Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-03-04 / 10. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

I

Babonás vallásosság

Ahogy a címet leírom, máris látom szakmák a csodálkozó arcát, akik elolvassák a kövér, nagy betűket: Babonás vallásosság. Aztán szánté kallóm a megjegyzéseket is: »Es a két különböző dolog, hogyan fér meg egymás mellett? Lehet-e egyáltalában a kettőről így, egy cím alatt beszélni?« Sajnos, nem tévedtem, amikor a címet leírtam: lehel, mert volt is és van is ilyen csuda- bogár a világon: babonásan valllé- 806 ember.

Előre kell bocsa tanom, hogy nem azokra az apró-cseprő, ma már értelmét vesztett szólásokra, emberi mozdulatokra, szokásokra gondolok, amiket még itt is, ott is megtalálunk. Pl. olyasmire, hogy ha előttem egy fekete macska fut ót keresztben az úton, akkor jobb visszafordulni, mert úgy sem lesz szerencsés az utam. Meg olyasmire, hogy nem jó kora reggel pappal találkozni, mert akkor ©1 lesz rontva az egész napunk, (Ha ez igaz volna akkor az én feleségemnek vajmi kevés jó napra lenne kilátása a jövőben...) De még a 13-as számra, meg társára, arra a bizonyos »szerencsétlen« péntekre sem gondolok, mert mindezek — hála a műveltség egyre jobb elterjedésének — ma móv nevetséges dolgoknak tűnnek előttünk és még nevetségesebbeknek azok, akik az ilyesmiben hisznek, Mindezek a tudatlanság édes, de szerencsére kiveszőiéiben levő gyermekei. Ártalmasok, amennyiben a tudatlanság ártalmas és nevetségesek is ugyanakkor, azonban már nem egyszerűen vallásos dolgok- »Csak« babonák.

Maradjunk a kérdésnél: van-e babonás vallásosság? összefér ez a két dolog egymással, vagy som? S ha van ilyesmi, akkor vajon milyen ez?

Ritkán olvas az ember olyan 'meglepő mondatot a Bibliában, amit Jeremiás próféta ejtett ki a száján könyvének hetedik fejezetében: »Ne bízzatok hazug beszédekben mondván: Az !Jr temploma, az Ür temploma, az Űr temploma ez!« De még meglepőbb lehetett a szavak hatása ott, abban a környezetben. Egy egész vallásos világot, magatartást ítél el a próféta és mond hazugnak, s tegyük hozzá: babonásnak. Mert bizony babonás hit mondatta ki (és nem igazi Istenhit) az akkori zsidó emberrel azt, hogy nem kell

félni Istentől, mert sem Jeruzsálemét, sem pedig a benne lakókat nem érheti bántódós, hiszen a faiak között ott a szent templom. Az Isten szent temploma, amit maga parancsolt megépíteni. Tehát valamiféle amulettnek, szerencsét hozó, bajtól és mindenféle veszedelemtől megóvó eszköznek gondolták a templomot, amely csak annyiban különbözik az ártó szellemektől, betegségektől megóvó bálványszobrocskáktól, hogy nem lehet nyakban hordani. Mi ez, ha nem babonás hit? Mégpedig tévesen az Isten kijelentéseivel alátámasztott és reá hamisan hivatkozó vallásosság.

Ami azt illeti ennél a vallásoságnál nincs is kényelmesebb. Minden olyan egyszerű és olyan könnyen elérhető. Minden baj ellen megvan az orvosság, amit egyaránt lehet használni ellenségtől való félelem és rossz szellemektől való rettegés ellen. Ami pedig mindebből következik, jobb is nem beszélni! De beszél Jeremiás próféta. Az ilyen vallásos- kodásból, hitből nem következik, mert nem is következhet más, mint önző, másokkal nem törődő, az Istennel nem számoló élet. Az egyik bűn: az Isten szent templomának babonás eszközként való felhasználása, szüli a másik bűnt, vagy még inkább a többi bűnöket: a szeretet- lenséget, a felebarát semmibevevését, annak javaiban, életében való megkárosítását, s ehhez hasonlókat,

Végül tegyük fel a kérdést: ki az, aki ma babonásan vallásos? A válasz egyszerű: az, aki ugyanúgy viselkedik és hisz, mint a Jeremiás korában élő ember, Tehát az, aki azt gondolja, hogy a keresztyénség, maga az egyház arra jó, hogy pt minden bajtól, minden gondtól megőrizze. Akinek a keresztyénsége arra jó, hogy »menlevelet« kapjon a közösség problémáinak közös megoldása alól, hogy önző módon, csak a maga életének gondjaival törődjék. Az ilyen magatartást lehet valamiféle vallásosságnak nevezni? A ke- resztyénséghez vajmi köze van, ez bizonyos.

Nekünk az a dolgunk —- ha igaz keresztyének akarunk lenni —-, hogy Isten ígéreteit komolyan véve, azokban erősen bízva éljünk ebben a világban, tudva azt, hogy bennünket Isten arra rendelt, hogy szolgáljunk másoknak. Vámos József

Az örökölt bűn és az örökölt áldás

BÖJTBEN különösen sok szó esik a bűnről. Már a böjti időszak első vasárnapján arról hallottunk, hogy Jézus legyőzte a kísértést, s a kísértésekből nála nem lett bűn, Nagy- péntek felé menet, egyre többet hallunk a bűnről s arról, hogy a bűn kérdését Isten megoldotta, elrendezte a Krisztus által. Ilyenkor, böjtben több az úrvacsorázó oltáraink körül, mint máskor s ez egészen^ természetes, hiszen a böjti prédikációk nyomán bűntudat és a bűntől való szabadulás vágya támad az emberekben. Bizonyára e sorok olvasói közül már sokan örömmel használják újonnan kiadott énekeskönyvünk imádságo6 részét s benne a többi imádság között a gyónó Imádságokat is. A 443, lapon olvassuk Bornemisza Péter szép és mély gyónóimádságát, így kezdődik: »Kégyel- mes Atya Úristen! Vallást teszek Te szent Felséged előtt, hogy én bűnben fogantattam és enenmagamban csak azon merő bűn vagyok, mit szívem szerint bánok és utálok. Amiért félek és retteglek Tégedet, mert tudom, hogy emiatt mind e világon, mind a másikon örök kínt érdemelnék .;.« Vagy az előző lapon: «Súlyosan vétkeztem, nemcsak külső bűnökkel, hanem méginkább örökölt bennső vaksággal, hitetlenséggel, kételkedéssel, kishitűséggel stb.«imád- kozzuk egy másik gyónó imádság szerint.

Önkéntelenül is azt kérdezzük: ez is bűn? Ezt is meg kell vallanunk? Mit Is jelent ez a szomorú »örökségünk«? Az őszintén imádkozni akaró hivőben ilyen kérdések vetődnek fel ezeket a gyónó imádságokat olvasva.

LAPOZZUK FEL Szentírásunkat, s tallózzunk hitvallási iratainkban, kutatva: mit tudhatunk meg az eredeti bűnről. A Szentírásból érdemes elolvasni Zsolt 14, Mt 15. és Gál 5, 19 és köv. verseket. Micsoda mélységek nyílnak meg előttünk az emberi természet romlottságáról! Belülről, az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok és ezek teszik tisztátalanná az embert — mondja Jézus a tisztátalanságot felületesen ismerő embereknek. Az Ágostai Hitvallásban pedig, (II. cikk) ezt találjuk az eredeti bűnről: »Mi Isten félelme és iránta való bizalom nélkül születünk... bűnös kívánságtól fertőzötten ... ez valóságos bűn...« Az Apológiában, e névadó hitvallásunk védő iratában Melanchton a többi között ezt írja: »Az eredeti bűn Isten nemismerése, Isten megvetése, a

Benne való bizalom hiánya, Isten ítéletének gyűlölete, az Isten elleni harag, Isten kegyelmének megvetése, anyagiakban való bizalom stb,» Majd később: »Az eredeti bűnnek ismerete szükséges, mert Krisztus kegyelmének nagyságát nem lehet megérteni, ha előbb betegségeinket meg nem ismertük.«

HITVALLÁSAINK arról beszélnek, hogy az eredeti bűn ismeretére semmiféle okoskodás, vagy tapasztalat utján igazán eljutni nem lehet, hanem csak Isten igéjének alapján. Itt az a döntő, hogy mit mond Isten rólunk. Amit hitvallás! irataink tanítanak az eredeti bűnről, azt így lehetne summázni: Az ember nélkülözi az Isten ismeretét, igazságát, és az igazságosságot (Ef 5,9 ellentéte!). Képtelen Isten dolgait meg- érteni( 1. Kor 2, 14), másrészt e nagy hiány mellett gonosz vágy működik benne (Rm 7, 5) és rossz gyümölcsöket terem. Ez a bűn ránkragadt, emberileg elválaszthatatlanul, ha nem is lett lényegünk. Minden emberre ráragadt és mindenkiben mindhalálig megmarad. Micsoda meggondol- koztató igazság ez! Ilyen emberek ülnek szószékeink alatt s ilyen emberek vagyunk mi igehirdetők is! Nincs különbség! (Rm 3, 22—23). Ez azt jelenti, hogy a jót ismerve is gyakran a rosszat tesszük, hogy sokszor jól érezzük magunkat a bűnben, hogy megszokjuk a bűnt, hogy megvetjük az Isten ítéletét és kegyelmét, hogy nem akarunk megtérni. Sokszor mindezt a kegyesség köpönyege alatt! Ebből a bűnös állapotból következnek vétkeink is.

AZ EREDETI BŰNNEK büntetése is van: Isten haragja alá kerültünk, halálra és kárhozatra méltó emberek vagyunk. Igen, »de Krisztus azért adatott nékünk, hogy mind ezeket a bűnöket^ mind ezeket a büntetéseket elvegye és az ördögnek uralmát, a bűnt és a halált megsemmisítse, ennélfogva Krisztus jótéteményeit másképpen meg sem ismerhetjük, csak úgy, ha bűnösségünkről meggyőződést szerzünk«. Mi az eredeti bűnről úgy beszélünk, mint akik tudják, hogy a keresztyén hit nem csak az örökölt bűnt ismeri, hanem az örökölt áldást is és számol azzal, Aki elvette a mi bűneinket, A bűn szomorú örökség, a kegyelem, Krisztiig áldozatának ereje, áldott örökség. Ebben az áldott örökségben való hittel mondjuk gyónó imádságunkat is.

Haíenschcr Karoly

GYÜLEKEZETI HÍREK

Á KELENFÖLDI egyházközség »A keresztről való beszéd« címen böjti igehirdetés-sorozatot tart, Az igehirdetések minden csütörtökön este 6 órakor lesznek a tanácsteremben. Igehirdetők: Tessényi Kornél, Bonnyai Sándor, Benczúr László, Sztehlo Gábor, Koren Emil és Muncz Frigyes lelkészek.

A BALASSAGYARMATI egyházközség tanácsa jegyzőkönyvbe vette, hogy az új Keresztyén Enekeskftnyv használata a gyülekezetben megkezdődött. Megbiztr az elnökséget az Új Rész énekeinek folyamatos inegtaníttatásával. Evégett három külön templomi ünnepélyt tartanak bevezetőül. Az elsőn az Űj Rész különböző típusú legszebb énekeit mutatják be magán-, kettős és karénekek. Ugyanakkei előaoás ismerteti az új énekeskönyvet. A második ünnepélyen külön mutatják be Luthernak az Új Részbe most belekerült énekeit. Előadás foglalkozik Luther énekeinek szövegbeli jellegzetességeivel. A harmadik estet az új énekek gyülekezeti gyakorlására szánják és előadás igyekszik a híveket az énekeskönyv imádságos részének hasznos használatába bevezetni. Bibliaérák és vasárnap esti istentiszteletek után fél-fél órát lordítanak az új énekek tanítására.

HAZÁNKBA ÉRKEZETT ez év január havában családi látogatásra Buthi Sándor nagyvárad-réti református lelkipásztor, a nagyváradi egyházkerület tanácsosa és Feleki Károly kolozsvári református lelkipásztor. Magyarországi tartózkodásuk alatt több egyházi gyűlésen és ösz- szejövetelen vettek részt, magánlátogatást tettek egyházunk és a református egyház több vezetőjénél. Buthi Sándor tanácsos a Budapest- Gorkij fasori református gyülekezetben istentiszteletet is tartott,

A SOPRONI gyülekezetben február 26-án Fülöp Dezső esperes szolgált.

AZ ORSZÁGOS FILHARMÓNIA műsorfüzete Kritika című rovatéban foglalkozik Peskó Zoltán orr gonamüvész január 24-i orgona- estjével. A többi között ezt írja: »Művészetére elsősorban az jellemző, hogy nem fél megmutatni hangszerének alapvető, nagyszerű mechanizmusát ,,. Peskó játéka úgy nyújt egyenértékűt az orgonán, hogy nagy fantáziával keresi ki a hangszer megszámlálhatatlan regisztere, kopulája, színkeverő berendezése között a legváltozatosabb, legárnyalatosabb kifejezési lehetőségeket.«

CSALÁDI HÍR:

Balogh József, a büki gyülekezet két évtizeden át volt hűséges presbitere elhunyt. Temetése február 24-én volt nagy részvét mellett.

A pásztor és n nyáj

Én egyszer már átéltem ezt:

Hús, ámbrafényű volt az est,

Fent pár lágy felhő hallgatott,

Az úton a nyáj ballagott És aranyszínű port kavart,

De kolompja már éjbe halt. Hirtelen jött a mély homály Es ismeretlen lett a táj.

Egyszerre más lett a világ,

Már alig rémlettek a fák.

Sötét lett úr a fény felett S eltörölt minden részletet.

Már bezártak minden kaput És nem maradt más, csak az út: Elment a pásztor és a nyáj S az éjszaka magánya fáj.

Mert senki sem maradt velem... Nincs más, csak két üres kezem, Nincs más, csak botló, béna láb,

S az út síkosán fut tovább Fekete-selymü réteken,

És végtelen, és végtelen.

S felsír a vágy, félve, sután A pásztor é$ a nyáj után.

Egyedül járni rossz nagyon Iszamlós hátú utakon,

Az éj rontó varázsa sok,

Minden bol<orban farkasok, Mérget hullathat minden ág, Szakadék mélye les reád...

A nyáj, a nyáj most merre van? S hogy maradhattam itt magam?

Pedig valahol vár reám Biztos akol, szellői karám. Eltévedt bárány vagyok, g,

Nem tejfehér már, mint a hó. összecsapzott a sok veszély, Piszkos szürkére fest az éj, Rámtalál-e még igy a hű,

Jó pásztor, a csillagszemé?

Találj rám újra Jézusom,

Mert elpusztulok az úton! Reszketek, ráz a félelem,

De érzem már, itt vagy vetem,

Ki karjaidon hordozod,

Az elveszett, beteg juhot Szent pásztorbotod a kereszt... Én egyszer már átéltem ezt.

Rumi Erzsébet

Készülj az ige hallgatására !

1956. március 4. — Oculi (Böjt 3. vasárnap).

Lk II, 14—28 — Ef 5, 1—9 — Liturgikus szín: lila,

Mai igénk hátterében is a mindig vissztérő alapkérdés húzódik meg: kicsoda hát valójában az a Jézus, aki betegeket gyógyít, s az emberből kiűzi a tisztátalan lelket? Erre a kérdésre Jézus cselekedete és szava adja meg a helyes választ,

m

A farizeusok le akarják kicsinyelni Jézus cselekedetét es képtelen váddal illetik őt: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével cimborái, s ezért tudja kiűzni az ördögöt a némából. Jézus valóban életfeladatának tekintette az ördögűzést, hiszen ő azért jött erre a világra, »hogy az ördög munkáit lerontsa« (l, Jn 3, 8,). Lényegében véve most sem tesz mást, mint amikor a pusztában elűzte magától a Kísértőt: »Távozz tőlem, sátán!« (Mt 4, 10.). Az ördög hatalmát töri meg akkor, amikor a vak szemét nyitja meg, vagy a némának nyelvét oldja meg. Képtelenség azt gondolni, vagy éppenséggel állítani, hogy az ördög meghasonlást akarna támasztani saját birodalmában. Hiszen minden közösség, akár ország, vagy egy család is, csak akkor állhat fenn, ha egységes és nem érvényesülnek benne bomlasztó erők.

f”«"1 Jézus gyógyítása több mint csodatett: jele annak, hogy itt Isten ujja LU cselekszik hatalmasan. Benne és általa Isten országa érkezett el erre a világra, hogy a bűn rabságában vergődöknek szabadulást hozzon. Örömhír ez annak, aki érzi a maga tehetetlenségét, de ugyanakkor látja, hogy van Valaki, aki az erősnél is erősebb s azért jött, hogy a sátán hatalmát megtörje. A sátán célja mindig a megkötés, rabságba döntés és rabságban tartás, Jézus célja pedig mindig a megtisztítás, szabaddá tétel és a szabadságban való megtartás. Jézus cselekedete és beszéde világossá teheti mindenki előtt, hogy a sátán uralma és Isten országa egymást kizáró ellentétek. Xhol és amikor Isten országa »elérkezik«, ott és ugyanakkor a sátán uralmának meg kell szűnnie. Isten országa pedig Jézus Krisztusban érkezett el teljesen és tökéletesen. Ezért jelentette Jézus cselekedete, gyógyítása a sátán hatalmának végét.

B Jézus nem elégszik meg azzal, hogy gyógyításét csodáljuk. Az ő megjelenése és uralma döntés elé állít bennünket: Vele vagy ellene! »Semleges« magatartás nem lehetséges: »Aki velem nincs, ellenem van.« Aki nem dönt mellette, az a sátán gonosz lelkének hétszeres uralma alatt marad. És aki megtisztul, az is csak abban az esetben lehet biztonságban a sátántól, ha engedi, hogy szívét teljesen Isten Szentlelke töltse be — különben rosszabb lesz állapota, mint volt. Aki a bűnbocsánat kegyeimében részesül, annak is naponként kell megtérnie és Isten akaraténak engedelmeskednie. Isten bennünket naponként hitbeli döntések elé állít s a Krisztus mellett való döntés éppen azt jelenti, hogy lássuk meg igéjében akaratát, s engedelmesen cselekedjük azt. Ez vonatkozik egyesekre éppen úgy, iránt közösségekre is. Hogy Isten akaratának engedelmes cselekvése mit jelent, arra nézve bőséges útmutatást kaphatunk a mai oltári igéből (Ef 5, 1—9.). Szívleljük meg azért mai igénk intését: legyünk az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói! Mekis Adóra

Közös imádságunk

A keresztyén Énskeiliönyv imádságos részének »Minden siapr*« szóló részei folytatás, ban közöljük, hogy ez még szélesebb körben elterjedhessen é? mindennapos imádkozásvpk rendje lehessen.

Vasárnap — Krisztus feltámadása, a Szentlélek kitöltése —

Az Ür nevének és napjának megszentelése.

VASÁRNAP PEL8IEN

Mennyei Atyám! Imádom atyai szereteted csodáját! Szereted a világot, pedig elfordult Tőled. Szeretsz engem is, pedig nem érdemiem. Szerető Atyja vagy hálátlan gyermekeidnek,

Téríts meg atyai szer etetőddel, tégy engem igaz gyermekeddé. A pihenés óráiban iß add meg nekem gyermekeid örömét és közösségét, gyermekeid tisztaságét és békességét, hogy megszenteljem nevedet, és megszenteljem napodat. Ámen.

VASARNAP este

Hálát adok Neked, Istenem, atyai jóságod minden jeléért, a kereszteé- •gért, mellyel gyermekeiddé tettél, szent igédért, mellyel térítettél, szent vacsorádért, mellyel erősítettél, a szentek közösségéért, melyben testvéreket adtál, szent napod nyugalmáért, mellyel pihentettél.

Magasztalom atyai jóságodat ée megvallom Előtted bűnömet. Atyám voltál, de nem bíztam Benned gyermekien. Szóltál hozzám, de nem engedelmeskedtem. Jóval elhalmoztál, de örömöm nein volt megszentelt.

Vétkeztem ellened, Atyám, bűnös gyermeked vagyok. Hozzád menekülök, Atyám, ne vess el engem. Szent vagy, Atyám, szentelj meg engem.

Könyörgök Hozzád, Istenem, szenteld meg nevedet a világban. Tedd egyházadat az igazság oszlopává. Add igédet szolgáid szájába. Tisztítsd meg igéddel híveid életét. Térítsd igéddel a tévelygőket. Győzd meg igéddel ellenségeidet.

Könyörgök Hozzád, Istenem, vidd teljességre üdvözítő munkádat, hogy Te légy minden mindenekben, és nevedet dicsérje minden lélek. ÁmenBibliaolvasó

HETI IGE: Az Embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak- hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságwl sokakért. Mt 29, 2L

Március 4, Vasárnap — Mt 20, 20—28.

Krisztus egész élete az embervilág szolgálatában telt el. Ezért Ö azt kívánja, hogy hozzá hasonlóan, tanítványainak élete is a világ, az emberök szolgálata legyen, Mi keresztyének ezt a szolgálatot örömmel vállaljuk, hogy méltóak legyünk Hozzá, a mi Mesterünkhöz.

Március 5, Hétfő — Jn 1, 29—37.

Jézus Krisztus az Isten Bárányai Erről tesz bizonyságot Keresztel© János, az egész Szentírás és hite alapján az egész egyház. Ez a hit az, amely bennünket éltet, üdvösségre vezet s ez a hit az, amely a világban való járásunkat igazítja.

Március 6, Kedd — Csel 8, 1—8.

Ott, ahol Krisztus tanítványai igét hirdetni megjelentek, életek újultak meg. Szavukat csodálatos események kísérték; testi, lelki betegek gyógyultak meg. Jézus Krisztus evangéliuma azóta is, ma is életújító erő ée ahol prédlkáltatik, ma is emberek jutnak hitre.

Március 7. Szerda — Lk 22, 24—30.

Ez az ige is — akárcsak a vasárnapi — arról beszéi, hogy Jézus Krisztus egész életét szolgálatnak tekintette és azt kívánta, hogy tanítványai is hozzá hasonlóan cselekedjenek, hiszen az ö szolgálata eredményezte azt. hogy teten gyermekeivé lehettek;

Március 8. Csütörtök — Lk 4, 38—44.

Jézus Krisztus nemcsak szavaival, hanem csodás cselekedeteivel is az Isten országának eljövetelét hirdette. Annak az országnak az eljövetelét, amelyben Isten kegyelme hirdettetik minden embernek és amely országnak tagjai szeretedben, békességben élnek egymás mellett,

Március 9. Péntek — 1. Kor 4, 9—16.

A keresztyén ember élete, minden cselekedete »látványosság«, tehát mindenki által figyelt. Figyelt azért, mert mindenki érdeklődve nézi a keresztyén embert: vajon hitét életében, cselekedeteiben valóra váltja-e; Ezért kell nekünk hitünket jó cselekedetekkel megbizonyitanunk mindenki számára;

Március 10. Szombat — Ézs 49, 1—6.

Ez az ószövetségi ige a Messiás szolgálatáról szól és minden szavában egybehangzók azzal, amit Jézus Krisztusról az Újszövetség mond: azért jött e világra, hogy szolgálja az embert, hogy szolgálatával megbékítse Istent és békességet szerezzen az egész világnak,; _s„