Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-22 / 30. szám

Ax egység helyes értelméről TÉVEDÉS VOLNA azt hinni, hogy az egyház egységét nekünk kell megteremtenünk. A keresztyén anyaszentegyház a tér és idő, kultúrák, népek, országok, világrészek korlátáit áttörve egy test. Vajon Isten nem hallgatta volna meg egyetlen szerelmes Fiának utolsó, főpapi imádságát?!! A Szentírás az egyházat Isten népének nevezi. A szó mindig egyesszámban van: Istennek egy megváltott népe van. A Szentírás az egyházat Krisztus menyasszonyának és testének nevezi. Jézus Krisztusnak csak egy meny­asszonya és egy teste van. A Szentírás az egyházat a Szentlélek közösségé­nek nevezi. A Szentlélek Istennek Krisztusban megváltott gyermekei kö­zött csak egy közösséget teremt. A 133. Zsoltár szerint az «-atyafiak« együtt lakoznak és ez jó, gyönyörűséges. Jézus Krisztus egypásztorsága egy nyájat jelent. Az újszövetség az ekklézia = egyház szót hol egyesszámban, hol többesszámban használja. Az ekklézia tehát egyszer egyes helyi, vagy éppen házi gyülekezetét jelent, máskor pedig ezek összességét, az egész egyházat jelenti. Mikor az ige azt mondja, hogy »minket a bizonyságok« = Isten­nek már megdicsőült tanúi (Zsid. 11. és 12. fejezet), fellegként vesznek körül, akkor ez azt jelenti, hogy Isten megváltott gyermekeinek közössége átlép nemcsak a térnek, hanem az időnek korlátain is, és az egyház — ahogy névadó Ágostai Hitvallásunk^ felülmúlhatatlan meghatározása mondja — mindig s mindenütt »a szentek közössége«. A keresztyének egy­sége Istentől Krisztusban már megadott valóság. TÉVEDÉS VOLNA azt hinni, hogy az egyház egységéért nekünk sem­mit sem kell tennünk. Jézus Krisztus teste igenis egy és egységes, de annak tapasztalati valósága, a földi egyház, az emberi bűn következtében részekre oszlott. Egységéért tehát küzdenünk kell. Pál apostol azt mondja: »Egy a test és egy a Lélek ... egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja . ..«, de ugyanezen a helyen azt is mondja: »Igye­kezvén megtartani a Lélek egységét, a békességnek kötelében« (Ef 4, 3—6). Az egység megvan, de imádkoznunk kell érte, épp abban az úrvacsorá­ban, amely Krisztus egy-testébe kapcsolja a keresztyéneket. Az apostoli hitvallás harmadik ágazata eredetileg így hangzott: »Hiszem... a szent egyházat...-» Szent egyház: ez az első keresztyének fülében még egységet jelentett. De igen hamar belekerült a hitvallás szövegébe a »katholiké« = oikumené = egyetemes, általános, közös szó, s ez már arra utal, hogy az egyház valóban meglevő egységéért mégis küzdeni kell. Éppen azzal is, hogy egységét újra meg újra megvalljuk, mint hitünk valóságát. Amikor az egyháznak az egy-Jézus Krisztusban már megvalósult egységéért imádko­zunk és arról ismételten vallást teszünk, egyúttal át is éljük az egyház egységét. Az anyaszentegyház egysége átélésének kiváltképpen való al­kalma az ének és úrvacsora. Igazi, legszebb énekeink nem »én«-énekek, hanem »mi«-énekek. Ezeket az énekeket nem áhítatra gerjedt, lelki Robin­sonok szólózzák, hanem az egész anyaszentegyház énekel bennük, téren- időn át. »Szent, szerit, szent Isten, Mennyben és itt lenn, Seregeknek Ura, Téged dicsőít a hívek tábora. A gyülekezet Feléd nyújt kezet, S imád, Isten, téged, Hálaadása nem ér soha véget.« Áz úrvacsoráról pedig azt mondja az ige: »A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből ré­szesedünk.« 1. Kor 10, 16—17. Az úrvacsora ugyanakkor, mikor a legsze­mélyesebben kapcsol bennünket Krisztus testéhez, egyúttal leszállít a lelki arisztokrataság különcködő és egyénieskedő hajlamának magas lováról, s odaültet az Isten irgalmára egyformán rászorulók közös padjára. TÉVEDÉS VOLNA azt hinni, hogy az egyház egysége az ökumenikus mozgalom mostani szakaszában uniót, összeolvadást jelent. Istennél persze semmi sem lehetetlen, és mi hiszünk az egy nyájban, de az egy akol Róma gőgös vágyai közé tartozik. Alapvető hitvallási iratunk, az Ágostai Hitvallás egyes üdvdöntő hittételekre nemcsak igenlő, hanem tagadó hangsúlyt is tesz. Nemcsak azt mondja, hogy »tanítjuk«, hanem azt is, hogy »kárhoztat­juk«. A keresztségről 6zóló cikkelyben pl. ez van: »A részünkön való gyü­lekezetek nagy egyértelműséggel tanítják,... hogy a keresztség szükséges az üdvösségre,... továbbá, hogy a gyermekeket meg kell keresztelni... Elítélik (kárhoztatják) az újrakeresztelőket, akik a gyermekkeresztelést el­vetik ...« Vannak ránkbízott üdvdöntő hitbeli igazságok, amelyeket ha veszni hagynánk, nemcsak saját örökségünkhöz volnánk hűtlenek, hanem az egységnek sem tennénk vele jó szolgálatot. Az ökumenikus mozgalom nem az egy-akol ácsolásán fáradozik, hanem az egyházak testvéri közeledésén, egymás megértésén és egységes szolgála­tán. Az ökumené igen hasznos akcióegység lehet az ige jobb megértésére és a jobban megértett igének a mindenkori világhelyzetben való jobb meg­szólaltatására. Isten kijelentésének végtelen gazdagságából az egyik egyház inkább ezt, a másik inkább azt az igazságot ragadta meg. Éppen ezért az egyházak tanulhatnak egymástól és segíthetik egymást az evangéliom mélyebb és korszerűbb megértésében. Az ökumené igen szükséges akcióegység lehet az egyházak egységes kiállására meglátott és veszélyeztetett igazságok védelmében. Ez az egysé­ges kiállás meg is történt szükséges esetekben. Megtörtént Mária mennybe­menetelének igeellenes római dogmájával kapcsolatban, a latin országok protestáns-üldözése ellen, a faji megkülönböztetések ellen és a népek közötti igazságos békesség érdekében. Az ökumené igen áldott akcióegység lehet a szeretetszolgálatban, mint ahogy volt is számos szükséges esetben. Az ökumené létében és munkájában — s ez az igazi nagy dolog — Jézus Krisztus ígéretének hűségbizonyítékát láthatjuk: az egyház él, s az egy-pásztor egy nyájba gyűjtögeti övéit a világ négy tája felől. ________________________ Szabó József A Sajtóosztály új kiadványai A közeli napokban megjelenik Sajtóosztályunk két kiadványa. Az egyik bizonyára nagy népszerűségre számító kis imádságos füzet, amelyben Prőhle Károly teológiai tanár az egyház egységéért szóló imádságokat gyűjtött össze az egyháztörténet különböző korszakaiból a kezdettől máig. A kisformátumú, 22 oldalas, tetszetős füzet 3,50 Ft-os áron már megrendel­hető. Ugyancsak még e hónapban kapható lesz dr. Karner Károly professzor új könyve »Isten, világ, felebarát« címen. A 48 oldalas bibliatanulmány az Országos Esperesi Értekezleten elhangzott tanulmányok alapján a Római levél 12—15. fejezeteit vizsgálja tudományosan, de a gyülekezeti tagok szá­mára is érthető módon. Ez a kiadvány is megrendelhető már 8,— Ft-os áron az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályon, Budapest VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220.278. Az egyházmegyei közgyűlések egészséges egyházi életről tanuskednak A hónap első felében tartott egyházmegyei köz­gyűlések mindenütt nagy érdeklődés közepette foly­tak le. Az esperesi jelentések részletes beszámolót nyújtottak a gyülekezetek életéről és általában egész­séges egyházi életről tanúskodnak. A jelentések fog­lalkoztak a jelentősebb közegyházi eseményekkel, közöttük is elsősorban ökumenikus szolgálatunkkal és a közeli nagy ökumenikus eseménnyel. Több egyház­megye határozatban üdvözli az Egyházak Világtaná­csa központi bizottsági ülését. A közgyűléseken min­denütt méltó helyett kapott a Központi Alap előkészí­tése és a gyülekezetekben folyó igehirdetői munka arányosítása. Megemlékeztek a közgyűlések a Ke­resztyén Enekeskönyv új kiadásáról, az új Lelkészt Hivatali Rendtartásról, a kántorképzésről és az Egy­házi Építkezéseket Jóváhagyó Egyetemes Bizottság létrehívásáról. A közgyűlések ezenkívül részletes je­lentéseket hallgattak meg a gyülekezetekben és az egyházmegyékben folyó különféle egyházi szolgála­tokról és munkákról, végül pedig határozatokat hoz­tak és — ahol szükséges volt — betöltötték a meg­üresedett tisztségeket, A PEST MEGYEI EGYHÁZMEGYE július 5-én Budapesten tartotta köz­gyűlését. Dr. Rékasy Pál felügyelői megnyitója után Válint János espe­res terjesztette elő igen alapos és bő jelentését. A nemzetközi és nemzeti kérdésekről szólva ezeket mondta: »Mi magyar evangélikus lelkészek, mint egykor dicső őseink, népünk kö­zött élve, annak jólétén munkálko­dunk és fogunk munkálkodni, úgy, hogy eligazítjuk népünket Isten pa­rancsainak engedelmeskedve, azon az új életúton, amelyen nemzetünk már tizenegy éve jár«. A jelentés részle­tesen foglalkozik egész egyházunk életével is és bőségesen ismerteti az egyházmegye egyes egyházközségei­nek életét. Ennek során mindenre kiterjedő bírálatot gyakorol. Kiemeli a jelentés a fóti egyházközség buzgó- ságát az úrvacsorázásban, templom- látogatásban, gyermekek iránti fele­lősségben és az egészen kimagasló adakozó készségben. A gyülekezet közegyházi célokra lelkenként közel 10 forintot adott s ezen felül a gyü­lekezetben is végzett renoválást és építést. A fiatalok iránti felelősség különösen erős még a mendei gyü­lekezetben is. A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE ugyancsak július 5-én Szepetneken tartotta közgyűlését. Tűmmel Hen­rik felügyelő megnyitó beszédében örömének adott kifejezést a múlt évi lelkészcsaládok összejövetelével kap­csolatban, ahol a papi családok örö­meit és gondjait beszélték meg. Ku­tas Elek esperes jelentésében megál­lapította: »Gyülekezeteink általában rendezett viszonyok között élnek. A lelkészek fizetése elfogadható, sőt, pár esetben kedvező. Jó lélekkel ál­líthatom, hogy egyházmegyénk az anyagi megerősödés útján hatalmas lépéseket tett«. Megemlékezett arról, hogy a közösség kialakítása érdeké­ben hasznosak voltak a lelkészek és családjaik találkozói. Az esperes ti­zenhét lelkészt látott vendégül gyü­lekezetében, és látogatást tett az egyházmegye minden gyülekezeté­ben. A NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE Szarvason július 5-én tartotta köz­gyűlését, amelyen megjelent Mekis Ádám püspökhelyettes, keletbékési esperes is. Dr. Nádor Jenő felügyelő megnyitója után Koszorús Oszkár espereshelyettes számolt be a gyüle­kezetek életéről. »Bizonyságot tehe­tünk arról — mondotta —, hogy Is­ten velünk volt, célkitűzéseinket valóra váltottuk és reménységgel nézhetünk a ránk váró feladatok megoldása elé is. Évtizedek álmai va­lósultak meg és új célokat tűzhet­tünk ki«. Megállapította, hogy a gyü­lekezetek erősödnek a hitben, az úr- vacsorázók száma emelkedik. A CSONGRÄD-SZOLNOKI EGYHÁZMEGYE július 5-én Tiszaföldváron rendkí­vüli közgyűlésen iktatta be Lapu Jenő egyházmegyei felügyelőt, majd másn.ap rendes közgyűlésen hallgat­ta meg az esperesi jelentést és ti­zenegy további részl-jélentést. Zoltay Gyula esperes új hangot és új látá­sokat hozó, nagy terjedelmű esperesi jelentését külön határozatban kö­szönte meg a közgyűlés. Széles táv­latokat és apró részleteket egyaránt gondosan mérlegelt és alaposan tag­lalt számos, a gyülekezetek életében meglevő problémát. A GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE július 10-én Győrött tartott közgyű­lésén Wéltler Rezső esperesi jelenté­sében a Központi Bizottság ülésével kapcsolatban ezeket mondotta: »Külföldi testvéreinknek megmutat­juk, hogy evangélikus egyház vol­tunk, vagyunk és lehetünk Magyar- országon, hogy szent hívők és juhok vagyunk, akik Pásztoruk hangját hallják és szentségük megalapozott Isten igéjében és az igaz hitben«. A nemzeti kérdések tárgyalása során hangsúlyozta, hogy földműves né­pünk fejlődése híveink és így a ma­gunk szebb és jobb jövendője is. » Közösségi lelkületre, testvéri össze­fogásra kell nevelnünk híveinket. A termelőszövetkezeteket nem a lelké­szek szervezik, de igehirdetői és lel­kipásztori munkájuk nagyon szük­séges a falu társadalmi átalakulása idején és igen sokat tehetnek a kö­zösségi erkölcs kialakulása érdeké­ben.« A VASI EGYHÁZMEGYE július 11-én Szombathelyen tartott ülésén Fülöp Dezső esperesi jelenté­sében az élet beszédét hirdető prédi­kációkat sürgette. »Vannak még lel­készek, habár egyre kevesebben, akik hajlamosak arra, hogy beszűkült tanokat hirdessenek és méghozzá rendszerint ugyanezek szidják gyü- kezetük népét, ha elfogynak a temp­lomból.« A Központi Alappal kap­csolatban hangsúlyozza: »Isten a gyülekezeteket egymásnak és egymás felelősségére adta«. ~ Az Evangélikus Elet lehetőséget fog keresni arra, hogy az egyházme­gyék és gyülekezeteik életét, a ki­váló esperesi jelentések alapján^ részletesebben is imertesse. Imádságok az egyház egységéért Urunk! Te tanítottad nekünk, hogy legnagyobb cselekedetünk sem ér semmit szeretet nélkül. Küldd el Szentlelkedet és áraszd ki szívünkbe azt a legjobb aján­dékot, a szeretetet, a békesség és minden jóság igazi kötelékét, mert halottnak számít Előtted min­denki, aki e nélkül él. Add meg nekünk ezt egyetlen Fiadért, Jé­zus Krisztusért. Amen. Book of Common Player 1549. o Úristen, mennyei Atyánk, aki egyházadnak élő reménységet ajándékoztál Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámasztása által, tégy minket méltókká arra a közös elhivatásunkra, hogy en­nek a reménységnek a tanúi le­gyünk. Megváltónk, Jézus Krisz­tus! Erősítsd bennünk azt a bizo­nyosságot, hogy népeddel vagy és hogy győzelmed nyilvánvaló lesz az egész világ számára. Szentlélek, mi Vigasztalónk! Egyesítsd orszá­god boldog szolgálatában közössé­ged ereje által Isten minden el- széledt gyermekét és vezesd az egyházak gyűlését úgy, hogy min­den a Te akaratod szerint történ­jék. Mert Tied, Atya, Fiú, Szent­lélek Isten, az ország, az erő és a dicsőség mostantól örökké. Amen. Aj: evansioni világgyűlésre — Deutsches Pfarrerblatt 19S4. Közli: Prőhle Károly. A magyar protestáns egyházak kez­dettől -fogva