Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-03-11 / 11. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET I VAJDA JÁNOS: ÖNKÉNTES DALA Isten hozzád anyám, apám, kedvesem; A hazáé a legelső szerelem, A szabadság harcaiba elmegyek, S vissza csak a győzelem hoz engemet’ Emelkedik a szabadság zászlója, Ki ne menne, ki ne menne alája? Héj, leéltük a keserves időket, Mikor érte meghalni sem lehetett! Keljetek fel régi sírok lelkei, Elrabolt szabadságunknak hősei! Nézzetek ránk, s vigasztalva legyetek, Nem hiába folyt el a ti véretek! Nincs ugyan már a magyarban annyi vér, Mennyi eddig elfogyott a hazáért, Hej, de ami kevés magyar vér kering, Szabadságért kifolyt vérből származik! Isten hozzád apám, anyám, kedvesem; Szabadságé a legelső szerelem; Szent szabadság, ha te nem lehetsz miénk, Sírjainkon élni fog a dicsőség, SE FÖLDEM, Se földem, se házam nincsen, Egy pár kéz a tőkepénzem; Majd a szabadság harcában Egy öles föld lesz jutalmam; Ejh, elég lesz az nékem! Mit nevettek, ti gazdagok? Tán a honért csak ti haltok? önző volt és lesz az ember, Haszon nélkül halni sem mer, S a halál nem basznátok■ SE HÁZAM Hej, hogy éppen a világban Az nem harcol, akinek van! Van ezüstötök, aranytok, S ha a fegyvert eldobjátok, Másutt is lehet hazátok. De a szegény, akinek nincs Hazájánál kedvesebb kincs; Ha elveszti s meg nem halna, Hiszitek-e, hogy találna Sírján kívül szebb hazára!?.,. Vajda János (1827—1897) Összes versei új. teljes kiadásban nemrég jelentek meg. A tetszeti» külsejű, tinóm papírra nyomott kiadás (Kozocsa Sándor rendezte sajtó alá) az eddigi kiadásokhoz képest tdbb kritikai javítást eszközöl és 41 újabban elő­került költeménnyel színezi Vajda János írót arcképét. Itt közölt költeményeit 1848- ban Irta. A fiatal költő részt vett a márciusi itjúság megmozdulásában, tagja volt a Pilvaz-beli »kőzvéleményc-nek, azaz a forradalmi fiatalok kis csoportjának és ö volt az, aki március 14-én este a Deák-párti Klauzál Gábor csltitó kísérletezésére távozni készülő fiatalokat az ajtóban állva visszatartotta, mondván, hogy addig onnét el nem távozhatnak, míg határozatot nem hoznak. A 48-as forradalomban honvédként harcolt. Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak! A Zsoltárok-könyve az Ótestá- roentom gyülekezetének énekes- könyve és imádságos könyve volt. Az őskeresztyén gyülekezetnek szintén első énekeskönyve lett (Eí S, 19) és » keresztyén egyház története folyamán a zsoltárok mindig legkedvesebb énekei és imád­ságai voltak azoknak, akik vi­gasztalás, hit, reménység cs bi- zodalom után vágyódtak. Luther Mártonnak mindennapi Imádságai voltak a zsoltárok. Pro­fesszori előadásaiban többször is magyarázta azokat hallgatóinak. Egyházunk jő hagyományokat elevenített fel, amikor a ..em- rég megjelent új Énekesköny- vlink imádságos részében több zsoltárt imádságként Is híveink kezébe adott. Ezek között az első és talán egyik legmegragadóbb a 100. zsoltár. Aki ezt a zsoltárt helyesen, a zsoltáros hitével megegyezően akar­ja imádkozni, annak az Űr enge­delmes szolgálatába kell lépnie és abban megmaradnia. Annak az Is­ten színe előtt meghajtott fővel, de a szolgálat értelmét és célját jól is­merő határozottsággal kell rálépnie arra az útra, amelynek útjelző táb­láján ez áll: "Az Ür az Isten.» An­nak közösségben kell élnie azzal az Istennel, aki népet és nyájat for­mál magának belőlünk. Hogy ne tévelygő juhok, hanem a helyes emberi és keresztyén magatartást jól ismerő hívei legyünk. Mert ez az Isten a mi Teremtőnk. Életünk és akaratunk hozzá kötött és ah­hoz, akit Pásztorul küldött el meg­váltásunkra. Aki ezt a zsoltárt helyesen akar­ja imádkozni, annak nem lehet vé­ka alá rejteni a hitét, Annak bi­zonyságot kell tenni életével, a sze­retet cselekedeteivel a hitéről. An­nak hordoznia kell Isten akaratá­ból a felelősséget a világért, an­nak minden dolgáért. Annak bele kell kiáltania az em­berek életébe Isten akaratát arról, hogy mindenkit népévé akar for­málni, hogy mindenkit utolér meg­bocsátó szeretető vei és ítéletével. Hogy mindenkit szeretetben és bé­kességben akar látni mindenkivel. Hogy mindenkit hálátadó és öt ma­gasztaló új emberré akar teremte­ni Jézus Krisztus megbocsátást és irgalmasságot ajándékozó áldozatá­val. Aki ezt a zsoltárt helyesen akar­ja imádkozni, annak tudnia kell, hogy ez az Űr jó, örökké tart sze- retete és mindvégig hű ígéreteihez. A mi nemzedékünk sem nézhet ieá másként, mint azok az ótestemen- tomi emberek, akik Benne keres­ték és találták meg biztonságukat és alapjukat az új életre. Ök anyagi javak odaáldozásával hálálták meg Istennek jóságát, szeretetét és hű­ségét. Mi csak önmagunkat áldoz­hatjuk oda Neki — de azt azután egészen! (Rm 12, Ikk). S akkor ez a zsoltár, mint hála­adó imádság, nemcsak elrebegett szó lesz az imádkozó keresztyén ember ajkán, hanem erő, amely átalakítja egyéni és közösségi gondolkodását és éle­tét. Ezért: »Szolgáljátok az Urat öröm­mel, menjetek színe elé vidáman!« Dr. Pálfy Miklós Kétféle nézőpont Az oslói evangélikus érseki kated- •rális másodlelkésze, Ragnar Forbech elnyerte az idei egyik Sztálin-béke- dijat, amely értékében a nyugati la­pok szerint 25 ezer dolláros értéket jelent. Forbech lelkész odahaza nyi­latkozott, hogy a nagy összeget kü­lönböző szociális célokra fordítja és Moszkvában úgy nyilatkozott, hogy a norvég lakosság nagy része örült ennek a kitüntetésnek. Johannes Smemo érsek e nyilatkozatok után úgy nyilatkozott, hogy »az a hatás, amit az emberek többségében kel­tett ez az esemény, az nem az öröm­nek, hanem a kíváncsiságnak és még erősebb érzéseknek a hatásaFor­bech lelkész válaszolt az érseknek egy újabb nyilvános nyilatkozatban, s azzal magyarázta az érsek ellen- véleményét, hogy ő, aki a béke­dijat kapta, a norvég dolgozó töme­gekkel érintkezik, az érsek pedig egyházi és más körökkel. Forbech lelkész eszel valószínűen helyesen értékelte a nézőpontoknak azt a kü­lönbségét, amely az érsek és a bé­kéért harcoló norvég lelkészek között van. Smemo érsek később az előbbi kérdéstől függetlenül úgy nyilatko­zott, hogy a norvég egyháznak nagy feladata, hogy az egyház »az embe­rek számára érthető módon hirdesse Isten igéjét« és hogy az egyháznak az a »nagyon fontos feladata, hogy igazi kapcsolatot teremtsen az egy­háztól elidegenedett emberekkel«. Smemo érsek valószínűen nem szo­kott figyelmet fordítani arra, hogy különböző nyilatkozatait összehan­golja, Vagy pedig az utóbbi nyilat­kozata mégis össze van hangolva Forbech lelkész kitüntetésével kap­csolatos nyilatkozatával, de ez eset­ben azt csak úgy lehet érteni, ha az érsek nem a béke ügyét támogatja és »az egyháztól elidegenedett embe­rekkel olyan »kapcsolatot« akar teremteni, amely nem szolgál a béke ügyének és a norvég dolgozó töme­gek érdekeinek. Johannes Smemo érsek egyébként a Lutheránus Világszövetség alclnbke. IMÁDSÁG Evangélium előtt Ragyogtasd fel szivünkben, em­bereket szerető Uralkodónk, a Te istenséged ismeretének tiszta vilá­gosságát és nyisd meg értelmünk szemét a Te evangéliumi tanítá­sod megértésére. Oltsd mibelénk a Te boldogító parancsolataid félel­mét, hogy legyőzve minden testi vá­gyat, szellemi életre térjünk, min­denben a Te tetszésed szerint gon­dolkodva és cselekedve, mert Te vagy a mi lelkünk és testünk vilá­gossága, Krisztus Isten és Neked zengünk dicsőséget a Te kezdet nél­kül való Atyáddal és Szentséges, jóságos és éltető Lelkeddel együtt, most és mindenkor és mindörökké. Amen. (Chrizoszthonwsz liturgiájából) A Berki Feri* protoierei, magyar ortodox adminisztrátor fordításában és szerkesztésé­ben nemrég megjelent Liturgikonból. Krisztus követése — Lk 9, 57—63. — AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ böjti időszaka és annak igehirdetései Jé­zus Krisztusról, a mi Megváltónkról beszélnek. A nagyhét előtti napok minden eseménye, maga a nagyhét, nagypéntek és húsvét azt hirdeti: Isten szeretetéből, Fia által meg­váltotta a bűnös világot a büntetés­től. A nagypénteki kereszt és a hús­véti üres sír igazolja a pogány szá­zados vallomását: Bizony Isten Fia volt ez! De nem lenne helyes, ha most egyoldalúan Jézusnak csak isteni voltát látnánk és hangsúlyoznánk. Szeretünk különösen böjtben — elfeledkezni arról, hogy maga Jézus is, mikor az istenfiúság igényével lép tanítványai és a világ elé, ugyanakkor mindig nyomatékosan hangsúlyozza emberi voltát is. Az egyháznak, a Szentíráson alapuló tanítása is azt mondja, hogy Jézus­ban együtt és egyszerre volt meg az isteni és az emberi oldal. Ö egyszer­re volt Isten Fia és ember. Ezért a böjtnek is kettős üzenete van. Egyrészt hírül adja Isten megmentő cselekedetét, másrészt Isten kívánja, sőt egyenesen követeli tőlünk az ő cselekedetének elfogadását, a hitet őbenne, a hozzáértést vagy — aho­gyan 0 maga kifejezi — Krisztus követését. Jézus övéitől azt várja: járjanak vele, cselekedjék az Ö cselekedeteit, lelkületűk az Ö lelkü- lete legyen, engedjék, hogy Ö ve­zesse őket. Másszóval: övéinek meg kell látni Jézusban a Megváltó, az Üdvözítő Krisztus mellett azt a Jé­zust is, aki Mestere, példaképe övéi­nek, a keresztyén életnek és maga­tartásnak. Isten mind világosabban kezdi tanítani a ma egyházát, a ma keresztyénét, hogy nagyobb hang­súlyt kell adnia Jézus példaadó, »mes­teri" magatartásának és ma jobban előtérbe kell helyezni az ö követé­sét, mint azelőtt tette az egyház és az egyes keresztyén ember; mert a világ is sóvárogva várja a krisztus­követésből fakadó lelkületet, csele­kedetet, szereteket és mert csak így van létjogosultsága ezen a világon az egyháznak, keresztyén voltunk­nak. MIRE TANÍT minket Jézus eb­ben az igében? Jézus követése komoly dolog. Nem nagy nekifutásból, megindulás­ból, érzelmi kitörésekből áll a Krisz­tus követése. Neki nem nagy elhatá­rozás kell, a feladatok felmérése nél­kül. Nem szalmaláng-lelkesedést kí­ván, hogy azután nagy megállások és hallgatások, üres keresztyénség következzen. Ellenkezőleg: állandó, világos, józan látást, sőt mindig meg­megújuló hitbeli döntést követel. Egyházunk és reméljük az egyes keresztyén ember is, túl van azokon az éveken, sőt évtizedeken, amikor a Krisztus követésében ez a nagy, egyszeri elhatározás, egyszeri meg­térés volt döntő. Világosan látnunk kell az igéből, hogy Krisztus köve­tése feladatok, kérdések elé állító út, amelyen újból és újból, nap mint nap várja tőlünk Krisztus a hitből fakadó döntést: mellette. Jézus ezt a naponkénti döntést el­várja tőlünk. Nem lehet fele-fele alapon öt követni. Világosan meg­mondja, hogy ö az élet, csak vele, nála élhet a tanítvány. Ezt a dön­tést teszi meg napról napra egy­házunk, amikor életét, annak min­den eseményét Krisztusban, mint Megváltóban való hitben tudja, és Krisztust, a Mestert igyekszik kö­vetni. Ez a döntés mutatkozik meg abban ig, hogy egyházunk igehirde­tésében mind tülágosabban és érthe­tőbben hangzik a hívek felé a felis­merés: a keresztyén élet akkor valóságos (Ef 5, 9), ha minden cselekedetében lépten-nyomon a Krisztust követi, mégpedig úgy, aho­gyan arra Jézus éppen böjti cseleke­deteivel adott példát: élő szeretet­ben. Juhász Géza Készülj az ige hallgatására l 1956. március 11. — Laetare (Böjt 4. vasárnapja) Jn 6,1—15. Gál 4,31—31. — Liturgikus szín: lila, m Mai evangéliumi igénk a kenyéradó Jézust állítja elénk. — Bojt első vasárnapján a kísértő támadását ezekkel a szavakkal hárította el: »Nemcsak kenyérrel él az ember...« (Mt 4,4). Most pedig ötezer embert elégít meg kenyérrel és hallal. Az evangéliumok idevonatkozó tudósítása szerint Jézus először lelki táplálékot nyújt az összesereglett sokaságnak: egészen az esti órákig prédikál nekik Isten országáról s ugyanakkor meg­gyógyítja az elébe került betegeket is. De utána nem késik a kenyéradás­sal sem, mert neki gondja van az egész emberre és segítségünkre siet tes­tileg és lelkileg egyaránt. Ezért az ö nevében bátran imádkozhatjuk a Miatyánk IV. kérését: »A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!« A kenyércsoda felbátorít bennünket arra, hogy mindennapi kenyér­kérdésünkkel is bizalommal fordulhatunk Őhozzá. S Jézus szeretetböl adja övéinek a kenyeret. Az evangéliumok arról szólnak ugyan, hogy Jézus »megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok* (Mk 6,34). Ez a szánakozás éppen ezért súlyos ítéletet jelentett a pásztorok felé, akik a rájuk bízott nyájat Ilyen »szánalomra méltó* állapotba juttatták és hagyták. De Jézus szánakozá­sának alapja mégsem holmi fölényes lesajnálás, hanem annak indító ru­gója az a szeretet, amely azonnal kész segíteni a nyomorúságba jutottakon. Igen, mert az igazi pásztori szeretet nem elégszik meg a szép szólamokkal, nemcsak »megértő«, de tétlen »részvéttel* szemléli az ínséges helyzetbe kerülteket, hanem hathatósan segít ott és akkor, ahol és amikor arra szük­ség van. B Jézus nem vár földi jutalmat cserébe a kenyéradásért. A leghatáro­zottabban elhárít magától mindenféle elismerést, vagy megjutalmazási szándékot. Amikor a kenyéresoda után a tömeg királlyá akarja őt tenni, elrejtőzködik előle, ö azért jött, hogy mindenkin segítsen, aki Őhozzá for­dul s nem azért, hogy bármilyen földi ellenszolgáltatást várjon, vagy kap­jon. Jézus ezt a kísérletet is éppen'olyan határozottsággal utasítja el ma­gától, mint a pusztában a kísértőt, amikor az a világ minden országát és azoknak dicsőségét kínálta fel Néki. m Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy kenyér és élet össze­tartozik, s aki kenyeret ad, az életet ad. Ne feledkezzünk meg róla — különösen most, böjtben —, hogy amiképpen Jézus a kenyérrel jól tar­totta az ötezer embert a pusztában, azonképpen a keresztfán megtöretett testével és kiontott vérével az úrvacsora! közösségben örökéletre tartja meg a Benne hívőket. Való igaz, hogy a keresztyén embernek egyszerre van szüksége mindkét kenyérre: a mindennapi kenyérre éppen úgy, mint az örökélet kenyerére (Jn 6,48). Vegyük azért hálaadással mfnd a két kenyeret, megemlékezvén Jézusnak, »az élet kenyerének« ígéretéről: »Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégit- tetnek* (Mt 5,6). _________________________ Mekis Adán* Közös imádságunk Hétfő — Isten eljövendő országa és országának terjedése JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Isten országa eljön magától, kérésünk nélkül is, mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy hozzánk is eljöjjön. Hogyan történik ez? Ha a mennyei Atya Szentleikét adja nekünk, hogy kegyelméből higy- jünk szent igéjének és istenesen éljünk itt ideig és ott örökké. LUTHERIMADSAGA Mindenható jóságos Atyánk! Kormányozz minket Szentlelkeddel, mert ha elhagysz, beleesünk minden bűnbe, gonoszságba és szerencsétlenségbe, ahogyan meg van írva: »Nélkülem semmit nem tehettek." HÉTFŐ REGGEL Áldott légy, üdvözítő Istenem, hogy most is uralkodói ebben a világ­ban. Uralkodói azokon is, akik nem ismernek Téged. Uralkodói mindenen, ami él. Áldott légy, üdvözitő Istenem, hogy majd legyőzöd minden ellen­ségedet, elhozod az örök béke országát, amelyet Tieidnek készítettél, és Te leszel minden mindenekben. Áldott légy, üdvözítő Istenem, hogy engem is elhívtál eljövendő országodba. Könyörgök Hozzád, üdvözítő Istenem, ragadj meg és vezess engem, hogy bejussak országodba. Állíts meg a széles úton, amely kárhozatba visz. Kényszeríti a keskeny útra, amely örök életre visz. A mindennapi munka lázában, a hétköznap rohanásában és kísértésében szabadíts meg az anyagiak szerelmétől, szabadíts meg az életemért aggódástól, szabadíts az emberek félelmétől. Tartsd éberen énbennem azt az egy gondot, hogy keressem először országodat és annak igazságát. Hálával dicsérlek, üdvözítő Istenem, hogy mindennapi munkámban Read tekinthetek és Téged szolgálhatlak. Amen. Bibliaolvasó HETI IGE: Bizony, bizony mondom nektek: Ha a földbeesett gabonámig el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. — Jn 13,34. Március 11. Vasárnap—Gál 4,23—5,1/a. A keresztyén enfber szabadságra hivattatott el. Hitét, cselekedetét nem köti meg az ószövetségi törvény ezernyi előírása, hanem Krisztus hite által szabad minden jó megtételére. Szabadságában áll, hogy a Szentlélek segítségével véghezvigye mindazt, amire keresztyén hite indítja; Március 12. Hétfő—Jn 6,22—29. Jézushoz a tömeg életének anyagi problémáival fordul. Ö nem utasítja el magától a hozzájövőket, hanem választ ad égető kérdéseikre. Ez a vá­lasz tanítás: az az ember, aki Öt követni akarja, lássa meg azt, hogy aho­gyan a testnek szüksége van a táplálékra, ugyanúgy a léleknek is szük­sége van erre: az igére. Március 13. Kedd—1. Kir 19,1—8. Illés élete, szolgálata holtpontra jutott; Értelmetlennek látja múltját és kilátástalannak jövőjét. Ezért akar meghalni, vagy legalább is megsza­badulni a szolgálattól. Isten azonban nem menti fel a szolgálat alól, hanem új erőt adva néki, újabb küldetést bíz rá. Március 14. Szerda—Jn 6,47—59. Ez igék olvasása — akaratlanul is, de igen helyesen — az Ur szent vacsorájára emlékeztet bennünket. Jézus Krisztus testének — az örök ke­nyérnek — és vérének vétele valóban bűnbánatot és örök életet ad azok­nak, akik hiszik azt, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója. Március 15. Csütörtök—Jn 6,60—65. »A lélek az, ami megelevenít!" Tehát nem a Szentírás holt betűi, a parancsolatok, szabályok adnak üdvösséget, hanem az, ami ezeket a betű­ket, szavakat megeleveníti. A szabályoktól megkötözött élet holt, csak a Szentlélek által vezetett élet eleven és csak ez hoz jő gyümölcsöket. Március 16. Péntek—Jn 12,20—26. Jézus Krisztusnak meg kellett halni a kereszten, hogy ártatlan szen­vedése árán örökéletet szerezzen minden embernek. Ez a kereszthalál — noha külsőségeiben dicstelen — Jézus Krisztus örök dicsőségét jelenti. Március 17. Szombat—Jn 8,21—30. Jézust Isten küldötte a földre. Minden cselekedetét az Ö megbízásá­ból vitte végbe. Minden szava: Isten szava, ige, a Róla való bizonyságtétel volt. Ez az ige, annak hallgatása és befogadása hoz új életet, üdvösséget az embernek. / ^ y,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents