Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-10-14 / 42. szám
O RSZÁG OS E VANG El I KUS H E T I LAP Az Országos Esperesi Értekezlet Nyáron nagy események színtere volt Magyarország. Az Egyházak Világtavácsa központi bizottsága magyarországi ülése egyházunk erejét is erősen igénybe vette. Egyházi vezetőink több külföldi útja is hátráltatta ezt, hogy az idei munkaévet megfelelően előkészítsék. A nyári szokásos országos lelkészkonferenciák, amelyen minden lelkész részt vesz, ez évben szeptemberre maradtak. Abban az új légkörben azonban, amely a nemzeti élet területén kialakult, egyházunk lelkészei és hívei sokat foglalkoztak az elmúlt hónapokban egyházunk belső kérdéseivel. Különböző munkaágak szakértői és munkásai átgondolták a maguk munkaterületén esedékes teendőket, kisebb-nagyobb lelkészcsopottok vizsgálgatták egyházunk belső helyzetét és egyre-másra tettek javaslatokat egyéni és csoportos vélemények alapján az egyházi vezetőségnek arra nézve, miben kell és miben lehet egyházi életünket, egyházi szolgálatunkat megjavítani. A szeptemberi lelkészkonferenciákat egyházunk lelkészi kara tudatosan használta fel arra, hogy elmondja bírálatát országos egyházi munkánkról és javaslatokat tegyen arra nézve, hogyan haladjunk tovább a megkezdett úton, hogyan használjuk fel a kínálkozó lehetőségeket és milyen eddigi intézkedéseket helyezzünk hatályon kívül, mint olyanokat, amelyek a jelenlegi országos helyzetben hátráltatóak, vagy idejüket múlták. A sok javaslatot, amelyek ezeken a konferenciákon születtek, a velük kapcsolatos bírálatokkal együtt megvizsgálta az egyházi vezetőség és különböző, de igen sokoldalú tanácskozások után számos intézkedést foganatosított és számos ponton nyújtott új eligazítást az egyházi munkához. A tett intézkedések, a nagy jelentőségű események bejelentéseitől, az egyházi életünk különböző területein — különösen az alkotmányosság területén tudomásul vett kritikáktól és a közvetlen előttünk álló egyházi időszakra útmutatásul szolgáló javaslatoktól volt gazdag az a beszámoló, amelyet D. dr. Vető Lajos püspök 1956. október 9-én tartott az Országos Esperesi Értekezleten. Mint tudvalevő, az Országos Esperesi Értekezlet az Egyházegyetem Közgyűlésének felhatalmazása alapján egyházunk egyik legfontosabb tanácskozó szerve, különösen a belső egyházi szolgálat és egyházunk országos háztartása kérdéseiben. Az Országos Esperesi Értekezletet Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő nyitotta meg. Az egyetemes felügyelő beszéde: D. Ordass Lajos püspök ügyében az evangélikus egyházi közvéleményt a valóságnak megfelelő módon kell tájékoztatni. Az egyházi vezetőség hivatalos álláspontját természetesen azok a döntések tükrözik, amelyeket törvényes közigazgatási és bírósági szerveink törvényeinkben előírt módon hoztak meg. Egyházi hatóságaink az ügyben két döntést hoztak. Az egyik az Egyházegyetem Tanácsának elvi határozata, a másik az Egyetemes Törvényszék teljes ülésének ítélete. Az Egyházegyetem Tanácsa azért hozott elvi határozatot, mert meglevő egyházi törvényeink és így jogrendszerünk nem vonta szabályozási körébe a rehabilitációs eljárást. Egyházi törvényeinket zsinatunk hozza. Az élet irama gyakran olyan gyors, hogy a kodifikáció nem tud vele lépést tartani. Adódnak olyan jogesetek, amelyekben akkor is intézkedni kell, ha a vonatkozó jogszabályok még nem állanak rendelkezésre. Elsősorban tehát atekintetben tájékoztatom az esperesi értekezletet, hogy az Egyházegyetem Tanácsának ez az elvi határozata kisegítő jellegű átmeneti intézkedés. A rehabilitációs eljárást ugyanis véglegesen szabályozni törvényes úton kell éspedig akkor, amikor az E. T. VIII. te. helyett a zsinat újra fogja szabályozni az egyházi törvénykezési ejlárást. A most érvényben levő E. T. II. te. 76. §-a felhatalmazza az Egyházegyetem Tanácsát önálló intézkedésre, mindazokban az ügyekben, amelyekben az intézkedés joga nincs a közgyűlésnek fenntartva. A törvényben taxatíve fel vannak sorolva a közgyűlés jogkörébe tartozó ügyek és így nem csorbította az Egyházegyetem Tanácsa a közgyűlés