Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-05-13 / 20. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET THUR1SEYSEN EDUARD: Kicsoda Barth Károly ? Barth Károly bázeli teológiai professzor május 10-én töltötte be 70. életévét. Ez alkalomból barátjának és legközelebbi munkatársának, Thumeysen Eduard bázeli lelkésznek egy idei svájci naptárban, a Zwingli-Kalenderben, megjelent cikkét közöljük fordításban. A nagy svájci teológus a református egyház tagja, jelentősége és hatása azonban átlépi hazája és egyháza határait. Magyarországon az első, személyével és munkásságával foglalkozó tanulmányt egy evangélikus lelkész — Gáncs Aladár — írta 1930-ban. Sok lekintetbe.n Barth hatására vált a pictista beállítottságú Gáncs Aladár az egyház öntudatra ébredésének eszközévé. Hasonlókat lehet elmondani Barth Károly másik, szintén elhunyt magyar evangélikus tanítványáról, Urban Ernőről. A mi egyházunknak is örömére szolgált, mikor a budapesti Református Teológiai Akadémia Barth Károlyt tiszteletbeli doktorává választotta 1955 őszén és ezt ő azzal viszonozta, hogy dogmatikájának legújabb kötetét a budapesti Református Teológiai Akadémiának ajánlotta. Kicsoda Barth Károly? Aki közelebbről nem is ismeri, annyit tud róla, hogy a jelenlegi protestáns teológiában mélyreható, átalakító változást idézett elő. Barth Károly nemcsak a mi hazai egyházunknak, hanem annak határain messze túl, széles e világon, vagy amint azt ma szokták mondani — az egész ökume- nében, felbecsülhetetlen szolgálatot végzett. Az egyházat felébresztette álmából, aléltságából azáltal, hogy annak teológiáját megújította, az igehirdetést visszavezette a bibliához és ezzel az egyház gyakorlatának a középpontjába állította, mert hiszen enélkül az egész egyház üresen járó üzemmé válna. Barth Károly tehát teológus. Aki | ezért élete munkásságával kíván i foglalkozni, annak törődnie kell a teológiával. Ehhez természetesen nem érthet mindenki; mégse rettenjen meg senki, mert az ő teológiája nem valami élettől távol eső ketyegő óraszerkezet, amelyhez csak szakemberek érthetnének. Inkább annak kell megijednie, aki megkísérli röviden összefoglalni, miről is van tulajdonképpen szó. Gondoljunk csak arra; Bartha Károly főműve, az »Egyházi Dogmatika«, ma már 9 kötetet számlál és összesen 6849 oldalt tesz ki. E mellett az új hadihajó mellett további könyvek és iratok egész flottája hajózik. Hogy lehetne ezt mind összefoglalni? Mindenekelőtt életrajzáról valamit! Barth Károly 1886. május tO-én született. Bázelből jött, nemcsak azért, mert Bázelben született, banem mert tősgyökeres bázeli. Ennek ismerete nem jelentéktelen. Karakterét döntő módon formálta és határozta meg szülővárosának sajátos józansága és okossága, de különösen az emögött és ezalatt parázsló szenvedélyesség a szellemi dolgok iránt, amely főleg a támadókedvben és a kritikai készségben nyilvánul meg. Bemben növekedett fel, ahol édesapja teológiai tanár volt. Miután tanulmányait odahaza és Németországban befejezte, Barth Károly lelkész lett Genfben, majd több évig Safenwilben. Safenwilben, ebben az argaui feltörő ipari községben tette meg Barth az első kapavágásokat teológiai és egyházi életművéhez. Akárcsak a paraszt, aki korán reggel kimegy a földre és egyik barázdát a másik után szántja, odaadó lankadatlan munkával ült a biblia mellé, hogy a maga újszerű módján szántsa végig. Erre a munkára vasárnapról vasárnapra tartandó prédikációi késztették. Egész teológiája a prédikációból nőtt ki. Ez is fontos és lényeges, ha őt meg akarjuk érteni. A teológiával sohasem önmagáért foglalkozott, hanem azért volt oly komoly számára a teológiai munka, azért végezte és végzi oly j mesteri módon, hogy az egyház ige- ! hirdetését szolgálja vele. A bibliában elmélyedve, ebből az elmélyedésből kiindulva írta Safenwilben Rómailevél magyarázatát, amelyet később egészen új formában jelentetett meg. Ez volt első nagy munkája, amelyről később azt mondotta, hogy olyasmi történt vele, mint azzal az emberrel, aki a templomtoronyban az egyik harangkötélbe belekap és akarata ellenére megkondítja a nagyharangot és kénytelen megállapítani, hogy ezzel nemcsak a maga házát, hanem az egész falut és a távoli vidéket is fölébresztette, sőt fölriasztotta. A harang megkondítása után következett be, hpgy a lélkészi állásból egy német katedrára, a göi- tingeni református teológia profesz- szori székébe hívták meg. Itt nőtt bele abba a munkába, amely őt a mi korunk teológiájának megújítójává tette. Göttingenből Münsterbe, West- fáliába került, és azután a rajna- vidéki Bonnba. Itt élte át a nemzeti szocialista felfordulás áradatát. Itt vált a német egyházi harc vezetőjévé. Mindez állásába került. A messzelátó városi kormányzat hívására Bázelbe került ezután. Itt fogott hozzá hatalmas fő művének, a már említett »Egyházi Dogmatikádnak megírásához, amellyel az ország határát' túlhaladó jelentőségre tett szert. Miről szól ex a mű? Megkísérlek néhány vonalat meghúzni, csapásokat vágni azoknak a teológiai felismeréseknek erdejében, amelyekkel Barth Károly életművében találkozunk. Először: Már az első világháború alatti és utáni években fölragyogott Barth előtt Isten szentsége és méltósága. Istenhez, az ő megközelíthetet- j len fenségéhez — Kálvin szavaival I szólva — nem lehet felemelkedni. Az emberi megismerés hágóinak megmászásával nem lehet őhozzá eljutni; Mert kicsoda Isten? Nyilván nem valami elgondolható dolog, amelyet a magunk vagy a mások gondolkodásával magunk elé állíthatunk, nem valamely elképzelés, amelyet olykor előveszünk, máskor félretolunk. Ugyan mi hasznunk lehet egy csupán képzeletbeli Istenből? Isten nem valami érzelem és élmény-isten, amelyet magunk elé varázsolhatunk, vagi' szívünk mélyéből felidézhetünk. Ha százszor is fellelkesülnénk iránta, egy ilyen élmény-isten nem tud kielégíteni bennünket. Isten az élő Isten. De mi mást jelent ez, mint hogy Isten valóban Isten! Az az Isten, akinek trónszéke a csillagok felett áll és mégis a mi Istenünk akar lenni és az is. A mi Istenünk, de önmagából kiindulva és nem belőlünk következően, mert kik is vagyunk mi? Kicsiny, gyenge, esendő s mindenekelőtt bűnös emberek. Isten tehát az égben van, mi pedig a földön. És hogyha Isten a földön is és éppen ott akar a mi Istenünk lenni, akkor ez az 6 szabad kegyelme. Egyszóval; amit Barth Károly újonnan felfedezett és szemünk elé állított, az az, hogy Isten és ember között mely, felmérhetetlen különbség van, amekonfirmációi emléklapok kaphatók az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályon, (Budapest VIII., Puskin utca 12) darabonként 2,50 forintos áron. Csekkszámlaszám: 220 278 lyet egyedül Isten hidalhat át és mi semmiképpen sem hidalhatjuk át, amelyet azonban ő megfoghatatlan kegyelmével áthidal. Valóban új felfedezés ez? Vajon nem tudtak mind erről a mi atyáink? Luther, Zwingli. Kálvin? Mégis, hogy mi ezt ma ismét tudjuk, újra tudjuk és jobban, mint 50 évvel ez- j előtt, az Barth Károly élete munkájának egyik gyümölcse. Üjra el kellett olvasnia a bibliát, azután