Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-05-13 / 20. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

A kínai keresztyénség életéről

Beszámoló a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában

Legutóbbi számunkban ismertettük Péter János püspök beszámolójának — amelyet a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsában tartóit — első részét. Az alábbiakban Péter püspök beszámolójának második, befejező részét közüljük.

A kínai protestáns egyházak

kísérletet tesznek arra, hogy 62 különböző felekezetűket egymással közösségbe hozzák, továbbá, hogy az evangélium szabálya szerint feldolgozzák és felőröljék azt a káros örökséget, amit a korábbi missziói időszak hátrahagyott, és próbálják kialakítani az együttes bizonyságtételt, amellyel a kínai nép mai életében Jézus Krisztus szeretetével szolgálhatnak. A íelekezeteket úgy igyekeznek közösségbe hozni egymással, hogy közös alkalmakat teremtenek, amelyeken ajról beszélnek, amiről már tudnak egymással beszélni. Van sok teológiai probléma, amiről még nem tudnak beszélni, mert fölösleges hittani viták támadnának ezekből közöttük. Beszélnek tehát arról, amiben már egyek. Mert bármi az elképzelésük és a hagyományuk a keresztyén tanítás számos tételével kapcsolatban, de a Jézus Krisztus hozzánk és a világ felé való, egymással közösséget gyakoroltatni akaró szeretetében egyek tudnak lenni. Arról beszélnek tehát, hogy ez milyen szolgálatokra kötelezi őket népük körében.

A kínai protestánsoknak két komoly teológiai akadémiájuk van Pekingben és Nankingban, ötéves tanulmányi idővel, bőséges tanári és teológus létszámmal. Az egyik helyen harminc professzor is van, ami abból következik, hogy a sokféle felekezet árnyalatait képviselik. A teológiai akadémiák a közösség gyakorlásának a helyei. Az egyik professzor elmondta, hogy amikor a nankingi teológiai akadémia megalakult, azt gondolta, sokat fog veszíteni abból, amit hagyományként őrzött és az evangélium üzenetének tartott. Megszégyenülten jött rá arra, hogy nemcsak hogy nem veszített | semmit, hanem inkább rengeteget nyert, mert miközben a többi ágazat professzoraival és diákjaival tanult közösséget gyakorolni, a Jézus Krisztus gazdagságát ismerte meg sokkal inkább, mint korábban. Amikor közös feladataikról és bizonyságtételükről beszélnek, olyan széles ökumenicitást képviselnek otthon, amilyet az Egyházak Világtanácsa keretében sem lehet látni.

Bűnbánat-szoigálat

Teológiai problémáikkal kapcsolatban az első megállapítás Ting püspök megfogalmazásában így hangzik: »A bűnbánat vezet el bennünket a jövendő szolgálat felé«. Ez ugyanaz, mint amit Bereczky Albert püspök igehirdetésében kezdett előttünk Isten feltárni: a bűn- bánat evangéliuma. Nálunk is ez a nyitánya az életnek. Sok közös teológiai élményünk van velük.

A kínai keresztyén gyülekezetek a nyugati keresztyénség helyett mondanak bűnbánatot. Bűnbánatukban vallják: miközben ők azt hitték, hogy megtértek, hogy Isten hűségében, Jézus Krisztus evangéliumának engedelmeskedve élnek, aközben hűtlenek lettek az emberhez, saját népükhöz és úgy akartak élni az evangéliumnak, hogy közben méltatlanokká váltak. Ez a bűnbánatuk tartalma. Vajon miközben most átmennek azon a megtérésen, j hogy Jézus Krisztust úgy értik meg, mint aki őket szeretetre és szolgálatra kötelezte el és megbánják engedetlenségük idejét, aközben nem az egész nyugati keresztyénség helyett mondanak bűnbánatot? Annak ellenére, hogy mi szocialista országban élünk, ennek a terhét mégis viselnünk kell, mert azokban a missziói bűnökben, amik ott történtek, a mi Korábbi életünk is részes.

A nyugati missziói folyóiratokban itt-ott lehet olvasni arról, hogy hibáztak és kudarcot vallottak Kínában, de ez ritka hang és ahol jelentkezik is, ott is legtöbbször az a gonosz 'indulat van mögötte, hogy azért kellett volna jobban csinálni, hogy a nyugati civilizáció, kultúra és politika hatását eredményesebbé tegyék és megakadályozzák annak az új életnek a létrejöttét, ami most Kínában van.

