Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-01 / 27. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET Hogyan készülünk a Központi Bizottság ülésére? Beszélgetés Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárral sen Galyatetőre Utaznak. Szomba­ton este már mindenki fent lesz a Mátrában, ahonnan vasárnap reg­gel lejönnek busszal Budapestre. Itt a Deák téri evangélikus, a Kálvin téri református és a Nap utcai bap­tista templomokban egyidőben lesz a központi bizottság ülésének meg­nyitó istentisztelete. Mindhárom he­lyen 2—2 igehlrdető szolgál. A Deák téren Fry amerikai lutherá­nus püspök, a központi bizottság elnöke is prédikál. Űgv hallottuk, hogy a Deák téri istentisztelethez csatlakozóan dísz- doktor-avatás is lesz? Igen, a terv szerint Fry és Fugl- sang-Damgaard dán érsek átveszi az 1047. évben kapott tiszteletbeli dok­torátusának oklevelét. A tolmácsolást hogyan szervezték meg? Az ülés hivatalos nyelve az angol. Itt hivatalos tolmácsolás nincs. Egyébként református és evangé­likus lelkészek látják el a tolmá­csolást német, angol és francia nyelven. Egyéb program van-e tervbe véve? Augusztus 5-én, vasárnap délelőtt budapesti, Pest környéki, debreceni és nyíregyházi templomokban szol- ' gálnak a külföldi vendégek. Így többek között a Deák téri, buda­vári, kelenföldi, kőbányai, vecsési, irsai, debreceni és nyíregyházi evangélikus templomokban. A ven­dégek nagy része a délután folya­mán elutazik a Németországi Egy­házi Napokra. Akik itt maradnak, vasárnap este részt vesznek a Mar­gitszigeti Szabadtéri Színpad elő­adásán, hétfőn pedig kétnapos Ba- latonkörüli útra mennek. Az utazás és az itt-tartózkodás költségeit ki fedezi? A központi bizottság tagjainak költségeit az Egyházak Világtanácsa rendezi. Fizetik az útiköltséget és a napi ellátást. Kb. 25-en lesznek — szegényebb egyházak képviselői —, akiket nekünk kell vendégül lát­nunk. A házigazda szép tiszte vár te­hát ránk. Igyekszünk jó házi­gazdák és jó vendéglátók lenni. A házigazda szívességét akarjuk megmutatni, amikor 25 külföl­dit vendégül látunk. Igyekszünk lehetővé tenni, hogy mindnyá­jan megismerhessék gyülekeze­teinket és országunkat. Ennek a vendéglátásnak költségeit fe­dezi az az offertórium, amit jú­lius 1-én tartanak gyülekeze­teink — fejezte be a valszky Károly beszélgetést Grün- egyetemes főtitkár. Juhász Géza Kossuth levele Székácshoz házasságkötése ügyében A Galga mentén Tulajdonképpen mi is a Központi Bizottság, mi a munkája és feladata? tm tesszük fel az első kérdést. Az Egyházak Világtanácsa legfon­tosabb irányító testületé a központi bizottság. Ennek tagjait legutóbb Evanstonban 1954-ben választották, mégpedig úgy, hogy a tagegy- házak világrész és felekezet sze­rint képviselethez jutottak. Ekkor választották be a központi bizottság­ba D. dr. Vető Lajos püspököt és dr. Papp László református teoló­giai akadémiai dékánt. A bizottság évenként tart ülést s lehetőleg min­dig más tagegyházban és földrészen. Az 1854-«s evanstoni ülésen a ma­gyar protestáns küldöttek a magyar­országi protestáns egyházak nevében meghívták a központi bizottságot 1956-ra Magyarországra. Az 1955-ös Davosban tartott köz­ponti bizottsági ülés elfogadta ezt a meghívást. Kik jönnek és hányán? Pontos számot jelenleg nem tu­dunk mondani, hiszen a Jelentkezé­sek még folynak. A központi bizott­ságnak 90 tagja van. Egy-két kivé­tellel valamennyi jelentkezett. Kí­vülük jönnek más egyházi, vagy egyházközi szervezetek hivatalos lá­togatói is, így pl. a Lutheránus Vi­lágszövetség részéről Lund-Quist fő­titkár. A meghívottak közül többen feleségükkel együtt, vagy titkáruk kíséretében jönnek. Emelik a létszá­mot az adminisztárciós személyzet és a külföldi újságírók. Ez utóbbiak nemcsak egyházi lapoktól, hanem fő­leg nagy tudósító irodáktól — mint pl. a Reuter — jönnek. Eddig összesen 180—190-en jelentették be részvételüket. Többek között Bell, Dibelius, Sherill, Baillie, a Világta- nács elnökei, Fry, a központi bizott­ság elnöke, Niemöller, akit már jól ismerünk, Lilje német püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke, Vlsser’t Hboft főtitkár, indiai és af­rikai egyházi emberek. Chabada szlovák püspök, Hromádka proíesz- •szor. Valószínű körünkben ~ Üdvözöl­hetjük az erdélyi protestánsok-kül­dötteit is. Mikorra várható a vendégek meg­érkezése? Szórványosan érkeznek. Már 27-én is jönnek egyesek, a zöm azonban csak 28-án, mégpedig autó­buszon és vonattal Bécs felől. Lesz­nek, akik magánautón, vagy repülő­gépen jönnek. A vonattal érkezők a szombat délelőttöt Itt töltik Buda­pesten és ebéd után utaznak Galya­tetőre, az ülés színhelyére. Akik busszal érkeznek a magyar határra, azok Budapesten keresztül egyene­Merő véletlen, hogy éppen a bu­dapesti Deák téri templom homlok­zatára helyezett Kossuth-emléktáb- láról szóló híradásunk hetében tere­lődött az Egyetemes Levéltár kuta­tóinak a figyelme egy Kossuth-le- vélre. A Luther Társaság levéltárá­nak a rendezésekor Székács József hagyatékára vonatkozó iratokból ki­tűnt, hogy abban van egy Kossuth- levél is. Mályusz Elemér egyetemes levéltáros néhány perc alatt elő is kereste. A «véletlen« újabb jelensége, hogy a levél tartalmilag is összefügg a Deák téri emléktáblával, ez ugyan­is tudvalévőén a Kossuth-fiak ottani megkereszteltetéséről szól, amaz pe­dig Kossuth Lajos házassági kihirde­tésére vonatkozik. 1840. december 26-án írta e leve­let Kossuth Lajos Székács József­hez, a pesti magyar evangélikus gyü­lekezet papjához. Tájékoztatta ben­ne, hogy szerettek volna diszpenzá- cióval házasságot kötni, vagyis fel­mentést kértek a kihirdetés alól, de késik az esztergomi érsek válasza, ezért klhirdettetik házassági szándé­kukat. Az akkori állami törvény sze­rint olyan vegyes házasságot, amely­ben az egyik fél római katolikus volt, csak római katolikus pap előtt lehe­tett megkötni. Kossuth menyasszo­nya római katolikus volt, kénytele­nek voltak a sérelmes rendbe bele­törődni, tudomásul vették, hogy — felmentés híján — az illetékes plébá­nos fogja kihirdetni házasságkötési szándékukat. E levél azonban annak a bizonysá­ga, hogy Kossuth lázadozott a bántó kényszer, a kihirdetés rendjé­ben érzett egyenlőtlenség ellen. »S ha egyik templomban hirdetik, nem akarom, hogy a miénkben is ne hir­dessék ... Szeretem az egyenlőséget. Kérem annakokáért szeretettel ke­gyedet, kedves tisztelendő barátom, méltóztassék a szükségeseket meg­tenni, hogy annak rendje szerint egy­házunkban is hirdetve legyen házas­ságunk.« Ezen a réven ez a Kossuth- levél szervesen illeszkedik bele abba a küzdelembe, amelyet Kossuth azért vívott, hogy aztán 1848-ban kimond­ja az országgyűlés — a pesti forra­dalom nyomására — az egyenlőséget és viszonosságot a bevett vallásfele­kezetek között. A levél befejezése pedig annak bizonysága, milyen nagyra becsülés­sel viseltetett Kossuth Székács iránt. «Fogadja egyébiránt szívesen a tisz­teletet és nagyrabecsülést, mellyet Kegyed iránt tanúsítani örömömre válik mindenkoron, ölelem meleg ba­rátsággal. polgártársa Kossuth Lajos mp.« Sólyom Jenő dr. ASZÓDOT ELHAGYVA gidres- gödrös úton folytattam utamat. Az út többször keresztezte a balassa­gyarmati vasútvonalat, de talán még sokkal többször az ide-oda kanyargó Gailgát. Evangélikus, vagy nagyrészt evangélikus falvak mindenfelé a környéken: Iklad. Domony, s itt fek­szik utam végcélja is: Galgagyörk. Még messze jártam a kicsi falutól, de máris szemeim elé villantak házai, s a falu legmagasabb pontján az ég felé szökve elém tornyosult a kicsi, fehérre meszelt templom. Megkapó volt ez a látvány! Isten uralkodik, őrködik az emberek munkája, nyu­galma és békessége felett — erről be­szélt ez a csendes kép. A faluba beérve egy teremtett lel­ket sem láttam, teljesen kihaltak voltak a kis házak udvarai. Ez azon­ban nem a semmittevésnek, hanem a munkának a csendje volt. A falu ap- raja-nagyja a földeken dolgozott, hogy munkájával biztosítsa mind a maga, mind az egész ország kenye­rét. Több házba kellett bezörgetnem, míg végül egy idős anyóka eligazí­tott a papiak felé. A FALU ÉLETTÖRTÉNETÉT ha­marosan megismertem a Medvey Mátyás lelkésszel folytatott beszél­getésből. A környék a múltban ha­talmas földbltokosok vagyonát ké­pezte. Érdekessége a falunak, hogy itt írta Verbőczy a gyűlölt Triparti- tumot, hogy ezzel a Dózsa-forrada- lom leverése utá-n az amúgy Is sze­gény népet még szegényebbé tegye és jogos követeléseiket a porba ti­porja. A falu lakói ma a birtokosok cselédei, zsellérek gyermekei és uno­kái. Végre nem máséban, hanem a sajátjukban dolgoznak, nem a földesurat gazdagítják kényte- Ienségből. hanem a saját boldog­ságukat építgetik. 8 ennek az építésnek nagyon beszédes ki­fejezője az a sok-sok épülő új ház, ami a környék képét tar­kítja. EBBEN A FALUBAN, de a kör­nyéken többfelé még ma is élnek a nép ajkán a régi népi énekek, ame­lyek olyan jól kifejezik a nép örö­mét, bánatát egyaránt. De él itt a gazdag, díszes népvise­let is. Minden életkornak meg­van a maga egészen sajátos öltö­zéke, a kisleányoktól elkezdve az öreg anyókákig. Megragadó látvány egy ilyen ünnep­lő falu díszesnél-díszesebb lakossá­gával. Amikor megszólal a templom­ba hívó harangszó, megindulnak szép lassan a templom felé. A- ki­sebb és nagyobb leányok az oltár előtt helyezkednek el, hogy ott áll­va hallgassák végig az Igehirdetést és énekeljék az Ősi énekes liturgia reszponzóriumait az egész gyüleke­zettel együtt. ÉS AZ EGYHÁZI ÉLET? Mikor alakult itt az evangélikus gyüleke­zet? A pontos időt nehéz lenne ki­kutatni. Egy azonban bizonyos: már 1656-ban volt a gyülekezetnek lelké­sze és temploma. Régi templom, még régebbi gyülekezet, ősi szokásokkal. A mai gyülekezet közel hatszáz evan­gélikust számlál. A gyülekezet tagjai érdekes emberek. Nehezen adnak az egyház céljaira, nehezen fizetik az egyházfenntartói járulékot, de bőkezűségükről tesz mégis bi­zonyságot az a terv, aminek megvalósítását a gyülekezet célul tűzte ki maga elé. Negyvennyolc­ezer forintért hamarosan hozzá­látnak templomuk külső tataro­zásához, de terveik közé tartozik a parókia­épület tatarozása is. Jó néhány év­vel ezelőtt járt itt egy szolgálatát rosszul, rajongó módon végző ven- dég-igehirdető, aki ahelyett, hogy ösz- szegyűjtötte volna a gyülekezetét, so­kakat elriasztott az egyházi élettől. Az Istent igazán szeretők, a hitükhöz ragaszkodók mégis megmaradtak a gyülekezetben, s ma is hűségesen lá­togatják Isten házát. A gyülekezet összetartásában nagy szerepe van a lelkésznek, aki becsülettel végzi munkáját. Ügy hirdeti Isten igéjét, hogy a hívek erősítést nyerjenek hitük­ben, vigasztalást gondjaikban, s eligazítást a jövendő útján. De van szomorúsága is a gyülekezet­nek, ami zavarja az istentiszteleti életet: egy nagyon jó, széphangú or­gonájuk van, de nincsen kántoruk, aki vasárnapról vasárnapra megszó­laltatná közöttük az orgona Istent dicsőítő hangjait. Pedig a gyülekezet nagyon szeret énekelni, s éppen ezért érzi szegényesnek az orgonakíséret nélküli éneket. Egy gyülekezet a több Galga-menti és a más vidéken élő evangélikus gyülekezetek közül. Kicsi gyülekezet, ahol a hívek munkában és ünneplés­ben együtt vannak. Egy gyülekezet, amely bizonysága az ige és a szent­ségek által cselekvő Szentlélek új embert és új életet teremtő mun­kájának. Harkányi Láazló Bereczky Albert református püspök Romániába utazott Bereczky Albert református püs­pök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke fe­leségével együtt Romániába utazott. Nagyváradon meglátogatja Arday Aladár református és Valérián or­todox püspököt. Kolozsvárott láto­gatást tesz Vásárhelyi János refor­mátus püspöknél és Argay György­nél, a magyar evangélikusok püs­pökénél, valamint a baptisták veze­tőinél. Látogatást tesz Colán kolozs­vári ortodox püspöknél is. Nagy­szebenben Müller Hermannt, a szász evangélikusok püspökét látogatja meg. Bereczky Albert püspök és fele­sége tíz napig marad Romániában, JEQYZETEK Bajcsy-Zsilinszky Endre most volna, ha élne, hetven esztendős.. Mél­tán gondolhatunk rá, ahogyan nemzeti 'hősre illik gondolni. Aki hős: attól él, hogy hős, tehát a testi halál nem fogyasztja, hanem nö­veszti. Bajcsy -Zsilinszky Endre nőttön nő előttünk. Megragadó látvány: egy igaz férfi', a férfiasság csorbítatlan magatartása. Az Al­földről jött, nem esett rá hegyek és fák ár­nyéka, kimagaslott: hegynek és fának, kuruc jellemnek, Rákóczi hadnagyának ő maga, megannyi labanc között. Egyenes, kemény, büszke, igaz és tiszta jellem volt. S népe igaz­ságáért szüntelen keresi a megújhodást, a végső értéket. Igazi reform&ciós alkat. A ma­gyar magatartást képviselte olyan erővel, mint a rádium képviseli a Föld elpusztítha­tatlan sugárzását. Most idézték az újságok azt a mondatát, amelyet a sopron-kóhidai fegyházban, kivég­zése előtt, mondott biráinak: »Egész életem­ben jó magyar ember voltam, azt szeretném, ha mindenki gerinces, kemény magyar lenne. Amit tettem, hazám és népem érdekében tet­tem, mert tudom, hogy a magyarság igazolni fog engem." Tudta, hogy meg fogják ölni. S e szavak mögött egy élet magatartása állott. De évekkel előbb, nevezetes »Mátyás király« könyvében, Mátyást, Rákóczit és Kossuthot idézve, is ezt írja: »ők hárman arra intik, buzdítják, sarkallják a ml gyarló nemzedé­künket, hogy nincs áldozat, ami túlságos vol­na a változhatatlan és örök magyar ügyért és nekünk életünk árán is meg kell védenünk belső szabadságunkat, külső függetlenségün­ket s vissza kell vívnunk ősi dunai hivatásun­kat..«, Bajcsy-Zsilinszky Endre figyelmeztet minket arra, hogy egy nemzet változatlanul a jellemével tartja fenn magát. Mélységesen igazat adunk neki, hogy átél­tük a jellemcserélö változatokat nemzetünk életében. Eszünkbe jut Ady Endre verse az eltévedt lovasról, akinek vak ügetését hallani s riadoznak a láncolt magyar lelkek. Az elté­vedt lovas: szimbólum, mi tévedtünk el, mi riadozunk. A jellemnevelők állítanak vissza az igaz útra. Bajcsy-Zsilinszky Endre ezek közé tartozik, a visszaállítok közé. Azt mondja: Csak a legteljesebb nemzeti összefogással, apáról fiúra szálló hagyományokkal, erőnk összeszorításával, egymás vállalásával, szom­szédaink megbecsülésével s barátságával ta­lálhatjuk meg fölfelé vezető utunkat. Nem a sültgalamb várása, hanem a munka eredmé­nye s a jellem szépsége térit vissza az igaz útra! En bátran meghaltam, hogy ti élhesse­tek velem, a lelkemmel és magatartásommal. Rátok nézek, kezeteket fogom! A lélek idézése olyan, mint égy zenemű hallgatása. Már csak a mélyhegedűk és bő­gők hangja szóljon, búsan, mélyen, lélekzak- latón, mint a hangverseny végén, midőn fel­olvad az egész zenei tétel, elhal, s hirtelen fel­éled újból emlékezetünkben, idegeink bor­zongásában. Hetven év? Csak a teste tűnt el, 6 maga velünk van. 1 Kuncz Aladár 1931. június 24-én halt meg — huszonöt év­vel ezelőtt. Kitűnő szervező volt, Erdélyben az első világháború után megteremtette az önálló s nagy tehetségeket kibontó magyar irodalmi életet. Mondják, varázsa volt, ellen­állhatatlan kedvességgel fordult az emberek­hez, értette a módját, hogyan kell felfedezni a tehetséget s hogyan kell vezetni őket. Ki­tűnő irodalomtörténeti tanulmányokat és kri­tikákat irt. De mi halála óta nem e tulajdon­ságaiért gondolunk rá. Kuncz Aladárra is emberi s magyar magatartásáért szoktunk emlékezni. Ennek a magatartásnak Kuncz Aladár maradandó művet emelt: a »Fekete kolostor« című emlékiratát. 1914 nyarán mint a francia kultúráért lelkesedő fiatal tanár, Franciaországban nyaralt s az első világhá­ború kitörésekor a franciák, mint osztrák— magyar alattvalót internálták, ötödfél évig rabságban tartotta a francia kormányzat sok más magyar állampolgárral egyetemben. En­nek a rabságnak történetét írja le a Fekete kolostor, amelyet azóta francia és angol for­dításban módjában volt elolvasnia a legille­tékesebb véleménynek is Nyugaton, ahol Kuncz Aladár nemzete felett egykor oly el­fogultan s ostobán ítélkeztek. Fogság? Internálás? Nélkülözés? Mindezek­ből Kuncz Aladárnak és társainak szenvedése óta a mi nemzetünk magas iskolát járt ki. Mégis: a Fekete kolostor ma is mindnyá­junkért beszél. Kuncz Aladár, a 28 éves tanár a franciák közé kívánkozott, a függetlenség és egyéniség hazájába, ahol látásmódját véglegesítheti. Oly természetes volt, hogy ezt éppen Franciaországban kereste, mint a lét boldog aromáját. S megpróbdltatott érte, mint egy bibliai példabeszédben. Egy elhagyott, széljárta, nedves, ódon, berendezetten kolos­tor romjaiba zárták, ahol a halált úgy vár­ták, mint a kegyelem ajándékát a sok szen­vedés után. Állatnál megalázóbb sorban ten­gődtek ott a szerencsétlen internáltak, míg Franciaország urai «emberiességről« szaval­tak. Kuncz Aladár könyve az európai iroda­lom legnagyobb ily tárgyú lélekrajzai és kör­nyezetábrázolásai közé tartozik. Dokumentu­ma az első világháború magyar magatartásá­nak, akár Ady, Babits, Gyóni s Tóth Árpád versei, akár Móricz Zsigmond, Szabó Dezső nagy írásművei. Könyvkiadásunk nagy mu­lasztása, hogy ez a könyv nem jelent meg Jó fordításban a legszámottevőbb nyelveken. Be­felé: önvizsgálat és tájékozódás ez a kötet. Ki­felé: bizonyságtétel és osztályzat a magyar magatartásról. A roppant megpróbáltatás közepette is em­ber szól hozzánk e megdöbbentő lapokról. Kuncz Aladár nem kérkedik keresztyén és magyar mivoltával, hanem azt bizonyítja. A Fekete kolostor a legkeresztyénibb magyar könyv. A bűn és büntetés könyve, a bün­tetés elviselésének leírása. Oka és joga lenne annak, aki ártatlanul szenvedett, hogy meg­haragudjék a rabtartókra. Ez a magyar könyv azonban megbocsát nekik. A szenvedések poklából tisztán és hősien került ki az író. Holott ez a rabság ojtotta beléje a betegség csíráit, amely betegség huszonöt évvel ezelőtt, nagy kárunkra, kioltotta Kuncz Aladár éle­tét. »A háború kísértete mellém szegődött s azóta — tizenhat éve — egy percre sem ha­gyott el. Vége volt gondtalan életemnek. Vége a fiatalságnak. Ügy éreztem, hogy hu­szonnyolc évemmel befejeztem az életemet, vagy legalábbis befejeztem egészen egy régi életmódot, régi világot« — írja Kuncz köny­vének első fejezetében, mikor hírül hozzák neki, hogy kitört a háború. A mi nemzedé- könyv könyve a Fekete kolostor, tanulhatunk belőle újból s újból. Hogy a régi magatar­tás helyén győzedelmesen újjal győzzük az életet. Az újjal: a régi erények új erejével. Stróbl Alajos a szobrászművész: száz évvel ezelőtt — 1856. június 21-én — született. Ahhoz a nem­zedékhez tartozott, amely a múlt század má­sodik felében maradandó nagyot és szépet alkotott ebben az országban. A királyleho- tai fiú Bécsben tanult, onnan fordult egyet s természetes ösztönnel jött fel hazája fővá­rosába. Itt bontakozott ki tehetsége. Buda­pest ma is legsikerültebb szobraival Stróbl Alajosról s alkotó nemzedékéről beszél. Arany János a Nemzeti Múzeum előtt, Szent István a Halászbástyán, Jókai, a Mátyáskút a Vár­ban, Liszt és Erkel az Opera falánál, Sem­melweis a kórháza előtt, a Kossuth mauzó­leum, Arany Nagykőrösön, Széchenyi Szege­den s száznál is több portréja a realistává alakuló művészről szól, az egyensúlyról és biztonságról, az %rö és arány szépségéről, amely minden jó szobormű alapeleme. Most a Szépművészeti Múzeumban emlékkiállítás ke­retében láthatók a nem-köztéri szobrai, köz­tük a legszebb Stróbl-mű, az Anyák c. már­ványszobra, mely mintha Vörösmarty »szegény nőjét«, a bibliát őrző édesanyát jelenítené meg. Az ember eltűnt (Stróbl 1926-ban halt meg), de életműve annyi viharban is változat­lan szépséggel és fénnyel él közöttünk. Fi­gyelmeztetve a tűnődő embert, hogy csak a múlhatatlan marad meg, ami szép és igaz. Akár emberi magatartás volt, akár a szob­rász vésője nyomán támadt a térben. Szalatnai Rezső Négy hét választ el bennünket az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának magyarországi ülésétől. Ez az egész világ keresztyénségét átfogó nagy esemény nagy munkát ad a vendéglátó magyar protestáns egyházaknak is. Felkerestük Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárt, az előkészítést végző bizottság titkárát, aki a következőkben számolt be az eddig végzett és az előttünk álló munkáról:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents