Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-03-04 / 10. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET Hogyon zavarja az »ellen-ökumené« az egyházak egységét és békeszolgálatát? Olvasóink már nem egyszer értesültek a »Keresztyén Egyházak Nemzetközi Tanácsa« hangzatos címet viselő társaság különböző mesterkedéseiről, amellyel ez a nem nagyszámú, de igen hangos és befolyásos csoport mindenütt akadályozni igyekszik az Egyházak Világtanácsa működését. Ez a csoport tiltakozott az evanstoni nagygyűlés előtt a magyar egyházak képviselőinek Amerikába való bebocsátása ellen, sőt országos felvonulással fenyegetőzött arra az esetre, ha mégis megadják a vízumot. Ez a társaság mindenütt megjelenik, ahol az Egyházak Világtanácsa valami gyűlést tart. Lehetőleg ugyanabban a városban s ugyanabban az időben ellengyűlést szervez. Ez a társaság az Egyesült Államokban McCarthy szenátor és az Amerika fasizálására törekvő legszélsőségesebb és leg- korruptabb elemek támogatásával és anyagi segítségével végzi bajkeverő tevékenységét. Az Egyházak Világtanácsa végrehajtó bizottsága Ausztráliában most tartott üléseiről még nincsenek jelentéseink, de a sajtó már beszámol ennek az »ellen-Ökumenének« legújabb botrányairól. Amerikából nem kevesebb, mint hét protestáns lelkészt ültettek repülőgépre, hogy Ausztráliában tiltakozzék — elsősorban a világszerte általános tekintélynek örvendő Hromádka profesz- szor, a prágai Comenius fakultás dékánja ausztráliai jelenléte és szolgálatai ellen. Jellemző, hogy a csoport vezére, a hírhedt McIntyre, nem tudott Hromádka ellen súlyosabb vádat felhozni, mint azt, hogy »Ausztráliában a kommunizmus által propagált világbékét akarja hirdetni«. McIntyre természetesen hasonlóképpen megvádolta az Egyházak Világtanácsa valamennyi keleteurópai és számos nyugati tagegyházát. magáról az Egyházak Világtanácsáról pedig azt állította az Ausztráliában tartott ellengyűléAUGUSTINUS: Vallomás a bűnről. (Conf.: Lib. III., cap. 8.) De hát milyen bűntény támadhat ellened, Uram, hiszen romolhatatlan vagy. Milyen gaztett árthat Neked, hiszen sérthetetlen vagy. Semmilyen, és ezért azt bünteted, amit az emberek önmaguk ellen elkövetnek. Mert amikor ellened vétkeznék, tulajdon lelkűiknek ártanak. A gazság önmagát csapja be, amikor megrontja, vagy megzavarja Általad alkotott világunkat... S mindez azért van, mert elhagytunk Tégedet, az élet Forrósát, a mindenség egyetlen és igaz Teremtőjét és Gondviselőjét s önző gőgünkben az egész helyett kis részt szerettünk s e kis rész: hamis. sen, hogy »az Egyházak Világtanácsa vezetői elhagyták a történeti keresztyén hitet«. Malcolm Mackay lelkész, az ausztráliai egyháztanács főtitkára a lapokban élesen visszautasította az ellen-ökumené vádaskodását. Megállapította, hogy a »csoport vezetőjét, Mclntyre-t az USA presbiteri egyháza megfosztotta palástjától. Azóta mocskos és tisztességtelen támadásokat intéz az Egyházak Világtanácsa ellen, az VSA szélsőjobboldali csoportjai és a mccarthyzmus megbízásából, korlátlan, de annál gyanúsabb pénzügyi források segítségével«. Kifejtette, hogy ez a merev és szűklátókörű szektás társaság azt tekinti kizárólagos céljának, hogy megzavarja a különböző országokban élő és különböző hitbeli meggyőződéseket valló egyházi férfiak együttműködését. Heinrich Heine: Éjszakai gondolatok Németország! — e gondolat elűzi éji álmomat, szemem nem hunyhatom le újra, csak forró könnyem pereg hullva. Év jön, év megy egymás nyomán! Mióta nem láttam anyám, már tizenkét esztendő telt el: sóvárgó vágyam nő szüntelen. Sóvárgó vágyam testet ölt. az öreg asszony megbűvöli. Rá gondolok, a megtört arcra, folyton csak rá, az Isten tartsa! De hiszen úgy szeret szegény, el-eltöprengek levelén, mit irt s látom, a keze reszket, az anyaszív hogy kesereghet. Ű jár eszemben szüntelen, tizenkét év eltűnt velem, tizenkét hosszú év folyt szerte s én nem ölelhettem szívemre. Németország szilárd, örök, erői ép, szívós erők, tölgyeseit, dús hársait még viszontláthatom újra mindég. Nem is epednék így talán, hogyha nem élne ott anyám; Németország sosem rendül meg, de az ősz asszony sírba dűlhet. Amióta távol vagyok, a sír hány szívet nyelt el olt, kit szerettem — számolom, és míg sorolnám, lelkem belevérzik. . S számlálnom kell — s érzem, amint számuk nő, rámgyülni a kínt; s mintha mellemre hengerülne , egy-egy holttest — ó! végre! tűnnek! Végre! A víg francia nap beragyogja ablakomat; belép asszonyom, szép és boldog s szöknek tőle a német gondok. Vidor Miklós fordítása KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AZ OROSZ ORTODOX egyházban folyó lelkészképzésről hosszú cikket közöl az Egyházak Világta- nácsa sajtószolgálata. Megírja, hogy — amint ismeretes — az orosz ortodox egyháznak alacsonyabb és magasabb fokozatú teológiai iskolái vannak. Moszkvában és Leningrád- ban egy-egy magasabb tudományos fokozatot adó teológiai akadémia működik, ezenkívül pedig nyolc teológiai szeminárium biztosítja a lelkészképzést. A moszkvai teológiai akadémián a felvételre jelentkezőket szigorú vizsgának vetik alá. Körültekintő kiválogatás és orvosi vizsgálat után a jelentkezőknek nehéz felvételi vizsgát is kell tenniök. A beszámoló arról is hírt ad, hogy a moszkvai teológiai akadémiára nemrégiben több új tanerő került az eddigiek segítőtársául. Az akadémia hallgatóit fokozatosan bevonják az istentiszteleti szolgálatok végzésébe. Ezután beszámol a cikk az új tanév megnyitásáról. Szperanszkij professzor, a leningrádi teológiai akadémia igazgatója, évnyitó beszédében azt fejtegette, hogy a diákoknak alaposan el keli sajátitaniok a teológiai tudományokat. De ahhoz, hogy jó lelkipásztorok lehessenek, ez önmagában még nem elég, mert az is szükséges, hogy tudatában legyenek: Isten hívta el őket a lelkipásztori szolgálatra. Az ogyesszai szemináriumban az új tanévet élénk vitával nyitották meg. A vita tárgya az a kérdés volt, hogy miképpen készíthetők fel a hallgatók felelősségteljes munkájukra, a gyülekezeti igehirdetés szétágazó feladatainak minél gyümölcsözőbb megoldására. A megbeszélések során Nyikon ogyesszai érsek azt hangsúlyozta, hogy a rend és fegyelem minden emberi együttélésnek elengedhetetlen része. Erre tanít bennünket a Szentírás is, erre készít fel és buzdít az Ür által elénk adott parancsolatok szelleme. Éppen ezért az engedelmesség az egyház életének egyik alapköve. Alekszij pátriárka záró szavaiban rámutatott arra, hogy a teológiai iskolákban miként érvényesüljenek a rendre, fegyelemre és engedelmességre vonatkozó krisztusi parancsok; miként nyilvánuljon meg a hallgatóknak az egyház iránti szere- tete. A beszámoló megállapítja, hogy az akadémiák és szemináriumok félévről félévre növekvő eredményeket érnek el a nevelő- és oktató munkában. Az intézetekben folyó lelkészképzés tapasztalatai más egyházak számára is tanúlságosak. A FRANCIAORSZÁGI protestánsok hetilapja, a »Réforme« legutóbbi számában figyelemreméltó megjegyzéseket közöl a Szovjetuniónak az egész világot átfogó béke- törekvéseiről. Ezzel szembeállítja egyes nyugati kormánykörök zavarát, amelyet a Szovjetunió legutóbbi javaslatai okoztak. A tények egyáltalán nem a nyugati hatalmak mellett beszélnek, mert az Egyesült Nemzetek megléte egyáltalán nem zárta ki a kétoldalú kölcsönös baráti szerződések megkötését, sőt a nyugati háborús tömbök alakítását sem. De bármivel feleljenek is a nyugati hatalmak, egy tény mindenképpen nyilvánvalóvá válik: Bulganyin szavai mögött reális lehetőségek és igaz szándék áll. Nagyon valószínű ugyanis, hogy a szovjet kormánynak — hosszú békére van szüksége — ismeri el a francia lap. A nyugati diplomácia sorozatos csődje arra a megállapításra kényszeríti az egyébként elég konzervatív Réiorme-ot, hogy »Nyugat sohasem nélkülözte jobban a diplomáciai együttműködést, és a nagyhatalmai élén álló, e névre méltó államférfiakat«, az ún. »szabad vijág által kidolgozott tervek gyengesége és gyászos volta sohasem vált jobban nyilvánvalóvá, mint éppen most. Számos olyan nemzetközi probléma van, amely megosztja Nyugatot és elmélyíti a nyugati hatalmak közötti ellentéteket. Itt van például a népi Kína elismerésének és ENSZ-tagságának a kérdése. Ez az első oka a három nyugati hatalom közötti egyenetlenségnek — írja a lap. Pedig a legtöbb európai állam hajlandó lenne e lépés megtételére. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, március hó 4-én Deák tér de. 9 (úrv.) Puskás János teol., de. 11 (úrv.) Dóka Zoltán du. 6 Cselovszky Ferenc. — Fasor de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Dulcz Pál. — Damjanich u. 28/b. de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Gyimesy Károly dr. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Utász u, 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Korén Emil. — Zugló de. 9 (gyerm.) Muntag Andor, de. 11 Muntag Andor, du. 6 Scholz László, Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 (úrv.) Madarász István. — Rákospalota MAV-telep de. 8 Schreiner Vilmos. — Rp. Kistemplom de. 10 Schreiner Vilmos, du. 3 Kökény Elek. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoscsaba de. 9 Békés József, du. fél 7 Békés József. — Rákosszentmihály de. fél II Tóth- Szöllös Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Juhász Géza. — Toroczkó tér de. 8 (úrv.) Várady Lajos, de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Szelé- nyi Zoltán, de. 10 (úrv.) Szelényi Zoltán, du. 5 Sárkány Tibor. — XII.. Tarcsay V. ii. 11. de. 9 (gyerm.) Ruttkay Elemér, de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Pesthidcgkút (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gyula. — Kelenföld de. 8 Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 6 Muncz Frigyes. — Németvölgyi út 138. de. 9 Muncz Frigyes. — Budafok de. II Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva de. 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Száztíz évvel ezelőtt, 1846. február 19-én, halt meg Kis János. Jobbágy-fiú volt, 1770-ben született. Mint a soproni evangélikus líceum diákja megszervezi a Soproni Magyar Társaságot, amelynek elődje a pozsonyi ev. líceum önképzőköre volt. Előbb nevelő, aztán lelkész, 1812-ben a dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke. Berzsenyit ő fedezte fel. Kis értékes írói munkát végzett, amelyet méltatlanul elfeledtünk. Kiváló népnevelő könyveket írt, sokat fordított, jó költő volt. Kitűnő önéletrajzából idézünk itt érdekes részletet. (Sz.) Otthon 'A núddal födött alacsony hajlék, melyben születtem s eleinten neveltettem, semmiben sem mutata pompát, s nem esmerkedtem meg benne semmivel, mi mai napon fényűzéshez számláltatik. Minthogy a szoba mulatságra kevés alkalmat ada, azon néhány, többnyire szép kötésű könyvek, melyek egy kis alacsony polcot ékesítettek, s melyeket szüleim által kivált ünnepi napoljon gyakran hasz* náltatni láttam, szemeimet s figyelmemet korán magokra vonák s já- tékim tárgyai levének. Az Aranyláncot, Aranylánc velejét, Engesztelő áldozatot, Százlevelű rózsát, Gr aduált, Halottast, Prédikációs Izönyvei, Bibliát, Hübner bibliai históriáját, Rimay és Balassa verseit, s a néhány búcsúztatókat előszedém, nézegetém, forgatóm, játszóm velek, ismét hely ökre rakám; s ezt gyakran napjában többször is cselekedtem. Ezáltal kicsinyenként nemcsak a könyveket megszeretém, hanem szüleimnek segítségével csaknem észrevétlenül a betűket is megismerém, sőt olvasni s az atyám útmutatása szerint betűket csinálni is megtanulok; úgyhogy még mielőtt oskolába járnék, alkalmas olvasóvá lev ék. Tíz esztendős koromban oskolába adatám Tétté, egy ott lakó rokonom gondviselésére bízatván; a következő esztendőben pedig Vadosfára viteíudéU&zísúü* éttiaMl írta: KIS JÁNOS tém, ahol akkor két oskola volt, egyik a kisebb és kezdő, másik a nagyobb és deákul tanulni akaró gyermekek számára. Miután ott a kisebbek között egy telet eltöltöttem, még a következőben ki kellett volna a magyar oskolát tanulnom, s annak végeztével tüstént a gazdaság mellé fogatnom. De az isteni gondviselés, mely az emberek sorsának csekély körülmények által oly sokszor váratlan fordulatot szokott adni, mást végze felőlem. Gyengélkedő gyermekkorom esztendeiben az akkori új- malomsóki prédikátor (Dubovay János volt előttem elfelejthetetlen neve), Szent Andrásra, mint filiájá- ba sokszor átsétála s csaknem mindannyiszor hozzánk is hetére. Engem többnyire könyvek mellett találván a vidám természetű s különben is. nagyon jó ember, velem enyelge, tőlem egyet is, mást isi játszva kérdeze, bennem a tanulásra kedvet is láta, némi* tehetséget is sejte, s beszélgetését öregeimmel rendszerint azzal a jegyzéssel végzé, hogy belőlem tudós embert kellene nevelni. Szüleim, kiknek reám, mint legidősebb fira, a gazdaságnál nagy szükségük volt, ezt eleintén csak nyájas tréfának tárták, legalább könnyen vevék, s felsőbb oskolába járattatásomról álmodni sem tudtak. Ingadozó szán- d ékjokat csak a vadosfai oskolatanító, Tjaky István változtatta teljes elhatározássá. Haladék nélkül a vadosfai deák oskolának s kevés hónapok múlva a soproni gimnáziumnak növendékévé lettem. Jótékony lelkek, ti, kik engem ekkép a tudományos pályára lépni segítettetek, s kik már régen jobb haza lakosai vagytok, ti engem tanácstok által naiy emberré ugyan nem tettetek, mindazonáltal oly sorsra juttattatok, melyet a világ szerencsének tart, s melyben ha talán nem sokkal megelégedettebb is, de valamivel hasznosabb voltam, mint az alacsonyabban lettem volna. Mindenesetre meggyőzödéstekből származott s öhhaszohkeresés nélkül adott javaslóitokért vegyétek itt szíves hálámat; s ha gyermekeiteknek vissza nem fizettem jóságtokat, ne tulajdonítsátok nemakarásomnak. Ti pedig, Isten emberei, lelkészek s oskolatanítók, kövessétek ezek példáját. Gondoljátok meg, hogy sok szép mezei virág azért hervad s hull el kevesebb haszonnal s díszszel, mivel gondos kertész dajkálása alá nem jut, sok csemete azért nem terem kellemesebb ízű gyümölcsöt, mivel szelíd fa nem oltatik bele, és sok szép elme azért nem fejük ki, mivel jókor nem fordittatik rá illő figyelem. Sopronban Oskoláztatásom el lévén határozva, mihelyt Vadosfán a deák nyelv elemeit néhány hetek alatt valameny- nyire megtanultam, 1782-ben, novemberben, Sopronba kellett mennem. A búcsúzás és elválás könnyei a gyermeki szívben hamar kiapadtak. Jó kedvvel s örömmel sietek a várost látni, de mikor hozzá közeledvén, idegen nyelven beszélést hallék, sírva fakadtam. Nem csuda; még addig csupán magyar hangok zengtek füleimbe. A magánszorgalom divatozása ada 1780-ben léteit az attólfogva mindeddig fennálló soproni magyar kis társaságnak. Én legelőbb Némethet, azután más egy pár barátomat felszólítottam, hogy gyűljünk össze hetenként egyszer s olvassunk egymás ítélete meghallgatása végett magyar nyelven készítendő munkákat. A gondolat kedvelést nyere. Március 20-án összejövénk, Magyarul Tanuló Társaság neve alatt egyesületet alakítánk s aZ egyesületnek azt a négy törvényt szabónk: hogy hetenként minden szombaton délest, midőn oskola nem szokott tartatni, legalább két óráig gyűlés- kedjünk, a közmegegyezéssel feladandó foglalatosságokat kiki véghez vigye, munkája barátságos megítéléséért senki ne nehezteljen s a gyűlésben megjelenést elégséges okok nélkül el ne mulassza. Ezen törvények következésében közmegegyezéssel eleinten minden található s általunk megérthető magyar grammatikából s bármely nyelvbeli retorikai s poézisi teóriákból kivonatokat adónk fel tárgyakul. Ekké- pen egyikünk egy, másikunk más könyv után munkálkodók. Azután részint fordításokat, részint eredeti dolgozatokat készítőnk, de mindenkor közegyezéssel történt határozatok szerint. Még az 1790-ik év utolján a jelesebb fiatalabb tanulók közül néhány társakat választónk mellénk, kik Sopronból elmené- sünk után az általunk kitűzött cél elérésére egyesülve törekednének. Ez a szokás utódainknál is nemcsak mindég gyakorlásban marada, hanem nagyobb tökélyre is viteték ... Ifjúságom azon szép mulatsága, melyről itt szólék, bővecske leírást látszik tőlem kívánni, mert nem kicsiny mértékben erősítette meg azt a tapasztalást, hogy kicsiny dolgok áltál is segítettnek elő nagyok, SZÍNHÁZ: SIRÁLY Csehov színműve a Néphadsereg színházában Micsoda nyomasztó darab! Mikor lehull a függöny, a közönség szinte megkönnyebbülten hagyja el a nézőteret. Mindenki más akar lenni ebben a darabban, mint aki s ami és mást szeret, mint aki őt szereti. Az öreg Szorin, a nyugalmazott bíró élete alkonyán, betegen, tolószékben ülve az élet utáni vágyról dadog — pedig mindent megkapott az élettől s csak magát okolhatja, ha nem tudott élni vele. Nővére, Arkagyina színésznő az önmagával eltelt, betegesen önző nő torz figurája kétségbeesetten küzd a közeledő öregség árnyai ellen s hiúságának habozás nélkül feláldozza fiát. S ez a fiú, Konsztan- tyin — talán az egyetlen félig- meddig pozitív alak a darabban —, elég a felfelé törés tüzében, elemészti becsvágya: író akar lenni, valami újat és nagyot alkotni. Szeretet és megértés után vágyva, nem csoda, ha elbukik az önző emberek kicsinyes tülekedésében s egy golyóval tesz hiábavaló élete végére pontot. Mert nem érti meg őt imádott szerelmese sem, a szomszéd birtokos lánya, Nyina, aki vak bódulatában eldobja magától a rajongó ifjú kezét s mint lángba hulló pille ég el Tri- gorin író iránti végzetes szenvedélyében. Mert ő is vágyai hajszolt rabja: színésznő akar lenni, a hírnév, a dicsőség megszállottja: rajongva tekint fel mesterére, Trigo- rinra, akinek nevét az újságok is hozzák — s ez nyilván a boldogság teteje. S körülöttük rajzanak a többi megkötözöttek: az intézőné, aki szerelmével a világfi doktort üldözi, meg leánya Masa, Konsztantyin reménytelen imádója, aki fiatal leány létére pálinkába és tubákba fojtja bánatát. Mindez nem is lehet másképpen.- Az a kép, ami a második felvonásban^ futárul: a dologtalan, életúnt, önző társadalom megdöbbentő rajza, herék henyélése a főúri parkban, Csehov kíméletlen realizmusával mutat rá a baj gyökerére: ebben a társadalomban, ahol ismeretlen fogalom a szolgálat s kigúnyolt erény a hűség és szeretet, el kell buknia annak, aki valami újat, mást és job- (bat próbál. Az előadás dicséretére válik a Néphadsereg Színházának. Szépek a díszletek, jók a jelmezek s a szereplők tudásuk legjavát adják. Ajtay Andor hitelesen jeleníti meg az öreg Szerint és Sulyok Mária félelmesen ellenszenves Arkagyina szerepében; Ruttkay Éva üde és harmatos leányka az első három felvonásban s meg- rázóan drámai az utolsóban. »Milyen boldogan éltem, mint egy gyermek — s most benne vagyok a taposómalomban«, vallja a keserű búcsú perceiben. Benkő Gyula Konsztan- tyinja rajongó, szeles ifjú, az utolsó felvonásban talán a legjobb. Föl- dényi fölénnyel játssza Dorn doktor egyébként is hálás szerepét. Talán mind közül a legjobb mégis Szabó Sándor (Trigorin): nem játszik, hanem egyszerűen csak él a színpadon s ez talán a legtöbb, amit színészi munkáról el lehet mondani. S jók a többiek is mind a maguk helyén. A rendezés mindent elkövetett, hogy Csehovnak ezt a színművét közel hozza közönségünk szívéhez. G; HÚSVÉT ELŐ TI Még tél van. Fehér csillagok ragyognak a fákon, Mint peckes, furcsa, nagy medáliák. Fölöttük, szürke ólmos felhő pamacsok, Széllel ölelkező vad táncukat járják. Még’ tél van. S belül, valahol a lelkünk mélyén mégis Szelídszavú tavasz kopogtat — mint híradás — Mely nyomán öröm fakad és boldogság: Hallelujah! Húsvét közéig, a feltámadás! Még tél van. De a hó alatt elnyújtózó földek, S a jégvirágok csipke szirmai — már más —_ Ünnepteli szép csodára várnak: Hallelujah! Húsvét közéig, a feltámadás! ÁGH TIHAMÉR iratterjesztés egyházi könyvek, falitáblák, bibliajelzők Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-278 EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért telel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 6.— Ft. negyedévre 15.— Ft. félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-560698. Athenaeum (F. v. Soproni .Béla)
