Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-10-21 / 43. szám

Vereségből—győzelemre Harcba induló katonák sorfala előtt hangozhat el ilyen bátorítás és fontos utolsó figyelmeztetés, mint amilyent Pál apostolnak az efezusiak- hoz írott levele végén olvashatunk: «•Legyetek erősek« — »vegyetek fel minden fegyvert.« Miért van szükség ilyen bátorításra és figyel­meztetésre? Valóban harcra indul az efezusi gyülekezet? Az apostol megtámadott emberekhez szól Nem emberek, test és vérből való halandók intéztek támadást elle­nük, hanem az ördög. Az a szellemi lény, aki az Isten ellen fellázadt és öt is megtámadta; akinek táborá­ban szellemi nagyságok: angyalfeje­delmek harcolnak és aki mögött szellemi lények légiói sorakoznak fel •— támad irtózatos elszántsággal az ember ellen. Istentől elszakítani, szolgává tenni és az Isten elleni harcban eszközévé tenni — ez a szándéka az emberrel. Az ördög támadása nagyon veszé- . lyes. Nem nyílt, hanem burkolt. Sokszor az igazság, világosság, ter­mészetesség, kedvesség és kívána- iosság álruhájában közelíti meg ál­dozatát, hogy aztán határozott moz­dulattal vágja bele a bűn haiált- osztó kését. A sötétségből és a ma­gasságból érkezik a támadás. Az ilyen támadásokkal szemben tud az ember legkevésbbé védekezni. Az ördög támadása olyan helyről jön, mely mögötte és felette áll az ember értett és látott világának: a tudat­alatti és szellemi világból. Ilyen erős és veszélyes támadással szemben az ember erőtelepnek bizonyul Isten az embert győztes oldalra hívja. A becsapottat, az árulót a diadal részesévé teszi. A Krisztusért kész az elbukásokat elfelejteni, az elbukót felemelni és az elpártoltál magához visszafogadni. Hív, hogy az ö oldalán vegyük fel a harcot az ellen, aki nemcsak az ő ellensége, hanem a miénk is, hisz halálunkat és kárhozatunkat akarja. Isten azt akarja, hogy vele győzzünk és él­jünk. Ezért hívja harcra, ezért bátorítja és figyelmezteti Pál a Krisztusban Isten vitézeivé fogadott efezusiakat. És szól ez a bátorítás nekünk is, akik a szent keresztségben Isten győzelmi szövetségének tagjaivá let tünk. A harc még folyik és ahogyan az elbukott árulóból a győzelem ré­szesévé lehet valaki, úgy megeshe- tik az is, hogy aki az Isten oldalá­hoz tartozónak vallja magát, elbu­kik és a vesztesekhez sodródik. »Legyetek erősek az Urban«. — olyan bátorítás, mely szüntelen emlékeztet bennünket arra, hogy hol az erő. Akik az Űrban vannak, nem erőtelenek, mert védi őket az Isten hatalmas ereje. Akik az Űrban vannak, részesei annak az erőnek, amely az Istenben van, amely a Krisztust is győztessé tette és amit Isten bőségesen áraszt a Szentlélek által ma is a benne bízókra. De emlékeztet bennünket ez a bátorítás arra is, hogy csak ezzel az erővel lehet győzni. Az emberből magából származó jó igyekezet és tettrekész- ség erőtlen erőlködés. Kísértésen, bűnön, halálon győzni csak az Űr­ban lehet. GYÜLEKEZETI HÍREK — A FASORI GYÜLEKEZET VII. kér., Damjanich u. 28 b. szám alatti gyülekezeti termében október 21-én, vasárnap délután 5 órakor szeretet- vendégséget tart. Az egyházi élet Budapesten és környékén című egész évre szóló sorozatban »Egyházi élet Pest legrégibb gyülekezetében, a Deák téren« címen előadást tart dr. Kékén András Deák téri lelkész. — A pestlőrinci gyülekezet októ­ber 4-től 7-ig esti igehirdetés-soroza­tot tartott, melyen Jávor Pál ceg­lédi lelkész szolgált. A sorozat az Apostoli hitvallás három hitágazatá­ra épült föl. — A PESTŰJHELYI GYÜLEKE­ZET október 21-én délután S órakor gyülekezeti estet rendez a templom­ban. Igét hirdet: Friedrich Lajos, a Lelkésznevelő Intézet igazgatója, közreműködnek a teológusok. — Az Evangélikus Lelkésznevelő Intézet hallgatói október 7-én Gyó­nón F r ie d r i c h Lajos igazgató ve­zetésével teológusnapot tartottak. Igét hirdetett Friedrich Lajos igaz­gató, Lackner Aladár, Bárdossy Ti­bor és Zászkaliczkv Pál teológus. A teológusnapon szolgált még ifi. Blázy Lajos, Lábossá László, Ká­poszta Lajos, Zászkaliczkv Péter, Fi­tes Gyula és Szelényi Miklós teoló­gus. — LELKÉSZ ÁTHELYEZÉSEK. Madocsai Miklós ösztöndíjas segéd- lelkészt október 1-i hatállyal a bu­davári gyülekezetbe hebiezte segéd­lelkészként D. dr. Vető Lajos püs­pök. — Juhász Géza budavári segéd- lelkészt október 1-i hatállyal az Északi Egyházkerület át engedte a Déli Egyházkerület kötelékébe. D. Dezséry László püspök a Sajtóosz­tályra osztotta be. Űjra és újra bebizonyul, hogy ellen­ségét és annak erejét nem ismeri, támadásait későn veszi észre vagy fel sem ismeri, harci eszközeivel szemben nem tudja magát megvé­deni. A Sátán támad nagy erővel, ravasz módon,. felülről és az ember már is elbukott, vereséget szenve­dett, sebet kapott, rabságba esett. És végül is egészen természetesnek tartja, hogy vétkezik és Isten ellen harcol. Az a harc, amelyet az ördög a maga seregével Isten ellen folytat, vesztett harc. Olyan, mint a vissza­vonulók eszeveszett öldöklése. Isten fia. Jézus Krisztus, aki az ördög minden támadását visszautasította, aki nem vétkezett és akit a bűn zsoldja, a halál sem tudott fogva tartani — győzött. Ha­lála és -feltámadása óta az Ördög sorsdöntő vereséget szenvedett had­vezér és akik mellette állnak és szolgálatában harcolnak — vert se­reg gyászvitézei. »Vegyétek fel az Isten minden fegyverét«. Aki győzni akar, nemcsak biztosnak kell lennie abban, hogy azon az ol­dalon van a győzelem, ahol ő áll, hanem harcolnia is ezért a győze­lemért. Harcolni csak fegyverekkel lehet. A győztes harchoz Isten az Ö lelki fegyvereit kínálja fel számunk­ra. Az igazság, mely a valóságot lát­ja és hirdeti, tesz alkalmassá a harcra, a megigazultság, mely a Krisztus érdemébe öltözködik, meg­véd, a hír, hogy Isten a Krisztusban velünk megbékélt, megerősíti lel­künket, a hit megvéd a félelemtől, az üdvösségben való reménység a csüggedéstől, a Szentlélek által megértett ige támadónk kezéből ki­csavarja a fegyvert. Vereségből győzelemre hív mai oltár! igénk. Benne Isten felkínálja az erőt és a fegyvert. Az utolsó na­pon téged is szeretne a diadalmi éneket éneklők táborában látni. Mezősi György. „Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek .. z ember nem is gondolná, hogy milyen egyszerű dolgokon mú­lik a keresztyénségünk. Jézus csupa egyszerű dolgot mondott, egy gyer­mek is megérthette. Csak az embe­rek tették bonyolulttá és homályos­sá egyszerű és világos tanítását. A keresztyén életnek, a másik ember iránti magatartásunknak ez az »aranyszabálya« — így nevezték ezt az igét már régóta — is ilyen. »Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek, azokkal.« Két evangé­lista is feljegyezte Jézus e szavait csekély eltéréssel, Máté (1,12) és Lu­kács (6, 31). S az első hozzáteszi: eb-, ben van összefoglalva az egész bib­liának a bölcsessége. Mily szédítően roppant megállapítás: e rövidke mondat az írás foglalata! JL§ ilyen egyszerű — és milyen nehéz. Talán éppen azért, mert ha felbontjuk, oly hétköznapi dolgok vannak benne, mint türelem és tapintatosság. Maradjunk most kissé e kettőnél. Mily fájdalmas, hogy egyik sem volt jelesül keresz­tyén erény a századok folyamán, a történelem tanúsága szerint. Gon­doljunk Madách remekművének bi­zánci színére!... Pedig: nincs »■szent« türelmetlenség. Isten joggal lehetne türelmetlen — de ő igazán nem az. Sőt hosszútűrő az Írás és a történelem tanúsága szerint. Csak az ember türelmetlen s akarja, rákény­szeríteni nézeteit mindenáron a má­sikra. Bizony az erőszakosság vétke is oly gyakran elburjánzott épp azok között, akik pedig tudhatták, hogy a szelídek fogják örökölni a földet. Már Jézus megrótta a farizeusokat ás Írástudókat, akik »elhordozhatat- lan terheket kötöztek egybe és az emberek vállaira vetik: de ők az ujjakkal sem akarják azokat illetni« KORÁLKÖNYV II. kötet, a Keresztyén Énekes­könyv Üj Részének dallamai. Ära: 65.— Ft. (Mt 23,4). Egyáltalában Máié evan­géliumának ezt a 23. fejezetét gyak­ran és gondosan kellene olvasnunk mindnyájunknak, akik az egyház népe közé számítjuk magunkat. Mert nekünk s — oly gyakran — rólunk szólnak e sorok. Ne rösteljük ke­resztyén magatartásunkban az apró­munkát, ne akarjunk mindjárt ha­talmas dolgokat véghezvinni, hanem kezdjük például azzal, hogy tisztel­jük a másik ember véleményét s ne akarjuk mindenáron reáerőltetni a magunk ízlését — a vallásos ízlését sem! Az Atya házában sok hajlék van, az Ö országába nemcsak egy út vezet. Viseljük el egymást szeretet- ben, megértésben. Hányszor felhang­zik ez a felszólítás azzal a hozzá­tétellel: hiszen emberek vagyunk! Mily megszégyenítő, hiszen nekünk arról is tudnunk kellene, hogy az egy Atyának gyermekei vagyunk. mit nem akarsz, hogy veled csi­náljanak, azt te se csináld má­sokkal: a fenti igének ez a meg­fogalmazása szinte közmondásszerű­vé vált világszerte. Kevesebb, mint amit Jézus tanít és parancsol, de ez is végtelenül sok. Mert azt jelenti: \ gondolj magadra, amikor felebará­toddal állsz szemben. Hogyan esne I neked az a magatartás, amit iránta tanúsítasz? Ez persze nem azt je­lenti, hogy önmagadat tedd mindé-' nek mértékévé. Hiszen a másik em­ber oly sokban különbözhet tőled. Épp ezért ne akard a magad képére formálni. De ha legalább azzal a mértékkel mérsz neki, amit magad­nak is megkívánnál — máris mek­kora lépéssel jutottál előre a szere­tet útján. Mert erről volt szó eddig is: a szeretetről. Csak megpróbáltuk kissé aprópénzre váltani. Oly sokat beszé­lünk róla s e nagy szavak színes bankóival fizetünk egymásnak. S e sok papírnak legtöbbször nincs aranyfedezete. Többet ér némi váltó­pénz: egy kis türelem, tapintat, meg­értés, megbecsülés, tisztelet, szelíd­ség ... Amit akartok, hogy veletek cselekedjenek,G. Gy. A kispesti gyülekezet október 14-én ünnepelte másodlelkészének, Tomcsányi Lászlónak, a gyülekezet szolgálatában eltöltött 25 éves jubi­leumát. Tomcsányi László előbb hit­oktató-lelkészként, majd nyugdíjba vonulása után másodlelkészként szolgái a kispesti gyülekezetben. A délutáni szeretetvendégségen a gyü­lekezet tagjai és volt tanítványai kö­zül sokan köszöntötték a jubilálőt, kifejezve hálájukat és szeretetüket. CSALÁDI HÍREK: — Kákái László, a pestlftrinci gyü­lekezet felügyelőjének fia és Kuthy Erzsébet október 14-én tartották es­küvőjüket a pestlőrinci temolomban. Az esketést a menyasszony édes­apja, Kuthy Dezső ny. püspök vé­gezte. — Racskő András és Matő Róza nyíregyházi hittestvéreink házassá­guk 50. évfordulóját ünnepelték. Az ünneplő házaspárt október 14-én áldották meg a nyíregyházi temp­lomban. — Trajtler Gábor lelkésznek és feleségének Koppányi Ágnesnek ok­tóber 12-éri fia született. Neve: Gá­bor. — Dr. Kmoskó László orvos, a hód­mezővásárhelyi gyülekezet presbitere 53 éves korában meghalt. A teme­tést október 15-én dr. Kékén And­rás Budapest-Deálc téri lelkész vé­gezte. — A budafoki evangélikus egyházközség a birtokában levő 11 mázsa súlyú acél-, harangját — mivel templomtornya szántára túlméretezett — elcserélné 2—3 mázsa súlyú harangért. Érdeklődni lehet. Evangélikus Lelkészi Hivatal, Budafok címen, — Használt bútort, ruhát, háztartási dol­gokat magas áron vesz Sinkovits József, Bp. VIII., Stróbl u. 7. Hívásra házhoz jön. Magnificat Az elmúlt vasárnap délután a Deák téri templomban a gyülekezet ismét gyönyörködött a Lutheránia ének- és zenekara művészi előadásá­ban. A műsor bevezetéseként dr. Kékén András lelkész ismertette és méltatta Bach nagyszerű művét, a Magnificat-ot. Hogy a mű érthetőbb legyen, felolvasta Lk 1, 46—55-t —■ Mária énekét —, amely igen sok ze­neköltőt ihletett meg Gergely pápá­tól Palestrinán át Bachig. Bach műve előtt Zalánfy Aladár bemu­tatta Bach kortársának Schifferde­cker Johann Christian (1679—1732) lübecki orgonistának Magnificat cí­mű orgonapreludiumát, maid a férfikar előadta a Gregorián Magni- ficat-ot magyar szöveggel, a IX. zsol­tártónussal, váltakozó uniszónó for­mában. Ezután következett Bach Magnificat-ja. A szólóénekesek — László Margit, Ivánka Irén, Máthé Jolán, dr. Sikolya István, Kiss Zol­tán — művészi előadása, az énekkar tömör és fényes hangja, a zenekar nagyszerű muzsikája méltó társai voltak egymásnak. Zalánfy Aladár orgona-continuója — ahogy eddig is — biztos támasza volt az együttes­nek. Weltler Jenő karnagynak külön is hálásak vagyunk ezért a szép elő­adásért. Hafenscher Károly HIBAIGAZÍTÁS' Az Evangélikus Élet szeptember 30-i számának a béri gyülekezettel foglalkozó riportjában tévesen szere­pel Vanyarc, mint a béri egyházköz­ség volt anyagyülekezete. Az egyház- község anyagyülekezete Sziráik volt. Készülj az ige hallgatására ! 1956. október 21. — Szentháromság után 21. vasárnap, Ef 6, 10—17; Jn 4, 47—54. — Liturgikus szín: zöld. m Ez a történet is — mint sok más az Újszövetségben — Jézus Krisz- • tus csodáiról, csodás cselekedeteiről beszél. Jairus leánya halálos álmából ébred, mikor Jézus ágya mellé lép s a beteg leány gyógyultan távozik egyetlen mondatára. A sokaság száján pedig egyre terjed a hír: a Názáreti ismét csodákat művelt, a Mester újra megmutatta szívének szeretetét nagyszerű hatalmát. S ez a hír érthetően terjed el az emberek között. Érthetően, mert az emberi élet ellenségei közül a két legnagyobb szenvedett vereséget, volt kénytelen megfutamodni Jézus elöl ezen a napon: a betegség és a halál. A betegség lett semmivé, amely elsorvasztja az ember testét és sokszor reménytelenné teszi magát az embert, annak szívét és lelkét. A halál — bűneink egyenes következménye szenvedett vereséget —, amely végérvé­nyesen s egyszer s mindenkorra véget vet minden további emberi tény­kedésnek, próbálkozásnak. S kell-e ennél kedvesebb, értnél vonzóbb hír az embernek? Annak az embernek, aki hasonló körülmények, hasonló problémák között él. S Nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy mindennapi életkérdé­seink között ma is e kettő: a betegség s a halál kérdése az, amely bennünket kikerülhetetlen problémák elé állít; előbb vagy utóbb kelle­metlenül foglalkoztat. Bizonnyal így van ez, mert mindkettő valóban el­lenségünk, valóban életünk megkeserítője. S Ezért kedves a mi számunkra is a mostani evangéliumi szentige híradása: Jézus Krisztus Ura a mi életünknek, Jézus Krisztus kor­látlan hatalommal uralkodik a betegség és a halál fölött. Ez a hír elsősorban azt jelenti, hogy hinnünk kell abban, hogy ez valóban így van. (A szentigebeli asszonyt is a Jézus által elismert hite vitte el a Megvál­tóhoz.) H'nnünk kell hogy Jézus Krisztus örök szeretettel fordul az em­ber felé, logy szeretettel nézi a mi életünk nagy és kicsi kérdéseit s hogy ez a szeretet gyors segítségre kész. Hinrü'k kell abban, hogy ez a szeretet hatalmas és csodálatos csele­kedetekre képes. Másodsorban ez a hír azt jelenti, hogy nem kell félnünk, nem kell rettegnünk, ha a valóságban, vagy csak gondolataink között elibünk lép ez a mi kél ellenségünk: a betegség és a halál. Nem kell félnünk, mert Jézus Krisztus legyőzte mindkettőt, s főképpen, mert diadalmaskodott a halál fölött. Nemcsak Jairus leánya esetében történt ez így, hanem még- inkább húsvétkor, amikor Ö maga jött ki diada’masan a számára meg­ásott sírból, példát mutatva mindannyiunknak, hogy van feltámadás, van örökélet. így akar bennünket ez az ige megerősíteni a Jézus Krisztusban való hitber és abban, hogy életünk minden dolgát általa megoldottnak tudjuk és higgyük, Vámos József Közös imádságunk SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 21. VASÁRNAP. Ef 6, 10—17. Szerető mennyei Atyánk! Tekints reánk, a Te gyermekeidre, hiszen a Te oltalmad alatt élünk és Tőled van életerőnk. Tarts meg minket az e világi küzdelmek és kísértések között a Te szeretetedbe és jóságodba ve­tett bizoda'munkban. Állíts minket annak szolgálatába, hogy nevedet di­csérjék a földön és üdvösséged kiterjedjen az egész világra, hogy a Tőled kapott reménység legyen világosság és erő a mi életünkben és mindazo- kéban, akiket szeretsz a Krisztus Jézusban. Ámen. Id. Blumhardt János Kristóf (1803—1880.) Jn 4, 47—54. Szelíd és szerető Űr Jézus Krisztus, aki nem o-ltod él a pislogó gyer­tyabelet é„ a csekélyke hitet: őszintén panaszoljuk, hogy gyengének és kicsinynek érezzük hitünket és erőtlenül kapaszkodunk igéidbe és erős kezedbe. De Hozzád sóhajtunk: segíts rajtunk gyengeségünkben és hitet­lenségünkben, növeld és erősítsd kicsiny hitünket, hordozz és vezess min­ket Lelkeddel, hiszen szelíden és kíméletesen bánsz a gyenge hitűekkel eleitől mindörökké. Ámen. Osztrák agenda 157 L Reggeli imádság. Urunk a világ igazi napja, mely egyre magasabbra bág és sohasem, nyugszik le, aki üdvösséges megjelenéseddel megtartást és megörven­deztetsz mindent az égen és a földön: kérünk Téged, világits irgalmasan. szívünkbe, hogy fényed elűzze szívünkből a bűn sötét éjszakáját és a té­velygés ködét, hogy mint nappal, botlás nélkül járjunk egész életünkben, és a sötétség minden cselekedetétől megtisztulta« növekedjünk minden jócselekedetben, amelyekre előre elkészítettél minket, hogy azokban jár­junk. Ámen. Rotterdami Erasmus 1535. Világosíts meg engem, Uram. én világosságom! Rejtély vagyok magam Számára és magam sem ismerem magamat. Ezért rázz fel engem, hogy felébredjek és feltámadjak a halálból. Ámen. Oetinger Frigyes Kristóf (1702—1782). Közli Prőhie Károly Bibliaolvasó HETI IGE: Ha pedig küzd is valaki, nem koronázta tik meg, ha nem szabályszerűen küzd. 2 Tim. 2, 5. Október 21. Vasárnap. — Ézs 51, 9—16. Isten népének életében minden baj eredője az, hogy gyakran elfe­ledkeznek Istenről. Ezért vigasztalja és bátorítja Isten a népet azzal, hogy visszamutat a múltra, mert a múlt Isten kegyelmes cselekedeteinek egész sorozatát tükrözi. Jó, ha néha visszafelé nézünk, mert így meglát­juk Isten örökkévaló és örökké megmaradó szeretetét. Október 22. Hétfő. — Mt 10, 34—39. Krisztus ügye miatt támadhat meghasonlás az emberek között. A ke­resztyén ember élete nem lehet más, mint Krisztus állandó és állhatatos követése. Annak van igazi élete, aki Krisztusban találta meg azt. Október 23. Kedd. — 2 Tim 2, 1—5. A munka elöl nem elvonulni kell, hanem részt vállalni abban. Jézus Krisztus jó vitéze a munka nehezét hordozza, s közben nem feledkezhe- tik meg arról, hogy szüntelenül Krisztus kegyelméből kell erőt merítenie. Október 24. Szerda. Rm 14, 4—21. Mindenünk Isten kegyelmes szeretetéből van, mint Isten jó aján- | déka De meg kell tanulnunk az ajándékokat jó szívvel és tiszta kézzel elfogadni Mivei Isten kegyelme mindenkire kiárad, azért testvérek va­gyunk. A testvérekhez pedig nem méltó, hogy az egyik a másikat ítél- gesse és kárhoztassa. Október 25. Csütörtök. — Tit 2, 1—10. A hivő ember mindennapi életének, minden cselekedetének az Isten­nel való kapcsolatát kell hirdetnie. A bűntől menekülés, az ördög meg­győzése, a jó szüntelen cselekvése a keresztyén ember életprogramja. Október 26. Péntek. — Lk 22, 31—38. Krisztus tanítványai az ördög rostáján vannak. Ez a kísértés azon­ban csak próbatétel, mert Krisztus a kísértések idején is erős kézzel fogja övéit, imádkozik érettük. Ahhoz azonban, hogy valaki botránkozás nél­kül tudjon Krisztus mellett mindvégig megállni, Isten ajándékára, erős hitre van szüksége. Október 27. Szombat. - Un 2, 15—17. Világ vagy Isten — áll gyakran a kérdés a keresztyén ember előtt. A válasz nem lehet más a hivő szív számára, csak ez: Isten. A múlandóság közepette egyedül Isten a változtathatatlan, örök. Ebben az örök Isten­ben hiszünk, aki Fiát halálra adta érettünk, s örök üdvösséget ad a benne hívőknek. Harkányi László

Next

/
Thumbnails
Contents