Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-05-27 / 22. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 A tanulás idejét a tanulásra kell fordítani Készülj az ige hallgatására ! Két hétig kedves vendégei voltak az Evangélikus Teológiai Akadémiá­nak: öt debreceni református teoló­gus együtt hallgatta a mieinkkel a professzorok előadásait az Akadé­mián, az otthonórákon elhangzott előadásokat a Lelkésznevelő Intézet­ben; Igyekeztek jól kihasználni az itt töltött két hetet, hogy személye­sen, közelebbről is megismerjék a professzorokat, hallgatóinkat, egyhá­zunk intézményeit, Budapest szépsé­geit s általában mindazt, amit dol­gozó népünk kulturális és egyéb té­ren alkotott. A sok tapasztalat, új benyomások és élmények gazdagon buggyantak elő azon a búcsúestén, amelyen professzoraink és hallga­tóink körében két hét letelte után az öt református cserehallgató elmond­ta tapasztalatait. Velük egyidőben öt hallgatónkat küldtük el a debreceni református testvér-akadémiára. Hazatértük után ők is előszedték iszákjukból a Deb­recenben összegyűjtött tapasztalato­kat, professzorok és hallgatók elé tárták s így eléggé világos képet festettek a debreceni testvér-akadé­[ mia professzorainak és hallgatóinak i az életéről és munkájáról. Ez a cserediákság nemcsak azok­nak jelent meggazdagodást, akik ak­tív résztvevői. Tanulságos azoknak is, akik csak a beszámolókat hall­hatják, amikben — mint mindig — most is tárgyilagosan helyet kapott az elismerés és a bírálat hangja egy­aránt. A beszámolók alapján milyen tanulságokat vonhatunk le az idei csereakcióból és mire tanítanak ben­nünket ezek az alkalmak? m Megtanítanak arra, hogy a két testvéregyház belső öku­menikus életének és munkájának az alapjait már a teológusoknak le kell rakniok és azt gyakorolniok. Az ilyenkor kialakuló személyes barát­ság később, a lelkészi szolgálatban, igen hasznos és gyümölcsöző öku­menikus látássá mélyülhet. Megis­merik egymás gondolkodását, érdek­lődési körét, hitéletét és életformá­ját. Mindez nem marad kölcsönös hatás nélkül. Értelmet és távlatot kap így már a hallgatók tanulmá­nyaiban az a hazai és nemzetközi A kezdés megtörtént A The Lutheran, az amerikai Egyesült Lutheránus Egyház heti­lapja az egyházak közötti növekedő érintkezésről ír. Megemlíti, hogy az amerikai egyházközi delegációk szovjetunióbeü látogatása után most nagyobb angol egyházi küldöttség indul a Szovjetunióba. A canter- bury-i érsek nyilatkozott az angol delegáció júniusi szovjetunióbeli lá­togatásáról. Az egyházi küldöttséget dr. Arthur M. Ramsey yorki érsek fogja vezetni, és nyolctagú lesz. A lap visszaemlékezik arra, hogy a múlt esztendőben egy ugyancsak nyolctagú szovjet egyházi delegáció látogatott Angliába a Brit Egyházak Tanácsa meghívására. Ebben az orosz orthodox egyháznak négy küldötte volt, a baptista egyháznak két ve­zetője és két szovjetunióbeli lutherá­nus püspök. Az angol egyházi veze­tők látogatása most viszonzás erre a látogatásra. A The Lutheran tesz ugyan egy kedvetlen megjegyzést, amely az Észak-Amerikában és La­tin-Amerikában élő orthodoxok és a Szovjetunió egyik orthodox főpapja közötti félreértésre tesz célzást, de ez nem rontja le azt a tényt, hogy az amerikai lutheránusok tekintélyes lapja felfigyel arra az eddiginél sok­kal szélesebb egyházközi érintkezés­re, amely most már Kelet és Nyugat között is klalalkult és helyesli azt. A lap most már több számában beszél az amerikai egyházi küldöttség ta­pasztalatairól a Szovjetunióban. A küldöttségben dr. Franklin Clark