Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-04-29 / 18. szám

1

EVANGÉLIKUS ELET

Megnyugtató számunkra, hogy lelkészeink is jónak látják

a parasztság új útját

Beszélgetés a zalaistvándi gyülekezet gondnokával

Az Országos Béketanécs ülésén találkoztunk. Dezséry püspököt kereste, hogy mint a zalaistvándi gyülekezet gondnoka, egy-két ügyes-bajos dolgot elintézzen vele. Amikor aztán együtt mentünk lefélé a parlament lépcsőjén, elmondotta: bánja, hogy (későn gondolt felszólalásra a tanácsülésen. Későn ocsúdott — mondta — s most benne rekedt a szó, amivel bizonyságot akart tenni arról, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó parasztság jó munkájával részt akar venni az egész ország békemegmozdulásábáh, hogy ezzel is hozzájáruljon a békészérető embereknek a leszerelésért vívott küzdelméhez.

Tóth János zalaistvándi egyház- községünk gondnoka. Nemcsak aZ egyházközség munkájában vesz élénken részt. Növénytermesztési brigádvezető a zalaistvándi Békeharcos Tsz-ben, a tanácsok megalakulása óta v. b. elnökhelyettes, a helyi békebizottságnak titkára és a IV. magyar békekongresszus óta az Országos Béketanácsnak is tagja.

A szót, amit nem mondott el a béketanács ülésén, most elmondja azért, hogy az Evangélikus Élet hasábjain keresztül szóljon a parasztsághoz.— Hogyan veheti ki parasztságunk részét a leszerelésért vívott küzdelemből? — teszi fel saját maga az első kérdést. Olyanformán gondolom, hogy mint termelőszövetkezeti dölgozók, többet, jobban és olcsóbban termeljünk, mert

11a több és jobb ennivalónk van és ha így jobb életet tudunk biztosítani az ország dolgozóinak, akkor ezáltal békeügyünk erősödik, és nagyobb erővel harcolunk a béke megőrzéséért.

Gondoljuk csak el, hogy milyen horribilis összegeket emészt fel pl. egy tanknak az előállítása. Ezeken az összegeken mennyi új traktort, tnehnyi gazdasági felszerelést lehet előállítani! -Ez megkönnyíti az emberi munkát, emberibb lesz általa az élet, több hús, több zsír, több kenyér jüt az egyszerű embereknek mindenütt a Világon.

Ezért kell a földeken mindany- nyiunknak becsületes munkában megállnunk helyünket.

A békemunká és a termelés ösz- szeíüggéseiről beszélgetve hamarosan a termelőszövetkezetekre terelődik a szó. A nyáron az Evangélikus Élet Is hírt adott arról, hogy Zala- iétvánd egész népe, 167 család a termelőszövetkezeti életformát választotta. Nagy szerepe volt ebben á fejlődésben Kutas Elek esperesnek is, aki, rrtiht Tóth János gondnok elmondja,

meleg szeretettel biztatta gyülekezetét, hogy egy emberként válassza a haladottabb mezőgazdásági termelő és életformát.

Azóta megkezdődött a közős munka a zálaistváridiak között. Beosztották a táblákat és már együttesen kezdték meg a tavaszi munkákat.

— A zalaistvándi evangélikusok — folytatta — szíwel-lélekkel mellé álltak a közös munkának. Megláttuk, hogy nagy társadalmi és gazdasági átalakulás van folyamatban hazánkban és ha nem állunk mellé, és nem dolgozunk, akkor nem lesz kenyerünk.

Az a tapasztalatom, hogy gyülekezetünkben az evangélikus emberek megértették a kor hivó szavát. Látták, hogy könnyebb lesz a mtinkánk, ha vállvetve tudunk dolgozni, nem vagyunk magunkra hagyatva, hanem kéz a kézben, váll a váll mellett dolgozunk.

— A parasztemberekben régebben igen mélyen meggyökerezett az »enyém*. Ez az utóbbi időben nem így van. Most már igy gondolkozunk: »miénk«.

