlop tartja. A Szépművészeti Mú­zeum gazdag és minden igényt ki­elégítő gyűjteménye olyan látnivaló, amelyet nem eléggé tekint meg á közönségünk, SZ. Megjelent a Korálkönyv I. kötete, á Keresztyén Énekeskönyv első részének dallamaival Ára: 55,— Ft. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál 100 lapos számozott Nyugtatömb egyházközségi használatra kapható 2.80 Ft-ért az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályon XX. Két világ polgárai. 13. rész MINDIG hiba bibliai verseket ösz- szefüggéSükből kiszakítva olvasni és értelmezni. Itt különösen az. A 13. fejezet nevezetes első néhány versét gyakran idézik — a fejezet többi ré­sze nélkül. Pedig, mint máskor is gyakran, ez esetben is a végén csat­tan az ostor. Hogy mit tanít Pál apostol az államról és a keresztyén emberről, mint állampolgárról, azt akkor értjük meg helyesen, ha arra figyelünk, amit e fejezet derekán mond: »A törvény betöltése a szere­tet!-« Vagyis Isten minden parancsa, intelme, buzdítása egyet szorgalmaz: Szeresd felebarátodat, mint önmaga­dat. EZÉRT, mert Isten azt akarja, hogy a felebarátok szeretetben élje­nek együtt, rendelte irgalmasságából az állam rendjét. Hogy legyen az emberi együttélésnek kerete és kor­látja, rendje és módja. A legrosz- szabb rend is jobb, mint a rendet­lenség, mondotta egyszer valaki. Az (állam, a »-felső hatalmasság", a fel- sőbbség, a hatóság nem adhatja ugyan vissza az embereknek az el­veszett paradicsomot. Ezt csak ”Krisztus hozhatja vissza a földre. Az állam megakadályozhatja azon­ban, hogy e föld pokollá váljon. S ez éppen Istentől rendelt feladata. Go­noszok megfékezése, jók tnegjulal- mazása. Törvényesség és igazságos­ság fenntartása, a jólét és békés [munka feltételeinek megteremtése. (Hogy az édesanya boldog mosollyal hajolhasson gyermekének bölcsője fölé, hogy a család fenntartója nyu­godtan élvezhesse övéivel együtt munkája gyümölcsét. Hogy a házi tűzhelyek füstje csendben szállhas­son az alkonyati égre s ne vegyüljön bele felperzselt városok keserű per­nyéje. Ebben, a munkában — tanítja Pál — a keresztyén ember szíves örö­mest vesz részt, önként, lelkíisme- rele indítására támogatja ezt a ren­det, munkával és adóval, engedel­mességgel és becsülettel. Mert hiszen nem csupán földi hatalmaknak tar­tozik számadással, hanem magának Istennek! Az ítéletre és igazságtétel­re visszatérő Krisztusnak. Mert az éjszaka: a bűn korlátlan garázdálko- jdásának éjszakája elmúlt s felkelt a ijlap: Krisztus szabadító hatalmának .papja, azért »vessük el a sötétség Cselekedeteit... mint nappal, ékesen Járjunk...«. EZ AZT JELENTI: állampolgár­nak lenni, emberi közösségben élni erkölcsi feladat és erkölcsi magatar­tás kérdése. A politika nem »úri huncutság« — hogy azzá s általában mindenféle huncutsággá lett s válik gyakran, az éppen az emberi bűn következménye —, hanem a »polis«, az ország javán való fáradozás -— Isten színe előtt, iránta való felelős­séggel. Ez vonatkozik a kormány­zásban íoglalatoskodókra és az »alattvalókra« egyaránt — bár ez a különbségtétel már magában sem. helyes. Mert mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy az állam —■ tudva tudatlan, akarva akaratlan ;■— Isten szolgája legyen, mindannyiunk javára. Régi mondás szerint minden népnek olyan kormánya, fejedelme van, amilyent megérdemel. Minden­esetre: a köz javáért való felelősség alól a közösség egv tagja sem von­hatja ki magát. ÍGY ÉL a keresztyén ember orszá­gának hasznos és hű polgáraként — az örökkévalóság fényében. Épp eb­ben a fényben tudja, hogy »szükség« az államnak engedelmeskedni, mert a szó eredeti értelmében szükség van reá a bűn által megzavart földi életben. S épp mert magát a keresz­tyén ember a menny polgárának is tudja és vallja, mert bizodalmas re­ménységgel várja Urának visszatér­tét, az új eget és új földet — épp ezért tatarozza, építi gonddal és hű­séggel e földi hajlékát. Egy kedves családi hajlék hom­lokzatán olvastam egyszer a hitval­lásnak is beillő mondatot: »Ez csak földi szállásunk, örökös hazánk odafenn vár.« S e vallomás ellenére — vagy inkább épp azért — oly gon­dozott, ápolt, kívül-belül rendben tartott, otthonos és meleg volt e haj­lék. Mint ahol szüntelen kedves és magas Vendéget várnak... S ahol tudják, hogy szeretettel tartozunk egymásnak s ez a szeretet feladat és magatartás, a keresztyén ember »po­litikája«, közösségi életének mérté­ke és megvalósulása — az örökké­valóság fényében, Groö Gyula A VÖRÖSTÉGLÁS VAROS! — jutott eszembe, mikor Gdansk, az egykori Danzig pályaudvara előtt megálltam. Vörös téglából épült a pályaudvar kettős csarnoka: egyik a rendes vasúti forgalom, másik a helyi ér­dekű villamosvasút számára, — s ugyancsak vöröstéglás a vele szemközti Hotel Orbis szé­les tömbje is. Mind a sebesen folyó lengyel újjáépítést tükrözik. Mert a háborúban rom- badőlt városok közölt Gdansk a legsúlyosab­ban sérültek egyike. A történelem, mely régmúlt idők emlékeitől a legutolsó világhá­borúig nem feledkezett meg erről as északi kikötőről, minduntalan fölidézi s eszünkbe juttatja önmagát. Az első út, az egykori városháza s a régi bástyafalak előtt őrködő Barbakan felé vezet. S aztán egyetlen hosszú utca tárul ki: a sta­re miasto (óváros). Megható, hogy mindenütt szinte legelőször a legrégibb építészetig emlé­kek emelkedtek ki a romokból — s régi for­májukban. A lengyel nemzeti építészet arcu­lata világosan, nemes középkori patinával jelenik meg az óvárosokban. Jellegzetes a három ablaknyi szélességű ház: általában ennyire kapott valaha engedélyt a polgárem­ber. Ha ennél szélesebb homlokzattal kerü­lünk szembe, már tudhatjuk, hogy nemes­ember, vagy egyházi méltóság otthona lehe­tett De üt, Gdanskban egy-két utcára néző ablaknyi házakkal is találkozunk: persze, va­lójában egyetlen ház az egymás melletti kettő-három, mert ma már nem lett volna érdemes és ész-szeríí ilyen ház-csíkok építé­se, csak. a homlokzatokat választották el egy­■mástól kívülről, és más-más színűre festet­ték őket, hogy a régi kép na változzék. S AZTÁN EGYENESEN a szétágazó, mé­lyen tagolt kikötőbe! Mintha észak Velencé­je tárulna ki: házak, utcasorok, raktárhelyi­ségek között kanyarog el a kis motoroshajó, mély elindul az öböl tekervényes folyosóin. Épp ez a mély tagoltság teszi rendkívül al­kati,uissá Gdanskot a nagy forgalmú kikö­tőváros szerepére. Roppant folyosórendszerek nyílnak, ágaznak egymásból joöbra-bálra. S megvillan a kis nemzet fia számára oly le­nyűgöző látvány: hatalmas tengerjárók, fran­cia, svéd, szovjet, angol, norvég, német, finn lobogók alatt! Megannyi üzenet a nagyvi­lágból. Jóleső mosolygással fedezem föl egyi­ken a svájci lobogót: nem tengeri nemzet, de hajói járják a végtelen vizet. Mellettem egy kisfiú a lobogókról érdeklődik, — s én egy­szerre gyakorolhatom magam az alig meg­ismert lengyel nyelvben, meg a középisko­lából visszaderengő