Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-04-29 / 18. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET AZ EGYHÁZ ALAPJAJ 3. Az egyházi szolgálat Az egyházi szolgálatot maga Krisz­tus alapította, amikor feltámadása u,tán elküldte tanítványait a világba az evangélium hirdetésére, k eresz- telesre és tanításira. Mt 28, 19—20. Az apostoloknak és utódaiknak ez a munkája mindmáig és az idők vé­géig Jézus Krisztus földi munkájá­nak folytatódása. »-Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldetek titeket«, Jn 20, 21. Krisztus nem küld üres kézzel ebbe a szolgálatba. Ütravalóul, aján­dékul a Szemtlelket adja tanítvá­nyainak. »Vegyetek Szentleiket« — mondja a szolgálatba küldéskor. Jn 20, 22. Azt ígéri, hogy személyesen szól ég cselekszik ezen a szolgálaton keresztül. »Aki titeket hallgat, en­gem hallgat«. Lk 10, 16. A megbízása pedig a bűnboesánat megadása vagy visszatartása Isten nevében, tehát Isten képviseletében. »Bizony, mon­dom néktek, amit megköttök a föl­dön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a menny­ben is oldva lészen.« Mt 18, 18. Az egyházi szolgálat célja és értelme az, hogy a mennybemeneteltől fogva az egyház időszakában eszköze és közvetítője legyen a feltámadt Krisz­tus megszólaltatásának és cselekvésé­nek ebben a világban, Ezért méltán van itt a helye, ahol az egyház földi életének alapjait vizsgáljuk. Mert a »próféták és apostolok alapköve« (Ef 2, 20), melyre az egyház egész élete ráépül, a prófétáknak és apos­toloknak szolgálata! Szolgálat az evangéliummal-Az egyházi szolgálathoz — amint Mt 18, 18-ban láttuk — elengedhe­tetlenül hozzátartozik a »bűnök megtartása«. Tehát Isten haragjának és ítéletének hirdetése meg nem bánt 'bűnök, meg nem térő bűnösök felé. Ez csak egy része annak a küz­delemnek, amelyet az ige hirdetőjé­nek állandóan folytatnia kell a bűn, az önzés, a rossz mindenféle formá­ja ellen. Lelki fegyvere ebben a küz­delemben Isten szent törvénye, Is­ten parancsolatai. Ezekkel kell küz­denie minden ellen, ami az emberi életet megrontja és az emberi kö­zösségek, a család, a társadalom, a nép, az emberiség életét és békessé­gét fenyegeti. Az egyház szolgálata Isten szent törvényének a szolgá­lata. Ennek a szolgálatnak a »közepe«, a lényege és ereje azonban mégis a KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A LUTHERÁNUS világszö­vetség 1957-re Minneapolisban ter­vezett gyűlésére 700 hivatalos rész­vevőt várnak. Ebből 275 az 57 tag­egyház delegátusa, s további 150 ez egyházak hivatalos látogatója. A BIBLIÁTÁRSULATOK Világ­szövetsége érdekes adatokat közöl a bibliafordításnak és a bibliaterjesz­tésnek az egész világon folyó mun­kájáról. A legfrissebb statisztikai adatok szerint az 1955. esztendő) vé­géig 207 nyelven jelent meg a teljes Szentirás. A teljes Űjtestámentumot 265 nyelven tették közzé, míg a Bib­lia valamelyik könyve 620 nyelven jelent meg idáig. Azoknak a nyel­veknek a száma, melyeken a Biblia valamelyik részét megjelentették, összesen 1092-t tesz ki. DÄN evangélikus egyházi küldött­ség készül D. Fuglsang-Damgaard érsek vezetésével az ortodox egyház meghívására Romániába. AFRIKAI tapasztalatairól cikket írt J. Robinson, észak-amerikai néger lelkész a Christian Century c. folyó­iratban. Ebben elmond ja, hogy az af­rikai egyházi munkát egészen új szempontok szerint kell újjászervez­ni. Az itteni egyházak elutasítják a misszió eddigi gyámkodó magatartá­sát s több megértést kérnek önálló­ságukért vívott küzdelmük számára. Az európaiak és amerikaiak sokat beszélnek a keresztyén testvériségről, ezt azonban az afrikaiakkal szemben gyakran megtagadják — írja Robin­son; ISTENTISZTELETI REND Budapesten, április hó 29-én Deák tér: de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Dóka Zoltán, du. 6 (úrv.) Haíenscher Károly. — Fasor: de. 11 Cserháti Sándor, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. út 7.: de fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24.: de. fél' 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b.: de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr. — Karácsony S. u. 31.: de. 10. — Thaly K. u. 28.: de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya: de. 10 Bolla Árpád, du. 7 Szita István. — Utász u. 7.: de. 9 Bolla Árpád. — Vajda Péter u. 33.: de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló: de. 11 (úrv.) Muntag Andor, du. 7 Scholz László. — Gyarmat u. 14.: de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva: de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22.: de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 Gádor András. — Váci út 129.: de. 8 Rimár Jenő. — Újpest: de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Duníkeszi: de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet: de. 10 Madarász István, du. 7 Bencze 'Imre. — Soroksár—Gj­telep: de. fél 9 Madarász István. —■ Rákos­palota MAV-telep: de. 8 Schreiner Vilmos. — Rákospalota: de. 10 Schreiner Vilmos. — RP. Kistemplom: du. 3 Kökény Elek. — Rákosszentmihály: de. fél II Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 11 Juhász Géza. du. 7 Benes Miklós. — Torockó tér: de. fé 9 Juhász Géza. — Óbuda: de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos. du. 5 (gyerm.) Sár­kány Tibor, du. 7 (úrv.) Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. ti.: de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, dú. 7 Ruttkay Elemér. — Pesthldegkút: de. fél 11 Groó Gyula. — Kelenföld: de. 8 Botfa Ist­ván. de. 11 Bottá István, du. 6 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi út 138.: du. fél 6 (úrv.) Muncz Frigyes. — Budafok: de. 11 Benes Miklós. — Nagytétény: de. 8 Benes Miklós. — Kelenvölgy: de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva: de. 11 Visontai Róbert. szolgálat az evangéliummal. A ke­resztről, Isten bűnbocsátó szereteté- ről szóló hatalmas üzenet. Valaki azt mondta, az embert kilendíteni termé­szetes, ős önzéséből semmivel sem kisebb dolog, mint lenne a Föld ki- mozdítása pályájáról. Ezt a csodát végzi el Istennek Jézus Krisztusban testet öltött bűnbocsátó szeretet*. Űjjáteremti a földi életet és örök életet ad. Az egyházit szolgálat (ízt a végtelen hatalmú isteni szeret etet és bűnbocsánatot adja tovább sokféle módon: igehirdetésben, keresztség- ben, úrvacsorában, gyónásbeli fel­áldozásában, lelkipásztorolásban, a szeretet sokféle cselekedetében és a gyülekezet tanításában. Isten gazdag Isten, mi pedig szegény bűnösök va­gyunk — szokta mondani Luther —, ezért adja ilyen nagy bőséggel és ilyen sokféle módon megújító szere- tetét. Az egyházi szolgálat o békéltetés szolgálata. »Reánk bízta a békélte­tésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk, Krisztusért ké­rünk: beküljetek meg az Istennel!« 2. Kor 5, 19—20. A békéltetés szol­gálata békességet szerez Istennel: szabadulást hoz Isten haragja, ítélete alól. Elveszi bűneink vádolását, a lelkiismeretünkre nehezedő vétkek súlyát. Kivonja a halál fullánkját, elveszi félelemét és rettenetessógét. És megnyitja szemünket a földi élet határán túl Isten örök országa vég­telen távlataira. De Isten békessége és a békéltetés szolgálata ugyan­akkor a békesség hidjává lesz a fele­barát, a másik ember felé is. Meg­szabadít régi énünk önmaga körül forgásának, önzésének bűvköréből a szeretet csodálatos szabadságára. Is­ten békessége — amelynek munká- lására Krisztus Urunk az egyházi szolgálatot szerezte — átfogja az egész emberi életet, áthatja erejével a mindennapunkat, az emberekhez és a dolgokhoz, hivatásunkhoz való viszonyunkat, a család és a szélesebb emberi közösségek életét. Az egyházi szolgálat így a szó igazi értelmében a szeretet szolgálata. Hét i/Ltáfy Uäziüt HeuttM*s\**a<ja$Lbau „Isten igéjének szolgája’’ A szolgálat után nézzünk a szol­gálattevőkre! Pál apostol nem hagy kétséget afelől, hogy az igehirdető személye, igét hirdető ajka nélkülöz­hetetlen az üdvösség művében. »Mi­módon hinnének pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódom halla­nának pedig prédikáló nélkül?« Rm 10, 14. De azt sem hallgatja el az apostol, hogy az ember, az igehirde­tő személye maga itt csupán eszköz; méghozzá méltatlan eszköz a szolgá­latban. »Sem aki. plántál, nem vala­mi, sem aki öntöz, hanem a növe­kedést adó Isten«, 1. Kor 3, 7. Az erő és világosság ebben a szolgálat­ban nem az emberből, a szolgálat betöltőjéből, hanem Isten igéjéből, a szolgálat tartalmából árad! Nem a személyen van a hangsúly, hanem az igén és a szentségen, melyek rá­bízattak. Az egyháza szolgálat »kincs cserépedényben« (2. Kor 4, 7). Az emberi erő és személyiség nagyon is gyarló és méltatlan cserépedényé­ben, ha a szolgálat tartalmára és a feladat nagyságára gondolunk. Pedig ezt nem olyasvalaki vallja maga fe­lől, aki az utolsók közi lenne, hanem aki talán a legnagyobb volt a leg­nagyobbak közt is. Az igehirdető a személye szerint éppúgy rászorul Isten kegyelmére és bocsánatára, mint gyülekezetének akár a legkisebb tagja. Lelkipásztor és gyülekezeti tag közt ebben a te­kintetben nincsen semmi különbség. Ez a különbség nem a személyben, hanem a szolgálatban van. Abban, hogy reá van bízva az Isten igéjével és szentségeivel való nyilvános szol­gálat a gyülekezetben. Ezért egyfe­lől helytelennek és tévesnek tartjuk azt a felfogást, amely a papságot külön klérusként elkülöníti és ki­emeli a gyülekezetből, valamilyen különleges, Istentől eredő hatalom dicsfényével próbálja felruházni (fő­leg a miseáldozattal kapcsolatban) és magasabbrendű emberként fölébe helyezni az egyszerű hívőknek. De másfelől ugyanígy elutasítjuk azt a felfogást is, hogy a gyülekezetben a szolgálatra nézve sincsen különbség, bárki hirdetheti nyilvánosan az igét és kiszolgáltathatja a gyülekezetnek az úrvacsorát. Ez ellenkezik Krisz tusnak az egyházi szolgálatot rende­lő világos akaratával. A régi egyházi iratokban a lelké­szek neve mellett gyakran lehet ol­vasni az M. V. D. betűket. Ezek a »ministér Verbi Divini« (Isten igéjé­nek szolgája) latén szavak kezdő­betűi. Ez a név mélyértelmű kifeje­zője annak a felfogásnak, amelyről szóltunk. A lelkész maga személy szerint csak küldött, szolgálattevő. Szolgálatának lényege és ereje nem őbenne magában van, hanem a rá­bízott evangéliumban, Isten igéjé­ben. A lelkész élete, munkája — Pál apostol említett hasonlatát idézve — cserépedény, amelyben Isten üdvö­zítő evangéliumának ereje, kincse van elrejtve. Minden keresztyén papsága Az egyházat Pál apostol élő test­hez hasonlítja, melynek sok tagja van s amelyben minden tagnak megvan a maga szolgálata. 1. Kor 12, 12 fck. Nem mindenki kéz, nem min­denki szem. De minden tagnak, a legjelentéktelenebbnek is, nélkülöz­hetetlen a feladata az egész testben. Ezzel Pál apostol az ellen is szol, amit ma a »papi egyház« kísértésé­nek szoktunk nevezni. Az ellen tud­niillik, hogy az egyházra úgy tekint­sünk, mint amely lényegében veve azonos a lelkésszel, az egyházi hiva­tallal, a templommal stb. Az ellen, hogy a gyülekezetben csak a lelkész személye, az egyházban csak a lelké­szek jelenítik az egyházat, a gyüleke­zet tagjai pedig »világiak«. A »papi egyház« ilyen gondolata ellen kelt harcra a reformáció, amikor kifejti a keresztyének »egyetemes papságá­ról« szóló tanítást. Sokszor megfeled­keztek róla, még többször félreértet­ték. Ezért az egyházi szolgalattal kapcsolatban röviden erre is ra keli térnünk; _ A legelterjedtebb az »egyetem® papság« reformátori tanításának olyan individualista félremagyará­zása, hogy a reformáció egyházában, igazában nincs is szükség külön egy­házi szolgálatra, gyülekezeti eletre, istentiszteleten való részvétéire. Mert hiszen minden keresztyén egyúttal pap Isten előtt: közvetlenül van kap- csolata a hitben Istennel, tehát magában is lehet jó keresztyen. Való iga?, hogy egyetlen Közbenjárónk van csupán Isteninél: Jézus Krisztus. 1; Tim 2, 5; Keresztáldozata a vége minden templomi áldozatnak s végét jelenti a közbenjáró ószövetségi pap­ságnak is. Hitben közvetlenül van közösségünk Jézus Krisztussal és őbenne Istennél; Ez azonban nem teszi feleslegessé az igehirdetés és a szentségeknek hivatalos szolgálatát, sem pedig a gyülekezetét! A »min­den keresztyének papsága« egyhá­zunk tanítása szerint éppen nem az egyéni bezárkózást, a gyülekezettől visszahúzódó individualista keresz- tyénséget akarja, hanem elsősorban a szolgáló, közösségi lelkületre akar rámutatni. Az »egyetemes papság« a nyülekezet tagjai számára elsősor­ban küldetést, szolgálatot jelent. Egymásért vagyunk papok, »egymás Krisztusává« kell lennünk család­ban, gyülekezetben, embertársaink között! Minden keresztyén papsága, ez azt jelenti: intsük és vigasztaljuk egymást Isten igéjével, és végezzük állandóan egymásért, a körülöttünk élőkért, egyházért és világért köz­benjáró imádság papi szolgálatát! így lesz a gyülekezet valóban élő testté, Krisztus testévé, ahol az egy­házi szolgálat nem egymagában áll, hanem körülveszi és hordozza a gyü­lekezet tagjainak cselekvő, keresz­tyéni élete és szolgálata. Tetszett Istennek, hogy a Szent­írás mellett és a hitvallások mellett emberek személyét és munkáját is beleépítse az egyház életének meg­őrzésébe, fenntartáséiba. Kellenek, akik plántálnak és kellenek, akik öntöznek az egyházban. 1. Kor 3, 6. Akik a szikla-fundamentumra, Krisz­tusra, mint bölcs építőmesterek építenek. De szolgálatuk minden lát­ható eredménye és fáradozása, hű­sége mellett mégsem ők tartják fenn az egyházat, hanem aki elhívja őket és Szentjeikével cselekszik szolgála­tukon keresztül; Öt kell kémünk, küldjön ma is munkásokat az Ő ara­tásába és adjon erőt a szolgálatban állóknak szolgálatuk igaz és hűséges betöltéséhez; Dr. Nagy Gyula »Messze sötétedik inár a Ság teteje Ezentúl elrejti a Bakony erdeje. Szülőföldem, képedet: Megállók mégegyszer. s reád visszanézek Ti kékeilö halmok, gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet.« . . . így búcsúzik ^Berzsenyi Dániel, Ke­menesalja szülötte a szívéhez nőtt tájtól. Mintha e vers ütemére zakatbiná- nak alattam a vonat kerekei. Las­san eltűnik a Ság-hegy, ma már jó­val alacsonyabb, csipkézett bazalt- koronája, már régen eltűnt a Keme­nes hosszan nyúló háta. Nemcsak a táj s a vonatkerekek ütemes robaja idézi fel emlékezetemben e költe­mény sorait. Kemenesmagasiból ha­zafelé tartok s rendezgetem magam­ban a gyülekezetben látottakat, hal­lottakat. Szeretném egységes képbe beleilleszteni az élmények mozaik- köveit. Szétmorzsolódnak azonban a kép vonalai, nem sikerűi idillikus keretben összefoglalni a gyülekezeti életet... Ismételten