Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-03-04 / 10. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Hogyon zavarja az »ellen-ökumené« az egyházak egységét és békeszolgálatát? Olvasóink már nem egyszer érte­sültek a »Keresztyén Egyházak Nemzetközi Tanácsa« hangzatos cí­met viselő társaság különböző mes­terkedéseiről, amellyel ez a nem nagyszámú, de igen hangos és be­folyásos csoport mindenütt akadá­lyozni igyekszik az Egyházak Világ­tanácsa működését. Ez a csoport til­takozott az evanstoni nagygyűlés előtt a magyar egyházak képviselői­nek Amerikába való bebocsátása el­len, sőt országos felvonulással fenye­getőzött arra az esetre, ha mégis megadják a vízumot. Ez a társaság mindenütt megjelenik, ahol az Egy­házak Világtanácsa valami gyűlést tart. Lehetőleg ugyanabban a város­ban s ugyanabban az időben ellen­gyűlést szervez. Ez a társaság az Egyesült Államokban McCarthy sze­nátor és az Amerika fasizálására tö­rekvő legszélsőségesebb és leg- korruptabb elemek támogatásával és anyagi segítségével végzi bajkeverő tevékenységét. Az Egyházak Világtanácsa végre­hajtó bizottsága Ausztráliában most tartott üléseiről még nincsenek je­lentéseink, de a sajtó már beszámol ennek az »ellen-Ökumenének« leg­újabb botrányairól. Amerikából nem kevesebb, mint hét protestáns lel­készt ültettek repülőgépre, hogy Ausztráliában tiltakozzék — első­sorban a világszerte általános tekin­télynek örvendő Hromádka profesz- szor, a prágai Comenius fakultás dé­kánja ausztráliai jelenléte és szolgá­latai ellen. Jellemző, hogy a csoport vezére, a hírhedt McIntyre, nem tu­dott Hromádka ellen súlyosabb vá­dat felhozni, mint azt, hogy »Auszt­ráliában a kommunizmus által pro­pagált világbékét akarja hirdetni«. McIntyre természetesen hasonló­képpen megvádolta az Egyházak Világtanácsa valamennyi kelet­európai és számos nyugati tag­egyházát. magáról az Egyházak Világtanácsáról pedig azt állította az Ausztráliában tartott ellengyűlé­AUGUSTINUS: Vallomás a bűnről. (Conf.: Lib. III., cap. 8.) De hát milyen bűntény támadhat ellened, Uram, hiszen romolhatatlan vagy. Milyen gaztett árthat Neked, hiszen sérthetetlen vagy. Semmilyen, és ezért azt bünteted, amit az embe­rek önmaguk ellen elkövetnek. Mert amikor ellened vétkeznék, tulajdon lelkűiknek ártanak. A gazság önma­gát csapja be, amikor megrontja, vagy megzavarja Általad alkotott vi­lágunkat... S mindez azért van, mert elhagytunk Tégedet, az élet For­rósát, a mindenség egyetlen és igaz Teremtőjét és Gondviselőjét s önző gőgünkben az egész helyett kis részt szerettünk s e kis rész: hamis. sen, hogy »az Egyházak Világtaná­csa vezetői elhagyták a történeti ke­resztyén hitet«. Malcolm Mackay lelkész, az auszt­ráliai egyháztanács főtitkára a la­pokban élesen visszautasította az ellen-ökumené vádaskodását. Meg­állapította, hogy a »csoport vezető­jét, Mclntyre-t az USA presbiteri egyháza megfosztotta palástjától. Azóta mocskos és tisztességtelen tá­madásokat intéz az Egyházak Világ­tanácsa ellen, az VSA szélsőjobb­oldali csoportjai és a mccarthyzmus megbízásából, korlátlan, de annál gyanúsabb pénzügyi források segít­ségével«. Kifejtette, hogy ez a me­rev és szűklátókörű szektás társaság azt tekinti kizárólagos céljának, hogy megzavarja a különböző országokban élő és különböző hitbeli meggyőző­déseket valló egyházi férfiak együtt­működését. Heinrich Heine: Éjszakai gondolatok Németország! — e gondolat elűzi éji álmomat, szemem nem hunyhatom le újra, csak forró könnyem pereg hullva. Év jön, év megy egymás nyomán! Mióta nem láttam anyám, már tizenkét esztendő telt el: sóvárgó vágyam nő szüntelen. Sóvárgó vágyam testet ölt. az öreg asszony megbűvöli. Rá gondolok, a megtört arcra, folyton csak rá, az Isten tartsa! De hiszen úgy szeret szegény, el-eltöprengek levelén, mit irt s látom, a keze reszket, az anyaszív hogy kesereghet. Ű jár eszemben szüntelen, tizenkét év eltűnt velem, tizenkét hosszú év folyt szerte s én nem ölelhettem szívemre. Németország szilárd, örök, erői ép, szívós erők, tölgyeseit, dús hársait még viszontláthatom újra mindég. Nem is epednék így talán, hogyha nem élne ott anyám; Németország sosem rendül meg, de az ősz asszony sírba dűlhet. Amióta távol vagyok, a sír hány szívet nyelt el olt, kit szerettem — számolom, és míg sorolnám, lelkem belevérzik. . S számlálnom kell — s érzem, amint számuk nő, rámgyülni a kínt; s mintha mellemre hengerülne , egy-egy holttest — ó! végre! tűnnek! Végre! A víg francia nap beragyogja ablakomat; belép asszonyom, szép és boldog s szöknek tőle a német gondok. Vidor Miklós fordítása KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AZ OROSZ ORTODOX egyház­ban folyó lelkészképzésről hosszú cikket közöl az Egyházak Világta- nácsa sajtószolgálata. Megírja, hogy — amint ismeretes — az orosz or­todox egyháznak alacsonyabb és magasabb fokozatú teológiai iskolái vannak. Moszkvában és Leningrád- ban egy-egy magasabb tudományos fokozatot adó teológiai akadémia működik, ezenkívül pedig nyolc teológiai szeminárium biztosítja a lelkészképzést. A moszkvai teológiai akadémián a felvételre jelentkezőket szigorú vizsgának vetik alá. Körültekintő kiválogatás és orvosi vizsgálat után a jelentkezőknek nehéz felvételi vizsgát is kell tenniök. A be­számoló arról is hírt ad, hogy a moszkvai teológiai akadémiára nem­régiben több új tanerő került az ed­digiek segítőtársául. Az akadémia hallgatóit fokozatosan bevonják az istentiszteleti szolgálatok végzésébe. Ezután beszámol a cikk az új tanév megnyitásáról. Szperanszkij professzor, a leningrádi teológiai akadémia igazgatója, évnyitó beszé­dében azt fejtegette, hogy a diá­koknak alaposan el keli sajátitaniok a teológiai tudományokat. De ah­hoz, hogy jó lelkipásztorok lehes­senek, ez önmagában még nem elég, mert az is szükséges, hogy tu­datában legyenek: Isten hívta el őket a lelkipásztori szolgálatra. Az ogyesszai szemináriumban az új tanévet élénk vitával nyitották meg. A vita tárgya az a kérdés volt, hogy miképpen készíthetők fel a hallgatók felelősségteljes munká­jukra, a gyülekezeti igehirdetés szétágazó feladatainak minél gyü­mölcsözőbb megoldására. A megbe­szélések során Nyikon ogyesszai ér­sek azt hangsúlyozta, hogy a rend és fegyelem minden emberi együtt­élésnek elengedhetetlen része. Erre tanít bennünket a Szentírás is, erre készít fel és buzdít az Ür által elénk adott parancsolatok szelleme. Ép­pen ezért az engedelmesség az egy­ház életének egyik alapköve. Alekszij pátriárka záró szavaiban rámutatott arra, hogy a teológiai is­kolákban miként érvényesüljenek a rendre, fegyelemre és engedelmes­ségre vonatkozó krisztusi paran­csok; miként nyilvánuljon meg a hallgatóknak az egyház iránti szere- tete. A beszámoló megállapítja, hogy az akadémiák és szemináriumok félévről félévre növekvő eredménye­ket érnek el a nevelő- és oktató munkában. Az intézetekben folyó lelkészképzés tapasztalatai más egy­házak számára is tanúlságosak. A FRANCIAORSZÁGI protestán­sok hetilapja, a »Réforme« leg­utóbbi számában figyelemreméltó megjegyzéseket közöl a Szovjetunió­nak az egész világot átfogó béke- törekvéseiről. Ezzel szembeállítja egyes nyugati kormánykörök zava­rát, amelyet a Szovjetunió legutóbbi javaslatai okoztak. A tények egyáltalán nem a nyu­gati hatalmak mellett beszélnek, mert az Egyesült Nemzetek megléte egyáltalán nem zárta ki a kétoldalú kölcsönös baráti szerződések meg­kötését, sőt a nyugati háborús töm­bök alakítását sem. De bármivel fe­leljenek is a nyugati hatalmak, egy tény mindenképpen nyilvánvalóvá válik: Bulganyin szavai mögött reá­lis lehetőségek és igaz szándék áll. Nagyon valószínű ugyanis, hogy a szovjet kormánynak — hosszú bé­kére van szüksége — ismeri el a francia lap. A nyugati diplomácia sorozatos csődje arra a megállapításra kény­szeríti az egyébként elég konzerva­tív Réiorme-ot, hogy »Nyugat soha­sem nélkülözte jobban a diplomáciai együttműködést, és a nagyhatalmai élén álló, e névre méltó államférfia­kat«, az ún. »szabad vijág által ki­dolgozott tervek gyengesége és gyá­szos volta sohasem vált jobban nyil­vánvalóvá, mint éppen most. Számos olyan nemzetközi prob­léma van, amely megosztja Nyuga­tot és elmélyíti a nyugati hatalmak közötti ellentéteket. Itt van például a népi Kína elismerésének és ENSZ-tagságának a kérdése. Ez az első oka a három nyugati hatalom közötti egyenetlenségnek — írja a lap. Pedig a legtöbb európai állam hajlandó lenne e lépés megtételére. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, március hó 4-én Deák tér de. 9 (úrv.) Puskás János teol., de. 11 (úrv.) Dóka Zoltán du. 6 Cselovszky Ferenc. — Fasor de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Dulcz Pál. — Damjanich u. 28/b. de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Gyimesy Károly dr. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Utász u, 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Korén Emil. — Zugló de. 9 (gyerm.) Muntag Andor, de. 11 Muntag Andor, du. 6 Scholz László, Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 (úrv.) Madarász István. — Rákospalota MAV-telep de. 8 Schreiner Vilmos. — Rp. Kistemplom de. 10 Schreiner Vilmos, du. 3 Kökény Elek. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákos­csaba de. 9 Békés József, du. fél 7 Békés József. — Rákosszentmihály de. fél II Tóth- Szöllös Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Juhász Géza. — Toroczkó tér de. 8 (úrv.) Várady Lajos, de. fél 9 Vá­rady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Szelé- nyi Zoltán, de. 10 (úrv.) Szelényi Zoltán, du. 5 Sárkány Tibor. — XII.. Tarcsay V. ii. 11. de. 9 (gyerm.) Ruttkay Elemér, de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Pesthidcgkút (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gyula. — Kelen­föld de. 8 Bottá István, de. 11 Bottá István, du. 6 Muncz Frigyes. — Németvölgyi út 138. de. 9 Muncz Frigyes. — Budafok de. II Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva de. 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Száztíz évvel ezelőtt, 1846. február 19-én, halt meg Kis János. Jobbágy-fiú volt, 1770-ben született. Mint a soproni evangélikus líceum diákja megszervezi a Soproni Magyar Tár­saságot, amelynek elődje a pozsonyi ev. líceum önképzőköre volt. Előbb nevelő, az­tán lelkész, 1812-ben a dunántúli evangé­likus egyházkerület püspöke. Berzsenyit ő fedezte fel. Kis értékes írói munkát végzett, amelyet méltatlanul elfeledtünk. Kiváló nép­nevelő könyveket írt, sokat fordított, jó költő volt. Kitűnő önéletrajzából idézünk itt ér­dekes részletet. (Sz.) Otthon 'A núddal födött alacsony hajlék, melyben születtem s eleinten nevel­tettem, semmiben sem mutata pom­pát, s nem esmerkedtem meg ben­ne semmivel, mi mai napon fény­űzéshez számláltatik. Minthogy a szoba mulatságra ke­vés alkalmat ada, azon néhány, többnyire szép kötésű könyvek, me­lyek egy kis alacsony polcot ékesí­tettek, s melyeket szüleim által ki­vált ünnepi napoljon gyakran hasz* náltatni láttam, szemeimet s figyel­memet korán magokra vonák s já- tékim tárgyai levének. Az Arany­láncot, Aranylánc velejét, Engesz­telő áldozatot, Százlevelű rózsát, Gr aduált, Halottast, Prédikációs Izönyvei, Bibliát, Hübner bibliai his­tóriáját, Rimay és Balassa verseit, s a néhány búcsúztatókat előszedém, nézegetém, forgatóm, játszóm velek, ismét hely ökre rakám; s ezt gyak­ran napjában többször is cseleked­tem. Ezáltal kicsinyenként nemcsak a könyveket megszeretém, hanem szü­leimnek segítségével csaknem észre­vétlenül a betűket is megismerém, sőt olvasni s az atyám útmutatása szerint betűket csinálni is megtanu­lok; úgyhogy még mielőtt oskolába járnék, alkalmas olvasóvá lev ék. Tíz esztendős koromban oskolába adatám Tétté, egy ott lakó rokonom gondviselésére bízatván; a következő esztendőben pedig Vadosfára vite­íudéU&zísúü* éttiaMl írta: KIS JÁNOS tém, ahol akkor két oskola volt, egyik a kisebb és kezdő, másik a nagyobb és deákul tanulni akaró gyermekek számára. Miután ott a kisebbek között egy telet eltöltöttem, még a következő­ben ki kellett volna a magyar osko­lát tanulnom, s annak végeztével tüstént a gazdaság mellé fogatnom. De az isteni gondviselés, mely az emberek sorsának csekély körülmé­nyek által oly sokszor váratlan for­dulatot szokott adni, mást végze felőlem. Gyengélkedő gyermek­korom esztendeiben az akkori új- malomsóki prédikátor (Dubovay Já­nos volt előttem elfelejthetetlen neve), Szent Andrásra, mint filiájá- ba sokszor átsétála s csaknem mindannyiszor hozzánk is hetére. Engem többnyire könyvek mellett találván a vidám természetű s kü­lönben is. nagyon jó ember, velem enyelge, tőlem egyet is, mást isi játszva kérdeze, bennem a tanu­lásra kedvet is láta, némi* tehetsé­get is sejte, s beszélgetését öre­geimmel rendszerint azzal a jegy­zéssel végzé, hogy belőlem tudós em­bert kellene nevelni. Szüleim, kik­nek reám, mint legidősebb fira, a gazdaságnál nagy szükségük volt, ezt eleintén csak nyájas tréfának tárták, legalább könnyen vevék, s felsőbb oskolába járattatásomról ál­modni sem tudtak. Ingadozó szán- d ékjokat csak a vadosfai oskola­tanító, Tjaky István változtatta tel­jes elhatározássá. Haladék nélkül a vadosfai deák oskolának s kevés hónapok múlva a soproni gimná­ziumnak növendékévé lettem. Jótékony lelkek, ti, kik engem ekkép a tudományos pályára lépni segítettetek, s kik már régen jobb haza lakosai vagytok, ti engem ta­nácstok által naiy emberré ugyan nem tettetek, mindazonáltal oly sorsra juttattatok, melyet a világ szerencsének tart, s melyben ha ta­lán nem sokkal megelégedettebb is, de valamivel hasznosabb voltam, mint az alacsonyabban lettem vol­na. Mindenesetre meggyőzödéstekből származott s öhhaszohkeresés nélkül adott javaslóitokért vegyétek itt szí­ves hálámat; s ha gyermekeiteknek vissza nem fizettem jóságtokat, ne tulajdonítsátok nemakarásomnak. Ti pedig, Isten emberei, lelkészek s oskolatanítók, kövessétek ezek pél­dáját. Gondoljátok meg, hogy sok szép mezei virág azért hervad s hull el kevesebb haszonnal s dísz­szel, mivel gondos kertész dajkálása alá nem jut, sok csemete azért nem terem kellemesebb ízű gyümölcsöt, mivel szelíd fa nem oltatik bele, és sok szép elme azért nem fejük ki, mivel jókor nem fordittatik rá illő figyelem. Sopronban Oskoláztatásom el lévén határozva, mihelyt Vadosfán a deák nyelv ele­meit néhány hetek alatt valameny- nyire megtanultam, 1782-ben, no­vemberben, Sopronba kellett men­nem. A búcsúzás és elválás könnyei a gyermeki szívben hamar kiapad­tak. Jó kedvvel s örömmel sietek a várost látni, de mikor hozzá köze­ledvén, idegen nyelven beszélést hallék, sírva fakadtam. Nem csuda; még addig csupán magyar hangok zengtek füleimbe. A magánszorgalom divatozása ada 1780-ben léteit az attólfogva mind­eddig fennálló soproni magyar kis társaságnak. Én legelőbb Némethet, azután más egy pár barátomat fel­szólítottam, hogy gyűljünk össze hetenként egyszer s olvassunk egy­más ítélete meghallgatása végett magyar nyelven készítendő munká­kat. A gondolat kedvelést nyere. Március 20-án összejövénk, Magya­rul Tanuló Társaság neve alatt egyesületet alakítánk s aZ egyesü­letnek azt a négy törvényt szabónk: hogy hetenként minden szombaton délest, midőn oskola nem szokott tartatni, legalább két óráig gyűlés- kedjünk, a közmegegyezéssel fel­adandó foglalatosságokat kiki vég­hez vigye, munkája barátságos meg­ítéléséért senki ne nehezteljen s a gyűlésben megjelenést elégséges okok nélkül el ne mulassza. Ezen törvények következésében közmeg­egyezéssel eleinten minden található s általunk megérthető magyar grammatikából s bármely nyelvbeli retorikai s poézisi teóriákból kivo­natokat adónk fel tárgyakul. Ekké- pen egyikünk egy, másikunk más könyv után munkálkodók. Azután részint fordításokat, ré­szint eredeti dolgozatokat készítőnk, de mindenkor közegyezéssel történt határozatok szerint. Még az 1790-ik év utolján a jelesebb fiatalabb ta­nulók közül néhány társakat válasz­tónk mellénk, kik Sopronból elmené- sünk után az általunk kitűzött cél elérésére egyesülve törekednének. Ez a szokás utódainknál is nemcsak mindég gyakorlásban marada, ha­nem nagyobb tökélyre is viteték ... Ifjúságom azon szép mulatsága, melyről itt szólék, bővecske leírást látszik tőlem kívánni, mert nem kicsiny mértékben erősítette meg azt a tapasztalást, hogy kicsiny dol­gok áltál is segítettnek elő nagyok, SZÍNHÁZ: SIRÁLY Csehov színműve a Néphadsereg színházában Micsoda nyomasztó darab! Mikor lehull a függöny, a közönség szinte megkönnyebbülten hagyja el a nézőteret. Mindenki más akar lenni ebben a darabban, mint aki s ami és mást szeret, mint aki őt szereti. Az öreg Szorin, a nyugalmazott bíró élete alkonyán, betegen, tolószékben ülve az élet utáni vágyról dadog — pedig mindent megkapott az élettől s csak magát okolhatja, ha nem tudott élni vele. Nővére, Arkagyina színésznő az önmagával eltelt, betegesen önző nő torz figurája kétségbeesetten küzd a közeledő öregség árnyai el­len s hiúságának habozás nélkül feláldozza fiát. S ez a fiú, Konsztan- tyin — talán az egyetlen félig- meddig pozitív alak a darabban —, elég a felfelé törés tüzében, el­emészti becsvágya: író akar lenni, valami újat és nagyot alkotni. Sze­retet és megértés után vágyva, nem csoda, ha elbukik az önző emberek kicsinyes tülekedésében s egy golyó­val tesz hiábavaló élete végére pon­tot. Mert nem érti meg őt imádott szerelmese sem, a szomszéd birtokos lánya, Nyina, aki vak bódulatában eldobja magától a rajongó ifjú kezét s mint lángba hulló pille ég el Tri- gorin író iránti végzetes szenvedé­lyében. Mert ő is vágyai hajszolt rabja: színésznő akar lenni, a hír­név, a dicsőség megszállottja: ra­jongva tekint fel mesterére, Trigo- rinra, akinek nevét az újságok is hozzák — s ez nyilván a boldogság teteje. S körülöttük rajzanak a többi megkötözöttek: az intézőné, aki szerelmével a világfi doktort ül­dözi, meg leánya Masa, Konsztantyin reménytelen imádója, aki fiatal leány létére pálinkába és tubákba fojtja bánatát. Mindez nem is lehet másképpen.- Az a kép, ami a második felvonás­ban^ futárul: a dologtalan, életúnt, önző társadalom megdöbbentő rajza, herék henyélése a főúri parkban, Csehov kíméletlen realizmusával mutat rá a baj gyökerére: ebben a társadalomban, ahol ismeretlen foga­lom a szolgálat s kigúnyolt erény a hűség és szeretet, el kell buknia an­nak, aki valami újat, mást és job- (bat próbál. Az előadás dicséretére válik a Néphadsereg Színházának. Szépek a díszletek, jók a jelmezek s a sze­replők tudásuk legjavát adják. Ajtay Andor hitelesen jeleníti meg az öreg Szerint és Sulyok Mária félelmesen ellenszenves Arkagyina szerepében; Ruttkay Éva üde és harmatos leány­ka az első három felvonásban s meg- rázóan drámai az utolsóban. »Milyen boldogan éltem, mint egy gyermek — s most benne vagyok a taposó­malomban«, vallja a keserű búcsú perceiben. Benkő Gyula Konsztan- tyinja rajongó, szeles ifjú, az utolsó felvonásban talán a legjobb. Föl- dényi fölénnyel játssza Dorn doktor egyébként is hálás szerepét. Talán mind közül a legjobb mégis Szabó Sándor (Trigorin): nem játszik, ha­nem egyszerűen csak él a színpadon s ez talán a legtöbb, amit színészi munkáról el lehet mondani. S jók a többiek is mind a maguk helyén. A rendezés mindent elkövetett, hogy Csehovnak ezt a színművét közel hozza közönségünk szívéhez. G; HÚSVÉT ELŐ TI Még tél van. Fehér csillagok ragyognak a fákon, Mint peckes, furcsa, nagy medáliák. Fölöttük, szürke ólmos felhő pamacsok, Széllel ölelkező vad táncukat járják. Még’ tél van. S belül, valahol a lelkünk mélyén mégis Szelídszavú tavasz kopogtat — mint híradás — Mely nyomán öröm fakad és boldogság: Hallelujah! Húsvét közéig, a feltámadás! Még tél van. De a hó alatt elnyújtózó földek, S a jégvirágok csipke szirmai — már más —_ Ünnepteli szép csodára várnak: Hallelujah! Húsvét közéig, a feltámadás! ÁGH TIHAMÉR iratterjesztés egyházi könyvek, falitáblák, bibliajelzők Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-278 EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért telel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 6.— Ft. negyedévre 15.— Ft. félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-560698. Athenaeum (F. v. Soproni .Béla)

Next

/
Thumbnails
Contents