földrajzi emlékekben: fölismerem-e még a nemzeti színeket. ERDŐS, LOMBOS TÁJÉK int a partról. Nem kanyarodunk arra, de szomszédaim föl­hívják figyelmemet: — Tamto jest Wester­platte! — Az ott a Westerplatte! — Szorongató emlék. A katonai temető keresztjei nem lát­szanak ide, de tudom, kik pihennek alattuk: azok a lengyel hősök, akik tovább védekez­tek ezen a, félsziget-csücskön, mikor a fasisz­ta-német horda elözönlötte már az egész or­szágot:, Varsó elesett és Gdansk, Gdynia már a teuton csizmáktól dübörgőit, de a Wester- platte még állt. Reménytelenül is kitartott az őrség a fehér-piros lobogó alatt. Az ö örök nyugvóhelyük most a Westerplatte, a lengyel hazaszeretet és hősiesség hullámmos­ta, szélbesuhogta sírkertje. Kitágul az öböl: ez már a tenger bejárata. Kis motorosunk szélén, ha lenézünk, virág­szerű, rózsaszínű tölcsérkék rínganuk egé­szen a víz fölszíne alatt: medúzák. Ha köze­lebbről meg akarná nézni valaki e finom­mívű virágállatokat s kiemelné őket a víz­ből, menten elpusztulnának. Karéjosan haj­lik meg a part. Tiszta az idő, jól látni nyu­gat felé, az öböl közepén épült Sopotot, a ten­gerparti nyaralót s rajta túl, a félkör túlsó szegélyén a másik nagy kikötőt, a modern Gdyniát. S már fordulunk is visszafelé, a csa­tornák irányába. Egyik kikötött hajó drót­kötelén tányérszerű fémlap tűnik szemembe, közvetlenül a hajótest mellett. Mint megma­gyarázzák: a patkányok elleni védekezés, ne­hogy följussanak a hajóm. KÓSTOLÓNAK IS KEVÉS' az egyórás ki­kötői vízi-séta, de akad még látnivaló a vá­rosban is. A hatalmas, félig még romos Má- ria-katedrális! Boltívei négy-öt emelet ma­gaságba szökkennék. A maguk nemében pá­ratlan látványt nyújtanak. Mint hallom, Európában a harmadik ez a templom, gó­tikus boltíveinek méreteit illetően. Valóban lenyűgöző a kép: a középkor Isten felé törő áhítatának gyönyörű kifejezése ez a monu mentális négyhajójú templom. Sajnos, jófor­mán még csak az oldalfalak s a menyezet biztonsága szempontjából sikerült újjáépíteni. Az állandóan folyó munkák következtében csak egyik részét járhatjuk be, hogy meg­csodáljuk a rég elporladt alkotók fantáziá­ját és architeklonikus álmait. A régi, nemesmívű üvegablakok elpusztul­tak. De pótlásuk nem késik sokáig. Egyik hátsó, jól megvilágított sarokban széles kar- tonlapon az a hét üvegablak-terv, melyei az illetékesek a sok-sok művészi elképzelés közül legjobbakként kiválasztottak. S kö­zépütt a zárt urna, meg a cédulácskák. Kér­dőn nézek kísérőimre. Aztán megmagyaráz­zák: — Tessék csak szavazni! Amelyik terv u legjobban tetszik, annak a számát írja rá a papírosra és dobja be az urnába. Épp azért állították ide, mert a Iwzvéleményre kíván­csiak! — Életemben először szavaztam temp­lomban, Nekem a 7-es számú terv fogta meg leginkább a képzeletemet, de kisérőnőm is, hétéves kisfia is mást-mást választott a gyönyörű művészi üvegablak-elképzelések közül. A SOKÉV SZÁZADOS KATEDRÁLIS föl­épül majd, régi pompájában hirdeti a len­gyel katolikus lélek sajátos kifejező-formáját és Istenközösségét. Fölépül, akárcsak a többi templom, szerte Lengyelországban, hiszen Cyrankiewicz miniszterelnök megmondta: Mivel a lengyel katolikus egyház hívei egyek velünk az ország újjáépítésében, természetes, hogy a lengyel kormány fölépítteti számukra rombadöntött templomaikat, Vidor Miklós FAL LEVELE A RÓMABELIEKHEZ AZ ÓCEÁN UM MELLETT (I.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents