Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-02-12 / 7. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET A szeretet mások hasznát keresi — 1 Kor 13.5 — A bűn egyik fontos megjelenési formája az önérdek, az önzés. Az Istennel szembefordult embér szembefordult embertársával is és csak a maga hasznát nézte. A történelemben mindig akkor ütötte fel fejét a rabszolgarendszer, a feudalizmus és a kapitalizmus, amikor egyesek másokkal, mások életkörülményeivel nem törődve, csak a maguk életének előbbre- vitelét tekintették és tekintik legfőbb céljuknak, saját profitjukért, hasznukért dolgozlak, illetve dolgoztattak. Az egyház, a kereszténység is mindig akkor Jutott csődbe, amikor elfeledkezve hivatásáról és szolgálatáról, Itt a földön mások életéért és üdvösségéért való munkálkodásáról, vagy a maga hasznát keresve, mindenről megfeledkezve, csak a maga egyéni, hatalmi érdekelt nézte és szolgálta (lásd a középkori pápás egyház hatalmi törekvéseit), vagy pedig szekere rúd- ját mások szekeréhez kötve, hajlandó volt egyéni és társadalmi érdekeket, hasznokat kiszolgálni, a szegények, az elnyomottak rovására. Az egyes keresztyén ember is Jézus Krisztustól kapott hivatását, szolgálatát éppen akkor csúfolja meg, amikor akár az üdvösség és hit, akár e világi dolgokban „egoistává” válik, vagyis amikor csak saját tulajdonának, egyéni szerzett jogainak tekinti mindazt, amit pedig Isten az egész világnak adott emberek üdvösségére, földi életünk előbbr,evitelére. Ahányszor ilyen hasznot-hajtó, a maga hasznát kereső a keresztyén élet, mindany- nyiszor elfelejtkezik arról tíz Atya- Istenről, aki igazán nem a maga hasznát nézte, mikor egyszülött szent Fiát meghalni engedte a keresztfán. Az egész egyházi esztendő — karácsony, nagypéntek, húsvét, pünkösd — és benne mindaz, amit Jézus Krisztus értünk tett. éppen Istennek hozzánk forduló, a mi „hasznunkat” néző szeretetéröl beszél, „mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Flát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Isten nem azt nézte és nézi, hogy és mint lenné neki jobb, hanem azt, hogyan mentheti meg a bűnös embert irgalmazó szereteté- vel a jogos büntetéstől. És ahányszor „egoista”, én-középpontú a mi keresztyénségünk,' mindannyiszor elfeledkezünk arról a válaszról, amit Isten vár tőlünk az ö szerete- tére: eltelejtkezünk arról, ami pedig hajtómotorja, éltető ereje a keresztyén életnek: a mások felé forduló szerétéiről. Mindannyiszor nem vesszük észre azt a kik elrejtett mellékmondatot 1. Kor, 13-ban, a „szeretet himnuszában”, ami pedig fokmérője a keresztyén életnek és amin áll, vagy bukik a kereszíyén- ség: a szeretet... nem keresi a maga hasznát. Ez a kis mellékmondat ismét meg akar tanítani bennünket arra, hogy nem vagyunk egyedül. Sok mindent lehet egyedül csinálni (bér minden csak akkor teljes értékű, ha másokkal együtt végezzük, összetéve az apró részeredményeket). Lehet egyedül Imádkozni, lehet hinni, lehet Bibliát olvasni, lehet enni, inni, aludni, lehet egyedül tervezgetni, sőt még végrehajtani is; de szerelni egyedül nem lehet. A szeretethez mindig másik ember is kell, mert a szeretetnek tárgya van, akire, aki felé irányul. A szeretet mindig belülről, belőlünk kifelé irányuló, nem pedig fordítva. Nem vagyunk egyedül! Van kit szeretnünk! Isten közösségi életre teremtett bennünket, embereket adott mellénk. Ádám mellé is azért ad segítőtársat, mert „nem jó az embernek egyedül lenni”. Beleplántált minket nem is egy, hanem több közösségbe. Mit gondoltok, miért van család, gyülekezet, közös munka, falu, város, nemzet? Azért, hogy bennük közös hitű, közös gondú, problémájú, közös gondolkodású, közös célú, közös nyelvű és közös örömű emberek „segítőtársként” éljenek egymás mellett, egymásért! Ahogyan Isten kegyelme közösen árad az egész világra, úgy kell a szeretetnek, mint közös kapocsnak egybefoglalni emberi életeket. Isten nem magányos emberi életeket akar, hanem szeretetben való közösséget! Hány keresztyén él mégis magának, befeléforduló, csak a maga hasznát kereső életet! Hol van az ilyen életből a szeretet9 Nincs, hiányzik; ezért hiányzik az elöbbrevivő, éltető motor és ezért nincs haszna az ilyen keresztyén- ségnek. Mert kinek használ vele” Még saját maga is kárát látja előbb-utóbb. Ugyanakkor ennek az igének másik tanítása, hogy a szeretet igenis keresi a hasznot. A szeretet éppen abban nyilvánul meg, hogy keressük mindig azokat a lehetőségeket módokat, cselekvéseket, melyekkel másoknak, a közösségi életnek hasznára lehetünk. És nehogy azt higgyük, hogy a mások haszna nekünk kárunkra van. A közösségben élésnek éppen abban van az ereje, hogy mindenki a másik hasznára él és így az minden egyes ember javára szolgál. A világ a mi mostani időnkben kezdi tanulgatni és meglátni, hogy a szeretet nem keresi a maga hasznát, A béke utáni vágy, amelyik minden józangondolkodású, egyszerű embert eltölt — mezőgazdaságunk új utakon való elindulása, embereknek egymáshoz való új viszonya és egymás megértésére való elindulása mind-mind azt jelenti, hogy a „mi a haszna7” — kérdésre a világ formálgatja a választ: van haszna másókért, Mit szól mindehhez az egyház, a keresztyén ember.? Istennek a szeretető, elhívása és a hit őbenne kötelez! Főleg arra, högy a nekünk adott isteni kegyelmet továbbadjuk — szereiéiből — a másók hasznára, hogy minden ember eljusson az üdvösségre. De arra is, hogy ne csak melléálljunk emberi törekvéseknek, melyek a közösség életét akarják előbbre vinni és ne csak ige- neljük azt, hanem Istennek a szereiéire indító parancsa nyomán munkáljuk Is mindazt, ami a szeretetel, megértést emberi életek hasznosabbá, szebbé tételéi munkálja emberek közölt. így lesz igazán jogosultsága az egyháznak, keresztyén voltunknak és így lesz igaz, amit Pál apostol mond: a szeretet nem keresi a ma- ,ga hasznát. És így lesz igaz az a folytatás, amit életünkkel tehetünk hozzá: de keresi mindazok hasznát, akikkel együtt él. Juhász Géza GYÜLEKEZETI HÍREK SALGÓTARJÁNBA küldte ki D. dr. Vető Lajos püspök Boros Károly nagyszénási lelkészt, helyettes lelkészül. A CSORNAI gyülekezet január 28-án hálaadó Istentisztelet keretében emlékezett mag megalakulásának harmincadik évfordulójáról. Este gyülekezeti est keretében a helyi lelkész ismertette az Énekeskönyv Új Részét, a gyülekezeti vegyeskar pedig három éneket mutatott be. ZALAEGERSZEGRE küldte ki So- koray Miklóst D. Dezséry László püspök, helyettes lelkészül. CSALÁDI HÍR: Solymár Pál gerendási lelkész, január 27-én, 50 éves korában hirtelen meghalt. Melcis Ádám esperes temette, január 29-én az egyházmegye 10 lelkészébek és az egész gyülekezet nagy részvétével. Az igaznak emlékezete áldott! Esztendők útján Mint aki vándorútra indul s elmosolyodva lép tovább, koszorút fonva fájdalomból, rég elfelejtve lábnyomát, — esztendők útján így mehetnék s már visszatérnem sints hova — elárvul bennem minden emlék, a múltnak nincsen otthona. Zuhan a nyár — akárha hegyről tekinteném be, vész a táj — jól érzi már: nem ismerem föl, szememből a tűz szárnya száll — a fényküllők zengőn rohannak, egy lélckzet s már elmarad az erdős oldal, lángba hamvad s elgyúl az óriási nap. Vidor Miklós A szeretet együtt örül az igazsággal Isten Szent Lelke a gyülekezet tagjait különféle szolgálatokra indítja. Erről tesz tanúságot Pál apostol az első Koriníhusí levél 12—14 részeiben és maga előtt látva a különféle »lelki ajándékokkal« sáfárkodó gyülekezetét, tanácsokat ad arra nézve, hogyan lehet hasznosan szolgálni. Ennek a nagyon , eleven szakasznak a szíve a 13. rész, mely a mai vasárnapon az oltár előtt kerül felolvasásra. A szeretet himnuszaként emlegetjük ezt a fejezetet. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy itt nemcsak egyszerűen a szeretet dicsőítéséről van szó, hanem arról, hogy a szeretet a szolgálat legkiválóbb útja (12, 31). Igen hasznos minden szolgálat, amelyet hivő emberek Isten Szent Lelkének indítására végeznek ma is. Építi és előreviszi a gyülekezetei és az emberiséget. A szeretet szolgálatára minden keresztyén ember elhivatott. A szeretet a keresztyénség egyetemes szolgálata. A Krisztus-hithez úgy tartozik az emberszeretet, mint a fához a gyümölcs. Ahol nincs szeretet, ott meddő a fa. Bármilyen tetszetős szolgálatokat is végezzen az egyes hivő és a közösség, szeretet nélkül ez csak olyan, mint a belül elkorhadt fa, amelyet csak a kéreg tart össze, de élvezhető gyümölcsök termésére képtelen. Ahol élet van, ott gyümölcs is van, szeretet is van. A szeretet túlvisz bennünket a gyülekezet határán és az Isten munkatársaivá tesz a mindennapi élet lüktető vérkeringésében, a hétköznapok munkás óráiban, az otthonok csendjében, a nagy emberi életkérdések között. A türelmes, jóindulatú, más hasznát kereső, megbocsátó, az igazságot pártoló és a reménységet hirdető emberek nagy szolgálatot tesznek az egész emberiség javára. Szeretetszolgálatuk melegebbé teszi az otthont, eredményesebbé a munkát, szebbé és békésebbé az emberiség életét. A szeretet szolgálatai közt van szó arról is, hogy az együtt örül az igazsággal. A hivő keresztyének ezért harcolnak széles e világon együtt azokkal, akik küzdenek az emberi méltóságért, szabadságért, egyenlőségért, jogért, az elnyomatás, a kizsákmányolás és az alapvető emberi jogok meggyalázása ellen. A keresztyének tudják, hogy az igazságtalanságnak nincs jövője, mert Isten maga harcol ellene. Az igazság győzelmébe vetett tántoríthatatlan reménységgel állnak az igazságért harcolók oldalán. Ahol csak diadalra jut az igazság, ott találhatók az együttörvendezők között. A reformáció magyarországi népének szép történelmi hagyományai vannak az igazsággal együttörven- dezésre. A mi protestantizmusunk mindig a nép igazságának útját kereste és járta. Ezért is fogadta mindjárt a kezdet-kezdetén szívébe a magyar nép. Ezért állott ott a kurucok között, küzdve a szabadságért. 1843- ban ezért állott a szabadságért küzdők oldalára. S ma is ezért vesz részt szivvel-lélekkel magyar hazánk építésében, a magyar nép jólétének, boldogulásának szolgálatában, a közösségi élet formálásában', az emberiség békés jövőjének megvédésében. Szolgálat ez, amelyen keresztül Isten akarata valósul a világban. Szolgálat ez, melynek nemcsak földi jutalma van, hanem űtitársunk az Isten ítélőszéke elé is. Erre a »még kiválóbb útra« mutat rá az ige. Mezősi György »Az egyházaknak Krisztusban és a szülőhazában kell gyökerezniük« — mondotta R. 8. Mónikám délindiai evangélikus püspök Mint ismeretes január 14-én ünnepélyesen iktatták tisztségébe dr. Rajah 13. Manikamot, a dél-indiai Tranquebar luteránus egyházának negyedik püspökét. A beiktató ünnepség a tranquebsri tamul egyház megalapítása 250. évfordulóján volt. Mamkam püspök a bennszülött egyháznak első indiai püspöke, a világkeresztyénségnek neves és ismert munkása, az Egyházak Világtanácsának és a Nemzetközi Missziói Tanácsnak hat esztendeje keletázsiai titkára. Az ünnepélyes beiktató istentiszteleten 17 ország mintegy száz püspöke és lelkésze vett részt. Az istentiszteleti szolgálatban részt vett dr. Franklin Clark Fry, New York-i lutheránus püspök és az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának elnöke, Lilje püspök. Az ünnepségeken számos külföldi vendég között jelen volt dr. Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára és dr. Lund-Quist, a Lute- ' ránus Világszövetség főtitkára, továbbá az indiai kormány képviselője. Az istentisztelet tamul nyelven ment végbe, a 28 egyházi személyiség üdvözlése közül tíz indiai, kilenc ázsiai, hét európai, egy angol és egy afrikai nyelven szólt. A beiktató istentisztelet délutánján ünnepi nagygyűlés volt, Manikam püspök és a madrasi törvényhozó tanács elnöke, dr. P. V. Cherian elnökletével. Manikam püspök felszólalásában többek között ezeket mondotta: ■Ma egy új kor áramlatában állunk. Lejárt a régi missziói munka ideje, a nyugati politikai, gazdasági cs kulturális összefüggéseivel együtt. Üj kor fejlődik azzal a követeléssel, hogy minden országban az egyház Krisztusban és ugyanakkor a szülőhazában gyökerezzék. Az egyháznak kezébe kell vennie a missziói munkát és nem engedheti azt át külföldi missziós társaságoknak.« Készülj az ige hallgatására 1956. február 12. — Ötvened vasárnap Lk 18, 31—43 — 1 Kor 13, 1—13 — Liturgikus szín: zöld. B Az egyházi esztendőben ötvened vasárnapon, a böjti időszak előtti. utolsó vasárnapon az egyház arról az igéről prédikál, amely egyrészt bejelenti Jézus elkövetkező szenvedését, másrészt bemutatja Jézus egyik gyógyítását. Ez a kettős történetet tartalmazó ige abban válik egységessé, hogy Jézus Krisztus értünk való szenvedése és gyógyító szeretető egyaránt azt hirdeti, hogy ő mindent az emberért cselekszik. Az egész emberiséget megváltó művének és az egyes embereket segítő szolgálatának egyaránt ez a célja és értelme. B A tanítványok maguk sem hitték el igénk szerint, hogy a megígért Messiást gyalázat érheti. Igénkben egészen részletesen és szemléletesen rhendja el Jézus Krisztus, hogy mi fog történni vele, hogy mog- csúfolják, megostorozzák, megölik, de harmadnapra fel fog támadni. Mindez akkor még hihetetlenül hangzott a tanítványok számára, majd csak húsvét fényében jönnek rá arra, mi a jelentősége Jézus Krisztus igénkben elmondott szavalnak. De akkor azután helyesen értették Jézust, akkor már tudták, azért halt meg és támadott fel, mert nagyon szerette az embereket, mert így váltotta meg az emberiséget, mert ezen az áron készíti el a világ számára az ember javát, boldogságát, üdvösségét. ® Amit világméretben cselekedett Jézus Krisztus a váltóág művével, azt cselekedte minden nap és mindönkivel. A világ megváltója, az emberiség szerelmese, egyszerre és egyidejűleg az egyes ember szerelmese is, az egyszerű emberek ügyének felkarolója is. Egyesek Jézus környezetében megpróbálták elhallgattatni az igénkben szereplő szegény vak koldust, hogy ne zavarja bajával a világ Megváltóját. Jézus azonban tüntetőleg fordul feléje, hogy ebből a magatartásából is tanulni lehessen. Még akarja mutatni, hogy ahol ő van,_ ott szűnnie kell az emberek nyomorúságának, ott küzdeni kell mindennel szemben, ami bajba sodorja az emberi életet; ami gátolja és akadályozza Isten emberszerető akaratának megvalósulását. m Jézus Krisztushoz tartozni ma is annyit jelent, mint küzdeni minden emberi oyomorúság ellen. Ahogy Jézus Krisztus tökéletes emberszeretete átfogta az egész emberiséget, az egész világot, úgy kell a keresztyének szeretetének Is tágnak, szélesnek, világméretűinek lenni«. Ez ma különösen az emberiség jövendőjéért érzett felelősségünk vonalán érvényesül, amikor az atomkorszak ténye magábanvéve is erkölcsi állás- foglalásra kényszerít minden keresztyén embert. De azután, amint Jézus Krisztus tökéletes emberszeretete meglátta az élet konkrét feladatait, az egyszerű emberek gondjának-bajának vállalását, úgy kell a Krisztus tanítványának is nekifeszülnic az előtte lévő napi feladatoknak, a közeli tennivalóknak, az emberszeretet állandó, munkás szolgálatainak: Az imádkozás — 1. Tess. 3, 17. Különös dolog imádkozni az imádságért. De a nemrég országszerte, sőt világszerte megtartott Egyetemes Imahét is figyelmünket, szombat esti közös elcsendesedésüinket magára az imádságra irányítja. Szükség van-c jmádikozó életet élő keresztyéneknek arra, hogy beszéljünk az imádságról? Hiszen mi nem beszélünk az imádságról, hanem éljük, vagyis imádkozunk. Ez az ige: Szüntelenül imádkozzatok — mégis a róla való beszélgetés szükségességét mutatja. Mert nem mond ez az ige mást, mint azt, hogy egész életünk imádság legyen. Dehát mégis hogyan? Szüntelenül összekulcsolt kezű, égbenéző legyen a keresztyén ember, aki mást sem csinál, csak az Űrral beszélget? Az imádkozás nem egy-egy alkalom, hanem magatartás, életi oly tatás. A keresztyén embernek egész élete, annak minden megnyilvánulása nemcsak tükrözi az imádkozó életet, hanem maga az imádkozás. Az imádság nem szó, hanem élet és akkor igaz, ha alapja az istenfélő, emberszerető élet. Mint ahogy a költő mondja: ' Az imádság áldás, az imádság élet, Istenfélelemmel, emberszeretettel. De ne feledjétek, hogy szeretet nélkül: Hitünk csak sivárság . . S. hogy az igaz élet a legszebb imádság! VALLJUK MEG bűnbánattal, hogy imádkozásunk sokszor csak alkalomszerű és nem egész életünket átfogó. ADJUNK HALAT Istennek, hogy imádkozhatunk hozzá és hogy minden könyörgésünk, bünvallásunk, hálaadásunk meghallgatásra talál nála. KÖNYÖRÖGJÜNK olyan életért, hogy az emberek lássák hitünket és Mi is dicsőítsék a mennyei Atyát. J. G. HETI IGE: Es maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Lk 18, 31. Február 12. Vasárnap — 1 Móz 12, 1—9. Ábrahám (akikor még Ábrám) bátrán indul él az ismeretlen messzeség felé, mert tudja, h-iszi azt, hogy életének útja nem a bizonytalanságba vezet. Tudja és hiszi azt, hogy Isten formálja sorsát, az az Isten, akinek ígéretei mindig beteljesednék. Február 13. Hétfő — Lk 13, 31—33. Jézus előre látja elkövetkezendő szenvedéseit és mégsem fut meg előlük, mert tudja, hogy az emberekért vállalt szenvedése, halála tetőzi be megváltói munkáját. Február 14. Kedd — Lk 9. 18—23. Jézust nem elegendő prófétának mondani, mert egyetlen próféía sem békítette meg Istent egyszer s mindenkorra. Csak akkor nyerhetjük el az örökéletet, ha mi is Krisztusnak, Megváltónak, a mi megváltónknak tudjuk nevezni. Messiásnak, aki eljött erre a világra, hogy testi, lelki békességet szerezzen minden ember számára. Február 15. Szerda — Mt 6, 16—21. A hangoskodó, a magát fitogtató »kegyeskedés«, nem az Isteninek, hanem az embereknek szól, s azt a ki nem mondott, de a valóságban, meglévő szándékot takarja, hogy az így élő ember megtévessze Istent s környezetét. A keresztyén ember nem várja hitének külsősóges elismerését, mert tudja, hogy a hit a szív csendességében él s cselekszik. Február 16. Csütörtök — Lk 9, 57/b—62. Krisztus egész emberségünket a magáének követeli. Tehát minden gondolatunkat, minden szavunkat s minden cselekedetünket. Magáénak akarja múltunkat, jelenünket és jövőnket, azt, hogy mindig és mindenütt az ő tanítványaként éljünk. Február 17. Péntek — Mt 6, 1—8. A keresztyén ember nem azért cselekszik jót másokkal, nem azért szolgál másoknak, mert jutalmat, dicséretet vár, hanem, mert Krisztusban való hite indítja kötelezi erre. Ezért mi minden jó szolgálatunkért Neki mondunk hálát és köszönetét. Február 18. Szombat — Mk 9, 14—29. A hit szárnyakat ad az embernek. Erőt arm, hogy megtagadva saját önzésünket, segíteni tudjunk másokon, hogy igaz keres?tyénekként éljünk ebben a világban. A Krisztusban való hit tesz bennünket igazzá, Isten gyermekeivé. V. J.