együtt jártak a magyar néppel. Ősi reformátoraink nemcsak Isten igéjének tisztaságáért küzdöt­tek, hanem anyanyelvűnkért is, nemcsak a vallásszabadságot akarták kiküzdeni és megvédeni, hanem az elnyomott és megnyomorodott ma­gyar nép szabadságát is. Az ige gyújtó szava lángot vetett a jobbá­gyok, a pór nép szívében és egyszer­re sarkallta őket istenszeretetre és hazaszeretetre. Ez a hagyomány nem felvett szokás volt egyházunkban, hanem mindig szívből jövő valóság. A magyar protestantizmus ezért tu­dott a magyar népnek történelmi embereket adni, mint Bocskai István, Esze Tamás, Petőfi és Kossuth, vagy a magyar tudománynak olyanokat, mint Bél Mátyás, Tessedik Sámuel és az ősi iskolák számos névtelen ta­nító-papja, a magyar irodalomnak olyanokat, mint Berzsenyi, Bornem­isza Péter, Kiss János, Győri Vilmos, Móricz Zsigmond és még ki tudná felsorolni mennyien. A magyar protestantizmus nagy többségében ezért tudott az utóbbi évek nagy népi megmozdulásában, történelmi változásában őszinte szív­vel a nép mellé állni. Igaz, hogy eh­hez évtizedek bűneit kellett meg­bánni és megtagadni s egyben évszá­zadok hagyományához visszatérni, de belső megújulásunkban Isten meg­mutatta, hogy az ő útja nem az el­érői! enedett évtizedeké, hanem az ige és a haza megbecsülésében egy­aránt erős évszázadoké. Ezekben az években lelkészeinkben és gyüleke­zeteinkben egyre erősödött a magyar néppel való egység és sok jó ered­ményre is vezetett. Magyar népünkkel való őszinte egységünk következménye volt az, hogy nekünk, protestánsoknak is fájt, ha az utóbbi egy-két évben egyes intézkedéseket nem mindig « helyes módon hajtottak végre. Isten­nek adunk hálát azért, hogy orszá­gunk vezetői is felismerték ezeket a hibákat, és kormányzatunk készsége­sen hozzálátott kiküszöbölésükhöz. Örömmel és megnyugvással üdvözöl­jük az intézkedéseket, amelyek nem­csak sok könnyítést hoznak nehéz munkát végző dolgozóknak, jobb megélhetést a kevés jövedelműek­nek, de sok igazságtalan sebet is gyógyítanak. A magunk dolgában örömmel vesz- szük azt, hogy a népünk egységében hazafias tettekre hivatott Hazafias Népfront-mozgalom hivatalos lapjá­ban Parragi György főszerkesztő al­kotmányunk alapelveinek megvaló­sításáról szólva a vallásszabadság alaptörvényként megtartását is em­líti, mivel őszinte bírálatban szól ar­ról, hogy egyes alsóbb fokú szervek a szabad vallásgyakorlat útjába —» különösen az iskolai hitoktatás tekin­tetében — akadályokat gördítettek. Bizalommal fogadjuk kormányza­tunknak azt a szándékát, hogy az ilyen panaszokat is az arra illetékes szervek gondosan kivizsgálják. Egyházunk széles rétegei, akik protestáns hagyományainkhoz híven teljes szívvel és hűségesen szeretik hitüket és hazájukat, ezekben az in­tézkedésekben bátorítást éreznek a magyar nép részéről cselekvő együtt­működésre. Az évszázados hagyomá­nyokhoz tartozik az is, hogy a ma­gyar protestantizmust mindenkor be­csülte a magyar nép is. Ennek a megbecsülésnek számos jelét ta­pasztaltuk a magyar nép állama ré­széről az utóbbi években is. Hisz- szük, hogy egyházunk népének haza­fias összefogása népünk egészével, Isten tetszésével találkozik és áldás lesz egyházunk szolgálatában és né­pünk életében egyaránt. u< mindenki irányában a békességet és a szentséget" Az apostolok, A szent mártírok. S próféták mind áld.nak, Dicső seregi csak téged imádnak. EGYÜTT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents