Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-01 / 27. szám

XXI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 1956. JULIUS L ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 1,40 FORINT Rendkívüli érdeklődés az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának magyarországi ülése iránt Már a magyar világi újságokból is értesülhettünk arról, hogy ezen a nyáron, július 28-tól augusztus 5-ig hazánkban tartja ez évi gyűlését az Egyházak Világtanácsának központi bizottsága. Július 29-én Budapesten három templomban lesz megnyitó istentisztelet, amelyeken külföldi vezető egyházi emberek hirdetik magyar tolmácsolással az igét. Augusztus 5-én pedig harminc gyü­lekezetben fognak külföldi vendé­geink prédikálni. De vajon mi az Egyházak Világ­tanácsa? Abból a célból alapította meg 1948-ban több mint százötven ke­resztyén egyház vezetőinek a gyű­lése a hollandiai Amsterdamban, hogy előbbre mozdítsa a keresztyén egységet és biztosítsa az egyházak együttműködését közös feladataik megoldásában. Azóta a tagegyházak száma száahetvemegyre emelkedett. Az Egyházak Világtanácsának tagja lehet minden olyan egyház, amelyik Jézus Krisztust Megváltójának, Urá­nak vallja. A tagegyházak közt van a mi Magyarországi Evangélikus Egyházunk és a testvér Reformá­tus Egyház is. Azoknak a keresztyé­neknek a száma, akik hetvenkét nemzetből az Egyházak Világtaná­csában egyházaik révén képviselve vannak, körülbelül száznyolcvan millió. Hogyan dolgozik az Egyházak Vi­lágtanácsa? Hat évenként világgyűlést tart, melyen az összes tagegyházak kép­viselve vannak. Legutóbb az Észak­amerikai Egyesült Államokban, a Chicago melletti Evenstonban volt ilyen nagygyűlés. Ezen körülbelül kétezer küldött vett részt. A munka azonbgn a nagygyűlések közti idő­ben is folyik. Erre a célra az Egy­házak Világtanácsának központi hi­vatala van Genfben (Svájc), amely­nek vezetője az. Egyházak Világtaná­csának főtitkára. A munka folyto­nosságát biztosítja az is, hogy az Egyházak Világtanácsa mintegy száz tagú köponti bizottságot választ hat évre. Ez a központi bizottság éven­ként tartja gyűléseit. A tavalyi gyűlés a svájci Davosban volt, az idén nálunk a mátrai Galya-szálló- ban lesz, jövőre az Amerikai Egye­sült Államokban, két év múlva pe­dig előreláthatólag Rhodos-szigetén tartják meg. A központi bizottság ülésein szemügyre veszik az egyhá­zak közös munkaterületeit, a tan, az egységért folyó munka, a segé­lyezés kérdéseit és az emberiség kö­zös, nagy problémáit. Minden nagy­gyűlésnek van egy fő témája. Az evanstoni nagygyűlésé így hangzott: »•Krisztus a világ reménysége«. A központi bizottság gyűléseinek is vannak témái, amelyekre különle­ges figyelmet fordít az egyházak és a világ helyzetével kapcsolatban. A központi bizottság ez idei mátrai gyűlésének a fő témái: 1. »A proze- litizmus és a vallásszabadság.« 2. »Az egyházak felelősségének kérdése a nemzeti és nemzetközi ügyekben.« Az első téma azt a kérdést veti fel, hogy miképpen fér össze az egy­házaknak az a törekvése, hogy hívei­ket necsak megtartsák, hanem még szaporítsák is és ugyanakkor béké­ben tudjanak együttműködni egy­mással. Ennek a kérdésnek vála- mennyire is egészséges megoldása nyilvánvalóan elősegíti az egyházak jobb együttműködését. A központi bizottság gyűlésén nemcsak a választott tagok vesznek részt, hanem az Egyházak Világta­nácsának elnöksége, a genfi iroda munkatársi gárdája, a társszövetsé­gek (például a Lutheránus Világszö­vetség) vezetősége, azonkívül meg­hívott vendégek a velünk szomszé­dos országok egyházaiból, végül kül- és belföldi újságírók, fényképészek, rádiósok is. Televíziós adásokat is terveznek külföldi adóállomások. Nagy jelentőségű egyházi esemény­ről van tehát szó. Eddig közel kettő­száz külföldi jelentkezett a világ minden tájáról. Nemcsak nekünk, hanem a genfi központnak is az a véleménye, hogy ekkora érdeklődés még nem mutatkozott. az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának ülésezése iránt, mint amilyen a mos­tani. Hogyan vehetünk részt ebben a nagy jelentőségű egyházi esemény­ben? Mindenekelőtt buzgón imádkoznunk kell a gyülekezetekben is és külön- külön is a központi bizottság jó mun­kájáért. Ezen a vasárnapon, július 1-én va­lamennyi gyülekezetünkben a szó­széki igehirdetésben és egyéb össze­jöveteleken lelkésztestvéreink az Egyházak Világtanácsának a miben­létével, munkájával ismertetik meg a híveket. Minden keresztyén ember számára hitbeli erősödést, a tisztán­látásban való növekedést jelenthet, ha a központi bizottság munkájával megismerkedik. Akkor fogjuk jól ér­teni a központi bizottság munkájáról szóló híreket és tudósításokat, ha már most megragadjuk az alkalmat és tájékozódunk az Egyházak Világ­tanácsa munkája felől. A kínai egyházak elfogadták a magyar egyházak meghívását Megírtuk, hogy a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa meg- űvta a kínai egyházakat háromhetes magyarországi látogatásra. Y. T. Wií, i kínai egyházközi mozgalom elnöke most közölte Bereczky Albert püspök­iéi, hogy a meghívást köszönettel elfogadják.. Ting-Kvang-Hsun anglikán )üspök, a nankingi egyesült teológiai főiskola elnöke július 22-én feleségé­vel együtt Budapestre érkezik és augusztus 12-ig Magyarországon marad, hogy visszaadja Péter János püspök kínai látogatását, amely — mint írja — történelmi jelentőségű eseménye volt a kínai egyházak életének a fel- szabadulás után. Magyarországi látogatása előtt. Ting püspök a canterbury érsek meghí­vására Londonba utazik, ahol részt vesz az anglikán egyházak évi konfe­renciáján. Magyarországi utazásának befejezése után a kínai püspök a Szovjetunió egyházait fogja meglátogatni. Ting püspök a kínai egyházak megbízásából megfigyelőként részt vesz az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának magyarországi ülésein is. A református egyház küldöttsége Franciaországban A francia református egyház Royanban, június 8—11. napjain tar­totta országos zsinatát. A zsinati el­nökség a magyar református egyhá­zat is meghívta erre az ünnepi alka­lomra. A magyar református egyhá­zat Cyőry Elemér és Péter János püspök képviselte a francia testvér­egyházak tanácskozásain. A zsinat elnöksége és tagjai meleg szeretettel fogadták a magyar református egy­ház küldöttségét. A magyar reformátusok testvéri üdvözletét nagyszabású templomi ün­nepélyen adta át a francia reformá­tusoknak Győry Elemér püspök. »Az ilyen találkozások — mondotta töb­bek között — erősítik és tovább fej­lesztik bennünk az atyafiúi érzése­ket, az una sancta-ban való együtt­működést és bátorságot adnak Isten által kijelölt utunkon való járásra.« A zsinat befejezése után Győry Elemér és Péter János püspök meg­látogatta Párizsban F. Bőse lelki- pásztor gyülekezetét. Győry Elemér püspök köszöntötte a gyülekezetei, majd Péter János püspök előadást tartott a magyar református egyház életéről. Ezen a vasárnapon lelkész-testvé­reink adakozásra is felszólítják egy­házunk népét. Két esztendővel ez­előtt az evanstoni nagygyűlésen azzal a reménységgel hívtuk meg hazánk­ba a központi bizottságot, hogy hit­testvéreink megértik az Egyházak Világtanácsa munkájának jelentősé­gét, egyházainkra nézve megtisztel­tetésnek tartják, ha a meghívást el­fogadják, s lelkesen meghozzák az anyagi áldozatot is azért, hogy a több mint egyhetes, reggeltől késő estig tartó konferencián felelős munkát végző külföldi vendégeink a legmeg­felelőbb lehetségek között tanácskoz­hassanak. Jó reménységgel vállaltuk azt is, hogy a több mint huszonöt, távoli országból (Dél-Amerika, Af­rika, India, Japán, Ausztrália stb.) érkező vendégünk itt-tartózkodási költségét is fedezzük. Amikor a nagy eseményre már ezen a vasárnapon felhívjuk egész egyházunkban hittestvéreink figyel­mét, s kérjük könyörgésüket érte és érdeklődésüket iránta, egyben fel­hívunk tehát mindenkit buzgó ada­kozásra is. Azt várjuk, hogy ezen a napon hittestvéreink legalább három­szor annyit fognak adakozni, mint rendesen adakozni szoktak. Azt vár­juk, hogy még külön is küldjenek adományokat illetékes lelkészük út­ján erre a célra. Tudatában vagyunk annak, hogy egyházunk vezetősége komoly áldo­zatot kér. De meg vagyunk győződve affelől, hogy nemcsak az egész világ- keresztyénség számára, hanem egy­házunk és mindnyájunk számára is nagy áldás lehet ez a nálunk lezajló központi bizottsági gyűlés. Szívleljük meg tehát Isten igéjé­nek intelmét: »Áron is megvegyétek az alkalmat« (Ef. 5, 16. és Kol. 4, 5.) D. dr. Vető Lajos Egyházunk küldöttsége Csehszlovákiában Modrától néhány kilométerre, fes tői környezetben áll a Zochov; Chata nevű üdülő, ahol a csehszlo­vákiai egyházak ökumenikus Taná­csa tartotta kétnapos konferenciá­ját. A magyarországi ökumenikus Tanács küldöttsége is meghívást ka­pott erre a konferenciára és D. Be- reczky Albert református püspök ve­zetésével, evangélikus részről D. dr. Vető Lajos püspök és dr. Pálfy Miklós dékán, református részről pe­dig Péter János püspök és dr. Varga Zsigmond debreceni teológiai pro­fesszor utaztak el a fenti megbeszé­lésre, hogy a két ország protestáns egyházainak ökumenikus felkészü­lését, tapasztalatait és eredményeit kicserélje és összeegyeztesse. A csehszlovákiai protestáns test­vérek nagy figyelemmel hallgatták meg Bereczky Albert püspök be­számolóját azokról az előkészüle­tekről, amelyeket az Egyházak Vi­lágtanácsa központi bizottságának magyarországi ülésével kapcsolatban eddig végeztünk. ígéretet tettek arra, hogy gyülekezeteik imádkoznak en­nek a nagy ökumenikus eseménynek a jó gyümölcseiért. A konferencián két előadás hang­zott el. Az egyiket dr. Vető Lajos tartotta »Keresztyén felelősség az együttélésért nemzetközi, szociális és gazdasági vonatkozásokban« címen, a másikat pedig dr. Hromádka József dékán »A felelős társadalom« címen. Mindkét előadást alapos megbeszélés követte, amelyen élesen megrajzo­lódtak azok a szempontok, ame­lyeknek jegyében a két ország öku­menikus tanácsa tanulmányi bizott­ságának tovább kell folytatnia mun­káját. A mai nemzetközi és világpoli­tikai helyzetben különösen is nagy feladat hárul az Egyházak Világta­nácsára, mert szava az emberek mil­lióit tudja helyes vagy helytelen irányban, a megbékélés, vagy a bé­kétlenség útján elindítani, örömmel tudtuk megállapítani, hagy az egy­ház, a felelős társadalom és állam, a nemzetközi erkölcs, az igazság és béke kérdéseiben mennyire egyezőek vagyunk és mennyire erősödni tu­dunk egymás hite által. A fenti kér­dések július közepén kerülnek meg­tárgyalásra az Egyházak Világtaná­csának a nyugat-németországi Ar- noldshainban tartandó konferenciá­ján. De tekintettel volt ez a konferen­cia az Egyházak Világtanácsa köz­ponti bizottságának augusztusi ülé­sére is, amely a mátrai Galyatetőn a következő témával is foglalkozik: „A prozelitizmus és a vallásszabad­ság kérdése.« Tanulmányi bizottsá­gunk folyamatosan foglalkozik ezzel a főtémával s munkájának eredmé­nyét dr. Pálfy Miklós dékán terjesz­tette elő a konferencián. Világosan megmutatkozott, hogy ennek a témá­nak a helyes és alapos kidolgozása szükségessé teszi a két ország teoló­gusainak a komolyabb és állandó érintkezését, eredményeik megbeszé­lését és a vitás kérdések együttes megtárgyalását; A Pozsonyba visszavezető úton a szlovák nép szorgos munkájának sok-sok gyümölcsét szemlélhettük; Udezöld, hatalmas búzatáblák, a föld­ből máról holnapra kinövő üzemek hirdetik a nemzeti munka sikereit Csehszlovákiában. Szebbnél szebb templomok, tágas és jólberendezett paplakok, vidám és hivatásszerető lelkészek hirdetik gyülekezeteikkel együtt a szlovák evangélikus egyház eleven lüktetését. Népnek és egy­háznak, felelős egyháznak és felelős társadalomnak az egészséges együtt­élését munkálta a fenti konferenciá­nak minden tagja. Ezért volt sokat- ígérő ez a konferencia és ezért lesz rajta az Isten áldása. Dr. Pálfy Miklós Tanév sáró ünnepély a Teológiai Akadémián Évenként megismétlődő kedves ünnepélyre gyűltek össze június 26-án, kedden este az Evangélikus Teológiai Akadémián a nagybuda­pesti lelkészek, az Akadémia tanári kara és hallgatói. Ekkor tartotta az Akadémia tanévzáró ünnepélyét. Az ünnepségen részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal részéről Győri Vilmos osztályvezető és Veres Pál alosztályvezető, valamint egyházunk vezetői: D. dr. Vető Lajos, D. Dezséry László püspökök. A szépszámú érdek­lődővel megtelt széksorokban ott lát­hattuk a testvéri református egyház és teológiai akadémia képviseletében dr. Papp László dékánt. Az ünnepély előtt az Akadémia ta­nári kara és hallgatói istentisztelet keretében adtak hálát Istennek az elmúlt tanévben kapott jókért, előre­haladásért a hitben és a tudomány­ban. Az igét Prőhle Károly teológiai professzor hirdette Jn 7, 37 alapján. Valamivel 6 óra után felcsendült az orgonán a »Jövel Szentlélek Úr­isten« dallama, majd dr. Sólyom Jenő prodékán olvasott igét és imád­kozott. Ezután dr. Pálfy Miklós dékán mondta el dékáni jelentését az 1955— 56. tanév eseményeiről. Többek kö­zött ezeket mondotta: »Bizalom és szeretet nélkül nem lehet ifjúságot nevelni és igazi közösségben együtt tartani. Bíz­nunk kell abban, hogy az ifjú­ságban van elég felelősségtudat, ügyszeretet és lelkesedés saját kérdéseinek és a közösség prob­lémáinak a megoldásához. Amikor a Lelkésznevelő Intézetet 25 fokos hidegben kellett máról hol­napra a Hűvösvölgyből Egyetemes Egyházunk székházába átköltözteni, mennyi ügybuzgalom, felelősség, sőt hozzáértés került napvilágra teológu­saink magatartásában! Bíznunk kell abban, hogy ez az ifjúság már nem a régi középiskolák nevelői munká­jának az eredménye, hanem magán hordozza az új típusú emberek és lelkészek biztató jegyeit. Bíznunk kell ebben az ifjúságban minden hi­bái ellenére is. Ezért van szükség arra, hogy bizalmunkat és bizakodá­sunkat mindig kiegészítse a szeretet. Az a krisztusi szeretet, amely el tudja fedezni, tehát meg tudja bo­csátani a hibákat, mert csak így szá­míthatunk arra, hogy a nevelők hi­báira és mulasztásaira is lesz meg­bocsátás. És méltó keretbe kell fog­lalnia bizakodásunkat az ifjúságban annak a szeretetnek, amely hazánk és egyházunk jövendő felelős mun­kásait látja bennük. Tehát sugároznia kell a nevelő mun­kájából és magatartásából annak a hazafiúi szeretetnek, amely egyedül képes a reábízotlakba beleplántálni evangélikus egyhá­zunknak és hazánknak egymást soha ki nem záró, hanem mindig kiegészítő és tápláló szeretetét. Bizalom és szeretet — e két szó­nak kell odakerülnie a nevelők és neveltek munkájának és ma­gatartásának a zászlajára« »Hatalmas munkát végzett akadé­miánk tanári kara a gyülekezetek körében is. Mindig öröm és megtisz­teltetés volt számunkra, ha igehir­detői vagy egyéb szolgálatot kértek tőlünk. Ezt a tevékenységünket azon­ban szélesebb alapokra kell építe­nünk! Minél több vidéki gyülekezet­be el kell menniök a professzorok­nak is. Nem azért, hogy közvetlenül anyagi támogatást kérjenek hittest­véreinktől. Egymás kölcsönös megismerése és megszeretése meg fogja te­remni a maga gyümölcsét min­den vonatkozásban. Sok-sok magyarországi evangélikus gyülekezet, különösen a kisebb ek­lézsiák, mindig hálásak voltak azért, ha teológiai tanárok megjelentek körükben, vitték az evangélium ta­nítását és a szeretet parancsolatát hozzájuk. És kell-e beszélnem ar­ról, hogy éppen ezek a kis gyüleke­zetek hogyan és miben hálálták meg küldötteinknek, szupplikáló teoló­gusainknak, azt a magvetést, ame­lyet tálán évekkel azelőtt végzett el körükben valamelyik professzor!« A továbbiakban szó volt a dékáni beszámolóban a hallgatók tanul­mányi munkájáról, a belföldi ösz­töndíjasokról és az otthonórákról; Tárgyalta a professzorok munkáját lelkésztovábbképző konferenciákon, az ökumenikus tanulmányi bizott­ságban, az országos esperesi értekez­leteken, az országos segédlelkész konferencián, a lelkészi munkakö­zösségekben, az evangélikus sajtó­ban és teológus-napokon. Beszámolt a szlovák evangélikus püspökök tiszteletbeli doktorrá avatásáról és az 'Akadémia külföldi vendégeiről, s végül megjelölte azokat a feladato­kat, amelyeket az Akadémia pro­fesszorainak tudományos és nevelő­munkájukban szem előtt kell tar­taniuk. A dékáni beszámoló után Missura Tibor az idén végzett hallgatók ne­vében elbúcsúzott az Akadémia ta­nári karától és hallgatóitól, majd dr: Vető Lajos püspök szólt a tanárokhoz és a hallgatókhoz. A felemelő ünnepség az Erős vá­runk és a Himnusz eléneklésével ért véget. Vámos József A HOLLAND református egyház zsinata Zeisst-ban ülést tartott — je­lenti az Egyházak Világtanácsa sajtó- szolgálata. A megbeszéléseket az ökumenikus kérdéseknek, elsősor­ban a református egyház és az evangélikus egyház együttműködésé­vel kapcsolatos problémáknak szen­telték. A zsinat elnöke hangsúlyozta, hogy az úrvacsora kérdésében az evangélikus egyházzal olyan egyet­értés jött létre, hogy ma lehetővé vált az interkommunió és megvan a közös úrvacsorái istentiszteletek le­hetősége. A szentek szükségeire adakozók legyetek, a vendégszeretetet gyakoroljátok (Rm 12,13.)

Next

/
Thumbnails
Contents