Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-01-29 / 5. szám

*

Nagy lépéssel as egységes egyházi háztartás felé !

kiknek régebben alkalmak volt betekinteni gyülekezeteink háztartási életébe, azok tudják, hogy az milyen tarka, sokszor kiismerhetetlen képet mutatott még egy-egy egyházmegye területén belül is, — országos viszonylatról nem is szólva. Egy-egy gyülekezet életének vezetésében bekövetkezett személyi változás rendszerint magával hozta az újabb és újabb háztartási tervezéseket és változtatásokat. A háztartási rendszertelenség, vagy éppen rendetlenség sokszor rányomta bélyegét a gyülekezet lelki állapotára is és fordítva. Ez a tény igen megnehezítette az ellenőrzés munkáját és azt, hogy egységes, átfogó képünk legyen a gyülekezetek és felsőbb egyházkormányzati szervek gazdálkodásáról és lehetetlenné tette az országos méretekre kiterjedő valóságos háztartási tervezést is.

Üj zsinati törvényeink — elsősorban „Az egyház háztartásáról” szóló 1953. évi VII. te. — határozott jelét mutatják annak a törekvésnek, hogy gyülekezeteink és felsőbb egyházkormányzati szerveink háztartása minél egységesebb s egyházi életünk mai szükségleteinek és követelményeinek minél megfelelőbb legyen. Az említett törvényben a költségelőirányzati és zárszámadási tételeknél több olyan új címlettel találkozunk, amelyek a régiekben nem fordultak elő. De ezek az új címletek is mutatják, hogy egyházunk minden vonalon lépést akar tartani az élettel, és a megváltozott viszonyokat figyelembe és számba véve, háztartását is ésszerűen tudja és akarja összhangba hozni az új adottságokkal.

fontos szempont érvényesítését a háztartási élet egységesítésének vonalán egyházunk a felszabadulás utáni időben állandóan és folyamatos feladatának tekintette. Ezért rendelte el a két évenkénti egyházközségi háztartási vizsgálatokat, amelyeknek egyik fő feladata, hogy felmérjék az egyes gyülekezetek anyagi lehetőségeit és összhangba hozzák azokat egyházunk egészének háztartásával. Az egyházi földek felajánlása, az egyházfenntartással kapcsolatos önkéntes hozzájárulási rendszer bevezetése, valamint az eddig megtartott háztartási vizsgálatok nyomán szerzett tapasztalatok figyelembevételével — tekintettel a már említett - egyházi háztartási törvényre is —, egyházunk vezetősége már több mint két esztendővel ezelőtt bevezette az új számadási nyomtatványokat. Ezek a nyomtatványok a régiekhez képest több újítást tartalmaztak és megteremtették az egységes gyülekezeti háztartás alapját.

Azonban itt nem álltunk meg. Egyházunk vezetősége néhány héttel ezelőtt újabb hatalmas lépést tett a minél tökéletesebb háztartási egység elérése érdekében.

Kibocsátotta az új, országosan kötelező egységes költségelőirányzati, zárszámadási és zárómérleg nyomtatványt, amely figyelembe veszi az eddig szerzett tapasztalatokat, tekintettel a zsinati törvényre,: de ugyanakkor a jövő háztartására is gondol.;A költségelőirányzat’elkészítéséhez bőséges (5 oldalas) Utasítást is ad, hogy összes • gyülekezeteink, bevételei és. kiadásai lehetőleg egységes irányelvek szerint beállíthatók legyenek.

Kibocsátotta az új költségelőirányzatnak megfelelő könyvelés egységes viteléhez szükséges főkönyvi számla nyomtatványt, valamint az ún. „Egyházfenntartási és egyéb adomány” nyomtatványt (kartotéklap), s a könyvelés helyes vezetésének és az ellenőrzésnek munkájához ugyancsak bőséges útmutatást adott.

Gondja volt arra, hogy az egyházközségi háztartásban folyó könyvelés és háztartási ügyvitel összhangban legyen a felsőbb egyházkormányzati szervek hasonló munkájával.

Ezért kibocsátotta az egyházmegyei költségelőirányzat elkészítésére vonatkozó útmutatást, valamint az egyházmegyei pénztáron át a felsőbb egyházkormányzati szervek felé továbbítandó címletek egységes könyvelésére vonatkozó utasítást.

Folyamatosan készülőben vannak a még szükséges többi egységes nyomtatványok is. Ennek a kétségtelenül nem könnyű munkának oroszlánrészét — pénzügyi szakértők bevonásával — Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár végezte.