Ennek a hitbeli folyamatnak a külső vetülete az

az önállósági mozgalom,

amelyiknek egyik konferenciáján részt vettem. Mivel az egyház csak olyan mértékben egyház, amilyen mértékben Jézus Krisztus függőségében él, ez az önállósági mozgalom voltaképpen arra irányul, hogy a kínai protestáns gyülekezetek Jézus Krisztus függőségében éljenek. Ennek a mozgalomnak, amelynek kínaiul »Három ön«-mozgalom a neve, három alapelve van. Ezeket így lehetne magyarra fordítani: önadminisztrálás, önpropagálás, önfenntartás.

1. Az első alapelv az önadminisztrálás, vagy önkormányzat. Célja annak a problémának a megoldása, hogy a gyülekezetek együttélését, az egyház életét a kínai keresztyének saját maguk tudják Igazgatni az evangélium szabályai szerint Nemcsak az a problémájuk, hogy az egyházi vezetők külföldiek voltak, hanem az is, hogy közben nem nevelődtek kínai egyházi vezetők. A kínai lelkészek olyan megalázott állapotban voltak, hogy a missziói társulatok a misszionáriusok szakácsainak is nagyobb fizetést adtak, mint a bennszülött kínai lelkészeknek. Gyarmati alsóbbrendűségben tartott emberek voltak. Beszélgettem erről Manikam indiai lutheránus püspökkel. Azt mondotta: »Tudja, hogy nem vagyok tulajdonképpen vezetője annak az egyháznak, amelynek a püspöke vagyok? Van egy sereg misszionárius benne és nekem nincs jogom megmondani, hogy hol van a munkájukra szükség. Ott dolgoznak, ahol akarnak, illetve, ahol Svédországból vagy Amerikából kijelölik a helyüket. Nincs jogom megmondani a misszionáriusoknak, hogy milyen irányban kellene nekik tanítaniok, erre nézve az utasítást külföldről kapják. Nem is tudom, hogyan lehet így képviselni az egyházat Indiában, amikor az emberek egyre jobban tudatára jutnak annak, hogy India is önálló ország.«

2. A mozgalom második alapelve az önpropagólás. Ezen azt értik, hogy meg kell tanulniok nemcsak azt a felelősséget, hogy az evangélium ügyéért most már Isten és a világ előtt ők a felelősek Kínában, hanem azt is, hogy meg kell tanulniok engedelmesen, teljesen és jól az evangélium tartalmát, hogy amit

Következetes türelmetlenség

A Svájci Evangéliumi Sajtószolgálat jelentette, hagy a madridi rendőrség április 26-án este megszállta azt a nyomdát, amelyben a spanyol evangéliumi egyházak részére újszövetséget és énekeskönyvet készültek előállítani. A rendőrség lefoglalta és elkobozta az előállítás alatt álló valamennyi bibliát és protestáns énekeskönyvet. Utal a Sajtó- szolgálat arra is, hogy a kormány által régebben bezárt egyetlen spanyol protestáns Teológiai Akadémia újramegnyitását megint lehetetlenné tették, bár egyes katolikus újságok próbálták azt a hírt kelteni, mintha a kormány a Teológiai Akadémia működését újra engedélyezné. A spanyol protestánsok üldözésének és szenvedésének ez az újabb jele az egész világot megrendíti és különösen azért ejt gondolkodóba, mert mindenki tudja, hogy hányszor és hányféleképpen tiltakoztak már hiábavalóan a világ különböző egyházai és az Egyházak Világtanácsa a spanyolországi protestánsüldözés legkülönbözőbb megnyilvánulásai ellen. Franco »következetesen« hilad a maga útján és rá se hederit a világfelháborodásra. Valahonnan nyilván támogatják, valahonnan

nyilván fedezik. Valahonnan ihletést kap vallási tekintetben a türelmetlenség és az elnyomás gyakorlására és ezt az ihletést nyilván nem protestáns körökből leap ja. Valahonnan ihletést kap a szabadság elnyomására és ezt az ihletést nyilván nem onnan kapja, ahol a fasizmus újjáéledését akarják megakadályozni. Miért üldözi Franco a protestáns fordítású bibliát? Vajon azért, mert azt eredetiből fordítják és nem egy másik fordításból spanyolra? Vagy azért, mert abban nincsenek magyarázatok, mint a Spanyolországban egyébként ritkán fellelhető egyéb bibliákban? Vagy azért, mert ennek a bibliának alapján és a protestáns énekeskönyvvel tiszta és igaz keresztyén bizonyságtételt lehet tenni, mely élő hitre vezet holt ceremóniákból? Bizonyára mindezekért. De nyilván legfőképpen azért, hogy újabb jelét adja annak, hogy azoknak akar segíteni, akik az Egyesült Nemzetek Szervezetének magasztos célkitűzéseit el akarják ho- mályosítani. Franco Spanyolországát ugyanis amerikai támogatásra felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.

a misszionáriusok rosszul csináltak, azt ők jól csinálják. Azt akarják, hogy népük körében végzett szolgálatukkal valóban Jézus Krisztus sze- retetét fejezzék ki.

3. A harmadik alapelv: az önfenntartás. Elmondta az egyik anglikán püspök, hogy 1951-ben még a gyülekezetek fenntartásához a pénz 90 százalékát a missziói társulatoktól kapták. 1951-ben a kínai protestáns egyházak áttértek az önállósági mozgalom hatására az önfenntartásra. Ma már utolsó fillérig saját maguk gondoskodnak a gyülekezetek fenntartásáról, az evangéliumi szolgálatról. Elmondtam nekik, hogy a közalapnál mi ugyanazt éljük át, amit ők. Mert az egyház hite szempontjából van annyira hitetlen és élettelen az, hogy mi földek jövedelméből éltünk, mint az, hogy egy egyház missziói társulatokból él. ök is tapasztalták, mint mi, hogy miközben az önfenntartással kapcsolatban pénzügyi dolgokról beszéltek, hitben gyarapodott az egyház élete, mert az önfenntartásra törekvő egyház valóban a Jézus Krisztus hitből élő egyháza képére való átalakulás folyamatában van.

Beszélgetéseink során sok szó esett az Egyházak Világtanácsáről

is. Manikam püspök, aki az Egyházak Világtanácsa délkelet-ázsiai missziói titkára volt, magával hozta Kínába a Világtanács főtitkárának meghívó levelét az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának magyarországi ülésére. Mielőtt ők eben a kérdésben döntenek, tudni akarták a magyar protestáns egyházak élményeit, tapasztalatait az Egyházak Világtanácsával kapcsolatban. Érdekelte őket, hogy a Világtanács valóban az a hely-e az egyházak számára a mai világhelyzetben, ahol az egyházak a közösséget Jézus Krisztussal és egymással hitben jól tudják gyakorolni, mégpedig úgy, hogy e közösséggyakorlás által be tudják tölteni szolgálatukat, amelyre Jézus Krisztus szeretete a mai viláéhelyzetben a népek együttélése területén kötelezi őket. Elmondottam ezen a téren szerzett jó és rossz tapasztalatainkat, reménységünket. Az Egyházak Világtanácsa meghívását gondos megfontolás tárgyává fogják tenni.

Pekingbol Moszkván és Budapesten át utaztam Stockholmba, a Béke-Világtanács

ülésére. Mi jellemezte ezt a gyűlést? Az, hogy a békemozgalom mögött nagy eredmények vannak. A közvélemény zömében a különböző rendszerek bélíés együttélésének a lehetősége iránt a bizalom kialakult. Korábban éveken át vitatkoztunk a tárgyalások módszerének a szükségességéről. Most egy szót sem kellett beszélni arról, hogy a tárgyalás jobb, mint a háború, vagy a tárgyalás lehetséges és eredményekre vezet. Ez benne van a világ közvéleményében, amelyik követeli, hogy legyenek tárgyalások. Ma már a világközvélemény meggyőződésévé vált, hogy a háborút meg lehet akadályozni, hogy néhány államfő asztaláról a háború és a béke kérdése odakerült az emberek gondolkodásának az asztalára és az emberek ebbe bele tudnak nyúlni.

A gyűlés azzal foglalkozott, amit ezután tenni kell. Mivel a leszerelés minden szemben álló fél érdeke, mindenkinek jó és ebben egyet lehet érteni akkor is, ha egyébként ellentétek lennének a különböző ideológiák vagy társadalmi rendszerek között. Ha a leszerelés kérdésében valami megegyezés jön létre, akkor a többi vitás kérdésről is lehet tárgyalni és nem jönnek elő olyanok, akik a fegyverekre akadnának hivatkozni — éppen azért itt kell megfogni a kérdést — és a leszereléssel kapcsolatban akármilyen fokú megegyezést kell elérni. Ahhoz, hogy egyéb kérdésekben nyugodtan lehessen beszélni, ez a kiindulási pont és erre irányul az a sokféle javaslat, amit a Szovjetunió a leszerelés kérdésében tesz.

A másik jellemzője a gyűlésnek, hogy mivel a közvélemény ezekről a kérdésekről ilyen nagymértékben meggyőződött — persze vannak egyes részletkérdések, amelyekben a vélemények megoszlanak , itt van az ideje, hogy a különböző politikai törekvések, pártok, a különböző egyházak találkozzanak egymással azon a döntő ponton, ahol egyet tudnak érteni. így, az egész békemozgalom területén nagy átalakulások és új lehetőségek távlatai nyíltak meg a Béke-Világtanács stockholmi ülésén. A földkerekség lakosságának a felét magában foglaló béketábor hatalmas ereje olyan emberi biztonságérzetet nyújt a mai világhelyzet megítélése tekintetében, amiért nagyon hálósak lehetünk. Ismerjük fel ebben az emberi biztosítékban Isten ajándékát, amellyel a ma élő emberi nemzedéket katasztrófáktól akarja megkímélni;

Készülj az ige hallgatására !

1956. május 13. — Exaudi (Húsvét u. 6.) vasárnap Jn 15,26—16,4. — 1 Pt 4,7—11. — Liturgikus szín: fehér

II Ez a szakasz is Jézus búcsúbeszédei közé tartozik. Olyasmikről be« -*-• szél a tanítványoknak, amikről eddig nem szólt előttük. Azért beszél meglepő dolgokról, hogy amikor eljön az az idő megemlékezzenek róluk, hogy ő mondotta nekik.

Milyen időről beszél Jézus? Arról az időről, amikor Ö már nincs a földön, hanem az Atya jobbján ül, mert neki vettetett alá minden meny- nyen és földön. Arról az időről, amely az • Ő mennybemenetele és az Ő visszajövetele közé esik. Ez az idő a Szentlélek elküldésének és az egyház szolgálatának az ideje. Ebben az időben azért küldi Szentleikét a világra, hogy bizonyságot tegyen Öróla. Az ember feledékeny, minden csoda három napig tart. Istennek arról a szeretetéről is elfeledkezik könnyen, amelyet az érte adott Jézus Krisztusban mutatott meg. A Szentiéleknek az a munkája, hogy szüntelenül emlékezetünkben tartsa azt, amit Isten tett értünk Jézus Krisztusban.

Most azt Ígéri nekünk Jézus, hogy mi is bizonyságot fogunk tenni Isten szeretetéről. Ahol Isten felnyitja Szentleikével emberek ajkát bizonyságtételre, ott van az egyház.

O Milyen különös képet rajzol azonban Jézus a bizonyságtevő, a hitvalló egyházról. Ügy rajzolja meg az egyházat, amint szüntelenül harcban áll önmagával. Azért beszél erről, hogy senki meg ne botrámkoz- zék ennek láttán.

Az egyházon belül történik ugyanis, hogy éppen azokat, akiknek ajkát a hit meg vallásár a nyitja fel a Szentlélek, azokat a gyülekezetből kirekesztik, megbélyegzik és mindenféle rosszat mondanak róluk. Gondoljunk csak arra, hogy Niemöller, aki a hitlerizmus idején a hamisan tanító német keresztyénekkel szemben küzdött és aki hét évig ült fogságban, a mai német protestantizmusban éppen olyan támadott, rossz hírekkel, gyanúsításokkal befestett, rajongónak mondott ember, mint ahogyan annakidején volt. Mégis, kinek van ma nagyobb szabadsága arra, hogy a világ bármely pontján bizonyságot tegyen a Jézus Krisztusról mint ennek a Lélek által vezetett, vigasztalt és erősített embernek? Gondoljunk azokra az amerikai protestáns lelkészekre, akik azért, mert a négerek ügyében igaz és evangéliumi szót szóltak, hazafiságukban, államhűségükben, emberi becsületükben, sőt keresztyénségükben gyanúsítottak egyházi vezetők és gyülekezeti tagok részéről is. Ez a belső küzdelem az egyházban úgy el tud fajulni, hogy a hit bátor megvallóira még öldöklő gyűlölettel is gondolnak, sőt törnek. Akik így cselekednek, azt gondolják, hogy mindezt Isten tiszteletére cselekszik. Biztosan voltak spanyol katolikusok, akik mikor a kormány bezáratta a protestánsok madridi teológiai iskoláját, azt »Isten nagyobb dicsőségének« tekintették. »Isten nagyobb dicsőségére« vitték máglyára Húsz Jánost és gályára a magyar protestáns lelkészeket is.

Ezeket pedig azért mondotta el Jézus, hogy meg ne botránkozzunk, hanem bizonyosak legyünk afelől, hogy Isten akaratát és szeretetének bizonyságát engedetlen népével szemben is erőre tudja juttatni.

_______ Benczúr László

Közös imádságunk

Péntek — Krisztus keresztje. Kísértés, szenvedés, kereszthordozás

ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE!

Isten senkit sem kísért, mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy őrizzen és tartson meg minket, hogy az ördög, a világ és testünk meg ne tévesszen és ne csaljon minket téves hitbe, kétségbeesésbe, vagy más nagy gyalázatba és bűnbe. És még ha ilyesmi meg is kísértene minket, végre felülkerekedjünk s miénk legyen a győzelem.

Luther: Kiskáté

Luther imádsága

Urunk! Ne engedj minket elesni, ha megkísértetünk, mert nem kétséges, hogy az ördög szeretne minket mindenféle gyalázatba ejteni, ahogyan Péter mondja: hogy ordító oroszlánként keresi, kit nyeljen el, amitől erőnkkel nem tudjuk magunkat megvédeni. Ezért Urunk, Te őrizz meg minket. Ámen.

PÉNTEK REGGEL

Hála Néked, Jézusom, hogy szenvedtél a világért. Magadra vetted a világ minden bűnét. Hordoztad a világ minden nyomorúságát. Alázatosan és ártatlanul szenvedtél. Engedelmesen és panasz nélkül szenvedtél.

Hála Néked, Jézusom, hogy megkísérttettél. Tusakodtál a Sátánnal és győztél. Tusakodtál a halállal és győztél. Tusakodtál az Atyával és győztél.

Hála Néked, Jézusom, hogy Testvérünk és Megváltónk vagy szenvedésben, kísértésben.

Állj mellém, Jézusom, a szenvedésben. Te ismered a kísértést és szánod a tusakodó lelket. Tarts meg vigyázásban és imádkozásban, fartő meg szent igédben és a hitben, hogy felismerjem a kísértést és legyőzzem a kísértőt.

Szánd meg a világot és jöjj el hamar, Jézusom. Söpörd el a kísértő hatalmát és szüntess meg minden szenvedést. Ámen,

Bibliaolvasó

HETI IGE: A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét és reám tekintenek, akit átszegeztek és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút és keseregnek utána, amint keseregnek az eJsőszülött után. — Zak 12, 10.

Május 13. Vasárnap — 5. Móz 34, 1—8.

Mózes Isten hűséges szolgája volt. Amikor eltávozott az élők sorából, egy, a népért élő, annak lelki, testi előhaladásáért fáradozó férfit szólított magához az Isten. Bárha életünk végén mi is azzal nézhetnénk vissza elmúlt napjainkra, hogy mindent hűségesen végeztünk el.

Május 14. Hétfő — Jer 29, 11—14/a.

Isten nem a háborúnak, a vérontásnak, hanem a békességnek az Istene, Az őt kereső népnek ebben az igében nemcsak lelki, hanem testi békességet és boldogságot ígér. Ez az ígéret, késői utódoknak is szól.

Május 15. Kedd — Lk 12, 8—12.

Isten által ránkbízott szolgálatot visszautasítani: bűn. A szolgálat hűséges elvégzésének jutaílma: az örökélet. Legyen hát minden szavunk és cselekedetünk hitből fakadó és méltó ahhoz, aki nekünk Urunk.

Május 16. Szerda — 1 Jn 2, 24—29.

Isten számtalan ígéretet adott, mindazoknak, akik hisznek benne; A legdrágább és legnagyobb ígéret ezek közül az üdvösség. Ezt munkálja bennünk az ige az Isten Szentlelke által.

Május 17. Csütörtök — Jn 7, 37—39.

Jézus Krisztus szavai ma is biztatnak, bátorítanak bennünket, hogy egész életünkkel Őhozzá forduljunk hitért, tanácsért, útmutatásért. A Megváltó pedig senkit sem utasít el magától, hanem vár bennünket most is ée az örökéletben.

Május 18. Péntek — Zsid 11, 32—40.

A levél írója a régiek példáján mutatja be azt, hogy hittel milyen nagy dolgokat lehet cselekedni. Számára az egész ószövetség ezt bizonyítja. Mi, mai keresztyének ágeneljük ezt és tudjuk, hogy mindent, amit teszünk, hitből ,kell cselekednünk.

Május 19. Szombat — Ez 36, 22—28.

Az új szív, az új lélek megváltozott hitet, megváltozott életfolytatást jelent. Azt, hogy Isten az övéit megtanítja arra, hogy akaratát cselekedjék, hogy törvényed szerint éljenek. Ezt az új szívet, az ő lelkét kérjük mi is; Vt J«