Fry New York-i evangélikus püspök is részt vett, aki egyben az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának elnöke. Az amerikai egyházi veze­tők — mint ismeretes — több eszme- iserét folytattak a szovjetunióbelí or­thodox egyház vezetőivel, megnézték több egyházi intézményt és találkoz­tak a szovjetunióbeli protestánsok­kal is. Hazatérve az amerikai egyházi vezetők közös nyilatkozatot adtak ki útjuk eredményeiről és tapasztala­tairól. Ebben a nyilatkozatban sok kedvező megállapítást tesznek a szovjetunióbeli vallásos életről, de ugyanakkor bírálják is azt. Ami a nemzetközi érintkezés döntő kérdé­sét, a béke ügyét illeti, abban a te­kintetben az amerikai egyházi veze­tők kifejezik ebben a nyilatkozatban, hogy a béke fenntartásának vágya és az azért való egyházi síkraszállás tekintetében egyetértésre jutottak a Szovjetunió orthodox egyházával, bár megjegyzik, hogy nézeteik a béke megőrzésének feltételeiről nem egyezlek és bírálják a Szovjetunió orthodox egyházát, hogy az a Béke Világtanácsot támogatja. Természe­tes, hogy ez az első találkozás a két nagyhatalom egyházi vezetői között nem végződhetett a nézetek teljes megegyezésével és kiegyenlítésével. A látogatásnak mégis nagy pozití­vuma az. hogy az testvéries keresz­tyén légkörben és további kapcsola­tok lehetőségeit biztosító módon folyt le. Az amerikaiak így zárják nyilat­kozataikat: »Sok és különféle nehéz­ség ellenére, mint keresztyének ta­láltunk közös alapokat. Örömmel né­zünk elébe megbeszéléseink folytatá­sának, amely júniusban lesz az Egyesült Államokban. Udvariasan fo­gadlak bennünket Oroszországban, azt reméljük, hogy ezt viszonozhat­juk itt. A kezdés megtörtént. Isten hatalma és vezetése alatt abban hi­szünk, hogy Jézus Krisztus egyházai alkalmas eszközök lehetnek a népek megbékélése és üdvössége érdeké­ben.« Hírt adtunk arról, hogy a svéd- szági evangélikus egyház vezetői, majd a dániai evangélikus egyház vezetői is látogatást tettek a Szovjet­unió ortodox egyházánál. A dán evangélikus érsek Romániába láto­gat az ortodox egyház meglátogatá­sára. Csehszlovákiában díszdoktorrá avatták a prágai Comenius Teológiai Akadémián dr. Crüber prépostot és Pozsonyban az Evangélikus Teológiai Akadémián dr. Niemöller egyházi elnököt, a kelet-németországi és nyu­gat-németországi protestáns egyhá­zak fontos vezetőit. Az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottsága, a világ egyházai­nak száztagú, magas egyházi veze­tőkből álló vezetősége nyáron Ma­gyarországon ülésezik. Mindez hatal­mas jele az egyházak között megin­dult testvéries érintkezésnek és nagy jelentőségű a jövőre nézve. Erre is áll, amit az amerikaiak kijelentettek: ,,A kezdés megtörtént.« A mi ma­gyar protestáns egyházaink külön is hálásak lehetnek Istennek, hogy a különböző országok és földrészek egyházainak ebből a fokozódó és mindig gyümölcsözőbb érintkezéséből gazdag részük lehet, sőt, hogy olyan hivatást vettünk Istentől, hogy bi­zonyos értelemben kezdeményező és elősegítő szerepünk alakulhatott ki Kelet és Nyugat egyházai között. Eb­ben az összefüggésben különösen megtisztelő események tanúi va­gyunk. Ezek között kétségtelenül legnagyobb jelentőségű az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságá­nak magyarországi ülésezése, amely július 28—augusztus 5-e között folyik le Mátraházán. De sok más megható jele is van ennek az elmélyülő érint­kezésnek. Igen megtisztelő például, hogy Barth Károly, a most 70. szüle­tésnapján világszerte ünnepelt nagy protestáns teológus, dogmatikája leg­utóbbi kötetét a budapesti Reformá­tus Teológiai Akadémiának ajánlotta. Egy világszerte forgatott, nagy jelen­tőségű könyvnek ez a dedikáclója jel az egymás iránti érdeklődésről és megértésről. Ugyanilyen jelentős az is, hogy a mátraházai konferenciát előkészítő tanulmányi értekezlet, amelyet az Egyházak Vllágtanácsa Központi Bizottsága a nyugat-német­országi Arnoldshainban július első felében tart, népes magyar delegáció jelenlétében fog folyni és hogy erre a gyűlésre a kettő közül egyik nagy tanulmányi téma vitabevezető elő­adását D. dr. Vető Lajostól, egyhá­zunk elnöklő püspökétől kérték. A magyarországi egyházak ökuménikus tanulmányi munkáját már az 1952- ben, Lundban tartott ökuménikus konferencia elismerte és további munkáját komoly figyelemre mél­tatta az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlése is. Nagy je­lentőségű eszmecsere folyik a ma­gyar református, valamint a holland és francia református egyházak teo­lógusai között, dr. Pákozdy László Márton, debreceni református teoló­giai tanár munkálatai alapján az egyház és a zsidókérdés problémái körül. Az sem jelentéktelen dolog, hogy a Lutheránus Világszövetség legutóbbi kisebbségi egyházi konfe­renciáján Európa valamennyi kisebb­ségben élő evangélikus egyháza meg­jelent. Nyugatiak és keletiek egy­aránt. Péter János református püs­pök meglátogatta a kínai protestáns egyházakat és ökumenikus Taná­csunk meghívta a kínai protestánsok küldöttségét Magyarországra. Mennyi jel egy új korszakról, amelyben az egyházak Isten ajándé­kából a testvéries közeledésnek és együttmunkálkodásnak útját keresik! Bizonyos, hogy ez méltó Krisztus egy­házaihoz, elősegíti az egyházak egy­ségkeresésének továbbfejlődését és bizonyára jelentékeny a nemzetközi feszültségek enyhítése szempontjából is. Mert a béke ügye nemcsak az egyházak létérdeke is éppúgy, mint a népek és az emberek általános létér­deke, hanem ennél is több. Isten iránti engedelmességük kötelezése és próbája is, d. munka, amelyet egyházaink felelős vezetői és teológusai a világkeresz- tyénség körében végeznek. Kedvet kapunk erre a munkára. Egyre több jól felkészült és hűséges munkása lesz egyházainknak erre a nagy és elkötelező feladatra. Örömmel tapasztaljuk, hogy meg­van hallgatóinkban a készség is, meg a képesség is a két testvéregyháznak erre a napjainkban annyira fontos szolgálatára! S Megtanítanak ezek a csereak­ciók mindén hallgatót arra, hgoy a tanulás idejét elsősorban a tanulásra kell fordítania. Rendkívül rövid a lelkészi szolgálatra felkészü­lés ideje! Napjainkban szinte min­denki tanul, továbbképezi magát. Igyekszik lépést tartani a másik emberrel és meg akar felelni a szo­cialista társadalom tudományos és technikai igényeinek. Ebben a tanuló szorgoskodásban nem maradhatnak le a mi hallgatóink sem! És reájuk még nagyobb feladatok várnak az életben, mint a szakemberekre. Ne­kik nemcsak a teológiában kell otthonosnak lenniük, hanem tájéko- zódniok kell mindazokban a tudomá­nyos és gyakorlati kérdésekben, amelyek valamilyen kapcsolatban vannak igehirdető szolgálatukkal. A gazdasági és társadalmi kérdések­ben csakúgy otthonosnak kell len- niök, mint az irodalmi és kulturá­lis kérdésekben s általában mind­azokban, amelyek az ember, a haza és az emberiség nagy és aktuális kérdései! Ezen a téren sokkal aktívabbnak kell lennie sok hallgatónak! Na­gyobb és mélyebb hivatástudatra, nagyobb felelősségre van szükségük, tehát többet és alaposabban kell ta- nulniok. Kulturális érdeklődésük nem szorítkozhatik csak a zenére, vagy csak az operára, hanem átfo­gónak kell lennie. Képzett teológu­soknak és művelt embereknek kell lenniök! Abban a tudatban kell vé­gezniük minden munkájukat, hogy egykor majd nekik kell tovább épí­teniük azt, amiben mi, mostani pro­fesszorok és lelkészek foglalatosak vagyunk. a Tanulságos az ilyen cserediák­ság a professzorok, a nevelők szempontjából is. Ilyenkor mindig ők is vizsgáznak. Nemcsak abból, amit tanítottak, hanem azt is le­mérhetik ilyenkor, hogyan tanítot­tak. Hogy az a tudás, amit át akarnak adni, jó-e, igaz-e, elég-e és modem-e? Tehát embert formáló és nevelő erővé alakult-e át a fiatal emberek lelkében mindaz, amit tőlük hallot­tak és láttak’ Hogy egész emberré és egész lelkésszé, azaz mai ember­ré és mai lelkésszé tudték-e nevelni őket? Hogy eleget és felelősen be­széltek-e nekikj nemcsak a saját tu­dományuk köréből, hanem annak keretében és azon kívül arról is, ami ma azokat az embereket fog­lalkoztatják, akiknek Isten akaratát és kegyelmét kell hirdetniük?! Megállapíthatjuk, hogy mindkét akadémián biztató jelek, sőt jó ered­mények tanúskodnak arról, hogy pro­fesszoraink közül többen nemcsak látják ezt a feladatukat, hanem vég­zik is. Eredmények is vannak. De nem elég! Gazdagabban és életeseb- ben kell kibontakoznia ennek a munkának! Ezeket a tanulságokat azért emel­tem ki az idei csereakcióval kapcso­latban, hogy elgondolkodjunk raj­tuk. S azután új erővel gyürkőzzünk neki a munkának! Isten megáldja azt, ha útmutatása szerint végezzük. Dr. Pálfy Miklós ISTENTISZTELET! REND Budapesten, május M 27-én Deák tér de. 9 (úrv.) Cselovszky Ferenc, de. 11 (úrv.) Dóka Zoltán, du. 6 Hafenscher Károly. — Fasor de, fél 10 Dóka Zoltán, de. i 1 Sülé Károly, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szili dy Jenő dr.. de. három­negyed 12. - Karácsony S. u. .71. de. 10. — Thaly K. u. 26. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Bolla Árpád. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 10 (konfirmáció, úrv.) Scholz László, du. 6 Montag Andor. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szita István. — Rákosfalva de. fél 12 Szita István. — Fóti út 22. de. 10 (konfirmáció, úrv.) Gádor András, du. 7 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos. du. fél 7 Blázy Lajos. — Duna­keszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 Madarász István. — Soroksár-Ujtelep de. fél 9 Bencze Imre. — Rákospalota MAV-tclep de. 8 Kökény Elek. — Rákospalota de. 10 Kö­kény Elek. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kál­mán. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth- Szöliős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécslkapu tér de. 9 Benes Miklós, de. 11 (konfirmáció) Várady Lajos, du. 7 Benes Mik­lós. — Toroczkó tér de, fél 9 Juhász Géza. — öbuda de. 10 (konfirmáció, úrv.) Komjáthy Lajos. du. 5 konfirmációi szeretetvendégség. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Ele­mér. de. 11 (konfirmáció) Danhauser László, du. 7-Rűttkav Elemér, — Pesthidegkut (Szent István u.) de. fél 11 (konfirmáció) Groó Gyula. — Kelenföld de. 8 Rézessy Zoltán dr.. de. 11 (konfirmáció, úrv.) Muncz Frigyes du. 5 Bottá István. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István. — Budafok de. II Visonta! Ró­bert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 Bodrog Miklós. — Albert­falva de. ll Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. 1956. május 27. — Szentháromság vasárnapja Jn 3, 1—15 — Rm 11, 33—36 — Liturgikus szín: fehér m Ahhoz, hogy Istent megismerjük, Vele közösségbe jussunk és elárad­jon bennünk az ö életének ereje, vagyis hogy »Isten prszágát meg­láthassuk«, ahhoz semmi más nem elég, csak az újjászületés. Más embe­rekké kell lennünk. Éppen az ellenkezőjére kell változnunk, mint amilye­nek eddig voltunk. De hogyan? Hiszen éppen ez lehetetlen! A bőrünkből nem tudunk kibújni! Mi csak azok tudunk lenni, akik éppen vagyunk. Számunkra ez a változás valóban olyan lehetetlen, mint mégegyszer meg­születnünk testileg. Nikodémus kérdése Jézushoz a mi kérdésünk is: »Mt módon lehetnek ezek?« Vagyis, hogyan lehetséges ez a változás, ami min­ket Isten országára alkalmatlan állapotunkból áthelyez éppen az ellenkező állapotba, amelyben miénk lehet Isten országa és mi az övéi lehetünk? Jézus szándékosan juttat minket ilyen kérdésekig. Mert ahol a mi erőnk, eszünk, akaratunk, kegyességünk csődöt mond, ott kezd munkálkodni az 0 ereje, bölcsessége, jóakarata és kegyelme mirajtunk. j*j) Lehetséges az újjászületés: mért Ó itt járt közöttünk. Közöttünk, akik közül senki sem ment fel a mennybe. Ö járt itt, aki a mennybén van, mert örökkévaló Isten, egy az Atyával. De közénk jött, hogy magára vegye búnmarta, halálraszánt testünket, hogy lerontson minden akadályt és betemessen minden szakadékot, ami minket az igaz Istentől elválását. Hogy megnyissa a mennyet felettünk és minket alkalmassá tegyen az Isten országára. Nekünk újjá kell születnünk. De ez a »keil« meghaladja az erőn­ket. Neki fel kellett .emeltetnie a keresztre, hogy ezáltal az első »keil« lehe­tőséggé váljék, hogy senki el né vesszen, aki hisz benne. B Ez a lehetőség nemcsak Nikodémusé és kortársaié volt. Egyformám közel van mindnyájunkhoz, mert a Szentlélek Isten itt vám a világ­ban. Ö nyitogatja szemünket ma is az újjászületés lehetőségére: Istenre, aki a Názereti Jézusban közénk jött és Megváltónkká lett. És ő az, aki ma is valósággá teszi rajtunk ezt a lehetőséget, ö maga szül minkét újjá a Jézus Krisztusban való élő hitre és reménységre. Hogyan? Mikép­pen? Ki tudná ezt megmagyarázni?! Mindem testi születés is titok. Mennyi­vel inkább a Lélektől való születés. »A szél fü, ahová akar ...« Legtöbbün­ket már a pólyánkban utolért és a keresztségben homlokunkra írta Jézus nevét. Mi még kételkedve kérdezgetünk s O már foglyul ejtette gondola­tainkat, Mi még latolgatjuk, takargatjuk, mentegetjük bűneinket s ö már élőnkbe tartotta a keresztet és bűnvallásra nyitogatja ajkunkat. Mi még kétségeskedünk és csüggedünk és Ö mér a hitnek reménykedő örömét élesztgeti bennünk, ö a mi Édesanyánk. E Észre sem vettük talán s íme a Szentháromság titka nyílott meg előttünk ebben az igében. A Szentháromságot nem mi találtuk ki. Ö talált meg minket. Mi azért tudunk és merünk öróla beszélni, mert így ismertük meg öt abban a világosságban, ami Jézus Krisztusban ragyogott fel előttünk. Ezen és minden vasárnap, és valahányszor csak egybesereglik Krisztus népe, az egyetlen igaz Istent hirdetjük és imádjuk, aki megjelen­tette nekünk lényének titkát, istensége teljességét azáltal, hogy megjelent közöttünk. Emberi testbe öltözött értünk és szállást vett a mi szívünkben. ________________________ Dóka Zoltán Köz ös imádságunk Péntek — Krisztus keresztje — kereszthordozás. PÉNTEK DÉLBEN Imádom áldozatod csodáját, Isten Báránya, Jézusom. Engedelmes vol­tál az engedetlenekért. Alázatosan szenvedtél az elblzakodottakért. Életedet adtad a halálra méltókért, önmagadat áldoztad értem is. Legyen Tiéd az életem, Isten Báránya, Jézusom, hogy megtagadjam magamat és felvegyem keresztemet, hogy odaadjam életemet és mentsem a másokét, hogy erősítsem a gyengét és felemeljem az elbukottat. Hadd tanuljak irgalmat a Te kereszted alatt. Dicsérlek örökké, Isten Báránya, Jézusom, hogy hordozod és elveszed a világ bűnét. Légy irgalmas, légy irgalmas és add nékünk békességedet.— Ámen. PÉNTEK ESTE Hálát adok Neked, Istenem, hogy szenvedésben próbálod meg szerete- temet és kísértésben próbálod meg a hitemet. Megvallom, hogy nem állot­tam meg a próbát. Nem ismertem fel a szenvedésben fenyítő kezedet. Zúgo­lódtam, pedig a javamat akartad. Menekültem a kereszttől, pedig Te mér­ted rám. Nem ismertem fel a kísértés veszedelmét. Rohantam a kísértésbe, pedig óvtál tőle. Inkább hallgattam emberek szavára, mint igédre. Inkább szerettem a világ javait, mint Téged. Engedtem bűnös kívánságaimnak. Könyörülj rajtam, Istenem, és bocsásd meg vétkemet. Erősítsd hitemet, Újítsd meg engedelmességemet. Ne vesszen rajtam kárba Megváltéin drága vére. Könyörgök Hozzád, Istenem, minden szenvedőért, azokért, akik beteg­ségben szenvednek, azokért, akik a maguk bűne miatt szenvednek, azo­kért, akik megkeményedtek a szenvedésben, azokért, akik az igazságért szenvednek, azokért, akik a Te nevedért szenvednek. Könyörülj rajtuk és erősítsd hitüket. Könyörgök Hozzád, Istenem, minden vívódó lélekért, azokért, akiknek bűne megsokasodott, azokért, akiknek hite megfogyatkozott. Könyörülj rajtuk és adj nekik győzelmet. Ámen. Bibliaolvasó HETI IGE: És kiált vala egy a másiknak, és monda: Szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével. — Gzs 6, 3. Május 27. Szentháromság vasárnapja — Zsolt 99. A szent Isten mágasztalására szólít fel a zsoltáríró, annak az Istennek a magasztalására, aki teremtette a világot, ma is fenntartja és aki igéjével és szentségével egyházat teremtett, aki üdvösséget ad minden benne hivőnek. Május 28. Héttő — Ef 3, 14—21. Pál apostol hálát ad Istennek, hogy az övéi megerősödtek a hitben és a szent keresztyéni szolgálatban. Adjunk mi is hálót azért, hogy hitet kap­tunk és hogy hitünket jó szolgálatokban gyümólesöztethetjük. Május 29. Kedd — Kol 2, 1—9. Az igaz hittől való eltérés mindig kísértése volt az egyház tagjainak. Ezért kell napról napra Isten szavára, útmutatására figyelnünk — ahogyan ez napjainkban is történik —, mert csak így lehetünk hűséges keresztyének. Május 30. Szerda — Ef 4, 1—6. Isten azt kívánja tőlünk, hogy egy test tagjaiként éljünk az egyházban minden széthúzás nélkül, mert egy Atyánk és egy Krisztusunk van. Mi mindnyájan ennek az Atyának vagyunk gyermekei és az egy Krisztusnak vagyunk megváltottjai. Május 31. Csütörtök — 1 Tim 3, 14—16. Ebben a néhány sorban szinte mindaz benne van, amit mi Jézus Krisz­tusról hiszünk. Hisszük, hogy karácsonykor Isten jött le a földre, hisszük, hogy megváltott a kereszten bennünket, hogy feltámadott és hogy dicső­séggel a mennybe ment. ahonnan kormányozza az ő népét, egyházát. Június 1. Péntek — Ef 1, 3—14. Isten bennünket keresztyéneket üdvösségre választott ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mi éppen ezért azt tehetünk, amit akarunk, mert úgy sem veszíthetjük el Isten kegyelmét. Sőt ellenkezőleg: Isten felénk hajló különös szeretete tőlünk hűséges, szolgáló életet vár. Június 2. Szombat — Jn 5, 17—23. Mi keresztyének a Szentháromság Istenben hiszünk. Hisszük azt, hogy van Teremtő Atyánk, Megváltó Jézus Krisztusunk és miénk a meg­világosító. megszentelő Szentlélek. Hisszük, hogy ez a Szentháromság egy Isten, V. J,

Next

/
Thumbnails
Contents