Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-03-11 / 11. szám

* EVANGÉLIKUS ÉLET A magyar protestáns püspökök Dibelius római útjáról Pál levele a rómabeliekhez A* apostol — 1, 1-7. A Hungarian Church Press — protestáns egyházaink idegen nyelvű sajtótájékoztató folyóirata — feb­ruár 15-i számában a magyarországi protestáns egyházak püspökeinek nyilatkozatát közli Dibelius püspök­nek a pápánál tett látogatásával kapcsolatban. D. dr. Vető Lajos püspök nyilatkozata így hangzik: »Dibelius berlini püspöknek a pá­pánál történt látogatásáról szóló hí­reket mélységes megdöbbenéssel és elkeseredéssel fogadta Magyaror­szági Evangélikus Egyházunk köz­véleménye, ügy láttuk, hogy Dibelius püspök lépése megterheli az ökumenikus munkát, veszélyez­teti a németországi evangélikus egyház egységét, ellentétben van az evanstoni felhívással, zavart kelt a hívek lelkében, akik különösen a római katolikus több­ségű országokban nagyon jól tudják, milyen a magatartása a pápaságnak a reformáció egyházai és hívei iránt, végeredményben pedig semmikép­pen sem segíti a világbéke megszi­lárdítására irányuló erőfeszítése­ket.« »Dibelius lépését hittestvéreink, lelkészeink egyszerűen »nem tudják hová tenni«. Bizonyára így van ez másutt is, Kívánatos lenne tehát, hogy az Egyházak Világtanácsának ve­zetősége tüzetesen kivizsgálja ezt az ügyet, főleg az evanstoni felhívás szempontjából, amely nyilvánvalóan kötelező Dibelius püspökre, mint a Világtanács egyik elnökére is, s mielőbb nyilatkozzon hivatalosan: mit gondol Dibelius különös és ért­hetetlen lépéséről. Persze az is kívánatos lenne, ha a Lutherá­nus Világszövetség vezetősége Is állást foglalna ebben az ügy­ben, annyival is inkább, mivél eddig be­vallottan tartózkodott attól, hogy az evanstoni felhívást és annak érvé­nyesítését napirenden tartsa, s mivel ez is oka az olyan hibás lépésnek, mint a Dibelius püspöké, s azé is, hogy a Lutheránus Világszövetség vezetősége éppen egy évvel ezelőtt Innitzer bécsi római katolikus ér­seknél jelent meg tisztelgő látogatás céljából. Jó lenne persze azt is tud­ni ebben az összefüggésben, hogy Lilje német püspöknek, a Lutherá­nus Világszövetség elnökének miért kell kihallgatáson megjelennie Hi- rohito japán császárnál.« »Mi, magyar evangélikusok mindenesetre tartjuk magun­kat az evanstoni felhívás szöve­géhez, értelméhez és szellemé­hez és ezért semmiképpen sem helyeseljük Dibelius lépését, tőle a legerőteljesebben elhatárol­juk magunkat s németországi $ a többi hittestvéreinkkel együtt azon a véleményen vagyunk, hogy Dibe­lius püspök rossz szolgálatot vég­zett az evangéliumi keresztyénség, az ökuméne és saját népe és egy­háza és az egész békeszerető embe­riség felé.« D. Bereczky Albert református püspök kifejtette, hogy ez a kihall­gatás gyengítette a reformátori örökséget és ennek során a többi között a következőket mondta: »A reformátori örökség lazítását, gyen­gítését szolgálja az, ha valaki azzal a Rómával keres szövetséget, amely nem hajlandó ökumenikus párbe­szédre, nem hajlandó a protestáns­üldözések megszüntetésére, nem hajlandó a keresztyén egység hit­beli alapjainak megvizsgálására, csak egyre hajlandó: befogni szeke­rébe az arra kész protestánsokat, politikai célok, elsősorban az úgy­nevezett antikommunista front szol­gálatában. Ez a látogatás és a mö­géje felsorakozó hírverés olyan intenciókat szolgált, amiket minden egyházát és az emberiség békéjét féltő és szerető keresztyén ember és a magyar keresztyénség is csak elutasíthatja magától.« Györy Elemér református püspök nyilatkozatában javasolta, hogy az Egyházak Világtanácsa tegye fel a kérdést Dibelius pöspöknek: gon­dolt-e arra, hogy a római katolikus egyház fejének hódolása a közép­kori és mind a mai napig fennálló Udvari szertartásban az alattvalói hűség kifejezése? Gondolt-e arra Dibelius püspök, hogy Kolumbiában a klérus állami asszisztenciával irtó­hadjáratot folytat a protestánsok ellen és hogy Spanyolországban ép­pen most zárták be miniszteri ren­deletre a protestánsok lelkészképző intézetét. »Nem gondolta meg — te­szi fel a kérdést Győry püspök —> hogy hódolata olyan helyzetet te­remthet, amelyben az ökumené ígé­retes és sok áldást jelentő munkája hajótörést szenvedhet?« Péter János református püspök nyilatkozatában hangoztatja, hogy a látogatás minősítésében akkor já­runk el helyesen, ha összehasonlít­juk Dibelius püspök felelősségét a magatartáséval. »Helyzete és funk­ciója őt arra kötelezné — mondotta —, hogy szolgálatán keresztül a né­met evangéliumi egyház egységéből épülést vegyen az egész egyház egy­sége, erősödjenek a két Németor­szág együttélésének és a német kérdés békés megoldásának Teltéte­lei s az egyház területén is kibonta­kozzanak a különböző rendszerek békés egymás mellett élésének két­ségtelen lehetőségei. Itt az ideje an­nak, hogy a német protestáns egy­házakban, de az Egyházak Világta- nácsában is nyílt feleletet kapjon a kérdés: vajon Dibelius pöspök akar- ja-e vállalni az egyház egységéért, a német kérdés békés megoldásáért, a népek békés együttélésének mun- kálásáért azt a sajátos felelősséget, amelyet helyzete és funkciója tuház rá« — fejezte be nyilatkozatét Pé­ter János püspök. GYÜLEKEZETI HÍREK ! EVANGÉLIKUS FÉLÓRA lesz a Petőfi Rádióban március 11-én, va­sárnap délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet: dr. Pálfy Miklós dékán. A BUDAVÁRI egyházközségbe osztotta be szolgálattételre D. dr. Vető Lajos püspök dr. Bencs Miklós segédlelkészt. A BUDAPEST-KELENFÖLDI egy­házközség szeretetvendégség kereté­ben március 3-án délután tartotta számadó közgyűlését. A lelkészi és gondnoki jelentés után Muncz Fri­gyes espereshelyettes meleg szavak­kal emlékezett meg Villányi Albert- né irodavezető 25 éves és Sulyok Imre karnagy 5 éves egyházi szolgá­latáról. A NYUGAT BÉKÉSI egyházme­gye esperese, Aranyi József orosházi lelkész lemondott esperesi tisztéről. Az espereshelyettesi tisztet Koszorús Oszkár Orosháza-szentetornyai lel­kész látja el. AZ EGYETEMES SAJTÓOSZ­TÁLYHOZ helyezte D. Dezséry László püspök március X-vel Juhász Gézát, ökumenikus tanulmányi mun­kára, budavári segédlelkészi beosz­tásának érintetlenül hagyásával. — D. Dezséry László püspök ugyancsak március I-i hatállyal a Sajtóosz­tályra osztotta be Cselovszky Ferenc Budapest Deák téri segédlelkészt, it­teni beosztásának meghagyásával. CSALÁDI HÍR: Sttmeghy József vadosíai lelkész­nek és feleségének, Németh Gyön­gyinek február 1-én József nevű gyermekük született. —- Horváth József mencshelyi lelkésznek és fe­leségének, Kiss Erzsébetnek február 22-én Zsófia nevű második gyerme­kük született. — Magyar Pál és Majczinger Emilia március 4-én a budavári templomban esküdtek. — Tersztyánszky Ákos február 13-án, 83 éves korában, Nógrádverőcén el­hunyt. — Németh János 90 éves ko­rában meghalt. Egyházunk buzgó munkását Banán temették el. — Tóth Jánosné Kovács Rozália feb­ruár 20-án, 70 éven korában, férje Tóth János pedig február 27-én 75 éves korában, Acsádon elhunyt. Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak! — Zsolt 100 — Vígan énekelj az Ürnak egész föld! Szolgáljátok az Urat örömmel, menjetek színe elé vidáman! Tudjátok meg, hogy az Üf az Isién. Ö alkotott minket s nem ml magunk, népe és legelőjének a nyája vagyunk. Menjetek be kapuin hálaadással, tornácaiba dicsérettel! Magasztaljátok s áldjátok nevél, mert jó az Ür, örökké tart szeretete s nemzedékről nemzedékre az Ö hűsége! Dr. PÁLFY MIKLÓS fordítása Éppen a jövő esztendő (1957) ka­rácsonyén lesz 1900 esztendeje an­nak, hogy Pál ezt a levelet megírta. Valóságos levél ez: Korinthusban tartózkodott éppen, onnan írta a rómabeli keresztyén gyülekezetnek, »Isten elhívott szentjeinek« (7. v.), A levél első pár mondatában, ahogy ez annak idején szokásban volt, be­mutatkozik s köszönti a címzette­ket: »Pál... elhívott apostol.; min­deneknek, akik Rómában vagytok... kegyelem és békesség Istentől...« A küldő tehát: Pál, az apostol s a címzett: a rómabeli keresztyén gyü­lekezet. S közöttük feszül hídként az ügy, amiért Pál tollat fogott, az ügy, amiért élt a félvilágot bejárva, futva, mint aki versenyben van s győzni akar (Fii 2. 16; 3, 14), mint herold és követ, aki hírt hoz s üze­netet hirdet: a kegyelmet. Azt, hogy Isten a Jézus Krisztusban meg­menti a világot. Erről van szó eb­ben a levélben, talán sűrítettebb töménységgel, mint bárhol az egész Bibliában. Kicsoda Pál? Szolga — vallja ő maga s ez abban az időben azt je­lentette: rabszolga. Nem akárkié: Krisztus rabszolgája. Elválasztott és elhívott apostol. Valaki kinyújtotta feléje a kezét, megragadta és kiemel­te az emberek közül s örökre magához láncolta. így lett igazán s végleg sza­bad ember. S ez az elhivatás külde­téssé lett. Krisztus megtalálta Pált, s Pál megtalálta az élete értelmét. Nagy dolog az. talán e legnagyobb a világon, ha valaki tudja, miért él. Pál tudta. Azért élt, hogy a Krisz­tusé legyen, neki szolgáljon. Ahogy ezt Luther tizenöt évszázaddal utóbb a Kátéban olyan felséges egyszerű­séggel kifejezte: »hogy egészen” az övé legyek, az Ö országában, ö alat­ta éljek, Neki szolgáljak ...« Egy ember, aki nem céltalanul, vágyai­tól s gondjaitól űzve járja a földi téreket, hanem van Ura, gazdája; van egy kéz, amely hordozza őt, amely irányt mutat, oltalmaz és ma­gához ölel. így lett Pál apostol. A korabeli világi szóhasználat szerint: egy fel­derítésre kiküldött hajóhad parancs­noka, királyi követ, teljhatalmú meg­bízott — rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, ahogy ma mondanók. S az Üjtestamentom szó- használata szerint: apostol az, akit Jézus maga hívott el a szolgálatra s küldött ki »mind e széles világra«, hogy »tanítványokká tegyen minden népeket«. Ahogy itt, levelének eb-, ben a bevezetésében maga Pál is mondja: hogy a hitből való enge­delmességet hirdesse minden pogá- nyok között (5. v.). Szíveket akar megbékéltetni Istennel, emberekkel és önmagukkal. Mert az üzenet, amit tarsolyában hordoz, a hír, amit tudtul adni most is a papír fölé görnyed: jó hír, öröm­hír, evangélium, »Isten evangé­liuma« (1. v.). Istennek van monda­nivalója a világ számára s ez a mon­danivaló nem ítélet, nem a világ szörnyű végének jövendölése, nem harag és pusztulás — szóval mindaz, amit bőségesen megérdemelnénk hanem jó hír, evangélium arról, hogy Isten szeret minket. Egy hosszú mondatban Pál szédítő távlatokat ível át; Egy pillantással átfogja Isten egész eddigi útját az ember­rel, mindazt, amit a prófétákkal Is­ten üzent és népével cselekedett, e meghirdeti, hogy ez az út most cél­hoz ért, minden prófétai jövendölés betelt. Megjelent az Isten Fia, úgy, mint a »Dávid fia«, vagyis egy fér­fiú Izraelből, Dávid családjából, a Mária gyermeke. S hogy ez a Jézus csakugyan a megígért és elérkezett Isten Fia. Szabadító és Üdvözítő, azt Isten hatalmasan bebizonyította az­zal, hogy feltámasztotta őt a halál­ból s azzal, hogy ez a feltámadott Jézus azóta Szentlelkével van jelen övéi között. Ennek a Feltámadottnak a kezéből vette apostoli szolgálatát Pál s en­nek a szolgálatnak tartalmát: a ke­gyelmet, az üzenetet arról, hogy Is­ten a bűnös embernek megbocsát. Pál és a rómabelíek, küldő és cím­zett között feszül e levél s annak tartalma, a kegyelem. S hol vagyunk mi? — kérdezhetné valakit Mi közünk nekünk e közel kétezer esz­tendős íráshoz s az üzenethez, ami felől szól? Nos, csak annyi, hogy a »minden pogányok« között nyilván ott vagyunk mi is. Amint hogy meg is szólít minket Pál ránk mutatva: »Akik között vagytok ti is« (6. v,). Igen, mi is ott vagyunk a pogányok- ból elhivottak között, a minden né­pek között. »Isten szerelmesei és el­hívott szentek«, ez a megszólítás nemcsak a rómabeli keresztyéneknek szól, hanem nekünk is. Az ügy, amiért az apostol útrakelt, tollat fo­gott, a mienk is. Hányszor hallot­tuk vasárnaponként templomaink szószékeiről ezt az üdvözletét — az apostolét — felénk szállani: »Ke­gyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Űr Jézus Krisztustól!« Meggondoltuk-e Ilyen­kor, hogy ebben az üdvözletben benne van az egész evangélium, mindaz, amit az apostol hirdetett, s ami a rómabeliekhez írott levelé­nek tárgya. S ha mi nem is vagyunk apostolok — s nem is lehetünk azok —, de minket is elhívott és szolgá­latába állított Krisztus Urunk, ami­kor a keresztségben nevünkön szó­lított. Mi sem vagyunk gazdátlanok, hanem olyanok, akiknek Urok s ezért életünknek is értelme van. S ebben az életben mi is megízlelhe­tünk valamit a Neki való szolgálat öröméből; egy kicsit mi is útrakel­hetünk és követei lehetünk ennek az ügynek. Otthon, a családban, em­berek között a munkahelyen, a ma­gunk kicsiny köreiben megmutatkoz- hatik valami az életünkben »a hit engedelmességéből«, abból, hogy tu­dunk valamit erről a jó hírről, s hogy mi is »vettük a kegyelmet« és — élünk általa. Groó Gyula 184Ö március 15 »KORAAT REGGEL az ifjak kávéházába siettem. Az úton Vasvári Pállal találkoztam, mondtam neki, hogy menjen Jókaihoz s ott várjanak meg együtt engemet. A kávéházban még csak néhány fiatal ember volt, kik nagy búsan politizáltak. Bulyovszky Gyulát, ki kö-r zöttük volt, meghívtam Jókaihoz, a többieknek meghagytam, hogy az érkezőket tartsák itt, míg vissza nem jövünk. Haza menvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni fölszabadításáról. Társaim bele egyeztek. Bulyovszky és Jókai proklamációt szerkesztettek, Vasvári és én föl s alá járkál­tunk a szobában. Vasvári az én botommal ha­donászott, nem tudva, hogy szurony van ben­ne: egyszerre kiröpült a szurony, egyenesen Becs felé, anélkül, hogy valamelyikünket meg­sértett volna. — Jó jel! — kiáltánk föl egyhangúlag. Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt if jakkal. Jókai a proklamációt olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott. A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, mint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tar­tott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a viz nem olthatja el. Az orvosi egyetem udvarában ismét fölol­vasta Jókai a proklamációt és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a szemináriumba a jogászokhoz vonult a szám­ban és lelkesedésben egyaránt percenként nö­vekedő sereg. A szeminárium csarnokában elénk állott egy professzor és ezt mondta nagy pátosszal: — Urak, a törvény nevében... _ Többi szavait elnyelte a sokaság menny­dörgő kiáltása... A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek ...• Jókai is­mét fölolvasta a proklamációt s a tizenkét pontot, s én velem elszavaltatták a nemzett dalt. Mindkettőt fanatikus lelkesedéssel fogad- íálc, s ® refrénben előjövő »esküszünköt« mindannyiszor visza harsogta az egész sereg, mely a téren állt. — Most menjünk a cenzorhoz és vele íras­suk alá a proklamációt és a nemzeti dalt! — kiáltotta valaki. — Cenzorhoz nem megyünk, feleltem; nem ismerünk többé semmi cenzort, el egyenesen a nyomdába!« (Petőfi Sándor naplójából.) (Petőfi Sándor: Nemzeti dal.) ..Talpra magyar, hl a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! — A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig. Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éitek-haitak, Szolgafőidben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete ... (Petőfi Sándor; Nemzett dal) M »MIT KÍVÁN a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Budapesten. 3. Évenkénti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári es vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7i űr béri viszonyok meg szüntetése. 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség aUipjan. 9. Nemzeti bank. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmány­ra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státusfoglyok szabadon bo­csáttassanak. 12. Unió Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség!« (A 12 pont.) © »Császári királyi Fenség! A mai délelőtti csoportozás perczenként ne- vekedvén, a bécsi események hírlesztése által annyira tápláltatott és ingereltetett, hogy ve­szedelmes fordulatot véve Heckenaszt pesti nyomdáját elfoglalta s ott a tudavalévő 12 pontokat kinyomatta; a baj növekedése kö­zött városi ülés tartván, abban tekintélyes nemes sorsú férfiak is részt vettek olly ered­ménnyel, hogy a város részéről a 12 pontok­nak utasításul adása elhatároztatott; elhatá­roztatott a mint az alább érintendő választ­mány útján bejelentetett, még az is, miszerint a királyi helytartó Tanácstól kéressék a) hogy Stancsics fogságából pőre bevégzéséig, kezes­ség mellett kiadassák, — b) visszatorló sajtó­működés külön bizottsági ügylet alatt megen­gedtessék, — c) a közbátorság fenntartása a törvényhatóságok által a katonaság közbejö­vetele nélkül eszközöltessék ...A tömeg meg­jelenvén a várban, a választmány az említet­teket mint kérést előadta, a néptömeg öröm- kiáltását szakadatlanul hallatván, a királyi Helytartótanács pedig ugyanazon kérelmeket a fenforgó körülményekben meg nem tagad­hatta ■. .« (Gróf Zichy Ferenc helytartótanácsos levele István főherceg-nádornak.) * *A VÁLASZTMÁNY legalább húszezer em­ber kíséretében fölment Budára a helytartó­tanácshoz s előadta kívánságát. A nagyméltó- ságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak ki­adatott a tétlenség iránt a rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen soka­ság Pestre.« (Petőfi Sándor naplójából) O »VÁRTUNK OTT a Burgban... katnariUa ármányának habjai között. Megtagadni tőlünk az igazságot, már nem volt bátorságuk, meg­adni nem volt erkölcsük. Habozva, lesve amaz ostoba valószínűtlenségek egyikét, melyekkel a sors szeszélye a Habsburgokat a népek át­kára oly sokszor megmentette, s ezt lesve for­ralták a gonoszságnak terveit. En megsokal- lottam a kínos bizonytalanságot, mely az ál­talános forrongás közben Magyarországon a hosszú tűrés fonalát megszakíthatná (minek az ország fővárosában máris jelei mutatkoz­tak) és felmentem a Burgba egyedül. Kijelen­tettem, hogy határozott választ kívánok: akar« nak-e hazámnak igazságot szolgáltatni, vagy mm? — meri ha ily választ nem kapok, én megyek, ahová a követi kötelességem hív s ha én elmegyek megmondani nemzetemnek, hogy igazságra nem számíthat, tudhatják, hogy mi lesz a következés.« (Kossuth Lajos naplójából.) ce >BARÁTOM CSUDÁKAT ÉLÜNK! Nem­zeti honunk hajszálon függött Az első felvo­nás gyönyörűen sikerült! En teli vagyok a leg­szebb reményekkel.« (Széchenyi István levele Tasner Antalnak,) (Petőfi Sándor: A szabadsághoz,) * ..Oh szabadság, hadd nézzünk szentedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kisértet, Bolygott lelkünk a világban érted.” (Petőii Sándor: A srabadsáfho*)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents