Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-04-22 / 17. szám

EVANGÉLIKUS ELET I Amerre Jézus járt Készülj az ige hallgatására ! A keresztyénség bölcsője, Jézus szülőföldje és földi működésé' nek területe a világnak nem valami elrejtett zuga — alhogyan Pál apos­tol büszkén említi. (Csel 26, 26.) Nagy népek — az egyiptomi, asszír, babiloni — történetének színhelye közé ékelődött és a keresztyén ség töl függetlenül is jelentős földrész volt. Az emberiség történetében hosszú évszázadokon át hatalmas birodal­mak ütközőpontja ez a kis ország, hadászati és kereskedelmi szempont­ból pedig az akkori világ egyik leg­fontosabb »országútja«. A Földközi- tenger medencéjének keleti partja, az Arab sivatag északnyugati vég­ződése alkották természetes határait. Délen és északon azonban mester­séges határok közé szorult. zt az aránylag kicsiny területet Jézus korában már egységesen Palesztinának nevezik a történeti leírások — s ez a név ma is köz­ismert — a Szentirásban azonban sehol nem találkozunk e névnek ilyen értelmű használatával. Helyet­te sok más elnevezést olvashatunk. Az Ószövetség Kánaánnak, Kánaán földjének, ígéret földjének, Júda és Izráel földjének, később pedig Szent­földnek nevezi. Az Evangéliumok már sehol sem említik az egész or­szágot, hanem annak csak kisebb, tartományszerű részeit pl. Galilea, Samaria, Tízváros vidéke, vagy más esetekben pontosan egy-egy város, község, esetleg más szőkébb kiter­jedésű terület összefoglaló nevét pl. Jeruzsálem, Kapemaum, Názáret, ill. Tyrus és Sidon vidéke, Genezá- rét tava. Jézus korában ui. az egész, egykor önálló ország a Római Biro­dalomhoz tartozott. A szorosan vett, zsidók által uralt terület a legnagyobb kiterjedése Ide­jén (Salamon és a Hasmoneus kirá­lyok korában) sem volt nagyobb a Dunántúlnál. Az évszázadok során pedig határai gyakran változtak. Ezek a határváltozások hosszú időre megszűntek, amikor a rómaiak Pa­lesztina földjére léptek. Az ő ural- . kodásuk alatt legfeljebb a kisebb tartományok határai tolódtak el, de az egész terület lényegében tartósan Rómához tartozott. jpóldrajzilag Palesztinát élesen és x szembetűnően két önálló részre tagolja a Genezáret tavát a Holt­tengerrel összekötő, észak-déli irányban haladó Jordán folyó. Ez az ország legnagyobb és legbővízűbb folyója, de legszélesebb szakaszán sem éri el az 30 m szélességet. Nagy esése, gyors folyása, számtalan gáz­lója és vízesése miatt sohasem volt hajózható. A Jordántól keletre terül el az Arab sivatagba átmenő, magas fek­vésű fennsík. Az Evangéliumokban már aránylag keveset olvasunk erről a vidékről. Itt van (egy kivételével) az a tíz város, amely egységes el­nevezésű területként szerepel az Újszövetségben. A Jordántól nyugatra fekszik a szorosabb értelemben vett Pa­lesztina. Hegyes, völgyes vidék ez kisebb fennsíkokkal és alföldekkel, mely a Földközi-tenger felé fokoza­tosan széles, homokos partmenti sávba megy át. A Jordán völgye felé azonban hirtelen esésű, szaka- dékos, átmenet nélküli földrajzi ha­tárvonal húzódik, melyet még a Jor­dán völgy rendkívüli mélysége is fo­koz. Nyugat-Palesztina hegyei általá­ban 500—1000 m magasak. A 2000 m-t csak az északon levő Libanon és Hermon hegységek közelítik, ill. haladják meg. Ez Jézus működésé­nek igazi területe. — Itt Nyugat-Pa- lesztinában — van Galilea, Samá- ria, Judea és ezeken belül azok a városok és falvak, melyekről oly sok szó esik az Evangéliumokban, így Galileában Názáret, Kapemaum, Kána, Nain, Júdeábán pedig Jeru­zsálem, Bethlehem, Bethánia, Em- maus. Az északi Galilea és a déli Judea közé ékelődik Samária, Jézus korá­ban a samaritánusok lakták, ezért a zsidók — ha csak lehetett — elke­rülték. Viszont Samárián vezetett keresztül a legrövidebb út Galilea és Judea között. így, ha nem akartak nagyot kerülni, ezt az utat kellett választaniok, ha pl, Názáretből Je­ruzsálembe akartak menni, (A tlzen- kétéves Jézus története Lk 2, 41— 51.) Az akkori közlekedési és útvi­szonyok között így is jelentős tá­volság volt ez: kb. 130 km, 5—-6 napi út. 4 harmadik — földrajzilag — ön- **■ álló tagolódású része Paleszti­nának a Jordán völgye, Keresztelő János működésének, Jézus megke- resztelésének színhelye. A kb. 100 km hosszú, széles völgy Palesztina legtermékenyebb része. Ebbe a széles völgybe illeszkedik bele a Holt-ten­ger és a Genezáret tava, melyet az Evangéliumok még Galileai tenger­nek, Tiberiás tengerének, vagy egyszerűen csak tengernek is ne­veznek. A tengernek távolról sem mondható tó kb. egyharmada csupán a ml Balatonunknak, mintegy 10 km széles és 20 km hosszú. Viszont jelentősen mélyebb a Balatonnál, legnagyobb mélysége majdnem 50 m. Egyébként a Jordán völgye — beleértve a Genezáret tavát és a Holt-tengert is — az egész világon páratlan érdekességű és jelentőségű terület földrajzilag, mert mélyen a tengerszint alatt fekszik. Már a Genezáret tavával kezdődik ez a mély bevágódós, melynek legalsó hatéra: a Holt-tenger 394 m-rel van a tengerszlnt alatt. A Jordán völ­gyében, a Holt-tenger közelében volt az Evangéliumokból is ismert Je­rikó és Béthabara városa. Ugyancsak az Evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus az említett vi­dékeken kívül még Tyrus, Sidon és Cézárea FHippi környékén is járt. Ezek a városok már nem tartósnak a szorosan vett Palesztinához. Mind­három Galiieától északra néhány napi járóföldre volt. Tyrus és Sidon a Földközi-tenger partján, Cézárea Filippi pedig a Hermon hegység déli nyúlványainál. Febete Igtván Az egyház és az atlanti hadsereg A világkeresztyinségnek ma talán * leg/eszültebb kérdése az, merre tart a német protestantizmus. A né­met protestánsok egységének kér­dése a megosztott országban egyben nemzeti kérdés is. A német egyház­nak a német néppel és a világ béké­jével kapcsolatban talán minden ed­diginél nagyobb felelőssége van. Ez a felelősség világméretű és nemze­dékekre kiható. A nyugatnémet atlanti hadsereg felállítása és az akörüli világméretű vita ennek a német egyházi felelősségnek ma leg­konkrétabb területe. A német Hit­valló Egyház az 1945-ös ún. stutt­garti nyilatkozatban a közös bűn- bánat kötelezésének felvetésével olyan teológiai és egyházi kezdemé­nyezést jelentett, amely alkalmas lehetett arra, hogy a nácizmusba belesüllyedt egyházi többség és a nácizmus ellen győzelmes szellemi harcot folytatott egyházi kisebbség találkozhatott benne egy egészen új és Istennek engedelmes egyházi Úton- Ez az út a német miUtarismus, a nácizmus, a faji gyűlölet ellen je­lentett hitbeli állásfoglalást és nem­zedékekre szólóan nevelhette volna a németséget arra, hogy beleilleszked­jék a népek családjába. A nyugat­németországi szélsőséges egyházi körökbe azonban hamar visszatért hetedmagával az egyszer kisepert ördög, A német nacionalizmus újra tért hódított a nyugati egyház- fészekben s odáig fejlődött, hogy nemrég kinevezték a nyugatnémet atlanti hadsereg tábori püspökévé azt a Kunst prelátust, aki a német protestáns egyházak és a bonni Adenauer-karmány közötti összekötő tisztét viselte kinevezéséig. Ez azt jelentette, hogy a német protestán­sok tehát tábori lelkészeket adnak a nyugatnémet új-fasiszta hadsereghez és egyben azt jelenti, hogy ezt a hadsereget az egyház ezzel »el­ismerte-«. Illetve ezt jelentené, ha a német protestánsok mindannyian egyet- értenének ezzel a cselekedettel. A kisebbségbe szorult, de a Hitvalló Egyház hagyományain nevelkedett egyházi erűk azonban jelen vannak Németországban is hősies küzdelmet folytatnak az egyház, a német nép becsületéért. Az utóbbi esztendőkben alig volt jelentősebb teológiai konferencia, mint amelyet legutóbb Wuppertal- Elbcrfeldben tartott »Die Gesell­schaft für evangelische Theologie-' (az evangélikus teológia művelését szolgáló társaság), melyet 1940-ben létesítettek azzal a célkitűzéssel, hogy a Hitvalló Egyház teológiai munkáját segítse és hogy e munka gyakorlati következményéi számára utat nyisson az egyházi életben. A felszabadulás óta ez a társaság há­rom nagy konferenciát rendezett, — a wuppertall a harmadik. Mindhárom konferencián részt vett Barth Károly és részt vettek rajta a legszámot­tevőbb német protestáns teológusok. Ez évben Iwand, Ernst Wolf, Schneemelcher, Bornkamm és Ger­hardt Steck tartották a fő előadáso­kat. A rendkívül gazdag teológiai konferenciából most csak azt emel­jük ki, ami a fenti összefüggésben jelentős. Emst Wolf hangsúlyozta, hogy a »hitvulló egyházban tudato­sodott, hogy őrállói szolgálatra hiva­tott az embernek az ügyében és mindinkább átérezte (a hitlerizmus idején) a maga elkötelezését minden veszélybe került emberi élet iránt«. »Alapjában arról volt szó, hogy az egyház igazán egyház legyen.« Nie- möller, Heinemann és Barth Károly mélyen elemezték a Hitvolló Egyház szerepét a német protestantizmus életében, majd QoUvoitzer, dr. Si­mon jogász és hyand professzor fel­vetették a nyugatnémet hadsereg felállításával kapcsolatos egyházi magatartás kérdését. Dr. Irvand professzor kijelentette, hogy »a nyugatnémet hadsereg fel­állítása nem egyéb, mint a bünbánat szervezett megtagadása. A nyuga­tiak nem tettek jó szolgálatot akkor nekünk, amikor nem értették meg azt a mély bűnbánatot, amely 1945- ben a stuttgarti bűnvalló nyilatko­zathoz vezetett. Kívánják lcalonáln- hat és munkaképességünket és ezért állandóan elszólítanak minket arról a$ útról, amelyen járnunk keik Ne higgyük azonban, hogy Isten magát becsapni engedi... Felelőtlen dolog volt az egyház részéről, hogy olyan gyorsan vetette fel a tábori lelkész­ség felállításának kérdését, mint hogyha már nem is lenne kérdéses magának a nyugatnémet hadsereg­nek a felállítása,,. Csak, arra kér­hetjük a külföldet, hogy az Isten szerelméért és az ember szerelméért hagyjanak ki bennünket, németeket a viláó felfegyverzéséből!« Ivaand és vele együtt többen a 400 tagú teológiai konferencia teljes helyeslése mellett mutattak rá arra, amelyre egyébként az egész Világ felelősségteljes protestáns teológusai rámutatnak. A Gazette de Lausanne svájci polgári lap áp­rilis 5-i számában nagy cikket kö­zöl arról, hova vezet a német protes­tantizmus útja. Többek között meg­állapítja, hogy »a Hitvalló Egyház­nak. minden oka megvan arra, hogy a szűkkeblű lutheránusok naciona­lista irányzatával szemben éberen őrködjék.« Európa érti, hogy a né­met protestantizmus mostani maga­tartása óriást kérdés a béke ügye szempontjából, mert befolyásolja a német közgondolkozást. Aki a hit- lerizmus alatti német egyházi kér­désről valamit is tud, az tudja, hogy Iwandnak igaza van, amikor a Mtle- rlzmussal barátkozó német keresz­tyének történelmi felelősségének alapján az 1945-ben a stuttgarti bünvqlló nyilatkozatban kimondott evangéliumi bizonyságtételt félti a mostani eseményektől. Ezek az ese­mények a német protestantizmus né­hány felelőtlen nyugati egyházi veze­tője nyilatkozatain és cselekedetein keresztül ijesztően idézik a múltat és veszélyesen kísértik az egész né­met teológiai gondolkozást. Nem csoda, ha Barth Károly a vita során súlyos szót mondott ki ebben az ügyben. Bornkamm a katonai szolgálat megtagadásával kapcsolatos vitában felvetette a kérdést, hogy: »Mi törté­nik mégis azokkal, akik most katona- ruhát öltenek magukra? Ez esetben érvényesül-e az a teológiai nézet, hogy a katona is üdvözölhet?« Barth így felelt: »Az a reménység tölt be, hogy a mai megosztott Né­metországban nemcsak egyesek, ha­nem talán maga az EKD is (a né­met protestánsok országos szerve­zete) hitet tesz a következő tétel mellett: nem, ma és itt egyetlen ka­tona sem üdvözölhet,« »Az a fel­adat, hogy lefogjuk azoknak a ke­zét, akik fegyvert ragadnak és meg­akadályozzuk őket a fegyverhaszná­latban .,., Nekünk, keresztyéneknek fel keli hagynunk minden olyasmi­vel, ami a Kelet és Nyugat közötti feszültséget növelheti... Egy olyan össznémet egyházra van szükségünk, amely nem akar titokban lelki észak-atlanti szövetséggé válni.« Majd így fejezte be beszédét: »Azoknak a jelenlevőknek, okik az erőszak politikájával szembeszállnak, most összeesküvéssé kell szövetkez­niük, Mint svájci, természetesen nem adhatok önöknek tanácsot. De ha felteszem, hogy én is német lennék, akkor most azt mondanám: szervez­zünk meg egy ilyen összeesküvést.« Élhet-e felelősségtudatos protes­táns ember 0 földön, aki nem tartja aggasztónak, hogy a leghűségesebb német teológusok és a leghűségesebb német hazafiak számára jelenleg csak ez az út, ez a végső megoldás mutatkozik a Német Szövetségi Köztársaságban? V. KORÁLKÖNYV II. kötet. s Keresztyén Énekes- könyv Üj Részének dallamai. Ara: 65.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII.. Puskin u. ÍZ. Csekkszámlaszám: 220—218. 1956. április 22 — Jubilate (Húsvét u. 3.) vasárnap Jn 16, 16—23 — 1. Pét 2, 11—20 — Liturgikus szín: fehér m Jézus utolsó estéjén, mielőtt elindulna a Gecsemáné kertjébe, a már kevés idővel rendelkező ember tömörségével beszél tanítvá­nyaihoz. Szavaiban a bekövetkező események, a jövendő áll eléjük. ».:; sír­tok, jajgattok... szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre for­dul.« Szomorúság és öröm. E kettő jellemző a tanítványok életére. A ke­resztyén ember számára mindkettő Jézus Krisztus személyéhez kapcsoló­dik és elválaszthatatlan tőle. Jézus azonban tanítványainak, vagyis a keresztyén embernek s így a gyülekezetnek úgy beszél a szomorúságról, hogy afelett az örömnek kell diadalmaskodnia. »A ti szomorúságtok öröm­re fordul.« Az út szomorúságon át visz örömre. ÍT~I Van tehát keresztyén szomorúság. Ügy is mondhatnánk, hogy Krisz- ÜU tus követésében helye van a szomorúságnak. A gyülekezet, a keresz­tyén ember hisz az Üdvözítőben, mint megfeszítettben, ezért tud a maga bű­néről. Ez a tulajdonképpeni szomorúsága. A keresztyén ember azonban úgy tad a bűnről, mint ami megbocsátás után kiált. így éled szívében nemcsak bűntudat, hanem bünbocsánat is. Pál apostol ezt a bűn feletti szomorúságot Isten szerinti szomorúságnak mondja. Ez az Isten szerinti szomorúság végül örömmé válik a Krisztusra tekintés, az Obele vetett hit által. Jézus életében a Gecsemánéban az ö szomorúságán át kezdődött a dicsősége, öröme éppen azzal, hogy nem múlott el tőié a keserű pohár.; Így jutott halálon át dicsőségbe. Ez az a hallatlan dolog, amiről a ke­resztyén ember minden keresztje, szenvedése, szomorúsága alatt is tudhat: Isten országában halálon át örök életre visz az út. Szomorúságon át örömre! Itt tehát az örömé az utolsó szó, mivel Istené a végszó nagypéntek után s nem a bűné, a halálé. Erre mutat Jézus e szavakkal: »szomorú­ságtok örömre fordul,« B Az öröm azért van, mert van nyitott sír. Ezzel új élet kezdődik, amelyben szomorúságunk okai, a bűn és halál legyőzettek, Az ő diadala biztosíték arra, hogy a keresztyén ember szomorúsága valóban örömre fordul, ó, aki a bűn miatt »távozott« a kereszten, visszajött, hogy örömünk lehessen. Így és nem másképp történik. A fordulat tehát nem magától — a borúra, derű törvénye szerint — történik, de nem is tőlünk indul ki. A szándék, a terv az Atyáé, s aki ezt megvalósította, az Jézus Krisztus. Ki kellett harcolnia és meg kellett szenvednie érte. Egyedül azért örülhetünk, mert Krisztus engedelmes volt a keresztfa haláláig, 5 harmadnapon feltámadt, visszajött. Ezzel megkezdődött az egyház, s benne a keresztyén ember szolgá­latba állításának az ideje. Ahol a feltámadott Jézust felismerik s »örven­denének«, hogy látják Öt, ott meg is hallják szavát: »Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket.« Isten látta az égbe kiáltó bűnt, s ezért küldte Ot. Minden keresztyén embernek világosan kell látnia az életben jelentkező bűnöket, Mint a húsvéti örömhír követei, örvendező, szolgáló keresztyén életben járjunk, mint akik bizonyosak afelől, hogy a bűn nem végzetes hatalom, mely az emberiséget különféle bajokba sodorhatja. Krisztus győzött! Jubilate! — örüljetek! R. K. Közös imádságunk SZERDA — A mindennapi kenyér. Isten ajándékai és a mindennapi munka. Az élet kenyere. SZERDA DÉLBEN Mennyei Atyám! Imádom határtalan jóságod csodáját. Napodat fel­hozod a hamisakra is. Esőt adsz a gonoszoknak is. Megadod a mindennapi kenyeret azoknak, akik nsm kérik Tőled. Magasztallak Téged, mennyei Atyám, hogy külön gondod van a Téged szeretőkre. Magasztallak, hogy gondot viselsz rólam Is. Hadd tekintsek munkám közben határtalan jóságodra, hogy jót tegyek rosszakaróimmal, hogy könyörüljek a hiányt szenvedőkön, hogy semmit se tekintsek magaménak, hogy a béke embere legyek a mindennapi ke­nyérért harcoló világban. Ámen­SZERDA ESTE Áldom, Atyám, jóságodat és megvallom hálátlanságomat. Elégedetlen voltam, pedig sok jóval tartottál. Szeretetlen vqltarn, pedig csupa szeretet voltál. Hűségesen gondoskodtál rólam, én pedig hűtlenül kezeltem ajándé­kaidat, Megtartottam magamnak azt, amit másnak szántál, Erőmet sem állítottam embertársaim szolgálatába. Fedezd be, Atyám, vétkemet és újíts meg Lelkeddel, hegy hitem és szeretetem el ne fogyjon, és el ne fáradjak a jó cselekvésben. Áldd meg, Atyám, mindazokat, akiken keresztül áldod a világot. Áldd meg szüléimét és minden jótevőmet. Áldd meg elöljáróimat és minden fel- sőbbséget. Áldd meg azokat, akik az emberiség javát akarják és térítsd meg azokat, akik gonoszt terveinek. Könyörülj Atyám § hiányt szenvedőkön, a szegényeken és a betege­ken, az özvegyeken és az árvákon, a jogtalanságot szenvedőkön, a fog­lyokon és a hontalanokon. Te légy mindenek gondviselő Atyja. Lelkemet is vidámítsd meg Atyám! Támassz bennem éhségét a? Eiet kenyerére és elégíts meg beszédeddel az örök életre. Ámen. Bibliaolvasó HETI IGE: Azért ha. valaki Krisztusban van, új teremtés az; g régiek elmúltak, imé újjá lett minden, — 2. Kor 5, 17, Április 22, Vasárnap — Zsolt 66. a zsoltáres a Teremtő és Megváltó isten dicséretét zengi. A mj aj­kunkról sem halhat el az Ö magasztalása, mert mi is sokszor megtapasz­taltuk már segítő kegyelmét. Dicsőítsük Hát Öt szívvel, szájjal és cseleke­deteinkkel, Április 23, Hétfő — Ef 4, 17—24. A Krisztusban való hit új, igaz életet teremt. Olyan életfplytatást, amely Krisztus szerint való és amelynek egyik legfőbb jellemzője az, hogy mindig a mások szolgálatát keresi, Erre az új és igaz életre hív Pál apostol. Április 24. — Kedd — Ef 4. 83—32. Az emberi társas együttélésnek megvannak a maga szabályai, »me­lyek nélkül rendezett, normális közösségi élet nincsen, Eg az ige is az egymás melletti életre vonatkozóan ad útmutatást és arra akar indítani minket, hogy Krisztus evangéliumához méltóan éljünk a mindennapokban: Április 25. Szerda — }, Jn 4, 7—14. isten annyira szeretett és szeret bennünket, hogy Egyszülött Fiát küldte le hozzánk a földre. Ezért a kapott szerétéiért azt várja tőlünk, hogy mi la szerétéiben járjunk, hegy ebből a szeleteiből fglypap szolgál­junk másoknak. Április 28. Csütörtök — Csel 17, 22—33. Látszólag eredménytelen igehirdetés az, amit Pál Athénben elmond; Hallgatóinak nagy vésze otthagyja, amikor a feltámadásról kezd beszélni; Igehirdetésének mégis van eredménye, mert vannak, akik hallgatnak szavára. Április 27. Péntek — Rm 8, 18—23. A körülöttünk levő világ, amelyben élünk, nem hiábavalóság, hanem életünk színtere, ahol Isten gyermekeihez méltóan kell élnünk ás szol­gálnunk. Április 28, Szombat — Rm I. 18-25, A legnagyobb emberi bűnök egyike a gőg. Ez a magatartás nemcsak az Isten és ez ember közötti kapcsolatét rontja meg, hanem a közösségi életet is. Isten szeFint élni éppen ezért azt jelenti, hogy Ot fenntartás nélkül szolgáljuk és parancsai szerint járjunk el minden cselekede­tünkkel. vámos Jóggg/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents