Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-22 / 30. szám

7.

EVANGÉLIKUS ELET

Felelős keresztyénség a világban

Végétért az arnoldshaini konferencia

Lapunk legutóbbi számában jelentettük, hogy az Egyházak Világta- nácsának Tanulmányi Osztálya konferenciát tartott a nyugat-németországi Arnoldshainben. A tanulmányi konferencia fő témája: »A felelős társadalom nemzeti és nemzetközi ügyekben«. A konferencán 65-en vettek részt a világ minden részéből.

A konferencia vezetősége két nagy csoportra osztotta a részvevőket. Az első csoport fő témája ez volt: »Milyen feleletet ad a keresztyénség a népeknek arra vágyára, hogy békében; rendben, igazságban és szabadságban élhessenek.« A konferenciának teológiai szempontból kellett megkeresnie a választ a jelenleg legelterjedtebb felfogásokra. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban John C. Bennett amerikai professzor, valamint Josef L. Hromadka csehszlovákiai professzor tartottak egy-egy előadást.

Bennett vázolta azokat a forradalmi változásokat, amelyek a legtöbb világrészben ma végbe mennek. Megállapította, hogy a keresztyén egyházak ezekben a változásokban nem játszottak vezető szerepet, mert a keresztyén egyházak nem ismerték fel azt az igazságot, hogy azok a kiváltságok, amelyekkel a közép és felső osztályokhoz tartozó keresztyének az egyes társadalmakban rendelkeztek, magát Istent sértették meg. Ezen az alapon bírálta a nyugati demokráciát, de támadta a kommunista ideológiát is. Előadását így fejezte be: »Akkor lehet a szabadságot a társadalomban a legjobban megőrizni, ha a keresztyén polgárok szívükben és gondolkodásukban Istennek engedelmeskednek«.

Ugyanerről a témáról a következő előadást Hromádka professzor tartotta. Övott a felelős társadalom és a »keresztyén társadalom« azonosításától, mert keresztyén állam, keresztyén közgazdaság, és keresztyén civilizáció nincsen. A keresztyén reménység az új ég és új föld megteremtésére vár. Isten irgalma és igazságossága fogja ezt megteremteni, de addig a keresztyén egyházak és keresztyén emberek kötelessége, hogy mindenüket és egész életüket a felebarát szolgálatába állítsák.

A konferencia első csoportja elsősorban Németország újra egyesítésének, valamint a leszerelésnek a problémáit vitatta meg.

A konferencia második csoportjában az a kérdés foglalkoztatta á részvevőket, hogy milyen felelősség hárul a keresztyén egyházakra és a keresztyén emberekre, amikor a nemzetközi, szociális és gazdasági kapcsolatokat az együttélés szempontjából vizsgáljuk. Milyen különbségek vannak a gazdasági és politikai rendszerek között, amelyek ezt az együttélést veszélyeztetik vagy gátolják? Ideológiai természetűek-e az ellentétek és van-e ezeknek alapjuk a gazdasági és politikai életben? Ezekről a kérdésekről Hans Iwand

nyugat-németországi professzor és dr. Egbert de Vrles holland profesz- szor tartottak előadásokat.

Iwand professzor hangsúlyozta előadásában, hogy

az együttélés csak jó kezdet, hogy annak az elérése után újabb célokat tűzzünk ki magunk elé.

Az együttélés igen magas szellemi követelményeket támaszt, ezért olyan erkölcsre van szükségünk, amely megfelel technikánk és civilizációnk előrehaladt állapotának.

De Vries professzor az ázsiai és afrikai népek társadalmi és gazdasági életéről tartott rendkívül tárgyilagos előadást s hangsúlyozta, hogy ezek a népek napjainkban óriási gazdasági, társadalmi és politikai változásokon mennek át.

A konferencia két csoportja plenáris ülésen tárgyalta meg az elhangzott előadásokat és egyeztette össze a két csoportban kidolgozott szempontokat. A konferencia végül két jelentést készített a tárgyalásokról, amelyeket az Egyházak Világtanácsának központi bizottsága magyarországi ülése elé terjeszt.

A konferencia tagjai reggel, délben és este istentiszteleteken vettek részt, amelyeket Hans Lllje nyugat-németországi evangélikus püspök, dr. Earner és Visser’t Hooft főtitkár tartották.

A konferencia magyarországi részvevői július 17-én délelőtt érkeztek vissza Budapestre D. dr. Vető Lajos püspök kivételével, aki részt vesz a CCIA konferenciáján is.

ötven amerikai közéleti személyiség, közöttük számos ismert lelki- pásztor üzenetet intézett Eisenhower elnökhöz: »Haladéktalanul arra kérjük önt, hogy tárgyalások útján érjen el megegyezést minden nemzettel a hidrogénbomba-kísérletek beszüntetésére nézve.« Az üzenetet, amely keresztyén szempontból megengedhetetlennek minősíti az atomfegyver alkalmazását és ezért a velük folytatott kísérletezést is elítéli, az amerikai sajtó egyes orgánumai, így a New York Times is, csak fizetett hirdetés formájában volt hajlandó leközölni.

Kórusművek

A Budai Egyházmegye kórusmű pályázatának díjnyertes művel

Kapj Králik Jenő: A 98 zsoltár 5.—

Endre Béla; Ne hagyj elesnem 3.50

Gárdonyi Zoltán: Énekeljetek az Űrnak 2.50

Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály, Budapest, VIII., Puskin u.

12. Csekkszámlaszám: 220.278

==- KIS KRÓNIKA

ELKÉSZÜLT A KELETI FŐCSATORNA, hazánk egyik legfontosabb építése. 1956 július 14-én avatták fel a csatornát, amely teljes hosszában közel száz kilométeren összeköti a Tisza vizét a Kék Káliéval, azt pedig a Berettyóval és a Körössel. A Keleti Főcsatorna csak egyik része annak a hatalmas vízi építkezésnek, mely a Tisza vizét elviszi a vízszegény területekre s azokat termékeny földdé varázsolja. A Keleti Főcsatorna most hazánk hatodik legnagyobb folyója s nemcsak az öntözést teszi lehetővé, hanem hajóközlekedéssel az olcsó és gyors áru- szállítást is a Tiszától a Hajdúság városainak és falvainak egész sorához. A Keleti Főcsatorna négyezer hold rizsterületet fog öntözni s lehetővé teszi az öntözőgazdálkodást az egész ottani mezőgazdaságnak.

A BELGA RÁDIÓ nemzetközi zenepályázatának nyolc díja közül kettőt magyar zeneszerzők nyertek: Vincze Ottó és Gyulai-Gál Jár nos.

A PRÁGAI MAGYAR KÖNYVKERESKEDÉS idei magyar nyelv- tanfolyamát 275 cseh hallgató végezte el sikerrel.

ZRÍNYI-ÉNEKEK címen a Katonai Könyvkiadó magyar fordításban kiadta a délszláv és szlovák népköltészetnek Zrínyi Miklóssal, a szigetvári hőssel foglalkozó énekeit, amelyek eddig jóformán ismeretlenek voltak a magyar olvasí előtt. A könyv nagy meglepetés számunkra. További adatok sorozatát jelenti ahhoz a történelmi igazsághoz, hogy hazánk hősei közös hősei voltak a velünk együtt élő népeknek, mert azoknak tömegeit s költőit éppúgy megragadta őszinte magatartásuk és emberségük, mint a magyarokat A verseket Kiss Károly fordította magyarra, a kötet elé Ortutay Gyula írt bevezetőt.

EGY MAGYAR ORVOS, dr. Gerendás Mihály, vérből készített műanyagot, az un. fibrin-t, amelyet mint felszívódó műanyagot sikeresen alkalmaznak most a a sebészetben. A fibrin mint testazonos anyag az ízületi műtéteknél bevált, s így az ortopédiai sebészetnek jelentős előrehaladását jelenti. A fibrin kupak ugyanis bizonyos idő után a testben elbomlik a sejtek fehérje- bontó fermentjeinek hatására.

KASSÁN, a Városi Színházban július elején vendégszerepeit a miskolci Déryné Színház együttese s előadta az Antigoné-t és a Csárdáskirálynőt. A magyar színi előadásnak rendkívüli síkére volt Kassán.

(Sz.)

HIBAIGAZÍTÁS. — Július 15-i számunk »D. Dezséry László püspök és Csepregi Béla lelkész finnországi útjának eseményei« című cikkébe sajtóhiba csúszott: az Izlandban tartózkodó érsek neve helyesen: Sa- lomies.

Az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága ez évben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Ez a bizottság az Egyházak Világtanácsa és a Nemzetközi Misszió Tanács közös bizottságaként alakult meg 1946-ban, hogy elősegítse és biztosítsa a keresztyén egyházak állásfoglalását a nemzetközi ügyekben, a nemzetközi problémák keresztyén, teológiai szempontból történő elemzését s nem utolsó sorban a vitás nemzetközi kérdések békés megoldását.

A bizottság, a CCIA a Német Szövetségi Köztársaságban, Karlsruhe közelében, Herrenalban a napokban konferenciát tart, amelyen részt

Fenti cím alatt Moszkvából keltezett tudósítást közöl az Egyházak Világtanácsa Sajtószolgálata. A tudósítás így hangzik:

»Egy nagy jelentőségű találkozás cím alatt a moszkvai pátriérkátus lapja jelentést közöl az amerikai egyházi vezetők szovjetunióbeli látogatásáról. A jelentésben szó van az orosz ortodox egyház elvi magatartásáról is az Egyházak Vílágtanácsa irányában.

A moszkvai egyházi lap jelentése szerint Nyikoláj megropolita kijelentette az amerikai vendégeknek, köztük dr. F. C. Fry-nek, az Egyházak Világtanácsa központi bizottsága elnökének, hogy az orosz ortodox egyház hajlandó felülvizsgálni az Egyházak Világtanácsával szemben 1948- ban meghatározott magatartását. Akkor a Szovjetunió, Örményország, Juoszlávia, Románia, Bulgária, Alexandria, Antiochia, Albánia, Lengyelország és Csehszlovákia ortodox egyházainak fejei Moszkvában elhatározták, hogy nem vesznek részt az Egyházak Vílágtanácsa amszterdami nagygyűlésén. Nyikoláj metropolita ezzel a körülménnyel számolt, amikor a moszkvai lap szerint kijelentette: Minthogy ez az állásfoglalás több egyház tanácskozásának eredménye volt, az orosz ortodox egyháznak előbb beszélgetést kell folytatnia azokkal az egyházakkal, amelyek ezt az okmányt aláírták. Ez bizonyos időt igényel.

Az orosz egyház, Nyikoláj metropolita szerint, továbbra is kitart azon meggyőződése mellett, hogy politikai kérdések nem érintik az Egyházak Világtanácsához való viszonyt. A népek közötti béke és barátság számos viszonylatában viszont az orosz egyház az Egyházak Világtanácsa legújabb elhatározásaival megegyező nézeteket vall, úgyhogy ezekben a kérdésekben együttműködhet az Egyházak Világtanácsával.

Ä moszkvai pátriárkátus lapja közli Fry elnök válaszát is Nyikoláj metropolita azon fejtegetéseire, amelyek az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának július végén Ma- I

vesz D. dr. Vető Lajos püspök, a CCIA tagja is.

A tízéves écfordulót többek között úgy ünnepli meg az Egyházak Világtanácsa, hogy a világtanács negyedévenként megjelenő teológiai lapja, az Ecumenical Review júliusi számában neves egyházi vezetők, teológusok és államférfiak tollából származó cikkek gyűjteményét közli. A bevezetést Vísser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára és Ranson a Nemzetközi Tanács főtitkára írták. A Magyar Egyházak ökumenikus Tanácsa részéről D. dr. Vető Lajos püspök hosszú tanulmányát közli a lap »ökumenikus testvériségünk valósága« címmel,

gyarországon küszöbön álló ülésezésére utaltak. Fry elnök kijelentette, hogy a központi bizottság nem táplál olyan reményt, hogy az érintkezésre vonatkozó beszélgetések már eddig az időpontig létrehozhatók. Javasolta azonban, hogy ez év őszén történjék meg az első találkozás az orosz ortodox egyház és az Egyházak Világtanácsa képviselői között, azoknak a kérdéseknek a megbeszélésére, amelyek mindkét részről érintkezési pontot jelentenek. Fry elnök kifejezte azt a véleményét, hogy ezen első találkozás fontosságára való tekintettel, az Egyházak Világtanácsa küldöttségének különböző egyházakból és nemzetekből kellene összetevődnie. Végül hangsúlyozta Fry elnök, hogy a központi bizottság többi tagjainak örömmel fog beszámolni Nyikoláj metropolitával folytatott beszélgetéséről« — fejezi be az Egyházak Világtanácsa Sajtószolgálata.

A BULGÁRIAI ortodox egyház nagy egyházzenei hangversenyt rendezett Szófiában. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a hangversenyt meg kellett ismételni. A hangversenyen a papnövendékek énekkara énekelt.

SZOVJET IFJÚSÁGI küldöttség érkezett Angliába s látogatást tesz az ország legjelentősebb városaiban. Ezzel viszonozza azt a látogatást, amit az elmúlt évben fiatal angliai quükerek tettek a Szovjetunióban.

A DÁNIAI evangélikus egyház tárgyalásokat folytat az anglikán egyházzal és a skót református egyházzal arról, hogy ez egyházak között bevezetik az úrvacsorát közösséget. A dán egyház legfelsőbb szerveinek határozatát a király is jóváhagyta.

A DÉLAFRIKAI holland-református missziói egyház Transvaalban moderátorává választotta S. S. Téma lelkészt, aki néger. Ezzel elsőizben került Délafrikában egy néger lelkész vezető egyházi állásba.

Az orosz ortodox egyház és az Egyházak Világtanácsa

Tláztűznézőben voltam. Persze, nem mint jövendő örömszülő, de nem is mint vőfély. Ebben a készülő házasságban különben sincs már szükség lánykérésre, mert a fiatalok egymás között mindent elintéztek már és kölcsönösen bemutatkoztak a szülőknek is.

Gáborról van szó, legközelebbi barátomról. Nyolc évet ültünk egymás mellett a középiskolában és ha egyetemi tanulmányaink másmás városba szólítottak is bennünket, a barátságunk eközben is szoros maradt. Állandóan leveleztünk és a szünetekben folytattuk bolyongásainkat a budai hegyekben, ahogyan diákkorunkban elkezdtük.

Tizennégy éves korunkban egyszer egy erdei csapáson barangoltunk a Hűvösvölgy és a Hárshegy között, s ekkor hozakodtunk elő egymásnak először a nagy témával. Gábor felháborodottan mesélte, hogy végighallgatta egy osztálytársunk cinikus előadását egy kisebb diáknak arról, hogy nem a gólya hozza a gyereket. Minket is izgatott ez á kérdés, mert habár kamaszkodtunk már, ismereteink meglehetős hiányosak voltak e téren. Gábor panaszkodott:

— A múltkor csudamód kikaptam az apámtól. Várszegi Jóska volt nálunk és az öreg meghallotta, amikor mindenféle lánykalandjáról beszélt. Pedig igazán nem szívesen hallgattam — tette hozzá.

— A felnőttek nem szeretnek ezekről a dolgokról beszélni — vetettem ellen.

— Dehogynem — felelte Gábor. — Apa minden szombaton együtt kártyázik a barátaival és gyakran hallom az ajtón át, hogy mindenféle ilyen dolgon szórakoznak.

— Akkor talán csak velünk nem szeretnek beszélni róla? Emlékszem, amikor a kisöcsém született, megkérdeztem az apámat, hogy került hozzánk a Gyurka. Legalább egy órát beszélt egyfolytában, csuda nagy lelki szöveg volt, és azzal fejezte be: erről pedig, fiam, nem beszélünk.

Nagyon elkeseredtünk és elhatároztuk, hogy utánajárunk a dolognak. Ettől kezdve szinte állandó beszélgetési témánk lett minden, ami a fiú*lány kérdéssel kapcsolatos. Könyveket olvastunk és mindig beszámoltunk róluk egymásnak.

Amikor nagyobbak lettünk, egyre kevesebbet beszéltünk a magunk problémáiról és egyre többet a kérdésről elvileg.: Tengernyi

T Á VO L S

tapasztalatot hordtunk össze barátoktól, ismerősöktől és rokonoktól, jó és rossz házasságokról, magukba zárkózó vagy elzüllő emberekről. Gábornak odahaza még sok baja volt ezzel a kérdéssel, mert szülei nagyon szemérmesnek akarták nevelni és például megszidták, amikor egy orvosi könyvet találtak nála. Lányokkal is csak úgy beszélgethetett, ha a szülei is jelen voltak. Nem is csoda, hogy Gábor eléggé tartózkodó volt a lányok iránt és tanári vizsgája idején is elpirult, ha lányokkal beszélt. Azt hiszem, soha mással ilyen dolgokról nem beszélt, csak velem, de ez természetes volt, mert, amint mondtam, legközelebbi barátok voltunk.

Dár héttel ezelőtt felhívott telefonon.

'*■ Meglepődtem, mert jóformán mindennap találkoztunk és nem értettem, hogy mi sürgős mondanivalója lehet, ö is zavarban volt, mert nehezen találta a szavakat.

— Te, nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá .— hosszú szünet következett, majd: — megnősülök — mondta hirtelen és ez úgy hangzott, mint amikor az utcasarkon hirtelen felszakad a szél.

Én ebben néhány évvel megelőztem őt. Sok beszélgetésünk, elméleti megállapodásunk az en életemben már gyakorlattá lett. Egyszer- másszor úgy, ahogy elgondoltuk, máskor meg épp ellenkezőleg. A magam életében éltem át mindazt, amit a szerelemről és a boldogságról, az ezekért való küzdelemről oly sokat beszélgettünk. Észre se vettem, hogy a beszélgetéseink ekkor megszakadtak és nem számoltam be neki arról, hogy mi lett igaz a beszélgetéseinkből.

A telefonbeszélgetés óta egy kissé ritkábban találkoztunk, de ezt annak tulajdonítottam, hogy több időt tolt menyasszonyával, mint velem. Ez érthető, mindenki így csinálja.

A napokban meghívott, menjek el hozzájuk. Így mondta, hozzánk, pedig a menyasz- szonyához hívott. Az a nővérével lakott együtt, mert a szülei nemrég költöztek vidékre. Ügy határoztak, hogy az esküvő után Gábor is odaköltözik a szüleitől, mert Magdinál tágasabb.

— Háztűznézőbe — tette hozzá mosolyogva a meghíváshoz és ezt természetesnek is tartottam, hiszen éppen az ilyen dolgokban talán közelebb álltunk egymáshoz, mint a szüléinkhez.

TJármasban mentünk, Gábor, a feleségem meg én. Gábor zavarban is volt, meg ragyogott is a boldogságtól. Magdi nyitott ajtót és perceken belül megállíthatatlan asszonyi beszélgetésbe merültek a feleségemmel. Ügy látszik, hosszú barátság nélkül is lesznek olyan jóba egymással, mint mi Gáborral.

Gábor zavara egyre csökkent, az enyim meg egyre nőtt. Faggatott, hogy tetszik a menyasszonya és én őszintén dicsértem. Ez láthatólag jólesett neki, én pedig közben egyre azon törtem a fejemet, hogy folytatni kellene a megszakadt beszélgetést. Bizonyára Gábornak is vannak problémái, ahogy nekem voltak az esküvőm előtt, s talán segítségére lenne, ha egyről-másról elbeszélgetnénk.

— Biztosan sok gondotok van — kezdtem sután a dologhoz.

— Nektek is volt az esküvő előtt? — kérdezett vissza Gábor.

Itt a legjobb alkalom, hogy a megfelelő irányba tereljem a beszélgetést — gondoltam. Az asszonyok elmentek megnézni a konyhát, ketten maradtunk. Kis szünet után tudtam csak megszólalni:

— Bizony, a berendezkedés, meg a beszerzések — mondtam hangosan és közben végtelenül dühös lettem magamra, hogy így elsza- lasztom a jó alkalmat.

— Igen, igen, de nemcsak ez — komolyodott el Gábor. — A szüleim például nem szívesen veszik, hogy eljövök tőlük.

Legalább most legyen eszed, mondtam magamnak, de hangosan ezt:

— Ilyenek az öregek. Majd megszokják, és megnyugszanak.

Ebben a pillanatban visszajöttek az asszonyok. Csuda vigye, gondoltam, megint nem sikerült. Az alkalom azonban nem lett hűtlen hozzám. Ezúttal Magdi adta elém:

— Gábor mesélte — fordult hozzám —, hogy fiatal korukban alaposan megtárgyalták a házasság minden problémáját.

Hogyan tudnám most jó irányba terelni a beszélgetést — keresgéltem magamban s közben ostobán ennyit mondtam:

— Gyerekkori beszélgetéseinkre gondol?

— Én egyáltalában nem tartom gyerekesnek az ilyen beszélgetést.

— Persze, én sem úgy gondoltam — makogtam és ezt rendkívül szánalmasnak találtam. Megint Magdi szólalt meg:

— Mi már igazán nem vagyunk gyerekek és éppen a napokban beszéltünk arról, hogy egy-két évig elég, ha ketten maradunk.

Érdekes, hogy erre Gábor pirult el és gyorsan közbeszólt:

— A szüleim alighanem megbotránkozná- nak, ha tudnák, hogy ilyesmiről beszélgetünk.

— Ugyan — szólt újra Magdi —, ez igazán tisztességes dolog, és ha nem is győztük még meg egymást, nem jobb erről beszélgetnünk, ahelyett, hogy egyszer talán veszekednénk rajta?

A feleségem is közbeszólt:

— Erről mi is sokat beszéltünk annak idején.

gyszerre beszéltek mind a hárman és én titokban örültem, hogy ez alatt hallgathatok. A beszélgetés egyre élénkébb lett, én azonban egyre kevesebbet szóltam bele. Közben azt magyaráztam magamnak, hogy figyelem Gáborékat és keresem az alkalmat, hogy megoszthassam velük esetleges problémáikat.

Búcsúzáskor Gábor aggódva faggatott, hogy jól éreztük-e magunkat. Magdi felelt helyettünk:

— Én nagyon jól éreztem magamat, és érzem, hogy ti is és hogy nagyon fogjuk egymást szeretni. — Ezzel összeölelkeztek a feleségemmel. Gábor még biztosított, hogy ö is így látja s azzal elindultunk. Élesen a lelkiismeretembe vágott, hogy mégsem beszéltünk arról, amiről annak Idején velünk sem beszéltek. Visszafordultam:

— Ha valamire szükségetek van, bizalommal forduljatok hozzánk. — Megpróbáltam mosolyogni és szemérmesen Gáborra kacsintottam: — Akár tanácsért is.

Többet nem mondtam. Pedig igazán közeli barátok vagyunk ;,

Zay László

D. dr. Vető Lajos püspök részt vesz az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának ülésén