a reformátorok írásait, hogy mindezt ismét napfényre hozza. Akkor értjük igazán, hogy mi történt, ha szemmel tartjuk a századforduló korát. Abban az időben, röviden szólva, a racionalizmus, vagyis az ész-hit uralkodott. Az volt a felfogás, hogy a hit dolgaiban is az emberi ész mondja ki az utolsó szót. Ha van Isten, akkor az az ész elképzelése, az ember alkotja önmagának. Épp ügy el lehet fogadni, mint ahogy visszautasítani is lehet. Elképzelhető egy olyan világnézet, amelyen belül Isten számára is biztosítanak helyet, de elképzelhető egy olyan is, ilyen pl. a természettudományos világnézet, amelyen belül nincs Isten számára hely. Vagy: a történeti kutatás lép a porondra és megkérdezi, vajon az ember története, az egyesé és az egész emberiségé, nem érthető-e és nem magyarázható-e jobban az élő Istenbe, a történelem Urába vetett hit nélkül? És ha már Istenről beszélünk, akkor legyen ő maga is a történelem egy darabja, egy a történés során fellépő hatalmasság. Arról azonban, ho^ Isten valóság lenne, hogy a történelemben általa egy új világ törne be, mégpedig az 6 új világa — arról szó sem lehet! Mindez csak mítosz és legenda! Azután jön a pszihológia és mindazt, ami isteni, föloldja lelki folyamatok- I ban, lelki jelenségekben, talán nagyon mélyreható folyamatokban, talán egész a tudat alá hatolva, talán az egyes emberen túlfekvő lelki jelenségekhez érve. Tehát: ha már Isten, akkor legyen mindenképpen evilági és ne túlvilági Isten! De miféle Isten az ilyen. Barth Károly mindezzel szemben, nagyon egyszerűen újra és átütő .erővel képviselte latén aauverénitását, valóságát és uralmát! Isten nem valami kiagyalt fogalom, nem sötét történelmi jelenség, nem valami lelki folyamat; Isten hatalommal uralkodik és ezt mondja; Én vagyok! Isten az, akivel számolnunk kell, akivel úgy számolhatunk, mint az egyetlen eggyel, mert ő a mi Teremtőnk és Urunk, aki hatalmas és kegyelmes valóságával mindeneket áthat és ural; aki mint élő Isten itt a földön közöttünk akarja dicsőségét elnyerni. Milyen csoda tulajdonképpen egy olyan Isten, aki így Isten, micsoda távlatok nyílnak, milyen csodálatos világ tárul ki — erre figyeltünk fel annakidején Barth Károlynál és figyelhetünk fel ma is. Tulajdonképpen ezt az Istent keressük, reá gondolunk, ő hiányzik nékünk, utána' szomjazunk, Ö pedig a mi Istenünk akar lenni! Föllélegzünk, újra élhetünk megvigasztaltam boldogan és hálásan annak ellenére, hogy ennek az Istennek a valósága és a nagysága mély megdöbbenést, és riadalmat vált ki. Másodszor: De honnan tudjuk mind ezt? A bibliából — válaszol Barth Károly. Barth Károly sok más teológustól eltérően nem önmagából kiindulva gondolja el a dolgokat. Nem misztikus, nem folytat teológiai spekulációkat s nem állít fel valami isteni szisztémát. Egyszerűen a biblia magyarázója. Kezdettől fogva nem törekedett másra. A bibliát forr danák tekinti, mégpedig az Isten és az ember megismerése egyedüli forrásának. Ezzel húzta meg azt a bizonyos harangkötelet annak idején és e tekintetben nem történt változás. Barthot nem lehet sohasem megérteni, (ha ettől eltekintünk. Ő betűzgető ember, leolvasó. Mint hatalmas táblák, úgy állnak előtte a Szentirás könyvei, ezenkívül azoknak a könyvei, akik a Szentírást tanították, tehát a valódi írástudók könyvei a legrégibb időktől mindmáig. így olvas és minket is arra indít, hogy olvassuk mind azt, ami a táblákon írva áll, úgy olvassuk, hogy egészen újonnan halljuk és értsük meg. Hogy ez a forrás újonnan felfakadjon a mi időnkben és