Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-09-16 / 38. szám
A biblia utolsó ssavai Luther a vasárnapi igéről D. Dezséry László püspök romániai látogatásának eseményei A Jelenésekről írott könyv 22, 13—21. versei az evangélikus egyház egész szolgálatát megszabják. Az evangélikus hivő úgy tekinthet ezekre az igékre, mint a Szentírás záró soraira, melyekben mintegy summázva találja mindazt, ami az evangélikus hitet alapjában jelenti. Bizonyára nem hiába és nem véletlenül állnak ott ezek az isteni üzenetek a Szentírás végén, úgyhogy az, aki a Szentírást végigolvassa, ezeknek az igéknek hatása alatt életre szóló mély benyomásokkal tudja becsukni a szent könyvet, hogy aztán mindig újra kinyissa, olvassa és e könyv üzenetéhez igazodjék. Az evangélikus hit kezdete és vége és minden, ami benne van: Jézus Krisztus. Mi Jézus Krisztusban hiszünk, Ö az, akire az evangélikus hit irányul. A keresztyén hit végtelenül gazdag tartalmú és a mi hitünk rendkívül gazdag, az Isten ismeretének egész területére és az élet egészére vonatkozik, de mégis mindez Jézus Krisztusban összpontosul és öbelőle érthető meg. Az evangélikus egyház akkor hű igazán önmagához, ha minden szava Jézus Krisztust hirdeti. Ö a szolgálatunk kezdete és vége is. A szolgálatunk minden vonatkozása ötőle, Obelőle és Öreá nézve kell történjék. Ezt az utasítást vettük Istentől és a lutheri reformáció arra vonatkozott, hogy a keresztyén hitben újra maga Jézus Krisztus foglalja el a középponti helyet. Azt az ígéretet vettük Istentől, hogy »boldogok, akik megtartják az Ö parancsolatait«. Ezt az ígéretet Isten az evangélikus hívek gazdag tapasztalatai szerint tartotta be mindmáig és beváltja az utolsó napig, nemzedékről nemzedékre a világ minden táján, minden hívőnek, aki Öreá hagyatkozott. Tézus Krisztust azért hisszük és azért hirdetjük, mert akik Őbenne ** hisznek, azoknak ígérte Isten, hogy »joguk legyen az életnek fájához és bemehessenek a kapukon a városba«. Az üdvösségről van itt szó. Tehát arról, hogy »nincsen senkiben másban üdvösség és nem is adatott más név, amely által kellene nekünk megtartatnunk«. Az üdvösségre a halál szoros kapuin megyünk által, amely kapukat egyedül Jézus Krisztus tudja megnyitni számunkra az örökélet felé. Mert Ö volt a feltámadottak zsengéje, Ö volt az, aki értünk a halálba ment, poklokon járt, feltámadott és felmagasztaltatott. ö volt az, aki előttünk ment az Atyához és aki az Atyánál helyet készít nekünk. A városból kívül maradnak, vagyis nem üdvözülnek — a Biblia utolsó szavai szerint — »az ebek és a bűbájosok és a paráznák és a gyilkosok és a bálványimádók és mind, aki szereti és szólja a hazugságot.« (Jel 22, 15) Kívül maradnak tehát mind, akik emberhez nem méltó módon élnek, akik az embereket ámítják, akik a Teremtő helyett a teremtményt imádják, akik nem hitték el, hogy testük a Szentlélek temploma és mindazok, akik az emberek ellen törnek. Legfőképpen pedig kívül maradnak a városon, tehát nem üdvözölhetnek azok, akik a hazugságot szólják és szeretik. A hazugság ezer formája között az evangélikus hivő különösen is azt emeli ki egyházunk hagy tanítója: Luther Márton szerint, hogy a legnagyobb és ieggyilkosabb hazugság az, ha valaki azt tanítja, hogy Jézus Krisztus nélkül is lehet üdvözölni, hogy az emberi cselekedetekből szerzett érdemek útján is lehet üdvözülni, hogy Isten szabad kegyelme és a kegyelmet megragadó hit nélkül is lehet üdvözülni. Ezek azok a hazugságok, amelyek legjobban ártanak az embernek. A reformáció éppen azért emelte fel a szavát, hogy az élet legdöntőbb dolgában, a hit dolgában a tiszta igazság vezesse az egyházat és a hívőket, hogy el ne tévelyedjünk és hogy másokat se vezessünk tévelygésbe. Mily jó az, hogy a Szentírás és annak alapján a mi egyházunk tanítása abban óvja a hívőket, minket mindannyiunkat, ami a legfőbb dolog. A Biblia utolsó szavai szerint Jézus Krisztus a hívők gyülekezeteiben arról gondoskodott, hogy Öróla történjék bizonyságtétel és hogy a bizonyságtétel teljes hűségben történjék öróla. Az anyaszentegyház a Biblia szavai szerint menyasszony, aki a Szentlélek indítására várja az ő Urát és veszi az életnek vizét ingyen mindaddig, amíg Ö eljövend. Az evangélikus egyházra az is jellemző, hogy mindenestül be akarja tölteni a Szentírásnak azt az intését, amely a Jelenések könyve 22, 18—19-ben olvasható: »Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogyha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófé- tálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megirattak«. Egyházunk akkor szolgál helyesen, ha ezt az igét igen komolyan veszi és minden bizonyságtétele idején ezekre az igékre gondol. Az evangélikus egyházra azonban az is jellemző, hogy távol van minden rajongástól és a Szentírás értelmezését nem bízza az egyes emberek kénye-kedvére. Nagy a kísértésünk, hogy kiragadott igékkel igazoljunk olyan emberi gondolatokat, amelyek a Szentírás egész üzenete értelmében hamisak vagy tagadjunk meg olyan hitbeli felismeréseket, amelyek a Szentírás egész szava szerint helyesek. A mi egyházunk azért jellegzetesen hitvallásos egyház, mert őseink és a mai helyesen hívők áldott és szent egyetértéséből értelmezi a Szentírás minden igéjét. És az is jellegzetes nálunk, hogy a mi egyházunkban állandó teológiai munkálkodás folyik, tüdósmunka, amelyben éppen az ige helyes megértésére akarunk nevelni mindenkit minden időben. Egyházunk a mai nemzedék életidején is a Jézus Krisztushoz való teljes hűségben kíván szolgálni és megérteni Isten üzenetét és akaratát a mai emberek mai helyzetében. Mi nem szekta vagyunk, hanem hitvallásos, gondolkozó, az emberi élethez szeretetből közelálló történelmi egyház. Az egész egyház szent egyetértését keressük, életünk zsinórmértéke a Szentírás alapján, életünk minden dolgára. Ezt a keresést teológus komolysággal és az egész Szentírás tekintetbevételével végezzük. Tke így van ez az egyszerű hívők életében is. Híveink nem szektás ra- ^ jongók, hanem gondolkozó, józan, őseink hitvallását ismerő, a teljes Szentírást kutató és annak engedelmeskedő emberek. Az evangélikus emberek benne élnek a gyülekezetben, az evangélikus gyülekezetben pedig az egész egyház közös fáradozásával keresett közös bizonyságtételhez és együttesen felismert keresztyén igazságokhoz tartják magukat. A mi Urunk eljön. Bizony jöjjön el! Addig pedig legyünk éberek és vigyázok. A Biblia utolsó verse legyen minden hitvallásos, józan, buzgó evangélikus bibliaolvasónak Isten drága biztatásává: »A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan tiveletek. Ámen.« D. Dezséry László (Lk. 7, 11—17.) Ezt a történetet azért szükséges szívünkre venni, hogy általa hitünk erősbödjék és megszilárduljon. Mert az Ür Krisztus figyelme ezúttal nem csupán erre a szegény asszonyra terjed ki, hanem minket mindnyájunkat arra akar megtanítani, hogy a halál nem oly rettenetes dolog, melytől annyira borzadnunk kellene, sőt hittel, türelmes szívvel nézhetünk annak szemébe és viselhetjük az élet szenvedéseit, mert olyan Urunk van, aki segíthet rajtunk és képes elfordítani tőlünk a halált és minden bajt. Be kell tehát vallanunk, hogy a halál az Úr szemében épp annyi, mint az élet s reá nézve mindegy, akár élünk, akár halunk, mert habár meghaltunk is, reá nézve nem haltunk meg, amennyiben csak egy szavába kerül és eltűnik a halál, visszatér az élet. * Istenre nézve tehát a halál nem halál, csupán reánk nézve az, midőn meghalunk. Istenre nézve csupán csendes álom, amily csendeset csak képzelhetünk. Ezt szeretné az Ür Jézus Krisztus szívünkbe vésni, hogy ne ijedjünk meg, ha maga a halál közelget felénk, hanem így szóljunk: mit tehetsz ellenem, halál, ha magad irtóztató vagy is? Rettenetes fogaid vannak, az igaz, vicsorítva ijesztgetsz, mert nem szívesen halok meg. De én nem azt nézem csupán, amit te teszel, hanem arra gondolok és fordítom figyelmemet, amit Isten tehet és meg is tesz majd, hogy ti. nem fél tőled, dühöngéseddel és gyilkolásoddal nem törődik, hanem azt mondja: halál, a te veszedelmed leszek én, koporsó, romlásod leszek, ha te az enyéimet megfojthatod, én téged fojtalak meg, az egyéimet pedig megelevenítem. * E hitbeli oktatás után tanuljunk az Ür Krisztustól könyörületességet is. Az egyházi év folyamán gyakran hallotok a szeretetről, melynél fogva egymásnak szolgálatára lenni tartoztok. A könyörül etesség több ennél, mert azt parancsolja, hogy mások szenvedését és ínségét szánjuk meg s meleg részvéttel legyünk iránta. Ha például valamely szegény vagy beteg szomszédom van, ne csupán szívesen segítsek rajta, hanem érezzem is nyomorát, mintha az enyém volna. Ezt tapasztaljuk itt Krisztus Urunkon is. Íme, a szeretet példája, melynek a hitre következnie kell s nem is maradhat el, ha a hit valódi. * Tanuld meg tehát Krisztus Urunk példájából, hogy miben áll a könyö- rületesség. A könyörületesség ugyanis az az erő, amely a felebarát nyomorát megszánja. Ez a nyomor, miként mondtuk, kétféle. Testi, amely betegségben, gyengeségben, elha- gyottságban és hasonlókban áll. Ha az ilyesmit annyira szívedre veszed, hogy felebarátodon segítesz, az helyes és jó cselekedet, amellyel nem csupán felebarátodnak, hanem Istennek is szolgáltál s Ö azt meg is fogja jutalmazni. A lelki nyomor a bűn, mint az engedetlenség, restség, tisz- tátlan beszéd és haszontalan cselekedetek. Ilyenkor úgy gyakorlód a könyörületességet, ha komolyan inted és rendreutasítod, vagy akár fény íted is őket. Gyakorolja tehát a könyörületésséget ki-ki a maga hivatásában és nyújtson segítséget nem csupán a testi, hanem a lelki nyomorúságban is. MAGASBAN Fölöttem ezer lábnyi mélység alattam az ég tükrözik; sziporkás csillagára lépnék, — csak megbíztatnám egy kicsit s megnyitná fölöttem a mélység fellegeit. Vidor Miklós D. Dezséry László püspök és Benczúr László püspöki titkár romániai útja során szeptember 4-én Bukarestben tartózkodott, ahol a bukaresti románnyelvű evangélikus egyházközségben tartottak istentiszteletet. Az istentiszteleten többszáz hallgató vett részt. A magyarnyelvű prédikációkat H. Wurmbrandt laikus prédikátor fordította román nyelvre. Az istentiszteleten Janku Moskovici, a gyülekezet lelkésze üdvözölte a vendégeket. Jakobson lelkész, a gyülekezet munkása végezte a kántori teendőket. A román evangélikusok sajátos egyházi énekét is énekelték az istentiszteleten. Az Erős vár a mi Istenünk és a többi jólismert evangélikus ének szép románnyelvű éneklése a gyülekezeti élet szépségeit mutatta meg. Az istentiszteleten D. Dezséry László püspök, Ar- gay György kolozsvári püspök és Benczúr László püspöki titkár prédikált. D. Dezséry László püspök szeptember 4-én tisztelgő látogatást tett a Román Népköztársaság kultuszminisztériumában, ahol J. Barbu- lescu miniszterhelyettes fogadta. A püspök látogatást tett a román orthodox egyház fejénél: Juszt inián pátriárkánál, a bukaresti metropolian. A csaknem kétórás beszélgetésben gazdag eszmecsere folyt a romániai és a magyarországi egyházi életről. Jusztinián pátriárka a látogatás után bevezette a magyar vendégeket a román orthodox egyház állandó szent szinódusa ülésére és bemutatta a magyar vendégeket. Ezután a pátriárka ebéden látta vendégül Dezséry és Argay püspököket. Az ünnepélyes ebéden resztvettek az állandó szent szinódus tagjai, úgymint Jusztin nagyszebeni érsek-metropolita, Firmirian craio- vai érsek-metropolita, Vaszile temesvári érsek-metropolita, Nikolae kolozsvári püspök, Valerian nagyváradi püspök és J. Coman, a teológiai fakultás rektora. Jelen volt az ebéden J. Barbulescu miniszterhelyettes is. Ebéd után a pátriárka bemutatta a pátriárkát^« épületét, könyvtárát és műkincseit. Szeptember 5-én D. Dezséry László püspök, Benczúr László püspöki titkár Opferman Ernő dr. kolozsvári evangélikus teológiai dékán kíséretében Nagyszebenbe utazott, ahol meglátogatta dr. Müller Frigyes püspököt, a romániai szász evangélikus egyház fejét. A püspöki székházban Müller püspök vacsorát adott, amelyen részt vett Rudolf Wolf, az egyház laikus elnök-fő- gondnoka, Alfred Hermann püspökhelyettes és dr. Julius Stenzel jogtanácsos is. Müller püspök bemutatta a vendégeknek a szász evangélikus egyház teológiáját, amelynek jelenleg 70 hallgatója van és a kolozsvári protestáns teológiához tartozik, a híres nagyszebeni evangélikus templomot és a város nevezetességeit, köztük a -híres, 200 esztendős múzeum rendkívül értékes képtárát. Szeptember 7-én Dezséry püspök az aradi gyülekezetben tett látogatást, ahol a most renovált és ötvenedik évfordulóját ünneplő templomban, népes gyülekezet előtt prédikált. A püspököt Dénes Béla esperes-lelkész üdvözölte. Az istentiszteleten az igen jó aradi evangélikus énekkar is szolgálatot végzett. Aradon a püspök előadást tartott az aradi egyházmegye lelkész- értekezletén. Az előadást hosszú eszmecsere követte. D. Dezséry László püspök és Benczúr László püspöki titkár szeptember 8-án érkezett vissza Budapestre, Jó gyüäekezeti murskcsférvét! 1953 virágvasárnapján lépett hatályba az Egyházi Törvények V. törvénycikke, mely az egyházi hivatalról és az egyház munkásairól rendelkezik. Hetedik paragrafusában a gyülekezeti lelkész kötelességévé teszi gyülekezeti miunkaterv készítését. Ez a szakasz szószerint így hangzik: »A gyülekezeti lelkész, mint aki nem magának, hanem Istennek szolgál, s mint akitől az egyházközség a teljes szolgálatkészséget várja el, felelős az igehirdetői és gyülekezeti munka tervezéséért, tartalmáért és folyamatos végzéséért...« Negyedik éve már, hogy így szeptember derekán a gyülekezetek lelkészei e törvény alapján átgondolják és írásban rögzítik a gyülekezeti munkának egy esztendőre szóló tervét. Negyedszer kerül a munkaterv az egyházközségek tanácsa elé megvitatásra, jóváhagyásra és negyedszer foglalkoznak majd vele egyházmegyénként a lelkészi munkaközösségek. Az eltelt idő alatt némi tapasztalatot szereztünk már a tervezésben. Sok helyütt az egyházközségek tanácsában is jó tapasztalatokra tettek szert. De vajon mit tudnak gyülekezeteink tervező munkánkról és milyen mértékben vesznek részt benne? A gyülekezetek tagjai a legtöbb helyen nem tartják fontosnak, hogy a tervezés munkájában részt vegyenek.' Azt mondják, hogy ez a lelkésznek szakmai feladata. Kérdés azonban, hogy helyes magatartás-e ez? Tapasztaltuk már, hogy azok a testvérek, akik általában nem kérdeznek és nem javasolnak az egyházi munkával kapcsolatban semmit, leghangosabb bírálói egy-egy eseménynek. Nem közömbös tehát a gyülekezeteknek, hogy pl. milyen a szere- tetvendégségek műsora, hol és mikor tartanak bibliaórát, vagy milyen rendszer szerint látogatja a lelkész a gyülekezet tagjait. A gyülekezeti munkaterv csak akkor lehet jó, ha a gyülekezet számára készül. Nem ideális, a lelkész képzeletében élő gyülekezet munkaíervét kell megalkotni, hanem egy-egy egyház- község élő szervezetéhez alkalmazott munkatervre van szükség. Ilyen munkatervet csak a gyülekezet, a testvérek bevonásával lehet elkészíteni. Ezért szükséges, hogy a-terv elkészítése idejére a tervező előtt már ösz- szegyűjtve legyen minden időszerű kérés és kérdés, amely a gyülekezetei foglalkoztatja. Az egyházközség tagjainak tudatosan és határozottan várnia kell lelkészétől azt a teljes szolgálatkészséget, amit a törvény is említ. A jó terv elkészítése tehát ezen az együttműködésen alapul. Ha a munkát tervező lelkész nélkülözi a gyülekezettel való együttműködést, a formalizmus hibájába esik. Elveszti maga alól a valóságos talajt és a tervek az űrben fognak lebegni. A gyülekezet részvétele a tervező munkában nemcsak saját haszna, hanem a többi gyülekezetnek is értéket jelent. A budai egyházmegyében a múlt esztendei tervek ismertetése során a gyülekezetek vezetői nagyon sokat tanultak egymástól. Sok jó tapasztalatot adhattunk át egymásnak, és gyülekezeteinknek. A gyülekezetek egymást a munkában csak úgy segíthetik, hogyha tervezői gondoskodásukban a való helyzetben mélyülnek el. A jó gyülekezeti munkaterv segít a folyamatos munkavégzésiben. Az egyházban nem állhat meg a munka. Sem az igehirdetés, sem a közösség alkalmai nem szűnhetnek meg. A terv tárgyilagosan juttatja kifejezésre ezt a helyzetet előretekintésével és a munka előre meghúzott vonalaival. A »tárgyilagosság« tulajdonképpen a gyülekezeten alapul, nem az egyes személyekhez köti a munkavégzését, hanem a közösséghez s ezzel biztosítja, hogy a gyülekezeti munka egy kissé a gyülekezet munkája is lesz. Mnncz Frigyes „Lakozzék a Krisztus hit által a ti szivetekben'V/3,17.)