jogkörét, amikor a rehabilitációs eljárást általánosságban szabályozta. De nem csorbította ez az elvi határozat egyik egyházi bíróságunk hatáskörét sem, mert legfőbb bíróságunkat és annak teljes ülését, tehát legfelsőbb tanácsát jelölte ki a rehabilitációs eljárás lefolytatására, minden olyan esetben, ahol előzetesen egyházi fegyelmi eljárás volt folyamatban. Nem alkotott tehát az elvi határozat egy új fellebbezési fórumot vagy jogorvoslati újrafelvételi lehetőséget, csak kijelölte legfőbb bíróságunkat egy olyan kivételes eljárás lefolytatására, melyet eddig jogszabályaink nem ismertek. Akár a legalacsonyabb, akár legmagasabb fokú egyházi törvényszék ítélete kerül tehát ezen ejlárás során felülvizsgálatra, minden esetben az Egyetemes Törvényszék teljes ülése állapítja meg, hogy az előző ítélet sértette-e a törvényt. Minthogy ennek a teljes ülésnek hatáskörébe tartozik az elvi határozatok hozatala és minthogy más egyházi bíróságnak ilyen jogköre nincs, így ebből a szempontból is a legfőbb bíróságunknak tekinthető. Az esetben viszont, ahol előzetesen nem volt fegyelmi, tehát egyházi törvénykezési eljárás, szükségtelen lett volna bíróságot delegálni a jogsérelem orvoslására, mert ezek alól a joghátrányok alól az EgvtTázegyetem Tanácsa is mentesítheti mindazokat, akik ténylegesen joghátrányt szenvedtek. A rehabilitációs eljárás hivatalból csak fontos közegyházi érdek fennforgása esetén indul meg. Kérelemre bárki megindíthatja, aki már előzőleg kimerítette az összes rendes és rendkívüli jogorvoslatokat. Minden új szabályozás próbaköve a gyakorlat. A gyakorlat mutatja meg, hogy helyes volt-e a jogszabály, elérte-e a célt, amelynek érdekében hozták és nem ad-e visszaélésre alkalmat. Az elvi határozat alapján ezt az eljárást a gyakorlatban először D. Ordass Lajos püspök ügyében alkalmazta az Egyetemes Törvényszék teljes ülése. A tanács ítéletet hirdetett, megsemmisítette azt a különbírósági ítéletet, amely D. Ordass Lajost 1950- ben elítélte, őt teljes mértékben rehabilitálta és kimondotta, hogy egyházi törvénykezési szempontból úgy kell tekinteni, mint aki ellen nem is volt folyamatban egyházi fegyelmi eljárás. Minden joghátrány alól mentesítette. Az ítéletet lapjainkban nyilvánosságra hozzuk. Lényege az, hogy miután azt az állami büntetőbírósági ítéletet, amely annak idején a bűnösséget megállapította, újabb állami büntetőbírósági ítélet hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy Ordass Lajos nem követett el bűn- cselekményt az állammal szemben — megdőlt az alapja annak az ítéletnek is, amelyet az egyházi fegyelmi eljárás során ellene a különbíróság hozott. Ezenfelül megállapította az ítélet azt is, hogy a törvénykezési eljárásban törvényt sértett a különbíróság. A rehabilitációt kimondó ítélet mindenki előtt világossá teszi azt a tényt, hogy az 1950-ben ítélkező különbíróság nem tartotta be egyházi törvényeink lényeges előírásait, amelyek a panaszlott jogait biztosítják és mind anyagi jogi szempontból, mind pedig alaki jogi szempontból (Folytatás a 2. oldalon) üz állami és az egyházi bíróság rehabilitálta D. Ordass Lajos püspököt A Magyarországi Evangélikus Egyház életében örvendetes, nagy jelentőségű esemény következett be. Az állami bíróság, majd egyházunk Egyetemes Törvényszékének Teljes Ülése rehabilitálta D. Ordass Lajos püspököt. D. Ordass Lajost 1948. október 1-én ítélte el az Uzsorabíróság kétesztendei börtönbüntetésre valuta- bűnügy címén. D. Ordass Lajos huszonegy hónapot töltött börtönben, majd szabadlábra került. Az egyház Külön fegyelmi bírósága 1950. április 1-én az állami ítélet alapján őt hivatalából elmozdította. A Magyar Népköztársaságban a törvényesség helyreállítása érdekében tett intézkedések során a Legfőbb Állami Ügyészség folyamatba tette D. Ordass Lajos ügyének felülvizsgálatát is. A felülvizsgálatot egyházunk vezetősége és a Lutheránus Világszövetség vezetősége is kérte. A Lutheránus Világszövetségben D. Ordass Lajos tiszteletbeli alelnöki tisztet visel. Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke 1956. október 5-én a felülvizsgálat eredményéről a következő levélben értesítette Mihályfi Ernőt, a Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes felügyelőjét: Az egyetemes felügyelő intézkedése Az Egyetemes Törvényszék Teljes Ülésének 1956. október 8-án hozott határozata ítélettel megsemmisítette egyházunk Külön fegyelmi bíróságának D. Ordass Lajos püspök ellen hozott 1950. április 1-i ítéletét. Az Egyetemes Törvényszék Teljes Ülésének határozata: »798/1956. ügyszóm. Az Egyetemes Törvényszék teljes ülése, mint az Egyházegyetem Tanácsa 1956. október 8-i üléséről 789/1956. sz. alatt felvett jegyzőkönyv 3. és 4. pontjában hozott határozataival kiküldött bíróság D. Ordass Lajos evang. püspök rehabilitációja érdekében indított egyházi törvénykezési ügyben Budapesten, 1956. október 8-án tartott tárgyaláson meghozza a következő ítéletet. Az Egyetemes Törvényszék teljps ülése a D. Ordass Lajos ev. püspök ügyében a Magyarországi Evangélikus Fpyházegyetem Különbírósága által 1950. április 1-én hozott 452/1950. számú ítéletet alaki és anyagi jogszabálysértések miatt törvénysértőnek nyilvánítja és hatályon kívül helyezi. Nevezettet minden joghátrány alól mentesíti. Kimondja teljes rehabilitációját és egyházjogi szempontból úgy tekinti, mint aki ellen nem volt folyamatban egyházi fegyelmi eljárás. Megállapítja, hogy megilleti D. Ordass Lajos ev. püspököt az erkölcsi és anyagi kártérítés. Ennek foganatosítása végett az ítéletet megküldi az Egyetemes Felügyelőnek. Elrendeli az ítélet megküldését az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének és az Egyházegyetem Nyugdíjosztályának. Az ítéletet közzéteszi az Evangélikus Elet című egyházi lapban.« Az Egyetemes Törvényszék Teljes Ülésének határozatát D. Ordass Lajos püspök tudomására hozták, aki a következő levelet intézte a Déli Egyházkerület Tanácsához, mint a Bányai Egyházkerület jogutódjának Tanácsához: A Magyarországi Evangélikus Egyház Bányai Egyházkerülete Presbitériumának, illetve jogutódának, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete Presbitériumának Budapest Mélyen tisztelt Presbitérium! A bányakerület presbitériuma által az 1945. évben elrendelt püspökválasztáson az 1945. augusztus 15-én tartott szavazatbontó bizottsági ülés megállapítása szerint az egyházkerületbe tartozó gyülekezetek és iskolák szavazatuk többségével engem hívtak el az egyházkerület püspöki tisztségébe. E választás alapján 1945. szeptember 27-én az egyházkerületi közgyűlés engem a püspöki tisztségbe be is iktatott. Püspöki szolgálatomat igyekeztem az Egyház Ura iránti hűséggel végezni mindaddig, amíg erre lehetőségem volt. Az 1948. szeptember 8-án ellenem kiadott le- tartóztatási parancs megakadályozott hivatali kötelességeim ellátásában. 1948. október 1-én pedig az uzsorabíróság igazságtalan ítéletével — külföldi követelés bejelentésének szándékos elmulasztása címén — kétévi fegyházra ítélt. Amikor még a fegyházban voltam, az evangélikus egyházegyetem külön fegyelmi bírósága tartalmi és alaki szempontból egyaránt törvénytelen ítéletével püspöki tisztségemtől való elmozdíttatásomat mondotta ki. Az utóbbi ítélet miatt nem tudtam püspöki szolgálatomat akkor sem felvenni, amikor 1950. május 30-án a fegyházból kiszabadultam. Az egyházkerület és a magam ügyét egyedül Is- lenre bíztam. Hosszú és nehéz évek után hazánk kormánya a folyó évben megkezdte a múlt törvénysértő intézkedéseinek felülvizsgálatát. Így indult meg a velem kap- csolatos törvénysértés felülvizsgálata is. Ez év július havának utolsó és augusztus havának első napjaiban tárgyalások folytak a Lutheránus Világ- szövetség Magyarországon tartózkodó képviselői és a Magyar Állami Egyházügyi Hivatal, valamint a Magyar Evangélikus Egyház képviselői között. Ezek a tárgyalások végleges megoldást ugyan nem hoztak még, de mégis eredményesek voltak. A magyar állam- hatalom 1956. október 5-én hozta meg rehabilitáltatá- somról szóló döntését. A magyar evangélikus egyház az ellenem hozott fegyelmi ítéletet 1956. október 8-án semmisítette meg. Jelenleg az a helyzet, hogy az ügyemben folytatott tárgyalások alkalmával kialakított megállapodás értei- mében püspöki tisztségembe való visszahelyeztetésemre bizonyos ideig még várnom kell. Annak bekövetkeztéig egyházunkat átmeneti időig teológiai tanári beosztásban szolgálhatom, amennyiben egyházunk erre hivatott szervei ilyen szolgálatra beosztanak. Ezt a megoldást egyházunk életének jövő békés kibontakozása érdekében vállaltam el. A múltban belém helyezett bizalmat az egyház- kerület gyülekezeteinek, a közgyűlésnek és a presbitériumnak megköszönöm. Most pedig a következő kérelmekkel fordulok az egyházkerületi presbitériumhoz: Szíveskedjék az egyházkerületi presbitérium tudomásul venni azokat az okokat, amelyek püspöki tisztségem föladatainak ellátásában 1948. szeptember 8-a óta akadályoztak. Bízva a Magyar Állam Egyházügyi Hivatalának abban az ígéretében, hogy megfontolás tárgyává teszi püspöki szolgálatomba való visszatérésem lehetőségét, kérem az egyházkerületi presbitériumot, szíveskedjék tudomásul venni, hogy addig, amíg püspöki szolgálatba való visszatérésem akadályai előlem el nem hárulnak, püspöki tisztségemről lemondok. Azzal a fönntartással teszem ezt, hogy — amennyiben az egyházkerületbe tartozó gyülekezetek bizalmát közben el nem veszítem — ez a szolgálatomról való ideiglenes lemondásom ér« vényét veszíti, mihelyt tényleges szolgálatba való visz• szatérésem lehetségessé válik. Egész Magyarországi Evangélikus Egyházunkra Is» ten áldását kérve, magamat az egyházkerültsti presbitérium jóindulatába ajánlom. Budapest, 1956. október 8-án. Ordass Lajos püspök A Déli Evangélikus Egyházkerület Tanácsa október 9-i ülésén meghallgatta D. Ordass Lajos püspofc levelét és a következő határozatot hozta: »Az Egyházkerület Tanácsa tudomásul vitte D. Ordass Lajos ideiglenes lemondását püsipöki állásáról és ezt a határozatát, valamint Dr. Ordass Lajos levelét teljes terjedelmében elküldötte a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem közgyűlése elnökségének. Az Egyházkerület Tanácsa jelen üléséből szeretettel köszöntötte D. Ordass Lajos püspököt és kifejezte jókí- vánatait egyházi szolgálatba visszatéréséhez.« Az egyetemes felügyelő felhívása a Teológiai Akadémia dékánjához hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Űr adta" <r. Kor 3,54 797/1956. Dékán Űr! Az egyetemes közgyűlés elnöksége nevében felhívom, szíveskedjék az Evangélikus Teológiai Akadémia Szervezeti és Működési Szabályzatának megfelelően javaslatot előkészíteni. D. Ordass Lajos teológiai tanári állására vonatkozólag is azt az egyetemes közgyűlés elnöksége elé terjeszteni. Budapest, 1956. október 9. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő. Az egyházi rehabilitáció Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő .a következő levelet intézte az Egyházegyetem Tanácsához: Mellékelten átteszem az Állami Egyházügyi Hivatal Elnökének Budapesten 1956. október 5-én kelt és hozzám küldött felhívását, valamint az ahhoz csatolt, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnöki Tanácsa 1956. október 5-én kelt B/törv. 1584/1956/2. számú ítéletét. Megállapítom, hogy rehabilitáció általános eljárását eddigi egyházi törvényeink szabályozási körükbe nem vonták. Ezt a hiányt addig is pótolni kell, amíg a zsinati törvényhozásnak módjában lesz az egyházi törvénykezésről rendelkező E. T. VIII. tc.-t ez irányban kiegészíteni. Utalással az E. T. II. te. 76. §-ának b. Horváth János elnök átirata az egyetemes felügyelőhöz »Egyetemes Felügyelő Űr! Ordass Lajos evangélikus püspök rehabilitációja ügyében hivatalosan értesítem, hogy a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnöki Tanácsa 1956. október 5-én B/1584/ 1956/2. szám alatt Ordass Lajost bűncselekmény hiányában felmentette és ezzel a Budapesti Uzsorabíróság Külön Tanácsának KB XIX/I. 15. 428/1948/15. számú ítéletét hatálytalanította. A hivatkozott legfelsőbb bírósági ítéletet azzal közlöm, hogy felkérem Egyetemes Felügyelő Urat az egyházi rehabilitációs eljárás megindítására. Az egyházi döntésről tájékoztatást kérek. 1956. október 5. Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke.« (143—4/1956.-eln.)