Elmondja, hogy nemrégiben látogatást tett az egyik barcsi termelő- szövetkezet KossUth-dijas elnökénél, s megkérdezte: mi a titka, hogy a tsz olyan gyorsan megerősödött és jó eredményeket ért el? 6 azt mondta erre: mindeh a tagságon múlik. Bízom abban — mondja Tóth János gondnok —, hogy a tagságunk ezentúl is úgy melléje áll a szövetkezetnek, mint eddig és akkor jó munkát végzünk és emelkedik életszinvona- lunk.

A gyülekezeti életről beszélgetünk ezután. Templomrenoválásra készülnek, amire a gyülekezet saját erejéből eddig 20 ezer forintot adományozott és megfelelő mennyiségű építőanyagot szerzett be. Á hivek nemcsak templomukat szeretik, hanem az egész egyházat és benne egyházunk sajtószolgálatát is. Elmondja, hogy alig várják az Evangélikus Élet érkezését. Megkérdezem: mit Szeretnek és mit hiányolnak az Evangélikus Életben?

— Megvallom őszintén — mondja —, a magam részéről nagyon szeretem, amikon.' termelőszövetkezeti kérdésekkel is foglalkoznak. Különösen az ingadozóknak jólesik tudniuk, hogy

egyházi vezetőink is foglalkoznak ezzel a kérdéssel és .javunkat akarják és velünk együtt megértik a kor szavát, a fejlődésnek ezt a menetét.

A magyar parasztságnak évtizedeken át csak az volt a fontos, hogy minél többet össze gyűjtsön. Ennek érdekében sokszor még a templomhoz is hűtlen lett, önmagát is tönkretette, csakhogy minél többet harácsolhasson össze. Jól esik nekünk ebben a kérdésben tanító cikkeket ólvásni.

Szeretettel emlékezik ezután Ottlyk professzor zalaistvándi igehirdetésére, amelyet éppen a termelőszövetkezet megalakulásának napján mondott a gyülekezetben.

— Nagyon megnyugtató volt számunkra, hogy

a templomban éreztük: át egyház! vezetőink, lelkészeink Is Vélünk egy gondolaton vannak és

ők is jónak látják ezt az utál, amelyet mi követni akarunk.

Szeretjük azokat a cikkeket, amelyek úgy foglalkoznak Istén igéjével, hogy közben utalnak valamit mái életünkre, társadalmi átalakulásunkra. Voltak néhányan közöttünk iá, akik nem így gondolták, pedig hát nem nekik volt igazuk, isten az embernek életet, testet ad és felelősségre vonja, hogyan gazdálkodtál vele? Amikor lelkiekben felelősségre von majd Isten, azt is számon kéri, Hogy miért tettük tönkre testünkét múlandó javak haráesólásában.

Ezután javaslatot tesz. Jöjjenek össze a gyülekezetek, a presbitériumok és beszéljék meg egymás között a közös munkára, a kollektív életformára való áttérés minden kérdését.

"Azok, akik erősebbek már és látják, hogy könnyebb lesz életünk, ha együtt dolgozunk, erősítsék a gyengébbeket,-«

Ö maga szívesen mondja él a gyülekezetekben vagy a presbitériumokban a maga tapasztalatait és érveit a közös munka mellett.

Hogyan érvelne? Így:

— Égy ember nehezebben dolgozik, mint kettő. Ahol ketten vannak, már lehet mondani: na pajtás, fogd meg, és mindjárt könnyebben megy. Magam tapasztaltam, mint egyéni paraszt. Fel kellett tfenni egy zsákot a szekérre. Nem ment. Ha többen vagyunk: hórukk, és már fenn is van.

Végezetül még elmondja, hogy néhányat) féltek a termelőszövetkezet megalakulásának és a templom-renoválásnak az egybeesésétől. Félelmük alaptalan volt, mert amint a gyülekezet tagjai megállják helyüket a közös munkában, úgy az egyházhűségben is. Valóban, az az évszám, amely a renoválás esztendejét hirdeti majd a megújított templomon,

azt fogja hirdetni, hogy a zalá- istvándi evangélikusok ebben az esztendőben két cselekedetet Is véghez vittek, amelyben az egység erejét bizonyították még, egyet az egyházban, egyet pedig a magyar nép közösségében,

Zay László

A Korálkönyv új kiadásáról

1913 óta maßt jelent meg újfS evangélikus korálkönyv, A Keresztyén Énekeskönyv új kiadása, ill. az Űj Rész énekeinek bevezetése elengedhetetlenül szükségessé tette az ez énekeket tartalmazó korálkönyv Kiadását. Az Egyházegyetém Tanácsa e korálkönyv fnégszerkeszlését egyházi munkásokból álló munkaközös- ségte bízta. E munkaközösség feladata lett egyrészt a régi korálkönyv új kiadásának előkészítése (Korálkönyv L része), másrészt az Űj Rész dallam&ihoz tartozó új ko- bálkőtnyv megszerkesztése (íí. rész).

A szerkesztő munkaközösség első feladata volt azokban az alapelvekben megállapodni, melyek szerint az egyes dallamok összhangosítását végezni kell.

Mivel az Űj Részben szereplő énekekét ritmikus formában énekeljük, szükséges, hogy az énekek kísérete rte csak alkalmazkodjék ehhez, hanem segítse is a gyülekezet ilyen éneklését.

Ezért a basszus mindig követi a dáliáin! ritmusát, helyesebbel az ének minden szótagjára egy basszüshahg esik. Ugyanakkor a középszólamok lehetőleg kitöltik a dallam és basszus esetleges hosszabb hangjainak értékét úgy, hogy a mértékegységben mozognak tovább. Természetesen a középszólamok mozgása nem lehét öncélú, ún. henye mozgás, hanem ugyanakkor tovább kell vinniöík a harmonizálást Is. Az énekek kezdő hangja sokszor nincs mégharmonizélva. Ez a kezdés megkönnyítésére szolgál. Ugyanígy a kVint kezdetű dallamoknál Ilyenkor a kezdő kvint-hang mellett csak az alaphang szólal meg. Az ilyen into- ríálás után fokozatosan kell a négyszólamú szerkesztésre áttérni.

További alapelvek lettek: A harmóniák megválasztása alkalmazkodjék a dallam stílusához, korához. Az esetleges ismétlődő dallamrészek lehetőleg másképpen üjrá harmonizá- landók; Leírásban e dallamrészeket kettős ütemvonal választja el egymástól.

Az alapelvek tisztázása után a munkaközösség szétosztotta a ck^la- mokat olymódon, hogy a hasonló' stílusú dallamok általában egy feldolgozóhoz kerüljenek.

Az elkészült összhangositásokat a munkaközösség meghallgatta

és alaposan megvitatta, Csák az így közösen jónak talált liarmanizálások kerültek a koráikon yvbe.

Az énekek léírása is eltér az eddigi gyakorlattól. Az eddig szokásos énekkarszerű leírás helyett a korálkönyv hangszerszerű lejegyzésben került kiadásra.

Végre szakítani kellett azzal a téves felfogással, hogy a gyülekezeti ének kíséretére, ill. vezetésére szolgáló korálkönyv egyszersmind énekkari letétként is használható legyen.

Már a dallam magassága is különböző e kettőnél: a gyülekezeti éneknél úgy kell megválasztani, hogy lehetőleg a gyülekezet valamennyi tagja, a szoprán-tenor hangúak éppen úgy, mint az alt-basszusok egyformán kényelmesen tudják az éneket énekelni. Az énekkarban pedig a magasság a szoprán terjedelméhez kell, hogy igazodjék. A harmonizálás módja is más-más kell legyen, aszerint, hogy az énekhangok vágj' hangsZerlkíséret számára készül-e. Végül (s ez a mai kántorviszonyok között szintén nem közömbös) a hangszeres leírás sokkal könnyebben olvasható is. Az egyházi (modális) hangnemekben álló énekeknél a szisztéma előtt a hangnemet hagyő- mánvos számmal jelöljük. így á dór dallamok előtt 1., a írig előtt 3., a lid ellőtt 5., á mixolid előtt 7. szám álí.

Kívánatos lenne, ha a kántorok a hasznosabb, gyakorlatban szerzett tapasztalataikat, javaslataikat közölnék

az 1 Egyetemes Egyház Liturgiái és Énekügyi bizóftságávál megjegyzéseiket az Egyetemes Sajtóosztály címére küldve.

A ritmikus éneklés, mint azt az eddigi tapasztalatok mutatják, gyülekezetben, sem kivihetetlen dolog. A hívek szívesen és lelkesedéssel éneklik a ritmikus énekeket is,

ha az éneklést jól előkészítve és mindig az ének természetének megfelelő, lendületes tempóban vezetjük,

Sulyok Imre

PÁL LEVELE A RÓMABELIEKHEZ

Nirtcs különbség — 3, 1—16.

A BŰN VILÁGA, mely az első fejezet második felében Oly félelmesen feltárult, egyetemes. A bűnről n«n lehet másképp beszélni, mint a 130. zsoltár Szávainál: "A mélységből ...« E mélységben látja Pál mély szolidaritásban áz embert, minden embert. ítt, ebben égyütt vagyunk, bármi válasszon is el egyébként bennünket.

Mert ilyen egyetemes a bűn világa, azért nem lehét külön beszélni a »világ btinéfől«i Az apóstól azokkal SZáH itt vitába, akik, ha a bűnről van szó, a karzaton vélik magukat, vágj' éppen a páholyban, s nem a színtéren, ahöl a cselekmények zajlanak. Isten színé előtt azonban senkinek sincsen oka és lehetősége a dicsekvésre. És főkéilt árrá itincsen oka, hogy megítélje, lenézze a másikat. Mert egy a mérték »pögányotk« és »zsidók-, a »világ fiai-« és a »kegyes emberek-« számára: Isten akarata, a törvény. És ez alatt # mérték alatt ki ne máFasZfalódnék el? S kiket terhel nagyobb felelősség, mint éppen az ige hallgatóit 7

PÁL SZEME ELŐTT olyan emberek lebegnék, akik a »törvény- birtokában. ujjal mutogatlak a többiekre, azokra, akik ezen á törvényen kívül éllek. A váltás emberéi ezek, akik ügy vélik, hogy van Vaíamijök, ami őket kiemeli a többiek közül. Vannak szertartásaik, amiket igyekeznek megtartani, életszabály ók, ismerétek;

tcni, reményében nem csalódhátik. Közben halálos fájdalmak lepik el és — meghat. Mi Volt tíz ő hite, az ő vélt bizodalma Istenben? Igazi hit Volt éz? Kern-, csak babona, mely abból ered, hogy nem ismeri a természetet. Így él, így gondolkozik, így cselekszik és így hal meg naponta SOk-sbk parasztember.

Most pedig képzeljünk el egy olyan gazdát, aki azt képzeli, hogy Isten majd gondoskodik kenyeréről, s ezért nem is irtja a szántóföldjén az elburjánzott dudvát, konkolyt, Későn szánt, rostálatlan, romlott, rossz magót Vet. Látja, hogy a Pétéi rósz-* szül áll, mégis remél, és még mindig abban bízik, hogy Isten nem fogja elhagyni, gondoskodik majd kényeréről Eljön az aratás idéjé és ő kenyérgabona helyett csak vad- Zaböt, repcét és dudvát arat. Mivé léSZ most törhetetlen bizodalma? NOS, legyen meg Isten akarata —• mondja én nem teszek semmit ellene. — Ez volna valóban Isten ttkdfdtű.? Vajon akkor teljesíted Isten ákáratát, ha rosszul műveled meg földedet, és gabona helyett dudvát aratsz? Annyi babona virul, annyi eUHtélet uralkodik a gazdálkodásban s ezek még a paraszt vallásos hitére, egész életmódjára és minden foglalatosságára nagy hatást gyakorolnak. Pedig a természet mutathatja meg neki szemléletes módon d nagy, hatalmas, bölcs és jóságos Teremtő akaratát, nagyságát, bölcsességét és jóságát. Ha azonban nem vezetjük rá a termétudják, hagy ml a jó s mi a rossz, mi a helyes és mi kerülendő, mi igaz és mi hamis. S most ezek az emberek úgy Vélik: ők mindenestül Isten oldalán vannak, sőt talán le is telepedhetnek mellé s ítélkezhetnek élők és holtak felett. Vajon ezek az emberek csak a Pál korabeli kegyes zsidók körében voltak megtalálhatók? Az ítélkezés szelleme nem kísért-e mindnyájunkat egyformán ma is és minden időkben? Keménység és meg nem íért szív: így nevezi Pál ezt a magatartást. Könyörtelenség és lelki gőg, tehetjük hozzá magyarázárképpen. Tilalomfák felállításában éis bí- rálgatásában kimerülő kegyesség, »embertelen keresztyénség« — fából vaskarika.

Isten előtt pedig nincsen személy- válogatás! Azok fognak megigazulni az ö színe előtt, azokat fogadja Él Igaznák, akik nemcsak emlegetik a törvényt, hanem be is töltik azt. S előfordulhat, hogy a »pogány«, aki nem ismeri talán Isten írott törvényét, akinek nincsén asztalán a Biblia, iítikább betölti azt, szívének sugallatára hallgatva. S a templomos, a bibliás, elmarad mellétté.

AZT JELENTENÉ EZ, hogy mindjárt itt, a Római lévél elején megtagadja Pál, amit a bevezetésbén hirdetett, hogy az Evangélium Isten hatalma mindazok megmentésére, akik abban bíznék s hogy az lesz igaz ember Isten színe előtt, aki ebből a bizakodásból él? Távolról sem! Csupán azt akarja kiáltani az apostol: Nincsen különbség, mindnyájan rászorultok az evangélium vigasztatására, mindnyájatoknak szükségetek van arra, hogy Isten hatalma megmentsen benneteket! Ti is, ti kegyesek, a törvényben, templomos, igaz voltotokban bizakodók — éppen úgy, mint a »pogámyok«. Ezt jelenti az, hogy Isten előtt nincsen személyválogatós. Senki sincsen, aki Isten oldalán állva tekinthetne le a körülötte zajló világra, hanem mindnyájan egyképpen benne álluk ebben a zéjió világban. S ha ítélünk, ne feledjük: Ítéletünk, mint a bumeráng, az ausztráliai népek e különös hajítófegyvere, visszaröppen s minket magunkat tálál el.

isten az, aki Ítéletét tart, »azon a rtapofi*. Ö tárja fel sa emberi szívek titkait s azon a napon mindenkinek Csák egy vigasztalása és reménysége lesz: az, hogy az ítélő Isten, az evangélium Istene s az ítéletet a Jézus Krisztus által tartja, Groő Gyula

szet bölcs rendjének ismeretére, jelenségéinek megfigyelésére és bölcs megítélésére, a számunkra, emberek számára oly fontos, figyelemre méltó, hol hasznos, hol káros természeti változások figyelembevételére, hogy a kedvezőket felhasználja, a károsókat pedig kerülje, akkor a szegény parasztember érzéketlen marad, holott hálaimával kellene fordulnia Istenhez. így gyakran épp az tölti meg szívét < félelemmel, aggodalommal, bánat- 1 toí, gonddal, babonás Hittel és hi- , tétlenséggel, sőt gyakran a világ . kormányzója iránti gyűlölettel, aminek e természet ipázi ismereté- i bén örömmel, reménnyel, szeretettel, bizalommal, Hittel és hódolat- ■ tál kellene őt élt öltenie.',

r Halála a kdresztyénségnék, ha ' szétválik az élettől. így OZ élő és ’ éltető hitből báboiiaság és értelmet- ; len megszokás lesz. Az élet pedig , félszeggé, merevvé: embertelenné válik. Jaj annak, aki hitét félti az l éleitől, »AZt kell megtanítanunk, ' hogyan lehet Jézus tanítása szerint a földi boldogságot és az ötök üd- f vösséget elnyerni. Azt kéll megta- í nulnühk, milyen viszonyban van vélünk Isten, gondviselő Atyánk, l mit tett, mit tesz, és mit fog még t tenni Isten értünk, mit kall az cm- ’ bernek kerülnie, mit kelt cselekednie, nehogy magát boldogtalanná [ tegye, hanem, hogy rendeltetésének ’ megfelelően itt és tű kinn olyan bot- ’ dog legyen, amilyennek Isten akar- ’ ja, és amilyennek ő maga egyáltáiá- ’ ban csak lehet."

Schreiner Vila»»

szerű és józan szavait nekünk is jó hallgatni. Így tanítja népét:

»A parasztember a természet alaposabb ismerete nélkül sein jobb és értelmesebb emberré, sem ügyesebb gazdává, sem értékesebb honpolgárrá, de még Csák igazabb^ keresztyénné séttt lehet. A természet ismerete nélkül a parasztember munkája, szorgalma, sőt hité, istenbe és a gondviselésbe vétett bizalma is többnyire csak püsZtá babona. Képzeljünk csak el egy olyan parasztembert, aki nem ismeri a természet törvényeit! Megbetegszik — hogy világosabban lássuk az esetéi — legyen ez a betegség hascsikarás. Eljön hozzá az egyik báfátjá, és ismerős okoknál fogva érvágást javasol. A beteg azonban nem hallgat az okos tanácsra, mert így gondolkozik: Miért tétetném tönkre,

miért szabdáltdtnám össze érvágásokkal ép testemet? isten mindenható, majd megsegít engem érvágás nélkül is. Kifekszik tehát a hideg huzatba, vagy legjobb barátai vezetik és fektetik oda, hogy enyhülést szerezzenek neki, majd jeges vizei iszik, hidegvizes borogatást tétet o fejére, felső és alsó testére, minder, balgaságot kipróbál, és mindehhez barátai nyújtanák segédkezet. Í0i válik saját maga gyilkosává, miközben azzal dicsekedik, hogy bízik Istenben, aki nem hagyja el, visszc fogja adni egészségét. 6 bízik Isten szavában és ígéretében, Ister már sokakat megsegített hasonló betegségekben, tehát neki is fog segi

TeSscdik Sámuel olyan lelkész volt, aki két lábbal a magyar talajon állva hirdetett népének eligazító igét. Ez nemcsak képies kifejezés. Tessedik valóban talpa alatt érezte az Alföld, szarvasi gyülekezete népének futóhomokos, szlttyós, szikes és rosszul kihasznált földjét. Szerette népét és lelkészi szolgálatát Olyan hivatásnak tekintette, mely szerető, atyai gondoskodással fordul a hívek egész élete felé.

Babonás tudatlanság és megrögzött szokások uralkodtak a nép között, amikor 1768-ban Szarvasra került, lelkésznek, így emlékezik meg erről:

»Kutattam-kerestem a népnek és a népi életnek a költői leírásokban oly szépen ecsetelt nemes egyszerűségét, s helyette együgyűségét, ostobaságot, s a legközhásznúbb javaslatokkal szemben tanúsított bizalmatlanságot, ravaszságot, gonoszságot, makacsságot, állandó nélkülözést találtam. Cselekvő keresztyéni érzületet kerestem, s a vallás álcájában szörnyű káoszt, ferde néphitet, babonaságot, otromba előítéleteket, téves vallási fogalmakat találtam. Mindez a parasztember lelkét sötétséggel, szívét bánattal tölti még; egész életében, minden helyzetében ránehezedik a nyomor

Ezen a nyomoron, népe testi és lelki nyomorúságán akart segíteni. Okos szóval, jó tanácsokkal és a péidaadás mlndenekfelett való erejével. korában sajnos, Szífite egyedülálló módon látta meg, hogy az igaz keresztyén hit és a józan, igaz és emberséges élet elválaszthatatlan.

Munkássága méltatása helyett ad* juk át neki magának a szót. Egy„flz élet leghasznosabbra fordítása a valóságos istentisztelet“