Az eddigiekből is látható, hogy nagy lépést tettünk az egységes egyházi háztartás minél tökéletesebb megvalósítása felé.

l^T it jelent ez más szóval?

Azt jelenti, hogy a gyülekezetek, egyházmegyék és felsőbb egyházkormányzati szervek háztartása egységes szempontok szerint összeállított, jól átfontolt és könnyen ellenőrizhető lesz. Ez lehetővé teszi, hogy országos egyházunk munkáját a háztartás vonalán is tisztábban láthatjuk. Lehetővé teszi, hogy országos egyházi célokat is szilárdabban tudjunk megtervezni és kivitelezni. Ugyanakkor gyülekezeti viszonylatban rászorítja a felelős tényezőket a kicsinyen való még hűségesebb sáfárkodásra; növeli az együvé tartozást, az egymásért való felelősség tudatát, s megbízható tájékozódást nyújt a készülő Központi Alap tekintetében is.

Bizonyára vannak vagy lesznek olyanok, akik az első pillantásra bonyolultnak találják a kettős könyvelés módszerének bevezetését. Kétségtelen, hogy az egyházmegyei pénztárosok munkája és felelőssége az új könyveléssel meg fog növekedni. De az is kétségtelen, hogy aki belemélyed ebbe a munkába, hamarosan meg fogja tapasztalni, hogy semmi különösebb nehézséget nem jelent az új könyvelési módszer elsajátítása. Elsősorban maguk a lelkészek vegyék kezükbe ezt a munkát is, — hiszen minden lelkész felelős gyülekezetének anyagi életéért is! Ugyanakkor azonban vezessenek be a könyvelésbe fokozatosan másokat is.

Vállaljuk ezt a szolgálatot azzal a lelkülettel, és céllal, hogy gyülekezeteink háztartási életében „mindenek ékesen és jórendben legyenek”. Az anyaszentegyház Ura pedig áldja meg a felelős vezetőket és számadókat a hűséges sáfárkodás leikével! Mekis Adám

TÉL A FALUN Az Egyházegyetem Tanácsának ülése

Falvaink télbe borult határán zöl- Mihályfi Ernő egyetemes fel- ponti Alapjának előkészítése, a Teodellő őszi vetéseken csillog a bágyadt napsugár. A vetések mellett az előkészített földeken kopár téli rögök feketéllenek. Alszik a természet. De a jövőbe tekintő emberi tervezés nem nyugszik. A Biblia ősi igazsága szerint: »Míg föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek« (1. Móz 8, 22). A meg nem álló élet a természet téli szunnya- j dása idején is felkészülést és előretekintést vár az embertől. Csak így lehet úrrá lenni a természet felett, csak így lehet teljesíteni Istennek a természet legyőzésére adott parancsát: »... töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá...« (1. Móz 1, 28).

A tél annak az ideje, amikor a természet legyőzésére jól és alaposan fel lehet készülni. A tudomány vív- j mányaival felfegyverzett földműve- j lök állhatnak igazán helyt a terme- \ szettel folytatott harcban. Ma már nemcsak testi erővel, hanem a tudásnak, a szakértelemnek a széleskörű lehetőségeivel is küzd a parasztember a fö'd nagyobb terméshozamra kényszerítéséért. Falvaink- ban tízezrek tanulnak, hogy jobb gazdái legyenek földjeiknek és jobban megismerjék a növénytermesztés, földművelés, állattenyésztés titkait.

Evangélikus egyházunkban nagy hagyománya van a tudományos eredmények elsajátítására szóló indításnak. Tessedik Sámuel, a falu nagy papja csaknem kétszáz évvel ezelőtt már így biztatta híveit: »Igyekezzetek ti halandók jobbítani állapototokat s vegyétek hasznát annak, amit a tudomány feltalált.« Fáradtság, küszködés, szorgalom nélkül az ember hiába számít arra, hogy az elvetett mag bőséges termést hozzon. A föld nem adja ingyen áldásait. De az igyekezet egymagában még nem elég. Csak az halad jól előre, akinél a szorgalom tudással, szakértelemmel is párosul. A közmondás is azt tartja: ésszel él az ember. Isten pedig azért adja az ember számára a természet kincseit, hogy azokat tudással, a természeti törvényszerűségek ellesésével szerezze meg. Csak így lehet előbbre jutni és egyre jobban, egyre többet kihozni a földből.

Köztudomású, hogy a magyar mezőgazdaságnak 1956-ban három százalékkal növelnie kell hozomait. Ezt hazánknak, az ország minden lakosának, de természetesen elsősorban parasztságunknak az érdeke kívánja meg. Ezt azonban másként nem lehet megvalósítani, csakis a jobb és fejlettebb módszerek alkalmazásával, a tudomány vívmányainak kihasználásával. A terméshozamok növelésének igen nagy kilátásai nyílnak meg azok előtt, akik tervszerűen és a mai tudomány színvonalári művelik földjüket.

Természetesen a nagyüzemi gazdálkodásban valósíthatók meg elsősorban a korszerű földművelés feltételei. Ma már a legszélesebb körökben ismertek azok az eredmények, amelyeket a magyar nagyüzemi gazdálkodás, mezőgazdaság elért a szövetkezeti gazdálkodás révén. A jól működő termelőszövetkezetek messzire ható példát nyújtanak ezen a téren. Természetesen nemcsak a szövetkezetek, hanem minden ] egyénileg gazdálkodó jó munkájára és fejlődő termelésére is számít az ország.

A télbe borult határ ki fog zöldülni. A természet körforgása újra pezsgésbe fogja hozni falvaink határát. A megnövekedett feladatok megnövekedett szakértelmet, nagyobb és korszerűbb tudást, fejlettebb módszereket igényelnek. A nagyobb áldásért, a bővebb aratásért folytatott küzdelemnek azok lesznek a győztesei, akik most, amikor még télbe borult a határ, alaposan felkészülnek a tavaszi munkára. így lesz Isten áldása a jól végzett munkán. így lesz fáradozásunk megbecsültté Isten és emberek előtt!

ügyelő és D. dr. Vető Lajos püspök január 27-re összehívták az Egyházegyetem Tanácsát. Az ülés tárgysorozatán szerepel egyházunk Közlógiai Akadémia tanári karának több fontos előterjesztése, valamint az Egyházegyetem osztályainak munkájával kapcsolatos kérdések.

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

A LONDONI Lambeth-palotában gyűlést tartottak az anglikán és skót református egylház delegátusai. A gyűlés azokat a megbeszéléseket zárta le, melyek a két egyház úrvacsorái közösségének az előkészítését célozták. Hasonló célból fogja felvenni egymással az érintkezést még tavaszkor az anglikán és a metodista egyház is. A fent említett gyűlésen részt vettek dr. Fisher G. canterburyi érsek, a derbyi, leicesteri és az exe- teri anglikán püspökök. A skót református egyház részéről többek között megjelentek D. Baillie John professzor, Torrance T. F. profesz- szor, a skót egyház jogi tanácsadója, Sir Philip Randall és Ross John. A két egyház tanait illetően messzemenő összhang volt. Az eszmecsere célja az is volt, hogy tisztázzák, az egyházi rend milyen pontjait kell megváltoztatni és így ezáltal lehetővé tenni az úrvacsorái közösséget. A metodista és anglikán egyház küszöbön álló megbeszélésein az előbbinek a brit szabad egyházak és az anglikán egyház közötti közvetítő szerepét szánták. A metodisták már régóta szoros kapcsolatban vannak a többi angol szabad egyházzal. Northcott C. lelkész az „Observer” c. lap (hasábjain a „brit evangélikus egyház” létrejöttének reménységéről nyilatkozott. Ez az egyházi közösség vezetése és liturgiája tekintetében természetesen nem volna ugyan egységes, de az úrvacsorában való közös részvétel tartaná össze.

HAMBURG elhunyt evangélikus püspökét, D. Theodor Knollet nagy részvéttel temették el a hamburgi evangélikus főtemplomból. A gyász- szertartás alkalmával dr. Lilje püspök a Németországi Lutheránus Egyház vezető püspöke méltatta az elhunyt püspök érdemeit, akinek mint teológusnak és professzornak a híre Németország határain messze túl is ismert volt. Az erlangeni teológiai fakultás nevében D. Alt- haus professzor búcsúzott az elhunyttól.

PÁRIZSBAN meghalt Pierre Maury református lelkész, életének 64-ik évében. Pierre Maury a francia protestantizmus ismert személyisége, az Egyházak Világtanácsának tagja, aki a budapesti református teológiai akadémia 100 éves jubileuma alkalmából díszdoktorátusban részesült.

LIPCSÉBEN 74 éves korában elhunyt D. Albrecht Oepke, az újszövetségi teológiai tudományok neves professzora. Oepke értékes kommentárt írt a galáciai és tesszalóni- kai levelekhez, terjedelmes művet írt »Isten régi és új népe« címen a zsidó népnek a keresztyénséghez való viszonyáról egészen a középkorig és azon túli időkig, állandó munkatársa volt a »Teológiai Szótár« és »Az antik világ és keresz- tyénség reálenciklopédiá«-nak és gyakran állást foglalt a mindennapi élet problémáival kapcsolatban. Ezek sorából legismertebb talán a Rosenberg-féle »A huszadik század mítosza« című keresztyénellenes művel szemben írt tanulmánya. Tanári tevékenysége mellett élénk részt vett az egyházi életben és a hitvallasellenes hitleri »német keresztilénséggel« harcban állott »-Hit- valló Egyház« tagja is volt. Hosszú éveken át tagja volt a szászországi zsinatnak és az ország kettéválasztása után alakult új különkonzisz- tóriumnak is. Elhunyta alkalmából dr. Otto Nuschke, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese részvétét fejezte ki az elhúnyt profesz- szor özvegyének, kiemelve különösen Izráel népének történetével kapcsolatos tudományos tevékenységét.

A KIÉLI EGYETEM gyakorlati teológiai professzora, H. Rendtorff, a berlini német teológus-nap alkalmával tanulságos előadást tartott a teológia és az egyház előtt álló konkrét feladatokról. Mondanivalóját annak az ökumenikus megállapításnak az alapján fejtette ki, hogy a földkerekség úgyszólván valamennyi egyháza újra vizsgálat tárgyává tette a világ iránti felelősségét. „Ha az ökumenikus mozgalomban a teológiai szempontok különbözők is, de ebben a világ iránt felébredt felelősségérzésben valóban egyek tudunk lenni.” Ez a tény mély teológiai szemlélődést von maga után* mert az utolsó fél évszázad folyamán az embernek a munkához, embertársaihoz és Istenhez fűződő kapcsolata döntő módon megváltozott4 Az egyház sokszor értetlenül és oktalanul szemben áll ezzel a megváltozott világgal, s emiatt a világ sem érti az egyház mondanivalóját. „Sajnos, a lelkészek és sokszor a vezető egyháztagok közül sokan csak igen kevéssé ismerték ezt az újonnan kialakuló rendkívül gazdag és sokrétű világot. Pedig az egyháznak arra kell törekednie, hogy rászolgáljon a világ bizalmára.”

Mi az egyház súlyos vétke? Az, hogy 50 vagy talán 100 évvel ezelőtt is az egyház úgy hirdette mondanivalóját, hogy közben nem foglalkozott az igehirdetést hallgató embereknek mindennapi, valóságos életével. „Az egyház feladata, hogy kimenjen a világba, s a világgal szolidaritást vállaljon.” Nagy mulasztása volt az utóbbi évtizedekben az egyháznak, hogy teljesen önmagával volt elfoglalva, s ilyen önző, csak magával törődő módon rendezkedett be.

„Istennek azonban nemcsak lel- kekre, hanem mindig egész emberekre van szüksége.” „Nem lehet tehát az életet egy kegyes és egy világi részre szétosztani.”

FISCHER canterbury érsek újévi prédikációjában azt a képtelen kijelentést tette, hogy »a hidrogénbomba használata csak előbb segítene eljutni sok millió embert oda, ahova előbb-utóbb úgyis el kell majd mennie”. A berlini Neue Zeit legutóbbi száma azt a hírt hozza, hogy ez a semmiképpen nem keresztyéni kijelentés Angliában is, a Szovjetunió lelkészei körében Is, hatalmas megütközést keltett.

Pitirim minszki és bjelorusszial metropolita a TASZSZ tudósítója előtt a következőket mondotta: Nem tudjuk elfogadni az ilyen kegyetlen fegyverrel szemben elfoglalt lehetetlen álláspontot. Nem a romboló hidrogénbombához, hanem a leszereléshez és az agresszióról való lemondáshoz vezet el bennünket Isten igéje és a keresztyéni gondolkozás.

Turs érsek, a lett evangélikus egyház feje hangsúlyozta: összeegyeztethetetlennek tartom Fisher érsek kijelentését a béke és a felebaráti szeretet keresztyéni hagyományaival.

A LONDONI MISSZIÓI TÁRSULAT bezárta a déi-afrikai Vryburg- ban eddig fenntartott nagy missziói iskoláját, tiltakozásul az ún. Bantunevelési törvénnyel szemben. Ezt a törvényt a dél-afrikai kormányzat rá akarja kényszeríteni a misz- sziók által fenntartott iskolákra is. A törvény a legszigorúbb faji megkülönböztetés elvén épül fel és a főként a Bantu-törzshöz tartozó színes őslakosságot »az állandó megaláztatás állapotában« akarja tartani.

„A TE KEZEDNEK MŰVEIBEN ÖRVENDEZE M" (z*oit 92,5.)