beleömöljék a mi világunkba — ez volt az ő nagy szándéka. A bibliában ugyanis Isten úgy lép elénk, mint a valóságos Isten, úgy aminő igazában, úgy amint nagy nyugalommal uralkodik mindenek felett, de ugyanak- %or olyan Isten, aki aláereszkedik és beavatkozik a földi dolgokba, egészen magasról indul és egészen mélyre érkezik, egy történés folyamatában a világot és az embert kezébe veszi s ez a történés az ő isteni cselekedete. Erről szólnak a bibliai emberek valamennyien. Ez teszi a bibliát izzó könyvvé, olyan könyvvé, amelyből napjainkig tüzes lángok csapnak ki, amikor valóban kinyílik, amikor Isten maga nyitja fel számunkra Szentleikével. Barth Károly megtanított bennünket újból megérteni; mit jelent, ha feltárul a biblia, ha újból azt mondhatja el. amit egyedül akar elmondani; Barth Károly tehát a biblia inspirációjának új megértésére tanított bennünket. »Honnan tör elő mindaz a harag, mindaz a kö- nyörületesség, mindaz az örvendezés, mindaz a reménység, mindaz a feltétlen bizalom, amely — úgy látjuk ma — tűzként csap ki a prófétai könyvek és a zsoltárok minden lapjáról?« — ezt a kérdést tette fel egyszer. És hogy mindez nem kisebb mértékben áll az újszövetség könyveire vonatkozóan, az világos. A bibliai emberek mindnyájan azért beszélnek, mert Isten beszél általuk. A biblia tehát nemcsak a zsidó nép vallásos történetének régmúlt időkből származó dokumentuma, A biblia nem mély igazságok és magasztos eszmék lelőhelye. Bármennyi részigazság is van mindezekben, a biblia valóságos feletetet mégiscsak annak az embernek ad, aki benne Vele akar találkozni, a mi Istenünkkel, igéje által. Harmadszor: Miután a bibliához vezető út szabaddá vált, újonnan ismerte fel Barth Károly azt, hogy mi ennek a szónak jelentése: egyház. Valóban mi az egyház ? Azoknak az embereknek a serege, akik minden időben a biblia körül gyülekeznek. Mi valamennyien olyan korból jöttünk, amelyiknek nem volt már tudomása arról igazán, hogy mi az egyház, mi a gyülekezet. Ha ma ezt egy kissé ismét jobban tudjuk, az nem utolsósorban Barth Károly segítségével történt. Mi annak idején kritikus szemmel néztünk az egyházra. Az egyház számunkra félig ünnepélyes és félig unalmas hellyé | vált. Miért? Azért, mert önmaga sem j tudott Isten élő igéjének titkáról. { Mert a saját dolgában sem volt j már bizonyos. Ma ismét arról van ] szó, hogy az egyház istentiszteleteiben megtelítődjék Isten valóságának titkával és Isten titkának valóságával. Ez pedig akkor történik, hogyha a bibliát újra meghallgatják és megértik az egyházban. Így válik csak j azzá a hellyé, ahol Isten igéjének hirdetésében és az úrvacsorái asztalnál személyesen találkozik velünk. Barth Károly azon dolgozott és dolgozik ma is, hogy a gyülekezet így újuljon meg. Egykor a prédikáció munkájából indult ki, a helyes prédikációhoz ajtar most elvezetni. Barth Károly sokat tanulmányozta Luthert és Kálvint és tőlük tanulta meg, hogy mi az egyház. Mi támasztotta a XVI. sz.-ban az egyházat életre a halálból és mi újította meg ezzel egyidejűleg a világot és annak életét? Felelet: A biblia újra feltárult. Ebből származott a gyülekezetnek feltámadása és az életnek az az új áradata, amely a megújult gyülekezetből szétáradt a világra. Vajon van-e más segítségünk a mai egyház és világ számára? Nem tudok egyebet. Barth Károly teológiáját az teszi olyan életteljessé és aktuálissá, hogy erre az egyetlen segítségre mutat rá. Negyedszer: A bibliának azonban középpontja van. Ez a középpont Jézus Krisztus. Barth Károly Isten titkát és valóságát Jézus Krisztusban láthatta meg. Körülötte, az ő egyedülálló neve körül csendben állnak sort az évezredek, mert ő valóban minden idők középpontja. Körülötte kell mindennek gyülekeznie, hogyha a sötétté vált időbe és világba ismét fény és élet akar. költözni. Amíg ezt nem látjuk, amíg Jézus Krisztus nem vált azzá az egyetlenné, akié minden hatalom mennyen és földön, addig csak aluszunk. Amíg ezt a középpontot elkerüljük, hiába kísérletezünk teológiai munkával, hiába próbálunk elevenen prédikálni és hiába akarjuk az embert mindezzel talpra állítani, a legkisebb kilátással sem kecsegtetnek e próbálkozások a cél elérése tekintetében. Ha valakinek szürke hályog van a szemén, mikor Jézus Krisztusról és egyedül őróla van szó, az hagyjon fel a teológiával és az igehirdetéssel, de arra se gondoljon, hogy valami másféleképpen csak a legjelentéktelenebb életkérdést is képes lesz megoldani. Barth Károly teológiájában a leglényegesebb és a legjelentősebb az, hogy megtéveszthetetlen szívóssággal és biztonsággal szüntelen erre a középpontra utal, körülötte mozog, egész gondolkodásában és minden beszédében. így is lehetne mondani: Dogmatikájának hatalmas köteteiben egyetlen egy olyan mondat sincs, amelyet ne Jézus Krisztus felől és ne Jézus Krisztusra vonatkozóan gondolt volna el és mondott volna ki. Felveti mindazokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztatnak bennünket; kicsoda Isten? Kicsoda az ember? Micsoda a világ? Mi a természet? Mi a történelem? Mi az idő? Mi az örökkévalóság? Ezeket a kérdéseket azonban úgy veti fel, hogy világossá válik: nem Barth Károly, nem valamely gondolkodó állít bennünket ezen kérdések elé, hanem maga Jézus Krisztus. Ö pedig úgy állít e kérdések elé, hogy egyben megválaszolja őket. A Krisztus által feltett kérdéseket és megadott feleleteket Barth meghallhatta és tovább adhatta. Ezzel ébresztett fel bennünket álmunkból. Ötödször: Ezzel az is nyilvánvalóvá vált, hogy a teológiában, úgy, amint azt Barth érti, nem élettől távoli absztrakt dologról van szó. Amiről a valódi teológia gondolkozik és szól, az mind életünket mozgásban tartó valóság Emberi egzisztenciánk egész mélysége és szélessége előtérbe kerül. Még mielőtt a teológia elkezdett volna az egzisztenciáról beszélni, Barth Károly már célba vette a mi emberi létünket, egyedül azért, mert a bibliát ismét helyesen olvasta és ráfigyelt Jézus Krisztusra. Dogmatikájába ezért egész életbölcsességet épített bele, áz etikát — amint mondani szokták. Ebben az etikában nincs egyetlen olyan életkérdés sem, amely ne kerülne új világosság fényébe. Csak próbáljuk meg egyszer felütni etikai kérdésekkel foglalkozó köteteinek regiszterét. Ha azt kérdezzük, ugyan mit eredményez, ha Isten igéje az embert elevenén találja, csak egyetlen szóval válaszolhatok, ezzel a szóval: — szabadság! Ez azt jelenti, hogy az ember végre önmagára talál. Az ember lába útra lel, erőt kap ahhoz, hogy járjon is ezen az úton. Az emberi életnek célja lesz és az ember meghallja azt a hívást, amely efelől a cél felől feléje jön. Vándorrá válik és szabaddá, hogy a cél felé tartson. Ismét tudatosul az emberben, ki az, aki mindent kezében tart és az is, hogy mi emberek, magunk hova tartozunk. Az ember Isten kezében és vezetése alatt tudja életét. Ez a szabadság arra szabadít fel, hogy az ember engedelmeskedjék elhagyott, elfelejtett Urának, aki őt ismét hazahívja. Ezért még egy egészen más szót is használhatnék, ezt is ki kell mondani: — kegyelem! A kegyelem egy új életnek az erőforrása. Hatodszor: De vajon nem vált Barth Károly politikussá? Miért ne lehetne a Krisztusból és a bibliából kiíndulóan, tehát az egyházból, hozzászólnia politikai dolgokhoz? Németországban létekor, de már azt megelőzően is úgy állott * a mi korunk nagy eseményei között mint ezekben bensőleg is résztvevő kortársunk. De mégsem vált egyszerűen politikussá. Megmaradt teológusnak és most is az. Éppen mint teológus volt kénytelen meglátni azt, hogy politikai döntések tekintetében is kérdés irányul feléje. Ö pedig válaszolt. Már Safenwilben felvetődött előtte a munkásmozgalom, vagyis a szocializmus kérdése. Döntő módon foglalt állást az erőte- lenek és elnyomottak mellett. Tehetett mást a biblia alapján? Ezután jött a nemzeti szocializmus előretörésének időszaka Németországban. Ekkor sem tudott hallgatva szemlélődni. Beszélnie és cselekednie kellett. Élen járt a Hitvalló Egyház harcában. Mikor újra Svájcba került, az ellenállási mozgalmat kellett kiépíteni nálunk; mert nálunk is voltak ingatag emberek. Barth Károly ekkor is helyt állt. És ismét azt kell kérdeznem: tehetett volna másképpen? Hogyha Isten a Jézus Krusztus által nemcsak az egyház térségében, hanem a világban is Ür, hallgathat-e egyházi ember a jogtalansággal, az erőszakkal és a szemfényvesztéssel szemben? Vajon van-e az életnek két köre, egy olyan, amelyben Isten akaratát kell érvényesítenünk és egy olyan, amelyben e világ szellemét kell érvényre juttatnunk? Barth Károly mindig ez ellen a megosztottság ellen küzdött, amikor úgy látta, hogy ez a küzdelem feladatává vált. Ma azért küzd, hogy a keresztyónséget ne elegyítsék egyik politikai ideológiával se, se a keletivel, se a keletellenessel. Igazuk van azoknak, akik őt emiatt a kommunizmus felé hajtással gyanúsítják? Azt hiszem, nincs. Ez esetben is az igazi szabadság ügye érdekli és semmi más. Hetedszer: Azt is szemére vetik Barth Károlynak, hogy csak teológus és a világtól, annak életétől elzárkózik. Az bizonyos, hogy teljesen munkájának él, nagy visszavonult- ságban. Ha azonban valaki, akkor ő tud arról, hogy két pólus van; a biblia és az élet, és hogy a két pólus között szikrának kell kipattannia ismét, hogy sugárív jöjjön létre, amely a világot bevilágítja. Így a maga módján teljesen a biblia mellett dolgozik, de az emberi élet érdekében, mert munkájával az embernek akar szolgálni. Sokkal több világi foglalkozásban élő ember van, mint ahogy mi azt gondoljuk, akik világi életük kellős közepén abból táplálkoznak, amit nekik közvetve vagy közvetlenül Barth Károly nyújtott. Ismerek mérnököket, kereskedőket, művezetőket, akik Barth Károly könyveit olvassák, méghozzá nem valami »hobby«-ból csupán, hanem azért, mert belőlük segítséget kapnak napi küzdelmükhöz. Mindezt nem azért mondjuj, hogy Barth Károlyt dicsérjük veié, hanem azért, mert hálásak vagyunk Isten iránt, amiért vele és más hozzá hasonló emberekkel ajándékozott meg minket, akik az egyház tanítóiként végzik szolgálatukat a gyülekezet felépítésére. Nem Barth Károly, hanem Jézus Krisztus az a világosság, amely nekünk világol, azonban szükségünk van olyan emberekre. akik Jézus Krisztus világosságát közöttünk a gyertyatartóba helyezik, hogy világítson. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Budapest Vili.. Puskin*u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.—. Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.- Ft. Csekkszámla: 20.412—Vili. 10 000 példányban nyomatott 2-562037. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)
