Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-01-29 / 5. szám
% EVANGÉLIKUS ÉLET Az Új Rész énekeiről A Keresztyén Énekes könyv Uj Részének énekei között vannak olyanok, amelyeket gyülekezeteink nagy részében már ismernek, de akadnak olyanok is, amelyekkel majd csak most ismerkednek meg híveink. Az Uj Részt lapozgatva vagy az énekszerzők névjegyzékét olvasgatva sok érdekeset figyelhetünk meg. Először is észre kell vennünk, hogy ezek az énekek közel hozzák hozzánk as egyház történetének sok olyan értékes örökségét, amelyet eddig nem becsültünk meg, vagy nem eléggé. Az énekköltők között sok ismert névre bukkanunk: Ambroziusz, Luther, Huszár Gál, Bornemisza Péter, Szkárosi Horváth András énekei a múlt kincsét, drága örökségét hordozzák. Különösen sokat olvashatjuk az új énekeknél Luther nevét. Amíg régi könyvünkben a 000 ének közül csak 30 volt Luther-ének, addig a 91 új ének közül 14 Luther Mártoné. Nagy gazdagodás ez! Különösen fontos, hogy a reformátornak az Erős várunk mellett legjelentősebb hitvalió éneke: »Tarts meg Urunk szent igédben:« új fordításban és az eredeti dallammal lesz énekkincsünkké. (747, a régi énekeskönyvben 254.) Jelentős a régi magyar énekek száma is: 17. Szkárosi Horváth András »Semmit ne bánkódjál Krisztus szent serege« kezdetű énekét erőteljes eredeti dallamán énekelhetjük. Ez és a reformáció korából származó többi régi magyar ének Luther énekeivel együtt a reformáció üzenetét szólaltatják meg. Hitben megerősödésünk drága eszköze lehet mindegyikük. Tovább lapozgatva a könyvben kevésbé ismerős nevekkel találkozunk. A múlt öröksége mellett a jelen sok kincse is egybe van itt gyűjtve. A dallammal egybefonódnak a gördülékeny szövegek. A verselés friss és eleven, mutatva, hogy a ma embere énekel ezekben az énekekben. Ezek az új énekek bizonyságai annak, hogy hitünk nem csupán a múlt öröksége, hanem ma is élő valóság, hiszen a hitnek gyümölcseiként születtek új énekeink. Jelentős az is, hogy több régi és ismert éneket új fordításban énekelhetünk majd, hogy ezek a régi énekek az új köntösben közelebb férkőzzenek a ma evangélikus emberének szívéhez. A ma énekei között találunk néhányat az ébredés énekei közül. Ezeket eddig templomban nem énekeltük. A gyülekezet, az egyház egységét szolgálja, hogy most templomi éneklésünk kincsévé lesznek ezek az ébredési énekek, amelyek tartalmukkal úgy fejezik ki az evangéliumot, hogy ez egyezik egész egyházunk hitével és amelyeknek daflttma: méltó —- habár sokban különbözik is a megszokottól —, hogy szép koraijainkkal együtt énekeljük őket. »Nincs Krisztusban Kelet, Nyugat« ... így tesz bizonyságot a 734. ének szerzője arról a testvéri közösségről, amit Krisztus Urunk formál szüntelenül az egész világ keresztyénéi között. Majd így biztat: »Jer, fogjunk kezet egy hitben, Bár más színünk, fajunk. Egy Atyánk van mindnyájunknak: Hát testvérek vagyunk.« A világ különböző részén, különböző íelekezeteiben élő testvérek sze- retetközössége keresésének egyik kedves módja egymás énekeinek megismerése és éneklése. Ezt a testvéri közösség . keresést is szolgálják új énekeink. A magyar református és római katolikus testvéreink énekeskönyvének énekeivel is találkozunk az új énekek között s jelentős azoknak az énekeknek a száma is, melyek a világkeresztyénség kincsei. Valahányszor egy-egy ilyen ének megszólal majd gyülekezeteink ajkán, valósággá lesz hitünknek az a felismerése, hogy Krisztus Urunk eggyé teszi mindazokat, akik benne hisznek. Felemelő tudat egy-egy ének éneklése közben arra gondolni, hogy most nem mi éneklünk: csupán, nemcsak az a gyülekezet, hanem velünk együtt énekel Istennek keresztyén népe szerte a nagy világban. így tapasztalunk meg valamit abból a nagy titokból, amiről minden istentiszteleten vallást teszünk az Apostoli Hitvallás elmondásával, hogy az egyház a szentek közössége. Fcrenczy Zoltán ISTENTISZTELETI REND Budapesten, január lió 89-án Deák tár de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. lt (úrv.) Dóka Zoltán, du. 6 Hafenscher Károly. — Fasor de. 11 Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Dulcz Pál. — Damjanich H. 88/b, de. fel 10 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Oy u. 7. de. tál 10 Pulcz Pál. -- Thaly K, u. 2), de. 11 üony- nyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor, — Kőbánya de, 10 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vajda P. u. 33, de, tél >3 Bolla Árpád. — Zugló de. 1| (Orv.) Muntag Andor, du. 6 Muntag Andor. — Oysrinat u, 14. de. fél 10 Scholz László, — Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 82. de. II (úrv.) Gádor András, du, 7 Rimár Jenő, — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza, de, 11 Várady Lajos, du. 7 Juhász Géza. — Toroczkó tér de. fél 9 Danhauser László. — Óbuda rie. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de, 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. S Komjáthy Lajos. — xil., Tarcsay V. u. 11 de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Danhauser László, du, 7, Ruttkay Elemér, — Peathidegkut (Szent István u.) de. fél II Karner Károly ár. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Rezessy Zoltán dr„ de. II (úrv.) Zay László, du, G Muncz Frigyes. — Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Muncz Frigyes. A többi egyházközségek nem közölték az Istentiszteleteken szolgáló lelkészek nevét. — Lakást kaphatna imaház gondozásáért evangélikus szerény házaspár azonnali beköltözéssel. Cím; ö. Juháss Jánosné, Szila»* liget, Bajcsy-Zs. út 35. ECCE HOMO Tudunk egymásról, látjuk egymást, olykor talán őszinte szót is váltunk, ha bensőnk már nem bírja ki a bezárkózás fülledt börtönét; száraz szemünk Emberre szomjasan tűzben figyel: hátha így tisztulunk. Forró arcok erőt egymástól várnak, s vajon Eletet kiből szívhatunk? Nyomorult és vak vigasztalgatás s a botcsinálta megváltók sora, kiket a mások kívánsága tett képzelt istenné, mit segít nekünk? Igaz igéknek igaz mérlegén oly siralmasan semmivé aszunk: amit mi látnánk, földszülötte fény, s tökéletlenség tengerén veszünk, révbe kit hívna törpe életünk? — bárhogy szeretnénk messzi látszani, egymásnak kontár messiásai. Választ ne várj, ha ember-istent kérlelsz — festett valóság vigasztalna tán? örök világosságra vár szemünk — hogy’ ujjongnánk az Üj Nap hajnalán! Lásd hát! Bs vágyad máris megpihenhet az Ígéretes sugár-otthonon, nézd, tündökletes ragyogásba kit von a két szál fából ácsolt fénytorony, Sok csónak siklik; vonz a Fény Foka, a testvér-arcoktól csillámuk a tenger. Egyre közelebb egymáshoz és Hozzá. Ki segít rajtad? Lásd: íme az Ember! Bodrog Miklós 1958. január 29, Hetvened vasárnap Mt 20, 2—16. — 1 Kor 9, 24. — 10, 5. — Liturgikus szín: zöld EVANGÉLIKUS FÉLÖRA les* a| Petőfi Rádióban január 29-én, va-1 sárnap délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet Boros Károly nagyszénást lelkész. A GYŰR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége január 19-én ülést tartott Győrött. Áhítatokkal, előadásokkal szolgáltak Nagy Gábor, Pölöskey Miklós, Biczó Ferenc, Novák Elek, Bárány Gyula lelkészek és Weltler Rezső esperes. A PESTLORINCI gyülekezet egyik bibliaóráján 126,— forintos offertó- riumot ajánlott fel a dunaharaszti földrengés-sújtottá gyülekezet megsegítésére. Az elmúlt vasárnapi Istentiszteleten offertóriumot tartottak ugyanerre a célra, melynek összege 346,— forint. A FEJÉR KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE január 23-án Budapesten, az Egyetemes Egyház székhazában tartotta lelkészt munka- közösségi ülését. Aktuális kérdésekről és a számadások elkészítéséről Grünvalszkj) Károly egyetemes főtitkár tartott előadást, az ökumenéről pedig Bohus Imre hántai lelkész. A CSABDI és BICSKEI gyülekezetek társegyházközséggé alakultak, I GYOM AN december 11. és január 115-én műsoros szeretetvendégseget ! tartottak. Énekszámokkal és szavalatokkal mindkét alkalommal a hívek szolgáltak. A decemberi szere- tetvendégen Mekis Ádám esperes hirdette az igét, AZ EGYETEMES EGYHÁZ ELNÖKSÉGE a Deák téri közös Egyházi Pénztárt jogállásának további fenntartása mellett az Egyetemes Egyház székhazába (Vili., Üllői út 24 I. etn.) helyezte át, Az Egyházi Pénztár kéri az érdekelteket, hogy a jövőben a postai küldeményeket az új címre küldjék. A MARCALGERGELYI egyház- község Külsővat filiájának temploma új művészi kivitelű oltárképpel gyarapodott. Az oltárképet egy kül- sővati, fiát elveszített édesapa és édesanya ajándékozta a kicsiny gyülekezetnek. CSALÁDI HÍR: Németh Sámuel, a nagygeresdi gyülekezet tagja, 80 éves korában elhunyt. Temetése január 10-én volt Nagygeresden igen nagy részvét mellett. Az Egyházegyetem Diakóniai Osztályának munkájáról Január 25-én tartotta az Egyetemes Egyház Diakóniai Osztálya beszámoló gyűlését az Egyetemes Egyház székházában. A gyűlés tárgy- sorozatán szerepelt az elmúlt év zárszámadása, az 1956. év költség- vetése és Sztehlo Gábor ügyvivőlelkész előterjesztései. Ismertette az elmúlt esztendő munkáját. Beszámolójában megállapította, hogy a gyülekezetek rendkívüli áldozat- készséggel segítették a Diakóniai Osztály munkáját és hálás köszönetét mondott mindazoknak, akik segítőkészségükkel előmozdították, hogy eredményes munkát végezhettek a Diakóniai Osztály különböző Intézményeiben. Készpénzben 550 ezer forint adományt gyűjtöttek, ezenfelül természetben kb, 100 ezer forint értékű élelmiszert juttattak a Isten tiszteleti rend a Keresztyén Énekeskönyv használatához nélkülözhetetlen Ara 4.— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály, Bpest, VIII, Puskin u. 12.gyülekezetek és a gyülekezeti tagok; Az elmúlt esztendőben különösen a természetbeni adományozók száma emelkedett. Négy intézményben belső és külső építkezéseket és tatarozásokat végeztek el. Nagyban elősegítette és egyben megkönnyítette a Diakóniai Osztály munkáját az egyházmegyék keretén belül a diakóniai előadók szolgálata. Az egyes otthonok az elmúlt esztendőben tovább erősödtek. Az ellátásban sehol sem volt fennakadás. Az elmúlt esztendőben 440 volt a gondozottak száma. Államunk támogatása és a Diakóniai Osztály jó munkája lehetővé teszi, hogy 1956- ban 40 újabb rászoruló testvérünket vehetnek szeretetíntézményeink gondozásukba. MARÖTHY JENŐ: SZEGÉNYEK SZÍVE elbeszélések Fűzve 12.—, kötve 25.— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály BARTH KÁROLY MOZARTRÓL Barth Károly bázeli professzor, korunk kétségtelenül legnagyobb hatású protestáns teológusa idén tölti be 70. életévét. Több kötetre terjedő, hatalmas dogmatikájának 10., közel 1000 oldalas kötete múlt ősszel jelent meg. A budapesti Református Teológiai Akadémiának ajánlotta a neki juttatott tiszteletbeli doktori címért. Barth Károly nagy kedvelője Mozart muzsikájának. Nem titkolja, hogy valamennyi muzsikus közül ő áll szivéhez legközelebb. Dogmatikájának egyik kötetében vagy másfél oldalon át behatóan elemzi és méltatja Mozartot. »Sohasem rabja a technikájának és sohasem szentimentális, de mindig felkavaró, szabad és felszabadító, bölcs, erős és szuverén muzsika.« Különösen azt értékeli nagy elismeréssel, hogy abban az időben, mikor a lisszaboni földrengés híre megrendítette az európai rokokó társadalom kissé önhitt derűjét és sokan vád alá helyezték a jó Isten gondviselő tevékenységét, »ami ellen a teológusok, és más derék emberek nehezen tudták megvédeni*', Mozart nem szűnt meg tovább zengeni Isten jóvoltának és teremtése jóságának dicséretét, Barth egyik magyarországi tanítványa, Nagy Barna professzor éppen itt látja a két ember lelki rokonságát! »Két világháború iszonyú földrengései között és utána ki tudta és tudja zengem tovább a teológia mozarti dallamát, mint Barth Károly?« Miért vonzódik ez a nagy teológus annyira Mozarthoz? Születésének 200. éves évfordulója alkalmából miért emlékezik meg róla hosszabb cikkben, amelyet először egy svájci naptár, majd több külföldi egyházi lap is közölt? Miért foglalkozik dogmatikájában éppen a teremtésről és az új teremtésről szóló tanítás kapcsán Mozart személyével és munkájával? Miért érzi úgy, hogy »Mozart beletartozik a teológiába, holott nem volt egyházatya, a látszat szerint nem valami buzgó keresztyén — ráadásul még katolikus is! — és ha éppen nem dolgozott, a mi felfogásunk szerint kissé könnyelműen élt.« A kérdésre részben feleletet ad az a tény, hogy Barth Károly nagy zenebarát. Ugyancsak Nagy Barna professzor jegyzi fel róla: »Diákkoromban hallottam, hogy amikor gyermekei kisebbek és mindnyájan otthon voltak, egész kis kamarazenekar telt ki a népes Barth familíából.« »De a rossz zenét végkép nem szereti. Amikor 194S márciusában másodszor járt Sárospatakon, az egyik internátus 11. emeleti vendégszobájában lakott. Bár szigorú utasítást adtunk az éppen húsvéti vakációra induló s már csak az 1. emeleten lézengő diákoknak, hogy kellőképpen respektálják nagy vendégünk nyugalmát, mégis megesett az egyik reggelen, hogy egy ádáz mendúr 6 óra tájban elkezdte verni a szomszédos zeneszobában a zongorát. »Méghozzá rosszul játszott!« A felriasztott professzor hirtelen papucsot és köntöst rántva nyitott rá a tapintatlan nebulóra s nem bízván hozzá, hogy a kis szittya németül is tudhat, két latin szóval vetett véget az ildomtalan zene-bonának. Először magára mutatott mondván: Dormire! (Aludni!) azután a zongorára: Terribile! (Szörnyű!) Mondanunk sem kell, hogy a csendbontó kisdiák társával együtt pillanat alatt kámforrá vált. Annál inkább élvezte előző este a Szabó Ernő-házaspár erőteljes Mozart-interpretá- cióját.« Arra a kérdésre, hogy miért tekinti Mozartot a teológiába tartozónak, maga ad választ: »Ügy vélem, hogy azért, mert Isten teremtésének a jóságáról a maga teljességében tudott valamit, amit a többi nagy muzsikus előtte és utána úgy nem tudott.« Mozartot annak a tlsztaszívű embernek tekinti, akitől távol áll minden kétely. Hallotta az Isten irgalmas világosságától körülvett teremtményvilág hangját s nem a maga muzsikáját, hanem annak hangját adta vissza zenéjében. »Mintegy a vég felől hallotta meg a teremtés összhangját, amibe beletartozik a sötétség is, de amiben a sötétség sem sötét; a hiány is, ami mégsem fogyatkozás; a szomorúság is, ami mégsem válik kétségbeeséssé; a komorsáv is, ami mégsem fajul el tragikummá; a végtelen fáldalom is, amely mégsem kényszerül magát abszolútnak állítani, — és épp ezért a vidámság is, de annak határai is; a fény is, amely azért ragyog úgy, mert az árnyékból tör elő; az édesség is, amely fanyar is és azért nem lesz csömörré; az élet is, amely nem féli a halált, de jó ismerős vele.« Az a kltárultság, amellyel Mozart a mindenség hangját felfogja és hallhatóvá teszi azok számára, akiknek van fülük a hallásra, tulajdonképpen talány, Barth legutóbbi cikkében sok példán mutatja be, hogy Mozart mennyire járatlan volt kora gazdag természettudományi és történettudományi felfedezéseinek tekintetében, mennyire érintetlenül hagyták a politikai események. Tulajdonképpen nem nagyon olvasta kora nagy költőit sem és fogalma sem volt arról, hogy egyáltalán létezik egy olyan kortársa, mint Immánuel Kant. Hogyan volt mégis mindenről oly pontos tudomása, mint ahogy azt muzsikája is tanúsítja? »Nem találok rá feleletet — írja Barth. — Olyan szervekkel kellett rendelkeznie, amelyek ezt ténylegesen lehetővé tették.« Mozart személye és muzsikája titka után kérdezősködve kérdésessé teszi mindazokat a megállapításokat, amelyek túl egyszerűvé akarják tenni ezt a titkot. A dolgok ilyen leegyszerűsítésének tekinti, mikor Mozartban »az örök gyereket« csodálják. Valóban sohasem volt gyermek, iskolába se járt, apja tanította. Már hároméves korában a zongora mellett ült, négyéves korában komponált, ötéves korában számtanra, latinra, olaszra, franciára és rengeteg zenei ismeretre tanítja édesatyja. Hatéves korára művészi körutazásra viszik. Feltehető, hogy a korán kezdett kimerítő munka idézte elő azt az ismeretlen betegséget, amely 36 éves korában sírba vitte. De talán éppen azon az áron, hogy sohasem volt gyermek, válhatott ennek a szónak egy más és magasabb értelmében gyermekké. Ugyancsak félreértést támasztó leegyszerűsítés, amikor Mozartot a rokokó báj és derű megtestesítőjének tekintik. Arra a kérdésre, vajon Mozart boldog ember volt-e, egy angol kortársa, aki őt személyesen ismerte, kereken így felelt: Sohasem volt. Mégis sokakat tett boldoggá és ő maga is sokat nevetett, de nem azért, mintha oka lett volna a nevetésre, hanem azért, mert mindennek ellenére megvolt a szabadsága és a képessége ahhoz, hogy mosolyogni tudjon. Jól ismerte az élet árnyoldalait, de szépségeit Is és a homálytól mindig a szépség felé forrduit és sohasem fordítva. Ez teszi muzsikáját széppé, jóhatásúvá, megmozgatóvál »Nem ismerek senkit, akiről ezt ilyen mértékben el lehetne mondani« — írja Barth. Külön foglalkozik Mozart egyházi muzsikájával is, amelyet általában kissé világiasnak és operaszerűnek szoktak tartani. Ebben a megállapításban igazságként ismeri el Barth, hogy Mozart nem tartotta be ásd a programot, amely szerint a hangnak csak szolgai szerep jut az. egyházi muzsikában a szó mellett. Kérdés azonban, hogy az egyházi muzsika számára vajon ez-e az egyetlen út. Mozart operáiban sem tartotta magát ehhez a szabályhoz. »Az ő hangja — ha helyesen hallom — egyházi és egyéb muzsikájában is szabad képződmény a számára megadott emberi szóhoz viszonyítja. A szó megmozgatta, azt muzsikájával kísérte és körülfogta. A muzsikának azonban a szóhoz viszonyítva önálló élet jutott.« »Mozart egyházi hangját egy olyan helyen nyerte és továbbította, ahonnan nézve az Isten és a világ ugyan nem keverhető össze és nem tekinthető egynek, ahonnan nézve viszont az egyház és a világ (annak ellenére, hogy őket sem lehet egymással felcserélni és összekeverni) végső összefüggését és egymástól csupán viszonylagos különbözését fel lehet ismerni, de mindkettőt istentől eredeztetve és Reá vonatkoztatva.« Azt is értékeli Barth Mozartnál, hogy »eso« dálatosan szabad volt attól a görcstől, hogy mindenáron mondjon valamit, hanem inkább arra adta magát oda, hogy úgyszólván eszköz legyen. Ö maga csak fül volt a zengés számára és közvetítője más fülek felé.« Nem önmagát és nem valami tanítást zenésitett meg. Még Isten dicséretét sem akarta hirdetni, ezt egyszerűen gyakorolta, éppen azáltal, hogy önmagát is csak szerszámnak tekintette, amelyen keresztül a teremtés hangja megszólald. Mikor Mozartnak ezt a jellegzetességét kiemeli, szelíd kritikában részesíti, nem any- nyira Bachot és Beethovent, mint inkább a velük kapcsolatban kialakult kultuszt. »Mozart muzsikája abban tér el Bachétól, hogy nem prédikál és abban tér el Beethovenétől, hogy nem igyekszik hitvallássá válni.« Barth nem lenne bázeli és nem lenne teológus, ha ott, ahol kultusz kialakulását érzi, nem tenné oda a maga kérdőjeleit, Benczúr László