megcsendülnek bennem Berzsenyi versének sorai. Jelképessé lesznek a szavak s a hely­zet, amelyben a költő írta őket. »Bú- csűzás Kemenesaljától« —: elhagyja a régi kedves helyeket, el a szülői házat, »élte vidám reggelét«. Zörög­ve, zökkenve viszi a szekér »szilaj vágyások gigászi harcai« felé. Ütőn van. Átéli a búcsúzás és az utazás nehéz óráit s szíve a múlt és a jövő feszü 1 lségében, két világ között, féle­lemtől és merészségtől, kétségektől és erőtől hevesen, nyugtalanul dobog. Ilyen úton levő nép Kemenesma- gasi evangélikus gyülekezete is két világ között, múltból a jövőbe, régi életformájából az újba. Érzi állapo­tának nehézségét, küzdelmeit, de át­éli erőfeszítésének szépségeit és új­ságát is. Két világ között. A Bakony balra már csak homá­lyosan látszik Boba után a vo­natablakon át, mikor szemembe tű­nik a síkból meglepően, átmenet nélkül kiemelkedve a vulkanikus Sághegy. A celldömölki állomásról már látni a Kemenes hosszú domb­hátát, amely a Ság mögül észak— déli irányban húzódik. Nevét talán kavicsos talajától vette, melyre sok verítéknek kell hullania, míg meg­adja a termést. A Kemenes lábánál falu falut ér. Kemenespálfa, Boba, Kissomlyó, Egyházashetye, Káld, Celldömölk, Kemenesmihályfa, Söm- jén, Ostffyasszanyfa, Nagysimonyi, Csönge, Vönöck, Kemenesmagasi, Kemeneshőgyész, fei egészen a Rá­báig. Evangélikus egyházunk szín­magyar gyülekezetei élnek egy tömb­ben ezen a jellegzetes tájon, lélek- számra nézve mintegy tizenötezren. VTjnöckről négy kilométer az út ” szekéren Kemenesmagasira. A széles országút két oldalán a »lapo­son«, a termékeny földeken példás a lend. A vönöcki állami gazdaság több modern épülettel gazdag major­jában minden csendes már e késő szombat délutánon. Tiszta az udvar, s a tehén istállók ablakai is ragyog­nak a tisztaságtól. Magasi határában a termelőszövet­kezet földjei terülnek el a vönöc- kiekkel szomszédságban. A templom és a papiak udvara kö­zös. A rácsos udvarkapun át látni a templom nemesen egyszerű, klasz- szikus stílusú homlokzatát. Templo­mot, paplakot s a nagy kiterjedésű kertet embermagasságnyi kőfal öleli át. A XVI. század közepe óta van itt evangélikus gyülekezet. 1630 óta ön­álló lelkészi szolgálat van a gyüle­kezetben. Az első templomot tűz emésztette meg. A másodikat a Li- pót-féle üldözések idején vették el s ezután fél évszázadig nem volt temp­lomuk. A Türelmi Rendelet tette le­hetővé új templom építését. 1784-ben kezdték meg az építést s azóta egy­szer megbővítették, s szép, neoklasz- szikus homlokzattal látták eL Né­hány év múlva ünnepük Kemenes- magasihan a templom 175 éves év­fordulóját; A templom belseje zöldre festett karzataival, sík mennyezetével ott­honos, meleg hangulatot kelt a belé­pőben. A keresztelő medencét harangala­kú vörösréz fedő takarja. Rajta ez a felírás olvasható: »Nemesmagasi és Pórmaga&i 1830.« A gyülekezeti lelkész megmagya­rázza a furcsa feliratot. — A község hosszanti tengelyé­nek kétharmad részében áll a templom. Kb. ez volt a határ a köz­ség két része között. A nagyobbak­ban laktak a nemesek, a kisebbik­ben a pórok: földnélküliek, cselé­dek, béresek. A község két része kü­lön választott bírót, külön tanítót, egyházi gondnokot és pénztárost. Csak a lelkész volt közös, mintegy personalis unióban. A nemesi falu­részben csinos udvarházak, oszlopos ámbitusok díszlenek. De a póri rész sem utolsó. Több itt a szalmafedelű ház, az egyszerűbb lakás, de minde­nütt rend van, csinos tisztaság. így élt a falu két része, eléggé elszige­telve egymástól. Elesem képzelhet­ték, hogy nemes és pór összeháza­sodjék. Vagy pl. a nemesi falu külön engedélye kellett ahhoz, hogy az ál­taluk vett haranggal pórok temeté­sén is harangozzanak. — Csak 1911-ben került sor a két falu egyesítésére. Éppen Gyurátz Ferencnek, a szegény parasztgyerek­ből lett püspökünk vizitációja alkal­mával s az ő buzdításává történt meg az egyesülés. Mi mindent rejthet magában Ke­menesmagasi múltja, a letűnt világ? A rendi társadalom sötét árnyai hú­zódnak meg a gyülekezet történeté­ben s talán ezek lappamganak még ma is ijesztő kísérteiként egy-egy szívben. Ne engedjétek, kogy a gő­gös, sápadt arcú kísértet akadályoz­za a testvéri közösség evangéliumi új világát! J£jjel nappal gondolkodom, töpren­gek s velem együtt még sokan mások is — mondja az egyházköz­ség gondnoka —, hogy miként ala­kítsuk jövőnket. Hogyan biztosabb a sorsunk? A szövetkezetben, vagy egyéni gazdálkodásban? Nyolc hol­don dolgozom, minden erőm a munkáé, megnézheti a földemet akárki. Minden mag idejében a földbe kerül s gondosan ápolok min­den darab földet. De sok ez a gond nekem, egyedül. Viszont a termelő­szövetkezet nem dolgozik olyan lel­kesen, mint én. Nem mutat fel olyan eredményt sem. Mutassák meg tet­tel, hogy az ő útjuk a jobb, akkor majd én is arra megyek. Gondnok úr, kedves testvér, nem gondolja, hogy ilyen jó gazda és lel­kes, dolgos ember nagy segítség lenne a közös munkában? Tapaszta­lata és munikakedve előbbre vinné a sokak, a közösség ügyét és benne a magáé is könnyebben haladna? Sok­ká^ könnyebben, mint egyedül. Gon­dolja meg: nem elismerést, vagy bí­rálatot vár a falu népe ma az evan­gélikus embertől, hanem segítséget. Délután valaki így szólt: — Tes­sék megmondani a püspök urálii­nak, hogy ők csak a lelki dolgokkal foglalkozzanak, azokról írjanak, ne a termelőszövetkezet kérdéséről. Azt majd elintézzük mi magunk. — Mi evangélikusok olyan testvé­rek vagyunk, akik minden ügyünk­ben meghallgatjuk és elfogadjuk a jó tanácsot egymástól. Nemcsak a »lelki ügyekben«, hanem a hétköz­nap dolgaiban is. Aki másképp gon­dolkodik, az egyikben sem akar az igére hallgatni. A felelet: csend. Micsoda vétke ez sok-sok rosszul elmondott igehirde­tésnek! Micsoda felelőssége lelké­szeknek, akik hagyják, hogy egyes keresztyének az életet »lelki« rész­re és egy másikra, hétköznapira, 'em­berire bontsák. Jobban kell tanítani a keresztyéneket Kemenesmagasi- ban! ^ termelőszövetkezet elnöke is evangélikus. Alacsony, göndör­hajú, nyugodt ember. Higgadtan, tárgyilagosan beszél. — 1952-ben alakult a szövetkezet a falu határánál© egynegyedén, 1200 holdon, hatvan család részvételével. Kevesen voltunk és még kevesen is vagyunk. De nem adjuk fel a küz­delmet. Segítségünkre jönnek a gé­pek. Az idén kombájnnal aratunk. Működni fog a motoros fűkasza. Holnap áll munkába a burgonya- ültető gép s a burgonyát is géppel szedjük ki majd a földből. Sok em­beri munkaerő felszabadul majd s vele föllendítjük az állattenyésztést, ötven férőhelye« tehénistállót épí­tünk, növendékeket fogunk gondoz­ni. Munkánkkal és eredményeinkkel eloszlatjuk majd a kétségeket. A termelőszövetezet tagjai előtt bizony nem a legkönnyebb út áll. De ez a néhány földöz juttatott pór, ez a »más fajta raj« merészen útra indul: új világ felé. Milyen szép lenne: ha Kemenes­magasi egy hiten levő népe testvéri egységben érné el ezt az új világot. Muncz Frigyes BACH MÜVEK A Lutheránia bemutató hangver­senye a Deák téri templomban május 6-án, vasárnap este 6 órakor, Műsor: 8. motetta 79. kantata Vallásos énekek Máté Jolán — Melis György Zalánfy Aladár EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—Vitt. 10 000 példányban nvomatott 2-561895. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents