Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-04-29 / 18. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

Kegyetlen lándzsa verte át Gonosz vasával oldalát,

S mely szennyet, vétket eltörölt; Belőle víz és vér ömölt.

Az ősi jóslat itt betelt.

Mit a hű Dávid énekelt;

»AZ Ür, halljátok nemzetek' Kereszten trónol közietek.«

Rajtad töndöklik. drága fa,

Királyi vérnek bíbora.

Ö választott jeles faág,

Ki szent testét karoltad át!

Világ bűnének zálogát Té hordoztad, te boldog ág.

Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajtad zúzta szét.

Szentháromság, dicsérjenek Üdvösség kútja, mindenek.

Legyen győzelmünk, add meg ezt A diadalmas szent kereszt.

A »keresztfa titkáról« szóló 735. áz. ének az »Üj rész« húsvéti énekeinek élén áll. Az énekeket ugyanis kló- rendi sorban csoportosítja az énekes- könyv egy-egy szakaszon belül. Éz az ének még a reformáció előtti korban, a középkor legelején keletkezett. A szöveg szerzője — Venantius FoftU- nüius — 530—603. között élt. Itáliában, Kavennában jogtudományt tanult, később Galliába, a mai Franciaországba költözött és egyházi pályária lépett. Mirit Haitiére püspöke halt reég. Tizenegy könyvből álló verseskötetében néhány himnusz is Vált, Énekünk ezek közül való.

A reformáció nem törölte le az egyháztörténet nagy táblájáról a középkor gyönyörű latin nyelvű himnuszát. A legszebbeket kiválogatta, a nép nyelvére fordította lé,

ha szükségesnek mutatkozott, kijavította az evangéliummal ellenkező sorokat, vagy' új Strófákkal gazdagította az éheket. Luther mága is több ókori és középkori himnuszt fordított le és dolgozott át. Ilyen pi. a 161. sz. étték (»Életünkben Szüntelen halál lesi léptünk ..,«j, melynek első strófája a Szent-GáÍlen-1 kolostorban keletkezett latin nyelven reég a középkor folyamán. Luther lefordította ■német nyelvre és két strófával egészítette ki. Másik húsvéti énekünk: »Krisztus feltámadt, Elmúlt kín gyalázat ...« (736. sz.) a középkor derekán, a JÜI. században keletkezett s ha az 1533-ban kiadott wittenbergi énekéskönyv német fordításban nem közli, talárt ma már feledésbe merült volna.

A reformáció szellemében jártunk el, mikor Fortunatus szép himnuszát, amely eddig evangélikus énekeskönyvekben nem szerepeit, felvettük új énekeskönyvünkbe.

Az ilyen ősi himnuszok arról tanúskodnak, hogy Jézus Krisztus egyháza a hit számára egyetlen hatalmas, évszázadokat és nemzedékeket átfogó egység;

egy ólyán énekkar, amelynek nagyobbik része láthatatlanul, Isten színe előtt zengi nevének dicséretét.

Az evangélikus énekeskönyv, mikor reformáció előtti énekeket ad kezünkbe, arról tesz tanúbizonyságot, hogy a Szentlélek Űristen az igaz hit jeleit és bizonyságait az első pünkösd óta megszakítás nélkül ragyog- tatja fel az egyházban — hanyatló •korokban is; hogy a reformációban nem egy új egyház keletkezett, hanem Jézus Krisztus egy egyháza tisztult és újult meg.

Az egyház egységének, ökumenikus jellegének kifejezése Hem a hamis hangok, a melléfogások elhallgatásává], hanem az egybecsengő, tiszta hangok örvendező, hálás felismerésével található meg.

Számunkra, evangélikus keresztyének számára nem jelént semmi gátlást, hogy Fortlihatus a reformáció kora előtt írt himnuszát abban a formáiban — Sík Sáfidór míves, erőteljes fordításában — éneklik gyülekezeteink, ahogy' az a magyar katolikusok énekeskönyvében szerepel és a katolikus gyülekezetekben használatos. Örömöt jelentett számunkra Sík Sándort levele, melyben D. De- zséry László püspökkel közölte, hogy a készülő énekeskönyv széméta készségesen bocsátja rendelkezésire himnusz-fordítását. Levelében többek között ezt írta: »Hozzájárulásomat annál szívesebben adom meg, • mert az a megokolás, hogy ez aZ apróság is az ökumánicitást óhajtja szolgálni, nagyon is szívemhez szól, mert ezt az eszmét évtizedeik óta szívemből szolgálom.«

Megemlítjük még, hogy Fortunatus himnuszának magyar fordítása az »Amor Samctus«-ban, Babits Mihály középkori latin himnusz-fordításaiban is megtalálható. Babits fordítása azonban nem a gyülekezeti éneklés szempontjából készült. Az tolmácsolásában az első Strófa pl. így hangzik:

Király zászlói lengéitek, villog titkával a Kérészt, melyre húsban fiíggesztététt, aki niliiden hőét alkotott.

Az eredeti látíü szöveg:

Véjillla Regis pfodeuttt fulget Crucié mrstcfifim qiK> carne canils emui (for suspenses est patIBUlo.

A himnusz tartalmi gazdagságát az adja, hogy a keresztet, a »gyalázat fáját« húsvét fényében mutatja bé. Ebben a fényben diadalmas jefllé, királyi zászlóvá válik, A hiísVét ütáhi vasárnapok, a jubitáta, can täte, fogaté evangéliumainak — Jánó® evangélistának — szemlélete tükröződik soraiban. Benczúr László

Készülj az ige hallgatására !

1956. április 29. — Cantate (Húsvét u. 4.) vasárnap.

Jn Í6, 5—15. — Jak 1,16—21. — Liturgikus szín: fehér.

A mai ige is — mint az elmúlt vasárnapi — Jézus búcsúbeszédéhez tartozik, melyet az Űr utolsó estéjén mondott. Igyekezete főképp arra irányul, hogy e beszédékkel előkészítse tanítványait az elkövetkezendőkre, s ne az Ö halála, távozása feletti gyümölcstálén szomorúság Uralkodjék rajtuk, hanem megismerjék annak áldását, amit így mond: »Jobb néktek, hogy ért élmegyek.«

m nem látták, miért vállalja Jézus a keresetet. »Senki sem kérdezi----tőlem Közületek: hová mégy?« Persze, hogy nem kérdezték, mert ők

cs

ak a sírig láttak, s benne a tragédiát. Mit kérdezzenek akkor? Ezért töltötte el szomorúság a szívükét. »De én igazságot szólok néktek«, az én eltávozásom a ti javatokra történik, »mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló«, a Szentlélek és így mindörökre a gonosz lélek, a sátán befolyása alatt maradtok. Ha pedig elmegyek, elküldöm tihozzátok a Szentleiket. Ezt a vigasztalást akarja velünk is megértetni és jól a szivünkbe vésni az Ür, hogy a mi Számunkra se legyen botrártkozás a kereszt, hanem abban üdvösségünket lássuk. A kereszttel az Ür a sátán hatalmát megtöri s velünk a Szentlélek ajándékát közli, mintegy »beindítja« a Szentlélek munkáját.

Nérn hagy kétségben a Szentlélek munkája felől sem. »Megfeddi — meggyőzi — a világot, a bűn, igazság és ítélet tekintetében.«

S A Szentlélek meggyőz afelől: mi a bűn? Nem apró-cseprő dolgok csu- t pán ezek, pl. iopás, csalás stb. Ezek is bűnök, de a bűn, amiről a Szentiéle, ív szól, s mely minden emberrel közös az, hogy nem hiszünk a Jézus Krisztusban. Erre tanít a Szentlélek bennünket, mert mi általában nem tekintjük ezt bűnnek. Izrael népe is abban a bűnben veszett el, minden kegyessége ellenére, hogy nem hitt a Jézus Krisztusban. Vallásos buzgósá- gunkban is e]kárhozott bűnösként élünk, ha nem hiszünk a Megváltóban, nem élünk abban a szent hitben, meggyőződésben, hogy mindazt, amit Jézusról hirdetnek énértem, az én javamra történt.

[TI A Szentlélek megyőzi a világot az igazságról. Arról az igazságról van V; 1 320,. hogy Ű az Atyához mégy. Ebben az Igazságban rejlik az én

igazságom, igazzá válásom is. A bűn miatt hamisságban, s ezért ítéletre érdemesen élek. A törvény vádol és elítél. De Krisztus Atyához menetele uj létalapot biztosít nekem, mert Ö esedezik érettem, s halálával kegyelmet szerzett nékem. »A megigazulást tehát teljességgel s tisztára le kell vennünk önmagunkról, s csupán a Krisztusra, az Ö cselekedeteire, vagyis az O Atyához menetelére helyeznünk, hogy bizonyossá lehessünk, mire támaszkodjunk.« (Luther.) A keresztyén ember igazsága tehát egyedül Krisztus műve, s arra kötelez, hogy új életben járjunk.

m A Szentlélek meggyőzi a világot az ítéletről. Világossá teszi, hogy a bűn, a sátán legyőzetett, s nem kényszer többé bűnt cselekedni. Mi, keresztyének ezen hitből fakadó örvendező reménységgel hirdetjük, hogy a bűn, békétlenség, világválságok, társadalmi ellentétek, háborúk stb. vagyis a bűn egyéni vagy kollektív megjelenései, melyek életünkre törnek, nem legyőzhetétlenek, de igenis megítéltettek, a Krisztus Jézusban legyőzettek. Így lett Ö a világ reménysége. A Szentlélek hivatalához tartozik tehát az is, hogy prédikáljunk az ítéletről, a sátán legyőzéséről, s az evangélium hirdetése által tudtára adjuk mindeneknek, hogy Jézus Krisztus elmenetele az Atyához vigasztalásunk, megtartásunk. Boros Károly

Egyházi felelősség „egy kontinensértif

A Lutherische Rundschau februári száma DéL Amerikáról közöl hosszrí beszámolót Wilhelm Hahn heidel- bergi professzor tollából, aki a múlt ét) őszén bejárta az egész dél-amerikai lutheránus egyházat. A beszámoló azzal a fellengzős kijelentéssel kezdődik, hogy a lutheránus gyülekezetek testvéri közössége Dél-Amerikában »egy nagy kontinens iránti felelősségben végzi munkáját, amely kontinensnek az a nyomorúsága, hogy a teljes evangélium a maga teljes erejével még nem járta óf«. A cikk fejtegetéseiből a kontinens iránti felelősségérzet azonban kevéssé mutatkozik. (Csak röviden jegyezzük meg azt, amit minden keresztyén tud, hogy nincs Ígéretünk Istentől arra, hogy az evangélium bármelyik kontinenst is mindenestül átjárhatja, és hogy nincsenek bizonyítékaink arranézvé, hogy há egy kontinens mindenéstül'-kétesztyénné válik (ilyen volt például Éurópa), a népeknek megszűnik benne minden nyomorúsága.) Pedig Hahn profesz- sZór nem egészen vak a dél-amerikai nyomorúságokkal szemben.

Például ilyeneket ír: »A társadalmi osztályok olyan helyzetben vannak, mint Európában a XIX. század- bán a kapitalizmus kialakulásának kezdetén Voltak. Vékony társadalmi réteg mérhetetlen gazdagságával szemben hasonlíthatatlanul nagyobb embertömegek kétségbeejtő szegénysége ált.« »Az egyes ember az állami közigazgatás önkényének kiszolgáltatva érzi magát.« »Az erős nacionalista öntudat ellenére is erősen függenek külföldtől.« (Érstd: az VSA- tót.) »Politikai kérdésekben klikkek döntenek, a néptömegek nem játszanak szerepet.« Ez éppen elég nyomorúság, amellyel szemben viszont a lutheránus egyház felelősségérzetét emlegető Hahn professzor a lutheránus magatartásra nézve ezt mondja: »A lutheránus egyház nem avatkozik be az ország viszonyaiba.« Majd később: »Nem, lehet olyan követeléssel előállni, hogy egy kisebbség, amilyen az evangélikus egyház, egy egész kontinensnek új indításokat adjon.« A Magyarországi Evangélikus Egyháznak más tapasztalatai vannak. Egyházunk századról századra úgy értelmezte kisebbségi helyzetét, hogy éppen a teljes evangéliummal indításokat adhat egy egész nemzetnek. Ég adott is. Ezt nem hivalkodásból mondjuk, hanem azért, mert az egész lutheránus világcsaládot méltán érdekelheti a Lutheránus Világszövetség által annyira propagált dél-amerikai lutheránus misszió ilyen passzív magatartása. Hahn professzor nyíltan megírja, hogy ez a lutheránus egyház nemcsak az országnak adott in- ditásókrót mond le, hanem tulajdonképpen a missziójáról is. Vajon, miért? A római katolicizmussal való békéért, sőt együttműködésért. Hahn

nem titkolja, hogy a csaknem minden dél-áThétikái országban Uralkodó Vallásként szereplő római katolicizmus felelős a dél-amerikai elmaradottság és igazságtalan Viszonyokért. Ugyanakkor azonban helyesli, hogy a lUthéráAiUsok Itt »ügyéinek arra, hogy lehetőleg ne kerüljenek összeütközésbe a Icatolikus egyházzal«. »Az evangélikus egyháznak pozitív felelősséget kelt hordoznia Dél- Amerika nagy katolikus egyháza iránt.« (!)

Közel van a gyanú, hogy tehát a koiítinéns Iránti felelősséget a katolikus egyház iránti felelősségben látják. Hahn aZt Várja az evangélikus igehirdetéstől, hogy »annak hatása alatt a katolikus egyház elgondolkozzék és regenerálódjék«. Hahn beszámol a dél-amerikai protestáns üldözésekről, de azt írja, hogy a katolicizmus »megújhodását örömmel kell köszöntem«, Ismétt »vajon miért7« Az okot megértjük, ha Hahn Cikkének igazi aggodalmát észreVéSz- sztik. A dél-amerikai népesség sze- kUlarizálódik. Az étvÜdgiaSodás ellen pedig a Lutheránus Világszövetség berkeiben legjobb orvosságnak Dibelius római javallatát tartják, a katolikus-—protestáns összefogást. Dél-Ametikábah tehát a szokásos nyugati lutheránus (és lutheránus vüágszövetségi) taktika érvényesül. Leszerelés á római IcatöUciZmUs félé, vonakodó magatartás az ökumenikus mozgalmakban, öncélú egyházi önvédelem a jövő igazi távlatainak ismerete nélkül.

Mert a dél-amerikái szekularizáció ugyanaz a fajta »nagykotúvá-válás« (Bonhoéffer kifejezése), amelynek tartalma abban keresendő, hogy a ke- resztyénséget Dél-Amerikában döntően képviselő katolicizmus a délamerikai tömegeknek nem nyújt garanciát arra, hogy a Háhn által is ismert dél-amerikai nyomorúságok meg szüntethetők legyenek. A tömegek kiábrándulása a római egyházból Ott is szabadságra és jólétre vágyó tömegek öntudatosodásával kapcsolatos. A teljes evangéliumot hirdető és kisebbségi helyzetben is határozóit mondanivalót talált lutheránus egyháznak tehát a dél-amerikai társadalmi és szellemi fejlődés valódi perspektívájában kellene egyházi magatartását kialakítania. A kontinens iránti felelősségből ez következnék és nem az öncélú egyházi önvédelem, nem a tömegek elmaradottságáért felelős római katolicizmussal való udvariaskodás, nem, a missziói leszerelés és nem a szekularizációtól való babonás félelém.

De honnan vegyen a dél-amerikai lutheránus egyház bátorságot és tisztánlátást távlatokban is érvényes és reményteljes egyházi döntésekhez és hitbeli magatartáshoz? Nyílván az ezt a missziót irányító Lutheránus Világszövetség Latin-Amerikai Bizottságától,,, Ö*

GYÜLEKEZETI HÍREK

a köbanyai gyülekezet

április 15-1 szeretetvericlégségén Prőhle Károly teológiai tanár tártait előadást a Keresztyén ÉnekeskönyV Új Részéről és az Imádságős részről.

AZ EVANGÉLIKUS egyetemes SAJTÓOSZTÁLY házi sokszorosításban kiadta a Budai Egyházmegye protestáns kórusmű pályázatán díjat nyert kórusrriűveket, Kapi Krá- lik Jenő: a 98. zsoltár című kórüs- müVe 5.— forintos árbán, Endre Béla: Ne hagyj eleénem Című motettája 3,50 forintos áron és Gárdonyi Zoltán: Énekeljetek az Ürnak című kórusművé 2,50 forintos áron. — Megrendelhető és kapható az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályon. Csekkszámlaszám: 220 278.

A cslKűstöTtöst egyházközség adminisztrálására Szimóh János eddigi balatonszárszói lelkész kapott megbízást.

A NAGYSZÉNÁS! gyülekezet egyhangúlag meghívott lelkészét. Fecske Pál eddigi battonyai lelkészt május

6-án iktatják be hivatalába.

A RABASZENTANDRÁSI egyház- község egyangúlag meghívóit lelkészét, Hütvely Sándort április 22-én beiktatták hivatalába.

A BALATONSZÄRSZÖI gyülekezet lelkészi szolgálatára D. DéZSéry László püspök beosztotta az Északi Egyházkerületből átvett Riész György tapolcai segédlelkészt.

A DIÓSGVÖR-VASCYÁRI egyházközség adminisztrálásával D. dr. Vető Lajos püspök megbízta Morav- csik Sándor diósgyőri lelkészt, mivel Ballkó Zoltán eddigi, disgyőr-vas- gyári lelkész állásáról április 15-i hatállyal lemondott.

CSALÁDI HÍR:

Nagy István nyugalmazott ostffy- aSszonyfái lelkész április 23-án meghált. Április 25-én Celldömölkön temették.

— Oltárkép, 145 cm magas, 115 clil Széles, éladó, iézus feltámadását ábrázolja. Érdeklődés: Csorna László, ABaújdévétfSSr, üp. Lucs.

Közös imádságunk

Csütörtök — Bűnbocsánat és megbocsátás. Krisztus testének közelsége

ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK!

Azt kérjük ebben aZ imádságban, hogy a mennyei Atya né nézze bűneinket és miattuk ne tagadja meg kéréseinket; mert mindabból, amit kérünk^ semmire sem vágyunk méltók vagy. érdemesek; mégis kérjük, hogy mindezt kegyelemből adja meg nekünk, mert naponta sokat vétkezünk és bizony csak büntetést érdemiünk. Viszont mi is szívesen megbocsátunk és jót teszünk azokkal, akik ellenünk vétkeznek. Luther: Kiskáté

LUTHER IMÁDSÁGA

Űrünk! Te tanítod és parancsolod, hogy kérjük bűneink bocsánatát; ezért nem is kétkedünk abban, hogy megbocsátasz; viszont mi is szívesen megbocsátunk és igyekezünk békességre', mert azt követeled tőlünk: »Bo- csássátök meg s akkor néktek is megbocsáttatik!« Ámen.

CSÜTÖRTÖK REGGEL

Magasztallak Téged, irgalmas Istenem, mert nagy áldozatot hoztál a bfinbocsánatért: Egyre hárítottad a világ bűnét. Rajta öntötted ki haragodat. Nála menedéket adtál bűnösöknek. A harag fiáit irgalom gyermekeivé tetted.

Magasztallak Téged, irgalmas Istenem, mert bűnbocsánat helyévé tetted egyházadat. Terjeszted általa a kegyelem hírét. Bűnöket törölsz el az új élet Vizével. Bűn ellen erősítesz az új szövetség vérével. Vigasztalás igéjét adod testvérek ajkára. Naponként minden bűnt bőven megbocsátasz.

Kérlek Téged, irgalmas Istenem, láttasd meg velem bűneim nagyságát. Ne mentsem bűneimet, hanem gyűlöljem. Ne hárítsam másra, hanem bánjam. Ne täkäfgässam bűneimet, hanem mégVatíjam.

Kérlek Téged, irgalmas Istenem, láttasd még Vélem a bűnbocsánat örömét. Ne maradjak magámra bűneimmel, hanem keressem az irgalom helyét. Ne hallgassak a Vádló hangjára, hahóm figyeljek feloldozó igédre.

Könyörgök Hozzád, irgalmas Istenem, szánj meg engem és győzd le szívemet, hogy sírjak bűneimért és örüljék bocsártatódóft. Ámen,

Bibliaolvasó

HETI IGEi Énekeljetek az Úrnak új éneket, — Zsolt 98, 1.

Április 29. Vasárnap — Ézs 42, 10—16.

A világmindenség teremtő és fenntartó Ura méltó arra, hogy gyermekeinek ajkáról soha se múljon él áz őt dicsőit» ének, hogy övéi szívvel és szájjal dicsőítsék. Kapcsolódjunk ml is be azoknak körébe, akik évezredek óta énekszóval dicsőítik őt, a magunk új éhekével.

Április 30. Hétfő — Ef 3,8—14.

Hit és jócSelékedet: e kettő szétválaszthetatlan egymástól. Mint ahogyan a világosság eloszlatja, kizárja a sötétséget, úgy az igaz hit is megsemmisíti a hamis és öncélú életfolytatást és igaz keresztyén életet teremt.

Május I. Kedd — Jn 0, 66—69.

Az az ember, aki Jézus Krisztusban felismerte Megváltóját, nem tud mást cselekedni, minthogy ragaszkodik hozzá, mert Benne életértek értelmét, cselekedeteinek irányítóját és üdvösségének szerzőjét ismerte fel.

Május 2. Szerda — Kol 3, 16—24.

A keresztyén ember mindent, ami jót cselekszik, Jézus névében, Jézusért teszi, mert tudja, hogy Jézus Krisztus elvárja tőle ezt, tudja, hogy a szolgálat krisztusi hitéből természetszerűén következik,

Május 3. Csütörtök — Mt 21,12—17.

Jézus kiűzi a templomból azokat, akik az istentiszteleti életből hasznot kovácsolnak maguknak, akik a szenthélyen kereskednek. Ugyanakkor, ezeretetből meggyógyítja azokat, akik az ő segítségére szorulnak. Isten háza nem is lehet soha más, mint az Ö kegyelméről, szeretőiéről való bizonyság- tévésnek helye.

Május 4. Péntek — 2 Tim 2, 8—13.

Jézus Krisztus Visszajövetélének várása soha nem halt fel a keresztyén- ség hittudatából. Az első gyülekezet tagjai éppúgy mint a mai kefesztyén- ség, hűséges hittel Várta és várja Urát és Megváltóját.

Május 5. Szombat — 1. Sám 16,14—23.

Az Istent dicsérő énekszó: hatalom. Eloszlat szomorúságot, növeli hitünket. Ezért szép, hasznos és jó, ha a gyülekezet, annak tagjai énekszóval magasztalják Öt, áz ezer és ezerszer dicséretreméltót, Vámos József

„Keresztfa titka tündököl“