Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-04-15 / 16. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

A JÓ PÁSZTOR

A Jó Pásztorról szóló ősi evangélium a mai gyülekezetnek a következőket adja hírül:

JÉZUS MA IS avval az igénnyel lép a nyáj, az ' Ö gyülekezete elé, hogy Ö a pásztora. Azt lehet mondani, hogy ebben summázódik számunkra is a nagy örömhír, mely éltetője és alapja az egyháznak, a keresztyén ember életének. Jézus tudja azt, hogy szükségünk van arra, hogy Ö legyen a gyülekezetnek az a vezetője, Ura, aki mindig akkor és abban mutatja meg szeretetét, hatalmát. erejét, ahol és amiben rászorul az Ö népe.

Azért igazi pásztor Ö, mert saját magát sem kímélve, csak a juhokért él és hal.

Azért, hogy az ember életében minden kérdés megoldásra találjon, hogy a zűrzavarok elrendeződjenek, hogy a bűn bocsánatot kapjon, hogy Öt követve új életben járhassunk. Ezt a pásztori munkát azért tudja ma is végezni Jézus, mert ismer bennünket. Tudja, hol a baj; tudja, hogy mennyire a bűn rabságában él az ember és tudja, hogy éppen ezért mennyire rászorul.

JÉZUSNAK EZ A PÁSZTORI TEVÉKENYSÉGE — amelyiknek legdöntőbb ténye a kereszten hozott áldozata — és amelyik ma is naponta konkretizálódik a gyülekezet és az egyes keresztyén ember életében ennek az örömüzenetnek hirdetésében és megtapasztalásában —

alapja annak a bizodalmas hitnek, amellyel az egyház népe, a nyáj edafdrdulhat hozzá.

Az egyháznak minden tevékenysége, a gyülekezet élete — az igehirdetői munkától elkezdve az anyagi gazdálkodásig bezárólag — annak a bizalomnak a jegyében folyhat, mellyel hihetjük azt, hogy Jézus mindenre igent mond és pásztori vezetésével véghez is viszi azt. De ugyanígy egyéni életünknek is az a bizodalma, hogy örömünkben és bajunkban, feladatunkban és nehézségeink között nem hagy egyedül, hanem olyan közösségbe épít bele, amelynek Ö a vezetője.

VÉGÜL, NAGYON IS AKTUÁLIS

mondanivalója ennek az igének, illetve Jézus pásztori munkájának az a tény, hogy ö éppen a nyáj megtartása és megmentése által együtt is akarja azt tartani.

A mi mai kérésztyénségünket az egység útjának keresése és munkálása jellemzi legjobban.

Az együtt- és egymásért élés nagy egyházi vonatkozásban éppen az ökumenikus munkában mutatkozik

A pásztor munkája

Á mai nap evangéliumában és epistolájában Jézusnak, a »Jó Pásztornak-« alakja rajzolódik ki előttünk. A bibliai pásztorélet nem az általunk leginkább ismert, füves pusztaságon csendesen legelésző nyáj és furulyázó pásztor idillikus élete. Amikor a Bibliában pásztorról és nyájról van szó, Izrael hegyes, völgyes, sziklás, szakadék as, ragadozókat rejtegető vidékét kell magunk elé képzelni. A nyájat számtalan veszély fenyegette. A jó pásztor, aki nem nyugodott bele, hogy nyájából hol itt, hol ott hull el egy a szakadékba zuhanva vagy vadak prédájaként — számtalanszor tette 'kockára életét. Míg lehatolt a mélységbe, hogy kihozza a lezuhant jómeg. Az ebben a munkában részt vevő egyházak tudják Jézust pásztoruknak igazán vallani. Az egyes keresztyének életében az együtt- és egymásért élést mutatja az, hogy kezdi minden keresztyén felismerni a felebarát felé odaforduló szeretet jelentőségét. Jézusnak ez az igéje azonban megtanít arra is, hogy

Ö az »együtt«-et kiterjeszti az emberi élet minden formájára is.

Ö ellene van minden szétszakított- ságnak, megkülönböztetésnek és munkálja az emberi élet minden vonalán a megértést, a megegyezést és az egységet. És ezért tanítgatja az egyház népét az ökumenikus munkában is arra, hogy

az egységet-munkálást nem lehet függetleníteni az emberiség életének egységet szolgáló törekvéseitől.

Ezért tudjuk helyeselni tiszta szívből, hogy az Egyházak Világtanácsa és ennek a szÁvnek Központi Bizottsága, amelyik nyáron Magyarországon . ülésezik, tárgyal olyan kérdésekről, amelyek abból a hitből adódnak, hogy az egyháznak Ura Jó Pásztor, aki nyáját — mondhatjuk bátran így: az egész világot — együtt akarja tartani. Juhász Géza

és a mi feladatunk

szagot vagy szembeszállt a támadó íenevaddal, maga is életveszélybe Ikerült. Igen plasztikusan rajzolódik elénk ez a Saul király előtt álló ifjú Dávid szavaiból, amikor pásztori élményeiről beszél. (1. Sára 17, 34— 36.)

J

ézus »Jó Pásztornak« mondja magát és annak vallja őt az apostoli bizonyságtétel is. Szolgálatának vallotta, hogy »megkeresse és megtartsa, ami elveszett«. (Lk 19, 10.) —A menny szentségének magasságából a bűn mélységéig hajolt le az elveszettért, minden kísértéssel és a halállal szembeszállt, hogy megtartsa azokat, akiket megkeresett. Miközben ezt a szolgálatot végezte az Atya iránti engedelmességben és a nyáj Iránti szeretetben, addig maga is veszélybe került. — Életét adta a keresés és megtartás szolgálatában. A pestlőrinci oltárképen Jézus, a jó pásztor látható, ahogy kezével szeretettel simogatja juhai fejét. De a művész a kép hátterébe odavethette a kereszt árnyékát is. Valóban ez az igazság. Jézus jó- pásztorságáriak háttere a golgotái kereszt. Ügy hárított el minden veszedelmet: bűnt és halált a szeretettel megmentett bűnösök feje felől és úgy tartotta meg őket szentségben az örökéletre, hogy magát adta oda a

veszedelmet feltartó akadályul.

•

ÍA Ivánok voltatok, mint a té~ velygő juhok — mondja az apostol a gyülekezetnek. És ez az őszinte, a valóságnak megfelelő beszéd minket is figyelmeztet arra, hogy »hol voltunk« és, hogy miképpen keresett és tartott meg bennünket Jézus, élete árán. Igaz az, hogy bűneinket maga vitte fel testében a fára.

|?z a tény arra kötelez bennün- két, hogy »a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk«. Itt újra Jézus alakja magaslik elénk. Az igazságnak élni azt jelenti, hogy a megismert igazsághoz ragaszkodva folytatni az életet. A Jézus által megismert és megismertetett igazság az, hogy Isten bűnei ellenére is szereti a világot; az embert meg akarja tartani és üdvözíteni akarja. Ezt a nagy tervet szolgálni Isten iránti engedelmességben és emberek iránti önfeláldozó szeretetben »a jó pásztorához megtért« ember igaz élete.

T elkünk jó pásztorához és gond- viselőjéhez megtérni« — mindennapi feladatunk. Üjra és újra meg kell hallanunk az ő hívó szavát, ahogy a hirdetett igéből hangzik felénk. Üjra és újra meg kell látnunk az ő vezetését a mindennapi élet eseményei közben és újra és újra el kell fogadnunk az ő vezetését és irányítását az élet által elénk adott feladatok megoldásában, elvégzésében. A Jó Pásztor él, gondunkat viseli és az igazság ösvényein vezet minket az ő nevéért.« (Zsolt 23:3.) Hallgassunk őrá.

Mezősi György

A PESTLŐRINCI gyülekezet április 8-án szeretetvendégséget tartott, mely az énekeskönyv új részének bemutatása jegyében folyt le. Az új énekek bemutatásával szolgált a gyülekezeti énekkar, majd a gyülekezet böjti és húsvéti énekeket tanult.

A MAGYARBÁNHEGYESI egyházközség új lelkipásztorát, Pethő Istvánt április 8-án, a délelőtti istentisztelet keretében iktatta be hivatalába Mekis Ádám a Kelet-Békési Egyházmegye esperese;

Két angol püspök

Az angliai anglikán egyháznak két püspöke közismert a világon. Az egyik dr. Fisher, Canterbury érseke, aki Evanstonig az Egyházak Világtanácsa egyik elnöke volt, a másik dr. Bell chichesteri püspök, aki az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának elnöke volt. Mind a kettő tagja az angol felsőháznak. A brit felsőház hosszú vitában tárgyalta azt az angol kormányintézkedést, amely az egész világot felháborította, hogy ti. egy messzi szigetre deportálták Makarios ciprusi ortodooc érseket. Makarios érsek az angol elnyomás ellen küzdő ciprusi görög hazafiak közé tartozik és felemelte szavát az angol katonai terror ellen, amelyet a ciprusi lakosság szabadságtüntetéseivel szemben Ciprus szigetén életbe léptettek. Az angol hatóságtík rá akarták venni Makarios érseket arra, hogy a ciprusi hazafiakat bélyegezze meg azzal, hogy terrort fejtenek ki az angol gyarmati hatóságokkal szemben. A ciprusi valóságos helyzetnek ezt a fejetetejére állított angol magyarázatát Makarios érsek természetesen nem vállalhatta és nem volt hajlandó az angol terrort görög terrornak bélyegezni. Ezért deportálták Makarios érseket. Az Egyházaik Világtanácsa főtitkára: dr. Visser’t Hooft súlyosan megbélyegezte ezt *az intézkedést és kifejezte együttérzését a ciprusi ortodox egyházzal. De hogyan viselkedett a brit felsőház ülésén a két angol püspök, akik nyaráig az

Egyházak Világtanácsa, közvetlen vezetőségébe tartoztak?

A viselkedésük nem volt egyforma s az állásfoglalásuk között mély űr tátong. Fisher canterburyi érsek hosszú beszédet tartott a felsőházban és megállapította, hogy »a keresztyén közvélemény hazánkban és másutt megdöbbenéssel és aggodalommal értesült a világ egyik történeti egyháza vezetőjének letartóztatásáról és eltávolításáról. Az ortodox egyházak fel vannak háborodva és ebben az eljárásban szentségtörést, üldözést és barbarizmust látnak■« E megállapítások után azonban arról beszélt, hogy Makarios érsek teljességgel helytelenül járt el, amikor népe ügyét egyházi funkciójával kapcsolta össze. Megállapította, hogy ennek »le kell vonnia összes konzekvenciáit«. Makarios érsek »egészen helytelenül járt el. Eltűrte azt a látszatot saját népe és mások szemében, hogy elnéző a terrorral szemben.« Fisher érsek tehát Ciprus szigetén görög terrort észlel és nem angol terrort. Kijelentette, hogy »Makarios érsek nehézzé teszi számunkra azt, hogy részességében (a terrort illetőleg) kételkedjünk«. »Ortodox barátainknak be kell látniok, hogy a brit kormányzat nem nézheti tétlenül a zendülést.« A továbbiakban Fisher érseXk farizeusi javaslatot tett, hogy Cipruson az angol leormányzat kezdjen tárgyalást egy új ciprusi alkotmány előkészítéséről, s ennek során tárgyaljon később Makarios érsekkel, »így időt lehetne nyerni, amíg a kedélyek megnyugosznak. Mindenki úgy érezhetné, hogy máris előrehaladás történt...« Ezeket a szomorú benyomást keltő mondatokat Fisher érsek beszédéből a genfi ökuménikus sajtószolgálat közli.

Ugyanebben a vitában azonban felszólalt dr. Bell chichesteri püspök is. Utalt arra, hogy az ökuméné részéről felhívták a figyelmet ennek az ügynek világvisszhangjára. Kifejezte, fontosnak tartja, hogy megfigyeljék, »hogyan gondolkodnak odakint az egyházak rólunk«. Sajnálatát fejezte ki, hogy »ezt a törvénytelenséget éppen Nagy-Britanniának kellett véghezvinnie«. »Világszerte sok ember akad, aki ebben merényletet lát a brit jó hírnév ellen és a brit nemzet erkölcsi igényének csonkítását látja benne.« Majd így fejezte be beszédét Bell püspök: »Mielőtt Makarios érseket túlságosan szigorúan bírálnánk, legyünk figyelemmel a ciprusiak erős nemzeti érzésére. Az még nincsen bebizonyítva, hogy a terror Cipruson véget ért volna, ha azt Maikarios érsek nyilvánosan meg- bélyegzi.«

Honnan van a két angol püspök, az Egyházak Világtanácsa két világszerte ismert vezetőszemélyisége között ez a felfogásbeli különbség? Bizonyára nem kétféle, de egyformán érvényes teológiai irányzat különbségéről van szó, hanem kétségtelenül politikai felfogásuk tekintetében van köztük különbség. Ami ebből teológiai, az csak annyi, hogy Bell püspök a megfontolás tárgyává teendő dolgok tekintetében a keresztyén ember számára kikerülhetetlenül kötelező erkölcsi parancsok alapján szólott, bibliktis alapelveket érvényesített. Fisher érsek viszont a megfontolás tárgyává teendő dolgok világában a számára kikerülhetet- lennek tűnő gyarmatosítást alapelvek alapján nyilatkozott. De hogy is tett volna mádként? Hiszen ő volt az, aki nemrég úgy nyilatkozott, hogy a hidrogénbomba is használható és jó fegyver, ha a kommunizmus elpusztításáról van szó és hozzátette, hogy a keresztyének az ilyen fegyverektől nem félnek, mert ezek legfeljebb »hamarabb juttatják őket a •kívánt üdvösségre«. íme, mégis vannak Fisher érseknek bizonyos »teológiain alapelvei... D.

3

Készülj az ige hallgatására !

1956. április 15. — Misericordia Domini (Húsvét u. 2.) vasárnap.

Jn 10, 11—10. — 1. Pét 2, 21—25. — Liturgikus szín: fehér.

m

A Jó Pásztorról szóló példázat azt fejezi ki képes beszédben, hogy kicsoda Jézus, mit tett értünk és mit cselekszik ma is. Én vagyok a Jó Pásztor — mondja és ez azt is jelenti, hogy Ö a nyáj Ura. Ezért állítja magát ellentétbe a béressel, akinek — amint mondja — a juhok nem tulajdonai. Jézus a juhokat övéinek mondja, saját tulajdonának és ezért nyúl utánunk erős kézzel, hogy megragadjon, megmentsen és magáévá tegyen.

B Miért teszi ezt Jézus? Miért törődik velünk? Mi tesz minket annyira kívánatossá? Nem ismer minket? Nem tudja, milyen hálátlan tulajdona az ember?

Jézus ismeri az övéit. Ismeri az embert minden bűnével együtt és éppen ez a mi szegénységünk, nyomorúságunk, tehetetlenségünk, egyszóval bűnünk indítja öt arra, hogy juharnak pásztora legyen s életét adja értünk. Ennek a cselekedetének indító oka és magyarázata az ö igaz szeretete. Ez a szeretet nem tétlen, de mindig konkrét és éppen akkor és ott erős segítség s megtartatás, ahol a legnagyobb szükség van rá. Így megy ö az elveszett bárány után (Lk 15) és így ment meg minden benne bízó, bűnös embert. Az egyháznak, mely a Krisztusit este, ez a szeretet az élete. Ezért az egyháznak ott a helye, ahol az emberek vagy az emberiség életében a bűn folytán megoldásra váró kérdések vannak.

m

Amit Jézus cselekedett, az Atya megbízásából tette. Az Atya küldte őt, akivel legszorosabb közösségben van. Ott a kereszten nem értelmetlenül halt meg, vagy véletlenül, hanem önkéntes fiúi engedelmességből. Halála nem sors, de áldozat (18. vers) azokért, akikkel az Atya szeretettből és akaratából Jézusnak ugyancsak közössége van. Ez az áldozat a juhokért és a juhok javára történt.

B Istennek, s így Jézusnak szándéka az, amit a 16. versben, de még nyilvánvalóbban utolsó estéjének imádságában mond: »hogy mindnyájan egyek legyenek«. Azt akarja tehát Ö elérni, hogy az emberek találkozzanak, megértsék egymást, s eltűnjék ember és ember közül az, ami elválaszt bennünket, vagyis ne diadalmaskodjék a bűn. Ezzel adva van a mi feladatunk is, mellyel munkálkodnunk kell a keresztyén egységért. Ez helyes felismerése a nekünk adott megbízásnak, amellyel életre hivattunk; Ugyanazzal a szeretettel munkálkodjunk e célért minden népek között. Ez a szándéka az ökuménikus mozgalomnak, mely azonban nem lehet öncélú, csupán a keresztyénség határain belül mozgó, de igenis onnan a világ felé, s az egész földkerekségért, a Jó Pásztor vezetésével szorgalmaskodó szolgálat.

E küldetésünkben az emberiség egységét zavaró minden kérdésben a Pásztor szavát kell hallatnunk a világhoz. Semmi más nem lehet nekünk fontosabb. Hálásak lehetünk, hogy Ö erre a szolgálatra méltat bennünket, s együtt munkálkodhatunk vele. Bortte Károly

Közös imádságunk

SZERDA — A mindennapi kenyér. Isten ajándékai és a pündennapi munka. Az élet kenyere.

A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA!

Isten kérésünk nélkül is ad mindennapi kenyeret, még a gonoszoknak is, mégis kérjük ebben az imádságban, hogy ezt velünk megláttassa és ezért hálaadással vegyük mindennapi kenyerünket.

Mi a mindennapi kenyér?

Mindaz, ami a test és élet fenntartására és táplálására kell, mint például: étel, ital, ruházat, lábbeli, ház, gazdaság, szántóföld, barom, pénz, anyagi javak, derék házastársak, derék gyermekek, derék háznép, derék és hűséges felsőbbség, jó kormányzat, jó időjárás, béke, egészség, közrend, becsület, jó barátok, megbízható szomszédok és ezekhez hasonlók. (Luther, Kiskáté) ^

Luther imádsága

Urunk! Gondoskodjál testünkről is: adj nekünk megélhetést, bölcsességet, becsületet, egészséget, és mindazt, amire testünknek szüksége van, mert így ígérted: »Keressétek először Isten országát, akkor ráadásul minden más megadatik néktek!« Ámen.

SZERDA REGGEL

Dicsérlek Téged, jóságos Istenem! Te vagy az élet forrása. Tőled van minden jó. Feléd ujjong minden teremtményed. Feléd ujjongok én is.

Dicsérlek Téged minden ajándékodért: családomért és otthonomért és munkaerőmért, elöljáróimért, és munkatársaimért, munkám eredményéért és a pihenés öröméért. Dicsérlek Téged, jó Pásztorom.

Kérlek Téged, jóságos Istenem, emlékeztess szüntelen atyai gondoskodásodra: némítsd el bennem az elégedetlenséget, nyisd meg ajkam hálaadásra, szabadíts meg az aggodalmaskodástól, adj jóságodban bizakodó szívet, hogy vidáman végezzem munkámat, mint az ég madarai és a mező liliomai.

Kérlek Téged, jóságos Istenem, tégy szabaddá munkám eredményétől: Ne lessem hasznomat, mikor munkálkodom, ne szennyezzem kezemet tisztátalan jövedelemmel, ne csüggedjék el, ha kudarc ér.

Add munkámhoz erődet, hogy hűséggel töltsem be hivatásomat. Add munkámra áldásodat is csupa kegyelemből, hogy ne legyen hiábavaló a fáradozásom, Ámen.

Bibliaolvasó

HETI IGE: Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket és követrek engem: És én örök életet adok nekik; cs soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. — Jit 10, 27—28.

Április 15. Vasárnap — Jer 23, 1—8.

Ez az ószövetségi ige — sok más között — az eljövendő Messiásról prédikál. Jeremiás próféta nagyszerű szavai úgy állítják: őt a gyülekezet elé, mint aki népének őriző pásztora lesz. Mi, az újszövetség népe tudjuk, hogy ez a pásztor: Jézus Krisztus.

Április 16. Hétfő — Ef 2, 4—10.

A keresztyén ember egész élete össze van kapcsolva Jézus Krisztussal. Ö az, aki bennünket megváltott, Ö az, aki számunkra megszerezte az örökéletet és Benne mutatta meg Isten számunkra mérhetetlen kegyelmét;

Április 17. Kedd — Mt 26, 31—35.

Egy nagy kudarc előjátéka ez a néhány vers. Péter ezekben a pillanatokban fogadkozik ugyan, hogy sohasem hagyja el Mesterét, de nem is olyan hosszú idő múltán háromszor megtagadja. Intő példa ez: ne csak szavakkal, hanem tettekkel is legyünk keresztyének;

Április 18. Szerda — Jn 21, 15—19.

A »Jó Pásztor« mennybemenetele előtt tanítványaira bízta egyházát, hogy vezessék, gondját viseljék. Ezt a pásztori szolgálatot ma az egyház lelkészei végzik, akik Krisztus megbízásából hirdetik az igét és kiszolgáltatják a szentségeket.

Április 19. Csütörtök — Ez 34, 23—31.

Ezékiel is — Jeremiáshoz hasonlóan — úgy beszél a Messiásról, mint aki pásztora lesz Isten népének. Azt mondja róla, hogy szolgálata révén megbékél Isten az emberrel, ember az emberrel és a föld készségesen átadja kincseit az embernek.

Április 20. Péntek — Zsid 13, 12—21.

Az bizonyos, hogy itt a földön nem élhetünk örökké. Ez az élet mégsem hiábavaló és nem arra való, hogy napjait elfecséreljük, hanem míg élünk, arra törekedjünk, hogy hitünkkel és az abból eredő cselekedeteinkkel méltók legyünk Krisztusunkhoz.

Április 21. Szombat — Csel 20, 28—32.

Pál szavait minden igehirdetőnek meg kell szívlelni és meg kell tartani, mert csak így válhat Krisztus igaz szolgájává. A gyülekezet pedig imádkozzék, hogy földi pásztora hűségesen végezze munkáját; V» J,